Népszabadság, 1962. június (20. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-01 / 126. szám

2 Sorozatban készülnek az önürítős vasúti vagonok A Székesfehérvári Járműjavító Vállalatnál sorozatban gyártják a billenős és önürítős vasúti vagonokat. Az ömlesztett áruk szállítására alkalmas kocsik 15 tonna befogadóképességűek. Képünkön: Festik a billenős vagonokat. Az ugyanabban az iskolákban továbbtanulóknak megszűnt az iskolai beiratás A művelődésügyi miniszter intézkedésére az általános iskolai beiratkozások eddigi rendje megváltozik. Az 1962—1963-as tanévtől csak az új tanköteleseket (az első osztályosokat) és a más iskolákból átjelentkezett tanulókat kell június 21-én és 22-én beíratni. Az 1961—1962-es oktatási évben iskolába járt gyerekek tankötelezettsége és iskolába járási kötelezettsége további beiratás nélkül is fennáll. A tanulmányi értesítőket a jövőben a tanulók az első tanítási napon adják be az osztályfőnököknek (alsó tagozaton az osztályvezetőknek). Az új intézkedéssel kapcsolatban a minisztériumban elmondották, hogy hazánkban az iskoláztatás mértéke már évek óta megközelíti a 100 százalékot. A diákok iskolába járása is jelentősen javult, csökkennek a hiányzások, az igazolatlan mulasztások, szilárdul a tanulmányi fegyelem. Mindez azért van, mert egyre több szülő érti meg, mennyire fontos, hogy gyermeke az általános iskola nyolc osztályát elvégezze. Az 1961-ben megjelent oktatási törvény értelmében — amely a 10 éves tankötelezettséget szintén társadalmi követelményként jelöli meg — szükségtelen az évenkénti behatások megismétlése. (MTI) NÉPSZABADSÁG 1962. június 1. péntek Dobi István üdvözlő távirata Nagy-Britannia nemzeti ünnepére Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke Nagy-Britannia nemzeti ünnepe alkalmából táviratban üdvözölte 1I. Erzsébet királynőt. (MTI) Az Elnöki Tanács elnökének üdvözlő távirata a Tunéziai Köztársaság nemzeti ünnepére Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, a Tunéziai Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából üdvözlő táviratot küldött Habib Burgibának, a Tunéziai Köztársaság elnökének. (MTI) Befejeződtek a magyar—lengyel külkereskedelmi vegyesbizottsági tárgyalások Csütörtökön befejeződtek a magyar—lengyel külkereskedelmi vegyesbizottság Budapesten folytatott tárgyalásai, amelyek során megvizsgálták az 1961. évi árucsereforgalmi jegyzőkönyv végrehajtását, valamint azt, hogy ez évben hogyan alakulnak a tervezett kölcsönös áruszállítások. A két ország képviselői további áruszállításokban állapodtak meg, amelyek hozzájárulnak az országaink közötti árucsereforgalom szélesítéséhez. A tárgyalások baráti légkörben folytak. A jegyzőkönyvet magyar részről Nagy Ferenc, a Külkereskedelmi Minisztérium főosztályvezetője, lengyel részről Wladislaw Zdanowicz, a lengyel külkereskedelmi minisztérium főosztályvezetője írta alá. Korszerűsítenek négy alföldi vasútállomást A MÁV szegedi igazgatósága a gyors és biztonságos közlekedés követelményeinek megfelelően felújítja, átalakítja négy fontos vasútállomásának épületeit, műszaki berendezéseit. A békéscsabai, a kecskeméti, a szegedi és a hódmezővásárhelyi állomás korszerűsítésére együttesen csaknem hetvenmillió forintot fordítanak. A Műszaki Egyetem és vízgépgyártásunk új eredményei Műszaki egyetemeink a gyakorlati élethez közvetlenül leginkább az ipartól átvállalt és tudományos felkészültséget igénylő feladatok megoldásával kapcsolódnak. Ilyenkor az ipar a „megrendelő”, az egyetem a „szállító”, s így esetről esetre az egyetemek értékes segítséget nyújtanak a gyári mérnökök munkájához. Az ipar él is ezzel a lehetőséggel, és bár a szerződések megkötéséig legtöbbször hosszadalmas az út, szívesen fordulnak problémáikkal az egyetemi tanszékekhez. Az egyetemek és az ipar ilyen kapcsolatában azonban nem érvényesül eléggé a tudomány termékenyítő hatása, iránymutató szerepe a termelésben. Nem segít ezen a szerződéses rendszer sem. Természetesen az egyetemek és a gyakorlati élet kapcsolatát szabályozni kell. A Tudományos és Felsőoktatási Tanács, valamint az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság életre hívása is jelzi, hogy ez a folyamat nagyvonalúan, jelentőségének megfelelő keretek között megindul. Bármilyen szervezetet, tökéletesnek tűnő koordinációs intézményt hozunk is létre azonban, nyilvánvaló, hogy a tudomány és a gyakorlat kapcsolatának kialakulását ezek is csupán csak elősegíthetik. Nagyon hasznosak a szerződések, különféle bizottságok által kimunkált feladatok stb., de sokkal gyümölcsözőbb az egyetemnek és az iparnak is, ha az együttműködés a tudomány szüntelen fejlődésének megfelelően sohasem szakad meg és nem is korlátozódik egyes feladatokra. A jelentős népgazdasági értéket képviselő vízgépgyártás és a Műszaki Egyetem között például az együttműködés szerződések nélkül is igen termékeny, eredményei szembetűnőek. Például a Ganz-MÁVAG-gyár nyolc új vízgép típusának hatásfoka eléri a nemzetközi hatásfok-standard értékeket, közülüköt meg is haladja azokat. A hasonló feladatokat ellátó régebbi géptípusokhoz képest az új gépek hatásfoka 15 —15 százalékkal nagyobb. Például a TOB jelű új szivattyú hatásfoka 87,5 százalék, a nemzetközi standard 85 százalék, a hasonló régi gépé csak 79 százalék. Ez azt jelenti, hogy ugyanazon szivattyúzási feladat ellátására az új szivattyú 10 százalékkal kevesebb villamos energiát fogyaszt. E gépek hatásfokának javítása elsősorban tudományos munka eredményének tekinthető. Hogyan alakult ki és hogyan valósul meg hát a Ganz-MÁVAG Központi Vízgéptervező Irodája és a Műszaki Egyetem vízgépek tanszéke között a tudományos együttműködés? Rossz kezdet, jó folytatás A tudományos kapcsolat megteremtése annak kezdeteit tekintve a néhány éve elhunyt dr. Pattantyús Ábrahám Géza Kossuth-díjas professzor nevéhez fűződik. Sokáig fáradhatatlanul, de látható eredmények nélkül szóban és írásban harcolt vízgépgyártásunk fejlesztéséért. Rámutatott annak népgazdasági jelentőségére, figyelmeztetett elmaradásunkra, a berendezések korszerűtlenségére és az ebből eredő évi több tízmillió kilowattóra villamosenergiaveszteségre az országban. Ugyanakkor kijelölte vízgépgyártásunk fejlődésének útját — például a Magyar Tudományos Akadémiának megküldött sorozatos javaslataiban — és nem győzte eleget hangsúlyozni, hogy a fejlődés alapja csakis a tudományos együttműködés lehet az egyetem és a gyárak között. Nemcsak beadványokat készített azonban, hanem gondosan oktatta és nevelte a jövő vízgépészmérnökeit. És mit tett ezalatt az ipar? Az ipar mindezzel szemben ragaszkodott elavult módszereihez. Furcsa módon ebben az „élet” is mellé állt. A vízgépmegrendelés ugyanis olyan nagymértékű volt, hogy a gyárak valamennyi gyártmányukat könnyen értékesíthették. Ezért a fejlesztés, a tudományos kutatás, a rendszeres kísérleti vizsgálatok és egy modern vízgép-laboratórium felszerelése — mind feleslegesnek és mellékesnek tűnhetett. És mi jelenleg a helyzet a magyar vízgépgyártás fellegvárában, a Ganz-MÁVAG-ban? A Ganz- MÁVAG Központi Vízgéptervező Irodája száz alkalmazottjának majdnem fele mérnök. Ezek a mérnökök az egyetemen a vízgépek klasszikus számítási módszereinél eredményesebb módszereket tanultak. Bár ez sokkal nagyobb matematikai felkészültséget igényel, a gyakorlati alkalmazásától mégsem ijednek meg. Ennek pedig az az oka, hogy az egyetemtől legtöbbjük továbbra sem szakadt el. Aki pedig közülük kedvet érez a kutatómunkára, annak rendelkezésére áll a gyár központi vízgéptervező irodájának elméleti és kutatási osztálya, ahol tíz mérnök, közöttük két műszaki doktor, egy matematikus dolgozik. Jellemző érdekesség, hogy a matematikus a múlt évben szerzett gépészmérnöki oklevelet és hogy a gépészmérnökök közül az egyik ebben az évben szerzi meg matematikai oklevelét. Egy Kossuth-díjjal jutalmazott tudományos eredmény története A nagy létszámú fiatal gárdának azonban nemcsak sok lehetősége, hanem szerencséje is van. Vezetőjük Trenka Ernő, amellett, hogy gondosan neveli fiatal munkatársainak zömét, külön foglalkozik a legtehetségesebbekkel. És hogy ez a tevékenysége menynyire eredményes, mutatja Czibere Tibor fiatal gépészmérnök Kossuth-díjának története is. Czibere Tibor matematikai eszközökkel a szivattyúk és turbinák lelkének, az úgynevezett járókeréknek méretezésére új módszert dolgozott ki. Számítási eljárása a Ganz-MÁVAG-gyárban találta meg az alkalmazások széles körét, és a vízgépek hatásfokát bizonyíthatóan javította. Mindez éppen arra az időre esett, amikor Olaszországban egy ide vágó és magas szintű nemzetközi tudományos kongresszust készítettek elő. Trenka Ernőnek támadt az az ötlete, hogy fiatal munkatársát „bedobja a vízbe”, kiküldeti erre a kongresszusra. Czibere Tibor a nagy nemzetközi kongresszuson sikert aratott, a világszaktekintélyek ismerték el tudományos teljesítményét és gratuláltak neki. A fiatal mérnök aztán tovább fejlesztette és az összes vízgépfajtákra kiterjesztette elméletét, 1962-ben ezért Kossuth-díjat kapott. Hol kellene segíteni? A régiektől eltérő, merőben új gondok is jelentkeznek azonban a vízgépgyártásban is megnyilvánuló szüntelen fejlődés következtében. Gondoljuk csak el, miközben a fiatal „rámenős” tudományos szakemberek állandóan finomítják módszereiket, az elméleti eredmények ellenőrzésére mind érzékenyebb és bonyolult műszaki hatásokat érzékelő műszerekre, laboratóriumi felszerelésre van szükség. Munkásságukat már nemcsak kis és középteljesítményű gépekre szeretnék kiterjeszteni, szükség van arra is, hogy nagy teljesítményű gépeken is kipróbálják elméleteiket. És ebben a mainál sokkal, de sokkal hatékonyabb segítségre lenne szükségük. Bonyolult és nehézkes továbbra is a műszerbeszerzés. A kísérleti berendezések a prototípusgépek gyártása nagyon vontatott. Égetően szükség van a laboratórium bővítésére, melynek előtervei elkészültek, de a megvalósítás húzódik. (Az akták járják a felettes hatóságokat, a tervezőirodákat.) Nem lehetne itt valamit tenni, hogy a meddő nekifutási idő évekről hónapokra csökkenjen? Szluka Emil A kongresszusi versenyről tanácskozott a szerszámgépipari szocialista brigádvezetők értekezlete A szerszámgépipar szocialista brigádvezetői csütörtökön a Forgácsolószerszámok Gyárában megvitatták a munkaverseny időszerű kérdéseit. Buzgó Kálmán iparigazgató vitaindító beszédében hangoztatta, hogy a szerszámgépiparban különösen nagy a jelentősége az új típusú versenynek: az iparág exportterve öt év alatt mintegy két és félszeresére növekszik, ehhez korszerű gépekre, kifogástalan munkára van szükség. Mint mondotta, az esedékes terveket teljesítette az iparág, lényegesen javult a gyártmányok műszaki színvonala, korszerűsége is. Annál többet kell azonban tenni a gazdálkodás javításáért, a selejt leküzdéséért. Egy év alatt a megengedettnél 25 millió forint értékűvel több anyagot használtak fel, selejt miatt pedig 35 millió forint értékű anyag és munka veszett kárba. Elmondotta, hogy az a 324 brigád, amely az iparágban a szocialista címért versenyez, már eddig is nagy szolgálatokat tett a népgazdaságnak az említett hibák csökkentésével. A DIMAVAG Gépgyár Markovics és Petrikbrigádjai, az Esztergomi Szerszámgépgyárban dolgozó „Vidám fiúk brigádja” és sok más munkacsoport eredményesen veszi fel a harcot a magas önköltség és a selejt ellen. A Fémáru- és Szerszámgépgyár nagyöntvényműhelyében és a Magyar Acélárugyár rugóműhelyében a magasabb színtű munkával már annak a feltételét is megteremtették, hogy ezeken a helyeken versenyre kelhettek a szocialista üzemrész cím elnyeréséért. Élénk vita után, a tanácskozás részvevői elhatározták, hogy üzemükben a többi munkabrigáddal együttműködve, megvizsgálják az önköltség és a selejt alakulását, és a szocialista munkaversenyt a helyesebb gazdálkodás és a minőség javításának szolgálatába állítják. (MTI) A Vértesaljai Erdőgazdaság ácsi kerületének dolgozói Győr és Komárom megye határában 58 holdas futóhomokos parcellán telepítenek nemes nyárfaerdőt. A kísérleti parcellán 60 cm mélyre nyolc fajta nyárcsemetét telepítenek és az eredmények alapján döntik el, melyik a legalkalmasabb a futóhomok megkötésére.