Népszabadság, 1962. július (20. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-01 / 152. szám

(Folytatás az 1. oldalról.) előállított gépipari termékek ki­vitelével. Ennek okai elsősorban a követ­kezők:­­ A gépipar vezetői a ter­­­melés ágazati szerkezetét nem kielégítő ütemben alakítják át abban az irányban, hogy főleg olyan gépipari termékeket ter­meljünk — mégpedig gazdaságo­san, versenyképes árakon —, amelyek lépést tartanak a tech­nika gyors fejlődése által támasz­tott, egyre sokoldalúbb követel­ményekkel; — amelyeknek megalkotása, gyártása és fejlesztése — az em­lített, egyre növekvő követel­mények miatt — sok szellemi munkát és magas szakképzett­séget igényel, tehát értéküknek viszonylag csekély részét alkot­ja az anyag értéke, nagy részét pedig a társadalmilag szüksé­ges munka;­­ amelyek iránt a szocialista táborban is van igény és ame­lyekből a tőkésországok szük­séglete is növekszik, amelyek tehát előreláthatóan a jövőben is keresett és gazdaságosan ér­tékesíthető gyártmányok lesz­nek,­­ amelyeket olyan sorozatok­ban gyárthatunk, amely terme­lékeny technológiák alkalmazá­sát teszi lehetővé.­­ A gépipari munkatermelé­­­eenység alacsony szintje és növekedésének lassú üteme csök­kenti a gépipari termelés gazda­ságosságát és lassítja egész nép­gazdaságunk fejlődését. A munka termelékenysége a gépiparban elsősorban azért ala­csony, és azért növekszik lassan, mert a gépipar vezetői nem hasz­nálták ki eléggé lehetőségeiket ar­ra, hogy korszerűsítsék a gyártás technikáját, széleskörűen alkal­mazzák a termelékeny gyártási módszereket, s olyan gyártmányo­kat fejlesszenek ki és kezdjenek termeltetni, amelyeknek gyártása összhangban van a termelés szer­kezetének kívánatos fejlődésével. A Központi Bizottság felhívja a gépipari dolgozókat: járuljanak nagyobb mértékben hozzá a szo­cializmus építésének meggyorsítá­sához azzal, hogy gazdaságosan gyártanak korszerű gépeket és be­rendezéseket. Gépiparunk fejlődé­sének meggyorsítására, munkájá­nak hatékonyabbá tételére, a tényleges és a szükséges fejlődés közötti különbség megszünteté­sére a Központi Bizottság a kö­vetkező tennivalókat jelöli meg: *­ A gépiparnak és az egész népgazdaságnak elsőrendű érdeke, hogy folytassuk tovább, és gyorsítsuk meg a gépipar ágazatai közötti arányok helyes irányú megváltoztatására és a gépipari termelés belső (technológiai) szer­kezetének fejlesztésére irányuló már megkezdett munkát. a) Az Országos Tervhivatal, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság és a Kohó- és Gépipari Minisztérium dolgozzon ki az egész gépipar jövőbeli szerkeze­téről olyan javaslatokat, ame­lyek figyelembe veszik a mű­szaki fejlődés nemzetközi irá­nyait, népgazdaságunk adottsá­gait, hazánk és az egész szocia­lista tábor szükségleteinek ala­kulását. b) Létre kell hoznunk olyan üzemeket, amelyek központosít­va gyártanak gépelemeket, alkat­részeket, szerelési részegysége­ket. A gépipari termelés belső szerkezetének ez az átalakítása általában is növeli a termelé­kenységet, és lehetővé teszi a viszonylag kis sorozatú kész­gyártmányok gazdaságosabb termelését is. Az Országos Tervhivatal a Kohó- és Gépipari Miniszté­riummal együtt dolgozza ki azo­kat az intézkedéseket, amelye­ket e célból még ebben az öt­éves tervidőszakban végre tud­nak hajtani, majd alakítsák ki a termelés belső szerkezete ilyen átalakításának hosszabb időre szóló tervét. d) A gépipar termelési szer-A gépipar gyártmányainak nagy részénél és ágazatai többsé­gében az alkatrészek, a tartozé­kok, az alapanyagok korszerű típusainak és választékának hiá­nya akadályozza azt, hogy olyan műszaki szintet érjünk el, és olyan konstrukciókat alakítsunk ki, amelyek a világszínvonalon állnak. Gépipari üzemeink legnagyobb része egymaga végzi a gyárt­­mányalkatrészek túlnyomó több­ségének termelését és a termé­kek összeállítását, szerelését is. Ez fékezi termelékenységük nö­vekedését, mert arra kényszeríti őket, hogy kis darabszámban gyártsanak olyan alkatrészeket, amelyeket országosan összefog­va, nagy sorozatban, gazdaságo­sabb technológiával, szabványo­sítva lehetne termelni. Dieselesítési programunk he­lyesbítésre szorul. A megvalósítás folyamán kiderült, hogy erőnket meghaladó célokat tűztünk ki, a gyártást gondatlanul készítettük elő — mindez anyagi károkat is okozott. A gépipar vezetői még nem eléggé használják fel az anyagi ösztönzésben rejlő lehetőségeket, pedig az anyagi ösztönzők al­kalmazása a technika fejlesztésé­nek, a műszaki haladás meggyor­sításának is fontos eszköze. A gépipari üzemek nem hasz­nálják ki kellőképpen állóesz­közeiket, különösen a korszerű technikát képviselő gépeket és berendezéseket. Az 1961. évi fel­mérések is azt mutatják, hogy ebben a tekintetben még nagyok a kihasználatlan tartalékok. (A gépiparban alkalmazott automa­ta esztergák 1,63, a félautomata esztergák 1,42, a korszerű máso­lómarógépek pedig csak 1,03 mű­szak erejéig voltak kihasználva.) A kohó- és gépipar vezetői — gyakran szűken értelmezett szak­mai érdekből — keveset tettek a szocialista tábor országai közötti együttműködés fejlesztéséért, nem léptek fel elég kezdeményezően a nemzetközi szakosítás megvalósí­tásáért. Keretének átalakításához első­sorban a híradástechnika, a műszeripar és a szerszámgép­­gyártás fejlődését kell meggyor­sítanunk. E célból a következő feladatokat kell megoldani. A híradástechnikai ipar, job­ban csoportosítva meglevő anya­gi eszközeit, a második ötéves terv előirányzatánál nagyobb mértékben növelje a vákuum­­technikai és híradástechnikai termel­őbe­rendezéseit gyártását Folyamatosan gondoskodjanak a berendezések további korszerű­sítéséről. Létesítsenek vidéken olyan üzemeket, amelyek korsze­rű híradástechnikai alkatré­szeket gyártanak, alapozzák meg a félvezetők nagyüzemi terme­lését. Úgy alakítsák át a termelés belső szerkezetét hogy növeked­jék a híradástechnikai ipari be­rendezések (távbeszélőközpon­tok, átviteltechnikai és mikro­hullámú, elektroakusztikai, adó­vevő berendezések) termelésé­nek részaránya. A lakosság számára készülő híradástechnikai cikkek (például televízió, rádió, magnetofon) gyártását — a nemzetközi mun­kamegosztás alapján — korlátoz­zák néhány termékre, Budapes­ten azoknak a híradástechnikai termékeknek a gyártását tartsák meg és fejlesszék tovább, ame­lyek termelése nagy műszaki fel­­készültséget és tapasztalatot kí­ván. Szüntessék meg a termé­kek több helyütt párhuzamosan folyó fejlesztését és gyártását. A műszeriparban jóval keve­sebb fajta gyártmányt termelje­nek. Elsősorban az automatika, a távvezérlés és a gyógyászat műszereit és a híradástechniká­ban használatos elektronikus műszereket­ — beleértve ezek nukleáris elven működő válto­zatait — fejlesszék és gyártsák. Oldják meg a hazánkban is gyártott és alkalmazott technoló­giai berendezések autonratizálá-­át ott, ahol ez gazdaságilag in­dokolt és adottságaink megen­gedik ezt. A szerszámgépipar bővítse termelőképességét, széleskörűb­­ben használva fel a gépiparban meglevő lehetőségeket. Meglevő üzemeink technológiájának fej­lesztésével és más gépipari üze­mek átállításával is biztosítsák, hogy a szerszámgépipar terme­lése az automatizált, nagy pontosságú gépek, gépcsaládok, célgépek és aggregátok előállítá­sának irányában fejlődjék. A szerszámgépipari termelés fejlesztésével arányosan bizto­sítják a korszerű szerszámgyár­tást, a szerszámgép-tartozékok, készülékelemek és szerszámgép­­automatikák gyártását. d) Figyelembe kell venni a műszaki fejlesztés újabb irá­nyait és arányait, a népgazdaság más ágainak a műszaki haladás következtében változó szükség­letét. Elsősorban az ennek meg­felelő termékek megalkotására kell — a KGST-országok közöt­ti munkamegosztás alapján — összpontosítanunk a teljesítő­­képesség fokozásához rendelke­zésünkre álló anyagi lehetősé­geket, és ha szükséges, új gép­gyártási ágak kifejlesztését is meg kell indítani. Szűkíteni kell a gyártmányok választékát, főleg azzal, hogy megszüntetjük az elavult típusú és a jövőt tekintve, csökkenő jelentőségű gépek és berende­zések gyártását. Ha a népgazda­ság érdeke úgy kívánja, egyes gépgyártási ágak részlegesen vagy teljesen térjenek át más gyártmányok termelésére. e) Új dieselesítési programot kell kidolgozni. Ez vegye tekin­tetbe, hogy időközben egyes szocialista országok előrehalad­tak a Diesel-járművek gyártá­sában. A Diesel-gyártmányok fejlesztését és gyártását összpon­tosítsák azokra a termékekre, amelyekben versenyképesek va­gyunk és már ma is elérjük a vil­ágs­zínvonalat. f) A fejlődés megköveteli, hogy a gépipar ne csak a ki­emelt ágazatokban, hanem más gyártmányok területén is tegyen eleget a műszaki haladásból adódó követelményeknek. Foko­zatosan térjen át bonyolultabb, sokrétű munkára képes, részben vagy teljesen automatizált gé­pek és berendezések gyártására. g) A gépiparban gyártandó ér­tékesebb fogyasztási cikkek kö­rét (motorkerékpár, kerékpár, varrógép, háztartási gépek stb.) úgy határozzák meg, hogy eze­ket olyan nagy sorozatban lehes­sen gyártani, amely előmozdítja a termelési költség és ezzel a fogyasztói ár csökkentését, a ki­fogástalan minőséget és a teljes üzembiztonságot. A lakosság választékigényei­nek kielégítése végett az érté­kesebb fogyasztási cikkek gyár­tásában is meg kell teremte­nünk, illetve ki kell szélesíte­nünk a KGST-országokkal való termelési együttműködést. h) A gépipar a határidőket pontosan betartva, lássa el a véderőt a tervekben előírt hadi­­technikai gyártmányokkal, biz­tosítsa a varsói szerződés kere­tében vállalt kötelezettségeink hiánytalan végrehajtását.­­ Tovább kell javítani a f­u­­tatók, fejlesztők, szerkesz­tők és technológusok munkáját. El kell érnünk, hogy a gyártmá­nyok korszerűsítése alapján, tel­jesebben és gazdaságosabban elé­gítsük ki a szükségleteket. a) Erősíteni és a jelenleginél több anyagi támogatásban kell részesíteni a meglévő központi és üzemi kutató- és gyártmány­­fejlesztő intézményeket és rész­legeket. Gondoskodni kell arról, hogy a gépipari termelés fejlesz­tésével összhangban szélesítsék az ipar tudományos és műszaki kutatási bázisát. A gépipari kutató- és fejlesztő­­intézetek vezetői a kutatók és a fejlesztők elé olyan időszerű és magas követelményeket állít­tattak, amelyeknek megvalósítá­sával a legfontosabb (elsősor­ban a kiemelt) ágazatokban és gyártmányokban elérjük az élenjáró szinteket s a világ­piacon is versenyképesek le­szünk. b) A technológia fejlesztésével növeljük gépiparunk termelé­kenységét. Több erőt kell fordí­­tani az alapmegmunkálások, a félgyártmányok (például öntvé­nyek, kovácsolt darabok), kötő­elemek és végtermékek terme­lési eljárásainak tökéletesítésére. Mérnökökkel és magasabb fel­készültségű műszaki dolgozók­kal erősítsék meg azokat a köz­ponti és üzemi szervezeteket, amelyek a technológiai fejlesz­tést irányítják. Arra kell kötelezni és ösztö­nözni a gyártmánytervezőket, hogy konstrukcióikon nagyobb mértékben alkalmazzanak tipi­zált és szabványosított alkatré­szeket és részegységeket.­­ A kohó- és gépipari mi­­niszter a rendelkezésére ál­ló anyagi eszközök jobb haszno­sításával fokozatosan szüntesse meg az alkatrészek, tartozékok, alapanyagok korszerű típusainak és ezek kielégítő választékának hiányát. A A gépipari gyártmányok *­j műszaki fejlesztéséhez a többi erre hivatott iparág is adja meg a szükséges támogatást. A kohászat a mainál jobban és rugalmasabban kövesse a gép­ipar minőségi szükségleteinek fejlődését. Bővítse a különleges ötvözésű speciális vas- és színes­fém-kohászati termékek termelé­sét és választékát, a magasabb szilárdságú és a speciális igény­­bevételnek ellenálló, korszerűb­ben kikészített hengerelt termé­kek gyártását. A vegyipar a szükséges meny­­nyiségben és minőségben ter­melje az elektromos ipar műszaki fejlesztéséhez nélkülözhetetlen germániumot, szilíciumot, szige­telőanyagokat és ezek alapanya­gait, továbbá a gépek, gépelemek és alkatrészek gyártásának kor­szerűsítéséhez szükséges műanya­gokat, műszaki gumiáruikat és korszerű festékanyagokat. Az építőanyag-ipar fokozza a termelékeny megmunkáláshoz szükséges csiszolóanyagok, az elektromosiparban alkalmazott porcelán- és kerámiatermékek fejlesztését és termelését.­­ A műszaki szakemberek he­­lyesebb csoportosításával és jobb felhasználásával együtt fo­­­kozatosan el kell érni, hogy a műszaki szakemberek egyetemi képzése előzze meg az ipar ter­vezett fejlesztését és — mind a létszámuk, mind az iparágak kö­zötti megoszlásuk arányait tekint­ve — összhangban legyen a mű­szaki fejlesztés fő céljaival. Változtatni kell az egyetemi és technikumi oktatás tananya­gán, meg kell javítani ezen in­tézményeknek korszerű oktató­berendezésekkel, labo­ratóri­umok -1 Ezt a határozatot tárgyalják meg a Központi Bizottság osztályai, a területi pártbizottsá­gok, a határozat megvalósításában illetékes egyetemek, tudományos intézetek, főhatóságok pártszerve­zetei, a gépipari üzemi pártszer­vezetek, s végrehajtását mind­egyikük tevékenyen segítse elő a maga sajátos eszközeivel. A határozat végrehajtásában kiemelkedő szerepük van az ér­dekelt tudományos kutató- és fej­lesztőintézetek pártszervezetei­nek. Ezek segítsék elő, hogy inté­zetük tevékenyen járuljon hozzá a műszaki fejlesztés meggyorsí­tásához, a gépipari termékeik kor­szerűségének és gazdaságosságá­nak fokozásához.­­ A gépipari üzemek párt­­szervezetei tegyék a vállalat összes dolgozóinak ügyévé a mű­száli színvonal emelését, a tech­nológia fejlesztését, a korszerűbb és gazdaságosabb termékek előál­lítását. a) Tárják fel és hasznosítsák a műszaki fejlesztés helyi lehető­ségeit, törekedjenek arra, hogy az újítómozgalom és a szocialis­ta brigádmozgalom feladatait jobban összehangolják a vállala­ti, műszaki fejlesztési célokkal. b) Rendszeresen kísérjék fi­gyelemmel, hogy üzemük ha­té­kát és műszerekkel való ellátá­sát, hogy magasabb műszaki szín­vonalra emelhessük a mérnökök és technikusok elméleti képzését és gyakorlati oktatását. A képzés­ben érdekelt ipari tárcák járul­janak hozzá ehhez a maguk erő­forrásaiból. C. Gondosk­odni kell a kor­­­szerű termelőberendezések jobb kihasználásáról, több mű­szakban való üzemeltetéséről, s ugyanakkor a korszerűtlen, gaz­daságtalanul dolgozó gépek foko­zatos kiselejtezéséről. A gépipar dolgozói az üzem- és munkaszervezést tekintsék olyan fontos és időszerű feladat­nak, amely nélkülözhetetlen té­nyezője a műszaki haladásnak és a termelékenység növelésének.­­ A népgazdasági érdekek •­­­helyesebb érvényesítése céljából tökéletesíteni kell a tu­dományos kutató- és fejlesztőin­tézetekre és a vállalatokra háruló műszaki fejlesztés anyagi ösztön­zésének rendszerét. A vállalatok legyenek érdekelve abban, hogy korszerűbb termékeket verseny­­képes áron termeljenek, s hogy megszüntessék a korszerűtlen és nem gazdaságos termékek gyár­tását. Növelni kell a vállalatok anyagi érdekeltségét a kutatási eredmények gyorsabb hasznosítá­sában is.­­ A Kölcsönös Gazdasági Se­r-se­gítség Tanácsához tartozó országok vezetőinek legutóbbi ta­nácskozása a többi között megál­lapította, hogy javítani kell a szo­cialista tábor országai közötti munkamegosztást. Az ott hozott határozatok alapján a gépipar ve­zetői keressék meg a műszaki fej­lesztés együttes meggyorsításának legalkalmasabb módszereit, külö­nösen azokban az ágazatokban, amelyek közvetlenül vagy köz­vetve leginkább befolyásolják minden országban az egész nép­gazdaság fejlődését. (Ilyen pél­dául az automatizálás eszközei­nek, a nyersanyagtermelő beren­dezéseknek, a félvezető elemek­nek a gyártása.) Növeljék a termelési kapcsola­tokat a KGST-országokkal, első­sorban azokban a gyártmányok­ban, amelyeket csak a terme­lés összpontosításával lehet világ­viszonylatban is gazdaságos nagy­ságú sorozatban gyártani, továbbá azokat a bonyolult és összetett gépipari termékeket illetően, ame­lyeket csak a munka nemzetközi megosztásával lehet korszerűen gyártani és állandóan fejleszteni. A gépipar termelőegységeinek kiépítéséiben törekedjenek a szo­cialista országokkal való össz­hangra, nehogy indokolatlanul ki­fejlődjenek párhuzamos és ki nem használt teljesítőképességű üze­mek. A beruházások ott létesülje­nek, ahol legjobban szolgálják az egész szocialista tábor érdekét. Kányán használja-e fel műszaki fejlesztésre az e célra szánt vál­lalati eszközöket és az anyagi ösztönzés más lehetőségeit. c) Fordítsanak nagy figyelmet a műszaki dolgozók és elsősor­ban a szerkesztők és tervezők közötti politikai felvilágosító és nevelőmunkára, a bátor, kezde­ményező közszellem kialakításá­ra.­­ A Központi Bizottság fel­­hívja a Szakszervezetek Országos Tanácsát és az illetékes szakszervezeti központokat, hogy tárgyalják meg ezt a határoza­tot és hasznosítsák útmutatásait. A A Kohó- és Gépipari Mi­­nisztérium vezetői a fel­adatok jellegének megfelelő cso­portosításban — ahol ez indokolt gépipari ágazatonként — tárgyal­ják meg műszaki és gazdasági szakértőkkel a határozatból adódó tennivalókat. A minisztérium az érdekelt tár­cák bevonásával készítse el a ha­tározat végrehajtására vonatkozó javaslatait és terjessze azokat jó­váhagyásra a kormány elé. A határozatból következő fel­adatok megvalósítását a lehető­ségekhez mérten már az 1963. évi népgazdasági tervekben érv­nyesíteni kell ­ Határozat a gépipar h­elyzetérő­l és fővábó feladatairól

Next