Népszabadság, 1962. augusztus (20. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-01 / 178. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! * , Ara 60 fillér NÉPSZABADSÁG 1962. augusztus 1. szerda A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XX. évfolyam, 178. szám Gyógyszerészek Igazuk van azoknak a gyógy­szerészeknek , akik — enyhén szólva — keveslik a társadalmi megbecsülést és elismerést. Saj­nos, sok helyütt, Városban és fa­lun, a gyógyszerészt afféle szüksé­ges és nélkülözhetetlen idegen­nek tekintik, akiről csak akkor vesznek tudomást, ha nem készíti el pillanatok alatt a gyógyszert. S éppen ez az utóbbi mutatja, hogy társadalmilag milyen fontos hiva­tást látnak el: emberek életének, egészségének megmentői lehetnek lelkiismeretes, hozzáértő munká­jukkal, ugyanúgy, mint az orvosok. Egy falusi patikus panaszolta a múltkoriban, hogy náluk a ta­nácsházán még a kisipart folytató bognárral is többet törődnek, mint vele. Mi ennek az oka? — kérdeztem. A patikus keserűen csak annyit mondott: „Valamikor saját patikám volt. Nem tehetek róla, örököltem.” Egy másik pél­da: Néhány héttel ezelőtt az egyik faluban az értelmiségiek életéről beszélgettünk. A párttit­kár elmondta a véleményét az or­vosról, a tanítóról, az állatorvos­ról, a szövetkezeti agronómusról, még a plébánosról is. Gyógysze­rész nincs? — kérdeztem. A párt­titkár nagyon meglepődött a kér­désen: „Van — mondta, s aztán fanyar tréfával akarta elütni a dolgot. — De hát ki gondol a pati­kusra?” Ha a községi vezetők gondol­kodnának azon, hogy miben is tudna nekik segíteni a helyi gyógyszerész, maguk is rájöhet­nének, hogy ilyen vagy olyan okok miatt értékes ember marad távol a falu közéletétől. Persze, nemcsak a faluról van szó. A vá­rosokban, sőt, Budapesten is na­gyobb szerepük lehetne a társa­dalmi életben a gyógyszerészek­nek. Hazánkban több mint három­ezer gyógyszerész él és dolgozik. Ez a szám is mutatja, hogy­­viszonylag szűk rétegről van szó. De a gyógyszerészek napjában , sok ezer emberrel kerülnek kap­csolatba. Vidéken, különösen pedig falun, ez a kapcsolat sok­kal több a vények egyszerű bevál­tásánál. A gyógyszerésznek te­kintélye, súlya van, bíznak ben­ne az emberek, elfogadják, sok­szor kérik is a tanácsát. Ezt a bizalmat kellene az eddiginél job­ban kamatoztatni. Annál is inkább, mert a gyógy­szerészek is jobban szeretnének bekapcsolódni a társadalmi élet­be, részt venni a különféle szer­vek munkájában, az emberek ne­velésében. Az elmúlt tizenkét év­ben, az államosítás óta, gyógy­szerészeink arról tettek tanúbi­­­­zonyságot, hogy hűségesen vég­­­­zik feladatukat, hogy szívügyük­nek tartják a dolgozó ember szol­­­gálatát. A gyógyszerészek épp­­­­olyan áldozatkészséggel őrköd­nek mindannyiunk egészsége fe­lett, mint az orvosok vagy az­­ egészségügyi szolgálat többi dol­gozója. Az igazsághoz tartozik azonban az is, hogy jó néhány gyógyszerész már aktívan benne él a falu,­­ vagy a város társadalmi életében. S éppen ezek a jó példák mutat­ják, hogy a gyógyszerészek sem­­ állnak az élet áramkörén kívül. Megtették az első lépést, igénylik a közéleti munkát Szükség is van rájuk! Nagy munkát végezhetnek a népfront­ban, a tanácsok különféle bizott­­­ságaiban és a tudományos isme­retterjesztésben. A gyógyszerészek a többi között sokat tehetnének egészségügyi kultúránk emelésé­ben, de az általános műveltség terjesztésében, és az egyetemes kultúra megszerettetésében is. Mészáros Ferenc Néhány megyében a hét végére befejeződik az aratás Kimagasló eredmények a kombájnosok versenyében Az őszi árpa betakarítása or­szágszerte befejezéshez közeledik. Kedden már Hajdú megyében se állt lábon egyetlen hold sem eb­ből a fontos takarmánynövény­ből, s több mint 100 000 hold búza aratásával is végeztek a hajdú­sági termelőszövetkezetek. Ebben a megyében az összes kenyérga­bonának mintegy 80 százalékát levágták. A megye szövetkezetei­nek többségében a hét végéire befejezik az aratást. Heves megyében ugyancsak a hét vége tájt fejeződik be az aratás. A munka meggyorsítása végett a déli járásokból, ahol már olyan előrehaladott a munka, hogy nem tudják foglalkoztatni az összes gépe­ket, a megye északi fekvésű részeibe csoportosítják át. Baranyában, a Bólyi Gépállo­más két kiváló kombájnosa, Felk József, és segédvezetője, Juhos Szilveszter, kedd délután learatta a hatszázadik holdat, és az ország­ban elsőként elcsépelte a századik vagon gabonát. Teljesítményük értékét növeli, hogy a kiemelkedő eredményt nem összefüggő terü­leten érték el. Eddig már két termelőszövetkezetben dolgoztak, a betakarítás kezdete óta hétköz­nap, vasárnap, nappal és éjszaka. Szünet nélkül három vontató szállítja kifogástalanul működő SZK—3-as típusú gépüktől a kombájnszerűre a gabonát. A két kombájnos naponta átlagosan 70 kézi arató és 40 cséplőmunkás, valamint két 1070-es cséplőgép teljesítményének megfelelő mun­kát végez el. A betakarítás kez­dete óta töb mint 10 000 forintot kerestek. A napokban ismét tovább ja­vították eredményeiket az ál­lami gazdaságok kombájnosai Kunkli Péter haj­dús­zoboszlói kombájnvezető napi teljesítményei között 9,5 vagonos tétel is szere­pel. Az ugyancsak ha­j­dúszoboszlói Méhes János napi rekordja 9 va­gon. Az SZK—3-as géppel dolgozó állami gazdasági kombájnosok versenyének elsőségéért most már napok óta e két kitűnő gépvezető között folyik a vetélkedés. Jelen­leg Kunkli Péter van előnyben. Az ő gépétől már több mint 8400 má­zsa gabonát szállítottak a kom­bájnszerűre. A verseny harmadik helyezettje Kövér Sándor, a Deb­receni Tangazdaság kombájnveze­tője, 7200 mázsát meghaladó telje­­sí­tménnyel A magyar gyártmányú AC— 400-as típusú gépijel dolgozó ál­lami gazdasági kombájnosok ver­senyének első három helyezettje 37, 33, illetve 32 vagont meghaladó mennyiségű gabonát csépelt el. Az aratás előrehaladtával szerte az országban élénkül az állami felvásárló telepek forgalma. Bács megyében, ahol már közvetlenül a befejezés előtt áll a nagy munka, s ezekben a napokban már teljes erővel megindul a cséplés, napon­ta átlagosan 100 vagon gabona ke­rül a terményforgalmi vállalat magtáraiba. A megye termelőszö­vetkezetei eddig összesen 1370 va­gon gabonát értékesítettek. (MTI) Mától 48 órás általános sztrájk Argentínában Buenos Aires, július 31. (MTI) Az argentin általános munkás­szövetség bejelentette, hogy szer­dától kezdődően kétnapos sztráj­kot hirdet a bérek általános rendezéséért, a nyugdíjak rend­­szeres folyósításáért, és rend­kívül nehéz gazdasági helyzet enyh­ítését célzó intézkedések ér­dekében. Alsogaray argentin gazdaság­ügyi miniszter felkérte a szak­­szervezetek vezetőit, hogy leg­alább 30 nappal halasszák el az egész ország gazdasági életét megbénítással fenyegető sztráj­kot. A munkások vezetői azonban kitartanak eredeti elhatározásuk mellett. Az általános munkásszö­vetség hárommillió munkást kép­visel. KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNK T E L E F O N J E L E N T ÉS E: A VIT népszerűsége és gazdagsága túlszárnyal minden várakozást Helsink­i, július 31. Hétfő este a szovjet gálakon­certen inkább tréfából, mint ko­molyan, azt kérdeztem Sevcsen­­kótól, a fesztivál előkészítő bi­zottságának egyik titkárától: — Nos, jobb vagy rosszabb, mint amire számítottak? Ő komolyan vette a kérdést és azt válaszolta: — Úgy látszik, mindannyian kisfittűek voltunk. Biztosra vet­tük a sikert, de ezt elképzelni sem tudtuk volna. Nem hiszem,­ hogy az , előké­szítő bizottság várakozását a VIT ragyogó külsőségei múlták volna felül. Mindenki, akinek ez a találkozó szívügye, boldogan tapasztalja, hogy a fesztivál tar­talma is sokszorta több, szebb és mélyebb, mint amennyit a me­rész fantázia előre elképzelhetett. Őszinte véleménycserék A fesztivál már most, az első napokban is, az őszinte baráti véleménycsere, a nyílt, egészséges politikai vita színtere. S a meg­nyilatkozások nem általánossá­gokban szólnak a békéről. Egy­két nap elég volt ahhoz,­ hogy a fesztivál közvéleménye túljusson a „néni oltárunk háborút" jel­szón, s eljusson a „mit tegyünk, hogy ne legyen háború?” kérdé­séig. Az első konkrét politikai prob­léma, amely a találkozó homlok­terébe került, a nyugat-berlini kérdés. Talán azért, mert először a VIT-ek történetében Nyugat-Berlin ifjúsága önálló delegációval képviselteti ma­gát a fesztiválon, s ez a kül­döttség rendkívül aktív. Hatvannyolcan jöttek el, de állít­ják, hogy ennek a számnak a sok­szorosa kívánt Helsinkibe utazni, s el is jöttek volna, ha az nem üt­között volna komoly nehézségek­be. Egyenként kértek bebocsátást Berlin demokratikus övezetébe, ahol beszerezték a vízumokat, s útnak indultak Finnországba. A visszatérésre most kissé szo­rongva gondolnak, kivált, amióta észrevették, hogy a nyugatnémet televíziós riporterek rájuk száll­tak, s mindegyiküket gondosan lefilmezték. Nyilván nem azért, hogy majd megtagadják Brandt polgármester rendőrségétől ezeket a filmkockákat... A szabad Nyugat-Berlinért A nyugat-berliniek nagyon ér­dekes nyilatkozatát a finn sajtó egy része is közölte. Az olvasható benne, hogy őket elsősorban a semlegesség problémái érdeklik, s nagyon szeretnének erről a finn fiatalokkal beszélgetni. „Hiszen bennünket városunk vezetői a nyugati blokk előőrsének szánnak az NDK szívében — hangzik a nyilatkozat. — A háború peremé­re akarnak szorítani bennünket és az egész világot. Holott igaza van a régi közmondásnak: aki szige­ten él, ne tartson haragot a ten­gerrel. Mi követeljük a jó vi­szonyt a bennünket körülvevő né­met állammal. Nem akarunk to­vábbra is feszült atmoszférában élni. Úgy akarunk élni, ahogyan itt, Helsinkiben élnek. Azért jöt­tünk a fesztiválra, hogy elnyer­jük a világ ifjúságának támogatá­sát a szabad és semleges Nyugat— Berlin kiharcolásához." Nyilvánvaló, hogy ez a nyilat­kozat a delegációban részt vevő különböző erők között létrejött kompromisszum eredménye. Dn. (Folytatás a 2. oldalon) ANGYALFÖLDI LAKÓHÁZ-ÉPÍTKEZÉS Gyors ütemben épülnek a lakóházak az Árpád-híd pesti hídfőjénél. Az első épületbe már októberben beköltözhetnek a lakók. A lakótelep legnagyobb házán, a 2511 lakásos ötös házon dolgoznak az építők. (Wormser Antal felvétele.)

Next