Népszabadság, 1962. augusztus (20. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-01 / 178. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! * , Ara 60 fillér NÉPSZABADSÁG 1962. augusztus 1. szerda A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XX. évfolyam, 178. szám Gyógyszerészek Igazuk van azoknak a gyógyszerészeknek , akik — enyhén szólva — keveslik a társadalmi megbecsülést és elismerést. Sajnos, sok helyütt, Városban és falun, a gyógyszerészt afféle szükséges és nélkülözhetetlen idegennek tekintik, akiről csak akkor vesznek tudomást, ha nem készíti el pillanatok alatt a gyógyszert. S éppen ez az utóbbi mutatja, hogy társadalmilag milyen fontos hivatást látnak el: emberek életének, egészségének megmentői lehetnek lelkiismeretes, hozzáértő munkájukkal, ugyanúgy, mint az orvosok. Egy falusi patikus panaszolta a múltkoriban, hogy náluk a tanácsházán még a kisipart folytató bognárral is többet törődnek, mint vele. Mi ennek az oka? — kérdeztem. A patikus keserűen csak annyit mondott: „Valamikor saját patikám volt. Nem tehetek róla, örököltem.” Egy másik példa: Néhány héttel ezelőtt az egyik faluban az értelmiségiek életéről beszélgettünk. A párttitkár elmondta a véleményét az orvosról, a tanítóról, az állatorvosról, a szövetkezeti agronómusról, még a plébánosról is. Gyógyszerész nincs? — kérdeztem. A párttitkár nagyon meglepődött a kérdésen: „Van — mondta, s aztán fanyar tréfával akarta elütni a dolgot. — De hát ki gondol a patikusra?” Ha a községi vezetők gondolkodnának azon, hogy miben is tudna nekik segíteni a helyi gyógyszerész, maguk is rájöhetnének, hogy ilyen vagy olyan okok miatt értékes ember marad távol a falu közéletétől. Persze, nemcsak a faluról van szó. A városokban, sőt, Budapesten is nagyobb szerepük lehetne a társadalmi életben a gyógyszerészeknek. Hazánkban több mint háromezer gyógyszerész él és dolgozik. Ez a szám is mutatja, hogyviszonylag szűk rétegről van szó. De a gyógyszerészek napjában , sok ezer emberrel kerülnek kapcsolatba. Vidéken, különösen pedig falun, ez a kapcsolat sokkal több a vények egyszerű beváltásánál. A gyógyszerésznek tekintélye, súlya van, bíznak benne az emberek, elfogadják, sokszor kérik is a tanácsát. Ezt a bizalmat kellene az eddiginél jobban kamatoztatni. Annál is inkább, mert a gyógyszerészek is jobban szeretnének bekapcsolódni a társadalmi életbe, részt venni a különféle szervek munkájában, az emberek nevelésében. Az elmúlt tizenkét évben, az államosítás óta, gyógyszerészeink arról tettek tanúbizonyságot, hogy hűségesen végzik feladatukat, hogy szívügyüknek tartják a dolgozó ember szolgálatát. A gyógyszerészek éppolyan áldozatkészséggel őrködnek mindannyiunk egészsége felett, mint az orvosok vagy az egészségügyi szolgálat többi dolgozója. Az igazsághoz tartozik azonban az is, hogy jó néhány gyógyszerész már aktívan benne él a falu, vagy a város társadalmi életében. S éppen ezek a jó példák mutatják, hogy a gyógyszerészek sem állnak az élet áramkörén kívül. Megtették az első lépést, igénylik a közéleti munkát Szükség is van rájuk! Nagy munkát végezhetnek a népfrontban, a tanácsok különféle bizottságaiban és a tudományos ismeretterjesztésben. A gyógyszerészek a többi között sokat tehetnének egészségügyi kultúránk emelésében, de az általános műveltség terjesztésében, és az egyetemes kultúra megszerettetésében is. Mészáros Ferenc Néhány megyében a hét végére befejeződik az aratás Kimagasló eredmények a kombájnosok versenyében Az őszi árpa betakarítása országszerte befejezéshez közeledik. Kedden már Hajdú megyében se állt lábon egyetlen hold sem ebből a fontos takarmánynövényből, s több mint 100 000 hold búza aratásával is végeztek a hajdúsági termelőszövetkezetek. Ebben a megyében az összes kenyérgabonának mintegy 80 százalékát levágták. A megye szövetkezeteinek többségében a hét végéire befejezik az aratást. Heves megyében ugyancsak a hét vége tájt fejeződik be az aratás. A munka meggyorsítása végett a déli járásokból, ahol már olyan előrehaladott a munka, hogy nem tudják foglalkoztatni az összes gépeket, a megye északi fekvésű részeibe csoportosítják át. Baranyában, a Bólyi Gépállomás két kiváló kombájnosa, Felk József, és segédvezetője, Juhos Szilveszter, kedd délután learatta a hatszázadik holdat, és az országban elsőként elcsépelte a századik vagon gabonát. Teljesítményük értékét növeli, hogy a kiemelkedő eredményt nem összefüggő területen érték el. Eddig már két termelőszövetkezetben dolgoztak, a betakarítás kezdete óta hétköznap, vasárnap, nappal és éjszaka. Szünet nélkül három vontató szállítja kifogástalanul működő SZK—3-as típusú gépüktől a kombájnszerűre a gabonát. A két kombájnos naponta átlagosan 70 kézi arató és 40 cséplőmunkás, valamint két 1070-es cséplőgép teljesítményének megfelelő munkát végez el. A betakarítás kezdete óta töb mint 10 000 forintot kerestek. A napokban ismét tovább javították eredményeiket az állami gazdaságok kombájnosai Kunkli Péter hajdúszoboszlói kombájnvezető napi teljesítményei között 9,5 vagonos tétel is szerepel. Az ugyancsak hajdúszoboszlói Méhes János napi rekordja 9 vagon. Az SZK—3-as géppel dolgozó állami gazdasági kombájnosok versenyének elsőségéért most már napok óta e két kitűnő gépvezető között folyik a vetélkedés. Jelenleg Kunkli Péter van előnyben. Az ő gépétől már több mint 8400 mázsa gabonát szállítottak a kombájnszerűre. A verseny harmadik helyezettje Kövér Sándor, a Debreceni Tangazdaság kombájnvezetője, 7200 mázsát meghaladó teljesítménnyel A magyar gyártmányú AC— 400-as típusú gépijel dolgozó állami gazdasági kombájnosok versenyének első három helyezettje 37, 33, illetve 32 vagont meghaladó mennyiségű gabonát csépelt el. Az aratás előrehaladtával szerte az országban élénkül az állami felvásárló telepek forgalma. Bács megyében, ahol már közvetlenül a befejezés előtt áll a nagy munka, s ezekben a napokban már teljes erővel megindul a cséplés, naponta átlagosan 100 vagon gabona kerül a terményforgalmi vállalat magtáraiba. A megye termelőszövetkezetei eddig összesen 1370 vagon gabonát értékesítettek. (MTI) Mától 48 órás általános sztrájk Argentínában Buenos Aires, július 31. (MTI) Az argentin általános munkásszövetség bejelentette, hogy szerdától kezdődően kétnapos sztrájkot hirdet a bérek általános rendezéséért, a nyugdíjak rendszeres folyósításáért, és rendkívül nehéz gazdasági helyzet enyhítését célzó intézkedések érdekében. Alsogaray argentin gazdaságügyi miniszter felkérte a szakszervezetek vezetőit, hogy legalább 30 nappal halasszák el az egész ország gazdasági életét megbénítással fenyegető sztrájkot. A munkások vezetői azonban kitartanak eredeti elhatározásuk mellett. Az általános munkásszövetség hárommillió munkást képvisel. KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNK T E L E F O N J E L E N T ÉS E: A VIT népszerűsége és gazdagsága túlszárnyal minden várakozást Helsinki, július 31. Hétfő este a szovjet gálakoncerten inkább tréfából, mint komolyan, azt kérdeztem Sevcsenkótól, a fesztivál előkészítő bizottságának egyik titkárától: — Nos, jobb vagy rosszabb, mint amire számítottak? Ő komolyan vette a kérdést és azt válaszolta: — Úgy látszik, mindannyian kisfittűek voltunk. Biztosra vettük a sikert, de ezt elképzelni sem tudtuk volna. Nem hiszem, hogy az , előkészítő bizottság várakozását a VIT ragyogó külsőségei múlták volna felül. Mindenki, akinek ez a találkozó szívügye, boldogan tapasztalja, hogy a fesztivál tartalma is sokszorta több, szebb és mélyebb, mint amennyit a merész fantázia előre elképzelhetett. Őszinte véleménycserék A fesztivál már most, az első napokban is, az őszinte baráti véleménycsere, a nyílt, egészséges politikai vita színtere. S a megnyilatkozások nem általánosságokban szólnak a békéről. Egykét nap elég volt ahhoz, hogy a fesztivál közvéleménye túljusson a „néni oltárunk háborút" jelszón, s eljusson a „mit tegyünk, hogy ne legyen háború?” kérdéséig. Az első konkrét politikai probléma, amely a találkozó homlokterébe került, a nyugat-berlini kérdés. Talán azért, mert először a VIT-ek történetében Nyugat-Berlin ifjúsága önálló delegációval képviselteti magát a fesztiválon, s ez a küldöttség rendkívül aktív. Hatvannyolcan jöttek el, de állítják, hogy ennek a számnak a sokszorosa kívánt Helsinkibe utazni, s el is jöttek volna, ha az nem ütközött volna komoly nehézségekbe. Egyenként kértek bebocsátást Berlin demokratikus övezetébe, ahol beszerezték a vízumokat, s útnak indultak Finnországba. A visszatérésre most kissé szorongva gondolnak, kivált, amióta észrevették, hogy a nyugatnémet televíziós riporterek rájuk szálltak, s mindegyiküket gondosan lefilmezték. Nyilván nem azért, hogy majd megtagadják Brandt polgármester rendőrségétől ezeket a filmkockákat... A szabad Nyugat-Berlinért A nyugat-berliniek nagyon érdekes nyilatkozatát a finn sajtó egy része is közölte. Az olvasható benne, hogy őket elsősorban a semlegesség problémái érdeklik, s nagyon szeretnének erről a finn fiatalokkal beszélgetni. „Hiszen bennünket városunk vezetői a nyugati blokk előőrsének szánnak az NDK szívében — hangzik a nyilatkozat. — A háború peremére akarnak szorítani bennünket és az egész világot. Holott igaza van a régi közmondásnak: aki szigeten él, ne tartson haragot a tengerrel. Mi követeljük a jó viszonyt a bennünket körülvevő német állammal. Nem akarunk továbbra is feszült atmoszférában élni. Úgy akarunk élni, ahogyan itt, Helsinkiben élnek. Azért jöttünk a fesztiválra, hogy elnyerjük a világ ifjúságának támogatását a szabad és semleges Nyugat— Berlin kiharcolásához." Nyilvánvaló, hogy ez a nyilatkozat a delegációban részt vevő különböző erők között létrejött kompromisszum eredménye. Dn. (Folytatás a 2. oldalon) ANGYALFÖLDI LAKÓHÁZ-ÉPÍTKEZÉS Gyors ütemben épülnek a lakóházak az Árpád-híd pesti hídfőjénél. Az első épületbe már októberben beköltözhetnek a lakók. A lakótelep legnagyobb házán, a 2511 lakásos ötös házon dolgoznak az építők. (Wormser Antal felvétele.)