Népszabadság, 1962. augusztus (20. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-01 / 178. szám
1962. augusztus 1. szerda NÉPSZABADSÁG Szufanuvong herceg levele Kádár Jánoshoz Szufanuvong herceg, a laoszi nemzeti egységkormány miniszterelnök-helyettese — aki Sauvanna Pheruma miniszterelnök távollétében ideiglenesen ellátja a miniszterelnöki teendőket — levélben mondott köszönetet Kádár Jánosnak, a forradalmi munkásparaszt kormány elnökének üdvözlő táviratáért, amelyben szerencsekívánatait fejezte ki a laoezi nemzeti egységkormány megalakulása alkalmából. Szufanuvong herceg levelében hangoztatja: „megtiszteltetésnek tartanánk, ha mielőbb létrejönnének az állandó diplomáciai kapcsolatok az önök országával, s minden téren együttműködhetnénk közös ügyünk, a béke megerősítése érdekében”. Szufanivong annak a reményének ad kifejezést, hogy mindkét nép javára hamarosan kialakulnak a két ország közvetlen kapcsolatai. (MTI) Dobi István távirata a Dahomey Köztársaság elnökéhez Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Dahomey Köztársaság függetlensége elnyerésének második évfordulója alkalmából táviratban köszöntötte Hubert Maga köztársasági elnököt. (MTI) Dobi István üdvözlő távirata Svájc nemzeti ünnepe alkalmából Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Svájc nemzeti ünnepe alkalmából táviratban üdvözölte Paul Chaudetet, a Svájci Államszövetség elnökét. (MTI) A lengyel parlamenti küldöttség látogatása az Egyesült Izzóban A hazánkban tartózkodó lengyel parlamenti küldöttség Czeslaw Wycechnek, a szejm elnökének vezetésével kedden az Egyesült Izzóba látogatott. Ott volt a látogatáson Vass Istvánné, az országgyűlés alelnöke, dr. Straub Gyula országgyűlési képviselő, valamint a Külügyminisztérium és a Kohó- és Gépipari Minisztérium képviselője. A vendégeket Dienes Béla vezérigazgató, Selyem András, a pártbizottság titkára, Kakas Károly, a szakszervezeti bizottság titkára, Vaszili György műszaki igazgató, és Pióker Ignác, Kossuth-díjas marós, a Szocialista Munka Hőse, országgyűlési képviselő fogadta. Dienes Béla vezérigazgató ismertette a gyár történetét és munkáját, majd a küldöttség a gyári vezetők kalauzolásával megtekintett több üzemrészt. A látogatás az Izzó művelődési házában baráti találkozóval végződött, ahol a vendégek kérdésekre válaszolva ismertették a lengyel nép életét. Délután a küldöttség hajókiránduláson vett részt. (MTI) A legfontosabb újságírói kötelesség: az igazságnak megfelelő tájékoztatással elősegíteni az országok és népek közötti megértést A NUSZ elnökének nyilatkozata az újságírók Budapesten összeülő nemzetközi kongresszusáról A Nemzetközi Újságíró Szervezet hazánkban tartózkodó elnöke, Jean-Maurice Hermann, a Libération című francia lap szerkesztője, a szervezet munkájáról és a magyar fővárosban rövidesen összeülő nemzetközi újságíró kongresszusról nyilatkozott az MTI munkatársának. A Nemzetközi Újságíró Szervezetnek a világ csaknem minden részére kiható tevékenységéről szólva hangoztatta: a szervezet a fasizmus leverése után jött létre. Az alapokmányban hangsúlyozottan kapott helyet a legfontosabb újságírói kötelesség: az igazságnak megfelelő hűséges tájékoztatással elősegíteni, hogy az emberek helyesen értékeljék a világban zajló eseményeket, világszerte előmozdítani a szétágazó hírszolgáltatás eszközeivel is a különböző országok és népek közeledését, egymás megismerését, megértését. ■ — Ennek az eszmének a Nemzetközi Újságíró Szervezet egyre nagyobb sikerrel nyer meg olyan újságíró csoportokat is, amelyek nem tagjai ugyan a NUSZ-nak, de az alapkérdésekben a legszorosabban együttműködnek vele. Ilyen elv alapján jött létre közeledés és végül baráti kapcsolat a NUSZ és, olyan fontos semleges ország, mint India, továbbá Brazília újságíró szövetségei között. Mindezekről a fő törekvésekről természetesen részletesen tájékoztatjuk majd az augusztus 6 és 10 között lezajló kongresszuson a mintegy hetven országból Budapestre érkező újságírókat, a küldötteket és a megfigyelőként részvevő külföldi vendégeket egyaránt. A plenáris ülés értékeli majd a legutóbbi kongresszus óta végzett munkát is, sor kerül a vezető szervek újraválasztására, majd pedig különböző bizottsá- gokban folytatódnak a megbeszélések. Ezeknek fontos témái: az újságírói etika, a hírközlés tárgyilagossága, a háborús propaganda elleni harc módszerei a sajtóban, az újságírók nemzetközi együttműködésének szélesítése, valamint a szakmával összefüggő szociális problémák. A kongresszus egyik fontos feladata lesz továbbá, hogy döntsön a nemzetközi szervezethez újabban csatlakozni kívánó nemzeti újságíró szövetségek, vagy csoportok felvételéről. A NUSZ tekintélyének növekedését mutatja, hogy a végrehajtó bizottságnak januárban, Havannában tartott ülésén hat új szervezet jelentette be együttműködési óhaját, s minden bizonnyal a budapesti kongresszus hozhat majd határozatot az amerikai kontinens egyik legfontosabb állama, az Argentin Köztársaság újságíró szervezetének felvételéről is. Jean-Maurice Hermann elmondotta még: véleménye szerint a kongresszus nemcsak a hivatalos program lebonyolítására, a szervezet további működését, feladatait kijelölő határozatok hozatalára nyújt majd lehetőséget, hanem az újságírók nemzetközi méretű ismerkedését, a barátság újabb szálainak kiépítését is lehetővé teszi. Valamennyi külföldi delegátus nevében már előre is mondhatom: örülünk, hogy újabb ismereteket szerezhetünk hazájukról; meggyőződésünk, hogy találkozásunk a magyar újságírókkal — s remélhetőleg más dolgozó rétegekkel is — hathatósan hozzájárul majd a szervezetünk programjában is szereplő nemes törekvés megvalósulásához, a népek közötti barátság elmélyítéséhez — mondotta befejezésül a NUSZ elnöke. (MTI) S HÍD A JÖVENDŐBE A Somogy megyei Ádánd határában az idén már nem ismerni föl, melyik kukorica közös, melyik háztáji. Az Aranymező Tsz kommunistái úgy vélik, ez a tény a legkülönb bizonyítéka annak, hogy végképpen kinőttek a gyerekcipőből, s az emberek összeforrottak a közössel. Ez igaz, ámbár az Aranymező máig elért szép eredményeit ezenkívül is sok minden tanúsítja. A szövetkezet pártszervezete kicsiny, tizenegy pártonkívüli tsz-tagra egy kommunista jut. De a gazdasági eredmények azt jelzik, hogy a pártszervezet nem dolgozik rosszul Hiszen a gazdaság, s benne az emberek sorsa a párt szándékai szerint jól alakul. Néhány kommunista vezető — elsősorban Lepsényi László elvtárs, a község párttitkára — mégis elégedetlen a pártszervezet munkájával. S hogy miben hibáztatnak ők több kommunistát, azon nemcsak Adandón érdemes elgondolkozni. Röviden: szótlanok, amikor beszélniük kellene, hallgatnak, amikor vitázniuk kellene. Békesség — mindenáron Gál Antal, a felügyelő bizottság elnöke például két ember helyett dolgozik. Nagy a tekintélye. Előre néző, tisztán látó ember. Tudja, hol szorít a cipő, mik azok a káros és kósza nézetek, amelyekkel pörbe kellene szállni, hogy megtisztuljon az út az Aranymező gyorsabb fejlődése előtt. Feláll aztán a közgyűlésen, de valahogyan mégsem azt mondja, amit érez. Mi tartja vissza? Valami rosszul értelmezett tapintat. Mintha minden helyes és harcos szándékon felül kerekedne az az alapérzés, hogy csak vita ne legyen és civakodás. Legyen csak csöndes békesség, halk nyugalom. Ugyanígy jellemzi Lepsényi elvtárs Simon Henriket, az Aranymező kiváló elnökhelyettesét is. Azt mondja, olyan a feje, mint a lexikon. A szövetkezet életének minden rezdüléséről tud. Pontosan számon tartja, melyik tábla, mikor milyen munkát, és mennyi műtrágyát kapott, napról napra milyen volt fölötte az időjárás. És azt is jól tudja, merre miként vegye lépteit az Aranymező, hogy tovább gazdagodjék. Sőt, meggyőződése, hogy az előre vivő út nem lehet sima, mindenekelőtt sok ember ellenérzéseit és konzervatívizmusát kell legyőzni. De vitázni, győzködni, emberekkel és tévedéseikkel szembenézni sem szeret. Személy szerint még több párttag példáját ekként emlegethetnénk. De nézzük inkább, mi ennek a magatartásnak a gyökere? Főképpen két okra kell rámutatnunk. Az Aranymező két tsz egyesüléséből született Mind a Rákócziban, mind a Petőfiben régente sok belső viszály, torzsalkodás nehezítette az életet. A két szövetkezet egymással is rivalizált, de ebben sem volt egészséges virtus, mert egyikben a „módosok”, másikban a „foltosok” vitték a prímet. Azoknak a kezdeti időknek emléke a kommunisták idegeibe ivódott, s máig is keserű a szájuk íze, ha visszagondolnak rá. Hiszen ők jól látták, hogy belső egyetértés és békesség híján nem juthat előre a szövetkezet. Éppen ezért, éveken át ez a fáradozás töltötte ki az életüket: elfogatták a vad indulatok tüzét, békéltették az ellenlábasokat. Sok idő és munka révén aztán megnyugvás, alapvető egység költözött a tsz-be, megszűntek az örökös veszekedések, s ezt a kommunisták nagy örömmel könyvelték el. S ha most szótlanok, amikor beszélniük kellene, hallgatnak, amikor vitázniuk kellene, elsősorban ez tartja vissza őket: félnek a szenvedélyektől, a vitáktól, az egymásnak feszülő gondolatok csikorgásától, őrzik a békességet, amelyet kivívtak. Pedig a régi, károsszenvedélyek feléledésétől már nincs mit tartaniuk. S ez a hallgatagon körülbástyázott békesség már nem oltalma, hanem kerékkötője a tsz-nek. Annál is inkább, mert csak a kommunisták hallgatnak, ellenben azok, akik még mindig magukkal hurcolják a régi életforma szellemi örökségét, és viszolyognak a szüntelen előrehaladástól, hangosan mondják a magukét. Ilyenformán egyoldalú békesség ez. Ha két ember valami fölött összeakaszkodik, az esetek többségében az egyiknek igaza van, a másiknak nincs. A kommunistának bele kéne szállnia a vitába, és az igazságot védelmébe kéne vennie. De a feltétlen békesség és nyugalom fölötti apostolkodás mire visz? A kommunista békítgetni kezdi a szólalkozókat, anélkül, hogy megmondaná a maga véleményét, s egyetlen érve ez: nem kell itt nyűgösködni... Mérkőzzenek az érvek, ellenérvek Pedig nagyon kellene, hogy a tsz jövőjének sorsdöntő kérdéseiben harsányan mérkőzzenek az érvek Ádándon. Az Aranymező nagyon sokat fejlődött, s el is jutott egy bizonyos magaslatra. Ezzel sokan annyira elégedettek, hogy nem érzik szükségét a további erőfeszítéseknek. A békesség és a nyugalom megóvásának jegyében számos párttag is inkább őre ezeknek az eredményeknek, mintsem a haladásért harcolna. Ezzel akaratlanul is a konzervatívokat támogatja azokkal szemben, akik a következő években mintaszerű állattenyésztő gazdasággá szeretnék emelni az Aranymezőt. Persze, itt nemcsak szándékokról van szó, hanem jelentékeny beruházásokról is, de mert ezeknek az összegeknek megszavaztatása harci kérdés, egyes kommunisták inkább a „lassú, észrevétlen fejlődés” hívei, csakhogy ne kelljen vitatkozni a maradiakkal. Ami a munkák egyenletes, sikeres elvégzését illeti, arra volna szükség, hogy még több feleség, nagyfiú, nagylány vegyen részt a nagy idénymunkákban. Noha a helyzet mostanában sokat javult, jó néhány tsz-taggal meg kéne vívni a józan érvek csatáját. Mégis vannak párttagok, akik ehelyett is a „békességet” választják. Aztán elterjedt jelenség, hogy sokan igyekeznek több munkaegységet jóvá íratni maguknak, mint amennyi járna. A kommunisták vigyáznak, hogy ne csorbuljon az igazság, de magával a szemlélettel és helytelen törekvéssel nem szállnak perbe, mert az hangoskodással járna. Ez a nyugalomféltés, persze, politikai kérdésekben is a viták kerüléséhez, tartózkodáshoz, haamis tapintathoz visz. De itt már a második ok is szerepet játszik. Köztudott: a párt mindenekelőtt azt követeli a kommunistáktól, hogy elsők legyenek a munkában, a kötelességek vállalásában és teljesítésében. Az ádándi kommunisták eleget is tesznek ennek. Példásan és keményen dolgoznak. De ez nem minden. A párttagoknak politikai feladataik és kötelességeik is vannak. Adándon több kommunistát éppen az késztet tartózkodásra, hogy nem mer magabiztosan vitába szállni. Van, aki járat újságot, de csak hébe-hóba böngészi át. Tart rádiót, de csak azért, hogy muzsikaszónál üdítse fel magát, a hírekre és előadásokra, amelyek pedig ezernyi érvvel gazdagítanák, nem figyel Tehát bizonyos alapvető társadalmi igazságokkal régóta tisztában van, ezekben rendíthetetlen a meggyőződése, mégis fegyvertelen a vitákban, nincsenek időszerű érvei, nincs nála kéznél a válasz a mai — és napról napra változó — kérdésekre, tévedésekre, félreértésekre. Hallgatásra kényszerül, pedig akikkelvitába kellene szállnia, nem restellnek innen-onnan tájékozódni, és gyakran többet tudnak a kül- és belpolitika aktuális eseményeiről, mint egyes párttagok. Ez tarthatatlan helyzet, és persze, nemcsak Ádándon, hanem mindenütt, ahol olyan kommunisták is vannak, akik csupán érzik a maguk igazságát, de nem tudják terjeszteni és védelmezni. Teljesen igaza van Lepsényi elvtársnak, amikor ezt mondja: „Nem elég, ha a párttagnak évi 600 munkaegysége van; ő akkor jó kommunista, ha politikai segítségével a szomszédai is 600 munkaegységet szereznek.” A vitát nem szabad kikerülni! Ismétlem, Ádándon is, egyebütt is arra kell törekedniük a kommunistáknak, hogy vitaképesebbek legyenek. S a viták, amelyeket e tudatformáló, nagy munka során ki nem kerülhetünk, a mi harcunk legtermészetesebb fegyverzetéhez tartoznak. A kommunista sohasem hallgathatja el véleményét, s az igazságot nem áldozza oda holmi látszatnyugalomért. A termelőszövetkezet kis közösség, de a gondolatok és szándékok ismételt megmérkőzése nélkül nem fejlődhet egészségesen. Ne féljünk hát az érvek öszszecsapásától. Nem viszály az, hanem híd a jövendőbe. Horváth József AZ ÜDÜLÉSI SZEZON DEREKÁIG több mint 130 000 felnőtt és gyerek vett részt szakszervezeti üdülésben A szakszervezetek segítségével az idén összesen 225 000 felnőtt és gyermek jut kedvezményes üdüléshez, és körülbelül ugyanenynyien tölthetik szabadságukat szintén kedvezményesen a vállalatok, hivatalok saját üdülőiben. A SZOT üdülőiben ez év hét hónapjában több mint 130 000 felnőtt és gyermek pihent és szórakozott. Az üdülés színvonala emelkedett. Ebben a főidény előkészítésére rendelkezésre bocsátott 30 millió forintos állami támogatáson kívül az is szerepet játszott, hogy a SZOT átvette az egyes vállalatoktól, hivataloktól azokat az üdülőket, ahol eddig is az általa beutaltak pihentek. Az egymás mellett levő kisebb üdülőket most egyesítették, a kis kertekből nagy parkokat alakítottak ki. A társalgókat is profilírozták: a régi „mindenes” társalgókból az újonnan kialakított „üdülőkombinátokban” könyvtárak, tánctermek, pingpong-szalonok, televízió- és rádióközpontok lettek, több helyen külön kártyaszobát is létesítettek. A beutaltak érthető megelégedéssel fogadták, hogy az idén a főétkezéseknél már csaknem mindenütt, de egyre több üdülőben még a reggelinél is háromféle választékból válogathatnak, s ezek közül az egyik már a legtöbb helyen kímélő jellegű. Szintén idei újítás a kétféle választék bevezetése az úticsomagoknál is. Az idén nyolcezerrel több felnőtt és gyermek jut SZOT-üdüléshez, mint tavaly. Az 1963. évi terv szerint jövőre további 18 ezerrel 243 000-re növekszik a szakszervezeti üdülők száma. A szakszervezeti mozgalom anyagi eszközeiből jövőre elkészül az újabb üdülőhajó, a Visegrád, amely a Margitsziget mellett egyhetes budapesti üdültetésnek lesz » „bázisa”. Megépül Hajdúszoboszlón az új, 380 személyes, korszerű gyógyüdülő, Bujákon és Szilvásváradon családi campingeket létesítenek, és a gyermekek számára is újabb nyári üdülőtelepeket rendeznek be.