Népszabadság, 1962. október (20. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-02 / 230. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ara 60 fillér 2.........labadság 1962. október 2. kedd A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XX. évfolyam, 230. szám Az utolsó negyedév Mindössze három hónap van hátra az évből. Az a három hónap, amely minden esztendőben döntő jelentőségű a végső népgazdasági eredmények szempontjából. Mert ha alapjában el is dőlt már ilyenkorra az évi terv sorsa, sok mindent lehet még tenni, korrigálni, s mindezzel az eredményt javítani. Ez utóbbira különben a szokottnál is kedvezőbb lehetőséget ad ezúttal a párt VIII. kongresszusának tiszteletére kibontakozott verseny finise. Az idei esztendő lényegében erre az ünnepi eseményre való felkészülésnek a jegyében telt eddig, elsősorban a munka frontján, hisz méltóbban aligha lehet köszönteni a párt legfelsőbb fórumát, mint éppen az alkotó munka kiemelkedő sikereivel. S ami a munkát illeti: lesz miről számot adni a kongresszuson. Nem az önelégültség diktálja, ha azt mondjuk, e mostani verseny nemcsak többet, de minőségileg is sok újat hozott a tömegek e nagyszerű mozgalmában. S mindennek — a kezdeményezések sokszínűségének, az elvtársi segítés és kollektív öszszefogás eddig nem ismert formáinak, a verseny és tervcélok legszorosabb egységének — nem kis mértékben köszönhető, hogy egészében sikeresen küzdöttünk meg az idei terv megszabta feladatokkal, s a verseny lendülete segített nemegyszer áthidalni olyan objektív nehézségeket, amelyeket helyenként a piaci igényekhez való alkalmazkodás, vagy egyes területeken bizonyos rendeléshiány támasztott. Köztudott dolog, hogy évek óta mindinkább a minőségi követelmények kerülnek egész munkánk előterébe. Ez jellemzi idei tervünket is: a termelés mennyiségi növekedésének viszonylag lassúbb üteme mellett kell az eddiginél sokkal többet tenni a gazdaságosságért, az olcsóbb, a termelékenyebb munkáért, gyártmányaink és termelésünk korszerűsítéséért. S az eddig eltelt kilenc hónap — természetesen még nagyon is hozzávetőleges — mérlege szerint — e célokat egészében el is értük. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 1962 első nyolc hónapjában iparunk 8 százalékkal termelt többet, mint a tavalyi év azonos időszakában. Augusztusban pedig nemcsak a júliusi visszaeséshez, de az év korábbi hónapjaihoz képest is meggyorsult a fejlődés. Mindezzel sikerült jelentős mértékben csökkenteni a termelékenységi és exportterveik teljesítésében az első félévben több területen — elsősorban a gépiparban — keletkezett lemaradást. A hátralevő időben a legfontosabb feladatok egyike: minden vonatkozásban pótolni azt, ami eddig elmaradt, mindenekelőtt az xportban. Vonatkozik ez elsősorban a gépipar néhány fontos ágazatára, mint például a híradástechnikára és a műszeriparra. De borátkozik a vegyiparra is, amely éz tőén objektív nehézségek miatt maradt el időarányos terve.. "k teljesítésével. Az ipar és a kül' 'reskedelmi apparátus dolgozóinak közös erőfeszítésére van szükség a lemaradás megszüntetéséhez, s az exporttervek maradéktalan teljesítéséhez. Azért sem árt erre felhívni a f.yelmet, mert az eddig másakból ismét világosan előreveryék át iparunk egyik átkos "tradíciója, az év végi hajrá. S ilyenkor — sok évi tapasztalat ez — gyakran elnézőbbek üzemeinkben a minőségi hibákkal szemben, s kevésbé törődnek a termelési költségek alakulásával. Természetesen minél inkább közeledünk az év végéhez, úgy irányul a figyelem mind fokozottabban a közeli jövő tennivalóira. Ezért az elvégzendő legfőbb feladatokról szólva említést kell tenni az 1963-ra való felkészülésről is. Most készülnek az iparágakban a jövő évi tervek. Igazán jól és alaposan akkor készülhetnek fel üzemeinkben a feladatokra, ha most, az 1963. évi konkrét tennivalók számbavételénél nem feledkeznek meg gazdasági vezetőink az idei tervteljesítés tapasztalatairól és megszívlelendő tanulságairól. Közismert dolog, hogy — bár a gazdálkodás általános színvonala sokat javult — jó néhány olyan probléma akad, amelyet ez évben sem sikerült megoldani. Ilyen elsősorban a termelés, az exportszállítások ütemességének hiánya, tervszerűtlensége, a beruházások alapos és idejében történő műszaki előkészítése. Ezzel függ össze például, hogy az építőipar eddig az év egyetlen hónapjában sem teljesítette a tervét, s a lemaradások zöme a vidéki ipari építkezéseken jelentkezik. A Beruházási Bank vizsgálata szerint, az előbbiekkel összefüggő hibák miatt, a gépipar ez évi befejezésre tervezett 15 kiemelt beruházásából előreláthatólag hét húzódik át 1963-ra. Ami pedig a termelés tervszerűségét illeti, 1962-ben helyenként, — elsősorban a gépipar egyes ágazataiban — romlott a helyzet. Elgondolkoztató tény például, hogy a harmadik negyedévi gépipari export mintegy 57 százalékát szeptemberben, a negyedév utolsó hónapjában kellett teljesíteni. Meg kell mondani: e körülmény csak részben indokolható objektív nehézségekkel, mindenekelőtt a rendeléshiánnyal, sokkal inkább azzal, hogy az iparigazgatóságok nem elemezték és nem tárták fel elég mélyen a tervszerűtlenség okait, s épp ezért nem is tettek megfelelő intézkedéseket a termelés szervezettségének javítására. Az ipar egyes ágazataiban, főként a gépiparban jelentkező bizonyos rendeléshiány egyébként más vonatkozásban is alapos elemzésre és bizonyos következtetések sürgető levonására kell késztesse mindenekelőtt az ipar vezetőit. A rendeléshiány fényében kétségtelenül tükröződnek külkereskedelmi apparátusunk hibái, a tervszerű piackutatás és az értékesítési munka különböző gyengéi. De nem kevésbé tükröződik ebben műszaki fejlesztésünk, a gyártás és a gyártmányok korszerűsítésének nem kielégítő üteme is. Ezen a legsürgősebben változtatni kell. A technika mai, szédületes iramú fejlődése mellett ezt követeli nemcsak saját jól felfogott érdekünk, de a nemzetközi munkamegosztásból ránk háruló kötelességek teljesítése is. S az ebből adódó gyakorlati következtetéseket érvényesíteni kell már az 1963. évi tervben. Nem kevés tennivalónk van tehát az utolsó negyedévben. Üzemeinkben most tetőzik a kongresszusi verseny lendülete. Most, e hetekben dől el végleg: a jók között is kik a legjobbak, kik lesznek legméltóbbak a kongresszusi zászló elnyerésére. Bizonyos, hogy nem lesz könnyű kiválasztani őket. E kollektívák nagyszerű példája, alkotó lendülete egyébként a legfőbb biztosítéka annak, hogy sikerrel fogunk megküzdeni a meglevő hibákkal és nehézségekkel, s népgazdaságunk fejlődése nemcsak eléri, de túl is teljesíti az idei tervben rögzített célokat, jó alapot teremtve a jövő esztendő újabb sikereinek. TFitrs:Tens'i's Eva A magyar külpolitikát a békés egymás mellett élés elve vezérli Péter János külügyminiszter beszéde az ENSZ-közgyűlés általános vitájában New York, október 1. (MTI) Az ENSZ-közgyűlés általános vitájában hétfőn beszédet mondott Péter János külügyminiszter, a magyar ENSZ-delegáció vezetője. A magyar külügyminiszter beszéde elején hangsúlyozta, hogy a világ különböző tájain bizonyos okoknál fogva oly sok ponton lett kritikus a helyzet, hogy bármely pillanatban sor kerülhet helyi háborúkra, leszámolásokra és ennek következtében nukleáris világháborúra. Ezért a magyar kül. Sajnálatos, hogy a békés egymás mellett élés épp most forog újra kockán, amikor egyébként reális lehetőségek mutatkoznak a világháború veszélyének gyökeres kiküszöbölésére. Minden ésszerű gondolkodással szemben, az a benyomás alakul ki, hogy feltámadni látjuk az elhunyt John Foster Dulles oly gyakran és joggal támadott politikáját, „a szakadék szélén való táncolást”. Az Egyesült Államok hivatalos szerveinek számos jelenlegi intézkedése és éles kijelentése azoknak az időknek szörnyű elveire emlékeztet, amikor azt hallottuk, hogy „a szakadék szélére merészkedés, anélkül, hogy háborúba sodródnánk, nélkülözhetetlen művészet”. Vajon ismét arra kell-e készülnünk, hogy forrófejű és elvakult politikusok élvezik a háborús szakadék szélén való táncolást, kalandorkísérleteket folytatnak a jelen és jövő nemzedékek sorsával olyan korszakban, amikor minden téves számítás beláthatatlan következményekkel járhat? Minden jel azt mutatja, hogy a népek belefáradtak a háború és béke sorsával folytatott könynyelmű játékba. Nyilvánvaló, hogy amikor csak az az alternatíva létezik: vagy elkerülhetetlenül és visszavonhatatlanul masírozni egy nukleáris világkatasztrófa felé, vagy biztosítani a különböző társadalmi rendszerekben egymás mellett élő nemzetek békés versenyét, akkor a háborús szakadék szélén táncolás politikájának felújítására irányuló minden kísérlet még gyűlöletesebbfonosztett az emberiség ellen, mint bármikor ezelőtt. Péter János ezután hangoztatta, hogy néhány mesterségesen kiagyalt jelszó gátolja a nemzetközi kapcsolatok kialakulását. Ilyen például egyes nyugati politikai köröknek az a nézete, hogy jöttség vezetője felszólalásának fő témájául a békés egymás mellett élés néhány aktuális politikai kérdését választotta. — Delegációmnak — mondotta Péter János —, amely Magyarországot képviseli, olyan országot, amely sokat szenvedett évszázadokon át, s amely most váltja valóra a ma élő és a letűnt nemzedékek legszentebb törekvéseit, különös oka van, hogy foglalkozzék azokkal a nemzetközi eseményekkel, amelyek a békés egymás mellett élés esélyeit veszélyeztetik és kétségessé teszik, az úgynevezett erőegyensúly, a nukleáris fegyverek elrettentő jellege a béke biztosítékául szolgálhat. Idézte Gromiko szovjet külügyminisztert, aki azt mondta, hogy a félelem egyensúlyának militarista tétele csupán fellépésnyire van a megelőző nukleáris háború még veszedelmesebb tanától. A magyar külügyminiszter ezután az Európai Közös Piacról beszélt, s hangoztatta, hogy a katonai berendezések láncolatán belül Nyugaton szeretnék most a gazdasági közösségek gyűrűjét is létrehozni, hogy a szocialista országokat bekerítsék, és agresszív katonai szövetségeiknek gazdasági hátteret adjanak. — Mi azonban nem ijedünk meg az ilyen nagyratörő elképzelésektől — hangoztatta —, csak azt szeretnénk, hogy a két rendszer versenyében minimálisak legyenek a zavarok. Ezért a világkereskedelmi konferenciáról szóló szovjet javaslat számíthat a magyar küldöttség támogatására. Péter János ezután így folytatta: — Ahhoz, hogy az óriási nukleáris fegyverkészletek és szemben álló csoportok szervezésén alapuló egymás mellett élés jelenlegi viszonyai megváltozzanak, minden oldalról törekedni kell bizonyos fokú kölcsönös bizalom és felelősségérzet kialakítására. Ebben a tekintetben a szavak nem sokat érnek, a tettek viszont önmagukért beszélnek. Itt úgynevezett kényes kérdéshez érkezem. A magyar—amerikai kapcsolatokra vonatkozó igen konkrét és közvetlen tapasztalatok alapján jól tudom, hogyan tudnak az Egyesült Államok hivatalos szervei, legalábbis látszólag, legyőzhetetlen nehézségeket támasztani a minimális kölcsönös bizalmon alapuló normális kapcsolatok útjába.nyal vagy a kormányon át való kapcsolattartás hatékony tervének kialakítását hátráltatja az ENSZ-ben tárgyalt magyar kérdés, amely miatt viszonyunk zsákutcába került.” Ennek a nyilatkozatnak az alapján joggal hihetnék, hogy az Egyesült Államok hathatósan fejleszteni kívánja kapcsolatait a magyar kormánnyal. Az elmúlt hónapokban valóban volt is némi fejlődés ezen a téren. Ennek a nyilatkozatnak az alapján azt is hihetnők, hogy az Egyesült Államok zsákutcában érzi magát, amelyből szeretne kitörni. De aki tudja, hogy az Egyesült Államok miként javasolta ismét napirendre az úgynevezett magyar kérdést, az látja, hogy ez circulus vitiosus. — Az Egyesült Államok fődelegátusa — folytatta Péter János — a szovjet küldöttségnek az általános vitában elhangzott felszólalása után ezekkel a szavakkal állt elő: „A 17. ülésszak józan szakasza a negyedik napon véget ért.” Neki mindenkinél jobban kell tudnia, hogy bizonyos értelemben a 17 ülésszak józan szakasza már jóval megkezdése előtt véget ért. Az Egyesült Államok küldöttsége augusztus 17-én terjesztette be javaslatát az úgynevezett magyar kérdésről. És milyen előzmények után? Az Egyesült Államok hivatalos szervei mind Washingtonban, mind Budapesten állandó érintkezésben voltak magyar hivatalos személyekkel, hogy keressék a módját a kölcsönös kapcsolatok fejlesztésének. Azt a benyomást keltették, mindent megtesznek annak érdekében, hogy meggyőzzenek bennünket, nem kívánnak beavatkozni Magyarország belügyeibe. — A kép azután hirtelen megváltozott. Köztudomású, hogy meghívásomra az ENSZ főtitkára mindkét fél számára megfelelő időpontban Magyarországra szándékozik utazni. Ki kell jelentenem, hogy a főtitkár egészen világosan leszögezte elvi álláspontját, és sohasem szabott feltételt tervezett látogatásához. Az ő javaslatára megegyeztünk, hogy a látogatásra nem kerül sor a jelenlegi ülésszak előtt, hanem valamikor később, kölcsönösen elfogadható időpontban. Ezután azonban amerikai forrásokból hír érkezett hozzánk arról, hogy a főtitkár zsúfolt programja ellenére is eljönne Magyarországra a mostani közgyűlés előtt, ha mi hajlandók lennénk az Egyesült Államok bizonyos követeléseit teljesíteni. Mi azonban az ENSZ ügyvezető főtitkárát hívtuk meg, és ehhez a meghíváshoz harmadik félnek semmi köze sincs. Ami az Egyesült Államokat illeti, világosan megmondottuk, és most ismét megmondjuk, hogy hajlandók vagyunk neki segíteni a hivatalos kapcsolatunkban fennálló zsákutcából való kikerülésben — hogy az ő szavaikkal éljek —, de valamiféle nyomás alatt és jogtalan feltételek alapján nincs lehetőség a tárgyalásra. "Mi igazán ráérünk. Az idő velünk dolgozik. (Folytatás a 4 oldalon*) A háborús politika gyűlöletes gonosztett az emberiség ellen A magyar—amerikai kapcsolatokról A magyar külügyminiszter ezután így folytatta: Ez év szeptember 13-án az amerikai külügyminisztérium egyik államtitkára a képviselőház külügyi bizottságának európai albizottsága előtt jelentést tett az Egyesült Államok kelet-európai politikájáról. Nem kívánom részletezni ennek a jelentésnek a fő vonalát, amely pedig világosan mutatja, hogy az amerikai politika irányítói milyen módon szeretnék a szocialista országokkal fennálló kapcsolataikat felhasználni ezeknek az államoknak a rendszere és törvényes rendje ellen, bár tanulságos volna a jelentésnek ezeket a vonatkozásait is elemezni Most csupán egy mondatot idézek belőle: „Bár Lengyelországgal való kapcsolatainkban értünk el haladást, eddig csak minimális érintkezésre kényszerítettek bennünket olyan országban, mint Csehszlovákia, míg Magyarországon a kormány