Népszabadság, 1962. október (20. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-19 / 245. szám

1962. október 10. péntek Czillei és a Hunyadiak A rádió bemutatója V­örösmarty emléke előtt tisz­telgett a minap a Rádiószín­­ház, amikor dicséretes, buzgalom­mal műsorra tűzte és megszólal­tatta a költő legjobb történeti drámáját, vagyis annak rádióvál­tozatát. A Czillei és a Hunyadiak az utolsó színpadi műve Vörös­­martynak, s tulajdonképpen egy tervezett trilógia első, befejezett darabja. A költő hatalmas, jel­lemző korképet fest rengeteg szereplője köré s ezek finom, részletező elemzéssel több­oldalúan is megvilágítják egymás jellemét. Vörösmarty drámájának éppen ebben a korfestésben és karakterrajzban rejlik legfőbb értéke, nem is szólva hallatlanul gazdag, színes nyelvének magá­val ragadó költői szépségéről. Ez a bőven ömlő költői áradás azonban nemegyszer akadályo­zója lesz itt, az akció kifejlődé­sének és az amúgy is elég későn induló konfliktus kibontakozásá­nak. Helyenként mégis drámaian tömörré sűrűsödik ez a nyelv, és kifejezőereje gyakran vetekszik a Bánk bán írójának lüktető drá­­maiságával, vagy éppen a Shakes­peare-i képek tömörségével. Kü­lönösen érezhető ez Hunyadi László és Ujlaky izgalmas szó­harcában, vagy amikor a mene­külő parasztcsalád és a két sír­ásó ízes népi nyelvét szólaltatja meg. Az utóbbiak közül az egyi­ket éppen Tiborénak hívják, de Katona hatására mutat ez a szó szerint átvett mondat is: „Nincs más kigázolás!” — Egyébként idevághat a figyelmes olvasónak az az észrevétele is, hogy Czillei kétértelmű bíztató beszélgetése a Gara Máriáért hevülő királlyal, milyen rokon a Bánk bán Gert­­rudisz Ottó jelenetével. Mindezt, persze, inkább csak mint érde­kességet jegyzem meg, annak bi­zonyságául: mennyivel mélyebb hatással volt Vörösmartyra Ka­tona szomorújátéka 1844-ben, mint öt évvel előbb, amikor a Bánk bánról kissé hevenyészett, kurta, elismerő bírálatát írta. Vé­gül még csak egyet: Vörösmarty darabját látszólag ugyan öt fel­vonásra tagolta, de valójában a több szólamú shakespeare-i dráma helyszínt és időt sűrűn váltogató jelenetsoraiból építette fel. A­z elmondottak után önkénte­­t­lenül felmerül a kérdés: le­het-e egy ilyen nagy terjedelmű, sok szereplőt mozgató, s legalább ötórás előadást kívánó színdara­bot másfél órai időtartam Prok­­rusztész­ ágyába szorítani a drá­mai és költői értékek lényegbe­vágó megcsonkítása nélkül? Alig­ha. S a rádióra való alkalmazás valóban súlyos áldozatokkal is járt. Így Vörösmarty sokfelé mu­tató történelmi körképét szük­ségképpen a romantika szokvá­nyos cselszövény bonyodalmává egyszerűsítette, túlzott hangsúl­lyal csupán Hunyadi László és Czillei személyes párharcát he­lyezve a dráma homlokterébe. A megmaradt, de kényszerűen ösz­­szezsugorított jelenetekből pedig hiányzott a belső motiválás, ami lehetetlenné tette egész sor sze­replő jellemének igazi felmuta­tását és megértését a kevésbé tá­jékozott hallgatók számára. Ilyen­formán tehát az előadó színészek teljes jellemzés helyett legtöbb­ször csupán kurta jelzésekre szo­rítkozhatnak. Ezenfelül több ha­tásos jelenetet ki kellett hagynia az átdolgozónak, így példáuá Henrik versszavalását a király előtt, a török elől menekülő pór­nép szóhoz jutását, vagy Czillei gyötrődő éjszakai képzelődését. A rádióváltozat talán csak három főalakot — Hunyadi Lászlót, Czilleit és a királyt — tudta át­menteni a maga teljességében Vörösmarty drámájából. Innen van, hogy igazi folyamatos színé­szi alakításhoz szinte csak ezek­nek a szerepeknek megszól­altatói juthattak. Bitskey Tibor nyit, bátor, ne­meslelkű Hunyadi Lászlóját a művészi átélés őszintesége hatja át és teszi rokonszenvessé. A III. Richárdra emlékeztető, ravasz és kegyetlen Czillei szerepében ki­tűnően érvényesült Major Tamás minden érzelmi hullámzást ponto­san kifejező tiszta dikciója. Az ingatag, gyámoltalan, kéjvadász király szerepét Kállai Ferenc szuggesztív erővel keltette életre. Ugyanezt mondhatjuk el Cs. Né­meth Lajos Hunyadi Mátyásáról, Gáti József Kapisztránjáról, Rak­­sányi Gellért Ujlakyjáról, Kemény László Szilágyi Mihályáról és So­mogyiani Pál Giskrájáról. A nők közül különösen Makay Margit emelkedett ki, a férjét gyászoló, és fiaiért aggódó nagyasszony megindító szerepében. De kitű­nően oldotta meg kevésbé hálás feladatát Máthé Erzsi és Törőcsik Mari is. A rendező Marton Endre ugyancsak jó munkát végzett, bár ilyen népes együttesnél nem ár­tana több gondot fordítani a sze­replők kiválogatásánál a hang­szál-különbségek élesebb érezteté­sére. V­örösmarty drámájának ez a csontvázszerű rádióváltozata szinte a lehetetlent próbálta meg­kísérelni, végeredményében még­sem volt hiábavaló. Talán éppen azért, mert világosan megmutat­ta ennek a realista szálakkal át­szőtt ízig-vérig romantikus köl­tői darabnak határozott drámai vonalvezetését, azt a mind feszü­­lőbb, benső drámaiságot, amely kiemeli a Czillei és a Hunyadiakat a méltatlan feledés homályából, s amely mértéktartó húzásokkal — érzésem szerint — ma is he­lyet biztosíthatna számára a Nemzeti Színház magyar klasz­­szikusainak műsorában. Kárpáti Aurél KULTURÁLIS HÍREK A LENINGRÁDI FILHARMO­NIKUSOK Jevgenyij Mravinsz­kij vezetésével hangversenykörútra indulnak az Egyesült Államokba és Kanadába. A hangverseny­­körúton Dávid Ojsztrah is részt vesz.* OTT, AHOL SEMMI SEM TÖRTÉNIK címmel új filmen dolgozik Juan­­ Antonio Bardem, haladó spanyol filmrendező, aki­nek A biciklista halála és a Fő utca című filmjeit jól ismerjük. A KÖZLEKEDÉSI KLUB SZÍNHÁZTERMÉBEN ma hétkor Szentpál Mónika tart előadóestet. Bevezetőt mond Devecseri Gábor, közreműködik Szendrei-Karper László gitárművész. NÉPSZABADSÁG MUZSIKUS PÉTER ÚJ KALANDJA Ránk­ György és Romhányi József daljátéka R. Chitz Klára könyvei (Mu­zsikus Péter Hangszerországban és Muzsikus Péter kalandjai) hosszú ideje hasznos szerepet töl­tenek be ifjúságunk zenei neve­lésében. Jó pedagógiai érzékeket megírt, okos könyvek ezek: a szó­rakoztató és nevelő szándék he­lyes aránya érthetővé teszi nép­szerűségüket. Most, hogy a gyer­mekneveléssel foglalkozó intéz­mények a Bartók Termet igényes és magas színvonalú ifjúsági mű­sorok céljára biztosították, indo­kolt, hogy Muzsikus Péter ked­ves, a gyermeklélekhez oly közel álló figurája átlépjen a könyvol­dalakról a színpad világába. Romhányi József és Ránki György érdeme, hogy ez az átté­tel — apróbb kisiklásoktól elte­kintve— sikerült, s kaland és is­meretközlés kívánatos egyensú­lyát megteremtve. Muzsikus Péter hús-vér figurává válhatott. A színpad megteremtette Muzsikus Péter ellenpárját, .Fuzsitus Pált, s e két fiútípus bonyodalmak és kalandok valóságos táncreakció­ját indítja el. A gazdag, sokrétű cselekm­énysorozat belekerül egy kedves, lírai mesekeretbe: a ta­lált hegedű történetébe.. Kié le­gyen a hegedű? Péteré vagy Pálé? Az érdemli meg, aki Hang­szerországban otthonosabb, aki jobban feltalálja magát! A hege­dű — s ezzel a két fiú — sorsát Viola bácsi irányítja —, ez a ki­csit varázsló, kicsit ezermester hangszerkészítő. Az emberi világ az ő közvetítésével közeledik a Zene­­ felé, amelynek szépséges igazságtevője és jószelleme: Har­mónia tündér. A daljáték konfliktust is hor­doz magában: a hozzá nem értés, az illetéktelen úton való érdem­szerzés nehéz helyzetbe sodorja Fuzsitus Pált. Magában Hang­szerországban is háborúskodás tör ki, s a nyugalom csak nehe­zen áll helyre. Leginkább itt ér­zek kisiklásokat: a puskaporsza­­gú, elvadult jelenet naturalista megoldása nehezen illeszkedik a darab hangulatába, s nem is egé­szen elfogadható Harmónia tün­dér­birodalmában. A fogságban tartott Fuzsitus Pál sorsa félel­mes és szorongató helyzetekkel van fölöslegesen tele. Fuzsitus Pál táskarádiója, a Harmónia vi­lágában ismeretlen csodaszerszám (bár szerepe a könyvön alap­szik!), naivnak hat, s azt ered­ményezi, hogy a dzsessz egy felvil­lanó pillanatra érdemén felüli funkcióhoz jut. E kifogások természetesen nem érintik érdemében a daljátékot, amely Romhányi József szelle­mes és színes, versbravúrokban bővelkedő librettója nyomán Rán­ki György pompásan karakteri­­záló zenéje, Pártos Géza jó rit­musú rendezése és a közreműkö­dők eleven színészi játéka segít­ségével frappáns hatást vált ki a gyermekseregből. Hankiss Ilona és Lehoczky Zsuzsa sok színnel és szívvel formálja meg a két fiú alakját. Viola bácsiból Angyal Sándor ízesen teremti meg az ember és a varázsló kettősségét. Harmónia tündért Dunszt Mária, illetőleg Kéry Edit varázsolja a nézők elé. A népes szereplőgár­dából ki kell emelni Örkényi Éva törékeny — bár hangil­ag (néni lévén énekesnő) a többiekkel természetesen nem adekvát — Hegedű­ kislányát, a Fagottot el­lenállhatatlan humorral játszó Várhelyi Endrét, Csányi György Kürtjét, s a Dobot megszélyesí­­tő Varga D. Józsefet. Otthonosan és ügyesen mozognak az igényes gyermekszerepekben rádiónk gyermekkórusának kis tagjai. Káldi János vezénylése jól fogja össze a sikeres produkciót. Raics István ­ Felnőtt iskolások Lágymányoson Ezeregyszáz dolgozó az általános iskolában • Az üzemek segítsége Szerencsés időpontot választot­tunk a beszélgetésre Szacsvay Fe­hér Tiborral, a felnőtt­ dolgozók általános iskolai igazgatójával. A délután derekán járunk, gyülekez­nek a tanulók az osztályokban, s mind gyakrabban nyílik az iroda ajtaja is — tanárok, felnőtt diá­kok jönnek ügyes-bajos dolgaik­kal az igazgatóhoz. S bár a tanév megkezdődött már, új tanulók is jelentkeznek. Csak tanulni kell... T. Sándor lép be az irodába . .. Magas, jóképű ember, láthatóan zavarban van. Hintáztatja magát a lábain, nehezen szólal meg: — Csak a nevemet tudom leír­ni... Pedig 33 éves vagyok. Tud­ják, milyen nehéz ez? .. . Mennyi bajom volt emiatt? A feleségem bérelszámoló. Én meg csak szé­­gyenkezhetem. Nem bírom to­vább. Tanulni kell... A kislá­nyom is most lesz elsős. Majd együtt tanulunk. — Maga gyorsabban fog tanul­ni — mondja az igazgató —, fél év alatt elvégzi a két osztályt. Csak tanulni kell... — Mit kell hoznom az órára? — Egy kockás meg egy vonalas füzetet. Semmi mást. Tankönyvet mi adunk. De aztán meg ne gon­dolja magát!... Tiltakozás, elszánás pírja az ar­con, megkönnyebbült sóhaj. Kéz­fogás, s egy új diák megy az osz­tályba. — Bizony ilyen esetek is előfor­dulnak — mondja az igazgató. — Két alapismereti tanfolyamot in­dítottunk az írni-olvasni alig tu­dóiknak; persze az ilyen felnőttek száma már nagyon kevés. Annál több azoké, akik nem végezték el a nyolc általánost. Számukra 17 iskolai és 17 kihelyezett osztályt szerveztünk a kerületben. Mintegy 1100 dolgozó vesz részt a felnőtt általános iskolai oktatásban. Lágymányos felnőttoktatásának fejlődése tükrözi az országos hala­dást, bizonyos vonatkozásban előbbre is jár annál. 1952—53-ban az iskolarend­szerű oktatásban 179 esti általá­nos iskolás vett részt, míg a tava­lyi tanévben 1054 felnőtt tanuló pótolta itt alapismereteinek hiá­nyát. E növekedéssel ellentétes tendenciájú a lemorzsolódás: az 1952. évi 70 százalékról 1961—62- ben 29 százalékra csökkent. (Az országos átlag 31 százalék.) Kiindulásként írtuk le ezt a kis összefoglalót, s nem azért, hogy a vonzó adatok eltereljék a fi­gyelmet e nehéz művelődési te­­­rület itt is meglevő problémái­­­ról. Hiszen a felnőttoktatás ered­­­­ményességét sok sajátos körül­­­­mény befolyásolja: adottságok­■ ban, életkorban, tapasztalatban,­­ életismeretben s az elfoglaltság­­ mértékében is jelentős különbsé­­­gekkel számolhatunk. De általá­■ nos tapasztalat, hogy a tanulók­­ fáradtan érkeznek az iskolába, sok­­­kat mulasztanak, hajlamosak a le­morzsolódásra ... S ha ehhez hoz­závesszük, hogy a felnőttoktatás tananyaga is reformra vár , új, speciális tankönyvekre van szük­ség, s általánosítani kellene végre a felnőttoktatásban dolgozó peda­gógusok tapasztalatait az oktatás­nevelés módszereit illet­ően—, úgy sejteti bonyolultságát, leküzdendő nehézségeit kulturális forradal­munk e fontos művelődési moz­galma. Lemorzsolódás — „idő elött** A XI. kerületben az új okta­tási év megszervezése az üze­mek oktatási felelőseinek össze­hívásával kezdődött. Alapelvként állapították meg: a felnőttoktatás eredményességét mindenekelőtt az üzem és az iskola jó kapcso­lata biztosíthatja. Több üzemben állandó figyelemmel kísérik a dolgozók tanulmányi eredmé­nyét, érdeklődnek az iskolában, megjutalmazzák a kiváló tanuló­kat. (Épületelemgyár, Csemege- Édesipari Gyár.) A bizalmi háló­zat megszervezése s a tanulók­kal való törődés is nagymérték­ben segíti a jó munkát. A tanításban még mindinkább kialakulnak az oktató-nevelő munka új, sajátos formái. Az új tanévben például nem élet­kor szerint csoportosították az osztályokat, hanem egyenlően osztották el a fiatalokat az idő­sebbekkel. A tavalyi tapasztalat szerint ugyanis a csupán fiatalok­ból álló osztály tanulmányi ered­ménye és fegyelme elmaradt az idősebbekétől; szükség van az „öregek” példájára, megfontoltsá­gára, kitartására. Mégis m­ennyi szervezés, törő­dés, jóakarat ellenére sem fejlő­dik zökkenőmentesen a felnőtt­oktatás. A legfőbb veszély: a le­morzsolódás. Íme a példa: a tan­év elején az összeírásnál az üze­mekben 1400 dolgozó jelentkezett általános iskolába, s mire a be­iratkozásra sor­ került, már csak 1077-en maradtak. Az EMAG szakszervezeti bizottsága például 72 jelentkezési lapot küldött be, de 20-an sem járnak az órákra. Hol hát a hiba? Mi akadályozza e nagyszerű művelődési mozgalom töretlen fejlődését? Két példa és következtetés Nem véletlenül kerestük fel Lágymányos egyik nagy­üzemét, az Április 4. Gépgyárat. Az isko­laigazgató tájékoztatása szerint az idén itt egyetlen osztályt sem szerveztek, s az iskolai osztályok­ba is alig jár valaki a gyárból. „Valami baj lehet ott” — foglal­ta össze a véleményét. A gyár kapujában a személyze­ti osztályra irányítanak. Varga Józsefnéhez. — Én csak a tech­nikumi, főiskolai és egyetemi okta­tással foglalkozom — mondja. — Hetvenhatan járnak technikumba, s mintegy huszonhatan főiskolá­ra, egyetemre, tizenhárom ösztön­díjasunk is van ... — S mi a helyzet az általános iskolai oktatással? Tudomásom szerint az idén egy osztályt sem szerveztek?!... — Ezzel a szakszervezet foglal­kozik. Annyit tudok csak, hogy nálunk most nincs oktatás. Hallgassuk meg Lieb Richárdot, a szakszervezet ugyanis őt bízta meg az oktatás megszervezésével. — Hány dolgozónak nincs meg a nyolc általános iskolás végzett­sége? — Nem tudom. Az kién nem ké­­szült felmérés. — Hát tavaly? — Van egy régebbi statiszti­kánk, de most hirtelen nem talá­lom — mondja bizonytalanul, de aztán hosszas keresgélés után elő­kerül. A számok nincsenek össze­adva, látszik, hogy „nem értékel­ték” az adatokat. Gyors számolás, kinek hiányzik az általános isko­lai végzettsége. Az eredmény: több mint ötszáz dolgozó! — Sok az idős közöttük — men­tegetőzik az oktatási felelős — egy részük külső munkahelyen dolgo­zik, s a többiek sem akarnak ta­nulni ... — Ha már elhanyagoltuk az oktatást, ne kerteljünk, legyen erőnk beismerni — vág közbe Varga Józsefné. — Az igazság az, hogy nincs gazdája az oktatás­nak, nem törődik vele senki... ... A Fővárosi Autóbusz Üzem Fürst Sándor üzemegységében Andrási György, a kulturális bi­zottság vezetője pontosan vezeti az „oktatási térképet”. Azonnal válaszol kérdésünkre: — Üzemegységünkben kétezren dolgoznak; öt fő elvégezte, négy most jár az egyetemre; 72 dol­gozó érettségizett; negyvenéves korhatárig 390 dolgozónak nincs nyolc „általánosa”. A múlt tan­évben 117 fő vett részt szerve­zett oktatásban, közöttük 31 a mi üzemi általános iskolánkban. Mind a 31 sikeresen , levizsgá­zott. — S hogyan tudták kiküszöböl­ni a lemorzsolódást? — Az üzem vezetősége minden tanulónak olyan beosztást bizto­sít, hogy megjelenhessen az órá­kon. A pártszervezet a bizalmi­akkal, a szakszervezet pedig az oktatási felelősökkel ellenőrzi a folyamatos tanulást. Az oktatás szervezésében is a brigádokra tá­maszkodunk, amelyekben olyan szellem alakult ki, hogy szégyen a rossz tanulás. S minden dolgo­zónk tudja, hogy figyelemmel kí­sérjük eredményeit, s azokat a szakmai előmenetelüknél is szá­mításba vesszük. — Most hányan tanulnak? — A VII. és a VIII. osztályban mintegy hatvanan. Átlageredmé­nyük tavaly 4,2—4,5 volt. Remél­jük, az idei átlag sem lesz ala­csonyabb ... A két példa igen ellentétes. A következtetés azonban egy lehet csupán. A felnőttoktatás legfon­tosabb feladata a XI. kerületben: megteremteni az üzemek s az is­kola szoros kapcsolatát. Közös szervező munkával biztosítani a tanulás feltételeit, s hívó szóval felkeresni minden dolgozót, aki még nem szerezte meg a művelt­ség alapismereteit. Havas Ervin

Next