Népszabadság, 1962. október (20. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-19 / 245. szám
1962. október 10. péntek Czillei és a Hunyadiak A rádió bemutatója Vörösmarty emléke előtt tisztelgett a minap a Rádiószínház, amikor dicséretes, buzgalommal műsorra tűzte és megszólaltatta a költő legjobb történeti drámáját, vagyis annak rádióváltozatát. A Czillei és a Hunyadiak az utolsó színpadi műve Vörösmartynak, s tulajdonképpen egy tervezett trilógia első, befejezett darabja. A költő hatalmas, jellemző korképet fest rengeteg szereplője köré s ezek finom, részletező elemzéssel többoldalúan is megvilágítják egymás jellemét. Vörösmarty drámájának éppen ebben a korfestésben és karakterrajzban rejlik legfőbb értéke, nem is szólva hallatlanul gazdag, színes nyelvének magával ragadó költői szépségéről. Ez a bőven ömlő költői áradás azonban nemegyszer akadályozója lesz itt, az akció kifejlődésének és az amúgy is elég későn induló konfliktus kibontakozásának. Helyenként mégis drámaian tömörré sűrűsödik ez a nyelv, és kifejezőereje gyakran vetekszik a Bánk bán írójának lüktető drámaiságával, vagy éppen a Shakespeare-i képek tömörségével. Különösen érezhető ez Hunyadi László és Ujlaky izgalmas szóharcában, vagy amikor a menekülő parasztcsalád és a két sírásó ízes népi nyelvét szólaltatja meg. Az utóbbiak közül az egyiket éppen Tiborénak hívják, de Katona hatására mutat ez a szó szerint átvett mondat is: „Nincs más kigázolás!” — Egyébként idevághat a figyelmes olvasónak az az észrevétele is, hogy Czillei kétértelmű bíztató beszélgetése a Gara Máriáért hevülő királlyal, milyen rokon a Bánk bán Gertrudisz Ottó jelenetével. Mindezt, persze, inkább csak mint érdekességet jegyzem meg, annak bizonyságául: mennyivel mélyebb hatással volt Vörösmartyra Katona szomorújátéka 1844-ben, mint öt évvel előbb, amikor a Bánk bánról kissé hevenyészett, kurta, elismerő bírálatát írta. Végül még csak egyet: Vörösmarty darabját látszólag ugyan öt felvonásra tagolta, de valójában a több szólamú shakespeare-i dráma helyszínt és időt sűrűn váltogató jelenetsoraiból építette fel. Az elmondottak után önkéntetlenül felmerül a kérdés: lehet-e egy ilyen nagy terjedelmű, sok szereplőt mozgató, s legalább ötórás előadást kívánó színdarabot másfél órai időtartam Prokrusztész ágyába szorítani a drámai és költői értékek lényegbevágó megcsonkítása nélkül? Aligha. S a rádióra való alkalmazás valóban súlyos áldozatokkal is járt. Így Vörösmarty sokfelé mutató történelmi körképét szükségképpen a romantika szokványos cselszövény bonyodalmává egyszerűsítette, túlzott hangsúllyal csupán Hunyadi László és Czillei személyes párharcát helyezve a dráma homlokterébe. A megmaradt, de kényszerűen öszszezsugorított jelenetekből pedig hiányzott a belső motiválás, ami lehetetlenné tette egész sor szereplő jellemének igazi felmutatását és megértését a kevésbé tájékozott hallgatók számára. Ilyenformán tehát az előadó színészek teljes jellemzés helyett legtöbbször csupán kurta jelzésekre szorítkozhatnak. Ezenfelül több hatásos jelenetet ki kellett hagynia az átdolgozónak, így példáuá Henrik versszavalását a király előtt, a török elől menekülő pórnép szóhoz jutását, vagy Czillei gyötrődő éjszakai képzelődését. A rádióváltozat talán csak három főalakot — Hunyadi Lászlót, Czilleit és a királyt — tudta átmenteni a maga teljességében Vörösmarty drámájából. Innen van, hogy igazi folyamatos színészi alakításhoz szinte csak ezeknek a szerepeknek megszólaltatói juthattak. Bitskey Tibor nyit, bátor, nemeslelkű Hunyadi Lászlóját a művészi átélés őszintesége hatja át és teszi rokonszenvessé. A III. Richárdra emlékeztető, ravasz és kegyetlen Czillei szerepében kitűnően érvényesült Major Tamás minden érzelmi hullámzást pontosan kifejező tiszta dikciója. Az ingatag, gyámoltalan, kéjvadász király szerepét Kállai Ferenc szuggesztív erővel keltette életre. Ugyanezt mondhatjuk el Cs. Németh Lajos Hunyadi Mátyásáról, Gáti József Kapisztránjáról, Raksányi Gellért Ujlakyjáról, Kemény László Szilágyi Mihályáról és Somogyiani Pál Giskrájáról. A nők közül különösen Makay Margit emelkedett ki, a férjét gyászoló, és fiaiért aggódó nagyasszony megindító szerepében. De kitűnően oldotta meg kevésbé hálás feladatát Máthé Erzsi és Törőcsik Mari is. A rendező Marton Endre ugyancsak jó munkát végzett, bár ilyen népes együttesnél nem ártana több gondot fordítani a szereplők kiválogatásánál a hangszál-különbségek élesebb éreztetésére. Vörösmarty drámájának ez a csontvázszerű rádióváltozata szinte a lehetetlent próbálta megkísérelni, végeredményében mégsem volt hiábavaló. Talán éppen azért, mert világosan megmutatta ennek a realista szálakkal átszőtt ízig-vérig romantikus költői darabnak határozott drámai vonalvezetését, azt a mind feszülőbb, benső drámaiságot, amely kiemeli a Czillei és a Hunyadiakat a méltatlan feledés homályából, s amely mértéktartó húzásokkal — érzésem szerint — ma is helyet biztosíthatna számára a Nemzeti Színház magyar klaszszikusainak műsorában. Kárpáti Aurél KULTURÁLIS HÍREK A LENINGRÁDI FILHARMONIKUSOK Jevgenyij Mravinszkij vezetésével hangversenykörútra indulnak az Egyesült Államokba és Kanadába. A hangversenykörúton Dávid Ojsztrah is részt vesz.* OTT, AHOL SEMMI SEM TÖRTÉNIK címmel új filmen dolgozik Juan Antonio Bardem, haladó spanyol filmrendező, akinek A biciklista halála és a Fő utca című filmjeit jól ismerjük. A KÖZLEKEDÉSI KLUB SZÍNHÁZTERMÉBEN ma hétkor Szentpál Mónika tart előadóestet. Bevezetőt mond Devecseri Gábor, közreműködik Szendrei-Karper László gitárművész. NÉPSZABADSÁG MUZSIKUS PÉTER ÚJ KALANDJA Ránk György és Romhányi József daljátéka R. Chitz Klára könyvei (Muzsikus Péter Hangszerországban és Muzsikus Péter kalandjai) hosszú ideje hasznos szerepet töltenek be ifjúságunk zenei nevelésében. Jó pedagógiai érzékeket megírt, okos könyvek ezek: a szórakoztató és nevelő szándék helyes aránya érthetővé teszi népszerűségüket. Most, hogy a gyermekneveléssel foglalkozó intézmények a Bartók Termet igényes és magas színvonalú ifjúsági műsorok céljára biztosították, indokolt, hogy Muzsikus Péter kedves, a gyermeklélekhez oly közel álló figurája átlépjen a könyvoldalakról a színpad világába. Romhányi József és Ránki György érdeme, hogy ez az áttétel — apróbb kisiklásoktól eltekintve— sikerült, s kaland és ismeretközlés kívánatos egyensúlyát megteremtve. Muzsikus Péter hús-vér figurává válhatott. A színpad megteremtette Muzsikus Péter ellenpárját, .Fuzsitus Pált, s e két fiútípus bonyodalmak és kalandok valóságos táncreakcióját indítja el. A gazdag, sokrétű cselekménysorozat belekerül egy kedves, lírai mesekeretbe: a talált hegedű történetébe.. Kié legyen a hegedű? Péteré vagy Pálé? Az érdemli meg, aki Hangszerországban otthonosabb, aki jobban feltalálja magát! A hegedű — s ezzel a két fiú — sorsát Viola bácsi irányítja —, ez a kicsit varázsló, kicsit ezermester hangszerkészítő. Az emberi világ az ő közvetítésével közeledik a Zene felé, amelynek szépséges igazságtevője és jószelleme: Harmónia tündér. A daljáték konfliktust is hordoz magában: a hozzá nem értés, az illetéktelen úton való érdemszerzés nehéz helyzetbe sodorja Fuzsitus Pált. Magában Hangszerországban is háborúskodás tör ki, s a nyugalom csak nehezen áll helyre. Leginkább itt érzek kisiklásokat: a puskaporszagú, elvadult jelenet naturalista megoldása nehezen illeszkedik a darab hangulatába, s nem is egészen elfogadható Harmónia tündérbirodalmában. A fogságban tartott Fuzsitus Pál sorsa félelmes és szorongató helyzetekkel van fölöslegesen tele. Fuzsitus Pál táskarádiója, a Harmónia világában ismeretlen csodaszerszám (bár szerepe a könyvön alapszik!), naivnak hat, s azt eredményezi, hogy a dzsessz egy felvillanó pillanatra érdemén felüli funkcióhoz jut. E kifogások természetesen nem érintik érdemében a daljátékot, amely Romhányi József szellemes és színes, versbravúrokban bővelkedő librettója nyomán Ránki György pompásan karakterizáló zenéje, Pártos Géza jó ritmusú rendezése és a közreműködők eleven színészi játéka segítségével frappáns hatást vált ki a gyermekseregből. Hankiss Ilona és Lehoczky Zsuzsa sok színnel és szívvel formálja meg a két fiú alakját. Viola bácsiból Angyal Sándor ízesen teremti meg az ember és a varázsló kettősségét. Harmónia tündért Dunszt Mária, illetőleg Kéry Edit varázsolja a nézők elé. A népes szereplőgárdából ki kell emelni Örkényi Éva törékeny — bár hangilag (néni lévén énekesnő) a többiekkel természetesen nem adekvát — Hegedű kislányát, a Fagottot ellenállhatatlan humorral játszó Várhelyi Endrét, Csányi György Kürtjét, s a Dobot megszélyesítő Varga D. Józsefet. Otthonosan és ügyesen mozognak az igényes gyermekszerepekben rádiónk gyermekkórusának kis tagjai. Káldi János vezénylése jól fogja össze a sikeres produkciót. Raics István Felnőtt iskolások Lágymányoson Ezeregyszáz dolgozó az általános iskolában • Az üzemek segítsége Szerencsés időpontot választottunk a beszélgetésre Szacsvay Fehér Tiborral, a felnőtt dolgozók általános iskolai igazgatójával. A délután derekán járunk, gyülekeznek a tanulók az osztályokban, s mind gyakrabban nyílik az iroda ajtaja is — tanárok, felnőtt diákok jönnek ügyes-bajos dolgaikkal az igazgatóhoz. S bár a tanév megkezdődött már, új tanulók is jelentkeznek. Csak tanulni kell... T. Sándor lép be az irodába . .. Magas, jóképű ember, láthatóan zavarban van. Hintáztatja magát a lábain, nehezen szólal meg: — Csak a nevemet tudom leírni... Pedig 33 éves vagyok. Tudják, milyen nehéz ez? .. . Mennyi bajom volt emiatt? A feleségem bérelszámoló. Én meg csak szégyenkezhetem. Nem bírom tovább. Tanulni kell... A kislányom is most lesz elsős. Majd együtt tanulunk. — Maga gyorsabban fog tanulni — mondja az igazgató —, fél év alatt elvégzi a két osztályt. Csak tanulni kell... — Mit kell hoznom az órára? — Egy kockás meg egy vonalas füzetet. Semmi mást. Tankönyvet mi adunk. De aztán meg ne gondolja magát!... Tiltakozás, elszánás pírja az arcon, megkönnyebbült sóhaj. Kézfogás, s egy új diák megy az osztályba. — Bizony ilyen esetek is előfordulnak — mondja az igazgató. — Két alapismereti tanfolyamot indítottunk az írni-olvasni alig tudóiknak; persze az ilyen felnőttek száma már nagyon kevés. Annál több azoké, akik nem végezték el a nyolc általánost. Számukra 17 iskolai és 17 kihelyezett osztályt szerveztünk a kerületben. Mintegy 1100 dolgozó vesz részt a felnőtt általános iskolai oktatásban. Lágymányos felnőttoktatásának fejlődése tükrözi az országos haladást, bizonyos vonatkozásban előbbre is jár annál. 1952—53-ban az iskolarendszerű oktatásban 179 esti általános iskolás vett részt, míg a tavalyi tanévben 1054 felnőtt tanuló pótolta itt alapismereteinek hiányát. E növekedéssel ellentétes tendenciájú a lemorzsolódás: az 1952. évi 70 százalékról 1961—62- ben 29 százalékra csökkent. (Az országos átlag 31 százalék.) Kiindulásként írtuk le ezt a kis összefoglalót, s nem azért, hogy a vonzó adatok eltereljék a figyelmet e nehéz művelődési terület itt is meglevő problémáiról. Hiszen a felnőttoktatás eredményességét sok sajátos körülmény befolyásolja: adottságok■ ban, életkorban, tapasztalatban, életismeretben s az elfoglaltság mértékében is jelentős különbségekkel számolhatunk. De általá■ nos tapasztalat, hogy a tanulók fáradtan érkeznek az iskolába, sokkat mulasztanak, hajlamosak a lemorzsolódásra ... S ha ehhez hozzávesszük, hogy a felnőttoktatás tananyaga is reformra vár , új, speciális tankönyvekre van szükség, s általánosítani kellene végre a felnőttoktatásban dolgozó pedagógusok tapasztalatait az oktatásnevelés módszereit illetően—, úgy sejteti bonyolultságát, leküzdendő nehézségeit kulturális forradalmunk e fontos művelődési mozgalma. Lemorzsolódás — „idő elött** A XI. kerületben az új oktatási év megszervezése az üzemek oktatási felelőseinek összehívásával kezdődött. Alapelvként állapították meg: a felnőttoktatás eredményességét mindenekelőtt az üzem és az iskola jó kapcsolata biztosíthatja. Több üzemben állandó figyelemmel kísérik a dolgozók tanulmányi eredményét, érdeklődnek az iskolában, megjutalmazzák a kiváló tanulókat. (Épületelemgyár, Csemege- Édesipari Gyár.) A bizalmi hálózat megszervezése s a tanulókkal való törődés is nagymértékben segíti a jó munkát. A tanításban még mindinkább kialakulnak az oktató-nevelő munka új, sajátos formái. Az új tanévben például nem életkor szerint csoportosították az osztályokat, hanem egyenlően osztották el a fiatalokat az idősebbekkel. A tavalyi tapasztalat szerint ugyanis a csupán fiatalokból álló osztály tanulmányi eredménye és fegyelme elmaradt az idősebbekétől; szükség van az „öregek” példájára, megfontoltságára, kitartására. Mégis mennyi szervezés, törődés, jóakarat ellenére sem fejlődik zökkenőmentesen a felnőttoktatás. A legfőbb veszély: a lemorzsolódás. Íme a példa: a tanév elején az összeírásnál az üzemekben 1400 dolgozó jelentkezett általános iskolába, s mire a beiratkozásra sor került, már csak 1077-en maradtak. Az EMAG szakszervezeti bizottsága például 72 jelentkezési lapot küldött be, de 20-an sem járnak az órákra. Hol hát a hiba? Mi akadályozza e nagyszerű művelődési mozgalom töretlen fejlődését? Két példa és következtetés Nem véletlenül kerestük fel Lágymányos egyik nagyüzemét, az Április 4. Gépgyárat. Az iskolaigazgató tájékoztatása szerint az idén itt egyetlen osztályt sem szerveztek, s az iskolai osztályokba is alig jár valaki a gyárból. „Valami baj lehet ott” — foglalta össze a véleményét. A gyár kapujában a személyzeti osztályra irányítanak. Varga Józsefnéhez. — Én csak a technikumi, főiskolai és egyetemi oktatással foglalkozom — mondja. — Hetvenhatan járnak technikumba, s mintegy huszonhatan főiskolára, egyetemre, tizenhárom ösztöndíjasunk is van ... — S mi a helyzet az általános iskolai oktatással? Tudomásom szerint az idén egy osztályt sem szerveztek?!... — Ezzel a szakszervezet foglalkozik. Annyit tudok csak, hogy nálunk most nincs oktatás. Hallgassuk meg Lieb Richárdot, a szakszervezet ugyanis őt bízta meg az oktatás megszervezésével. — Hány dolgozónak nincs meg a nyolc általános iskolás végzettsége? — Nem tudom. Az kién nem készült felmérés. — Hát tavaly? — Van egy régebbi statisztikánk, de most hirtelen nem találom — mondja bizonytalanul, de aztán hosszas keresgélés után előkerül. A számok nincsenek összeadva, látszik, hogy „nem értékelték” az adatokat. Gyors számolás, kinek hiányzik az általános iskolai végzettsége. Az eredmény: több mint ötszáz dolgozó! — Sok az idős közöttük — mentegetőzik az oktatási felelős — egy részük külső munkahelyen dolgozik, s a többiek sem akarnak tanulni ... — Ha már elhanyagoltuk az oktatást, ne kerteljünk, legyen erőnk beismerni — vág közbe Varga Józsefné. — Az igazság az, hogy nincs gazdája az oktatásnak, nem törődik vele senki... ... A Fővárosi Autóbusz Üzem Fürst Sándor üzemegységében Andrási György, a kulturális bizottság vezetője pontosan vezeti az „oktatási térképet”. Azonnal válaszol kérdésünkre: — Üzemegységünkben kétezren dolgoznak; öt fő elvégezte, négy most jár az egyetemre; 72 dolgozó érettségizett; negyvenéves korhatárig 390 dolgozónak nincs nyolc „általánosa”. A múlt tanévben 117 fő vett részt szervezett oktatásban, közöttük 31 a mi üzemi általános iskolánkban. Mind a 31 sikeresen , levizsgázott. — S hogyan tudták kiküszöbölni a lemorzsolódást? — Az üzem vezetősége minden tanulónak olyan beosztást biztosít, hogy megjelenhessen az órákon. A pártszervezet a bizalmiakkal, a szakszervezet pedig az oktatási felelősökkel ellenőrzi a folyamatos tanulást. Az oktatás szervezésében is a brigádokra támaszkodunk, amelyekben olyan szellem alakult ki, hogy szégyen a rossz tanulás. S minden dolgozónk tudja, hogy figyelemmel kísérjük eredményeit, s azokat a szakmai előmenetelüknél is számításba vesszük. — Most hányan tanulnak? — A VII. és a VIII. osztályban mintegy hatvanan. Átlageredményük tavaly 4,2—4,5 volt. Reméljük, az idei átlag sem lesz alacsonyabb ... A két példa igen ellentétes. A következtetés azonban egy lehet csupán. A felnőttoktatás legfontosabb feladata a XI. kerületben: megteremteni az üzemek s az iskola szoros kapcsolatát. Közös szervező munkával biztosítani a tanulás feltételeit, s hívó szóval felkeresni minden dolgozót, aki még nem szerezte meg a műveltség alapismereteit. Havas Ervin