Népszabadság, 1962. október (20. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-10 / 237. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! *Ára 60 fillér NÉPSZABADSÁG 1962. október 10, szerda A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XX. évfolyam, 237. szám KISMAMÁK Hogyan kerülnek most ide a kismamák? —szinte hallom a csodálkozó megjegyzést, még jó, ha nem bujkál gúny is benne. Most, amikor van ENSZ! Vannak bonyolult ,,helyzetek” a nemzetközi politikában! És van ezernyi teendő itthon! Miért lépnek hát előtérbe a terhes anyák? Mi baj velük? Semmi baj sincs velük. De éppen azért, mert hovatovább ilyen szokatlan és elég ritka róluk szólni, gondoltam, érdemes elővenni s tényleg megkérdezni, hogy érzik magukat, kismamák? Abban ugyanis remélhetőleg nincs vita, hogy ha a mindennapi élet megszámlálhatatlan mozzanata is játszódik le állandóan, ők a főszereplők közé tartoznak. De jól tudják ezt a kismamák is. Tessék csak megnézni a várandós anyát, milyen nehézkesen és mégis magabiztosan, milyen szemérmesen és mégis büszkén, milyen átszellemülten és mégis bölcsen jár-kel köztünk, egész magatartásáról lerí, hogy tisztában van vele, most biztosan a család közepe, ha ugyan nem az ország közepe (vagy talán a világé?). És tessék csak ellátogatni a Kispesti Textilfgárba és elbeszélgetni az ifjú mamáj elödiekkel! Nem kell sokáig keresgélni őket, az övéké „nyílt titok”, s oly sokan vannak! Az a hír vitt el engem is a KISTEXT- be, hogy ott most körülbelül százan várnak kisbabát, kétszer anynyian, mint tavaly. Előzőleg nem böngésztem végig a statisztikákat, a sok évi országos átlagokat, csak ez a száz KISTEXT-kismama érdekelt. Hogyan is várhatják a gólyát? Boldogan — és ez a lényeg. Mert persze, amíg világ a világ, addig lesz gond, nehézség, divatosan kifejezve: valami probléma a gyerekkel. Akár pici, akár nagy, megköveteli a maga részét a szeretetből, az aggodalomból, a szabad időből, no meg a fizetési borítékból, amely a textilmunkásoknál tudvalevőleg nem nyomja le a zsebet. De a fiatalasszonyok vállalták a gyereket, s boldogak és nyugodtak, hiszen tudják, hogy a gondok enyhítésén sokan osztoznak, az emberkék áldozatkész, óriási családba csöppennek bele. Érdekelt tehát az is, hogyan készül fel például az üzemi család? A gyár vezetői fél szemmel a kismamára figyelnek, s szurkolnak, hogy minden rendben menjen majd nála, ha eljön az ideje. S másik fél szemükkel azért a termelésre ügyelnek, hogy az is simán menjen. A válasz tehát az, hogy mindent megoldanak. A terhes anyák könnyebb munkahelyre kerülnek, helyettesítésüket idejében megszervezik; az üzemi orvos, illetve a külön terhesrendelés bírja a megnövekedett forgalmat; már-már készülődnek a gyárban a várható sok névadó ünnepségre, gyakran jár majd ide a XVIII. kerületi anyakönyvvezető! Ezt tapasztaltam a KISTEXT- ben, és nagyon örültem, hogy itt tartunk, hogy nálunk nem üres szóvirág a gyermekáldás, igazán áldásnak tekinti az anya, a család, a környezet. S mert a KISTEXT-ről van szó, önkéntelenül is kínálkozik egy összehasonlítás. A nyugatnémet textil- és ruházati dolgozók szakszervezetének 6. kongresszusán megrázó felszólalás hangzott el nemrég: „Félelemből, hogy elveszti munkahelyét, sok várandós anyának nincs bátorsága az üzemben bejelenteni terhességét. Sőt, inkább még keményebben dolgozik, túlórázik, hogy több pénzt kaparjon össze a szülési kiadásokra. Ezért van, hogy sok csecsemő már súlyos szervi bajjal jön a világra ...” Körülnézhetünk azonban máshol is. A genovai városi tanács ülésén rántották le a leplet egy égbekiáltó aljasságról: „Az olasz vállalkozók arra kényszerítik a munkába álló nőket, írjanak alá egy önkéntes kilépési nyilatkozatot. Amint az illető nő férjhez megy, azonnal elbocsátják saját nyilatkozatuk alapján, amelyre a vállalkozónak csupán a keltezést kell rávezetnie. Ily módon kerülik meg azt a törvényt, amely kötelezővé teszi a terhességi és szülési segélyek kifizetését." Sok-sok országban ismeretlen a szülési szabadság, a szülési segély, az ingyen kórházi ápolás vagy a kismamának nálunk járó, már megszokott más kedvezmény. A gazdag Amerikában is csak hat államban törvény a szülési szabadság, de a vállalkozó itt sem köteles erre az időre fizetni, sőt, akár el is bocsáthatja az alkalmazottat A kisbaba születése is már 500—600 dollárba kerül, enynyit kell fizetni a kórháznak. Nem azért mentem a kismamákhoz a KISTEXT-be és a többi helyre, hogy beszélgessek velük a nyugati életformáról. Ez azért is szükségtelen lett volna, mert az idősebb munkásnők sokszor emlegetik a maguk régi emlékeit. A magyarországi tőkések sem látták szívesebben a terhes anyákat, mint most a nyugati gyárakban. Ezt az embertelenséget nálunk szerencsére már elfújta a szél. A különbség: ég és föld! A terhes nőket védő törvény minden betűjét betartják. Aki megpróbálja kijátszani ezeket, könnyen megjárhatja. De most szerzett tapasztalataim alapján mégis azt kérem, hogy ne legyen elegendő a törvény betűje. Szív is kell hozzá. Nem mindegy, hogy egyes helyeken a terhes anya törvényes kéréseit még kelletlenül, savanyú arccal fogadják, néha olyan bürokratikus csűrés-csavarással, hogy a szegény asszonyka a végén elkeseredik, beleun, s inkább hagyja veszni jogait. Azt sem titkolom, egyszerűen érthetetlen, hogy akadnak dolgozótársak, akik morognak a kismamáknak járó kedvezmények miatt. Pedig eszükbe sem jut berzenkedni, ha például az üzemi futballcsapat balszélsője, megengedetten és helyesen, elkérezkedik az edzésre, bezzeg, ha a kismama elszalad ellátni a csecsemőjét! Az éremnek mindig két oldala van, s ezért azzal zárom megjegyzéseimet, hogy természetesen a terhes anya is legyen okos, nem túlzó és — hogy is mondjam — a jogaihoz ragaszkodva is belátó. Senki sem tagadhatja, hogy lehetőségeinkhez mérten nem kis gondoskodásban van részük az anyáknak, gyermekeknek, ahogyan az is tény, hogy azért még van mit tenni, javítani. Erre a terveink megvannak, és biztosan meg is valósulnak. De addig, annál is inkább, mert ez nem kizárólag állami ügy, sokat lehet elérni ha mindenütt még több szeretettel, megértéssel segítik a kismamákat. Vető József ,,Célunk a gyarmatosítás eltörlése " Az algériai miniszterelnök beszéde az ENSZ közgyűlésén New York, október 9. (MTI) Mint már röviden jelentettük, hétfő este Algériát közfelkiáltással felvették az ENSZ tagjai közé. Algéria az Egyesült Nemzetek Szervezetének 109. tagállama. Amikor az algériai küldöttség Ben Bella vezetésével elfoglalta helyét az ülésteremben, a tagállamok delegátusai tapsviharral köszöntötték. Zafrulah Khan, a közgyűlés elnöke meleg szavakkal üdvözölte az algériai nép képviselőit, majd Couve de Murville francia külügyminiszter mondott beszédet. Kifejezte reményét, hogy a jövőben szoros kapcsolatok alakulnak ki Franciaország és Algéria között, s „a nyolc esztendőn át tartó viszálykodást a békés szomszédság váltja fel”. Mint a TASZSZ közli, a közgyűlésen megjelentek nagy csodálkozására Couve de Murville úgy beszélt, mintha a francia kormány nem is folytatott volna hosszú évekig tartó véres gyarmati háborút az algériai nép ellen. Ezután egymás után jelentek meg a tribünön az ázsiai és az afrikai országok képviselői, akik meleg szavakkal üdvözölték a hős algériai népet és szigorú ítéletet mondtak a még mindig fennálló gyarmati rendszerről. A 109. tagállam köszöntése Algéria több mint 130 éven át nyögött az irgalmatlan kizsákmányolás szörnyű igájában — mutatott rá Marokkó képviselője. Az indiai küldött emlékeztetett azokra az időkre, amikor még azt is nehéz volt elérni, hogy egyáltalán a közgyűlés napirendjére tűzzék az algériai kérdést Tunézia képviselője hangsúlyozta, hogy Algéria felvétele az ENSZ,de újabb bizonyítéka annak, mennyire értelmetlen a harc a népek függetlenségi törekvései ellen. Ezután M. A. Menysikov, az OSZSZSZK külügyminisztere, a Szovjetunió, Románia, Bulgária, Magyarország, Mongólia, Ukrajna és Belorusszia küldöttsége nevében melegen üdvözölte az algériai népet abból az alkalomból, hogy Algériát felvették az ENSZ tagjainak sorába. Menysikov rámutatott arra a hősies küzdelemre, amelyet az algériai nép vívott a gyarmati rendszer minden ereje, az egész NATO ellen. Az algériai háború lényegében a NATO háborúja volt — mondotta Menysikov. — A NATO, amelyet a szocialista országok elleni agreszszió céljaiból hoztak létre, a függetlenségükért küzdő gyarmati népek elleni harc tömbjévé is vált. Algéria jövendő problémáiról szólva Menysikov a következőket mondotta: Szovjet államunk megalakulása és a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat követő első évek tapasztalatai alapján tudjuk, hogy a független, egységes Algéria ellenségei — az imperialisták és a gyarmatosítók — minden eszközzel igyekeznek majd akadályozni Algéria előrehaladását a politikai és gazdasági önállóság útján. A szovjet emberek azonban — csakúgy, mint a független Algéria minden igaz barátja — szilárdan hiszik, hogy az algériai nép, ha összefog és éberséget tanúsít, sikeresen leküzdi majd mindazokat a nehézségeket és akadályokat, amelyek szuverén állama megerősítésének, és fontos szociális és gazdasági feladatai megoldásának útjában állnak. Stevenson, az amerikai küldöttség vezetője De Gaulle francia elnök politikáját méltatta, azt állítván, hogy az algériai nép neki köszönheti a függetlenséget. Ezután kifejezte reményét, hogy az ENSZ tagállamai gazdasági segítségben részesítik a független Algériát. Ben Bella válasza az üdvözlésekre A kedden is folytatódó üdvözlésekre Ben Bella algériai miniszterelnök válaszolt: — Első gondolatom — mondotta — a mártíroké, akik életüket adták azért, hogy Algéria beléphessen a független nemzetek nagy családjába. Hét évvel ezelőtt szerepelt már az algériai kérdés az ENSZ napirendjén — és az események azoknak az éleslátását igazolták, akik akikor támogatták népünk ügyét. Különös köszönetemet akarom kifejezni a testvéri arab államoknak, az ázsiai és az afrikai országoknak, a szocialista országoknak és mindazoknak, akik kitartóan támogatták ügyünket. A mi győzelmünk — folytatta — az Egyesült Nemzetek Szervezetének győzelme is, mert az ENSZ csak erősödni fog a mi közreműködésünkkel. Ben Bella leszögezte, hogy az algériai nép szívében nem maradt gyűlölet a francia néppel szemben, és kijelentette, hogy tiszteletben fogják tartani az eviani egyezményeket. A hétéves háború során országunk rengeteget szenvedett, ezért azok a tettek, amelyek most Algériát újjá fogják építeni, meghatározzák jövőbeni politikánkat is. A politikai függetlenség megnyitja az utat a gazdasági függetlenség felé. Feladatunk az, hogy a gyarmatosított embert modern és termelő emberré alakítsuk át. Ez belpolitikánk alapja. Ami a külpolitikát illeti, az hasonló lesz belpolitikánkhoz. Algéria szellemileg azokhoz az országokhoz áll közel, amelyek Bandungban az ismert határozatokat hozták. Politikai és diplomáciai tevékenységünk célja a gyarmatosítás teljes eltörlése. Az algériai delegáció elsőrendű feladata, hogy a gyarmatosítás megszüntetéséről szóló határozatnak komoly, konkrét tartalmat adjon azokkal az államokkal szemben, amelyek nem akarják azt alkalmazni. Meggyőződésünk — hangoztatta a miniszterelnök —, hogy a világ a fennálló ideológiai különbségek ellenére meg fogja ismét találni egyensúlyát. A nemzetközi feszültség enyhítésére az egyetlen módot a békés tárgyalásokban és a szabadon kötött egyezményekben látjuk. (Folytatás az 5. oldalon.) Kongresszusi műszakra készül a háromszoros szocialista brigád A Láng Gépgyárban dolgozó Makarenko előrajzoló brigád most harmadízben kapta meg a szocialista brigád címet. A 15 főnyi kollektívában munkások, technikusok és mérnökök dolgoznak, a párt Vili. kongresszusa tiszteletére 50 százalékos selejtcsökkentést, négy kalkulálható újítás kidolgozását, a szomszéd műhely gyengébb dolgozóinak segítését és természetesen a terv mennyiségi teljesítését vállalták. Most arra készülnek, hogy november 1-től 30-ig kongresszusi műszakot tartanak s erre a hónapra újabb felajánlást tesznek. A Makarenko brigád tagjai rendszeres kapcsolatot tartanak az Újpesti Bányagépgyár jó szerencsét szocialista brigádjával, kölcsönösen tanulmányozzák egymás munkáját, tanulnak egymástól. Képünkön: A brigádvezető Nyíri Jenő, Vermes József és László Ferenc egy hathengeres hajómotoralvány előrajzolását végzi.