Népszabadság, 1963. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-03 / 1. szám
2 NÉPSZABADSÁG 1963. január 3. csütörtök ALAPOS ELEMZÉST Beszélgetés Egresi Károly elvtárssal, az angyalföldi hajógyár párttitkárával — Most, amikor kidolgozzuk féléves tervünket a kongresszus határozatainak végrehajtására, azt a számvetést is alapul veszszük, hogyan végezzük munkánkat a VII. , a VIII. kongresszus közötti időszakban — kezdi a beszélgetést Egresi Károly elvtárs, a Magyar Hajó- és Darugyár angyalföldi gyáregysége pártbizottságának titkára. — E három év alatt a gyár termelése 27 százalékkal nőtt. Ebben az értelemben tehát eleget tettünk a VII. kongresszuson megszabott feladatunknak. Munkánk egyik legszembetűnőbb fogyatékossága volt azonban, hogy a termelés nem volt folyamatos, az ütem nem volt egyenletes. 1959-ben 186 ezer, 1960-ban 260 ezer, 1961-ben pedig már 470 ezer túlórát kellett igénybe venni, hogy teljesíthessük az évi tervet. Hajrá nélkül 1962-ben december 24-re sikerült is befejezni évi tervünket úgy, hogy a gyár munkája nagyjából egész éven át folyamatos, üteme egyenletes volt. Az előző évi túlóramennyiségnek kevesebb, mint felére volt csak szükség. Az egyenletes, folyamatos munka jelentősen csökkentette a gyártmányok átfutási idejét is. November 20-án, a VIII. kongresszus megnyitásának napján bocsátották vízre a negyedik, december 18-án pedig az ötödik olyan hajót, amely a sólyatéren a korábbi négy hónap helyett három hónap alatt készült el. Melyek a legfontosabb további feladatok most a kongresztszis után? — Mindenekelőtt a termelés ütemének egyenletességében akarunk elérni további s állandósuló eredményeket. Az 1963-as termünket ismerjük, termelési feladataink világosak. Az új évben mintegy 30 millióval kell többet termelnünk, mint 1962- ben. Ezt a feladatot hóvégi és negyedévi hajrák nélkül, vasárnapi rohammunkák nélkül, s csak az elkerülhetetlenül szükséges túlóramennyiség felhasználásával akarjuk megoldani. A korábbi években rossz szokássá lett, hogy az év első negyedére már eleve kevesebbet terveztünk. Voltak olyan gyárrészlegek, amelyek az első egy-két hónapban nem is voltak megfelelően kihasználva, a harmadiknegyedik negyedben pedig a már összetorlódott munkát kapkodva, idegesen végezték. Bár a munkások becsülettel álltak helyt a tíz-, sőt olykor tizenkét órás műszakban is, kimondatlanul is megértettük gyakran bizony jogos szemrehányásukat. Úgy érezték, hogy a munka jobb megszervezéséről elhangzott szavak és a gyakorlat valósága között szakadék tátong. Az új évet már úgy akarjuk kezdeni, hogy az évi 12 nagy hajóból az első már januárban, s minden további hónapban további egy hajó teljesen elkészüljön. Szeretnénk elérni azt is, hogy ne kelljen rendszeres, már eleve tervbe vett túlórákkal dolgoznunk. Nem lehet szüntelenül csak erőből dolgozni . Milyen eszközt tart szükségesnek e feladat hatásos elősegítésére ? — Mindenekelőtt a vezetés színvonalának emelését. Tudom, ez így elég általánosan és talán egy kicsit kopott szólamként hangzik. Ezért megpróbálom konkrétabban meghatározni. A műhelyfőnökök itt, a gyárban általában jól látják el munkájukat. Megfelelően foglalkoznak beosztottaikkal, helyesen mérik fel feladataikat és lehetőségeiket. Idejében felfigyelnek, ha valahol akadály keletkezik, nem hunynak szemet a selejt fölött, tudják, hol, menynyi a veszteségidő. Szeretnénk azonban elérni azt is, hogy a gazdasági vezetők rendszeresen vizsgálják és alaposan elemezzék a hibák okait is. Legyenek képesek őszintén és reálisan választ adni saját maguknak és munkatársaiknak arra, hogy mint gazdasági vezetők valóban megtettek-e mindent a hiba megelőzésére, vagy a már bekövetkezett akadály mielőbbi elhárítására. A gazdasági vezetők és szükség szerint az egyes műhelyek vagy az egész gyár kommunistái együttesen eddig is megtettek mindent a feladatok végrehajtására. Bármilyen szorult helyzetben, akárhányszor fordultunk a műhely vagy a gyár egész kollektívájához segítségért, a kérés sohasem maradt eredménytelen. Ez azonban ma már nem vezetési módszer. Alaposan, amenynyire lehet, szinte tudományosan kell tudnunk elemezni az előadódó hibák okait, és jobb irányítással, körültekintőbb szervezéssel, egybehangoltabb együttműködéssel megelőzni azokat. Ez az elemzés gyakran olyan kézenfekvő, egyszerű következtetésre vezet, mint a munkaterület szervezettebb kiszolgálása, hogy a munkás jó szerszámot kapjon, időben jusson hozzá a rajzokhoz, ne kelljen várnia nyersanyagra, alkatrészre, ne legyen kiesés gépállás miatt. Jelenthet azonban bonyolultabb vezetési feladatokat is. Olyanokat, amelyeket például alapjaiban a gépiparról szóló párthatározat szab meg: gyártmányfejlesztés, műszaki fejlesztés, újabb munkafolyamatok mechanizálása. Egyszóval olyan munkafeltételeket kell teremteni, amelyek lehetővé teszik a termelékenység állandó növelését, a kulturált munkát, a magasabb minőséget. Olyan feltételeket, amelyek között a munkás nemcsak kampányszerűen, erőfeszítéssel képes fokozni termelését. A munkások felelősségtudatára, lelkes odaadására, áldozatvállalására természetesen ezután is mindig számítunk. Azonban úgy kell vezetni, olyan munkafeltételeket kell teremteni, hogy az valósággal serkentsen újabb ötletekre, találékonyságra, kezdeményezésre, fokozott teljesítményre. A gazdasági és politikai feladatokat nem választjuk külön — Hogyan, milyen politikai módszerekkel akarja ezt a célt elősegíteni a gyári pártszervezet? — A gazdasági és a politikai feladatokat mind kevésbé választjuk külön — válaszolja. — A gazdasági vezető is csak akkor képes munkáját jól végezni, ha látja a munka célját is, megérti az összefüggéseket, ismeri helyét a szocializmus építésének egész rendszerében. Vagyis, ha politizál is. S viszont: a politikai munkának is csak az az igazi tartalma, hogy a gazdasági feladatok megoldására mozgósítson. Ezért nagyon fontosnak tartjuk, hogy a politikai nevelés módszerével küzdjünk a régihez, az elavulthoz való ragaszkodás ellen. A nyáron például, amikor igazgatói utasítás rendelte el, hogy az átfutási idő, valamint a raktárkészlet csökkentése érdekében hat súlya helyett csak négy sólyán folyjék a munka, kezdetben nemcsak több száz munkás, de még a pártbizottság tagjai közül is sokan helytelennek, megvalósíthatatlannak tartották ezt. Türelmesen, de szívósan vitatkozva magyaráztuk meg, hogy nézetük nem más, mint ragaszkodás a megszokotthoz. S amikor a gyakorlatban is tapasztalták, hogy igenis megvannak a feltételei az átfutási idő 25 százalékos csökkentésének, éppen azok lettek a legjobb hívei az új munkamódszernek, akik néhány héttel korábban még ellenezték. Hasonlóképpen sikerült meggyőzni például a hegesztőket, hogy az automata hegesztést igenis be lehet vezetni azoknál a folyamatoknál is, amelyeknél sokáig makacsul ragaszkodtak továbbra is a kézi hegesztéshez. A kongresszus szellemében magasabb szintre akarjuk emelni politikai nevelő munkánkat is. Ahogyan a gazdasági vezetőktől elvárjuk, hogy a termelés folyamatait elemezzék és úgy vonjanak le megfelelő következtetéseket, úgy kell elemeznünk az emberekkel való foglalkozást is. Bizony sokszor előfordul, hogy egyik-másik munkatársunk fölött könnyen pálcát törünk, mert — mondjuk — nem értette meg a párt politikáját a pártonkívüliekkel kapcsolatban. De elmulasztjuk elemezni saját munkánkat, vajon megtettünk-e mindent, hogy megfelelő módon és kézenfekvő, valóban hatásos érvekkel megmagyarázzuk e politika egyedüli helyességét. Vagy: vajon a legmegfelelőbb módszert alkalmazzuk-e például az anyagtakarékosság érdekében? Gyártmányainkhoz sok anyag kell: va£, acél, nagyon sok fa, cső, kábel, elektromos berendezés. Meggyőződésem, ha nem „általában" beszélünk a takarékosságról, hanem tudatosítjuk, hogy mennyibe kerül egy köbméter fa, egy méter cső vagy kábel (esetleg mennyi valutát kell érte adni), akkor a munkás — akiben mind erősebb a népgazdasági szemlélet — szinte természetesnek fogja tartani, hogy minden darabra külön vigyázzon. Hasonlóképpen elemeznünk kell, hogyan tehetjük még intenzívebbé a pártonkívüliek körében végzett politikai munkát. A feltételek most ehhez is igen kedvezőek. Gyárunk kommunistáinak pár éve még elég sok fogyatékossága volt a tömegek között végzendő munkát illetően. 1959 óta jelentős a javulás. De sokkal többet akarunk ennél. Fábián Ferenc Tudósítások az új esszen eiő első munkanapjáról (Folytatás az 1. oldalról.) hatunk hozzá a javításhoz, nagyon fontos, hogy az illetékes vállalatok az idővel versenyezve, az eddigi példáknál gyorsabban javítsák ki a hibát. A múlt esztendő tapasztalatai alapján azonban bátran nézünk a jövő elé: minden bizonnyal az új évben is sikerülni fog kitűzött termelési céljaink megvalósítása. Havas Ervin Az építkezés alatt is zavartalan a termelés az Ijpesti Bútorgyárban A gyárban most végzik a két évvel ezelőtt megkezdett rekonstrukciós átalakítások, korszerűsítések, építkezések utolsó, befejező munkálatait. Aki látott már vagy személyesen is átélt egy nagytatarozást födémcserékkel és emeletráépítésekkel, az könnyen megértheti, mit jelent építkezés közben folyamatos termelőmunkát végezni. Gépek és műhelyek vándoroltak emeletről a földszintre és vissza, s a tervteljesítéssel mégsem volt baj az Újpesti Bútorgyárban. Ilyen előzmények után kezditék el a munkát az új év első munkanapján a gyárban. Még mindenütt javában folyik az építkezés. Kőművesek, ácsok, villany- és egyéb szerelők dolgoznak háztetőkön, udvaron és a műhelyekben. De már állítólag nem sokáig. Igaz, a korai, de különösen az erős decemberi tél eléggé lassította a munkát. A többi között január 1-re kellett volna üzembe helyezni a gyár új üzemrészét, ahol már házilag fogják a poliészteres fényezést elvégezni. Most még a csőszerelők dolgoznak az elszívóberendezés felállításán, s a villanyszerelőknek is van dolguk, de az üzem igazgatója, Szabó Lajos elvtárs úgy gondolja, hogy 10-ére üzembehelyezhetik a gépeket és megindulhat a folyamatos termelés. Eddig ezt a munkát más gyárral végeztették el. Az új év első munkanapján jelentős exportmunkákhoz is hozzákezdtek a gyárban: szovjet rendelésre variabútorokat, Belgiumnak pedig modern íróasztalokat gyártanak. A belkereskedelemnek az eddiginél jóval több variabútort szeretnének még ez évben utoljára szállítani — mondotta Sári Imre főmérnök. Az idei év már lényegében az 1984-re tervezett üzemösszevonás előkészítése, s lassan fel kell készülni arra, hogy az Újpesti Bútorgyár jövőre profilt cserél. A variabútort átadják más gyárnak, és itt csak heveréket fognak gyártani. Most a variabútor-készítés mellett egyéb új gyártmánnyal is foglalkoznak. Decemberben készítették el az Újpest elnevezésű, új típusú 2 személyes heverő 200 darabos mintaszériáját, s máris megjött a kereskedelem válasza: az év első negyedére további 570 darabot kértek. Másodikon már hozzá is kezdtek az előkészítő munkákhoz. Még egy hír a gyárból. A gépműhelyben Kriszkievics János és Hegedűs Róbert 10—10 tagú szocialista brigádjai nagy fába vágták fejszéjüket. Odenausz Ödön művezetővel együtt elhatározták, hogy a 80 embert foglalkoztató üzemrészből szocialista műhelyt csinálnak. A részletes „haditervet” csak január 10-re dolgozzák ki. Ebben szó lesz a szocialista nevelésről és bizonyos termeléssel kapcsolatos javaslatokról. A következő lépés a brigádlétszám felemelése és még egynek a megalakítása. Ez történt az új év első munkanapján az Újpesti Bútorgyárban. Pápay Gyula Zsarolás, megfélemlítés, csendőrterror... Választás Magyarországon 1926-ban 1926. december 1. Választásra készül az ország. A napilapok „az első, valóban új és demokratikus parlament” megválasztásának előkészületeiről írnak cikkeket. Bethlen István gróf, miniszterelnök, néhány napja érkezett haza Genfből, a magyarországi politikai és gazdasági konszolidáció befejezéséről, a központi kormányhatalom megszilárdulásáról, s a közélet tisztaságáról tartott előadást a Népszövetség egyik bizottságában. „A választás, amely decemberben zajlik le Magyarországon — mondotta —, az 1925-ben megalkotott és elfogadott választójogi törvény alapján, annak szellemében történik meg, és kifogástalan, demokratikus választás lesz.. Cél: a kormánypárt hatalmának biztosítása Horthyék, miközben nagy erőfeszítéseket tettek, hogy az 1919-es véres fehérterrort, a különítményesek több éves garázdálkodását, gyilkosságait, a törvénytelenségek sorozatát elfeledtessék a világgal, s a „szelíd és korrekt” demokraták mezében tetszelegjenek a külföldi és a hazai közvélemény előtt, a terroruralom lényegén nem változtattak. A választójogot már az 1922-es választójogi rendelet is alaposan megnyirbálta: a férfiaknál 24 éves életkor, 10 éves magyar állampolgárság, kétévi egyhelyben lakás és 4 elemi elvégzése volt a feltétel, a nőknél 30 éves életkor, 6 elemi vagy legalább három gyerek. Az 1925-ben elfogadott „új” választójogi törvény e korábbinak variánsa volt; tovább csökkentette a szavazásra jogosultak számát, s fenntartotta a nyílt szavazási rendszert. Különösen a munkásság és a szegény parasztság részvételét igyekezett korlátozni, mert legfőbb célja a jobboldali kormánypárt hatalmának biztosítása volt. Érdemes röviden idézni a választójogi törvényt előkészítő bizottság javaslatát. A következőket olvashatjuk benne: „Ne legyen annyira szűk, hogy nagy néprétegek minden jogosultság nélkül maradjanak, és ne legyen annyira széles körű sem, hogy a tömeguralomnak és az ennek nyomán könnyen bekövetkezhető társadalomfelforgató törekvéseknek utat nyisson... A polgárság létérdekeit veszélyeztetnénk, ha segítséget nyújtanánk a háború és a forradalom után nyugtalanságra és túlzásra hajlamos társadalmi rétegeknek.” A választójogi törvény készítőinek e bizalmas „programnyilatkozata” feleslegessé teszi a további magyarázatot. Azokon a helyeken, ahol nagyobb számban élt ipari munkásság vagy ahol szegényparaszti mozgalmak lángoltak fel korábban, úgy osztották be a választókerületeket, hogy a szavazók nagy száma miatt lehetőség legyen a kormánypárti többség megszerzésére. A szavazás nyílt volt: a szavazóhelyiségekben sorba állították a szavazókat, s egymás után léptek az urnák elé. A nyílt szavazásnál mindenütt jelen volt a főjegyző és a csendőrség. Letartóztatás, kilakoltatás Az 1926-os választások lefolyásáról az Országos Levéltár rendelkezésünkre bocsátott néhány, eddig még nem publikált — az elmúlt hónapokban előkerült — dokumentumot. Az egyik okmány: Hornyánszky Zoltán váci lakosnak és 340 társának a Közigazgatási Bírósághoz benyújtott panasza, amely dr. Szabóky Alajos képviselői mandátumának érvénytelenítését kéri. (Szabóky pénzügyminisztériumi államtitkár volt, a Nemzeti Bank kormánybiztosa és az 1926—31. évi Országgyűlési Almanach szerint az Országos Kaszinó és sok más kiemelkedő társadalmi egyesület tagja.) 1926. december 8-án reggel a választókerület minden községében csendőrség jelent meg, összesen mintegy kétszáz embert vettek őrizetbe. Sorra járták a „notórius elégedetlenkedők" házait, lakásait. Figyelmeztették őket, tartózkodjanak a „rendbontástól”, és szavazzanak Szabóky méltóságos úrra. Reggel 8 órakor megjelent a váci szavazóhelyiségben Potrobányi József prelátus, kanonok, s a szavazatszedő bizottság tagjaitól hangosan megkérdezte: „Még nem lépett vissza az ellenjelölt?” A bizottság tagjai mosolyogva bólintottak: „Majd ... Talán délre ...” A községháza udvaráról csendőrök rajzottak ki. Munkások, parasztok neveit tartalmazó listát vittek magukkal. Kilenc órakor tizenhét embert letartóztattak, „izgatás” vádjával, noha azok hónapokig nem is voltak otthon, egy távoli megyében dolgoztak. A felsőgödi főjegyző, Ungvári Antal, magához rendelte azokat, akikről úgy tudta — vagy hallotta —, hogy nem szándékoznak a kormánypárt jelöltjére szavazni. „A magyar ember kötelessége — mondotta — dr. Szabóky méltóságos úr megválasztását elősegíteni. Ez így is lesz. Remélem. Ha maguknak ez nem tetszik, majd gondom lesz a társaságra.” Kisnémedin a választás napján kora reggel a csendőrök letartóz-