Népszabadság, 1963. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-03 / 1. szám

1963. január 3. csütörtök NÉPSZABADSÁG Miért van szükség a kis népszámlálásra?­­ Kétszázezer személy adatait gyűjtik össze a számlálóbiztosok (Tudósítónktól.) Mint ismeretes, január 2 és 14 között úgynevezett mikrocenzust, azaz kis­­népszámlálást tartanak hazánkban. A Központi Statiszti­kai Hivatalban felkerestük dr. Szabady Egon főosztályvezetőt, a népszámlálás vezetőjét, s megkér­deztük, miért van szükség a mik­­rocenzusra? — Magyarországon legutóbb 1960. január elsején tartottak nép­­számlálást — mondta. — A há­rom évvel ezelőtt tartott nép­­számlálás óta sokat változtak a lakosság adatai. A mezőgazdaság átszervezése következtében töb­ben megváltoztatták foglalkozásu­kat és lakhelyüket. Változtak az országban az osztályviszonyok is. A folyamatos és a távlati tervezés megköveteli, hogy legfrissebb adatok álljanak az illetékes szer­vek rendelkezésére. Az összeírás éppen ezért azt a célt szolgálja, hogy pontosan meg lehessen álla­pítani a népesség 1960 óta bekö­vetkezett társadalmi-gazdasági át­­rétegeződését. A népszámlálás vezetője el­mondta, hogy az 1960-as népszám­lálás után — hazánkban első íz­ben — készítettek úgynevezett reprezentatív adatfeldolgozást. Akkor előzetesen az adatok egy százalékát dolgozták fel, és bebi­zonyosodott, hogy a képviseleti minta alapján történt feldolgo­zás adatai mindössze néhány szá­zalékkal térnek el a véglegestől. A tapasztalatokat felhasználva, most hajtanak végre Magyarorszá­gon először két nagy népszámlá­lás között egy kisebb összeírást. A mikrocenzus is reprezentatív lesz, a lakosságnak csak két szá­zalékát írják össze. A számláló­­biztosok hatvanezer családot, hoz­závetőlegesen kétszázezer sze­mélyt látogatnak meg. — Ennyi személy adatából már sok tekintetben lehet általánosíta­ni — mondta dr. Szabady Egon. — A lakosság két százalékát ma­tematikai módszerrel választjuk ki, az előző népszámlálás szemé­lyi lapjai közül minden ötvenedi­két kiemeljük. Az így összegyűj­tött adatokat többé-kevésbé pon­tosan lehet vonatkoztatni az egész­­ lakosságra. A kis összeírás alkalmával lé­nyegesen több adatot gyűjtenek össze, mint három évvel ezelőtt.­­ A számlálóbiztosok részletesebben kérdezik a foglalkozással és az is­kolázottsággal kapcsolatos adato­kat, tájékozódnak a lakóhelyvál­tozásról és a lakásról (felszerelt­ségéről, a fűtésről, a lakóépület jellegéről és állapotáról stb.). Érdekesek azok a kérdések is, amelyek a lakások ellátottságát kutatják. A számlálóbiztosok megkérdezik, hogy a lakásban van-e rádió, televízió, mosógép, porszívó, padlókefélő, hűtőszek­rény, telefon. Szerepel olyan kér­­­­dés is, hogy hány könyve van a­­ családnak, és milyen újságot ol­­­­vasnak. Tájékozódnak arról is, főznek-e, mosnak-e otthon rend­szeresen. Az összeírást kétezer — több­nyire pedagógus — számlálóbiz­tos végzi. A népszámlálás veze­tője elmondta, hogy az összeírók általában munkaidő után, az esti órákban keresik fel a családokat. A kérdőívet bemondás alapján — a január 1-i állapotnak megfe­lelően — most is a számlálóbiz­tosok töltik ki. A Központi Statisztikai Hivatal ezúton is kéri a lakosságot, hogy ugyanolyan megértéssel fogadják és segítsék a számlálóbiztosokat munkájuk végzésében, mint az előző népszámlálás idején. Min­denkinek érdeke ugyanis, hogy az irányító és tervező szervek helye­sen legyenek tájékozódva a la­kosság élet- és lakásviszonyairól. tátták Hegedűs András és Gruch­­man Gyula aratómunkást. Útköz­­ben egy kukoricásban megverték őket. A „leckéztetés” végén így szóltak hozzájuk: „Reméljük, most már tudjátok a kötelesség­­teket...” Püspökhatvanban, miután elő­ző este 60 000 koronát fizettek azoknak, akik kijelentették, hogy hajlandók Szabókyra szavazni és erre másokat is rávesznek, egy adóhivatali tisztviselő fogadta az urnákhoz járuló választókat. Mi­előtt kezükbe vették a szavazóla­pot, mindegyiknek a fülébe súg­ta: „Szabóky ... Szabóky ... el ne felejtse ... Szabóky .. A vácrátóti községi bíró a sza­vazás alatt a terem ablakánál állt. Egy ember ment a túlolda­lon, szegényparaszt. A bíró át­kiabált neki: „Ide, hé, szavazni.” Az ember ment tovább. A bíró kiment az utcára, utánarohant­ .Jöjjön szavazni, gyorsan.” Az illető vonakodott. Azt mondta, hogy minek szavazzon, semmi ér­telme. Ekkor a bíró, több tanú jelenlétében így szólt hozzá: „Maga adósa a szövetkezetnek. Nem is kevéssel. Akarja, hogy..." Eggyel több szavazata lett a kormánypárti jelöltnek. A vácrátóti sortűz története közismert. Horváth főszolgabíró, mielőtt parancsolt volna a csend­őrségnek, hogy lőjenek a köz­ségháza előtt összegyűlt elégedet­lenkedő tömegbe, ezt kiáltotta: „Válasszanak a tűz vagy Sza­bóky ... Aki Szabókyra szavaz, nemcsak a haláltól menekül meg, de 25 000 koronát is kap.” Ajánlat a presbitériumnak... A másik dokumentum id. Bortnyák Mihály tornyosnémeti lakosnak és 239 társának a Köz­­igazgatási Bírósághoz benyújtott petíciója dr. Fekete Lajos kép­viselő megválasztása ellen. (Fe­kete Lajos erdőbirtokos volt, Abaúj-Torna vármegye törvény­hatósági bizottságának tagja, fel­­sőkékedi lakos.) Hidasnémetiben 1926. december 7-én este a községi bíró felke­reste Laczkó József erdőkerülőt, s közölte vele, ha nem szavaz Fekete úrra, másnap elcsapják, s még a múlt havi fizetését sem kapja meg. Az esetnek négy ta­núja volt. Ugyanezen a napon két pesti detektív („vagy legalábbis olyan emberek, akiket a faluban detektíveknek néztek” — írják) sorra jártak több nyugdíjast, s kö­zölték velük, hogy elvesztik nyug­díjukat,­ ha nem Fekete Lajosra, a kormánypárt jelöltjére szavaznak. Ugyancsak Hidasnémetiben tör­tént. December 7-én éjjel 12 óra­kor megjelent a községben két csendőrjárőr, listával, összeszed­ték azokat az embereket, akikének forradalmi múltjuk volt, a Ta­nácsköztársaság katonái vagy hí­vei voltak, megbilincselték őket, és szuronyos kísérettel a reggel 5 órakor Miskolcra induló vonattal a megyei ügyészségre szállították valamennyit. A szavazás után, de­cember 8-án késő este engedték haza őket. Abaújváron, november 28-án összehívták a református presbi­tériumot, s ismertették Fekete La­jos képviselőjelölt szóbeli ígéretét. Kötelezte magát, hogy illetékes helyen elintézi a 9 millió korona tanítói nyugdíjjárulék elengedé­sét, ha a presbitérium tagjai rá­szavaznak. A hollóházi „győzelem" A panasznak Hollóházáról szó­ló része érdemes arra, hogy szó szerint ismertessük. Így szól: „A községben minden kereset nélkül nyomorog 641 lélek. Ezelőtt 10 —15 évvel volt ott egy majolika­gyár, a lakosság nagy többsége abból élt. A háború alatt és után beállt kisebb-nagyobb megrázkód­tatások következtében, a gyár anyagi nehézségekkel küzdött, majd teljesen beszüntette a mun­kát. Mindezeknél fogva a nép­nek keresete nincsen, az egész község határában, mintegy 50—60 hold a művelhető földterület. A község lakossága várja­­a gyár megnyitását, és reméli, hogy an­nak révén rendes keresethez jut. Hollóháza község ezenfelül még favágásból él, azonban ez a kere­set is mindennap kevesebb és kevesebb. A nép teljes nyomor­ban van. Tisztán burgonyából ten­geti életét egyik napról a másik­ra, és van számos család, ahol nincs a háznál egy csepp zsír, egy kanálnyi liszt. A község lakossága rettentő szegénysége folytán hi­székeny, és az erőszakos fellépés­re minden­ irányban teljesen kéz­ben tartható. A jelölt úr november 25-én megérkezett Vörös József r. k. lelkészhez, és két tanú jelenlété­ben közölte, hogy ha a község tel­jes egészében őrá adja szavaza­tát, 400 millió koronát eszközöl ki a kormánynál, mely összeg elég arra, hogy a gyárat ismét üzembe helyezzék. E körülmény következtében ter­mészetes volt, hogy a választók kénytelenek voltak melléállni, mert a község megélhetésének ez volt az egyetlen reménye. Nyilvánvaló és természetes, hogy ily jelentékeny ígéret, valamint annak a nagyfokú megfélemlítés­nek következtében, amely­­ a csendőrség nagy létszámmal tör­tént felemelése volt (éjjel-nappali őrjáratok), a község Fekete úrra szavazott." Így fejeződik be a tornyos­németi panasz: „Természetes, Nagyméltóságú Közigazgatási Bí­róság, hogy mi többszörösen ér­zékenyek vagyunk a megfélemlí­tés iránt, azzal szemben módunk védekezni nincs. A megvesztege­tések, a megfélemlítések, a jog­ellenes befolyásolások eredménye a kerületben megtartott válasz­tás.” Az 1926-os választások történe­tét feltáró új okmányokat az Or­szágos Levéltárban őrzik, a jövő évben jelennek meg, az Iratok az ellenforradalom történetéhez cí­mű történettudományi forrás­­kiadvány ötödik kötetében. Tamás István Országszerte megalakultak a választások lebonyolítását segítő szervek Szerdán országszerte megala-­­ kultak és esküt tettek a válasz-­­ tási elnökségek, továbbá a válasz­tókerületi bizottságok. Ezekben a szervekben munkások, parasztok, értelmiségiek, háziasszonyok, nyugdíjasok ezrei, a társadalom legkülönbözőbb rétegének képvi­selői tevékenykednek majd a következő hetekben. Az elnöksé­gek feladata lesz például a sza­vazatszedő bizottságok megalakí­tása. A választókerületi bizottsá­gok egyebek között döntenek a Hazafias Népfront által bejelen­tett tanácstagjelöltek elfogadásá­ról; a választások után megálla­pítják a tanácstagokra vonatkozó szavazás eredményét, és a meg­választott tanácstagoknak átadják a megbízólevelet. A megyei, a városi, a járási és a községi tanácsok épületeiben közszemlére teszik a választási szervek vezetőinek és tagjainak­­ névsorát, lakcímét, valamint a szervek hivatali helyiségének cí­mét is. A szavazásra jogosultak tehát a választással, kapcsolatos kéréseikkel, panaszaikkal, prob­lémáikkal közvetlenül e bizott­ságokhoz fordulhatnak tanácsért, segítségért. Szerdán megalakult a fővárosi választási elnökség, amelynek tagjai Veres József, a fővárosi tanács végrehajtó bizottsága el­nöke előtt letették az esküt. Az ünnepélyes aktus után a válasz­tási elnökség megtartotta első ülését, amelyen megválasztotta vezetőit. A fővárosi választási el­nökség elnöke Döbrentei Károly, a Könnyűipari Minisztérium fő­osztályvezetője, titkára Szatmári István, a Budapesti Pártbizottság osztályvezetője. (MTI) Magyar és szovjet államférfiak újévi üdvözletváltása Az új esztendő alkalmából a magyar állami és pártvezetők üd­vözlő táviratokat küldtek a szocialista országok állami és pártveze­tőihez. A Szovjetunió Kommunista Pártja és kormánya vezetőihez a következő táviratot intézték: N. SZ. HRUSCSOV elvtársnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága első titkárá­nak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének L. 1. BREZSNYEV elvtársnak, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének Moszkva Kedves Elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a magyar forradalmi munkás­paraszt kormány, az egész magyar nép, valamint a magunk nevében forró, testvéri üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük önöknek és a­ Szovjetunió népeinek a­z új esztendő beköszöntése alkalmából. A múlt év során a béke, a szocializmus és a haladás erői újabb nagy győzelmeket arattak, s ebben döntő része van a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, kormányának és népé­nek. A béke ügyének nagy győzelmeiből új biztatást és lendületet nyertek a szocializmus, a haladás és a béke erői szerte az egész világon. Együtt örülünk önökkel azoknak a világra szóló eredmények­nek, amelyeket a testvéri szovjet nép a kommunizmus építésében, a nemzetközi béke és biztonság védelmében elért. A Magyar Népköztársaságban is a szocializmus építésének ki­emelkedő éve volt az óesztendő: a szocialista társadalom alapjainak lerakása befejeződött, népünk a szocialista társadalom teljes felépí­tésének időszakába lépett. Jó­­reménnyel készülünk az új év új fel­adataira. Az új esztendő alkalmából további sok sikert és jó egészséget kívánuunk önöknek. Szívből kívánjuk, hogy a Szovjetunió népei to­vábbi nagy eredményeket érjenek el a kommunizmus építésében, még tovább erősödjék a magyar és szovjet nép megbonthatatlan barátsága, együttműködése a szocializmus győzelméért, a világ bé­kéjének megszilárdításáért vívott közös harcunkban. DOBI ISTVÁN a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, KÁDÁR JÁNOS a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsá­gának első titkára, a Magyar Népköztársaság Minisz­tertanácsának elnöke. A szovjet államférfiak Dobi István és Kádár János elvtársakhoz intézett távirata így hangzik: Kedves Elvtársak! A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének, a minisztertanácsnak és az egész szovjet népnek a nevében üdvözöljük önöket és a Magyar Népköz­­társaság összes dolgozóit az új év alkalmából. A múlt esztendő folyamán a szocializmus az egész világ előtt ismét meggyőzően bebizonyította vitathatatlan fölényét a kapitaliz­mus fölött. Ez az esztendő a szocialista országok számára újabb si­kereket hozott a politikai, a gazdasági és a kulturális élet minden területén: a béke és a haladás erőinek a reakció és a háború erői felett kivívott győzelmei esztendeje volt. A szovjet nép őszintén örül a testvéri magyar nép sikereinek, amelyeket a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével elért a szo­cializmus alapjainak építésében. Nem kétséges, hogy a szocialista társadalom teljes felépítésének nagyszerű feladatait, amelyeket a pártnak a közelmúltban megtartott Vik­. kongresszusa jelölt meg, szintén sikeresen megoldják. Kívánunk önöknek, kedves barátaink, és a Magyar Népköztársaság minden dolgozójának az új esztendő­ben is további sikereket a szocialista építésben, a békeharcban. Erő­södjék és fejlődjék az örök, megbonthatatlan barátság népeink és valamennyi szocialista ország népei között. N. HRUSCSOV L. BREZSNYEV Moszkva, Kreml, 1962. december 30.­­ Péter János külügyminiszter az új esztendő alkalmából ugyan­csak táviratban üdvözölte Andrej Gromikót, a Szovjetunió külügy­miniszterét. A. A. Gromiko szovjet külügyminiszter is táviratban üdvözölte Péter J­ános külügyminisztert az új év alkalmából. További táviratváltások Ugyancsak újévi üdvözlő táviratváltás volt a magyar állami és pártvezetők, valamint a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság, a Kínai Népköztársaság, a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Mongol Népköz­­társaság, a Német Demokratizlus Köztársaság, a Román Népköztár­saság és a Vietnami Demokratikus Köztársaság állami és pártvezetői között. Az új esztendő alkalmából a magyar államférfiak sok más or­szág vezetőivel is üdvözlő táviratokat váltottak, így eddig Algéria, Afganisztán, Ausztria, Bolívia, Csád, az Egyesült Arab Köztársaság, Gabon, Görögország, Guinea, Irán, Líbia, Mali, a Szíriai Ar­ab Köz­társaság és Tunézia vezetőitől kaptak, illetve ezekbe az országokba küldtek újévi üdvözlő táviratot. (MTI) Fogadás a kubai forradalom győzelmének évfordulója alkalmából Oscar Mas Bringuez, a Kubai Köztársaság budapesti nagykö­vetségének ideiglenes ügyvivője a kubai forradalom győzelmének negyedik évfordulója alkalmából szerda este fogadást adott a Gel­lért Szállóban. A fogadáson megjelent Nemes Dezső, az MSZMP Központi Bi­zottságának titkára, Rónai Sán­dor, az országgyűlés elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Nagy Dániel, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Losonczi Pál, Pap János, Péter János, Tausz János, a Minisztertanács tagjai, s a politikai, a gazdasági és a kulturális élet több más ve­zető személyisége. Részt vett a fogadáson a buda­pesti diplomáciai képviseletek sok vezetője és tagja is. (MTI) 3

Next