Népszabadság, 1963. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-01 / 26. szám

2 Jelentős eredmények a fertőző betegségek elleni küzdelemben Sok a gyomor és bélrendszeri megbetegedés b­ilépőinek a járási egészségügyi központok (Tudósítónktól.) Dr. Simonovits István, az egész­ségügyi miniszter első helyettese tegnap az egészségügy időszerű kérdéseiről tájékoztatta a sajtó képviselőit. Az a tény, hogy a lakosság 97 százaléka jogosult immár az ál­lami egészségügyi ellátás igénybe­vételére, nagymértékben növelte a kórházak, a rendelőintézetek, az orvosok, az egészségügyi dolgozók felelősségét, s újabb lehetőséget ad a lakosság egészségügyi álla­potának javítására. Népünk egész­ségügyi színvonala jónak mond­ható, amit mutat az életkor meg­hosszabbodása is: 1961-ben más­fél millió 60 évnél idősebb ember élt Magyarországon, s ez a szám, illetve arány évről évre növek­szik. A fertőző betegségek leküzdé­sében nem lebecsülhető eredmé­nyeket értünk el. Az influenzát nem tudjuk befolyásolni, annál inkább csökkent a szamárköhö­­géses és tífuszos megbetegedések száma. Nem mondhatjuk el ugyanezt a gyomor- és bélrend­szeri megbetegedésekről. A gyo­mor- és bélrendszeri bántalmak megelőzése nemcsak egészségügyi feladat, a szakácsoktól kezdve az italboltok csaposaiig sokkal több figyelmet, elővigyázatosságot, kul­turáltságot követel az étel- és italféleségek kezelése. Kiváló eredmények mutatkoznak a gyer­mekbénulás megszüntetésében. Nem sikerült viszont kellően csökkenteni a fertőző májgyulla­dásos megbetegedések számát, hogy minél gyorsabban kórházba kerüljenek az újonnan felfedezett betegek. Tíz évvel ezelőtt még évente átlag 45 ezer új beteget találtak, a múlt évben már csak 25 ezret, pedig a szűrések száma évről évre emelkedik. A gyógy­intézetek befogadóképességének emelkedése lehetővé teszi, hogy a szűrések alkalmával felfedezett betegek hosszabb várakozási idő nélkül kórházba kerüljenek, és addig maradjanak ott, amíg tel­jesen meg nem gyógyultak. Eb­ben az évben elkészül a győri tbc-pavilon, Pécsett, Tatabányán és Nyíregyházán pedig 300 ágyas új tbc-gyógyintézet, s megkezdő­dik az ugyancsak 300 ágyas ede­­lényi tbc-kórház építése is, nem is beszélve a meglevők további bővítéséről. Egyelőre nem csökkenthető­­ a kórházak, rendelőintézetek zsúfoltsága Bár ebben az évben is több új­­ egészségügyi intézmény építését­­ kezdik el és több új intézményt­­ adnak át rendeltetésének, a kór­házak, rendelőintézetek zsúfoltsá­gának gyors csökkenésére nem számíthatunk. Az igények olyan­­ mértékben emelkedtek, hogy­­ az ötéves terv végére ugyan 78 ezer kórházi ágyunk lesz — csak­­ a 20 éves távlati program beru­­­­házásai számolják fel teljesen a mostani zsúfoltságot. Akkor már 130 ezer kórházi ágy lesz Magyar­­országon. Az orvosok száma évről évre emelkedik. 1938-ban 1600 orvos-, fogorvos- és gyógyszerészhallgató tanult az egyetemeken, ebben az évben pedig 7000. Az utóbbi tíz évben a Budapesten dolgozó or­vosok száma 20 százalékkal, vidé­ken pedig 54,2 százalékkal növe­kedett. A zsúfoltságon ugyan egyik napról a másikra nem tudnak változtatni, de azt elmondhatjuk, hogy legtöbb megyeszékhelyen a fekvőbeteg-ellátás elérte a fővá­rosi szintet, vannak kor­szerű, jól felszerelt kórházak, s most kez­dik meg a járási egészségügyi központok kiépítését A követke­ző években, illetve évtizedekben korszerű kórházak épülnek a já­rási székhelyeken is. Reális lehetőség a tbc teljes felszámolása Érdekes statisztika készült a különböző betegségek okozta táp­­pénzállományba vételről. A sta­tisztika első — és sajnos igen je­lentős — csoportja a balesetek. Száz táppénzes nap közül 16-nak üzemi vagy egyéb baleset az oka. Bár 1957-hez képest némileg ja­vult a helyzet —, mert az akkor kifizetett táppénz 9,2 százalékát indokolták üzemi balesetek és hét százalékát nem üzemi balesetek, 1961-ben pedig 7,8 százalékra csökkent az üzemi balesetek miatt kifizetett táppénzek aránya —, még mindig sok helyütt fellelhető az üzemi szociálpolitika, balesetvé­delem közömbössége. S ha azt is számítjuk, hogy a munka közben keletkezett bőrbetegségek, illetve gennyesedés miatt folyósítják a táppénz 4,5 százalékát, akkor a két tétel — a balesetek és a bőr­betegségek — a táppénzes napok 20 százalékát okozzák, ami forint­ba átszámítva azt jelenti, hogy az állam évente erre a „két tételre” 800 millió forintot költ. A második főcsoport a tbc, amely 1961-ben a táppénzes na­pok 10,6 százalékát okozta, ma vi­szont nem haladja meg a 7,5 szá­zalékot. Vagyis évről évre javul­nak a tuberkulózis leküzdésében elért eredmények. Az egészség­­ügyi kormányzat arra törekszik, Félúton a Mirnij és a Vosztok között A Föld déli mágneses sarkának övezetébe tartó szovjet szántal­pas vonat baj nélkül halad dél felé. Az út első kilenc napján az expedíció 600 kilométerre távo­lodott el a Mirnij szovjet déli­­sarki megfigyelőállomástól, ez­zel megtette a Vosztok belső szá­razföldi sarkkutató állomás a Davis-tenger partjától elválasztó távolság felét. A vonat több mint 3200 méter magasságban halad a tenger szintje felett ahol annak ellené­re, hogy az Antarktiszon most nyár van, a levegő hőmérséklete mintegy 30 fokkal van a fagy­pont alatt (MTI) NÉPSZABADSÁG A korszerű gyógyítás a kollektív munka Az egészségügyi kormányzat arra törekszik, hogy továbbfej­lessze a szakrendelők hálózatát és módszereit. A korszerű gyó­gyítás többé nem egyedi, hanem kollektív munka. Ezért nem elő­nyös, hogy nincs még rendszeres kapcsolat a szakrendelők és a körzeti orvosok között. Érdekes kísérleteket folytatnak, hogy a­­ szakrendelők és a kezelőorvos munkája minél inkább egységbe olvadjon, s a tapasztalatok alap­ján tökéletesítik a kórházon kí­vüli betegellátást. A lakosság egészségügyi fe­l­vi­lé­gos­ítét­sét ért A lakosság egészségügyi felvi­lágosításának fontosságára nem­csak a fertőző máj­gyulladásos megbetegedések, vagy a különbö­ző gyomorbántalmak és ételmér­gezések figyelmeztetnek, hanem például az anya- és csecsemővé­delem feladatai is. A csecsemő­­halandóságot minimálisra szorí­tottuk, de a további eredmények sem maradnak el, ha például a fiatal anyák egy része nem ide­genkedne a szoptatástól, ha a munkahelyen, vagy a villamoson még nagyobb szeretettel és figye­lemmel gondoskodnának az áldott állapotban levő nőkről, nem utol­sósorban, ha kevesebb, állapotos nő dohányozna. A miniszterhelyettes befejezé­sül hangsúlyozta, hogy a szocia­lista egészségügy csak akkor tölt­heti be hivatását, ha az állami törekvéseket, az egészségügy munkáját a lakosság széles töme­gei támogatják, ha az egészség­ügy a nép ügye lesz. 1963..február 1, péntek Nemes Dezső elvtárs látogatása Veszprémben Nemes Dezső, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára csütörtö­­­­kön Veszprémbe látogatott. Nemes elvtárs a megye és a já­rások vezetőivel az időszerű poli­tikai kérdésekről folytatott meg­beszélést. Milyen vél­­ca­datokat vonnak össze a könnyűiparban? Az , 1963. január 1-én, illetőleg korábban végrehajtott vállalati összevonások eredményeként, a könnyűipar öt iparágában a vál­lalati összevonások már befeje­ződtek. Április 1-ével további négy iparágban kerül sor válla­lati összevonásokra. Az ekkor létrehozandó tíz vállalat, amely 40 vállalat összevonásából alakul, a könnyűipar dolgozóinak mint­egy 13 százalékát foglalkoztatja. A len- és kenderiparban a három rosttermeltető és kikészí­tő vállalat — a dunántúli, a dél­­magyarországi és a tiszántúli rost­kikészítő vállalatok — alakul át egységes vállalattá Rostkikészítő Vállalat néven, szegedi székhely­­lyel. Két vertikális egységbe ke­rülnek összevonásra a lenfonó-, szövő-, kikészítő-, valamint a kenderfonó és szövővállalatok. A Lenfonó- és Szövőipari Válla­lat központja Budakalászon lesz. Ez a vállalat a Budakalászi Tex­tilművek, a Győri Lenszövőgyár, a Csillaghegyi Lenárugyár, a Ko­máromi Lenfonógyár és a Buda­pesti Lenfonógyár összevonásá­ból alakul. Az összevonással lét­rejövő nagyvállalat a teljes ha­zai lenfonó-, szövő- és kikészítő­ipart összefogja, és módot ad a gyártás ésszerű szakosítására, így a budakalászi gyárat fehér­áruk, a győrit ruhaanyagok, sza­bókellékek, közületi cikkek, a csillaghegyit lakástextíliák, köny­­nyű ponyvaféleségek és műszaki szövetek gyártására szakosítják. Az Újszegedi Kender-Len­szövő Vállalat, a Szegedi Juta­­árugyár, a Szegedi Kenderfonó­gyár, a Nagylaki Kenderfonó­gyár és a Pécsi Kenderfonógyár összevonásával alakul meg, sze­gedi székhellyel, a Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat. A buda­pesti Kender-Jutagyár,, mint zsákgyártó vállalat továbbra is megtartja önállóságát. A bútoriparban 19 bútorgyárat négy, másfél-két ezer dolgozót fog­lalkoztató egységbe vonnak ösz­­sze. Budapesti Bútoripari Válla­lat néven összevonásra kerül az Angyalföldi Bútorgyár, a Buda­pesti Bútorgyár, a Budapesti Mi­nőségi Bútorgyár, a Duna Bútor­gyár, az Egri Bútorgyár, az Ott­hon Bútorgyár és az Újpesti Asz­­talosárugyár. A hét vállalat ösz­­szevonásával a minisztériumi bú­toripar fényezettbútor-termelésé­­nek 84 százalékát az új vállalat adja, összevonásra kerül a Buda­pesti Kárpitosárugyár, a Debrece­ni Hajlítottbútorgyár, a Szék- és Faárugyár és az Újpesti Bútor­gyár is. Az így létrejövő Szék- és Kárpitosipari Vállalat készíti a minisztériumi bútoripar termelé­sének kárpitozott bútorból 80 százalékát, hajlított bútorból, színház- és mozi berendezésekből száz százalékát, fűrészelt ülőbú­torból 95 százalékát. Tisza Bútor­ipari Vállalat néven, csongrádi székhellyel, egy vállalatban egye­sül a Budapesti Fenyőbútorüzem, a Csongrádi Bútorgyár, a Sátor­aljaújhelyi Bútorgyár, a Szegedi Bútorgyár és a Tisza Bútorgyár. Ebben a vállalatban összpontosul a minisztériumi bútoripar teljes konyhabútor-termelése és iroda­­i bútor-termelésének csaknem két­harmada. Egy vállalatba, az Isko­labútor- és Sportszergyárba ke­rül a zömmel fémanyaggal is dolgozó Iskolabútorgyár, az Óbu­dai Sportszergyár és a Sportszer­­árugyár is. Az összevonások ész­szerű munkamegosztásra, gazda­ságos kooperációra adnak lehető­séget. A szőrmeiparban a már ko­rábban összevont Pannónia Szőr­mekikészítő és Szőrmekonfekció Vállalathoz csatolják a Szegedi Szőrme- és Bőrruhakészítő Üze­met. Így a teljes szőrmekikészítés és feldolgozás egyetlen vállalat­ban történik. A cipőiparban hat vállalatot két vállalattá vonnak össze. Az Al­földi Cipőgyár kecskeméti szék­hellyel egyesíti a BÖRTEX-et, a kecskeméti és a tatai cipőgyára­kat. Ugyancsak összevonásra ke­rül a Minőségi, a Szegedi és a Szigetvári Cipőgyár is Minőségi Cipőgyár néven, budapesti szék­hellyel. A vélt sérelmektől a rágalmazásig Panasz érkezett a szerkesztő­séghez arról, hogy a Villamos­gép- és Kábelgyár Pongrácz úti telepén a vezetők súlyos tervcsalást követtek el 1962 utol­só napjaiban azért, hogy nagyobb prémiumot zsebeljenek be. A párton kívüli vezetők másban is bűnösek — így a panaszos —, ba­­sáskodók, s „rászálltak” a kom­munistákra. De majd mi a gyű­lésen elintézzük őket. Remélem, az elvtárs is segít — kért búcsú­zóul, s megadta azoknak a ne­vét, akikhez felvilágosításért for­dulhatok. Beszélgettem a gyár sok dolgo­zójával, s a vélemények, vala­mint a tények alapján a gyár pártbizottságával egyetértésben a következőket állapítottuk meg: A tervcsalás s a többi vád is rá­galom, mellyel a bejelentők egy csaknem egy éve húzódó elvtelen harcra próbálták feltenni a dics­telen koronát. „Üldözik a kommunistákat" A VK elektromos kemencetele­pét 1962 áprilisáig meglehetősen liberális, hanyag emberek vezet­ték. Amikor áprilisban leváltot­ták őket, az újonnan kinevezett Kandra Lajos gyárrészlegvezető­re és Szombati Tivadar tervosz­tályvezető mérnökre szervezet­lenséget, megromlott munkamo­rált hagytak örökül. Elég sok volt a telepen az önjelölt is, né­­hányan már előre szétosztották — persze maguk között — a ve­zető funkciókat. Elég gyakori volt a lopás, a munka közbeni borozgatás, alvás és lógás. Az új vezetők szép szóval próbálkoztak és a pártszervezet segítségét is kérték a hibák kijavításához, de az eredmény hónapok múltán sem volt kielégítő. A fegyelemsértők között sajnos párttagok is akadtak, sőt az alapszervezet egyik vezetőségi tagját is felelősségre kellett von­ni, mert az a vállalat festékét és egyéb anyagát térítés nélkül ma­gáncélokra használta. Néhány párttag ekkor nem egy kommu­nista meg nem engedhető kisik­lásán háborgott, hanem azon, hogy a párton kívüli vezetők ho­gyan „járatják le” a pártot. Ké­sőbb, amikor megdorgáltak egy elvtársnőt, mert munkaidő alatt a portásfülkében horgolt, majd a vállalat érdekeit szem előtt tart­va, két kommunista munkást nem engedtek el félállásban „ma­­szekolni” — az új vezetőkre rá­sütötték, hogy üldözik, háttérbe szorítják a kommunistákat. A bizalmatlanság megmérgezte a levegőt. Hiába kérte Kandra La­jos minden esetben a párttitkár és az szb-titkár véleményét, s csak azután döntött fegyelmi ügyekben, vagy osztott prémiu­mot, intézkedéseiben egyesek kommunistaellenességet véltek felfedezni. Érdekes, hogy akiket a jogos büntetés vagy feddés ért, kevésbé füstölögtek, s ha nem is azonnal, de ma már elismerik, hogy hibát követtek el, jogos volt a felelősségre vonás. Néhány elvtárs azonban háttérbe szorít­va érzi magát, és vélt egyéni sé­relmét egy kalapba rakja az egy év alatt történt összes bünteté­sekkel, s ezzel a „mennyiséggel” próbálja bizonygatni, hogy a rend és a fegyelem megszilárdítása a kommunisták ellen irányul. Már azt sem veszik észre, hogy ezzel épp ők rágalmazzák a becsülete­sen dolgozó kommunistákat, a pártszervezet többségét. S a vag­­dalkozás hevében elvesztve igaz­ságérzetüket, amikor erkölcsbe vágó komoly dolgokról, bizonyí­tékokról kérdezik őket, privát kis panaszaikat adják elő hango­san és drámaian. Beniczki elvtárs lakatos az üzemben. Munkáját mindenki megelégedésére becsülettel és jól végzi. De ő is nyakig merül ebbe az elvtelen intrikába. Már a fel­sőbb szerveket is szidja, mert nem segítenek nekik. — Mehet Viasz is az istenbe, Benkovics is csak papol, hogy is­merjük mi a telepvezetőket, de egyik sem csinál semmit. (Viasz László, a VK igazgató főmérnöke, Benkovics József pedig a gyár pártbizottságának titkára. — A szelik.) A telepvezetők elnyomják a legjobb elvtársakat Hová ju­tunk így, kérem?! Egy évem van a nyugdíjig, és az órabérem mindössze kilenc forint. Ittha­gyom ezt a kócerájt, mert hiába kérek, nem emelnek. Ezt is csak a kommunistákkal lehet megten­ni. Beregh Jenő meós így foglalja össze véleményét: — Ellenünk, a kommunisták el­len megy a játék ■— mondja. — Most lehetetlenné akarnak tenni bennünket a munkások előtt, s azt mondják, miattunk nem lesz nyereségrészesedés. Rám sütötték, hogy négy nappal több szabadsá­got vettem ki, mint amennyi jár. A fizetésemből a különbözetet már le is vonták. A további re­torzió várható. Krausz Tibor 27 éves műveze­tő is sértett ember. Nem tet­szik a beosztása, a fizetése, ke­vesli a prémiumot, és számtalan apróbb dologgal bizonyítja, hogy a telepvezető üldözi őt, mert va­lamikor összerúgták a patkót. És természetesen ő is vádol és rá­galmaz — a „párttagok” nevében. A „tervcsalás" A VK-nak ebben az évben is komoly exportkötelezettségei van­nak. Ehhez nagy mennyiségű réz­re van szükségük, melyet a Cse­pel Fémművek szállít, ők viszont rézlágyító elektromos kemencé­ket szállítanak a fémműnek. A kör tehát teljes. Sürgették a re­zet, Csepel sürgette a kemencé­ket, sőt az év végére tervezett és visszaigazolt egy helyett kettőt kért. Viosz László, a VK igazga­tó főmérnöke megkérte Kandráé­­kat, s azok vállalták a második kemence elkészítését is. 1962. de­cember 30-án az egyik teljesen kész, a másik 98 százalékos álla­potban volt. Ezt állapította meg egyébként a KGM-ből a vádas­­kodók feljelentése alapján kint járt ellenőr és László Kálmán termelési főosztályvezető is. Kandra Lajost és Szombati Tiva­dart semmilyen anyagi érdek nem késztette arra, hogy a máso­dik kemencét is készre jelent­sék, hiszen évi tervüket már

Next