Népszabadság, 1963. augusztus (21. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-01 / 178. szám

2 Az atomcsendegyezmény visszhangja (Folytatás az 1. oldalról.) nem, ezt bizonyítja, hogy Erhard alkancellár és a kormány több tagja nyári szabadságát félbesza­kítva Bonnba sietett. A tanácskozás után Von Hase államtitkár közölte a sajtóval: a háromórás minisztertanács egyet­len témája a moszkvai atom­­csend-megállapodás volt. — A kormány továbbra is üd­vözli a moszkvai megállapodást, mint az első lépést az általános, ellenőrzött leszereléshez vezető úton — mondotta az államtitkár —, de kénytelen különös figyel­met fordítani arra a problémára, a­mely az egyezményhez való csatlakozások kapcsán merül fel, hogy tudniillik, az egyezményhez való csatlakozás hozzájárulhat a keletnémet rendszer lépésről lé­pésre történő nemzetközi felérté­keléséhez Von Hase ezután kérdésekre válaszolva kijelentette: a kor­mány most nem foglalkozott sem a megnemtámadási szerződés problémájával, sem De Gaulle legutóbbi nyilatkozatával. Csupán arról tanácskozott, hogyan lehet­ne megakadályozni azt, hogy az NDK — az atomcsend­-megállapo­­dáshoz való csatlakozással — „közelebb jusson a nemzetközi elismeréshez”. ...és Párizsban Baracs Dénes, az MTI Párizsba kiküldött tudósítója írja: Szerdán De Gaulle elnökletével ülést tartott a francia miniszter­­tanács. A kormány ülése után Peyre­­fitte tájékoztatásügyi miniszter közölte, hogy csak a parlamenti ülésszak mérlegéről volt szó, De Gaulle nem foglalkozott kijelen­téseinek visszhangjával. Párizsi újságírókörökben rámu­tatnak, hogy alighanem De Gaulle sajtóértekezletének negatív vissz­hangja magyarázza, hogy a kor­mány — vagy legalábbis Peyre­­fitte — nem foglalkozott ezzel a témával. Franciaország nemzet­közi elszigetelődése nyilvánvaló. Párizsi politikai körökben ki­emelik, hogy nem annyira a De Gaulle sajtóértekezletét követő barátságtalan angol, amerikai és viszonylag hűvös bonni nyilatko­zatok mutatják Franciaország ma­gányosságát, hanem elsősorban az, hogy a nemzetközi diplomácia gé­pezete mozgásba jött Franciaor­szág nélkül, sőt Franciaország el­lenére is. Ezzel kapcsolatban kü­lönösen több tényező érdemel figyelmet, hogy egyrészt a tábor­nok elutasító válasza a moszkvai egyezménnyel kapcsolatban egyál­talán nem akadályozza meg Bush amerikai és Lord Home angol külügyminisztert, hogy Moszkvába utazzanak, nem csupán a szerző­dés aláírása, hanem az atomfegy­verek elterjedésének megakadá­lyozásáról és a biztonsági intézke­dések fokozásáról folytatandó újabb tárgyalások végett is. Más­felől, hogy a francia leszerelési ér­tekezletre szóló meghívásról tett bejelentés viszonylag gyér vissz­hangot váltott ki — annál is in­kább, mivel De Gaulle már elő­terjesztett hasonló javaslatokat az atomfegyvereket továbbító eszkö­zök betiltásáról, s aztán vissza­vonta azokat, amikor a Szovjet­unió hajlandó volt tárgyalni róluk. A TASZSZ szemleírója a moszkvai megállapodás ellenzőiről Igor Orlov, a TASZSZ hírma­gyarázója írja: Elsősorban két kö­rülményre kell rámutatni a rész­leges atomcsendről szóló moszk­vai megállapodás nemzetközi visszhangjának összegezése köz­ben. Először, hogy a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Anglia között létrejött megállapodás álta­lános és őszinte megelégedést kel­tett a békeszerető emberek köré­ben. Másodszor, a moszkvai tár­gyalások sikeres kimenetele re­ményeket keltett, hogy haladást lehet elérni más fontos és ha­laszthatatlan problémák megoldá­sában is. Kétségtelen, hogy a nemzetközi közvélemény óriási többsége igen pozitív módon értékeli a Moszk­vában létrejött megállapodást — állapítja meg a szemleíró. „Annál különösebbnek tűnik az Új-Kína hírügynökségnek, a Kí­nai Népköztársaság központi tájé­koztatási szervének az a próbál­kozása, hogy árnyékot vessen mindazokra, akik nagy erőfeszíté­seket tettek a nukleáris robbantá­sokat beszüntető megállapodás létrejöttéért, s hogy befeketítse a parafáit szerződést és hamis szín­ben tüntesse fel a közvélemény ál­lásfoglalását. Az Új-Kína kom­mentátora figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy az Egyesült Ál­lamok legagresszívabb körei hosz­­szú évek során határozottan elle­nezték és továbbra is ellenzik a nukleáris robbantások beszünteté­séről szóló szerződést. A kommen­tátor viszont minden alap nélkül azt állítja, hogy a Moszkvában kidolgozott szerződés­­segíti az Egyesült Államokat atommonopó­liumának megszilárdításában, nuk­leáris fölényének létrehozásában, hogy ily módon tovább fenyeget­hesse a szocialista országok és a világ valamennyi népét, folytat­hassa az atomzsarolás politiká­ját­.” Az általános emberi logika sza­bályait követve, igen nehéz meg­érteni, hogy a nukleáris fegyver­­kísérletek betiltása — ami ellen oly dühödten hadakoztak és ha­dakoznak az Egyesült Államok atomlovagjai, mint például Tel­­ler, „az amerikai nukleáris bom­ba atyja” — miért mozdítja elő az Egyesült Államok nukleáris fö­lényét, és atomzsarolási politikáját. Azt is nehéz megérteni, hogy a halált hozó fegyverek kísérletei­nek betiltása miképpen fenyeget­heti a szocialista országok, vagy a világ többi államának népeit — teszi fel a kérdést Orlov. Az Új-Kína kommentárszerzője vajon nem azért elégedetlen-e a Szovjetunió, Csehszlovákia, Bul­gária, az NDK sajtójával, a fran­cia és az olasz kommunista párt­tal, mert ezek üdvözlik a moszk­vai szerződés parafálását, és han­goztatják, mozgósítani kell a köz­vélemény erőit, hogy a Nyugatot az általános és teljes leszerelés megoldásának, a halaszthatatlan nemzetközi problémák rendezésé­nek útjára kényszerítsék? — teszi fel a kérdést a TASZSZ szemle­írójának cikke. Hosszan lehetne sorolni azokat az országokat, amelyeknek sajtója és állami, valamint társadalmi személyiségei jó kezdetként, a nemzetközi feszültség csökkenté­sének jeleként örömmel fogadják a moszkvai szerződést. Az ilyen nyilatkozatok egymás után hangzanak el Afrikában, Ázsiában, Európában és Ameri­kában, s azt mutatják, hogy mennyire el vannak szigetelve a nukleáris fegyverkísérletek betil­tásáról szóló szerződés ellenzői — állapítja meg Orlov. Nehéz megmondani, hogy az Új-Kína kommentátora ezután miként vonhatja le azt a követ­keztetést, amely szerint a „felvi­lágosult közvélemény” a „szerző­déssel kapcsolatos éberség megőr­zésének szükségességét hangoz­tatja”. Természetesen csak akkor, ha a „felvilágosult közvélemény­hez” az olyan személyiségeket so­roljuk, mint De Gaulle francia elnök, Dirksen szenátor, a köztár­saságpártiak egyik vezetője és Goldwater szenátor, az amerikai „veszettek” főkolomposa, vala­mint sok bonni revansista, akik nem rejtik véka alá a moszkvai szerződés miatt érzett elégedet­lenségüket — hangzik befejezé­sül a TASZSZ szemleírójának kommentárja. NÉPSZABADSÁG 1963. augusztus 1. csütörtök KÜLFÖLDI JEJ 22b néhány sorban Hruscsov, aki második napja látogatja a moszkvai építkezése­ket és városfejlesztési munkála­tokat, szerdán a kljazmini víz­gyűjtő vidékén felkeresett egy új üdülő­övezetet. (TASZSZ) Ben Bella algériai miniszterel­nök kedden fogadta Rasidovot, az SZKP KB elnökségének póttagját, az Üzbég KP első titkárát, az Al­gériában tartózkodó szovjet kül­döttség vezetőjét. A beszélgetés során Rasidov átadta Ben Bellá­nak Hruscsov személyes üzenetét. (TASZSZ) Raymond Guyot-t, a Francia Kommunista Párt Politikai Bi­zottságának tagját, aki Romániá­ban tölti szabadságát, kedden fo­gadta Chivu Stoica, a Román Munkáspárt Politikai Bizottságá­nak tagja, a központi bizottság titkára és Gheorghe Apostol, a politikai bizottság tagja. (MTI) „Az atom a béke szolgálatában” díjat ítélték oda az atomerő bé­kés felhasználásában elért kiváló eredményeikért Vekszler szovjet akadémikusnak és McMillan ame­rikai tudósnak. A díjat 1955- ben alapították különböző ameri­kai tudományos szervezetek. ITASZSZ) Segni olasz köztársasági elnök és Piccioni külügyminiszter há­romnapos hivatalos látogatásra Nyugat-Németországba érkezett. (AP) McNamara amerikai hadügy­miniszter szerdán háromnapos látogatásra Bonnba érkezett. (MTI) A havannai bíróság az ameri­kai központi hírszerző ügynökség négy tagját halálra, három ügy­nökét 20 évi, egyet pedig 12 évi börtönre ítélte. (TASZSZ) Brit Guayana kormánya újabb nyilatkozatban követelte, hogy Anglia járuljon hozzá az ENSZ által már kijelölt albizottság be­utazásához Brit Guayanába, az ottani politikai helyzet felülvizs­gálására. (TASZSZ) Speidel volt náci tábornok visz­­szavonul a NATO-ban betöltött tisztségéből s a bonni kormány NATO-ügyekkel foglalkozó rend­kívüli tanácsadója lesz. Utódaként Bonn Von Kielmannsegg altábor­nagyot jelöli. (MTI) Külföldi kommunista vezetők az SZKP Központi Bizottságánál Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottsága elnökségé­nek tagja, a központi bizottság titkára és Borisz Ponomarjov, a központi bizottság titkára, szer­dán fogadta a Finn Kommunista Párt küldöttségét, Ville Pessit, a Finn Kommunista Párt főtitkárát, Aimo Aaltonent, a párt elnökét és Hertta Kuusinent, a párt politikai bizottságának tagját. Ponomarjov szerdán ugyancsak fogadta Dominique Urbanyt, a Luxemburgi Kommunista Párt fő­titkárát. A fogadáson a szovjet pártve­zetők a baráti kommunista pár­tok küldötteivel véleménycserét folytattak a nemzetközi helyzet­ről és a nemzetközi kommunista mozgalomról. A megbeszéléseken teljes nézetazonosság nyilvánult meg. Franco megtorló intézkedései a sztrájkoló asztúriai bányászok ellen Az Humanité jelentése szerint az asztúriai bányászok folytatják sztrájkharcukat gazdasági követe­léseik kielégítéséért, a szabad és független szakszervezetekért és a sztrájkjogért, amelytől a francóis­­ta törvényhozás 1939-ben megfosz­totta őket. Látva, hogy a vállalkozók és a kormányszervek fenyegetései nem ingatták meg a bányászokat, a francóista hatóságok a nyílt meg­torlás eszközeihez folyamodnak. Madridban bejelentették, hogy a rendőrség letartóztatásokat hajtott végre az asztúriai dolgozók között. A letartóztatottakat „felforgató röplapok” terjesztésével vádolják, hogy a „fegyveres lázadásáról szóló törvény hatálya alá vonhas­sák őket. A spanyol dolgozók és más or­szágok, köztük Franciaország munkásai is, szolidaritást vállal­nak az asturiai munkásokkal és anyagi segítséget nyújtanak ne­kik. (TASZSZ) Az NNDK is csatlakozik az atomcsendegyezményhez Az NSZEP Központi Bizottságának és az NDK Népi Kamarájának ülése Berlin, július 31. (TASZSZ) Az NDK lapjaiban közlemény jelent meg a Német Szocialista Egység Párt Központi Bizottságá­nak július 29—30-án tartott plé­numáról. A plénumon Walter Ulbricht beszámolt a KGST-országokban működő kommunista és munkás­pártok központi bizottságai első titkárainak és ezen országok kor­mányfőinek tanácskozásáról, va­lamint a Varsói Szerződés tagál­lamai politikai tanácskozó bizott­ságának üléséről. Kurt Hager beszámolót tartott a Kínai Kommunista Párt veze­tőségének politikájáról. „Az SZKP Központi Bizottságá­nak július 14-i nyílt levelét — mondja a központi bizottság ülé­séről kiadott közlemény — az NSZKP minden tagja és tagjelölt­­je egyöntetűen helyesli. Baráti szálaik fűznek minket a Szovjet­unió Kommunista Pártjához, an­nak központi bizottságához és a központi bizottság első titkárá­hoz, N. Sz. Hruscsovhoz, elítéljük a Kínai KP vezetőségének a di­cső lenini pártra, annak vezető elvtársaira szórt rágalmait.” A közlemény hangoztatja: az NSZKP határozottan ellenzi a Kínai KP vezetőinek téziseit. „A Kínai KP vezetői balos, szek­tás, dogmatikus és nacionalista nézeteikkel, frakciós és szakadár tevékenységükkel az SZKP-ra és pártunkra szórt rágalmaik­kal, a sztálini személyi kultusz nyílt védelmezésével, valamint azzal, hogy az ideológiai nézetel el­téréseket átviszik az államok kö­zötti kapcsolatok területére, kárt okoznak annak a harcnak, amely a békéért, a nemzeti­­felszabadu­lásért és a szocializmusért folyik” — hangoztatja a közlemény. A központi bizottság határoza­tában elfogadta Walter Ulbricht beszámolóját és jóváhagyta az NSZEP Központi Bizottsága kül­döttségének Moszkvában végzett munkáját, a KGST-országokban működő kommunista és munkás­pártok központi bizottságai első titkárai és ezen országok kor­mányfői tanácskozásának határo­zatait, valamint a Varsói Szerző­dés tagállamai politikai tanács­kozó bizottságának ülésén hozott határozatokat. A központi bizott­ság jóváhagyta Kurt Hager be­számolóját. A központi bizottság külön ha­tározatban javasolja a Demokra­tikus Németország­­ Nemzeti Frontjában egyesült párt- és tö­megszervezeteknek, hogy a népi kamara és a helyi képviselőtestü­letek választásait ez év október 20-án tartsák meg. Walter Ulbricht beszéde az NDK Népi Kamarájában Az NDK Népi Kamará­jának ülé­sén szerdán beszédet mondott Walter Ulbricht, az államtanács elnöke. Hangsúlyozta, hogy az NDK- ban megkezdték a szocializmus általános felépítésére irányuló munka céltudatos végrehajtását az NSZEP VI. kongresszusán el­fogadott programnak megfele­lően. A nukleáris fegyverkísérletek megtiltásáról szóló moszkvai szerződés parafálásával kapcso­latban kijelentette: " Ez a szer­ződés javítja a nemzetközi lég­kört, csökkenti a nemzetközi fe­szültséget és elősegíti a békés együttélést. Bejelentette, hogy az NDK szintén csatlakozni fog a moszkvai szerződéshez. Emlékez­tetett arra, hogy a nemzetközi feszültség enyhítéséhez és a né­pek közötti barátság megszilárdí­tásához további lépésekre van szükség, köztük a NATO-tagálla­mok és a Varsói Szerződésben részt vevő államok megnemtáma­dási szerződésének megkötésére. Hruscsovnak a moszkvai szov­jet—magyar barátsági nagygyű­lésen előterjesztett javaslataival kapcsolatban Walter Ulbricht ki­jelentette, hogy az NDK támogat­ja ezeket a javaslatokat. Az NDK Államtanácsának elnöke ki­­jelentette: hozzájárul ahhoz, hogy a nyugati hatalmaknak legyenek képviselőik az NDK-ban tartóz­kodó szovjet csapatoknál, ha a Szovjetunió képviselői is ott le­hetnek a Nyugat-Németországban elhelyezett külföldi csapatoknál. A továbbiakban Walter Ulb­richt hangoztatta, hogy olyan atomfegyvermentes övezeteket kell létesíteni Európában, amely magában foglalja mind a két né­met államot, meg kell kötni a né­met békeszerződést. Nyugat-Ber­­lint semleges szabad várossá kell nyilvánítani, s ezzel békésen meg kell oldani a nyugat-berlini problémát. Változatlanul napiren­den van az atomfegyverek min­den fajtájának eltiltása, az atom­fegyverkészletek megsemmisítése, az általános és teljes leszerelés megvalósítása. Hangsúlyozta, hogy mindkét német államnak ünnepélyesen le kell mondania az atomfegyverről, egymással megnemtámadási szerződést kell kötnie, csökkentenie kell a kato­nai kiadásokat és a fegyverzetet. Walter Ulbricht behatóan fog­lalkozott még az NDK népgazda­ságának problémáival. (TASZSZ) Vita a Malaysia Államszövetség­­körül a manilai csúcsértekezleten Sukamo indonéz és Macapagal Fülöp-szigeti elnök, valamint Ab­­dul Rahman malájföldi miniszter­elnök, a manilai csúcsértekezlet részvevői szerdán tartott első ülésük után felhívással fordultak az ENSZ-hez, hogy nyújtson se­gítséget a tervezett Malaysia Ál­lamszövetség körül támadt vitá­juk megoldásában. Az ülésről kiadott közlemény megállapítja: A három államférfi jóváhagyta a külügyminiszterek júniusi manilai értekezletén ki­dolgozott egyezménytervezetet, amely a többi között felhívja az ENSZ-főtitkárt, hogy állapítsa meg, vajon a borneói területek népe csatlakozni óhajt-e a Malay­sia Államszövetséghez. Viszont egy indonéz szóvivő ezt megelőzően, kedden kijelen­tette, hogy Sukarno otthagyja az értekezletet, ha annak szerdai ülésén az derül ki, hogy Abdul Rahman magatartása továbbra is „sérti tokiói megállapodásuk szel­lemét és a három külügyminisz­ter júniusi megállapodását”. Su­karno szerint Abdul Rahman ti­tokban megígérte a neokolonialis­­ta unió létrehozásának elhalasztá­sát az ENSZ felügyelete alatt Borneóban tartandó népszava­zásig, Abdul Rahman viszont ki­jelentette: az államszövetséget augusztus 31-én mindenképp ki­kiáltják. (MTI) Goulart a földreform mellett Goulart brazíliai elnök kedden kijelentette, hogy kormánya a földreform mellett foglal állást, mert ez a haladás útjára vezetné az országot. Goulart elemezte az ország gazdasági struktúráját. — A mos­tani gazdasági rendszer — mon­dotta — nem felel meg a nem­zeti érdekeknek, különösen pedig a nincstelen osztályok érdekei­nek. Gazdasági struktúránk fő hiányossága — hangoztatta —, hogy az alapvető átalakításokat a lakosság szegény rétegeinek, a dolgozók rovására valósítják meg. A brazil kormány — hangoztatta Goulart — arra törekszik, hogy békés úton valósítsa meg a szük­séges alapvető reformokat és „nem vár arra, míg a felkelő nép saját maga lát hozzá végrehajtá­sukhoz”. (TASZSZ)

Next