Népszabadság, 1963. augusztus (21. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-01 / 178. szám
2 Az atomcsendegyezmény visszhangja (Folytatás az 1. oldalról.) nem, ezt bizonyítja, hogy Erhard alkancellár és a kormány több tagja nyári szabadságát félbeszakítva Bonnba sietett. A tanácskozás után Von Hase államtitkár közölte a sajtóval: a háromórás minisztertanács egyetlen témája a moszkvai atomcsend-megállapodás volt. — A kormány továbbra is üdvözli a moszkvai megállapodást, mint az első lépést az általános, ellenőrzött leszereléshez vezető úton — mondotta az államtitkár —, de kénytelen különös figyelmet fordítani arra a problémára, amely az egyezményhez való csatlakozások kapcsán merül fel, hogy tudniillik, az egyezményhez való csatlakozás hozzájárulhat a keletnémet rendszer lépésről lépésre történő nemzetközi felértékeléséhez Von Hase ezután kérdésekre válaszolva kijelentette: a kormány most nem foglalkozott sem a megnemtámadási szerződés problémájával, sem De Gaulle legutóbbi nyilatkozatával. Csupán arról tanácskozott, hogyan lehetne megakadályozni azt, hogy az NDK — az atomcsend-megállapodáshoz való csatlakozással — „közelebb jusson a nemzetközi elismeréshez”. ...és Párizsban Baracs Dénes, az MTI Párizsba kiküldött tudósítója írja: Szerdán De Gaulle elnökletével ülést tartott a francia minisztertanács. A kormány ülése után Peyrefitte tájékoztatásügyi miniszter közölte, hogy csak a parlamenti ülésszak mérlegéről volt szó, De Gaulle nem foglalkozott kijelentéseinek visszhangjával. Párizsi újságírókörökben rámutatnak, hogy alighanem De Gaulle sajtóértekezletének negatív visszhangja magyarázza, hogy a kormány — vagy legalábbis Peyrefitte — nem foglalkozott ezzel a témával. Franciaország nemzetközi elszigetelődése nyilvánvaló. Párizsi politikai körökben kiemelik, hogy nem annyira a De Gaulle sajtóértekezletét követő barátságtalan angol, amerikai és viszonylag hűvös bonni nyilatkozatok mutatják Franciaország magányosságát, hanem elsősorban az, hogy a nemzetközi diplomácia gépezete mozgásba jött Franciaország nélkül, sőt Franciaország ellenére is. Ezzel kapcsolatban különösen több tényező érdemel figyelmet, hogy egyrészt a tábornok elutasító válasza a moszkvai egyezménnyel kapcsolatban egyáltalán nem akadályozza meg Bush amerikai és Lord Home angol külügyminisztert, hogy Moszkvába utazzanak, nem csupán a szerződés aláírása, hanem az atomfegyverek elterjedésének megakadályozásáról és a biztonsági intézkedések fokozásáról folytatandó újabb tárgyalások végett is. Másfelől, hogy a francia leszerelési értekezletre szóló meghívásról tett bejelentés viszonylag gyér visszhangot váltott ki — annál is inkább, mivel De Gaulle már előterjesztett hasonló javaslatokat az atomfegyvereket továbbító eszközök betiltásáról, s aztán visszavonta azokat, amikor a Szovjetunió hajlandó volt tárgyalni róluk. A TASZSZ szemleírója a moszkvai megállapodás ellenzőiről Igor Orlov, a TASZSZ hírmagyarázója írja: Elsősorban két körülményre kell rámutatni a részleges atomcsendről szóló moszkvai megállapodás nemzetközi visszhangjának összegezése közben. Először, hogy a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Anglia között létrejött megállapodás általános és őszinte megelégedést keltett a békeszerető emberek körében. Másodszor, a moszkvai tárgyalások sikeres kimenetele reményeket keltett, hogy haladást lehet elérni más fontos és halaszthatatlan problémák megoldásában is. Kétségtelen, hogy a nemzetközi közvélemény óriási többsége igen pozitív módon értékeli a Moszkvában létrejött megállapodást — állapítja meg a szemleíró. „Annál különösebbnek tűnik az Új-Kína hírügynökségnek, a Kínai Népköztársaság központi tájékoztatási szervének az a próbálkozása, hogy árnyékot vessen mindazokra, akik nagy erőfeszítéseket tettek a nukleáris robbantásokat beszüntető megállapodás létrejöttéért, s hogy befeketítse a parafáit szerződést és hamis színben tüntesse fel a közvélemény állásfoglalását. Az Új-Kína kommentátora figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy az Egyesült Államok legagresszívabb körei hoszszú évek során határozottan ellenezték és továbbra is ellenzik a nukleáris robbantások beszüntetéséről szóló szerződést. A kommentátor viszont minden alap nélkül azt állítja, hogy a Moszkvában kidolgozott szerződéssegíti az Egyesült Államokat atommonopóliumának megszilárdításában, nukleáris fölényének létrehozásában, hogy ily módon tovább fenyegethesse a szocialista országok és a világ valamennyi népét, folytathassa az atomzsarolás politikáját.” Az általános emberi logika szabályait követve, igen nehéz megérteni, hogy a nukleáris fegyverkísérletek betiltása — ami ellen oly dühödten hadakoztak és hadakoznak az Egyesült Államok atomlovagjai, mint például Teller, „az amerikai nukleáris bomba atyja” — miért mozdítja elő az Egyesült Államok nukleáris fölényét, és atomzsarolási politikáját. Azt is nehéz megérteni, hogy a halált hozó fegyverek kísérleteinek betiltása miképpen fenyegetheti a szocialista országok, vagy a világ többi államának népeit — teszi fel a kérdést Orlov. Az Új-Kína kommentárszerzője vajon nem azért elégedetlen-e a Szovjetunió, Csehszlovákia, Bulgária, az NDK sajtójával, a francia és az olasz kommunista párttal, mert ezek üdvözlik a moszkvai szerződés parafálását, és hangoztatják, mozgósítani kell a közvélemény erőit, hogy a Nyugatot az általános és teljes leszerelés megoldásának, a halaszthatatlan nemzetközi problémák rendezésének útjára kényszerítsék? — teszi fel a kérdést a TASZSZ szemleírójának cikke. Hosszan lehetne sorolni azokat az országokat, amelyeknek sajtója és állami, valamint társadalmi személyiségei jó kezdetként, a nemzetközi feszültség csökkentésének jeleként örömmel fogadják a moszkvai szerződést. Az ilyen nyilatkozatok egymás után hangzanak el Afrikában, Ázsiában, Európában és Amerikában, s azt mutatják, hogy mennyire el vannak szigetelve a nukleáris fegyverkísérletek betiltásáról szóló szerződés ellenzői — állapítja meg Orlov. Nehéz megmondani, hogy az Új-Kína kommentátora ezután miként vonhatja le azt a következtetést, amely szerint a „felvilágosult közvélemény” a „szerződéssel kapcsolatos éberség megőrzésének szükségességét hangoztatja”. Természetesen csak akkor, ha a „felvilágosult közvéleményhez” az olyan személyiségeket soroljuk, mint De Gaulle francia elnök, Dirksen szenátor, a köztársaságpártiak egyik vezetője és Goldwater szenátor, az amerikai „veszettek” főkolomposa, valamint sok bonni revansista, akik nem rejtik véka alá a moszkvai szerződés miatt érzett elégedetlenségüket — hangzik befejezésül a TASZSZ szemleírójának kommentárja. NÉPSZABADSÁG 1963. augusztus 1. csütörtök KÜLFÖLDI JEJ 22b néhány sorban Hruscsov, aki második napja látogatja a moszkvai építkezéseket és városfejlesztési munkálatokat, szerdán a kljazmini vízgyűjtő vidékén felkeresett egy új üdülőövezetet. (TASZSZ) Ben Bella algériai miniszterelnök kedden fogadta Rasidovot, az SZKP KB elnökségének póttagját, az Üzbég KP első titkárát, az Algériában tartózkodó szovjet küldöttség vezetőjét. A beszélgetés során Rasidov átadta Ben Bellának Hruscsov személyes üzenetét. (TASZSZ) Raymond Guyot-t, a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagját, aki Romániában tölti szabadságát, kedden fogadta Chivu Stoica, a Román Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a központi bizottság titkára és Gheorghe Apostol, a politikai bizottság tagja. (MTI) „Az atom a béke szolgálatában” díjat ítélték oda az atomerő békés felhasználásában elért kiváló eredményeikért Vekszler szovjet akadémikusnak és McMillan amerikai tudósnak. A díjat 1955- ben alapították különböző amerikai tudományos szervezetek. ITASZSZ) Segni olasz köztársasági elnök és Piccioni külügyminiszter háromnapos hivatalos látogatásra Nyugat-Németországba érkezett. (AP) McNamara amerikai hadügyminiszter szerdán háromnapos látogatásra Bonnba érkezett. (MTI) A havannai bíróság az amerikai központi hírszerző ügynökség négy tagját halálra, három ügynökét 20 évi, egyet pedig 12 évi börtönre ítélte. (TASZSZ) Brit Guayana kormánya újabb nyilatkozatban követelte, hogy Anglia járuljon hozzá az ENSZ által már kijelölt albizottság beutazásához Brit Guayanába, az ottani politikai helyzet felülvizsgálására. (TASZSZ) Speidel volt náci tábornok viszszavonul a NATO-ban betöltött tisztségéből s a bonni kormány NATO-ügyekkel foglalkozó rendkívüli tanácsadója lesz. Utódaként Bonn Von Kielmannsegg altábornagyot jelöli. (MTI) Külföldi kommunista vezetők az SZKP Központi Bizottságánál Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottsága elnökségének tagja, a központi bizottság titkára és Borisz Ponomarjov, a központi bizottság titkára, szerdán fogadta a Finn Kommunista Párt küldöttségét, Ville Pessit, a Finn Kommunista Párt főtitkárát, Aimo Aaltonent, a párt elnökét és Hertta Kuusinent, a párt politikai bizottságának tagját. Ponomarjov szerdán ugyancsak fogadta Dominique Urbanyt, a Luxemburgi Kommunista Párt főtitkárát. A fogadáson a szovjet pártvezetők a baráti kommunista pártok küldötteivel véleménycserét folytattak a nemzetközi helyzetről és a nemzetközi kommunista mozgalomról. A megbeszéléseken teljes nézetazonosság nyilvánult meg. Franco megtorló intézkedései a sztrájkoló asztúriai bányászok ellen Az Humanité jelentése szerint az asztúriai bányászok folytatják sztrájkharcukat gazdasági követeléseik kielégítéséért, a szabad és független szakszervezetekért és a sztrájkjogért, amelytől a francóista törvényhozás 1939-ben megfosztotta őket. Látva, hogy a vállalkozók és a kormányszervek fenyegetései nem ingatták meg a bányászokat, a francóista hatóságok a nyílt megtorlás eszközeihez folyamodnak. Madridban bejelentették, hogy a rendőrség letartóztatásokat hajtott végre az asztúriai dolgozók között. A letartóztatottakat „felforgató röplapok” terjesztésével vádolják, hogy a „fegyveres lázadásáról szóló törvény hatálya alá vonhassák őket. A spanyol dolgozók és más országok, köztük Franciaország munkásai is, szolidaritást vállalnak az asturiai munkásokkal és anyagi segítséget nyújtanak nekik. (TASZSZ) Az NNDK is csatlakozik az atomcsendegyezményhez Az NSZEP Központi Bizottságának és az NDK Népi Kamarájának ülése Berlin, július 31. (TASZSZ) Az NDK lapjaiban közlemény jelent meg a Német Szocialista Egység Párt Központi Bizottságának július 29—30-án tartott plénumáról. A plénumon Walter Ulbricht beszámolt a KGST-országokban működő kommunista és munkáspártok központi bizottságai első titkárainak és ezen országok kormányfőinek tanácskozásáról, valamint a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó bizottságának üléséről. Kurt Hager beszámolót tartott a Kínai Kommunista Párt vezetőségének politikájáról. „Az SZKP Központi Bizottságának július 14-i nyílt levelét — mondja a központi bizottság üléséről kiadott közlemény — az NSZKP minden tagja és tagjelöltje egyöntetűen helyesli. Baráti szálaik fűznek minket a Szovjetunió Kommunista Pártjához, annak központi bizottságához és a központi bizottság első titkárához, N. Sz. Hruscsovhoz, elítéljük a Kínai KP vezetőségének a dicső lenini pártra, annak vezető elvtársaira szórt rágalmait.” A közlemény hangoztatja: az NSZKP határozottan ellenzi a Kínai KP vezetőinek téziseit. „A Kínai KP vezetői balos, szektás, dogmatikus és nacionalista nézeteikkel, frakciós és szakadár tevékenységükkel az SZKP-ra és pártunkra szórt rágalmaikkal, a sztálini személyi kultusz nyílt védelmezésével, valamint azzal, hogy az ideológiai nézetel eltéréseket átviszik az államok közötti kapcsolatok területére, kárt okoznak annak a harcnak, amely a békéért, a nemzetifelszabadulásért és a szocializmusért folyik” — hangoztatja a közlemény. A központi bizottság határozatában elfogadta Walter Ulbricht beszámolóját és jóváhagyta az NSZEP Központi Bizottsága küldöttségének Moszkvában végzett munkáját, a KGST-országokban működő kommunista és munkáspártok központi bizottságai első titkárai és ezen országok kormányfői tanácskozásának határozatait, valamint a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó bizottságának ülésén hozott határozatokat. A központi bizottság jóváhagyta Kurt Hager beszámolóját. A központi bizottság külön határozatban javasolja a Demokratikus Németország Nemzeti Frontjában egyesült párt- és tömegszervezeteknek, hogy a népi kamara és a helyi képviselőtestületek választásait ez év október 20-án tartsák meg. Walter Ulbricht beszéde az NDK Népi Kamarájában Az NDK Népi Kamarájának ülésén szerdán beszédet mondott Walter Ulbricht, az államtanács elnöke. Hangsúlyozta, hogy az NDK- ban megkezdték a szocializmus általános felépítésére irányuló munka céltudatos végrehajtását az NSZEP VI. kongresszusán elfogadott programnak megfelelően. A nukleáris fegyverkísérletek megtiltásáról szóló moszkvai szerződés parafálásával kapcsolatban kijelentette: " Ez a szerződés javítja a nemzetközi légkört, csökkenti a nemzetközi feszültséget és elősegíti a békés együttélést. Bejelentette, hogy az NDK szintén csatlakozni fog a moszkvai szerződéshez. Emlékeztetett arra, hogy a nemzetközi feszültség enyhítéséhez és a népek közötti barátság megszilárdításához további lépésekre van szükség, köztük a NATO-tagállamok és a Varsói Szerződésben részt vevő államok megnemtámadási szerződésének megkötésére. Hruscsovnak a moszkvai szovjet—magyar barátsági nagygyűlésen előterjesztett javaslataival kapcsolatban Walter Ulbricht kijelentette, hogy az NDK támogatja ezeket a javaslatokat. Az NDK Államtanácsának elnöke kijelentette: hozzájárul ahhoz, hogy a nyugati hatalmaknak legyenek képviselőik az NDK-ban tartózkodó szovjet csapatoknál, ha a Szovjetunió képviselői is ott lehetnek a Nyugat-Németországban elhelyezett külföldi csapatoknál. A továbbiakban Walter Ulbricht hangoztatta, hogy olyan atomfegyvermentes övezeteket kell létesíteni Európában, amely magában foglalja mind a két német államot, meg kell kötni a német békeszerződést. Nyugat-Berlint semleges szabad várossá kell nyilvánítani, s ezzel békésen meg kell oldani a nyugat-berlini problémát. Változatlanul napirenden van az atomfegyverek minden fajtájának eltiltása, az atomfegyverkészletek megsemmisítése, az általános és teljes leszerelés megvalósítása. Hangsúlyozta, hogy mindkét német államnak ünnepélyesen le kell mondania az atomfegyverről, egymással megnemtámadási szerződést kell kötnie, csökkentenie kell a katonai kiadásokat és a fegyverzetet. Walter Ulbricht behatóan foglalkozott még az NDK népgazdaságának problémáival. (TASZSZ) Vita a Malaysia Államszövetségkörül a manilai csúcsértekezleten Sukamo indonéz és Macapagal Fülöp-szigeti elnök, valamint Abdul Rahman malájföldi miniszterelnök, a manilai csúcsértekezlet részvevői szerdán tartott első ülésük után felhívással fordultak az ENSZ-hez, hogy nyújtson segítséget a tervezett Malaysia Államszövetség körül támadt vitájuk megoldásában. Az ülésről kiadott közlemény megállapítja: A három államférfi jóváhagyta a külügyminiszterek júniusi manilai értekezletén kidolgozott egyezménytervezetet, amely a többi között felhívja az ENSZ-főtitkárt, hogy állapítsa meg, vajon a borneói területek népe csatlakozni óhajt-e a Malaysia Államszövetséghez. Viszont egy indonéz szóvivő ezt megelőzően, kedden kijelentette, hogy Sukarno otthagyja az értekezletet, ha annak szerdai ülésén az derül ki, hogy Abdul Rahman magatartása továbbra is „sérti tokiói megállapodásuk szellemét és a három külügyminiszter júniusi megállapodását”. Sukarno szerint Abdul Rahman titokban megígérte a neokolonialista unió létrehozásának elhalasztását az ENSZ felügyelete alatt Borneóban tartandó népszavazásig, Abdul Rahman viszont kijelentette: az államszövetséget augusztus 31-én mindenképp kikiáltják. (MTI) Goulart a földreform mellett Goulart brazíliai elnök kedden kijelentette, hogy kormánya a földreform mellett foglal állást, mert ez a haladás útjára vezetné az országot. Goulart elemezte az ország gazdasági struktúráját. — A mostani gazdasági rendszer — mondotta — nem felel meg a nemzeti érdekeknek, különösen pedig a nincstelen osztályok érdekeinek. Gazdasági struktúránk fő hiányossága — hangoztatta —, hogy az alapvető átalakításokat a lakosság szegény rétegeinek, a dolgozók rovására valósítják meg. A brazil kormány — hangoztatta Goulart — arra törekszik, hogy békés úton valósítsa meg a szükséges alapvető reformokat és „nem vár arra, míg a felkelő nép saját maga lát hozzá végrehajtásukhoz”. (TASZSZ)