Népszabadság, 1963. október (21. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-01 / 229. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 1963. október 1. kedd A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXI. évfolyam, 229. szám Ara 60 füllé Az utolsó negyedév ötéves tervünk idei, középső esztendeje a vártnál is nehezebb feladatok elé állította az üzemek, a földek dolgozóit, a a gazdaság különböző szintű vezetőit. Az év elején a hosszan tartó hideg, még az áradások, aratás előtt pedig a tezéjén jött hőség akadályozta a tervteljesítést, illetve csökkentette a termést. Súlyosbította a helyzetet, hogy néhány, már korábban is visszahúzó tendencia az idén sokkal erőteljesebben éreztette hatását. Gondolok itt mindenekelőtt a gépipar műszaki fejlődésének nem kielégítő ütemére, s ezzel szoros kapcsolatban ■ az exportrendelés-állomány alakulására. Amire korábban csak egyes jelzések figyelmeztettek, az idén már a tervteljesítést érezhetően fékező tényező lett. Több, műszakilag elavult gyártmányunk iránt ugyanis hirtelen csökkent a kereslet, s az ezek helyettesítésére hivatott más termékekből pedig az ipar még nem volt exportképes. Ugyancsak élesebben jelentkezett az idén a szakmunkás- és férfi segédmunkáshiány. Az építőiparban, a közlekedésben, az élelmiszeriparban, a könnyűiparban, de a gépiparban is a munkaerőhelyzet szinte lehetetlenné tette, hogy az elmaradt feladatokat új munkások felvételével teljesítsék. A háromnegyed év adatait még nem összesíthették, de nyolc hónap eredményei alapján már látható: az év utolsó negyedében igen nagy feladatot kell megoldani ahhoz, hogy sikeresen teljesítsük népgazdaságunk 1963. évi tervét. Az idei terv az első háromnegyed évre, az előző év megfelelő időszakához képest, 7,5 százalékkal nagyobb ipari termelést irányzott elő. Ezzel szemben az év első nyolc hónapjában a teljes termelés növekedése csak 6,3 százalék volt, mintegy egy százalékkal elmaradt tehát az előírt ütemtől. Számottevő az elmaradás a gépipar egyes ágaiban. A jelentős felfutás ellenére nem tudta behozni elmaradását sem az építő-, sem az építőanyag-ipar. Ugyanakkor a könnyűipari, a nehézipari és az élelmiszeripari vállalatok túlteljesítették tervük esedékes részét. A tervek mennyiségi teljesítését sok helyütt — például az építőiparban — az említetteken kívül a termelékenység nem kielégítő alakulása is hátráltatta. Noha az adott munkaerőhelyzetben mindent el kellett volna követni az állásidők csökkentésére és általában a meglevő létszám termelékeny foglalkoztatására, az üzemek többségében erre nem fordítottak kellő gondot. Az év első nyolc hónapjában az iparban a termelékenység mindössze három százalékkal nőtt, azaz a kívánatos, legalább kétharmados arány helyett csak mintegy a felét fedezte a termelés növekedésének. Részben az időjárás s a túlórák következtében, de a kellő intézkedések elmaradása miatt is, sok ütemben nem csökkent, hanem emelkedett az önköltség. Három hónap van még az évből, ez alatt sokat lehet tenni a még fennmaradt adósság letörlesztéséért, a hibák kiküszöböléséért. A legfontosabb azonban, hogy sehol se törekedjenek látszateredményekre, hanem úgy teljesítsék az éves tervet, hogy az mindenben megalapozza, jól előkészítse a jövő esztendőt. A negyedévi operatív tervek, termelési feladatok összeállításakor tehát mindenütt mérjék fel, mi az, amit az elmaradásból az idén pótolni kell — egyes idénycikkekre például nyilvánvalóan nincs már szükség —, s vizsgálják meg, milyen anyag- és félkészáru-készletek biztosítása szükséges a jó téli felkészüléshez, a jövő esztendőre való zavartalan átmenethez. A lakásépítkezéseken például nem szolgálná a népgazdaság érdekét, ha a lakásátadási számok szépítése kedvéért, minimálisra csökkentenék az átmenő építkezések számát, így ugyanis a lökésszerűen jelentkező szerelőipari munkákat aligha tudnák kielégítő minőségben elvégezni, s a jövő év elején nem lenne elegendő téliesíthető munkahely sem. Az utolsó negyedév nagy feladatai még sürgetőbbé teszik, hogy a termelés jó megszervezésével biztosítsák az ütemes gyártást és készáru-kibocsátást. Az első félévben az export több mint egynegyede a félév utolsó hónapjában került kiszállításra. A második félév jóval nagyobb exportfeladatait ilyenfajta „ütemezéssel” aligha lehetne teljesíteni. Túl az ilyen rohammunkával óhatatlanul járó kapkodáson, minőségi bajokon, a negyedév végén torlódó szállításokkal az úgyis túlterhelt közlekedés sem tudna megbirkózni. Az utolsó három hónapban igen nagy feladatok hárulnak az építőiparra. Tervének teljesítéséhez a második félévben mintegy húsz százalékkal kellene többet felépítenie, mint 1962 második felében. Ebből adódik, hogy a munkahelyek példás megszervezésén túl, itt is döntő a feladatok rangsorolása, az erők helyes elosztása. Különösen nagy figyelmet kell fordítani az idei befejezésre tervezett, több mint félezer, értékhatár feletti beruházásra. Ezek közül igen sok átadását az utolsó negyedévre tervezték, illetve erre az időre tolódott el. Ekkor adják át a DCM további részét, sor kerül a Dunamenti Hőerőmű első gépegységének bekapcsolására, hogy csak a két legnagyobb beruházást említsük. Néhány ez évi befejezésre tervezett létesítmény idei befejezése nem látszik biztosítottnak. Márpedig a termelőüzemek késedelmes átadása nemcsak többletköltségekkel, de a már számba vett termelés elmaradásával is terheli a népgazdaságot. A termelési feladatok sikeres teljesítése nagyban függ a közlekedés dolgozóitól, s attól, hogy a szállíttatók hogyan segítik a rakodási idő csökkentését, a kocsifordulók rövidítését. Az őszi betakarítású termények elszállítása, a vetőmag és műtrágya kiszállítása, a kohászat, az erőművek, s általában az üzemek téli készleteinek feltöltése, a lakosság tüzelőanyag-ellátása, s a növekvő ipari termeléssel arányosan nagyobbodó szállítási feladatok, mindezek csak a szállító- és a szállíttató vállalatok összefogásával, a hét végi három műszakos rakodás megszervezésével oldhatók meg. S mind e sok munka közben, az idei kedvező és kedvezőtlen tapasztalatokat egyaránt hasznosítva, kell elkészíteni az 1964-es év üzemi és népgazdasági tervét, s biztosítani a zavartalan átmenetet a jövő esztendő még nagyobb feladataira. A falvakban most az ősziek betakarításánál dől el véglegesen, hogyan is gazdálkodtak az idén, de egyben a gabonavetéssel már a jövő év kenyeréért folyik a munka. S így van ez az üzemekben is. Ott is most dől el, hogyan zárják az évet, mennyi is lesz a nyereségrészesedés, és most alapozzák meg a jövő esztendőt. Falvakban és városokban mindenütt úgy kell dolgozni, hogy minél jobb legyen az év végi számadás és minél felkészültebben kezdhessenek majd neki az új esztendőnek. Földes István Kedvező légkörben folynak a szovjet—amerikai—angol tanácskozások A SZOVJET, AZ AMERIKAI ÉS AZ ANGOL KÜLÜGYMINISZTER TANÁCSKOZÁSA áll a figyelem középpontjában New Yorkban. Hírek szerint a két nyugati külügyminiszter a legnagyobb érdeklődést a váratlan támadások megelőzésével kapcsolatos szovjet javaslat iránt tanúsítja. Stevenson, az Egyesült Államok ENSZ-küldöttségének vezetője televíziós nyilatkozatában kifejtette, hogy lehetőség van bizonyos konstruktív lépésekre a leszereléshez vezető úton. Stevenson, az atomleszerelés kérdésében elfoglalt francia álláspontot súlyos kilátásnak nevezte. Algériában, a Kabilföldi Tizi-Uzuban vasárnap kormányellenes gyűlést rendeztek, amelyen az ellenzéki szónokok Ben Bella kormányának megdöntésére adtak ki felhívást. Az algériai kormány erélyes intézkedéseket tett a kormányellene* **~oportosulás elszigetelésére. Fidel Castro kubai miniszterelnök egy havannai nagygyűlésen a Kuba ellen irányuló amerikai agresszív politikáról szólva kifejtette, hogy országa álláspontja továbbra is következetesen antiimperialista marad, s a kubai kormány békepolitikát folytat. A Béke-világtanács elnökségének bécsi ülése elhatározta, hogy november végére összehívja a Béke-világtanács ülésszakát; ezen meghatározzák a békeharc további feladatait a moszkvai atomcsendegyezmény teremtette kedvező légkörben. New York-i tudósítónk telefonjelentése : Gromiko, Rusk és Lord Home találkozója A Thanttal New York, szeptember 30. Hétfőn az ENSZ-közgyűlés általános vitájában Pakisztán, Jordánia, Togo, Guinea, Belorusszia, Nigéria és Burundi küldötte szólalt fel. Ezek a felszólalások is tükrözték azt az enyhültebb légkört, amely a moszkvai egyezmény után az ENSZ-közgyűlésben érezhető. A figyelem középpontjában változatlanul a szombaton megkezdődött Gromiko—Rush—Lord Home tárgyalások állnak. Bár a szombati megbeszéléseken — értesülések szerint — nem volt valamiféle látványos előrehaladás a moszkvai atomcsendegyezmény utáni további megállapodásokat illetően, a kommentátorok mégis hangsúlyozzák, hogy a tárgyalások légköre barátságos volt. Az amerikai és a, angol külügyminiszter a szombati eszmecserén — a hírek szerint — a legnagyobb érdeklődést az iránt a szovjet javaslat iránt tanúsította, hogy a váratlan támadások megelőzésére küldjenek kölcsönösen megfigyelőket egymás területeire. Komolyan akadályozza azonban az előrehaladást, hogy a nyugati külügyminiszterek álláspontja ebben a kérdésben nem eléggé világos. Ellenzik azt, hogy a megfigyelőik rendszeréről való esetleges megállapodás részévé tegyék egy átfogóbb egyezménynek, s ellene vannak annak is, hogy az egész kérdést arra a másik szovjet javaslatra vonatkoztassák, amely szerint küldjenek megfigyelőket a két Németország területére. Az egyelőre még meglehetősen homályos nyugati álláspont minden bizonnyal Schröder nyugatnémetkülügyminiszter előzetes tevékenységével is magyarázható. Schröder ugyanis közvetlenül a szombati hármas megbeszélések előtt tanácskozott az amerikai és az angol külügyminiszterrel, s arra szólította fel őket, hogy a Szovjetunióval való tárgyalásokon vegyék figyelembe a bonni álláspontot. S Bonn magatartása nagyon is felemás, taktikázó ebben a kérdésben is. A bonni kormány ugyanis a nyár szánon nem akarja ellenezni a megfigyelők küldését, mert ez az indítvány máris rendkívül népszerűvé vált. A bonni kormánykörök a színfalak mögött mégis igyekeznek megakadályozni a tényleges megállapodást. Felvetődött ugyancsak a szombati megbeszéléseken a NATO és a Varsói Szerződés közti megnemtámadási egyezmény szovjet javaslata. A hírek szerint az amerikai és az angol külügyminiszter csakis akkor hajlandó erről a kérdésről komolyabb tárgyalásokba bocsátkozni, ha a szovjet kormány elfogadja előzetes feltételüket. Ez pedig az volna, hogy a megnemtámadási egyezményben a Varsói Szerződés országai garantálják a nyugati hatalmak úgynevezett „berlini jogait", azaz a nyugat-berlini megszállási rendszert. Hétfő reggel Bush amerikai külügyminiszter angol kollégájával, Lord Home-mal tárgyalt. Bár a szóvivők nyilatkozatai szerint csupán az amerikai és az angol ENSZ-küldöttség tevékenységének összehangolásáról esett szó, a megfigyelők rámutatnak, hogy a két nyugati külügyminiszter minden bizonnyal megbeszélést folytatott a további szovjetamerikai—angol tárgyalásokról is. Hétfőn, New York-i idő szerint este nyolc órakor, Gromiko, Rusk és Lord Home , Thant vacsoravendége volt. Itt ismét szóba kerültek a további leszerelési intézkedések. Ezekről a tárgyalásokról, amelyek magyar idő szerint hajnalban értek véget, lapunk zártáig nem érkezett újabb jelentés. Kedden Gromiko és Lord Horneebéden találkozik, majd szerdán Gromiko és Rusk folytat tárgyalásokat egy közös vacsora alkalmával. Ezután Rusk, a tervek szerint visszautazik Washingtonba, hogy beszámoljon Kennedy elnöknek a hármas megbeszélésekről, és tárgyaljon Couve de Murville francia külügyminiszterrel, akit a héten az amerikai fővárosba várnak. A hét utolsó napjaiban Bush visszaérkezik New Yorkba, hogy folytassa megbeszéléseit a szovjet és az angol külügyminiszterrel. Árkus István Stevenson a kelet-nyugati tárgyalások kilátásairól New York, szeptember 30. (MTI) Stevenson, az Egyesült Államok ENSZ-küldöttségének vezetője, vasárnap este interjút adott az egyik amerikai televíziós társaság munkatársának. Egyebek között kijelentette, hogy véleménye szerint most lehetőség van bizonyos konstruktív lépésekre a leszerelés területén. Érintve Gromiko szovjet külügyminiszternek az ENSZ-közgyűlésben, szeptember 19-én elhangzott javaslatát, amely indítványozta a tizennyolc hatalmi leszerelési állam-, illetve kormányfői értekezlet összehívását, Stevenson ezt „igen jó dolognak” mondotta, de hozzáfűzte, hogy csak abban az esetben, ha a tizennyolc hatalmi genfi leszerelési értekezlet előzőleg pozitív eredményeket mutat. Az ENSZ székhelyén lezajlott szovjet—amerikai—angol tárgyalásokról szólva Stevenson óvott a „túlzott derűlátástól”, megállapította azonban, hogy a megbeszélésekben a remény több jelét látja. Az atomfeszerelés kérdésében elfoglalt negatív francia álláspontra vonatkozó kérdésre Stevenson válaszul kijelentette, hogy De Gaulle elnök az önálló francia atomerő fejlesztésének elhatározásával, s az atomcsendszerződés aláírásának megtagadásával jelezte: valószínűleg nem hajlandó aláírni más nemzetközi megegyezéseket sem, így például az atomfegyverek további elterjedésének megtiltására kötendő megállapodást. Ezt Stevenson igen súlyos kilátásnak mondotta. Stevenson egy másik kérdésre válaszolva elismerte, hogy „Kubában aligha vannak a szervezett katonai egységek értelmében vett szovjet erőid’. Azt mondotta, hogy Kubában kiképző katonai személyek tartózkodnak, akik egy darabig ott is fognak maradni. Stevenson azt tanácsolta az ENSZ afrikai tagállamainak, fékezzék a fajüldöző Dél-Afrikat a gyarmattartó Portugália elleni akciójukat a világszervezetben. Radikális intézkedések Algériában az egységbontók ellen Ben Bella, a vasárnap esti minisztertanácsi ülés után rádióbeszédében közölte, hogy leváltotta tisztségéből a hetedik (kabiliai) katonai körzet parancsnokát, El Hadzs ezredest, aki nem engedelmeskedett az elnöki parancsnak, s rész vett az algériai egységbontók tömeggyűlésén. „A szocialista erők frontja” nevű, Ben Bella-ellenes csoportosulás vezetői vasárnap délután több ezer főnyi kormányellenes gyűlést rendeztek az Algírtól 100 kilométernyire keletre fekvő kabiliai Tizi-Uzu városban. A gyűlés felszólalói hevesen támadták az algériai kormányt és Ben Bella személyét. El Hadza ezredes, a hetedik katonai kör®1 (Ml (Folytatás a 2. oldalon# Cii. r.