Népszabadság, 1963. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-01 / 281. szám

2 (Folytatás az l. oldalról.) A késedelem döntő oka ma már nem is annyira a szocialista párt­tal folytatott vita a kormány ös­­­szetételéről, mint inkább az a belső harc, amely a keresztény­­demokrata párt különböző áram­latai között dúl a tárcák szétosz­tásáért. Római körökben figye­lemre méltónak tartják azt a te­vékenységet, amellyel Segnn köz­­társasági elnök igyekszik befo­lyást gyakorolni a kormány ös­­szetételére, mindenekelőtt úgy,­­ hogy a hozzá közelálló és Moró- j­tól jobbra elhelyezkedő „dorot­­­­­tyás szárny” mind nagyobb kép­viseletet kapjon. Eközben a szocialista párton belül változatlanul feszült a hely­zet. Ha a szakadásról szóló hírek szombaton valamelyest csökken­tek is , Nenni úgynevezett auto­­nomista szárnya és a 40 százalé­kot képviselő balszárny között változatlanul éles az ellentét. Terror Venezuelában a választások előtt December 1-én, vasárnap, Ve­nezuelában általános választáso­kat tartanak: ekkor választják meg a köztársasági elnököt, a nemzeti kongresszus szenátorait és képviselőit, a községtanácsok tagjait és 20 állam törvényhozó testületének képviselőit — össze­sen több mint tízezer személyt. A választásokat a terror és a haladó erők elleni megtorlások súlyosbodó légkörében készítet­ték elő A kommunista pártot és a baloldali forradalmi mozgal­mat a hatóságok illegalitásba kényszerítették. E pártok szená­torait és képviselőit — tekintet nélkül a mentelmi jogra — bör­tönbe vetették. A választási kam­pány folyamán több mint ötezer embert tartóztattak le, közöttük olyan neves személyiségeket, mint Jesus Faria szenátort, a kommu­nista párt főtitkárát, Gustavo Machado és P. Marquez képvise­lőket, a KP titkárait. A venezuelai belügyminiszté­rium további letartóztatásokat fo­ganatosít. A legújabb letartózta­tott: Domingo Alberto Ranges, a baloldali forradalmi mozgalom vezetője. Caracas fontosabb középületei előtt megerősített őrség áll, be­zárták az egyetemet, a szakszer­vezeti központ épületét. Az egész országban eluralko­dó terrort­ a Betancourt-kor­­mány provokációs hazugságokkal próbálja igazolni. Legutóbb a forradalmi Kubát vádolták fel­forgató tevékenységgel. Péntek este Venezuela hivata­losan kérte, hogy üljön össze az Amerikai Államok Szervezetének konzultatív tanácsa, hogy kivizs­gálja „a kubai kormány beavat­kozását Venezuela belügyeibe”. Algéria elveti a francia olajtrösztök neokolonialista tervét Mint az MTI jelenti, Pierre Guillaumat volt francia hadügy­miniszter, a francia olajtröszt el­nöke Algírban tárgyalásokat foly­tatott Ben Bella köztársasági el­nökkel és Bum­ira nemzetgazda­sági miniszterrel a szaharai olaj- és földgázforrások kiaknázásáról. A francia olajvállalatok ugyanis egy harmadik olajvezeték építésé­vel akarják meggyorsítani a sza­harai olaj kitermelését. Egyben javaslatot tettek Algériának egy további vezeték építésére, ame­lyen a szaharai földgázt Európá­ba juttatnák. A francia olajtársaságok terve az algériai kormány ellenállásába ütközik. Ben Bella egyik legfőbb gazdasági tanácsadója, Zerdani képviselő a Revolution Africaine című lapban kifejti, hogy Algéria nem akarja a nyersanyag-szolgál­tató ország szerepét játszani Nyu­­gat-Európa irányában. Belgrádiban aláírták a vaskapui erőmű felépítéséről szóló egyezményt Jugoszláv—román közös közlemény Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke és Gheorghe Gheorghiu- Dej, a román államtanács elnöke, szombaton Belgrádban egyez­ményt írt alá a vaskapui vízi erő­mű és hajózási rendszer létesíté­séről. Az okmány szabályozza a vas­kapui vízi erőmű és hajózási rendszer építésében részt vevő felek jogait és kötelességeit. Az egyezmény alapvető jellegzetes­sége, hogy Jugoszlávia és Romá­nia az építésre, valamint a vas­kapui vízi energia és hajózási rendszer kihasználására vonat­kozóan minden területen teljes egyenjogúságot élvez. Tito és Gheorghiu-Dej el­nök egyébként szombatom közös köz­leményt írt alá a jugoszláv—ro­mán tárgyalásokról.­­A két küldöttség megállapodott abban, hogy erőfeszítéseket kell tenni a Románia és Jugoszlávia közötti áruforgalom növelésére, az árucsere szerkezetének javítására, a gazdasági együttm­űködés foko­zására a műszaki-tudományos együttműködés kibővítésére és elmélyítésére. A közös közlemény rámutat: a jugoszláv és a román kormány úgy döntött, hogy állandó szerve­zetként közös bizottságot létesít a két ország közötti gazdasági együttműködés előmozdítására. A továbbiakban a nemzetközi helyzetről szólva a jugoszláv—ro­mán közös közlemény hangoztat­ja: a két küldöttség megelégedés­sel állapította meg, hogy Romá­nia és Jugoszlávia nézetei az alap­vető nemzetközi kérdéseket ille­tően azonosak vagy hasonlóak. A két küldöttség megállapítot­ta, hogy a Balkán félszigetnek békeövezetté, a jószomszédság és sokoldalú együttműködés öveze­tévé nyilvánítása megfelel a bal­káni országok és népeik érdekei­nek. A delegációk — mutat rá a közlemény — elvtársi eszmecserét folytattak a nemzetközi munkás­­mozgalomnak a békéért és a szo­cializmusért vívott harcában fel­vetődött problémáiról. Ezzel ös­­­szefüggésben aláhúzták: állandó erőfeszítéseket kell tenni a nem­zetközi munkásmozgalom egysé­gének, a szocializmus és a hala­dás összes erős egységének erősí­tésére, az egyes kérdésekben fel­merülő nézeteltérések egyenjogú és elvszerű megvizsgálása alap­ján. A román—jugoszláv közös köz­lemény végezetül hangoztatja, hogy Gheorghe Gheorghiu-Dei lá­togatásra hívta meg Joszip Broz Titót a Román Népköztársaság­­­­ba. A meghívást — hangoztatja a közös közlemény — jugoszláv­­ részről örömmel elfogadták. (MTI) Jövő szeptemberben folytatódik a vatikáni zsinat Róma, november 30. (MTI) A második vatikáni zsinat har­madik szakasza 1964. szeptember 4-én kezdődik, és november 20-án fejeződik be — jelentette be Fe­h­ér érsek, a zsinat főtitkára. Mint már közöltük, a jelenlegi ülés­szak december 4-én, szerdán ér véget. Ezen az ülésen fogadják el és hirdetik ki végleges for­májában a liturgiáról és a társa­dalmi érintkezésről (Communi­­cationi Sociali) szóló témát. Nagy várakozás előzi meg VI. Pál pápa záróbeszédét. A Vatikánhoz közel álló kö­rökben figyelemre méltónak tart­ják, hogy a pénteki ülésen meg­választott 43 új kongregációs bi­zottsági tag között mindössze egy olasz főpap található. A megfi­gyelők szerint az új tagok nem­zeti összetétele a választás mér­legét az­ egyház reformjait köve­telő főpapok javára billenti a konzervatív szárnnyal szemben. NÉPSZABADSÁG KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK — néhány sorban Foy D. Kohler, az Egyesült Ál­lamok moszkvai nagykövete az Izvesztyija szerkesztőségébe kül­dött levelében mélységes köszöne­tet mond mindazoknak a szovjet szervezeteknek és állampolgárok­nak, akik részvétüket nyilvánítot­ták az Egyesült Államok moszk­vai nagykövetségén Kennedy el­nök tragikus halála alkalmával. Növelte mandátumainak szá­mát az ausztráliai választásokon Menzies miniszterelnök liberális pártja. (MTI) Menedékjogot kért a Szovjet­unióban az iraki hadsereg egyik tisztje, aki repülőgépével leszállt Azerbajdzsánban. Azért hagyta el Irakot, mert nem ért egyet a kormány kurdellenes hadjáratán val. (TASZSZ) 1 Újabb önkéntes tűzhalál Dél-Vietnamban Az AP amerikai hírügynökség saigoni tudósítása szerint újabb dél-vietnami állampolgár válasz­totta az önkéntes tűzhalált. Az ál­dozat ez alkalommal egy 20 éves leány, Tran Bath Nga volt, aki hátrahagyott levelének tanúsága szerint azért lett öngyilkos, hogy tiltakozzon „a vietnamiak testvér­háborúja ellen”. Meghalt Kennedy kanadai újságíró Az AFP közölte, hogy a kali­forniai Monteryben pénteken egy gépkocsi elütötte Edward Ken­nedy kanadai újságírót, aki nevét 1945-ben azzal tette ismertté, hogy mint a szövetségesek nyu­gat-európai főhadiszállásánál mű­ködő tudósító elsőinek jelentette: a hitlerista Németország megadta magát. Edward Kennedy nem állt ro­konságban az elhunyt amerikai elnök családjával. 1963. december 1, vasárnap ANGLIA SZEREPET KERES M­ilyen új lehetőségei van­nak Angliának a világ­­politikában? Kennedy elnök halála és Johnson hivatal­ba lépése után erről folyik a vi­ta az angol vezető körökben. A brit kormány — úgy látszik — elérkezettnek látja az időt a tak­tikai manőverezés helyett egy nagyobb stílű külpolitikai kon­cepció kidolgozására. Az erről folyó tanácskozásoknak két kiindulópontja van. Az egyik, amellyel lehetetlen a kormány­nak nem számolni, hogy az angol nép békevágya rendkívül erős. Ezt annál is inkább figyelembe kell venni, mert rövidesen par­lamenti választások lesznek. A másik tényező, hogy ez az ország valójában „olyan export-import részvénytársaság, amelyet Nagy- Britanniának neveznek”, vagyis a külpolitikában döntő szerepet játszanak az angol gazdasági ér­dekek. A jelenlegi viták — e tényezők mellett — abból a feltételezésből indulnak ki, hogy az új amerikai elnök hosszabb ideig elsősorban belpolitikai kér­désekre összpontosítja majd fi­gyelmét, és olyan átmeneti idő­szak következik be a nemzetközi helyzetben, amelyben Amerika vezető szerepe a nyugati világban meggyengülhet, Angliáé viszont megnövekedhet. Az angol külpolitika egyik el­döntendő problémája az, hogy Angliának milyen szerepe legyen a Kelet és a Nyugat közötti vi­szony további kialakításában. E tekintetben az Amerikából haza­tért miniszterelnök — mint ko­rábban Butler külügyminiszter is — péntek este Grantham vá­rosában tartott első nagyobb kül­politikai beszédében leszögezte: „A két diplomáciának minden szellemi erejét és befolyását latba kell vetnie, hogy csök­kenjen a feszültség a kommunisták és a Nyugat között.. Az angol politikai életben a nézeteltérések ott kezdődnek, hogy milyen konkrét kérdések­ben kell törekedni a keleti —nyugati megegyezésre. Néhány napja feltűnést keltett, hogy a Butler a NATO és a Varsói Szer­ződés államai közti megnemtáma­dási egyezményt is a megegyezé­si lehetőségek közé sorolta. Home eddig, és most is hallgatott erről, viszont a korábbi lehetőségekhez most, harmadiknak, az általános leszerelés felé teendő első lépés­ként a fegyverzet egy részének fizikai megsemmisítését javasolta. A másik, kulisszák mögött vi­tatott probléma: hogyan alakul­jon Anglia szövetségi viszonya Amerikához és Nyugat-Európá­­hoz? Egyes lapok ismételten han­got adnak, hogy az új helyzetben Anglia nem támaszkodhat fel­tétlenül az Egyesült Államokra a világpolitika alakításában. A mi­niszterelnök viszont most leszö­gezte: Anglia többé nem világ­birodalom, csak egy ország, és oda kell állnia, ahol erőt érez maga mellett — márpedig a Nyugaton a legnagyobb erő az Egyesült Államoké. Mindamellett az Amerikától való nagyobb függetlenedés poli­tikáját követelő hangok csak el­halkultak, de nem hallgattak el. A befolyásos pénzügyi körök lap­ja, így a Financial Times úgy véli: „Johnson elnöknek könnyebb lesz elfogadtatni Kennedy belpo­litikáját otthon, mint elnyerni a Nyugat vezetőjének kijáró bizal­mat a többi nyugati hatalom ve­zetőinél.” Mellesleg Home miniszterelnök arról is szólott, hogy Anglia ve­zető szerepét és előbb jellemzett külpolitikáját csak szilárd belső gazdasági helyzet alapján fejtheti ki. Ezért ezt máris megpróbálják kihasználni a bérbefagyasztás po­litikájának igazolására. A mi­niszterelnök beszédében változat­lanul megnyilvánult az a törek­vés, hogy a kommunizmust befe­ketítse a brit nép előtt, és az „erőről való lemondás” követelé­sét olyan fenyegetésekkel társítsa, hogy a nukleáris háború veszé­lyével terhes időben is „elmen­nek — úgymond — a végsőkig, Berlin és Malaysia védelmében”. Patkó Imre Sok kéz nyoma a puskán... Túl sok ember kezében, volt az elnökgyilkos merénylet szín­helyén talált puska — jelentette Daliasból az osztrák Arbeiter Zei­tung tudósítója. Nem csoda hát, ha a rendőrség nem tudott vá­laszt adni a minduntalan feltett kérdésre: mit bizonyítanak az ujj­lenyomatok? Úgy, hogy joggal keltett megrökönyödést, amikor Oswald halála után a hatóságok egyszeriben előrukkoltak az oly fontos bizonyítékkal: Oswald te­nyér- és ujjlenyomatát megtalál­ták a puskán, mi­­ több, a szobá­ban levő tárgyakon. „...No meg ujjlenyomatokat is találtak a pus­kán — felelte az Oswald halála után tartott sajtóértekezleten Wa­­de dallasi ügyész, válaszul arra a kérdésre, hogy milyen további bizonyítékok vannak Oswald bű­nösségére —, ezt nem mondtam még?...” — s nagyon csodálko­zott, mikor az újságírók megle­petten tagadó választ adtak. S ebben most már nem is az az érdekes, hogy a dallasi nyomozók, akik egy órával Oswald elfogása után világgá kürtöiték „bizonyí­­­­tott bűnösségét” s óráról órára közölték az újabb „bizonyságo­kat”, és hogy Wade, aki már 24 órával a merénylet után kész vádiratot lobogtatott — csak 48 órával az elnökgyilkosság után, s főként Oswald megölése után hozakodtak elő e fontos bizonyí­tékkal. Ez csak tünet. A lényeg a sok kéz nyoma a puskán, vagyis az, hogy ebben a nyomo­zásban nem megvizsgálják a bi­zonyítékokat, hanem produkálják őket — úgy, ahogy az előre kiter­velt koncepció tátongó hézagjai követelik —, s eközben mind za­varosabbá válik a kép. Hadd idézzünk az utóbbi na­pokban ismertté vált vallomá­sokból és jelentésekből néhányat,­­ amelyről csak úgy bűzlik az­­ improvizáció, a valószínűtlenség, a kitalálás! Kezdődik azzal, hogy egy járó­kelő emígyen adott személyleírást Oswaldról a rendőrgyilkosság után: „Sápadt, hosszúkás arcú, so­vány, 185 centi magas, 75 kiló.” Ilyen szakértő járókelők járnak Dallasban az utcán, miközben a rendőrök összefogdossák a bűn­jeleket .. .1 Folytatódik Oswald menekülésének történetével. Ezek szerint Oswald a tett színhelyéről buszon, majd taxin hazament (al­bérletben lakott, egyedül, csak hétvégeken utazott Dallas közelé­ben lakó családjához), ruhát vál­tott (ekkor vetette le barna zakó­ját, amelyet egyesek a lövések le­adásakor a merénylőn láttak), majd elrohant otthonról. Tippitt rendőr, aki egyedül ült az autó­ban, megállította, beszélni kezd­tek, a rendőr kiszállt, s ekkor Oswald lelőtte. Ezután menekült be egy moziba, ahol elfogták. Hogy mindez hol történt, azt Wade ügyész 48 órával Tippitt lelövése után sem tudta pontosan meghatározni. Arra sincs magya­rázat, hogy Tippitt rendőr mit keresett, teljesen egyedül, Oswald és Ruby lakásának közelében. A hivatalos mese szerint Tippitt a rádión kiadott személyleírás alap­ján (amit a gyilkost az ablakban látó szemtanúkra alapítottak) „fi­gyelt fel” Oswaldra. Ezt honnan tudják? Tippitt ugyanis azonnal meghalt. A következő fantasztikus rész­ü­­let: Oswald, aki úgymond a gyilkos fegyverből kipattant hü­velyeket gondosan egy láda mö­gé dugta a puskával együtt, a fel nem használt töltényeket a zse­bében tartotta! Tehát nemcsak ujjlenyomatot, hagy a fegyveren, hanem még a töltényeket is ma­gával viszi! Azután: az újabb je­lentések szerint barna zakóját otthon hagyta, s a rendőrség elő­ször azt hangoztatta, hogy a mo­zi környékén találták eldobva, a moziban viszont egy barna zubbo­nyost kerestek. Vagy: az ominó­zus puskát Chicagóból poste res­­tante küldték Dallasba március­ban. De Oswald csak hónapokkal később került át New Orleansból Dallasba. A vizsgálat azt sem tudta tisztázni, mikor ment át Oswald a puskáért Dallasba (miért oda küldette?), s esetleg, hogy nem is Oswald vette át. Ezek apró zavarosságok. De a fő, hogy a dallasi nyomozókat s­o­­hasem az ellentmondás érdekelte, hanem a lehetőségek közül csak azt választották, amelyik Oswald bűnösségére vallott. Azután itt van a háttér, amel­­­lyel azt akarják „bizonyítani”, hogy Oswald „baloldali” politikai indulatokból ölt. De akkor miért szigetelték el az újságíróktól Os­wald feleségét, aki a „legdön­tőbb” bizonyítékokat szolgáltat­ta? Ugyan miért? Hiszen a dalla­si rendőrség fennen hirdette, hogy Oswald egyedül hajtotta végre a gyilkosságot, tehát nem a továb­bi, a bűntársakat kereső nyomo­zás érdekében volt e fura titkoló­zás. Feltűnő, hogy e „bizonyítékok” nem a logikus nyomozás sor­rendjében kerültek elő (például az Oswaldot puskájával ábrázo­ló fénykép, és a tett színhelyét ábrázoló térkép), hanem amikor a rendőrséget a közvélemény sarokba szorította. S hogy hogyan peregtek le ezek az állítólag per­döntő bizonyítékok Oswaldról, aki nem sokkal halála előtt ezt kiál­totta oda az újságíróknak: „össze­vissza beszélnek, csupa képtelen­séget.” (!) A dallasi rendőrségnek az egész ügyről az első pillanattól kezdve volt egy kizárólagos verziója, eleve csak azt akarta kiegészíteni. Az egyik olasz lap telefonbeszélgetése a dallasi rendőrfőnökkel bizonyítja, hogy a dallasi rendőröket még csütörtö-

Next