Népszabadság, 1964. március (22. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-01 / 51. szám

2 Góldwater „veszett" külpolitikai nézetei Góldwater szenátor, az ameri­kai „veszettek” vezére, aki szeret­né, ha a köztársasági párt őt je­lölné az Egyesült Államok elnö­kének tisztségére, pénteken beszé­det mondott az országos sajtó­klubban. Beszédében kifejtette külpolitikai nézeteit, s állást fog­lalt az erő és az agresszió politi­kája mellett. — Tudatában kell lennünk an­nak — mondotta többek között —, hogy kell valamit tennünk Kubával, mert csak így irthatjuk ki a kommunizmust a nyugati féltekén. Minél gyorsabban tesz­­szük ezt meg, annál jobb! — Vé­leménye szerint az Egyesült Álla­moknak segítséget kell nyújtania ahhoz, hogy a területén élő kubai emigránsok elküldhessék fizetett ügynökeiket és terroristáikat Ku­bába, elő kell továbbá segítenie egy „kubai száműzött kormány” megalakítását, fokoznia kell Ku­ba gazdasági blokádját, erőtelje­sebben kell felhasználnia a guan­­tánamói katonai támaszpontot a szigetország elleni felforgató cse­lekményekhez. A szélsőjobboldali politikus ál­lást foglalt a Szovjetunióval foly­tatott kereskedelem ellen, s kije­lentette, hogy a Szovjetuniónak történő búzaeladás „a történe­lem legnagyobb diplomáciai hi­bája”. Helyeselte Viszout, hogy az Egyesült Államok katonai se­gítséget nyújt Dél-Vietnamnak. — Az Egyesült Államoknak meg kell értetnie a dél-vietnami kor­mánnyal — mondotta —, hogy a politikának és a háborúnak elvá­laszthatatlanul össze kell kapcso­lódnia, ha meg akarjuk nyerni ezt a háborút. Uszító beszédében Goldwater azért is szót emelt, hogy a NATO csapatait szereljék fel taktikai nukleáris fegyverekkel. Vélemé­nye szerint az Egyesült Államok­nak fokoznia kell rakétafegyver­kezését, de tovább kell fejleszte­nie pilóták vezette bombázók­ból álló légi erejét is. A szenátor hevesen bírálta a De Gaulle-kormány „független kül­politikai magatartását”, helytele­nítette a francia elnök egyes kül­politikai lépéseit, köztük a Kínai Népköztársaság elismerését. (MTI) Kurdisztán önrendelkezést kíván Akravi, a Kurd Demokrata Párt képviselője a TASZSZ tudósító­jának elmondotta, hogy az egész iraki nép, kurdok és arabok egy­aránt, őszinte szívből üdvözlik a hadműveletek beszüntetését Irak északi részében. — Reméljük — mondotta —, hogy a katonai ak­ciók nem újulnak ki, s többé nem kerül sor összecsapásokra a kur­dok és az arabok között. Ehhez azonban a kurd kér­dés valóban jó szándékú rendezé­sére van szükség — fűzte hozzá. — A kurd nép, amely már két és fél esztendeje harcol az önrendel­kezésért és a harc sikeréért óriá­si áldozatokat hozott, reméli, hogy kielégítik nemzeti követeléseit. A kurdoknak biztosítani kell a jo­got, hogy maguk oldják meg bel­ső problémáikat, más szóval Ira­kon belül autonómiát kell kap­niuk. A kurdisztáni helyzetről szólva Akavi rámutatott, hogy a kurd nép sohasem volt politikailag, tár­sadalmilag és gazdaságilag olyan jól szervezett, katonailag olyan erős, mint ma Kurdisztán egész területét a kurdok ellenőrzik. Csang Kaj-sek-ista elnök a Biztonsági Tanácsban New York, február 29. Márciusban a Kínai Népköztár­saság ENSZ-jogait bitorló Csang Kaj-sek-klikk képviselőjére kerül a sor, hogy betöltse a Biztonsági Tanács elnöki tisztét. A francia—kínai diplomáciai kapcsolatok felvétele után még szembeötlőbb az a lehetetlen helyzet, amely ebben a nemzet­közi béke és biztonság fenntartá­sáért elsősorban felelős szervben kialakult. A Biztonsági Tanács állandó tagjai közül a Csang Kaj-sek-ista képviselőt csupán az Egyesült Ál-­­lamok ismeri el, míg a hat nem állandó tagállam közül Csehszlo­vákia, Norvégia és Marokkó nem ismeri el a betolakodót. (TASZSZ) Moszkva: A kereskedelem tilalomfáinak eltávolításáért A világkereskedelmi konferen­cián a Szovjetunió, népes és rep­rezentatív küldöttséggel vesz részt. A szovjet hivatalos személyisé­geknek a konferenciával kapcso­latos nyilatkozatai aláhúzzák: a tanácskozás fő feladata olyan in­tézkedések kidolgozása, amelyek lehetővé teszik a kereskedelem fejlesztését az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapján. Ezen természetesen a gazdasági kapcso­latok elé emelt mesterséges gátak lebontása is értendő. A kereskedelem fejlődését aka­dályozó korlátozások — az em­bargólistákkal együtt — a hideg­­háborús politikai koncepciók je­gyében születtek. Napról napra nyilvánvalóbb, hogy ezek az el­képzelések kudarcot vallottak, mert bebizonyosodott, hogy a szo­cialista rendszer, vagy bármelyik szocialista ország fejlődését sem lehet feltartóztatni a kelet-nyu­gati kereskedelem útján elhelye­zett sorompókkal és tiltó táblák­kal. Egyre több tőkésország üz­leti és politikai körei vonják le ebből a szükséges következtetése­ket. Kubával, az amerikai tilta­kozás ellenére, ma már nemcsak Nagy-Britannia és Franciaország fokozza kereskedelmét, hanem még Spanyolország is. Washing­ton tabunak nyilvánította a szo­cialista országok vásárlásainál nyújtandó hosszú lejáratú hitele­ket, de az angol cégeik, hivatalos körök beleegyezésével, most haj­ NÉPSZABADSÁG 1964. március 1. vasárnap KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK — néhány sorban Moszkvában február 25-től 29-ig tárgyalások folytak a Szov­jetunió és a Kínai Népköztársa­ság közötti 1964. évi kulturális együttműködésről. A tárgyalás eredményeként aláírták a két or­szág közötti kulturális együttmű­ködés 1964. évi tervét. (TASZSZ) A Franciaországban tartózkodó szovjet parlamenti küldöttség Podgorir vezetésével Avignonból Nizzába érkezett. A szovjet ven­dégeket útjukra elkísérte Maurice Thorez és Jeanette Vermeersch. (TASZSZ) Harold Wilson, a brit Munkás­párt Kanadában tartózkodó ve­zére pénteken a kanadai expor­tőrök gyűlésén mondott beszédet, amelyben széles körű nemzetkö­zösségi értekezlet összehívását in­dítványozta a Commonwealth-or­­szágok kereskedelmének fokozá­sára. (AP) A Dominikai Köztársaság füg­getlenségének 120. évfordulója al­kalmából tartott ünnepségek alatt a rendőrség szétzavarta az egye­temi diákszövetség küldöttségét, amikor az megkoszorúzta a ka­­rib-tengeri nemzetek függetlensé­gi vezetőinek emlékművét. A di­ákság ellenállt. Az összetűzésben hét személy megsebesült, sokakat letartóztattak. (AP) A brit tengernügyi hivatal pén­tek este közölte, hogy Nagy-Bri­­tanniát 26 főből álló kontingens képviseli majd a Biddle torpedó­romboló vegyes nemzetiségű sze­mélyzetében. (AFP) Broken-Hill észak-rhodesiai bá­nyavároskában pénteken a rend­őrség megrohamozta az afrikai munkásokat, akik a tisztviselők ellen tüntettek. Ugyanakkor a bí­róság épülete előtt kétezer afri­kai tiltakozott egyik szakszerve­zeti vezető bíróság elé állítása miatt. (AFP) Rosario argentin városban fa­siszta elemek merényletet követ­tek el Guillermo Quepe, a kom­munista párt egyik megyei veze­tője, valamint Adolfo Trumper, a párt jogi tanácsadója ellen. Mind a két kommunistát súlyosan megsebesítették. (TASZSZ) TUDÓSÍTÓINK JELENTIK A világkereskedelmi értekezlet előtt A Szovjetunió még 1954-ben javasolta egy, a nemzetközi keres­kedelem ügyét rendező világkonferencia összehívását, de az ENSZ- ben az imperialista országok szavazógépezetük segítségével megtor­pedózták ezt. 1962-ben azonban a szocialista országoknak a világke­reskedelem rendezésére irányuló törekvése már találkozott a többsé­gében újonnan felszabadult, gyengén fejlett országok hasonló szán­dékaival, s a szocialista és gyengén fejlett országok együttes politi­kai és gazdasági súlya eldöntötte a kérdést. Mint ismeretes, a világ­kereskedelem jelenlegi alakulása károsan hat az elmaradott országok fejlődésére, keresztezi az iparosításra, gazdasági függetlenségre irá­nyuló terveik megvalósítását, ezért támogatták a szovjet javaslatot. Ezt látva a fejlett tőkés országok — miután az utolsó percig elle­nezték, majd megpróbálták saját kereskedelmi szervezetüket a prob­lémák megoldásának fórumává tenni —­, hogy elkerüljék politikai elszigetelésüket, szintén a konferencia mellett szavaztak, így szüle­tett az ENSZ-ben az egyhangú döntés. Azóta már lezajlottak a világ­­konferencia előkészítő bizottságának ülései, kialakult a napirendje, s előzetes megállapodások születtek tisztségviselőire. Március 23-án Genfben mintegy 120 ország delegátusainak részvételével nyílik meg a három hónapig tartó ENSZ kereskedelmi és fejlesztési értekezlet. landók ilyen bankhitelek nyújtá­sára a komplett vegyipari gyár­berendezéseket vásárló szovjet félnek. Klucsovszkij, az ismert szovjet nemzetközi közgazdász a legújabban nyilvánosságra hozott adatok fényében vizsgálva a két rendszer közötti áruforgalom fej­lődését, megállapítja: „Az akadá­lyok és a megkülönböztető intéz­kedések ellenére, a szocialista or­szágok kereskedelme a Nyugattal fejlődött. Ami a Szovjetuniót il­leti: áruforgalma a nyugati or­szágokkal az 1955—62-es időszak­ban 2,2-szeresére növekedett, de az emelkedés számai még sokkal nagyobbak lehetnének ...” A két rendszer kereskedelmének növe­lése senkinek az érdekeit sem sér­tené, éppoly hasznos volna a nyu­gati üzleti köröknek, mint a szo­cialista országok népeinek, és egyben elősegítené a nemzetközi feszültség enyhülését, a bizalom erősbödését. A moszkvai kommentárok azt is hangsúlyozzák, hogy a diszkri­minációs intézkedések, párosulva a monopóliumok árpolitikája kö­vetkeztében alacsony szinton tar­tott nyersanyagárakkal, ma külö­nösen a függetlenségüket nemrég elnyert országok fejlődését veszé­lyeztetik, akadályozva iparosodá­sukat, szociális haladásukat. A Szovjetunió ezért síkraszállt amel­lett, hogy Genfben a fejlett orszá­gok állapodjanak meg olyan in­tézkedésekben, amelyek védenék a gyengén fejlett államok érde­keit, s különleges kedvezményeket nyújtanának termékeiknek. Moszkvában hangsúlyozzák azt is, hogy ezzel párhuzamosan fo­kozni kell a gazdasági és műszaki segítségnyújtás különböző formáit Ázsia, Afrika és Latin-Amerika országainak, de csakis úgy, hogy e támogatást ne kössék össze po­litikai feltételekkel! „Ezek az el­vek nem mondvacsináltak, és nem elavultak. A szocialista országok sikerrel alkalmazzák ezeket a fej­lődő országokkal kialakított kap­csolataikban. Ezeknek az elvek­nek jelentőségét aláhúzzák a szo­cialista országok gazdasági és műszaki-tudományos együttműkö­désében szerzett tapasztalatok, a KGST egész munkája” — állapít­ja meg a Novoje Vremja szer­kesztőségi cikke. A Szovjetunió mélységesen megérti a függetlenségüket nem­rég elnyert országoknak azt az óhaját, hogy a konferencián min­denekelőtt saját gazdaságuk fej­lesztésének alapvető problémáira akarnak választ kapni. — A szov­jet küldöttségnek azonban szilárd meggyőződése — mondotta Arka­­gyev, az előkészítő bizottság szov­jet képviselője —, hogy a fejlődő országok gazdasági és külkereske­delmi problémáit a konferencia nem szakíthatja el a világkeres­kedelem egészének égető kérdé­seitől, a többi közt a szocialista országok és a fejlett kapitalista országok közötti kereskedelem kérdései­től... A Szovjetunió küldöttsége, amely Csehszlovákia és Lengyel­ország delegációjával együtt — mint ismeretes — átfogó okmányt terjesztett a márciusi értekezlet ülésszaka elé, indítványozza az ENSZ nemzetközi kereskedelmi szervezetének felállítását. Ez az intézmény folytathatná a tanács­kozáson megkezdett munkát. Már most előre látható, hogy e kérdés a legvitatottabbak egyike lesz: a NATO-országok kormánykörei el­lenzik az új kereskedelmi szervez­zet létrehozását. Viszont máris mellette foglalt állást a szocialis­ta országokon kívül India, Bra­zília, Burma, Etiópia és egy sor más állam. A fentieken kívül különöse­n fontos az a másik indítvány is, hogy vizsgálják meg a leszerelés és a világkereskedelem fejlődésé­nek összefüggését. A szovjet köz­gazdászok legutóbb publikált ta­nulmányai szerint a világ orszá­gainak egymás közötti kereske­delmi forgalma, amely 1962-ben 280 milliárd dollárt tett ki, a le­szerelési intézkedések megvalósí­tása és a mesterséges akadályok lebontása esetén már az elkövet­kező esztendőkben elérhetné a 600—700 milliárd dollárt is. Ez pedig mind a gyengén fejlett, mind a szocialista, s a piacprob­lémákkal küzdő fejlett tőkésor­szágoknak egyaránt nagyon hasz­nos lenne. Vajda Péter Hol lelkesebbek? Valamit tenni kell, de mit? Ezen töpreng az egész amerikai sajtó és a kormány is a dél­vietnami helyzetet elemezve. „Győznünk kell!’’ — követelik az ultrák. „De hogyan?” — kér­dezik a Fehér Házban. — Iy akár Észak-Vietnam megtámadása árán is!" — válaszolják a ve­szettek. A lelkesedéssel azonban vala­mi baj van. E gondok most üt­köztek ki, amikor összeállítják a Fehér Házban a Saigonba ké­szülő McNamara hadügyminisz­ter útipoggyászát. Washingtoni jelentések szerint ugyanis Mc­Namara első feladata Saigonba érkezése után­ megállapítani, vajon Dél-Vietnam jelenlegi kormánya, amely három hóna­pon belül a harmadik, képes-e politikailag rendbe hozni Dél- Vietnamot és rábírni arra a dél-vietnami hadsereget, hogy valóban harcoljon a né­pi erők ellen. Az ember óhatatlanul is arra gondol, mi lenne, ha senki sem próbálná rábírni a dél-viet­­nami csapatokat a valóságos harcra? Akkor, józan számítá­sok szerint, mindjárt kiderülne, hogy ez iránt a háború iránt igazán csak Washingtonban la­kozik lelkesedés. (K.) Erősödik a Francia Kommunista Párt Párizs, február 29. (MTI) Georges Marchais, a Francia Kommunista Párt Politikai Bi­zottságának tagja az Humanité hasábjain beszámol a párt szerve­zeti megerősödéséről. Most, a XVII. kongresszus előkészületei folynak. A francia kommunisták megvitatják a májusi országos pártkongresszus elé kerülő prog­ramjavaslatot és az új alapsza­bálytervezetet. Marchais kiemeli, hogy az év eleje óta 16 000-en kérték felvételüket a pártba. Kü­lönösen az ipari üzemekben és a falvakban erősödött meg a párt. Háromszáznál több új pártsejt alakult. Az új párttagoknak mint­egy a fele 25 évesnél fiatalabb munkás, paraszt és értelmiségi dolgozó. Leleplezett választási csalások Olaszországban Róma, február 29. (MTI) Több hónapos vizsgálat után az olasz parlament választási bizott­sága az igazságügyi hatóságoknak adta át a nápolyi körzet több mint félezer szavazatszedő bizott­ságában elkövetett csalások ügyét. Egyéni feljelentések alapján a bizottság újból megvizsgálta a Nápoly környékén leadott mint­egy kétmillió szavazólapot, s meg­állapította, hogy több keresztény­­demokrata és szocialista képviselő javára nagyarányú választási csa­lások történtek az 1963 áprilisá­ban lezajlott választásokon. A szóban forgó képviselők javára több tízezer szavazattal többet mutattak le, mint amennyit a va­lóságban kaptak. Köztük van Leone, aki ekkor a képviselőház elnöke, később pedig miniszterel­nök volt, valamint De Martino, a szocialista párt jelenlegi főtit­kára A parlamenti bizottság vissza­állította az eredeti szavazati arányt, majd a bíróságnak adta át a félezer választókörzet szava­zatszedő­­ bizottsági tagjainak ügyét. A választási csalásban kö­rülbelül 4000 ember vett részt. A botrány nagy visszhangot keltett Olaszországban. Először fordult elő, hogy teljes fény de­rült az elmúlt két évtizedben — főleg a kereszténydemokraták ja­vára — elkövetett választási csa­lások egyikére. London: Elavultak a kelet-nyugati kereskedelem korlátai Egy vezető brit üzletember nyilatkozata Nagy-Britanniának létérdeke a nemzetközi kereskedelem fejlődé­se. Természetes tehát, hogy itt körültekintően készülnek a genfi konferenciára. Igaz, hogy az an­gol kormány nagyobb érdeklődést tanúsít az úgynevezett „Kennedy­­menet” (a csak tőkés országokat magában foglaló GATT vámle­szállítási konferenciájának) tár­gyalásai iránt, de már kibonta-

Next