Népszabadság, 1964. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-02 / 127. szám

2 (Folytatás az 1. oldalról.) A különrepülőgép néhány perc­cel negyed 11 után — a magyar légierők vadászgépkötelékének kí­séretében — a magasba emelke­dett. Szalai marsall, a Jemeni Arab Köztársaság elnöke vasárnap megérkezett Moszkvába. A ven­déget, aki hazánkból úton van Kínába, a vnukovói repülőtéren Leonyid Brezsnyev, Andrej Cro­­miko és több más hivatalos sze­mély fogadta. Leonyid Brezsnyev, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­gének elnöke, villásreggelit adott az arab vendég tiszteletére. A vil­lásreggelin Szalal és Brezsnyev beszédet mondott. Szalai rövid moszkvai tartózko­dás után vasárnap tovább repült Pekingbe. A jemeni elnök Pekingbe érkezett Szalal jemeni elnök és a veze­tése alatt álló küldöttség hétfőn Liu Sao-csi kínai elnök és Csou En-laj miniszterelnök meghívásá­ra baráti látogatásra Kínába ér­kezett. A jemeni elnököt katonai dísz­alakulattal és 21 ágyúlövéssel fo­gadták; érkezésekor a repülőtéren megjelentek Liu Sao-csi és Tung Pi-vu, a Kínai Népköztársaság el­nöke, illetve alelnöke, Csu Te, az országos népi gyűlés állandó bi­zottságának elnöke, Csou En-laj miniszterelnök és sok más vezető kínai személyiség. NÉPSZABADSÁG 1964. június 2. kedd KÖZÖS KÖZLEMÉNY 1964. május 26—31 között Ab­­dullah al-Szalal marsall, a Jemeni Arab Köztársaság elnöke Dobó Istvánnak, a Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsa elnökének meghívására hivatalos látogatást tett a Magyar Népköztársaság­ban. Szalal elnök és kíséretének ma­gyarországi látogatása alkalmat adott a magyar nép életének, a szocialista építés terén elért ered­ményeinek megismerésére. Sza­lai elnököt és kíséretét a magyar dolgozók mindenütt örömmel üd­vözölték, kifejezésre juttatták nagyra becsülésüket a jemeni nép és a gyarmatosítók elleni har­cokban kitűnt vezetője, Szalai elnök iránt. Szalai elnök magyarországi tar­tózkodása folyamán hivatalos tár­gyalásokra került sor a két or­szág képviselői között. A Magyar Népköztársaság ré­széről a tárgyalásokon részt vett: Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke; Kállai Gyula, a Miniszter­­tanács elnökhelyettese; Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke; Pap János,­a Miniszter­­tanács elnökhelyettese; Péter Já­nos külügyminiszter; Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára; Szarka Károly külügyminiszter-helyettes és Baczoni Jenő külkereskedelmi m­i­n­iszterhelyettes. A Jemeni Arab Köztársaság részéről részt vett a tárgyaláso­kon: Abdullah al-Szalal marsall, a Jemeni Arab Köztársaság elnö­ke; Mohamed al-Rainy miniszter­elnök-helyettes; Abdul Rahman al-Eryani miniszterhelyettes; Hadi Esa vezérőrnagy, honvédelmi mi­niszterhelyettes; Abdul Gani Motahhar államminiszter; Moha­med Gaid Saif, az elnöki ügyek ál­lamminisztere; Abdullah al-Depy ezredes, a köztársasági elnök ta­nácsadója; dr. Hassan Maki, a mi­niszterelnök tanácsadója; Mu­­jahed Hassan alezredes, a köztár­sasági elnöki hivatal vezetője és Aly Abdullah al-Matari, a köztár­sasági elnökség főtitkára. Kádár János, a magyar forra­dalmi munkás-paraszt kormány elnöke és Abdullah al-Szalal mar­sall, a Jemeni Arab Köztársaság elnöke baráti eszmecserét folyta­tott a két országot egyaránt érin­tő kérdésekről, valamint a nem­zetközi helyzet fontosabb problé­máiról. A megbeszéléseken a felek a barátság és a kölcsönös megértés légkörében megtárgyalták az or­szágaik közötti kapcsolatok fej­lesztésének kérdését. 1. A tárgyalások eredményeként a két fél szerződést írt alá a Ma­gyar Népköztársaság és a Jemeni Arab Köztársaság barátságáról és együttműködéséről. A két ország képviselői ezenkívül hosszú lejá­ratú kereskedelmi és fizetési meg­állapodást, valamint kulturális együttműködési egyezményt írtak alá. A magyar fél lehetőségeihez mérten segítséget nyújt a Jemeni Arab Köztársaságnak a gazdaság, a nevelésügy és a közegészség­­ügy fejlesztésében. Ezzel kapcso­latban egy jegyzőkönyvet írtak alá. A jemeni gazdasági helyzet jobb megismerése, a kölcsönös gazdasági kapcsolatok továbbfej­lesztési lehetőségeinek tanulmá­nyozása céljából gazdasági szak­értőkből álló küldöttség utazik Jemenbe.2. A Magyar Népköztársaság kor­mánya kifejezte azt a szilárd meggyőződését, hogy a Jemeni Arab Köztársaság Szalai elnök vezetésével eredményesen járul hozzá a béke megszilárdításához és a nemzetek közötti jó viszony kialakításához. A jemeni nemzeti forradalom győzelme, eredmé­nyei, a hős jemeni nép napjaink­ban is folyó an­ti­imperialista és antikolonialista küzdelme részét képezi annak a gigászi harcnak, amely világméretekben folyik a szabadságért és a függetlenségért a demokratikus erők és az impe­rialisták között. Az időszerű nemzetközi kérdé­sekről folyó megbeszéléseken a felek hangoztatták azon meggyő­ződésüket, hogy a békés egymás mellett élés elve biztosíthatja a leghatékonyabban a világbékét, valamint az egyes országok és az egész emberiség zavartalan fejlő­dését. Egyöntetű a vélemény a tekin­tetben, hogy a béke védelme min­denképpen megköveteli az álta­lános és teljes leszerelést. Mind­két ország az elsők között írta alá az atomkísérletek részleges betil­tásáról szóló egyezményt. Mindkét fél síkraszáll az atom­mentes övezetek létrehozásáért, az idegen területeken levő agresz­­szív imperialista katonai támasz­pontok haladéktalan felszámolá­sáért, és határozottan támogatja mindazokat a törekvéseket, ame­lyek az egyetemes béke megszi­lárdítására irányulnak: a Varsói Szerződés és a NATO-államok kö­zötti megnemtámadási szerződés megkötését; a német kérdés békés rendezését. Mindkét fél nagy jelentőséget tulajdonít a gyarmati rendszer teljes és végleges felszámolásá­nak. Követeli, hogy a gyarmato­sító hatalmak mielőbb hajtsák végre a gyarmati rendszer teljes megszüntetéséről szóló ENSZ-ha­­tározatot. A felek teljes támoga­tásukról biztosítják a függetlensé­gükért harcoló gyarmati népeket, és mélységesen elítélik az impe­rialista erők neokolonialista poli­tikáját, amely arra irányul, hogy a függetlenségükért harcoló és azt védelmező népeket újból le­igázza. Megállapítják, hogy az ázsiai, afrikai és latin-ame­rikai, valamint a szocialista or­szágok barátsága az imperializ­mus, a kolonializmus és a neoko­­lonializmus elleni eredményes harc igen fontos tényezője és fel­tétele. Mindkét fél felháborodással Budapest, 1964. május 30. Dobi István a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke ítéli el a karibi és a megszállás alatt álló Dél-Jemen elleni ag­resszív imperialista akciót, és ha­tározottan követeli, hogy az ENSZ hozzon intézkedéseket az agresszív támadások végérvényes megszüntetéséért. A magyar fél teljes mértékben szolidáris a Jemeni Arab Köztár­saság nemzeti forradalmával és függetlenségi harcával, amelyet nagy jelentőségűnek tart az Ará­­biai-félszigeten folyó felszabadító harc előrehaladása és győzelme szempontjából. Ezúttal is kifejezi azt a véle­ményét, hogy fel kell számolni az adeni angol támaszpontot mint a kolonializmus bázisát. Teljes tá­mogatásáról biztosítja Jemen né­pét igazságos harcában. A felek a leghatározottabban elítélik a faji megkülönböztetés minden formáját. A magyar és a jemeni fél öröm­mel veszi tudomásul, hogy össze­ült az ENSZ világkereskedelmi és fejlesztési konferenciája, és kife­jezi azt a reményét, hogy a kon­ferencia elősegíti a különböző fej­lettségi fokú és társadalmi rend­szerű országok közötti gazdasági kapcsolatok fejlődését, száműzi a nemzetközi kereskedelemből az együttműködést gátló diszkrimi­nációt. A magyar fél nagyra értékeli az arab államfők kairói csúcsérte­kezletén nyilvánosságra hozott nagy fontosságú határozatokat, és támogatja az arab népek igazsá­gos követelését, hogy a palesztinai arab nép jogainak helyreállítását célzó ENSZ-határozatokat hala­déktalanul hajtsák végre. Szalai elnök magyarországi lá­togatása és tárgyalásai jelentős mértékben hozzájárulnak a két ország és népeik baráti kapcsola­tainak erősítéséhez és fejlesztésé­hez, a világ népei közötti béke és barátság megszilárdításához. Abdullah al-Szalal a Jemeni Arab Köztársaság , elnöke A szocialista országok kapcsolatainak jellege Az Izvesztyija szerkesztőségi cikke Az Izvesztyija szerkesztőségi cik­ket közölt A szocialista országok kapcsolatainak jellege címmel, amelyet alább ismertetünk. A szocialista világközösségben most olyan folyamatok men­nek végbe, amelyek igen fontosak e közösség további fejlődése szempontjából. Miután a szo­cialista államok többsége visz­­szautasította azokat a kísérlete­ket, hogy politikájukat Peking nagyhatalmi irányvonalának ren­deljék alá, a Kínai Kommunista Párt vezetői szét akarják zilálni a szocialista tábort, szembe akar­nak állítani egyes országokat más országokkal, arra törekednek, hogy saját ellenőrzésük és befo­lyásuk alatt külön államblokkot hozzanak létre. A KKP vezetői szakítanak a proletár interna­cionalizmussal. Az együttműkö­dés és a kölcsönös segélynyúj­tás elvével szembeállítják a „tá­maszkodj saját erőidre” jelszót. Elvetik a népek barátságának eszméjét, ellenségeskedést és el­idegenedést szítanak a különbö­ző nemzetek között. Ilyen körülmények között kü­lönösen élesen vetődik fel a szo­cialista országok kapcsolataiban a lenini szabályok betartása. Ar­ról van szó, hogy bonyolult és ellentmondásos helyzetben kell megvédeni azokat az elveket, amelyeket a testvérpártok együt­tes erőfeszítésekkel dolgoztak ki a szocialista országok kölcsönös kapcsolatait illetően, meg kell találni az utat-módot a nézetei el­térések és ellentétek leküzdésé­re. Az a feladat, hogy helyreál­lítsuk a testvérpártok és országok egységét és összeforrottságát. A szocialista országok közötti kapcsolatok elvei annak termé­szetes folyományaként szület­tek meg, hogy a szocializmus ki­lépett egy ország keretei közül és kialakult a testvérállamok rendszere. Ezeknek az elveknek alapvető tartalma — a független és egyenjogú szocialista országok egységének és testvéri szövetségé­nek erősítése — tükrözi az új társadalmi életforma fejlődésé­nek alapvető szükségleteit. Hosszú és bonyolult folyamat a szocialista világrendszer kialaku­lása és fejlődése. Az osztályellen­tétek megszűnése révén létrejött a lehetőség, hogy megszűnjék az ellentét a nemzetek között, de ez a lehetőség nem egy csapásra, nem automatikusan válik valóság­gá. Lenin, amikor átgondolta, milyen módon történik majd a kapitalista elnyomás alól felsza­badult különféle népek egyesü­lése, ezt írta: „Mi a nemzetek önkéntes szövetségét akarjuk, olyan szövetséget, amely nem tar­ri meg egyik­­nemzet bármiféle­­ erőszakát más nemzettel szem­ben, olyan szövetséget, amely a legteljesebb bizalmon, a testvéri egység világos tudatán, a telje­sen önkéntes egyetértésen alap­szik. Ilyen szövetséget nem lehet egy csapásra megteremteni; ehhez a legnagyobb türelemmel és óva­tossággal kell eljutni, mégpedig úgy, hogy ne támadjon bizalmat­lanság, mód nyíljék annak a bi­zalmatlanságnak a levetkezésére, amelyet a földesurak és kapita­listák elnyomó uralma, a magán­­tulajdon és a vagyonon való osz­tozkodás szülte ellenségeskedés tartott ébren századokon át." A szocialista országok testvéri szövetsége, összeforrottsága, egy­sége nem jön létre magától, eh­hez valóban komoly munka ré­vén kell eljutni, abban a minden­napos küzdelemben kell a szövet­séget kovácsolni, amely a kispol­gári nacionalizmus maradványai, az imperialista politikusok nyo­mása és fondorlatai ellen, az ösz­szes szocialista nemzetek barátsá­gát és együttműködését hirdető lenini eszmék diadaláért folyik. E feladat megoldásához, a népek közötti testvéri kapcsolatok ki­alakulását akadályozó objektív nehézségek leküzdéséhez a kulcs, a kommunista pártok helyes po­litikája, olyan politika, amely az együttműködés azon formáit igyek­szik megtalálni és kibontakoztat­ni, amelyek a legnagyobb mér­tékben állnak összhangban a ki­alakult feltételekkel. A szocialista közösség története a szocialista országok közötti együttműködés formái és módsze­re szakadatlan tökéletesítésének története. Azokban az országok­ban, amelyekben a néptömegek kerültek hatalomra, az első idők­ben a politikai összefogás volt a fő. Már azokban az években is­­ megmutatkozott a szocialista né­­p­mek kölcsönös kapcsolataiban a fő, döntő irányzat, az erőfeszíté­­­sek egyesítése a népi hatalom, a társadalmi és politikai élet új for­­máinak megszilárdítása, az impe­rialista fondorlatokkal szemben való együttes védekezés céljából. A testvérországok erőfeszítései­nek összehangolási folyamata bi­zonyos nehézségekbe ütközött. E nehézségeket a fiatal népi demok­ratikus államok fejlődésének kü­lönböző színvonala, hagyományos nacionalista előítéletek okozták. A szocializmus útjára lépett nem­zetek között a múltban háborúk is voltak, változtak, eltolódtak a határok, a lakosság nemritkán soviniszta szellemben nevelkedett. A kommunistáknak számolniuk kellett ezekkel a tényezőkkel. A nacionalizmus, a nacionalista elő­ítéletek, az önzés és szűklátókörű­ség megnyilvánulásai ellen csak akkor lehet eredményesen harcol­ni, ha ez a harc tapintatos formá­ban folyik. Csak türelmes, óvatos, átgondolt munkával lehet pótol­ni, ha hiányoznak a tapasztalatok a szabad, egyenjogú államok rend­szerének megszervezésében és ki­­fejlesztésében, hiányoznak a de­mokratikus hagyományok. Lenin hagyatékához híven, a szovjet kommunisták erőt, fáradságot nem kímélve segítették a fiatal szocialista államokat, hogy szilárdan talpra álljanak. Or­szágunk nagyszabású gazdasági támogatást nyújtott ezeknek az államoknak, segítette lakosságuk életszínvonalának emelését, az új rendszer létrejöttével együttjáró nehézségek leküzdését. A szabad népek testvéri együttműködése évről évre izmosodott. Ezt a folyamatot azonban gá­tolta a sztálini személ­yi kultusz ideológiájának és gyakorlatának uralma. Sztálin, aki az országon belül visszaélt a hatalommal, más országokkal szemben is a paran­csolgatás durva módszereivel pró­bálkozott. Sztálin nagyhatalmi al­lűrjei akadályozták a népek köze­ledését, barátságuk normális ki­fejlődését, sértődésekre, kölcsönös pretenziókra és elégedetlenségre vezettek. • Minden hatás ellenhatást kelt, így Sztálin nagyhatalmi politiká­ja is felélénkítette és erősítette a nacionalista előítéleteket. A sze­mélyi kultusz ideológiájának és gyakorlatának megszüntetése nél­kül nem lehetett volna még csak gondolni sem arra, hogy a szocia­lista közösség népei tovább ha­ladjanak a szorosabb testvéri egy­ség felé. E nagyszabású munka az SZKP XX. kongresszusával kez­dődött. A XX. kongresszus hatá­rozottan elítélte és elutasította Sztálin igazságtalan cselekedeteit, az egyes testvérországokkal szem­ben folytatott politikájának ön­kényeskedéseit, szubjektivizmu­sát. Az SZKP fenntartás nélkül el­vetette azokat az antidemokrati­kus, lényegében véve antiszo­­cialista módszereket, amelyeket Sztálin alkalmazott. A szovjet kormány bevezette a tanácskozá­sokat a testvérországokkal a köl­csönösen érdeklő legfontosabb KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK­ ­ néhány sorban A szovjet katonai küldöttség, amely Malinovszkij marsall hon­védelmi miniszter vezetésével körutazást tesz Jugoszláviában, hétfőn Szlovénia fővárosába, Ljubljanába érkezett. (TASZSZ) Mikojan, a szovjet miniszterta­nács első elnökhelyettese hétfőn látogatást tett a moszkvai angol mezőgazdasági kiállításon. (TASZSZ) A Lengyel Népköztársaság fő­ügyészsége terhelő bizonyítékokat bocsátott a bonni igazságügyi szer­vek rendelkezésére Krüger volt nyugatnémet miniszter ellen. Egy közelmúltban lefolytatott vizsgá­lat során megállapították, hogy Krüger 1939 és 1943 között bűn­részese volt a nácik gaztetteinek Bydgoszcz vajdaságban. (PAP) Vasárnap Londonba érkezett a gyarmati rendszer maradvá­nyainak felszámolásával foglal­kozó huszonnégy tagú ENSZ különbizottság küldöttsége, hogy az ENSZ Dél-Rhodesiáról szóló határozatainak végrehajtásáról tárgyaljon az angol kormánnyal. (TASZSZ) Lucien Page, Franciaország első pekingi nagykövete vasárnap a kínai fővárosban átadta meg­bízólevelét Liu Sao-csi elnöknek. (Új-Kína) Von Hassel nyugatnémet had­ügyminiszter vasárnap Athénba utazott. (Reuter) Szolidaritási értekezletet ren­deztek Uruguayban a forradalmi Kuba védelmére. A tanácskozáson határozatot hoztak, amely indít­ványozza, hogy Uruguay és Ar­gentína haladó tömegszervezetei rendezzenek regionális értekezle­teket a kubai forradalom támoga­tására. (TASZSZ) Adolf Scharf osztrák elnök hét­főn háromnapos hivatalos látoga­tásra Oslóba érkezett. A repülő­téren Olaf király fogadta. (AP)

Next