Népszabadság, 1964. szeptember (22. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-17 / 218. szám

1964. szeptember 17. csütörtök N EPSZAB A­D S A G A Szovjetunió és az EAK tárgyalásai Ali Szabri átadta Hruscsovnak Nasszer elnök üzenetét Ali Szabri, az EAK miniszter­­elnöke, aki szerdán a Kremlben tárgyalásokat folytatott Hruscsov­­val, a TASZSZ jelentése szerint átnyújtotta a szovjet miniszterel­nöknek Nasszer elnök üzenetét. A barátság és a kölcsönös meg­értés légkörében lezajlott eszme­csere során a tárgyalófelek meg­vitatták a Szovjetunió és az EAK közötti átfogó együttműködés fej­lesztésének kérdéseit és a mind­két felet érdeklő időszerű nem­zetközi problémákat. Ali Szabri szerdán villámsregge­­lit adott a szovjet vezetőik tiszte­letére. A villásreggelin beszédet mondott Nyikita Hruscsov szovjet kormányfő. Kijelentette, hogy az Egyiptomban végbemenő törté­nelmi jelentőségű változások min­denekelőtt a nép állhatatos mun­kájának gyümölcsei. A nemzetközi helyzetről han­goztatta, hogy a békeszerető erők harca, az imperialista és gyar­matosító törekvések ellen vívott erélyes küzdelmük megteremti a fejlődő országok számára a bé­kés teremtő munka és haladás feltételeit. A Szovjetunió növek­vő gazdasági ereje évről évre nö­veli annak a lehetőségét, hogy a szovjetország gazdasági és mű­szaki segítséget nyújtson az ön­álló fejlődés útjára lépett fiatal nemzeti államoknak — mondot­ta Hruscsov, majd arról beszélt, hogy az imperialisták meg akar­ják bontani az arabok egységét, és egymás ellen uszítják az arab államokat. Hasonló politikát folytatnak más afrikai, ázsiai és latin-amerikai népekkel szemben is. Ezért a népek erejének forrá­sa összefogásukban van — mon­dotta Hruscsov. Az EAK miniszterelnöke a nap folyamán koszorút helyezett el a Lenin-mauzóleumban. Hruscsov elvtárs a Kremlb­an fogadja az Egyesült Arab Köztár­saság Ali Szabri vezette kormányküldöttségét. (Rádiókép : MTI külföldi képszolgálat.) EAK-iraki egyezményt kötöttek Kairó, szeptember 16. (MTI) A közös EAK-iraki elnöki ta­nács Nasszer és Aref elnökleté­vel a napokban Alexandriában megtartott ülésén a két ország megállapodott abban, hogy poli­tikai tevékenységének összehan­golása céljából egy testületbe tö­möríti valamennyi politikai szer­vezetét. Fathi Addib, a tanács főtitká­ra, elmondotta, hogy a tanács jóv­­­váhagyta a hatáskörébe tartozó, szervezetek tevékenységét szab I­bályozó rendelkezéseket, valamint­­ az 1964—1965. évi költségvetési­­ tervet. A közös elnöki tanács megvizs­­­­gálta azokat az intézkedéseket is, amelyek a legalkalmasabbak az I EAK és Irak egyesüléséről 1964.­­ május 26-án aláírt megállapodás végrehajtásának előmozdítására Megkezdődött az angliai választási „finise" London, szeptember 16. (MTI) Az általános választások idő­pontjának hivatalos bejelentésé­vel megkezdődött az angol poli­tikai pártok október 15-ig tartó finise. A ,,hagyományos” pártok vezetői: Sir Alec Douglas-Hume konzervatív miniszterelnök, Ha­­rold Wilson, a munkáspárti ellen­zék vezére és Joseph Grimond, a liberálisok vezére már szerda este megjelent a televízió képernyő­jén, hogy nyilatkozzék az eldön­tésre váró „legfontosabb problé­mákról”. Mindhárman Nagy-Bri­­tannia „korszerűsítésében”, az angol ipar versenyképességének fokozásában, az életszínvonal emelésében, a súlyos lakáshelyzet és a nagyvárosokat fojtogató köz­lekedési válság megoldásában, a közoktatás és a szociális szolgál­tatások javításában jelölték meg pártjaik legfőbb törekvését. Hume miniszterelnök ismét hangoztatta, hogy az ország „nuk­leáris függetlensége” a választási küzdelem egyik legfontosabb kér­dése lesz. A miniszterelnök egyik kortesbeszédében ezt így fogal­mazta meg: Az, aki azt akarja, hogy a brit szigetek sorsáról az Egyesült Államok döntsön, álljon a választók elé, és mondja ki ezt nyíltan. Harold Wilson ezzel szemben úgy vélekedett, hogy Anglia már akkor elvesztette nukleáris füg­getlenségét, amikor 1960-ban fel­adta önálló rakétafejlesztési prog-­­­ramját. Az angol—amerikai Polá­ris-egyezményre utalva Wilson kijelentette: " A konzervatívok függetlenségnek nevezik azt, hogy a brit nukleáris ütőerő döntő al­kotóelemeinek szállítása egy szö­vetséges ország kénye-kedvétől függ. John Gollan, Nagy-Britannia Kommunista Pártjának főtitkára, akitől ezúttal is megtagadták a te­levíziónyilvánosság jogát, sajtó­­nyilatkozatban jelentette ki: " Végre itt az alkalom, hogy az an­gol munkásmozgalom kisöpörje a torykat a hatalomból, és véget vessen 13 évi spekulációnak, nye­részkedésnek, háborúskodásnak, a botrányok és csalások sorozatá­nak. Az új Nagy-Britannia meg­teremtéséhez azonban nem ele­gendő egyszerű kormányváltozás — ehhez alapvető politikai válto­zásokra is szükség van. A kom­munista párt 36 képviselőjelöltje tárja a választók elé azt a poli­tikát, amely kiszabadíthatja Nagy-Britanniát a monopóliumok szorításából. A kommunisták olyan politikáért szállnak síkra, amely a fegyverkezés helyett a nép szükségleteinek kielégítését állítja első helyre, amely szakít az amerikai védnökséggel, a vég­zetes nukleáris politikával és vé­get vet a szégyenletes gyarmati háborúknak. A Komszomol első titkárának cikke a Pravdában Szergej Pavlov, a Komszomol központi bizottságának első tit­kára, a fórumon részt vevő szovjet küldöttség vezetője a Pravdában rámutat, hogy a fiatal nemzedék fő ellensége az imperializmus, mégpedig az amerikai imperializ­mus, amely nem akarja a törté­nelem lomtárába lökni a világ csendőrének a népek előtt gyűlö­letes mundérját. A szovjet küldöttség felhívja a fórumot — folytatja Pavlov —, hogy foglaljon állást a különböző társadalmi rendszerű államok bé­kés együttélése, a béke és a le­szerelés mellett, a termonukleáris háború réme ellen, szálljon síkra az atomfegyver eltiltásáért, és az e fegyverrel folytatott minden­nemű kísérlet teljes megszünteté­séért. A szovjet küldöttség vezetője megállapítja, hogy Kína képvise­lői, akik több hónapos késéssel foglaltak helyet az állandó titkár­ságban, a végtelen huzavona, az akadékoskodások útjára léptek. „Céljuk teljesen nyilvánvaló: el akarják téríteni a fórumot a leg­fontosabb problémák megvitatá­sától, és ilyen módon akarják megakadályozni sikerét. Olyan benyomás alakult ki — fűzi hozzá —, hogy a kínai ifjú­sági vezetők megértették, milyen hibát követtek el, amikor kezdet­től fogva ellenséges álláspontra helyezkedtek az Ifjúsági Világ­­fórummal szemben, és most, ami­kor kiderült, hogy a fórum esz­­­­méjét 120 ország 350 szervezete­­ támogatja, suta kísérleteket tesz­­­­nek, hogy tisztára mossák magu­­i­kat...” (TASZSZ) A Ciprusi Dolgozó Nép Haladó Pártja főtitkárának nyilatkozata: Vonjanak ki minden külföldi csapatot Ciprusról Makariosz hozzájárul az ENSZ-katonaság szabad mozgásához Papaioannu, a Ciprusi Dolgo­zó Nép Haladó Pártjának (AKEL) főtitkára, kedden nyilatkozatot adott a CTK nicosiai különtudó­­sítójának. Arra a kérdésre­ ,találtak-e va­lami olyan megoldást, amely ki­elégítheti a Cipruson élő görög és török nemzetiségi csoportot és elfogadható mind Görögország, mind Törökország számára, Pa­paioannu ezt válaszolta: csak egyetlen igazságos és tartós meg­oldás lehetséges, mégpedig az, ha minden külföldi csapat kivo­nulna Ciprusról, megszűnne az imperialista beavatkozás és a ciprusi nép az önrendelkezés el­ve alapján szabadon dönthetne sorsáról. Az AKEL főtitkára hangsúlyoz­ta, hogy a párt teljes egészében és feltétlenül támogatja a Maka­­riosz-kormányt, amely küzd a tel­jes függetlenségért. Az AKEL-nak az „enóziszról” vallott véleményét illetően el­mondta: a párt mindenkor ál­lást foglalt Ciprus Görögország­gal való egyesítése mellett. Az enózisznak azonban a nép szabad akaratnyilvánítása alapján, nép­szavazás útján kell megvalósul­nia, nem pedig imperialista mes­terkedések következményekép­pen. Az AKEL, csakúgy, mint Ma­kariosz elnök és az egész nép, el­lene van annak, hogy akárcsak egy talpalatnyi ciprusi földet is átadjanak a NATO-nak vagy va­lamely idegen hatalomnak. Cip­rus demilitarizálását akarjuk — mondotta Papaioannu, majd a jelenlegi moszkvai tárgyalások­kal kapcsolatban kijelentette: a Szovjetunió részéről a ciprusi kormánynak nyújtott nagy tá­mogatás, továbbá a többi szo­cialista és el nem kötelezett or­szág támogatása tette lehetővé Ciprus népe és kormánya szá­mára, hogy sikeresen álljon ellen az imperialista nyomásnak. A ciprusi hivatalos küldöttség és a szovjet kormány jelenlegi moszk­vai tárgyalásai feltétlenül erősí­teni fogják Ciprus helyzetét és hozzájárulnak majd minden olyan kísérlet teljes vereségéhez, amelynek célja: gyarmati sorba süllyeszteni Ciprust. Makariosz elnök egy szerdai sajtónyilatkozatában bejelentet­te: a nicosiai kormány tájékoz­tatta az ENSZ-főtitkárt arról, hogy hozzájárul az ENSZ-katona­ság teljes mozgási szabadságához Ciprus egész területén, kivéve egyes helységeket, amelyek a Ciprusi Köztársaság védelmével vannak összefüggésben. A nem­zetközi fegyveres erők számára biztosítani lehet ezeknek a hely­ségeknek a megközelítését is, de ahhoz a ciprusi kormány és Thi­­majja tábornok előzetes megálla­podása szükséges. Az ENSZ-ben megkönnyebbü­léssel fogadták azt a hírt, hogy Makariosz elrendelte a ciprusi törökökkel szemben alkalmazott ellátási korlátozások megszünte­tését. Az a vélemény, hogy ez az intézkedés megkönnyíti majd a Biztonsági Tanács vitáját. Washingtoni tudósítónk jelentése: Élesedik az amerikai választási harc Szerdán az egyre fokozódó el­nökválasztási hadjáratban külö­nös fejlemény következett be. Thurmond dél-karolinai demok­rata párti szenátor televíziós be­szédében bejelentette, hogy Gold­water köztársasági párti elnökje­löltet támogatja. Hozzátette azt is, hogy kilép a demokrata párt­ból, és csatlakozik a köztársasági párthoz. A déli fajgyűlölő szenátor lé­pése nagy feltűnést keltett az amerikai fővárosban, mert elő­ször fordul elő az Egyesült Álla­mok történelmében, hogy egy sze­nátor pártot változtasson. Thur­mond elhatározását azzal indo­kolta, hogy Goldwater nézetei közelebb állnak hozzá, mint a demokrata párt hivatalos vonala. Megjósolta azt is, hogy a novem­beri elnökválasztáson a szélsősé­ges jobboldali elveket hirdető ari­zonai szenátorra szavaznak majd a déli államok fajgyűlölő ele­mei. Természetesen Goldwater kor­tesei igyekeznek politikai tőkét kovácsolni a dél-kar­olinai faj­gyűlölő szenátor elhatározásából. A közvélemény-kutatások ered­ményei szerint azonban Johnson elnök esélyei tovább növekedtek Goldwaterral szemben. A becslé­sek szerint, ha most tartanák meg a választást, az elnök 65, Goldwater 29 százalékát kapná a szavazatoknak, s a választók 6 százaléka még nem döntött, hogy melyik jelöltet támogatja. A hely­zet komolyabb ismerői megjegy­zik, hogy a Goldwater-gyűlése­­ken részt vevő több ezer főnyi „lelkes tömegek” azokból a jobb­oldali elemekből kerülnek ki, amelyeket a fasiszta Birch-társa­­ság és a Ku-Klux-Klan vonulta­tott fel. Goldwater és Miller be­szédírói maguk is kénytelenek látni, hogy a demokrata párt kor­mányzat józanabb külpolitikája elleni érvek rendkívül vérszegé­nyek, és ezért inkább Johnson el­nök elleni személyes vádaskodá­sokkal kísérleteznek. A jelek szerint az amerikai választópolgárokra nem gyakorol­­tak különösebb hatást ezek a köz­­társasági párti viaszkodások. Vi­szont mély benyomást tesznek a demokrata párti jelölteknek azok a megnyilatkozásai, amelyekben összegzik, hogyan foglalt állást Goldwater a szenátusban az atom­­csendegyezmény, a négerek jogait kiterjesztő polgári jogok törvény és az öregek megsegítését célzó törvény ellen. Árkus István 3 Moszkvai tudósítónk telefon jelentése: Ünnepélyesen megnyílt a Világifjúsági Fórum Moszkva, szeptember 16. A ragyogó őszi napfényben fürdő Kreml kongresszusi palo­tájának padsorait szerda délután zsúfolásig megtöltötték a Világ­­ifjúsági Fórum küldöttei: arany­szegélyes, fehér köpenyes, könnyű prémsapkás afrikaiak, burnuszos arabok, szakállas kubaiak, fáradt arcú, frontot járt dél-vietna­miak ... Velük együtt ültek a virágba borult terem padsoraiban a szocialista országok fiataljai, Nyugat-Európa és Észak-Amerika ifjú békeharcosai. Előttük az el­nökségi páholysor alatt végighú­zódó jelszó így fejezte ki a kez­dődő tanácskozás eszményeit: „Éljen a világ ifjúságának fóru­ma, szolidaritása a nemzeti füg­getlenségért, a felszabadulásért és a békéért vívott harcban!” Öt óra előtt néhány perccel az ezer részvevő s a vendégsereg hatalmas tapsa fogadta a terem­be lépő Nyikita Hruscsov szovjet kormányfőt, Anasztasz Mikojant, a Legfelsőbb Tanács Elnökségé­nek elnökét, a szovjet állam, az SZKP más vezetőit: hosszú per­cekig zengett, zúgott a szűnni nem akaró hurrá, az éljenzés. A fórumot a kubai ifjúkom­munisták küldöttségének képvise­lője, Albo Alvarez nyitotta meg, aki arról beszélt, hogy a tanács­kozás eszméi szilárddá ötvözik az imperializmus, a háború, a reak­ció és a gyarmatosítás minden formája ellen küzdő fiatalok in­ternacionalista seregét.­­ A rész­vevőkkel együtt ezrek és milliók vannak itt velünk, akiket összefűz a közös küzdelem — mondotta. Ezután Enoko Opili, Kenya kül­dötte azoknak a leveleknek, táv­iratoknak az ezreiről beszélt, amelyek sikert, eredményes mun­kát kívánnak a fórumnak, s a részvevők nevében tett ígéretet, nem lesznek méltatlanok a biza­lomra. Hasonló volt az alapgondo­lata Pjotr Resetov, a szovjet ifjú­sági szervezetek képviselője fel­szólalásának is. Resetov felolvas­ta Nyikita Hruscsovnak a fórum részvevőihez intézett meleg hangú üzenetét. A szovjet kor­mányfő üzenetében hangsúlyozza, hogy az imperializmus elleni harc valamennyi forradalmi, békeszere­tő és haladó erő egyesítését köve­teli. A szovjet emberek eddig is határozott segítséget nyújtottak és nyújtanak a jövőben is azok­nak a népeknek, amelyek a gyar­matosítás, a kizsákmányolás el­len küzdenek. Az ifjúság — hang­súlyozza Hruscsov üzenete — hi­­­vatott arra, hogy részt vegyen eb­ben a harcban. Ezután mintha virágerdőbe bo­rult volna az óriás ülésterem: több száz fehér inges, piros nyak­­kendős moszkvai kisiskolás sza­ladt végig a padok közt. Az úttö­rők átnyújtották a szovjet dél friss virágait a részvevőknek. A fórum érdemi tanácskozása ma kezdődik a plenáris üléssel.

Next