Népszabadság, 1964. szeptember (22. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-17 / 218. szám

2 (Folytatás az 1. oldalról.) az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a kormány elnöke és felesége, Apró Antal, a kormány elnökhelyettese, Biszku Béla, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Fehér Lajos és Fock Jenő, a kormány elnökhelyettesei, Gáspár Sándor, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Kállai Gyula, a kormány elnökhelyettese, Komócsin Zoltán, a Népszabadság főszerkesztője és Szirmai István, az MSZMP Köz-ponti Bizottságának titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, valamint a Politikai Bizottság póttagjai és a Központi Bizottság titkárai. Jelen volt a búcsúztatásnál az Elnöki Tanácsnak, a kormánynak, az MSZMP Központi Bizottságának több tagja, a politikai, a gazdasági és a kulturális élet sok más vezető személyisége. Ott volt a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője. A téren összegyűlt dolgozók szeretettel búcsúztak Tito elvtárstól és a többi jugoszláv vendégtől. A díszzászlóalj parancsnoka jelentést tett Joszip Broz Titónak, majd felhangzott a magyar és a jugoszláv himnusz. Huszonegy tüzérségi díszlövést adtak le a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnökének tiszteletére. Tito elnök Dobi Istvánnal és Kádár Jánossal együtt ellépett a díszzászlóalj előtt, és üdvözölte az egységet. Ezután Joszip Broz Tito búcsúbeszédet mondott. NÉPSZABADSÁG 1964. szeptember 17. csütörtök dossip Dros Tito beszéde — Kedves Dobi elvtárs! Kedves Kádár elvtárs! Kedves barátaink! Elbúcsúzva önöktől, az önök szép országától és fővárosától, Budapest vendégszerető polgáraitól, meg kívánom köszönni azt a figyelmet és őszinte barátságot, amelyet itt-tartózkodásunk minden napján tanúsítottak irántunk, amellyel körülvettek bennünket, és tartózkodásunkat országukban nagyon kellemessé tették. Mély benyomásokat szereztünk szorgalmas és tehetséges népükről, munkájukról, azokról a jelentős eredményekről, amelyeket szocialista országunkban az utóbbi évek során az iparban, a mezőgazdaságban és az élet minden területén elértek. Mély meggyőződésünk, hogy itteni megbeszéléseink igen hasznosak lesznek az országaink közötti viszony továbbfejlesztése szempontjából. Megbeszéléseink nyíltak és barátiak voltak, s megmutatták, hogy a különböző területeken kedvezőek a feltételek az egyenjogú és mindkét fél számára hasznos együttműködésre. Ez természetes is, mert a két szocialista országot sok közös érdek köti össze, s ezek arra késztetnek bennünket, hogy fejlesszük és erősítsük baráti kapcsolatainkat. Szeretném elmondani, külön örömet jelentett számunkra, hogy itt-tartózkodásunk során, a néppel történt találkozásaink és a vezetőkkel folytatott megbeszéléseink alkalmával kifejezésre jutott és megerősítést nyert az, hogy a nemzetközi helyzet fejlődésének alapvető kérdéseiben, az aktív és békés együttélés, a világbéke megerősítésének kérdésében nézeteink egységesek. Meggyőződésem, hogy népeink nagy megelégedéssel üdvözlik e látogatás és megbeszéléseink eredményeit. Őszintén örülök annak, hogy Kádár és Doboi elvtársat feleségükkel együtt rövidesen hazánkban is üdvözölhetjük, és viszonozhatjuk azt a meleg vendégszeretetet, amelyben önöknél részünk volt. Elbúcsúzva önöktől, kedves elvtársak, szeretném feleségem, munkatársaim és a magam nevében még egyszer a legmelegebben megköszönni a baráti fogadtatást Dobi István elvtársnak, feleségének, Kádár János elvtársnak és feleségének, az Elnöki Tanácsnak, a Magyar Népiköztársaság kormányának, a Magyar Szocialista Munkáspártnak, a magyar dolgozóknak, akik különböző helyeken, városokban és falvakban, gyárakban és intézményekben őszinte barátsággal és rokonszenvel fogadtak bennünket. Éljen a baráti magyar nép! Éljen és erősödjék a két szocialista ország baráti együttműködése! (Nagy taps.) Joszip Broz Tito szavai után Dorbi István búcsúzott, a jugoszláv vendégeiktől. Dobi Istválom beszedő — Kedves Tito elvtársi Kedves jugoszláv barátaink! Elérkezett a búcsú pillanata, őszintén remélem, hogy mindaz, amit e néhány nap alatt a Magyar Népköztársaságban láttak és tapasztaltak, tovább erősítette a népeinket összefűző baráti szálakat Találkozásaink kitűnő alkalmat adtak arra, hogy kicseréljük szocializmust építő népeink tapasztalatait, megtárgyaljuk a nemzetközi helyzet és a szocializmusért vívott harc időszerű kérdéseit, meghatározzuk azokat a formákat és módszereket, amelyek elősegíthetik abaráti kapcsolatok továbbfejlesztését politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális téren egyaránt. Megbeszéléseiinket a kölcsönös bizalom és megértés jellemezte, s az az együttes törekvés hatotta át, hogy a két ország vezetőinek találkozói még szorosabbá és gazdagabbá tegyék Magyarország és Jugoszlávia együttműködését. Azt hiszem, az önök véleményét is kifejezem, ha azt mondom, hogy nyílt, baráti megbeszélést folytattunk, és bebizonyosodott, hogy szándékaink a kapcsolatok javítására őszinték és megvalósíthatók. Nézetazonosságunk a világpolitika számos alapvető kérdésében lehetővé teszi, hogy országaink egyesítsék erőfeszítéseiket a békés egymás mellett élés megvalósítása, az imperializmus elleni harc, a gyarmati rendszer felszámolása, a nyugatnémet militarizmus visszaszorítása, minden vitás kérdés békés rendezése érdekében. Mindebből következik, hogy az önök magyarországi látogatása új, fontos ösztönző szerepet játszik a magyar—jugoszláv együttműködés elmélyítésében, a béke és a szocializmus erőinek tömörítésében. Látogatásuk során láthatták, hogy hazánkban tervszerűen folyik a szocialista építőmunka. Nálunk is, Jugoszláviában is az egész társadalom azon munkálkodik, hogy életünket a béke és a bőség áldásai szépítsék meg. Tudjuk, hogy ezért meg kell dolgozni. A magyar nép a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével boldogan vállalja ezt a munkát, mert gyümölcseit maga élvezheti, mert ezzel hazája politikai és gazdasági erejét, nemzetközi tekintélyét növeli. Jugoszlávia eredményei a legjobb bizonyítékai annak, hogy az önök népe azonos célok megvalósítására törekszik. Feladataink és céljaink közössége a legtartósabb biztosítéka annak, hogy mindaz, amit e néhány napos magyarországi tárgyalásainkon elhatároztunk, valóra is válik. Jugoszláv vendégeink több alkalommal találkoztak a magyar dolgozókkal, őszintén remélem, hogy e találkozásokról a legjobb emlékeket viszik magukkal. Személyesen is tapasztalhatták, hogy népünk mély rokonszenvet érez a jugoszláv nép iránt, amellyel a történelmi sorsközösségen túlmenően a jelen és a jövő is öszszefűz bennünket. Amikor ismételten megköszönöm, hogy meghívásunkat elfogadva eljöttek hazánkba, meg kívánom mondani: látogatásuk örvendetes és hasznos esemény volt számunkra. Kérem önöket, hogy Belgrádba visszatérve, adják át a jugoszláv népnek forró üdvözletünket. Sok sikert kívánunk a szocialista építés minden területén, a világ békéjéért folyó harcban. Éljen és erősödjék a magyar és a jugoszláv nép barátsága! Éljen a szocializmus is a béke! Szerencsés utat, a viszontlátásra, kedves barátaink! (Nagy taps.) Dobi István beszéde után a megjelentek melegen éltették a magyar—jugoszláv barátságot A vendégek búcsút vették a megjelent közéleti vezetőktől, a diplomáciai testület tagjaitól, majd a főváros népétől. A pályaudvar előtt felsorakozott sok ezer dolgozó meleg szeretettel köszöntötte a jugoszláv nép küldötteit. A díszzászlóalj látványos díszmenete következett ezután, majd KISZ-fiatalok és úttörők virágcsokrokkal kedveskedtek a jugoszláv vendégeknek. Joszip Broz Tito és kíséretének tagjai még egyszer búcsút intettek az egybegyűlteknek, majd a fiatalok sorfala között bementek a pályaudvar csarnokába. Joszip Broz Tito baráti búcsút vett Dobi Istvántól és Kádár Jánostól, Dobi Istvánná és Kádár Jánosné pedig virágcsokorral kedveskedett Jovanka Broznak. Vendégeink ezután felszálltak a különvonatra. A határig elkísérte őket Gáspár Sándor, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Péter János külügyminiszter, Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottsága külügyi osztályának helyettes vezetője, Gergely Miklós, a külügyminisztérium prokotalosztályának vezetője, valamint Dusán Csalics budapesti jugoszláv nagykövet és felesége. Zágor György, hazánk belgrádi nagykövete pedig feleségével visszautazott belgrádi állomáshelyére. A különvonat 11.50 óraikor a Rákóczi-induló hangjai mellett gördült ki a Keleti pályaudvar csarnokából. Ünnepélyes búcsúztatás Kelebián Joszip Broz Titót és a többi jugoszláv vendéget a kelebiai határállomáson ünnepélyesen, búcsúztatták. Jelen volt a búcsúztatásnál — a Budapestről jugoszláv vendégeinkkel együtt utazott magyar vezetőkön kívül — dr. Molnár Frigyes, a Bács-Kiskun megyei Pártbizottság első titkára és dr. Varga Jenő, a Bács-Kiskun megyei Tanács vb-elnöke; ott voltak a járási és a községi vezetők is. A különvonat a Rákóczi-induló hangjai mellett gördült be a jugoszláv és magyar nemzeti zászlókkal, szerb és magyar nyelvű felirattal díszített vasútállomásra, ahol több százan gyűltek öszsze. Az épület előtt katonai díszőrség és zenekar sorakozott fel. A vonatból kiszálló vendégeket és a társaságukban levő magyar államférfiakat a megyei és a helyi vezetők üdvözölték. Joszip Broz Tito fogadta a díszőrség parancsnokának jelentését, majd a zenekar eljátszotta a magyar és a jugoszláv himnuszt. Tito elnök Gáspár Sándorral együtt ellépett a díszőrség előtt és üdvözölte az egységet. Ezt követően Joszip Broz Tito mondott beszédet. — Kedves Gáspár elvtárs! Kedves elvtársak és elvtársnők! Magyarországi látogatásunk során mind a vezetők, mind a nép körében nagyon meleg baráti fogadtatásra találtunk, és ez jóleső érzéssel tölt el bennünket. Meggyőződésünk, hogy mostani látogatásunk jelentős állomás a két ország közötti kapcsolatok elmélyítésében. Kívánom a magyar dolgozó népnek, hogy sok sikert érjen el szocialista építőmunkájában. Éljen a magyar és a jugoszláv nép közötti barátság, éljen a Magyar Népköztársaság! A nagy tapssal fogadott búcsúszavak után Gáspár Sándor lépett a mikrofonhoz: — Kedves Tito elvtárs! Kedves elvtársnők, elvtársak! Kedves jugoszláv barátaink! Néhány perc múlva átlépik hazánk határát. Most, amikor búcsúzunk önöktől, együttesen újra megállapíthatjuk, hogy küldetésük eredményes, hasznos volt, jól szolgálta népeink barátságának ügyét, a társadalmi haladás és a béke ügyét. Tárgyalásaink eredményei jól megalapozták a további együttműködést és minden remény megvan arra, hogy barátságunk évről évre nő és erősödik. Éljen a jugoszláv—magyar barátság! Éljen a népeink közötti béke és együttműködés! (Nagy taps.) Ezután úttörők virágcsokrokat nyújtottak át a jugoszláv vendégeknek. A vonat indulása előtt Tito elnök a búcsúztatására megjelent vezetőket meghívta szalonkocsijába, ahol rövid, baráti eszmecserét folytatott velük, majd szívélyesen elbúcsúzott tőlük. A különvonat néhány perccel háromnegyed három után, a Rákóczi-induló hangjai közben gördült ki a kelebiai határállomásról. Viszontlátásra, elvtársak! Tito elnök távirata a határról Joszip Broz Tito elnök a kelebiai határállomásról a következő táviratot intézte Dobi Istvánhoz, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökéhez és Kádár Jánoshoz, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárához, a kormány elnökéhez: „Kedves elvtársak! Szeretném még egyszer kifejezésre juttatni köszönetünket az önök szép országában kellemesen eltöltött napokért és azokért a baráti és nyílt megbeszélésekért, amelyeket folytattunk. Rövid látogatásunk során meggyőződhettünk a magyar nép őszinte rokonszenvéről. Azzal a benyomással távozunk, hogy szomszédos szocialista országaink együttműködésének távlatai valóban nagyok. Mindannyiunk nevében, akik az önök szívélyes vendéglátását élveztük, szeretnék ismételten őszinte köszönetet mondani az Elnöki Tanácsnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, a Magyar Népköztársaság kormányának és személyesen Önöknek kedves elvtársak. Kérem, adják át a baráti magyar népnek legmelegebb üdvözleteinket. őszintén kívánjuk, hogy a magyar nép a szocializmus építésének nagy munkájában további sikereket érjen el, s tovább erősödjék országaink baráti együttműködése.” Visszaérkezett Belgrádba Joszip Broz Tito Szerda este 18 órakor, ötnapos magyarországi látogatásának befejeztével, visszaérkezett Belgrádba Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének főtitkára, és felesége Jovanka Broz, valamint a kíséretükben hazánkban járt személyiségek. Az elnök fogadására a pályaudvaron megjelent Alekszandar Rankovics köztársasági alelnök és felesége, Edvard Kardelj, a szövetségi nemzetgyűlés elnöke, Petar Sztambolics, a szövetségi végrehajtó tanács elnöke, Ivan Gosnjak nemzetvédelmi miniszter és több más hivatalos személyiség. Amikor a vonat megállt a pályaudvaron, eldördült a Száva bal partján elhelyezett ágyúk díszsortüze, és felhangzott a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság nemzeti himnusza. Tito elnök és kísérete elhaladt a felsorakozott díszőrség előtt, majd a pályaudvar bejárata közelében elhelyezett mikrofonhoz lépett. — Baráti országból, baráti látogatásról érkezünk vissza Jugoszláviába — hangoztatta az elnök —, magunkkal hozva a magyar népnek, a magyar vezetőknek a jugoszláv néphez intézett üdvözletét. Elmondhatjuk, hogy igen kellemes érzésekkel térünk viszsza hazánkba a szomszédos baráti országban tett látogatásunkról. Magyarországon — folytatta Tito — alkalmunk nyílt arra, hogy találkozzunk a magyar dolgozókkal és tanácskozásokat folytassunk Kádár Jánossal és sok más felelős személyiséggel. A tárgyalásokon fontos kérdésként szerepelt a két ország viszonya, a két ország együttműködése. Elmondhatjuk, hogy Magyarország és Jugoszlávia kétoldalú kapcsolatai kedvezően alakulnak, s a téren máris komoly eredményeket sikerült elérni. A megbeszéléseken szó volt több nemzetközi kérdésről is — mondotta Tito elnök. — Megállapítható, hogy az eszmecserék során a nézetek azonossága, illetve közelsége nyilvánult meg számos olyan fontos kérdésben, mint például a békéért vívott harc, a békés együttélés és a leszerelés. Magyarországi tartózkodásunk során meglátogattunk több ipari objektumot is. Ezek a létesítmények arról tanúskodnak, hogy Magyarország az ipari építésben nagyszerű eredményeket ért el Alkalmunk nyílott arra is — folytatta —, hogy ellátogassunk a budapesti mezőgazdasági vásárral ez a vásár a magyar mezőgazdaság eredményeinek nagyszerű tanúbizonysága. Tito elnök a magyar—jugoszláv barátság éltetésével fejezte be beszédét.