Népszabadság, 1964. szeptember (22. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-13 / 215. szám

2 NÉPSZABADSÁG 1964. szeptember 13. vasárnap Tito és Kádár elvtárs a (iana-SWÁVAG-ban ---------------------------------------------------------—---- - ' ■■■■■■■■ ----- -----------------r— (Folytatás az 1. oldalról.) Külpolitikai kérdésekről szólva Kádár János hangoztatta, hogy a nemzetközi helyzet minden bo­nyolultsága ellenére jók a felté­telek a szocializmusért, a béke megőrzéséért, a gyarmati rend­szer ellen vívott harc számára, s népünk bizakodással küzd a béke megőrzéséért, a társadalmi hala­dásért. Külpolitikánk lényege, hogy szorosan együttműködünk a Szovjetunióval, a szocialista or­szágokkal, minden haladó erővel. A tőkésországokkal békés egy­más mellett élésre törekszünk. Azt akarjuk, hogy a társadalmi rendszerek közötti versenyt ne a háború, hanem a termelés front­ján nyerjük meg.­­A magyar nép óriási többsége helyesli, támogat­ja ezt a politikát. Kádár elvtárs kiemelte, hogy a párt és a kormány politikájának megfelelően, annak szellemében az utóbbi esztendőkben örvende­tesen, biztatóan alakulnak kap­csolataink a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársasággal, s nap­ról napra erősödik barátságunk, együttműködésünk. Hazánkban a szocializmus minden őszinte híve, a béke minden igaz harcosa he­lyesli ezt a külpolitikai vonalat, és támogatja a szocializmus erői­nek még jobb, még hatékonyabb összefogását. Minden öntudatos magyar ha­zafit örömmel tölt el az, hogy az utóbbi esztendőkben a Jugo­szláv Szocialista Szövetségi Köz­társaság vezetőivel megtaláltuk a jó, szocialista együttműködés út­ját. A népek békét, barátságot, együttműködést akarnak, a szo­cializmus és a béke ügyének diadalát akarják. Kádár János beszéde végén sok sikert kívánt a Jugoszláv Szo­cialista Szövetségi Köztársaság dolgos népének, s szavait a ju­goszláv—magyar barátság élte­tésével zárta. Üzemlátogatáson a mozdonygyárban. J$Í£ZIP IBROZ TITO: Eggymásról vagyunk utalva a kapcsolataink fejlődni és szélesedni fognak" Kádár János nagy tapssal fo­gadott beszéde után Joszip Broz Tito lépett a mikrofonhoz. Kö­szönetet mondott a baráti fo­gadtatásért, és tolmácsolta a ju­goszláv dolgozók szívélyes, ba­ráti üdvözletét. Elmondta, hogy a meghatottság fogja el, vala­hányszor egy gyár, üzem mun­kásaihoz látogat el, hiszen a fel­­szabadulás előtt jómaga is vas­munkás volt. Megjegyezte: a ju­goszláv dolgozók ismerik a ma­gyar munkások — köztük a Ganz-MÁVAG munkásainak — forradalmi vívmányait, nagy ha­gyományait. Beszélt arról is, hogy Jugoszláviában napirenden szereplő faladat az exporttermé­kek jó minőségének biztosítása, az üzemek korszerűsítése, a ter­melés magasabb szintre emelése. Hangoztatta: olyan termékeket kell előállítani, amelyek minő­ségben vetekszenek az iparilag legfejlettebb, legmagasabb szín­vonalon álló nyugati országok termékeivel. Tito elvtárs ezután a jugoszláv munkásosztály erőfeszítéseiről, a szocializmus építésében elért eredményeiről szólt. Emlékezte­tett a háború pusztításaira, s ar­ra a hősi munkára, amellyel Ju­goszlávia dolgozói a romokból újjáépítették országukat. Az első feladat az volt, hogy megvessék a magas színvonalú ipari terme­lés alapjait. Jugoszlávia munkás­sága nagy áldozatok, sok lemon­dás árán megoldotta ezt a fel­adatot, s ma már a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság több száz új, modern gyárral ren­delkezik. Az ipar fejlettségének színvonala azonban még nem ki­elégítő. További erőfeszítésekre van szükség, hogy a termelés szintje elérje a világszínvonalat. A régi Jugoszlávia ipara fejlet­len volt, s ennek megfelelően kevés volt a szakember, a mun­kás is. A faluról gyárakba került dolgozóknak nem volt kellő szakmai tapasztalatuk, s ez is közrejátszott abban, hogy a ter­melékenységet nem tudták meg­felelően emelni. Most nagy erő­feszítéseket tesznek a termelé­kenység növelésére, mert csak így biztosíthatják, hogy Jugoszlávia termékei versenyképesek legye­nek a világpiacon. A munkásság megbirkózik a nehézségekkel, s a fejlődés gyors ütemű. Tito elnök megemlítette, hogy Jugoszláviá­ban az ipar kiépítése más felté­telek között ment végbe, mint Magyarországon, éppen ezért más módszereket is alkalmaztak az iparfejlesztés gyorsítására, az ösz­tönzésre. Rámutatott, hogy jelenleg el­sőrendű feladat a termékek ol­csóbbá tétele, a munkafolyama­tok korszerűsítése. Ezt segítik azok a megbeszélések is, amelye­ket jelenleg a magyar kormány képviselőivel folytatnak a jobb munkamegosztásról. Hozzáfűzte, hogy gazdasági kapcsolataink fej­lődni és szélesedni fognak. A két ország dolgozóinak közös ügye, hogy segítsék az együttműködés minél zavartalanabb, jobb meg­valósítását. Egymásra vagyunk utalva, s össze kell fognunk, hogy közös erőfeszítéseinkkel több és jobb terméket állítsunk elő. Hangsúlyozta Tito elvtárs, hogy a szocialista építés felada­tainak megvalósításához béke kell. A fejlődés fontos feltétele az is, hogy a szocialista országok között minél jobb együttműködés alakuljon ki, erősödjék a szocia­lista országok egysége. A jugo­szláv kormány és a jugoszláv nép, az eddigiekhez hasonlóan, a jövőben is mindent megtesz a szocialista országok együttműkö­désének szilárdításáért, a kü­lönböző társadalmi rendszerű or­szágok békés egymás mellett élé­séért. Jugoszlávia és a Magyar Népköztársaság dolgozói, vezetői egyetértenek abban, hogy csak a békés egymás mellett élés felté­telei között biztosítható a fejlő­dés, országaink előrehaladása. Joszip Broz Tito további sike­reket kívánt a gyűlés részvevői­nek a termelőmunkában. Sza­vait a Magyar Népköztársaság, a magyar és a jugoszláv nép barát­ságának éltetésével zárta. Tito elvtárs hosszan tartó tapssal fogadott szavai után Rad­iát László tolmácsolta a dol­gozók köszönetét a látogatásért, Tito elnök és Kádár János be­szédéért. A találkozó az Internacionálé hangjaival ért véget. A nagy tapssal fogadott beszé­dek után Tito elnök és kísérete el­búcsúzott a vendéglátóktól, majd szállásukra hajtattak. A Ganz-MÁVAG-gyáriak Tito elvtárs beszédét hallgatják. A gyűlés részvevői

Next