Népszabadság, 1964. szeptember (22. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-13 / 215. szám
2 NÉPSZABADSÁG 1964. szeptember 13. vasárnap Tito és Kádár elvtárs a (iana-SWÁVAG-ban ---------------------------------------------------------—---- - ' ■■■■■■■■ ----- -----------------r— (Folytatás az 1. oldalról.) Külpolitikai kérdésekről szólva Kádár János hangoztatta, hogy a nemzetközi helyzet minden bonyolultsága ellenére jók a feltételek a szocializmusért, a béke megőrzéséért, a gyarmati rendszer ellen vívott harc számára, s népünk bizakodással küzd a béke megőrzéséért, a társadalmi haladásért. Külpolitikánk lényege, hogy szorosan együttműködünk a Szovjetunióval, a szocialista országokkal, minden haladó erővel. A tőkésországokkal békés egymás mellett élésre törekszünk. Azt akarjuk, hogy a társadalmi rendszerek közötti versenyt ne a háború, hanem a termelés frontján nyerjük meg.A magyar nép óriási többsége helyesli, támogatja ezt a politikát. Kádár elvtárs kiemelte, hogy a párt és a kormány politikájának megfelelően, annak szellemében az utóbbi esztendőkben örvendetesen, biztatóan alakulnak kapcsolataink a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársasággal, s napról napra erősödik barátságunk, együttműködésünk. Hazánkban a szocializmus minden őszinte híve, a béke minden igaz harcosa helyesli ezt a külpolitikai vonalat, és támogatja a szocializmus erőinek még jobb, még hatékonyabb összefogását. Minden öntudatos magyar hazafit örömmel tölt el az, hogy az utóbbi esztendőkben a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság vezetőivel megtaláltuk a jó, szocialista együttműködés útját. A népek békét, barátságot, együttműködést akarnak, a szocializmus és a béke ügyének diadalát akarják. Kádár János beszéde végén sok sikert kívánt a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság dolgos népének, s szavait a jugoszláv—magyar barátság éltetésével zárta. Üzemlátogatáson a mozdonygyárban. J$Í£ZIP IBROZ TITO: Eggymásról vagyunk utalva a kapcsolataink fejlődni és szélesedni fognak" Kádár János nagy tapssal fogadott beszéde után Joszip Broz Tito lépett a mikrofonhoz. Köszönetet mondott a baráti fogadtatásért, és tolmácsolta a jugoszláv dolgozók szívélyes, baráti üdvözletét. Elmondta, hogy a meghatottság fogja el, valahányszor egy gyár, üzem munkásaihoz látogat el, hiszen a felszabadulás előtt jómaga is vasmunkás volt. Megjegyezte: a jugoszláv dolgozók ismerik a magyar munkások — köztük a Ganz-MÁVAG munkásainak — forradalmi vívmányait, nagy hagyományait. Beszélt arról is, hogy Jugoszláviában napirenden szereplő faladat az exporttermékek jó minőségének biztosítása, az üzemek korszerűsítése, a termelés magasabb szintre emelése. Hangoztatta: olyan termékeket kell előállítani, amelyek minőségben vetekszenek az iparilag legfejlettebb, legmagasabb színvonalon álló nyugati országok termékeivel. Tito elvtárs ezután a jugoszláv munkásosztály erőfeszítéseiről, a szocializmus építésében elért eredményeiről szólt. Emlékeztetett a háború pusztításaira, s arra a hősi munkára, amellyel Jugoszlávia dolgozói a romokból újjáépítették országukat. Az első feladat az volt, hogy megvessék a magas színvonalú ipari termelés alapjait. Jugoszlávia munkássága nagy áldozatok, sok lemondás árán megoldotta ezt a feladatot, s ma már a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság több száz új, modern gyárral rendelkezik. Az ipar fejlettségének színvonala azonban még nem kielégítő. További erőfeszítésekre van szükség, hogy a termelés szintje elérje a világszínvonalat. A régi Jugoszlávia ipara fejletlen volt, s ennek megfelelően kevés volt a szakember, a munkás is. A faluról gyárakba került dolgozóknak nem volt kellő szakmai tapasztalatuk, s ez is közrejátszott abban, hogy a termelékenységet nem tudták megfelelően emelni. Most nagy erőfeszítéseket tesznek a termelékenység növelésére, mert csak így biztosíthatják, hogy Jugoszlávia termékei versenyképesek legyenek a világpiacon. A munkásság megbirkózik a nehézségekkel, s a fejlődés gyors ütemű. Tito elnök megemlítette, hogy Jugoszláviában az ipar kiépítése más feltételek között ment végbe, mint Magyarországon, éppen ezért más módszereket is alkalmaztak az iparfejlesztés gyorsítására, az ösztönzésre. Rámutatott, hogy jelenleg elsőrendű feladat a termékek olcsóbbá tétele, a munkafolyamatok korszerűsítése. Ezt segítik azok a megbeszélések is, amelyeket jelenleg a magyar kormány képviselőivel folytatnak a jobb munkamegosztásról. Hozzáfűzte, hogy gazdasági kapcsolataink fejlődni és szélesedni fognak. A két ország dolgozóinak közös ügye, hogy segítsék az együttműködés minél zavartalanabb, jobb megvalósítását. Egymásra vagyunk utalva, s össze kell fognunk, hogy közös erőfeszítéseinkkel több és jobb terméket állítsunk elő. Hangsúlyozta Tito elvtárs, hogy a szocialista építés feladatainak megvalósításához béke kell. A fejlődés fontos feltétele az is, hogy a szocialista országok között minél jobb együttműködés alakuljon ki, erősödjék a szocialista országok egysége. A jugoszláv kormány és a jugoszláv nép, az eddigiekhez hasonlóan, a jövőben is mindent megtesz a szocialista országok együttműködésének szilárdításáért, a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett éléséért. Jugoszlávia és a Magyar Népköztársaság dolgozói, vezetői egyetértenek abban, hogy csak a békés egymás mellett élés feltételei között biztosítható a fejlődés, országaink előrehaladása. Joszip Broz Tito további sikereket kívánt a gyűlés részvevőinek a termelőmunkában. Szavait a Magyar Népköztársaság, a magyar és a jugoszláv nép barátságának éltetésével zárta. Tito elvtárs hosszan tartó tapssal fogadott szavai után Radiát László tolmácsolta a dolgozók köszönetét a látogatásért, Tito elnök és Kádár János beszédéért. A találkozó az Internacionálé hangjaival ért véget. A nagy tapssal fogadott beszédek után Tito elnök és kísérete elbúcsúzott a vendéglátóktól, majd szállásukra hajtattak. A Ganz-MÁVAG-gyáriak Tito elvtárs beszédét hallgatják. A gyűlés részvevői