Népszabadság, 1964. október (22. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-07 / 235. szám

4 A Szovjetunióban fellőtték a Kozmosz 47-et A Szovjetunióban fellőtték a Kozmosz 47. jelzésű mesterséges holdat. A szputnyik keringési ideje 90 perc. Pályájának a Föld felületé­től számított legnagyobb távol­sága 413 kilométer, legkisebb tá­volsága 177 kilométer. A tudományos műszereken kí­vül a szputnyikon elhelyeztek egy rádióadó-készüléket, rádió­berendezést a pályaelemek pon­tos mérésére, rádiótelemetrikus berendezést a műszerek és a tu­dományos berendezés által szer­zett adatok továbbítására a Föld felé. A szputnyikon elhelyezett ké­szülékek normálisan működ­nek. A földi koordinációs számító központban folyik a beérkező adatok feldolgozása. (TASZSZ) Johnson elnök könyvet írt Reményeim Amerikával kapcsolatban A Random House könyvkiadó vállalat megjelentette Johnson el­nök Reményeim Amerikával kap­csolatban című művét. A könyv Johnson kijelentéseit tartalmazza a háború és béke kérdéseiről, az amerikai külpolitika alapelvei­ről, Amerika jövőjét illető elkép­zeléseiről. A béke biztosítására irányuló erőfeszítések érdekében tartózko­dást kell tanúsítani az erő fel­­használásában, gyakorlati megol­dásokat kell keresni a konkrét problémákra,, kellőképpen tiszte­letben kell tartani mások jogait és aggodalmait, és igazságos meg­egyezésre kell törekedni, nem pe­dig arra, hogy akaratunkat erő­szakkal rákényszerítsük másokra. Együttműködésre van szükség a jelenlegieknél bonyolultabb prob­lémák megoldása érdekében. Ilyen problémák az éhínség és a nyo­mor a világ több részén. A konf­liktusokat erőszak alkalmazása nélkül kell megoldani. Johnson rámutat arra, hogy a nemzetközi együttműködésben egész sor sikeres lépésre került sor. Ilyen volt például a nukleá­ris fegyverkísérletek részleges el­tiltásáról szóló moszkvai szerző­dés aláírása, a Moszkva és Wa­shington közötti közvetlen, úgy­nevezett ,,forró drót” kiépítése, szovjet és amerikai tudósok együttes erőfeszítései a tenger vi­zének ihatóvá tételére. — Ezek­nek az erőfeszítéseknek eredmé­nyeként közelebb kerültünk a bé­kéhez — hangsúlyozza Johnson elnök. A továbbiakban arról beszél, hogy újabb lépésekre van szük­ség a béke irányában, az új vi­lágháború kockázatának csökken­tésére. A béketörekvések han­goztatása mellett Johnson kijelen­ti azt is, hogy növelni kell az Egyesült Államok katonai ere­jét. — A mai világban — mond­ja — szó sem lehet arról, hogy gyengék legyünk. Ám, a mai vi­lágban nincs helye a meggondo­latlanságnak sem, óvatosan kell bánnunk a nukleáris fegyverek­kel, mert e fegyverek valameny­­nyiünket megsemmisíthetnék. Az egyetlen út az, hogy józan eszünk­kel és minden akaratunkkal küzdjünk a meggondolatlanság ellen, és kétszeresen is meg le­gyünk győződve, hogy e fegyvert sohasem kell majd felhasználni — mondja az elnök. A könyvben van egy fejezet, amely „a kommunista veszély jellegét” fejtegeti. Ebben Johnson egyebek között ,,a kommunista agresszió” elleni harc ürügyével próbálja igazolni az Egyesült Ál­lamok dél-vietnami agresszióját és Kuba ellen követett agresszív politikáját. A parlament is foglalkozik majd a tejsztrájkkal Október 15-én tüntető felvonulást rendeznek a megyei székhelyeken Tizennégy közép- és délnyugat­franciaországi megye kisparaszti szervezetei hétfőn Périgueux-ben tartott értekezletükön elhatároz­ták: folytatják a tejsztrájkot és október 15-én tüntető felvonulást rendeznek a megyei székhelyeken, hogy a felvásárlási árak feleme­lését követeljék. S ha a kormány továbbra is kitart elutasító állás­pontja mellett, november 12-én traktoraikkal eltorlaszolják az utakat és megbénítják a forgal­mat. A Périgueux-ben összegyűlt küldöttek csatlakozásra szólítot­ták fel a többi megye parasztjait. A tejsztrájk Franciaország nagy részében tovább tart, a legtöbb városban nem lehet friss tejet kapni. Hat kelet-franciaországi megye termelői szervezete azon­ban felfüggesztette a sztrájkot, hogy „ne sújtsák a fogyasztókat”. Ugyanakkor felszólították a vidék parlamenti képviselőit, hogy a nemzetgyűlésben lépjenek fel a kormány parasztellenes politiká­jával szemben. A parlament pénteken tárgyal a tejsztrájkról. Hat ellenzéki képviselő interpel­lációt intézett a földművelésügyi miniszterhez, sőt a kormány me­zőgazdasági politikájával kapcso­latban fel akarják vetni a bizalmi kérdés­t is. (MTI) Az Humanité a kommunista pártok függetlenségéről és a mozgalom egységéről Henri Krasucki, a Francia Kommunista Párt Politikai Bi­zottságának póttagja az Humani­­téban a kommunista pártok füg­getlenségének és a nemzetközi kommunista mozgalom egységé­nek kérdésével foglalkozik. Rá­mutat, hogy a testvérpártok vi­szonyának lényege az elvek azo­nosságán alapuló egység, önkén­tes, de reális, nem formális egy­ségről van szó, amely a lényeges kérdésekben kollektíven megha­tározott, közös politikában jut kifejezésre. Mindegyik párt fele­lőssége tudatában maga határoz­za meg saját politikáját, országa konkrét adottságai szerint, a marxizmus—leninizmus alapján. A cikkíró ezután rámutat, alaptalan az az aggodalom, hogy egy újabb nemzetközi értekezlet esetleg korlátozhatja a pártok autonómiáját. A nemzetközi kom­munista mozgalomnak ma nem az a baja, hogy az egyes pártok nem elég autonómok. Ellenkező­leg, a mozgalom összetartását, egységét fenyegeti veszély. Ez a reális probléma, erre kell irányí­tani az erőfeszítéseket. A nem­zeti sajátosságok, a tényleges helyzetben mutatkozó eltéréseik jelentőségének teljes elismerése nem homályosíthatja el a tényt, hogy csak egy nemzetközi mun­kásosztály van — állapítja meg Henri Krasucki. NÉPSZABADSÁG KG­ST-tranárskovls Prágában A csehszlovák fővárosban ked­den megnyílt a KGST nemzetkö­zi mezőgazdasági tájékoztatási központjának második ülése, amely az 1965. évi közös munka­terv kidolgozásával foglalkozik. A munkaterv az oktatás, a könyv­tári munka és a munkamegosztás területén kifejtendő nemzetközi együttműködéssel kapcsolatban előirányozza a K­GST-államok mezőgazdasági tájékoztatási köz­pontjai hivatalos közlönyének kiadását. Ugyancsak kedden kezdte meg munkáját a szocialista országok erdőgazdálkodási üzemgazdászai­nak ötödik nemzetközi értekezle­te, amely összegezi az e területen kifejtett tudományos együttmű­ködés eredményeit, és felvázolja a további feladatokat. Az érte­kezlet október 10-én fejezi be munkáját. Nemzetközi szerszámgépgyártási komgresszus Budapesten A Gépipari Tudományos Egye­sület szerszámgép szakosztálya október 8 és 10 között rendezi meg az V. nemzetközi szerszámgép­gyártási kongresszust Budapesten. Október 12-én a KGM Műszaki Tájékoztató és Propaganda Inté­zete külföldi és hazai intézmé­nyek közreműködésével bemuta­tókat és szakmai előadásokat tart kiállítással egybekötve, Típusele­mek, építőszekrényelv a szer­számgépiparban címmel. A kiál­lítást a nemzetközi vásár Petőfi­­csarnokának szerszámgépipari termében rendezik meg. A Béke-világtanára megemlékezése Hermán Ottóról A Béke-világtanács 1964. évi ünnepeltjei sorába, halála 50. év­fordulója alkalmából felvette Hermán Ottót, a nagy magyar természettudóst és tudománynép­szerűsítőt. Ebből az alkalomból a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtá­ra összegyűjtötte Herman Ottó politikai levelezését, s levelei­ből az Akadémia értesítőjében, a Magyar Tudományban szemelvé­nyeket tett közzé. Az évforduló ünnepségei decemberben lesznek. 1964. október 7. szerda Nagy részvéttel temették el Nógrádi Sándornét Kedd délután a Mező Imre úti temetőben mély részvéttel kísér­ték utolsó útjára Nógrádi Sándor­nét született Hildegard Schwand­­tot, a párt és a munkásmozgalom régi harcosát. Az elhunyttól bú­csút vevők soraiban ott voltak a gyászoló hozzátartozók — közöt­tük Nógrádi Sándor, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke, Hil­­dagard Schwandt férje és harcos­társa. Részt vett a temetésen Ne­mes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnö­ke, továbbá a párt Köz­ponti Bi­zottságának több tagja, az el­hunyt régi küzdőtársai, munka­társai, ismerősei és tisztelői. A ravatalnál Komját Irén a II. kerületi Pártbizottság nevében búcsúzott Nógrádi Sándornétól, a szerény, melegszívű kommunista munkásasszonytól, aki férje olda­lán bátran küzdött az osztályharc legnehezebb időszakaiban is. A sírnál Fodor Zoltán a régi bará­tok és munkatársak részvétét fe­jezte ki. A koporsót az Interna­­cionálé hangjai mellett bocsátot­ták a sírba, amelyet elborítottak a gyász és a kegyelet virágai. Kormányhatározat az állami díjak és kitüntető címek adományozásáról alkotott törvényerejű rendelet végrehajtásáról A kormány határozatot hozott A Magyar Népköztársaság Ál­lami Díja, a Kossuth-díj, A Magyar Népköztársaság kiváló, illetve érdemes művésze kitün­tető címek adományozásáról szóló évi törvényerejű ren­delet végrehajtásáról. A ha­tározat egyebek között ki­mondja, hogy azok is elnyerhe­tik az Állami Díjat, illetve a Kos­­suth-díjat, akik a tudományos, a művészeti és a kulturális, vala­mint a társadalmi élet szervezé­sében érnek el kiemelkedő ered­ményeket. Az elbírálásnál csak olyan teljesítmén­yeket vesznek figyelembe, amelyek az adomá­nyozást megelőző három eszten­dőben születtek. A Magyar Népköztársaság ki­váló, illetve érdemes művésze címre azokat terjeszthetik fel, akik életük java részében a szo­cialista művészetek fejlesztésé­nek szolgálatában szereztek ki­magasló érdemeket. A különböző kitüntetésekre tett javaslatok alapjául csak olyan bemutatott, illetve közreadott eredmények — művek és teljesítmények — szol­gálhatnak, amelyeket a tudomá­nyos kritika, illetve a hivatásos bírálat már értékelt. A termelés­sel vagy a termelési folyamatok korszerűsítésével kapcsolatos tu­dományos műszaki vagy szerve­zési eredmények közül csak azok jöhetnek számításba a díjak oda­ítélésénél, amelyek legalább egy éve kipróbálás alatt állnak és a gyakorlatban is beváltak. Ha pe­dig termékről van szó, akkor az a feltétel, hogy hazai termelése legalább egy éve megfelelő szín­vonalon és eredménnyel megol­dott legyen. A kitüntető cím adományozá­sára irányuló javaslatokat az erre jogosultak az év során bár­mikor megtehetik. A kormány­­bizottság évenként a november 30-ig beérkező javaslatokat bí­rálja el. A november 30-a után beérkező javaslatokat a követke­ző évben bírálják el. A kitünte­tő címek adományozásáról a kor­mánybizottság előterjesztése alapján a Minisztertanács dönt. Az Állami Díjat, a Kossuth-díjat, a kiváló, illetve érdemes művész címet ünnepélyes külsőségek kö­zött az Országházban, általában április 3-án kell átadni. A kormány a múlt évi tör­vényerejű rendelet végrehajtásá­ról szóló határozatával egyide­jűleg felmentette a Kossuth-díj Bizottság eddigi tagjait, és kine­vezte az új Állami Díj és Kos­suth-díj Bizottság 63 tagú testü­letét. A bizottság elnöke Kállai Gyula, a Minisztertanács elnök­­helyettese. Az elnök, a mi emberünk A VILLÁNYI Új Alkotmány Termelőszövetkezet elnökére, Ar­­nold Jánosra mondják, akik jól ismerik, hogy még a jég hátán is megélne. Bizonyos, hogy aki tal­palatnyi háztáji földjén csupán salátából tizenhatezer forintot tud bevasalni, az nem elveszett em­ber. Beszélik a villányiak, hogy csodálatos módon esztendőről esz­tendőre akkor érik be kertjében a paprika és paradicsom, amikor a legjobb ára van a piacon. Az első primőr mindig az övé a köz­ségben. Az idén is ötezer papri­kát küldött a piacra akkor, ami­kor még csak darabszám árulták a kofák. Tél idején ugyanígy jár a háztájiban nevelt disznókkal, akkor gömbölyödik mázsa fölé a hízó nála, amikor a legjobban keresik, beköszön­tenek az első fagyos éjszakák. Nem kupec a termelőszövetke­zet elnöke, nem is tartja senki annak. Mint mindenkit, így őt is jól jellemzi azonban, hogy mi­lyen ember, milyen gazda az, ami az otthona körül történik. Nincs szíve veszni hagyni semmit, és mindenből a lehető legjobbat, legtöbbet akarja kiszorítani. S ez Arnoldéknál családi vonás. Az anyósa már hatvanéves, de Ar­­nold János ma sem tud olyan korán kelni, hogy az öregasszonyt megelőzze. Egyéni gazda korában, fiatalemberként megpróbált ki­fogni rajta, mert restell­te magát, hogy előbb lát a munkához az anyósa, mint ő. Hajnali négykor, ötkor már a földeken volt, de mindig csak másodikként. Most is így várt: az idős asszony reggel hatkor már a tsz-ben végzi a munkáját, de már előbb megön­tözte a kertet, mögötte minden otthoni dolog. Ilyenfajta a fele­sége, a leánya és a veje is. Még sohasem kellett egyikre sem szólni — láss végre munkához. NINCS MÁS magyarázat, hogy miért szavazott rá három falu népe, amikor 1960 késő őszén egyesültek a Villány környéki termelőszövetkezeteik. Nem szóno­kolt korábban a gyűléseken, nem igyekezett feltűnni sehol. A já­rási és a megyei vezetők közt sem volt pártfogója és nem is igyekezett ilyeneket keresni ma­gának. Nem volt párttag és mégis a kommunisták javasolták a köz­gyűlésen elsőnek az elnökségre. Nem azért, mert az ellenforrada­lom idején bátran viselkedett. S nem is azért javasolták, mert az ellenforradalom után, amikor új­ra szervezték a villányi termelő­szövetkezetet, az elsők között lé­pett vissza. Az egyesülésnél négy­­ezer-százhúsz holdas, hatalmas gazdaság alakult ki, és itt már nem volt szabad semmit sem koc­káztatni. Három falu sorsa mú­lott most már a tsz boldogulá­sán, parasztcsaládok százainak jövőjét kellett biztosítani. A já­rási vezetők hetekig járták a környéket, bekopogtattak minden házba, kérdezték az emberek vé­leményét. Először maguk is meg­lepődtek, amikor mind több he­lyen hangzott el: — Az Arnold János Jó lenne elnöknek. — Melyik Arnoldra gondolnak? — Arra, aki most a termelőszö­vetkezetben állattenyésztő. Mire a közgyűlésre került a sor, már mindenki egyetértett, csak az elnökjelölt tagadta, hogy jó lesz ez a választás. Nem a munkától félt, hanem a felelős­ségtől. Ugyanúgy megértette, mint a járás és a megye vezetői: száz és száz parasztcsalád meg­élhetéséről kell gondoskodni, még­pedig úgy, hogy mind többre jussanak. Nem bízott magában, hogy egy ilyen nagy gazdaságban is úgy helyt tud állni, mint ko­rábban a maga néhány holdján. A többiek pedig éppen ellenke­zőleg, benne bíztak, más jelöltről hallani sem akartak. S ma sem akarnak hallani sem­miféle elnökváltozásról. A na­pokban ezt ki is mondták: — A mi elnökünk vagy és az is ma­radsz! — ez így került a tsz ve­zetőségi ülés jegyzőkönyvébe is. Az egyik szomszédos gyengébb termelőszövetkezetbe kérték ugyanis félállásba elnöknek Ar­nold Jánost. A járási tanács is támogatta kérésüket, szóltak, hogy vállalja el ezt a feladatot is. Igent is mondott — feltételesen, ha a saját termelőszövetkezeté­nek vezetősége is hozzájárul. A vezetőség pedig nemet mondott: nem engedünk sehová, mert ma félállásba vinnének, holnap pe­dig már teljesen — magyarázták a döntésüket. A tanács vezetői kénytelenek voltak elmenni Vil­lányba, és meggyőzni az Új Al­kotmány vezetőségét. Magyaráz­ták, milyen fontos feladatra van szó, hogy segíteni kell azon a

Next