Népszabadság, 1964. október (22. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-07 / 235. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára 60 fillér NÉPSZABADSÁG 1964. október 7, szerda A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXII. évfolyam, 235. szám Az imperializmus és a gyarmatosítás elleni küzdelem a kairói értekezlet homlokterében Sugár András, az MTI kikül­­­­dött tudósítója jelenti. Az el nem kötelezett országok kairói állam- és kormányfői ér­tekezlete kedd délelőtt Charles Heleu libanoni államfő elnökleté­vel kezdte meg első munkaülését. A tanácskozáson felszólalt Sukar­­no indonéz, Tito jugoszláv, Bur­aiba tunéziai elnök és Souvanna Phouma laoszi miniszterelnök. Sukarno felszólalása éles vád­beszéd volt az imperializmus, a régi és az új gyarmatosítás ellen. Kijelentette, hogy az imperializ­mus és a kolonializmus erőinek kezében továbbra is nagy ha­talom összpontosul. Ezek az erők minden eszközzel megpróbálják fenntartani gazdasági és politi­kai uralmukat, éket akarnak ver­ni a fejlődő népek közé, támasz­pontokkal és gazdasági hídfő­állásokkal veszik körül a feltö­rekvő új államokat. Beszéde végéin nyomatékosan rámutatott: az imperializmus el­leni küzdelem ma éppoly fon­tos, mint a függetlenségért ví­vott harc időszakában. Az utána felszólaló Tito elnök rövid visszapillantást vetett a belgrádi értekezletre, majd rá­mutatott, az el nem kötelezett or­szágok mozgalmának, a béke és az aktív koegzisztencia politiká­jának mind nagyobb jelentőségé­re és befolyására. — Az enyhülés lehetővé teszi, hogy a világközvélemény figyel­mét fokozottabb mértékben a nemzetközi gazdasági problémák­ra irányítsuk — mondotta, majd elismeréssel szólt a genfi világke­reskedelmi értekezlet munkájáról. Javasolta, hogy a kairói kon­ferencia határozottan szálljon síkra az általános és teljes lesze­relés mielőbbi megvalósításáért, a föld alatti nukleáris kísérletek megszüntetéséért, a nukleáris fegyverek elterjedésének megaka­dályozásáért, a külföldi katonai támaszpontok felszámolásáért. Tito elnök után Burgiba tuné­ziai elnök emelkedett szólásra. Felhívta az értekezlet részvevői­nek figyelmét a kelet-nyugati­­ viszony enyhülésének jeleire, em­lékeztetett a részleges atomcsend­­egyezmény megkötésére, s kije­lentette: A megértés útja nyitva áll. Burgiba ezután arról beszélt, hogy az elmaradott országok né­peinek helyzetén segíteni kell. Souvanna Phouma laoszi mi­niszterelnök beszédében arra kér­te az értekezlet részvevőit, szólít­sák fel az 1962-es genfi egyez­mény aláíróit: járuljanak hozzá Délkelet-Ázsia békéjének helyre­­állításához. A délutáni ülésszak első fel­szólalója Aref iraki elnök volt. Síkraszállt a gyarmatosítás fel­számolása mellett, s csatlakozott az előtte felszólalókhoz, amikor sürgette, hogy a fegyverkezési költségeket fordítsák a fejletlen országok megsegítésére, a népek életszínvonalának emelésére. Azef után Mohammed Juszuf afganisz­táni miniszterelnök, majd Char­les Helou libanoni elnök szólalt fel. Csembe nem vehet részt Csombe kongói miniszterelnök kedden a hajnali órákban újabb, az előző napinál ezúttal valami­vel sikeresebb kísérletet tett ar­ra, hogy közelebb jusson az el nem kötelezett országok értekez­letéhez; kedden hajnalban az etióp légitársaság gépén meglepe­tésszerűen érkezett 20 főnyi kísé­retével a kihalt kairói repülőtér­re, ahol csupán a kongói nagykö­vetség néhány tagja szunyókált már a váróteremben. A kairói rádió bejelentette, hogy az értekezlet részvevői véglegesen döntöttek a Csombe-ügyben. A küldöttségek vezetői kedd délután ülést tartottak, s ezt követően be­jelentették: „Egyhangúlag úgy döntöttek, hogy jelenleg Csombe úr részvétele nem kívánatos.” Azt is elhatározták, hogy Kongót Ka­­szavubu elnöknek kell képvisel­nie. A küldöttségvezetők Diallo Tellit, az Afrikai Egység Szerve­zete főtitkárát kérték fel, tudassa ezt a Kairóban tartózkodó Csom­óéval. Az üléstereim Nasszer elnök megnyitó beszéde alatt. NDK-megfigyelők a konferencián A kairói csúcsértekezleten részt vevő nyugatnémet újságírók és az NSZK diplomatái körében élénk nyugtalanságot keltett az a tény, hogy Walter Ulbrichtnak a kon­ferenciához intézett üzenetét is­mertették a megnyitó ülésein. Az NDK két emlékiratot is inté­zett a kairói csúcsértekezlet vala­mennyi részvevőjéhez. Az egyik a világbéke és a német kérdés ösz­­szefüggéseit, a másik az NDK és az ENSZ viszonyát, a demokra­tikus német állam ENSZ-képvise­­leti jogát taglalja. Még nagyobb volt a bonni ál­lam képviselőinek megdöbbenése, amikor ismeretessé vált, hogy az NDK-t megfigyelők és hivatalos meghívott vendégek is képviselik. • _ ___ Ünnepség a Német Demokratikus Köztársaság megalakulásának 15. évfordulója alkalmából A Magyar Szocialista Munkás­párt Budapesti Bizottsága és a Hazafias Népfront budapes­ti bi­zottsága, a Német Demokratikus Köztársaság megalakulásának 15. évfordulója alkalmából, kedden ünnepséget rendezett a Magyar Optikai Művek Művelődési Há­zában. Részt vett az ünnepségen és az elnö­kségben foglalt helyet Kállai Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának elnö­ke ,és Rónai Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Péter János külügyminiszter, va­lamint Wilhelm Meissner, a Né­met Demokratikus Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott ma­gyarországi nagykövete. Ott volt az ünnepségen politikai, gazdasá­gi és kulturális életünk számos vezető személyisége. Megjelent a budapesti diplomáciai képvisele­tek több vezetője és tagja. A himnuszok hangjai után Harmati Sándor, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának titká­ra üdvözölte a megjelenteket, majd Kállai Gyula mondott ün­nepi beszédet. M knilai imtfulu elvinrs ünnepi bessétSe — Ezekben a napokban nem­csak nálunk, de sok más ország­ban és fővárosban, a világ meg­annyi helyén a béke és a haladás hívei megemlékeznek korunk tör­ténetének egyik legfontosabb dá­tumáról, a Német Demokratikus Köztársaság kikiáltásának 15. év­fordulójáról — kezdte ünnepi be­szédét Kállai elvtárs. — Enged­jék meg, hogy csatlakozva a vi­lágszerte ünneplő és jókívánsá­gaikat kifejező száz- és százmil­liókhoz, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsá­ga, a magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormány, az egész dolgozó magyar nép nevében me­leg szeretettel köszöntsem nagy nemzeti ünnepe alkalmából a test­véri Német Demokratikus Köz­társaság kormányát, munkasze­rető, szocializmust építő népet és vezető erejét, a Német Szocialis­ta Egységpártot! Ezután az ünnepi szónok hang­súlyozta: 1949. október 7-e, a Né­met Demokratikus Köztársaság megteremtésének napja, forduló­pontot jelentett a német nép és Európa történetében. Azt jelen­tette, hogy azon a német földön, amelyet a szovjet csapatok meg­tisztítottak a náci hordáktól, ott, ahol korábban a finánctőke leg­­reakciósabb, legsovinisztább cso­portjainak nyílt terrorista dikta­túrája, a fasizmus uralkodott, a háború utáni fejlődés eredménye­ként a nép hatalma jött létre és demokratikus rend alakult ki. Az utóbbi tizenöt évben sors­döntő változások történtek a né­met föld egy részén, a Német De­mokratikus Köztársaságban. Fel­számolták a régi, kapitalista ki­zsákmányoló társadalmi rendet, lerakták a szocializmus alapjait és a munkások, a parasztok, az értelmiségiek e szilárd alapokon fejlesztik tovább hazájuk gazda­ságát és kultúráját. Ma ez az ország a világ első tíz ipari hatalma között foglal helyet, s csaknem annyi termé­ket gyárt, mint amennyit a csak­nem négyszer akkora, úgyneve­zett „Német Birodalom” termelt 1936-ban. A hatalmas földbirtokokat, ame­lyek évszázadokon át a reakció, a terror, a tőkés-földbirtokos dikta­túra melegágyai voltak, elsöpörte a demokratikus földreform. S a német parasztság — az idők sza­vát követve — később szövetkeze­tekbe tömörült, a szocializmus út­ját választotta! Kállai elvtárs emlékeztetett ar­ra, hogy a Német Demokratikus Köztársaság dolgozói rendkívül nehéz körülmények között, az im­perializmus közvetlen támadásai­nak tüzében, elhárítva legkülön­bözőbb behatolási kísérleteiket és provokációikat, végzik munkáju­kat, harcolnak az új társadalmi rendért, a béke fenntartásáért, a nép életkörülményeinek javítá­sáért. Hangsúlyozta: a népi Né­metország sikereinek első számú forrása, hogy az országot követ­kezetes marxista—leninista párt vezeti: a Német Szocialista Egy­ségpárt­ — Történelmi tény — mondot­ta ezután Kállai elvtáns —, hogy a második világháború után két német állam alakult ki: a Német Szövetségi Köztársaság, ahol ame­rikai segítséggel restaurálták a monopoltőke uralmát, s a Német Demokratikus Köztársaság, ahol a dolgozó nép jutott uralomra és a munkásosztály vezetésével szocia­lista társadalmi rendet teremtett. Tudjuk, hogy a Német Szövet­ségi Köztársaságban nagy befo­lyása van azoknak a szélsősége­sen revansista, militarista erők­nek, amelyek szeretnének elég­tételt venni a második vi­lágháborúban elszenvedett ve­reségért, s a háború után kiala­kult európai határok erőszakos megváltoztatására törnek. Csak a legteljesebb politikai vakság dik­tálhatja azt a politikát, amelyet a Német Demokratikus Köztársa­sággal és más szocialista orszá­gokkal szemben Nyugat-Német­­ország egyes befolyásos csoport­jai követni szeretnének. A Német Demokratikus Köz­társaság határai — éppúgy, mint bármely más szocialista országé — szentek és sérthetetlenek, azok biztonságát a szocialista tábor, a legyőzhetetlen Szovjetunió, a Var­sói Szerződés tagállamainak egye­sített katonai ereje, s a világ ha­ladó és békeszerető erői garantál­ják! A világfejlődés egész menete cáfolja és romba dönti a bonni stratégák és az észak-atlanti szö­vetségbeli támogatóik terveit. Hiá­ba dugják strucc módjára a ho­mokba, illetve revansista ábránd­jaik ködébe a fejüket, a Német Demokratikus Köztársaság nem­zetközi tekintélye töretlenül erő­södik, s az imperialista hatalmak minden igyekezete dacára külpo­litikai elszigetelésének terve cső­döt mondott! A Német Demokra­tikus Köztársaság 49 országgal tart fenn hivatalos kapcsolatot, s több­­mint 100 állammal kereske­dik. Nemzetközi tekintélyének nö­vekedését jól mutatja az a barát­sági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezmény a Szov­jetunió és a Német Demokratikus Köztársaság között, amelyet épp a napokban ratifikáltak mindkét országban. Változatlanul valljuk — hang­súlyozta Kállai elvtárs —, hogy szükségszerű, és a második világ­háború befejezése után csaknem húsz évvel, rég időszerű a német békeszerződés megkötése, és ez­zel a háború utolsó maradványá­nak a felszámolása is, mert ezek nemcsak a fájdalmakkal terhes múltat idézik, hanem veszélyez­tetik a jelen békéjét is. A béke­­szerződés megkötését a két Né­metországgal, s ezen az alapon az önálló jogi egységet képező Nyu­­gat-Berlin helyzetének rendezé­sét nem valamiféle szubjektív óhaj, egyes államcsoportok önös (Folytatás a 2. oldalon.) A díszü­nnepség elnöksége.

Next