Népszabadság, 1965. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-24 / 20. szám

1965. január 24. vasárnap Az bforyMr 'ItAclábrf Minden aforizmában van egy gramm igazság és egy kiló túlzás. * Egyesek már azért is támadják a fiatalokat, ha nincs miért támadni őket. * Beszéde előtt megígérte, hogy ezúttal félreteszi a sablont és hozzányúl a problémákhoz. Aztán természetesen félretette a problémákat és hozzányúlt a sablonhoz. * öregek számára a legideálisabb szociális otthon a család. * Lány: Csupán egy picinyke nézeteltérés volt köztünk. Én egészen nagy esküvőt akartam, ő semmilyet.” ^ Aki nem hagyja úegy szédíteni magát, hogy „vagy-vagy”, az végeredményben mindig talál egy harmadik megoldást. * Előfordul, hogy olyan erődítményeket védenek, amelyek már régen elestek. ^ Van, aki ügyeiben oroszlánként küzd. És van, aki görényként. * Egy sportkocsi vonzerejével manapság egy nő sem tud konkurrálni. * Nagyon hisz a saját küldetésében, de nem hisz azokban, akik őt küldték. Senkinek sincsenek olyan pon■ tos - értesülései az időjárásról, mint annak, akinek nincs esernyője. ^ Egyes emberek kibírják két percig lélegzés nélkül, két hétig ivás nélkül, egy hónapig evés nélkül és több évig gondolkodás nélkül. * Érdekes természeti jelenség: vannak, akik a főnök árnyékában sütkéreznek. * Gyáva az, aki veszély esetén a lábával gondolkodik. * Sokszor nehéz eldönteni, ki rontja el a gyereket helytelen nevelési módszerével, a papa-e vagy a mama. A legjobb tehát mindent a nagymamára fogni. * Jól nevelt férfi sohasem mond ellent egy nőnek. Ez nemcsak udvariasabb, hanem okosabb is. A szívtrombózishoz vezető út mértékletességi fogadkozásokkal van kikövezve, amelyeket nem tartanak be. Nem szeretem a rosszmájú megállapításokat. Szerintem igenis elképzelhető olyan eset, hogy hivatali dolgozó nem a munkaidőben megy hajat vágatni, vagy fogorvoshoz. V. J. Egymilliárd forint a Műszaki Egyetm korszerűsiírszer A század elején épült, s ezért a modern mérnökképzés mármár tárgyi feltételeit nélkülöző Budapesti Műszaki Egyetem korszerűsítésére 20 éves távlati tervet dolgoztak ki. Megvalósítását 1960-ban kezdték el. 1980-ra több mint egymilliárd forintot költenek arra, hogy mind az épületek, mind pedig a berendezések jobban szolgálják a műszaki mérnökök tanulását. Az eddigiek során nem történt elmaradás a program megvalósításában. A 41-es építőipari vállalat folyamatos munkája eredményeként 1962 decemberében átadták az új villamoskari épületet. A különféle laboratóriumokat (kalorikus, kémiai-technológiai, gázturbina-kísérleti), amelyek egymással zárt átjárókkal vannak összeköttetésben, két hónapon belül vehetik birtokukba a hallgatók. A most épülő 3-as számú, csupa üveg, 11 emeletes tanulmányi épületben 48 rajzterem kap helyet, scsatlakozik hozzá három előadóterem is: egy 500 és két 300 személy befogadóképességű. Ez a létesítmény az év végére készül el. Az egyetem épülettömbjei közelségében 1000 férőhelyes fiú- és 430 férőhelyes leánydiákotthon építését kezdték meg. Az új létesítményekkel egy időben — folyamatosan — nyolcmillió forintot használnak fel évente az épületek és a berendezések felújítására. A többi között 1967— 68-ra tanulmányi célra atomreaktor épül. T. D. nak is. 56 éves korában. Azelőtt napszámoskodott, udvaros, mindenes volt a vendéglősnél, később pedig az egyik terménykereskedőnél. Én tudom, mert tanúja voltam, hogy embertelenül sokat dolgozott. Mégsem vitte semmire, ritka volt az az esztendő, amikor nagy keservesen meghizlalt egy disznót. Rongyosan járt, nélkülözött a családjával együtt. Amikor megkapta az örökséget, olyan vad igyekezettel vetette magát a gazdálkodásba, mint a megszállott. A falatot is megvonta magától, és két év múlva vett egy lovat meg kocsit. S rá egy esztendőre termelőszövetkezeti tag lett belőle, be kellett adnia földjét, lovát, kocsiját. Annak az évnek a nyarán megint hírt kaptam róla. Megírták, hogy négy hónapig felé sem nézett a termelőszövetkezetnek, de a nyár elején, hosszas töprengés után, jelentkezett munkára. Az egyik növénytermelő brigádba osztották be. Eleinte nem beszélt senkivel, csak dolgozott, kora hajnaltól késő estig. Úgy hajtotta magát, hogy a többiek már azt kezdték mondogatni, alighanem meghibbant. Emlékszem régről, hogy milyen dühös szorgalommal végezte a legnehezebb munkákat is. Tizennégy éves voltam, amikor először lettem marokszedő. Laci bátyámvolt a kaszásom. Nagyon fárasztott a marokszedés, de ő kíméletlenül űzött, hajtott engem is. Mások visszafordultak, ha a tábla végére értek, s úgy fogtak új rendet, ő pedig pihenés nélkül körbekaszálta a táblát. Mint a megváltás, úgy vártam, hogy legalább egy kaszafenésnyi időre álljunk meg. A cséplőgéphez is ő szerzett be, először törekhordónak, később kévevágónak. Ő volt az etető. Szusszanásnyi pihenőm sem volt mellette, veszettül adagolta, tömte a gépbe a kévéket. De nagyon szeretett. Mindig nekem adta a legjobb falatokat, megtanított fogásokra, amelyek megkönnyítik a munkát. Ha meg volt velem elégedve, megkaptam a legnagyobb elismerést, amit valaha is hallottam tőle: „rendes ember lesz belőled, te, gyerek”. Lehet, hogy mosolyognivaló -e ez az egész, de mit tagadjam, belőlem máig sem vesztek ki azok az érzések, amelyek abban az időben születtek bennem. S nem felejtem el azt sem, hogy milyen rettenetesen fájt, amikor ez az ember megtagadott, megátkozott. Sem babonás, sem vallásos nem vagyok, de valami megroppant bennem akkor. Titkoltam, és az az igazság, hogy mély sebet kaptam. Nagyon sokára gyógyult be, s ma is mindjárt eszembe jut, ha véleményeket, vitákat hallok agrárpolitikáról, termelőszövetkezetekről, parasztemberekről. Különösen akkor, ha fennsebbséges kinyilatkoztatások jutnak el hozzám szóban vagy írásban. Olyanok, amelyek mögött keresve sem találok megpróbált emberséget. Az én falum termelőszövetkezete azok közé tartozik, amelyek már az első esztendőt elég jó eredménnyel zárták. Laci, bátyám, aki nyárig nem dolgozott, de attól kezdve nagyon, tízezer forinton felüli értékű részesedést vitt haza. A következő évben már kora tavasztól részt vett a közös munkában, sőt, a téli hónapokban is, mert jól ért a barkácsoláshoz, s az építkezéseknél, tatarozásoknál is hasznát vették. 1962-ben 15 000 forint lett a jövedelme, és elég szép bevétele volt a háztájiból is. Soha életében nem keresett ennyit egy év alatt. Megírták a falumból, hogy sokkal jobb kedvű már, beszédesebb is, és olykor keményen odamondogat az elnöknek meg az agronómusnak, ha hibát lát a közös gazdálkodásban. Jólesett hallanom ezeket a híreket, s érleltem magamban az elhatározást, hogy meglátogatom Laci bátyámat. Most két éve, az egyik január végi szombaton, két barátommal ultiztunk ebben a szobában, ahol most beszélgetünk. Egyszer csak megszólalt a csengő, s én nagy morogva mentem ajtót nyitni, mert éppen piros negyven-százultit jelentettem be, amikor a csengetés megzavart. Szomszédasszonyunk csengetett, s egy csomagot adott át. Délelőtt hozta a postás, amikor nálunk senki sem volt otthon. Elvettem a csoma got, letettem az előszoba sarká-ba, és siettem vissza kártyázni. Csak miután a vendégeim el- mentek, akkor bontottam ki a csomagot. Hurka volt benne, kolbász, disznósajt, töpörtyű, két szelet hús és egy darab máj. Meg egy félbetépett iskolai füzetlap. A Házigazdám felállt, odament ,a szekrényhez, kivett belőle egy dobozt, abból pedig azt a bizonyos irkalapot, s ideadta. Öre- iges, gyakorlatlan betűkkel né-i hány sor írás volt rajta: „Volt, ami Volt, felejtsük el, fogyasszátok egészséggel. Laci bátyád.” Gulyás Pál MPSZABADSAG Vidéki cégek Budapesten Lapozom a fővárosi telefonkönyvet. Mennyi vidéki gyár, vállalat kirendeltsége, irodája működik Budapesten. Félóra alatt legalább hatvan ilyen kirendeltség címét és telefonszámát írom ki. Nézzünk körül néhány ilyen kirendeltségen. Az íróasztal öntörvénye szerint Az Alpári Gyula utca 10. számú ház földszintjét és első emeletét vidéki gyárak fővárosi irodái, kirendeltségei foglalják el Az egyiknek az ajtaján táblácska tájékoztat: Szombathelyi Pamutipar kirendeltsége. Az irodában hárman dolgoznak: Süle József kirendeltségvezető és két előadó. Rajtuk kívül alkalmaztak még egy nyugdíjast is. — Mert annyi a munka, és kevesen vagyunk ... Nem leépíteni kell bennünket, hanem embert felvenni — mondja az egyik előadó, miközben arról faggatom őket, mi indokolja „létüket”. — Áruforgalmi ügyek! Meo-reklamációk! Vagy bármiféle gyári probléma felmerül, azt mind mi intézzük. Még az anyagbeszerzést is.— Miért nem Szombathelyről intézik a vállalat ügyeit? — Mert messze van, és minden központi szerv a fővárosba települt. — Ez igaz. De akkor minden vidéki gyár követelhetné magának, hogy fővárosi kirendeltséget nyisson. Nem? Egy megbízott nem lenne elég? Miért maceráljuk őket? Egy szobával arrébb a Győri Textilipari Vállalat kirendeltsége. Egy vezető, három előadó, egy hivatalsegéd és négy telefon az „állomány”. A munkájukról, a feladatukról nem kaphatok felvilágosítást: Kárász Andorné a győri központhoz utasít. Hát egy kirendeltségtől már ennyit sem lehet megtudni? No mindegy! Látom, nem tetszik, hogy firtatom a fővárosi iroda létjogosultságát. — Miért bennünket maceráznak, akik csak öten vagyunk? — mondja Kárásznál — Azokhoz persze nem nyúlnak, akiknek a fővárosi kirendeltségén hatvanan dolgoznak! — Melyik az a vállalat? — Nem mondom meg! Nekem semmi közöm hozzá! Elárulom, kerestem később ezt a kirendeltséget, de nem találtam. Lehet, hogy van ilyen nagy létszámú iroda, lehet, hogy nincs. Menjünk tovább. A Győri Műbőrgyár kirendeltségén hat adminisztrációs dolgozóból, egy tucat segédmunkásból, néhány raktárkezelőből áll a létszám. És ebben a házban kapott helyet még a Pápai Textilgyár kirendeltsége is, három fővel,"továbbá a Kaposvári Textilgyár fővárosi irodája két fővel. (Ez utóbbinak ráadásulBudapesten van a központja is, mivel a kaposvári gyár csak telleshely!) Kérdem tőlük: nem lehetne csökkenteni egy-egy főre a létszámot, és egy központi irodába tömöríteni a megbízottakat? Így néhány ügyintéző elvégezhetné azt, amit csupán ebben az épületben legalább huszonöten látnak most el. A megszűnt gyár raktára Minden vidéki ruhagyárnak van Budapesten irodája, kirendeltsége, s ha valahol tényleg meg lehetne valósítani a központi ügyintézést, ezeknél a vállalatoknál feltétlenül. A Kaposvári Ruhaüzem Aradi utcai irodájában ketten, a Szegedi Ruhagyár Bacsó utcai kirendeltségén hárman, a Debreceni Ruhagyár és a Soproni Ruhagyár Üllői úti irodáin négyen, illetve hárman intézik anyavállalatuk ügyes-bajos dolgait. Teljesen érthetetlen ez a széttagoltság, a munkaerőnek ilyen felesleges lekötése, hiszen aligha valószínű, hogy nem tudnának egy helyen, kis létszámmal foglalkozni a vidéki ruhagyárak budapesti problémáival. Most tizenketten látják el ezt. Bár még abban sem vagyok biztos, hogy tényleg szükség van a fővárosi ügyintézőkre, hiszen sok vidéki gyár fővárosi kirendeltség nélkül intézi ügyeit, s nem is rosszul. Más gyárak meg helyiségeket, olykor lakásokat foglalnak el tucatszámra feleslegesen, a költségekről nem is szólva. A felesleges helyiségfoglalás ékes példája, hogy a Horn Ede utcában, az egyik, utcáról nyíló tágas pincehelyiség bejárata fölött tábla hirdeti: Komárom megyei Vasbetongyár raktára. A nagy helyiségben mindössze négy árva autógumi lustálkodott, egyébként üres volt a raktár. Az irodában valaki persze ült az íróasztalnál, az asztal sarkán telefon állt. A Komárom megyei gyár már beolvadt a Budafoki úti Betonelemgyártó Vállalatba, tehát a fővárosban van a központjuk, s így a Komárom megyei Vasbetongyárból gyárrészleg, telephely lett. S igaz, hogy itt a központ nagy raktárral, ügyintézőkkel, akiknek éppen az a dolguk, hogy a vidéki telephelyek ügyeit is intézzék, de azért a fővárosi raktárt fenntartják a komáromiak, mint ahogy a megbízottat is fizetik! Elvégre négy autógumi mégiscsak van a helyiségben! Fizető vendégek, itt felejtett osztály Hasonló esettel találkoztam a Mérleg utcában is: az Esztergomi Szerszámgépgyár is gyáregység lett, beolvadt a Szerszámgépipari Művekbe, ám még mindig megmaradt kirendeltsége. Lakást bérelnek a Mérleg utcában az IBUSZ fizetővendég-szolgálattól, s itt dolgozik az esztergomiak kirendeltségének hat embere! Nem furcsa? Minek jött létre a köz, pont, ha ugyanúgy kell továbbra is a kirendeltség? Reméljük, az IBUSZ rövidesen visszakapja a lakást eredeti céljaira Ezzel a fizetővendég-szolgálattal, bérért „irodával” különben másutt is lehet találkozni. Például a Győri Célgépgyár bérel a Nagymező utca 49. alatt egy jó tágas szobát kirendeltsége számára. Ketten dolgoznak itt- vezető és beosztott! Egyiküket sem találtam meg, ellenben a lakás tulajdonosa mondta, hogy már két éve kapja a havi ezerkétszázat a szobáért — mennyit fizet akkor a gyár az IBUSZ-nak?! —, s ő persze nagyon szívesen veszi ezt az irodásdit. Gyakori az is a fővároson, hogy egyik-másik összevont, vidéki városban központosít it várkilát Budapesten hagyja valamelyik osztályát. Nézzünk egy példát. Valamikor a Zichy utca 32-ben működött a Dunántúli Rostkikészítő Vállalat központja, igaz, egyetlen gyáregysége sem volt Budapesten, de a központ azért a fővárosban volt. A vállalat megszűnt, s szegedi székhellyel új vállalatot hoztak létre, mivel a kendertelepek azon akörnyéken vannak. Neve: Rostkikészítő Vállalat! Egy nagy létszámú kirendeltség azonban a fővárosban maradt. Indok: a lentelepek a nyugati határ mentén vannak. Ez év január elsején azután a kirendeltség is megszűnt, helyesen. Csakhogy a szegedi vállalat központjának egyik osztálya, s pontosabban a lenrostosztály ugyanazokkal az emberekkel — mint korábban a kirendeltség — ugyanitt, ugyanebben a házban dolgozik tovább. — Miért varr a lenrostosztály Budapesten? — kérdem dr. Brada János osztályvezetőt. — Mert a nyolc lenrostgyáregye rség a nyugati határszélen van, s Szegedről odautazgatni hosszadalmas, költséges lenne. — Akkor miért nem helyezik ki az osztályt, mondjuk Szombathelyre? — Mert az Szegedtől szintén messze van. Mi most középen vansgyünk. — Tartozik önökhöz budapesti gyáregység? — Hányan dolgoznak az osztályon? — Hat előadó, három gépíró. Ezenkívül lesz egy műszaki, egy pénzügyi, egy munkaügyi és egy mezőgazdasági előadónk. S persze anyagbeszerzőnk. Körülbelül hasszan dolgozunk majd itt.. . — A telephelyeknek külön ad- minisztrációjuk van? — Természetesen, mi csak az elvi irányításnál foglalkozunk ... — Osztályvezetői értekezletre ! Szegedre járnál? ! — Igen. 1 Később tudom meg, hogy a Szegedi Rostkikészítő Vállalatnak van ezenkívül az Eötvös utcában még egy nyolcfős anyagbeszerzői csoportja is. Ez a ..kihelyezett” vagy inkább itt ragadt osztály — amelynek legközelebbi termelő- s üzeme is száz—százötven kilomé- sterre fekszik a fővárostól, s Budapesthez az égvilágon semmit sem köti — lebeg a levegőben, mint Mohammed koporsója. Valószínűleg arról van szó, hogy az itt dolgozók nem hajlandók elköltözni a fővárosból, s így a vállalatvezetés is kénytelen volt belenyugodni ebbe a megoldásba. Milyen a költség, mennyi lekötött helyiség ? — ugyan miért maradnak ki ilyen tényezők a számításból? Csak egy kis irodácska... Sovány kis képet adtam a valóságnak, amikor néhány vidéki gyár kirendeltségét, fővárosi irodáját bemutattam, hiszen jóval több ilyen szervről van szó valójában, mint amennyit egy riportban fel lehet sorolni. Biztos, hogy az említett és itt nem említett vállalatok közül némelyiknél indokolt, hogy legyen állandó képviselője, esetleg kis létszámú kirendeltsége a fővárosban. Hogy melyiknek és milyen létszámmal, ezt egyenkénti vizsgálat döntheti el De mindenféle vizsgálat nélkül is bizonyos, hogy soknak semmi létjogosultsága sincs, és csak ugyanaz tartja őket életben, mint ami miatt oly vonakodva halad egyes budapesti üzemek vagy részlegek vidékre telepítése. Takarékosságról ésszerű munkamenetről,, a felesleges adminisztráció leépítéséről mostanában elég sokat beszélünk. Érdemes lenne ezen a területen is körülnéznie a Fővárosi Tanácsnak, együtt az illetékes tárcákkal. Bizonyos, hogy sok felszabaduló lakás, irodahelyiség, költségmegtakarítás lenne az eredménye. Szabó László : Nem. II