Népszabadság, 1965. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-12 / 36. szám

1965. február 12, péntek NEPSZABADSAG (Folytatás a 4. oldalról.) két is, rendszerint szombat dél és hétfő reggel között, tehát a hét végi pihenő alatt történik. Min­denki látott már vasárnap gép­kocsival száguldó ámokfutót, aki nemegyszer feleségével és apró gyermekeivel együtt a kigondolt kirándulóhely helyett a kórházban vagy rosszabb esetben a temető­ben köt ki. Meg kellett szigoríta­ni a gépkocsivezetői vizsgát, a közlekedés ellenőrzését, de úgy látszik, ez nem elég, még többször kell alkalmazni a jogosítvány megvonását is, és más erélyes és célravezető intézkedéseket kell tenni. És nem szabad tűrni, hogy az ön- és közveszélyes emberek ilyen módon közlekedhessenek út­jainkon. Arin alakul megnyugtatóan a nrp«zapornlnt Tisztelt országgyűlés! Mi a szocializmus építésében értékeljük és alkalmazzuk az er­kölcsi és anyagi ösztönzőket, azaz a jó munka kitüntető és nyilvá­nos elismerését, népszerűsítését, ugyanakkor a magasabb bért, ju­talmat azért a több munkáért, amelyet valaki a társadalomnak nyújtott. Valljuk, hogy a szocia­lista építésnek az életszínvonal emelkedését kell eredményeznie a dolgozók összessége és a jól dol­gozó egyének számára is. Ebből következik, hogy nem tartjuk társadalomellenes maga­tartásnak, ellenkezőleg, helyesel­jük, ha valaki becsületes munká­jával keresett pénzét megtakarít­ja és televíziót, hűtőszekrényt, motorkerékpárt, autót vagy bár­mi egyebet vesz magának, uta­zik vagy családi házat épít. De nem helyeseljük, ha valakinek az életszemlélete annyira eltorzul, hogy nem a becsülettel végzett munka emberi öröme, az annak révén elnyert tisztesség adja élete I értelmét, hanem fődoiog lesz I számára a szerzés, a hörcsögként I való gyűjtés. Kétségtelen, hogy • az életviszonyokban bekövetkezett jelentős javulás sokaknál az ego­izmus, az önzés eluralkodására vezetett. Ez az egyes ember szá­mára — szerintem — tragédia, a közösség számára pedig komoly tünet és figyelmet érdemlő prob­léma. A korlátolt önzésnek vannak más, súlyosabb következményei is. Az utóbbi időben nyilvánosan is több ízben foglalkoztak a szü­letések számának nálunk az el­múlt években bekövetkezett csökkenésével, a népszaporulat kedvezőtlen alakulásával. A kivál­tó okok között természetesen sze­repet játszott mind a háború, mind az 1956-os ellenforradalmi felkelés összes következményei­vel együtt, s nem utolsósorban azzal együtt, hogy a családok százezreinek időleges vagy végle­ges széthullásával jártak. Volt ebben szerepe a nagyará­nyú iparosításnak, és bizonyos mértékig a mezőgazdaság szocia­lista átalakulásának is, mert ezek elkerülhetetlenül együtt jártak jelentős tömegek, különösen fia­talok, városba költözésével. Az említett okok, mondhatnánk, tör­ténelmiek. A problémában azon­ban más tényezők is közrejátsza­nak. Az emberek, kikerülve a há­ború poklából, majd az ellenfor­radalom megrázkódtatásából, kezdtek kicsit többet törődni az­zal, hogy jobban éljenek. 1957 után az életszínvonal is gyorsab­ban emelkedett. Az életnívó emelkedése — ez ismert dolog — mindenütt együtt jár a születési arányszám csökkenésével. A jobb életre törekvés, amíg összhangban van a társadalmi haladással, egészséges, azon túl azonban a társadalom érdekeit sértő önzéssé torzul. Napjainkban ez a káros önzés fiatal házasok­nál gyakran tapasztalható, pedig bizonyos, hogy azok, akik most kényelmi okokból tehernek érzik a gyermeket, húsz év múlva ke­serves könnyeket ontanak majd, hogy az autó, a szórakozás, a ké­nyelmesebb élet kedvéért le­mondtak a legnagyobb örömről, a gyermekről. A bajt tetézi az, hogy sokan könnyelműen és ismételten szán­ják rá magukat a művi vetélésre, amely tönkreteszi a leendő anyák egészségét. Az orvosi bizottságot arra hoz­ták létre, hogy orvos ítélje meg, indokolt-e vagy nem, hogy a vá­randós fiatal nő gyermeket hoz­zon világra. (Taps.) Az orvosi bizottságok vegyék komolyan feladatukat. • Mivel ez össztársadalmi és nem hatósági kérdés, nem tartjuk cél­szerűnek a korábbi években al­kalmazott kényszerintézkedéseket. Nyilvánvaló viszont, hogy komo­lyan és sokoldalúan kell foglal­kozniuk a kérdéssel egészségügyi, anya- és ifjúságvédelmi szer­veinknek és társadalmi szerveink­nek is. Nem utolsósorban a tár­sadalmi nevelés, a korlátolt ön­zés elleni eszmei harc eszközeivel kell küzdeni az egészséges nép­szaporulati arány eléréséért. I emberi vonatkozású dolog tilos j volt. Erre mindenki emlékszik. | Nekem viszont úgy tűnik, hogy j most, mintha kicsit túl sok helyet kapnának egyedi problé­mák, extrém esetek. Túl sok a divat, meg kell mondani, az eről­tetett erotika, a modemkedés. Népszerűsítik a kártyát, még a sporttal is most mintha megint az egészségesnél kicsit többet foglal­koznának. Mi szeretjük a sportot általában, én is szeretem, de már megint olyan helyzet kezd előáll­ni, hogy egy lesántult balössze­kötő hogylétéről hétfőn is, ked­den is, szerdán is, pénteken is ér­tesül az egész ország, de önfelál- kozó, dolgozó munkásokról, pa­rasztokról, értelmiségiekről, tudó­sokról nem lehet eleget hallani és olvasni. Én azt gondolom, hogy ezeket a dolgokat nem kell szám­űzni. Tudomásul kell vennünk, hogy ilyen igényük is van az em­bereknek. Kell egy kis pihenés, egy kis lazítás mindenkinek. Ezt be kell látni. De én azt hiszem, erkölcsnek és a szocialista eszmé­nek. Ezzel a kérdéssel annál is in­kább foglalkozni kell, mert bár lényegesek, fontosak és nélkülöz­hetetlenek a szocializmus építésé­nek anyagi feltételei, még fonto­sabb, még nélkülözhetetlenebb a szocialista módon élő, dolgozó és gondolkodó ember, aki áldozat­készen, odaadással küzd nagy cél­jainkért. A csütörtöki ütés Az alábbiakban közöljük az országgyűlés csütörtöki vitáját az idei költségvetés törvénytervezetéről. Elsőnek Nagy Antal szólalt fel. Felszólalásában a kormány ta­karékossági intézkedéseivel és a végrehajtás különböző lehetősé­geivel foglalkozott. — A takarékosság egyik fontos eszköze a létszámgazdálkodás egyes aránytalanságainak a hely­rehozása. Több népgazdasági ág­ban erősen felduzzadt a létszám, aminek oka sok esetben a bürok­rácia növekedése. A bürokrácia csökkentésére születtek már hasz­nos kezdeményezések. Igen jó példát mutatott erre a Művelődés­ügyi Minisztérium azzal, hogy egy sor felesleges adminisztrációs munkát megszüntetett. Kevesebb lett a jegyzőkönyvek száma, meg­szüntette az iskolai élettel kapcso­latos felesleges statisztikai adatok szolgáltatásának sorát, kevesebb ' lett az értekezlet. Ez sokat ! segített a túlterhelt pedagó­gusok munkáján és növelte az ok­tatás hatékonyságát, mert az így felszabadult időt pedagógusaink az ifjúság nevelésére és oktatásá­ra fordíthatták. A képviselő a továbbiakban ar­ról beszélt, hogy a helyes létszám- gazdálkodás kialakításában, a ta­karékosság fokozásában fontos he­lyet foglal el a másodállások kér­dése. Az ezzel kapcsolatos intéz­kedés megnyugtató, de a végre­hajtás gondos ellenőrzést kíván. Szóvá kell tenni, hogy bár a má­sodállásokra vonatkozó rendelke­zés a takarékosságot is szolgálja, egyes esetekben mégis ellenkező következményekre vezet. Sok he­lyen ugyanis azért létesítettek má­sodállást, mert a munka természe­te nem tette szükségessé a főál­lást. A rendelkezés mechanikus értelmezése miatt most több meg­szüntetett másodállást szerződé­sileg kellett rendezni, s ennek na­gyobb a költségkihatása, mint amennyi a másodállásé voít. A képviselő befejezésül néhány olyan példát mondott el, amelyek alátámasztják, hogy sok helyen mechanikusan, formálisan értel­mezik a takarékossági intézkedé­seket, s ezek igen sok esetben a visszájára sülnek el. Hangsúlyoz­ta, hogy minden egyes intézkedés­nél alaposan át kell gondolni an­nak népgazdasági, össztársadalmi hasznosságát, majd a költségveté­si törvényjavaslatot a maga és a Komárom megyei képviselők ne­vében elfogadta. Ezután Németh Károly, az MSZMP Központi Bizottságának titkára kért szót. Néniéül Károk beszéde Akikről mindönki példát vehet Tisztelt országgyűlés! Politikai, gazdasági és társadal­mi életünk általam érintett fontos kérdéseinek megoldása sok irányú munkát kíván egyrészről a kor­mánytól, másrészről a párttól és a különböző társadalmi szerveze­tektől, a Hazafias Népfront­tól. E kérdések megoldásához elengedhetetlen a megfelelő köz­szellem kialakítása, a szocializ­mus, s közelebbről a szocialista közgondolkodás, a szocialista er­kölcs terjesztése és elmélyítése. Szabad még valamit mondani: a szocialista optimizmus terjesztése. Mi kommunisták láttunk már cifra helyzeteket ezen a világon, de mindig optimisták voltunk. És végső fokon mindig előre is ju­tottunk. Ebben külön szerepe van és nagyon sokat segíthet a sajtó, a rádió, a televízió, az irodalom, a film és a színház. Égy tűnik, hogy közvélemény­formáló szerveink programjában az eddiginél több helyet kell kap­nia a szocialista eszme közvetlen és közvetett propagálásának, a tudatos harcnak az önzés, az anyagiasság, az úrhatnámság el­len, a szocialista áldozatkészsé­gért, az önzetlenségért, a szocia­lista erkölcsért. Gyakran van módom találkoz­ni szocialista brigádok vezetőivel és tagjaival, kongresszusok rész­vevőivel, fiatalokkal, nagy műve­ket létrehozó munkások, termelő­szövetkezeti parasztok, alkotó ér­telmiségiek tömegével. Van nekem egy újságíró isme­rősöm, aki ilyen karakterek, jelle­mek, személyek leírásával foglal­kozik. Arra kért engem, hogy szóljak, ha érdekes emberrel ta­lálkozom. Én csak érdekes embe­rekkel találkozom. Minden ember érdekes*Meghívtam jöjjön el ve­lem egyszer egy vidéki útra, s ha én őt az úton annyiszor oldalba lököm, ahányszor érdekes ember­rel találkozunk, akkor csak hord­ágyon hozhatják haza. Egyébként el is jött velem vidékre, és sok ér­dekes emberrel találkozott. Vannak pozitív hőseink. Van­nak nagyszerű dolgozó kollektí­vák, amelyeknek vezetői, tagjai a mi szocialista ügyünk lelkes és odaadó előrevivői, és évek óta he­lyes irányban és jól dolgoznak. Ilyenek például a Magyar Optikai Művek, a Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár, az Egyesült Gyógy­szer- és Tápszergyár, a Központi Fizikai Kutató Intézet, az Ipari és Mezőgazdasági Tervező Válla­lat, a Híradástechnika Ktsz, a Bábolnai Állami Gazdaság, a döb- röközi Zöld Mező, a zsámbéki Petőfi, a nádudvari Vörös Csillag és sok más, a legkülönbözőbb te­rületeken dolgozó kollektívák vezetői és dolgozói. Ezek csak kiragadott példák, a jobbak közül valók, de hasonló van nem kevés. Gondolom he­lyes, hogy népszerűsítsük, ismer­tessük erkölcsi felfogásukat, | egész nagyszerű és példás életfor- I májukat. Biztosítsunk több pro­pagandát a tömegesen létező szo­cialista munkának, erkölcsnek, életformának. Elképzelésem szerint lehetsé­ges lenne több helyet biztosítani e fontos kérdéseknek a sajtóban, a televízióban, a rádióban és más hasonló helyeken, még a fo­lyóiratokban is. A személyi kultusz idején a sporton kívül, úgyszólván minden A mezőgazdaság összes terme­lése tavaly több mint >2 százalék­kal növekedett, de alatta maradt j a tervezettnek.' Az árutermelés j fejlődése nagyobb mértékű volt, | a felvásárlási terv lényegében teljesült. Az élelmiszeripar a me­zőgazdaság növekvő árutermelé­se folytán 10 százalékkal növel­hette termelését. Az élelmiszer- forgalom a tervezettnél gyorsab­ban nőtt, s emiatt néhány ter­mékből csökkenteni kellett a ki­vitelt. Ennek ellenére a mezőgaz­dasági és élelmiszeripari termé­kek exportjának -értéke 4,5 szá­zalékkal meghaladta az előző é\yt. Az átszervezés óta eltelt 3 esztendő során a termelés fejlő­dése egyenletesebbé vált, meg­szűntek a korábbi évekre jellem­ző nagy ingadozások, a mezőgaz­dasági termelés és a felvásárolt áruk mennyisége évről évre nőtt. Parasztságunk meggyőződött arról, hogy agrárpolitikánk akár a közös szocialista nagyüzemek I fejlődéséről, akár a háztáji gaz- ! daságról vagy a szövetkezeti élet : bármilyen fontos kérdéséről — a | szövetkezeti demokráciáról, az anyagi ösztönzésről, a közösen | végzett munka társadalmi meg- j becsüléséről — legyen is szó, he- | lyes álláspontot képvisel. Agrárpolitikánk fontos része: a korszerű nagyüzemi termelés anyagi-műszaki alapjainak meg­teremtése. A beruházások lehe­tővé tették a kisparaszti terme­lési eszközök nagy részének ki­cserélését és korszerűsítését. A talajművelést csaknem teljesen, az aratásnak mintegy 85 százalé­kát, a szállításnak pedig túlnyo­mó hányadát gépesítettük. Bár sokat tettünk, a gépesítés színvo­nala jó néhány területen elma­rad a követelményektől. Minde­nekelőtt az őszi mezőgazdasági munkákra gondolok. A gépesítés mellett nagy erővel segítettük az építkezést, s ma már a nagyüze­mekben van az ország szarvas­marha- és sertésállományának mintegy fele. Az öntözésre fordí­tott beruházások nyomán tavaly összesen 460 ezer hold kapott mes­terséges csapadékot. Szocialista nagyüzemeink a múlt év végéig mintegy 180 ezer holdon teremtet­ték meg a korszerű szőlő- és gyü­mölcstermelés alapjait. Előreha- lá3tunk a kémiai szerek nagy­üzemi alkalmazásában. Tavaly az egy hold szántóterületre fel­használt műtrágya mennyisége elérte a 180 kg-ot. A változások biztosították a termelés belterjes irányú fejlesztését, az anyagi­műszaki eszközök lehetővé tették, hogy mezőgazdaságunkban ke­vesebb ember a munka termelé­kenységének növelésével jelentő­sen fejlessze a termelést. Az eredmények számottevőek. Évről évre nő a jól gazdálkodó nagyüzemek száma. Mezőgazdasá­gunk azonban sok Vonatkozás­ban nem tudta kielégíteni a szükségleteket. A termelőszövet­kezetek és az állami gazdaságok egy részének gazdálkodási szín­vonala még elmarad a követel­ményektől és lehetőségektől. Ifawználjuk ki jobban a Ichrlősir^rkrl Idei népgazdasági tervünk me­zőgazdasági beruházásokra 9,8 milliárd forintot irányoz elő. Ez összhangban van a mezőgazdasági termelés tervezett növekedésével. Amint a költségvetési javaslatból is kiderül, ebből jelentékeny gépi, építési, öntözési, telepítési és más beruházások valósulnak meg. Az előző évinél csaknem 7 százalék­kal nagyobb hosszú és középle­járatú hitelek zöme a beruházási tevékenység pénzügyi szükségle­teinek fedezetére szolgál. Az idei termelési feladatainkat a mezőgazdaságban Is elsősorban a már megvalósult beruházások jobb kihasználásával teljesíthet­jük. Ezt a célt szolgálja az idei beruházások jelentős hányada is. 1965-ben nagyobb összegeket for­dítunk kiegészítő beruházásokra. Négyszázezer hektoliterrel növel­jük a bortároló és 330 ezer má­zsával a szőlőfeldolgozó kapaci­tást, javítjuk az erő- és munkagé­pek arányát. A tavalyi esztendő­höz képest az idén 40 százalékkal több alkatrész áll a mezőgazdaság rendelkezésére, javulnak a gép­javítás más feltételei is. A nagyüzemekben már megle­vő adottságok jobb kihasználása elsősorban az üzemek vezetésétől, a termelés területi és országos irányításától függ. A gazdálkodás színvonalának emelése megköve­teli, hogy a mezőgazdasági dolgo­zók állandóan bővítsék szakmai ismeretüket. Bár a legutóbbi években egyre több szakembert és szakmunkást képezünk ki, még nem tudtuk kielégíteni a megnö­vekedett szükségleteket, különö­(Folytatás a 6. oldalon.) Nngr a feladatunk és a irlrlösséijüiik, de nagy az erőnk is! ség is, de nagy az erő is —pár­tunk, munkásosztályunk, népünk, a szocialista világ ereje —, amely támogat bennünket munkánkban. Ha gondolatban visszatekintünk a húsz év alatt megtett nagy út­ra, honnan indultunk el, milyen akadályokat küzdött le, és milyen magaslatokra jutott el népünk, nagy erőt érzünk, és bizakodva nézhetünk az 1965-ös év, a jövő elé. (Hosszan tartó, nagy taps.) Tisztelt országgyűlés! Kedves elvtársak! Felszólalásomat befejezem. Kö­szönöm figyelmüket. Különböző fontosnak vélt kérdésekről szól­tam, valójában azonban egy ügy­ről, még ha helyenként szenvedé­lyesen is, a közös ügyről, a szo­cializmusról beszéltem. Ez van ránk bízva. Nagy a feladat, nagy a felelős­ha mindenki, akire ez tartozik, és aki ehhez ért, lelkiismeretesen át­gondolja, igazat fog adni abban, hogy ezek az érdekességek 1956 óta a szükségesnél nagyobb súlyt kaptak, és kicsit kiszorítják a mi nagy, közös, általános dolgainkat. Állítsuk helyre a megfelelő ará­nyokat, és én azt hiszem, ha a megfelelő arányt helyreállítjuk, akkor több hely és tér jut a szo­cialista embernek, a szocialista IVaijj- Aulai Komárom megyei képviselő

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék