Népszabadság, 1965. február (23. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-12 / 36. szám
1965. február 12. péntek NÉPSZABADSÁG (Folytatás a 4. oldalról.) Két is, rendszerint szombat dél és hétfő reggel között, tehát a hét végi pihenő alatt történik. Mindenki látott már vasárnap gépkocsival száguldó ámokfutót, aki nemegyszer feleségével és apró gyermekeivel együtt a kigondolt kirándulóhely helyett a kórházban vagy rosszabb esetben a temetőTisztelt Országgyűlés! Mi a szocializmus építésében értékeljük és alkalmazzuk az erkölcsi és anyagi ösztönzőket, azaz a jó munka kitüntető és nyilvános elismerését, népszerűsítését, ugyanakkor a magasabb bért, jutalmat azért a több munkáért, amelyet valaki a társadalomnak nyújtott. Valljuk, hogy a szocialista építésnek az életszínvonal emelkedését kell eredményeznie a dolgozók összessége és a jól dolgozó egyének számára is. Ebből következik, hogy nem tartjuk társadalomellenes magatartásnak, ellenkezőleg, helyeseljük, ha valaki becsületes munkájával keresett pénzét megtakarítja és televíziót, hűtőszekrényt, motorkerékpárt, autót vagy bármi egyebet vesz magának, utazik vagy családi házat épít. De nem helyeseljük, ha valakinek az életszemlélete annyira eltorzul, hogy nem a becsülettel végzett munka emberi öröme, az annak révén elnyert tisztesség adja élete I értelmét, hanem fődolog lesz I számára a szerzés, a hörcsögként való gyűjtés. Kétségtelen, hogy • az életviszonyokban bekövetkezett jelentős javulás sokaknál az egoizmus, az önzés eluralkodására vezetett. Ez az egyes ember számára — szerintem — tragédia, a közösség számára pedig komoly tünet és figyelmet érdemlő probléma. A korlátolt önzésnek vannak más, súlyosabb következményei is. Az utóbbi időben nyilvánosan is több ízben foglalkoztak a születések számának nálunk az elmúlt években bekövetkezett csökkenésével, a népszaporulat kedvezőtlen alakulásával. A kiváltó okok között természetesen szerepet játszott mind a háború, mind az 1956-os ellenforradalmi felkelés összes következményeivel együtt, s nem utolsósorban azzal együtt, hogy a családok százezreinek időleges vagy végleges széthullásával jártak. Volt ebben szerepe a nagyarányú iparosításnak, és bizonyos mértékig a mezőgazdaság szocióben köt ki. Meg kellett szigorítani a gépkocsivezetői vizsgát, a közlekedés ellenőrzését, de úgy látszik, ez nem elég, még többször kell alkalmazni a jogosítvány megvonását is, és más erélyes és célravezető intézkedéseket kell tenni. És nem szabad tűrni, hogy az ön- és közveszélyes emberek ilyen módon közlekedhessenek útjainkon, lista átalakulásának is, mert ezek elkerülhetetlenül együtt jártak jelentős tömegek, különösen fiatalok, városba költözésével. Az említett okok, mondhatnánk, történelmiek. A problémában azonban más tényezők is közrejátszanak. Az emberek, kikerülve a háború poklából, majd az ellenforradalom megrázkódtatásából, kezdtek kicsit többet törődni azzal, hogy jobban éljenek. 1957 után az életszínvonal is gyorsabban emelkedett. Az életnívó emelkedése — ez ismert dolog — mindenütt együtt jár a születési arányszám csökkenésével. A jobb életre törekvés, amíg összhangban van a társadalmi haladással, egészséges, azon túl azonban a társadalom érdekeit sértő önzéssé torzul. Napjainkban ez a káros önzés fiatal házasoknál gyakran tapasztalható, pedig bizonyos, hogy azok, akik most kényelmi okokból tehernek érzik a gyermeket, húsz év múlva keserves könnyeket ontanak majd, hogy az autó, a szórakozás, a kényelmesebb élet kedvéért lemondtak a legnagyobb örömről, a gyermekről. A bajt tetézi az, hogy sokan könnyelműen és ismételten szánják rá magukat a művi vetélésre, amely tönkreteszi a leendő anyák egészségét. Az orvosi bizottságot arra hozták létre, hogy orvos ítélje meg, indokolt-e vagy nem, hogy a várandós fiatal nő gyermeket hozzon világra. (Taps.) Az orvosi bizottságok vegyék komolyan feladatukat. • Mivel ez össztársadalmi és nem hatósági kérdés, nem tartjuk célszerűnek a korábbi években alkalmazott kényszerintézkedéseket. Nyilvánvaló viszont, hogy komolyan és sokoldalúan kell foglalkozniuk a kérdéssel egészségügyi, anya- és ifjúságvédelmi szerveinknek és társadalmi szerveinknek is. Nem utolsósorban a társadalmi nevelés, a korlátolt önzés elleni eszmei harc eszközeivel kell küzdeni az egészséges népszaporulati arány eléréséért. Arin alakul megnyugtatóan a népszaporulat Akikről mindenki példát vehet Tisztelt Országgyűlés! Politikai, gazdasági és társadalmi életünk általam érintett fontos kérdéseinek megoldása sok irányú munkát kíván egyrészről a kormánytól, másrészről a párttól és a különböző társadalmi szervezetektől, a Hazafias Népfronttól. E kérdések megoldásához elengedhetetlen a megfelelő közszellem kialakítása, a szocializmus, s közelebbről a szocialista közgondolkodás, a szocialista erkölcs terjesztése és elmélyítése. Szabad még valamit mondani: a szocialista optimizmus terjesztése. Mi kommunisták láttunk már cifra helyzeteket ezen a világon, de mindig optimisták voltunk. És végső fokon mindig előre is jutottunk. Ebben külön szerepe van és nagyon sokat segíthet a sajtó, a rádió, a televízió, az irodalom, a film és a színház. Úgy tűnik, hogy közvéleményformáló szerveink programjában az eddiginél több helyet kell kapnia a szocialista eszme közvetlen és közvetett propagálásának, a tudatos harcnak az önzés, az anyagiasság, az úrhatnámság ellen, a szocialista áldozatkészségért, az önzetlenségért, a szocialista erkölcsért. Gyakran van módom találkozni szocialista brigádok vezetőivel és tagjaival, kongresszusok részvevőivel, fiatalokkal, nagy műveket létrehozó munkások, termelőszövetkezeti parasztok, alkotó értelmiségiek tömegével. Van nekem egy újságíró ismerősöm, aki ilyen karakterek, jellemek, személyek leírásával foglalkozik. Arra kért engem, hogy szóljak, ha érdekes emberrel találkozom. Én csak érdekes emberekkel találkozom. Minden ember érdekes.Meghívtam jöjjön el velem egyszer egy vidéki útra, s ha én őt az úton annyiszor oldalba lököm, ahányszor érdekes emberrel találkozunk, akkor csak hordágyon hozhatják haza. Egyébként el is jött velem vidékre, és sok érdekes emberrel találkozott. Vannak pozitív hőseink. Vannak nagyszerű dolgozó kollektívák, amelyeknek vezetői, tagjai a mi szocialista ügyünk lelkes és odaadó előrevivői, és évek óta helyes irányban és jól dolgoznak. Ilyenek például a Magyar Optikai Művek, a Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár, az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyár, a Központi Fizikai Kutató Intézet, az Ipari és Mezőgazdasági Tervező Vállalat, a Híradástechnika Ktsz, a Bábolnai Állami Gazdaság, a döbröközi Zöld Mező, a zsámbéki Petőfi, a nádudvari Vörös Csillag és sok más, a legkülönbözőbb területeken dolgozó kollektívák vezetői és dolgozói. Ezek csak kiragadott példák, a jobbak közül valók, de hasonló van nem kevés. Gondolom helyes, hogy népszerűsítsük, ismertessük erkölcsi felfogásukat, egész nagyszerű és példás életfor-rmájukat. Biztosítsunk több propagandát a tömegesen létező szocialista munkának, erkölcsnek, életformának. Elképzelésem szerint lehetséges lenne több helyet biztosítani e fontos kérdéseknek a sajtóban, a televízióban, a rádióban és más hasonló helyeken, még a folyóiratokban is. A személyi kultusz idején a sporton kívül, úgyszólván minden A mezőgazdaság összes termelése tavaly több mint 12 százalékkal növekedett, de alatta maradt a tervezettnek. Az árutermelés fejlődése nagyobb mértékű volt, a felvásárlási terv lényegében teljesült. Az élelmiszeripar a mezőgazdaság növekvő árutermelése folytán 10 százalékkal növelhette termelését. Az élelmiszerforgalom a tervezettnél gyorsabban nőtt, s emiatt néhány termékből csökkenteni kellett a kivitelt. Ennek ellenére a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek exportjánakértéke 4,5 százalékkal meghaladta az előző éet. Az átszervezés óta eltelt 3 esztendő során a termelés fejlődése egyenletesebbé vált, megszűntek a korábbi évekre jellemző nagy ingadozások, a mezőgazdasági termelés és a felvásárolt áruk mennyisége évről évre nőtt. Parasztságunk meggyőződött arról, hogy agrárpolitikánk akár a közös szocialista nagyüzemek fejlődéséről, akár a háztáji gazdaságról vagy a szövetkezeti élet , bármilyen fontos kérdéséről — a szövetkezeti demokráciáról, az anyagi ösztönzésről, a közösen végzett munka társadalmi megbecsüléséről — legyen is szó, helyes álláspontot képvisel. Agrárpolitikánk fontos része: a korszerű nagyüzemi termelés anyagi-műszaki alapjainak megteremtése. A beruházások lehetővé tették a kisparaszti termelési eszközök nagy részének kicserélését és korszerűsítését. A talajművelést csaknem teljesen, az aratásnak mintegy 85 százalékát, a szállításnak pedig túlnyomó hányadát gépesítettük. Bár sokat tettünk, a gépesítés színvonala jó néhány területen elmarad a követelményektől. Mindenekelőtt az őszi mezőgazdasági munkákra gondolok. A gépesítés mellett nagy erővel segítettük az építkezést, s ma már a nagyüzemekben van az ország szarvasmarha- és sertésállományának mintegy fele. Az öntözésre fordított beruházások nyomán tavaly összesen 460 ezer hold kapott mesterséges csapadékot. Szocialista nagyüzemeink a múlt év végéig mintegy 180 ezer holdon teremtették meg a korszerű szőlő- és gyümölcstermelés alapjait. Előrehaladtunk a kémiai szerek nagyüzemi alkalmazásában. Tavaly az egy hold szántóterületre felhasznált műtrágya mennyisége elérte a 180 kg-ot. A változások biztosították a termelés belterjes irányú fejlesztését, az anyagiműszaki eszközök lehetővé tették, hogy mezőgazdaságunkban kevesebb ember a munka termelékenységének növelésével jelentősen fejlessze a termelést. Az eredmények számottevőek. Évről évre nő a jól gazdálkodó nagyüzemek száma. Mezőgazdaságunk azonban sok vonatkozásban nem tudta kielégíteni a szükségleteket. A termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok egy részének gazdálkodási színvonala még elmarad a követelményektől és lehetőségektől. Némeül Károk beszéde s emberi vonatkozású dolog tilos volt. Erre mindenki emlékszik. Nekem viszont úgy tűnik, hogy most, mintha kicsit túl sok helyet kapnának egyedi problémák, extrém esetek. Túl sok a divat, meg kell mondani, az erőltetett erotika, a modernkedés. Népszerűsítik a kártyát, még a sporttal is most mintha megint az egészségesnél kicsit többet foglalkoznának. Mi szeretjük a sportot általában, én is szeretem, de már megint olyan helyzet kezd előállni, hogy egy lesántult balösszekötő hogylétéről hétfőn is, kedden is, szerdán is, pénteken is értesül az egész ország, de önfelálkozó, dolgozó munkásokról, parasztokról, értelmiségiekről, tudósokról nem lehet eleget hallani és olvasni. Én azt gondolom, hogy ezeket a dolgokat nem kell száműzni. Tudomásul kell vennünk, hogy ilyen igényük is van az embereknek. Kell egy kis pihenés, egy kis lazítás mindenkinek. Ezt be kell látni. De én azt hiszem, ha mindenki, akire ez tartozik, és aki ehhez ért, lelkiismeretesen átgondolja, igazat fog adni abban, hogy ezek az érdekességek 1956 óta a szükségesnél nagyobb súlyt kaptak, és kicsit kiszorítják a mi nagy, közös, általános dolgainkat. Állítsuk helyre a megfelelő arányokat, és én azt hiszem, ha a megfelelő arányt helyreállítjuk, akkor több hely és tér jut a szocialista embernek, a szocialista erkölcsnek és a szocialista eszmének. Ezzel a kérdéssel annál is inkább foglalkozni kell, mert bár lényegesek, fontosak és nélkülözhetetlenek a szocializmus építésének anyagi feltételei, még fontosabb, még nélkülözhetetlenebb a szocialista módon élő, dolgozó és gondolkodó ember, aki áldozatkészen, odaadással küzd nagy céljainkért. Nagy a feladatunk és a blcsösségjünk, de nagy az erőnk is! Tisztelt Országgyűlés! Kedves elvtársak! Felszólalásomat befejezem. Köszönöm figyelmüket. Különböző fontosnak vélt kérdésekről szóltam, valójában azonban egy ügyről, még ha helyenként szenvedélyesen is, a közös ügyről, a szocializmusról beszéltem. Ez van ránk bízva. Nagy a feladat, nagy a felelősség is, de nagy az erő is —pártunk, munkásosztályunk, népünk, a szocialista világ ereje —, amely támogat bennünket munkánkban. Ha gondolatban visszatekintünk a húsz év alatt megtett nagy útra, honnan indultunk el, milyen akadályokat küzdött le, és milyen magaslatokra jutott el népünk, nagy erőt érzünk, és bizakodva nézhetünk az 1965-ös év, a jövő elé. (Hosszan tartó, nagy taps.) A csütörtöki ülés Az alábbiakban közöljük az országgyűlés csütörtöki vitáját az idei költségvetés törvénytervezetéről. Elsőnek Nagy Antal szólalt fel. SVaiji- Aulai Komárom megyei képviselő Felszólalásában a kormány takarékossági intézkedéseivel és a végrehajtás különböző lehetőségeivel foglalkozott. A takarékosság egyik fontos eszköze a létszámgazdálkodás egyes aránytalanságainak a helyrehozása. Több népgazdasági ágban erősen felduzzadt a létszám, aminek oka sok esetben a bürokrácia növekedése. A bürokrácia csökkentésére születtek már hasznos kezdeményezések. Igen jó példát mutatott erre a Művelődésügyi Minisztérium azzal, hogy egy sor felesleges adminisztrációs munkát megszüntetett. Kevesebb lett a jegyzőkönyvek száma, megszüntette az iskolai élettel kapcsolatos felesleges statisztikai adatok szolgáltatásának sorát, kevesebb lett az értekezlet. Ez sokat segített a túlterhelt pedagógusok munkáján és növelte az oktatás hatékonyságát, mert az így felszabadult időt pedagógusaink az ifjúság nevelésére és oktatására fordíthatták. A képviselő a továbbiakban arról beszélt, hogy a helyes létszámgazdálkodás kialakításában, a takarékosság fokozásában fontos helyet foglal el a másodállások kérdése. Az ezzel kapcsolatos intézkedés megnyugtató, de a végrehajtás gondos ellenőrzést kíván. Szóvá kell tenni, hogy bár a másodállásokra vonatkozó rendelkezés a takarékosságot is szolgálja, egyes esetekben mégis ellenkező következményekre vezet. Sok helyen ugyanis azért létesítettek másodállást, mert a munka természete nem tette szükségessé a főállást. A rendelkezés mechanikus értelmezése miatt most több megszüntetett másodállást szerződésileg kellett rendezni, s ennek nagyobb a költségkihatása, mint amennyi a másodállásé volt. A képviselő befejezésül néhány olyan példát mondott el, amelyek alátámasztják, hogy sok helyen mechanikusan, formálisan értelmezik a takarékossági intézkedéseket, s ezek igen sok esetben a visszájára sülnek el. Hangsúlyozta, hogy minden egyes intézkedésnél alaposan át kell gondolni annak népgazdasági, össztársadalmi hasznosságát, majd a költségvetési törvényjavaslatot a maga és a Komárom megyei képviselők nevében elfogadta. Ezután Németh Károly, az MSZMP Központi Bizottságának titkára kért szót. H használjuk ki jobban a Schrlesberkrt Idei népgazdasági tervünk mezőgazdasági beruházásokra 9,8 milliárd forintot irányoz elő. Ez összhangban van a mezőgazdasági termelés tervezett növekedésével. Amint a költségvetési javaslatból is kiderül, ebből jelentékeny gépi, építési, öntözési, telepítési és más beruházások valósulnak meg. Az előző évinél csaknem 7 százalékkal nagyobb hosszú és középlejáratú hitelek zöme a beruházási tevékenység pénzügyi szükségleteinek fedezetére szolgál. Az idei termelési feladatainkat a mezőgazdaságban is elsősorban a már megvalósult beruházások jobb kihasználásával teljesíthetjük. Ezt a célt szolgálja az idei beruházások jelentős hányada is. 1965-ben nagyobb összegeket fordítunk kiegészítő beruházásokra. Négyszázezer hektoliterrel növeljük a bortároló és 330 ezer mázsával a szőlőfeldolgozó kapacitást, javítjuk az erő- és munkagépek arányát. A tavalyi esztendőhöz képest az idén 40 százalékkal több alkatrész áll a mezőgazdaság rendelkezésére, javulnak a gépjavítás más feltételei is. A nagyüzemekben már meglevő adottságok jobb kihasználása elsősorban az üzemek vezetésétől, a termelés területi és országos irányításától függ. A gazdálkodás színvonalának emelése megköveteli, hogy a mezőgazdasági dolgozók állandóan bővítsék szakmai ismeretüket. Bár a legutóbbi években egyre több szakembert és szakmunkást képezünk ki, még nem tudtuk kielégíteni a megnövekedett szükségleteket, külön.(Folytatás a 6. oldalon.)