Népszabadság, 1965. március (23. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-02 / 51. szám
1965. március 3, kedd Pénteken temetik Scharf osztrák köztársasági elnököt Vasárnap este Bécsben, 75 éves korában elhunyt dr. Adolf Schirf, az Osztrák Köztársaság elnöke. Három héttel ezelőtt influenzában betegedett meg, később kórházba szállították, állapota azonban kiújult májgyulladása következtében néhány napja válságosra fordult. Vasárnap reggel veszítette el eszméletét, s orvosai többé nem tudtak segíteni rajta. Az osztrák kormány hétfő délben gyászülést tartott, amelyen Klaus kancellár méltatta az elhunyt Adolf Schilff köztársasági elnök érdemeit. A kormány országos gyászt rendelt el. Adolf Dr. Adolf Scharf 1890. április 20-án született a morvaországi Nikolsburgban (ma Csehszlovákia területe, a község neve Mikulov). Egyetemi tanulmányainak folytatására ment Bécsbe, ahol már joghallgatóként csatlakozott a szociáldemokratákhoz. Első világháborús katonai szolgálata után, 1919- ben kapcsolódott be Adolf Scharf intenzíven is Ausztria politikai életébe: majdnem másfél évtizeden át volt a parlament elnökének titkára. A Heimsehr-fasizmus, majd pedig a nácizmus éveiben a szociáldemokrata politikust üldözték, többször le is tartóztatták, bebörtönözték, majd koncentrációs táborba zárták. A felszabadulás után, 1945-ben dr. Adolf Scharf ott volt a polgári demokratikus rendszer újjáteremtőinek sorában: parlamenti képviselővé választották és alkani Scharf holttestét hétfőn az elnöki palotában ravatalozták fel, keddtől pedig a parlament oszlopcsarnokában állítják fel a ravatalt, ahol a lakosság három napon át vehet búcsút az elhunyt államférfitól. A temetésre pénteken kerül sor. * A köztársasági elnöki választásokat a bécsi lapjelentések szerint — előreláthatólag május elején rendezik meg. Az elhunyt funkcióit az osztrák alkotmány értelmében az új államfő megválasztásáig a kormányelnök, Josef Klaus kancellár gyakorolja. (MTI) cellár lett. Július Raabbal, Leopold Figllel és Brúnó Kreiskyvel együtt tárgyalt a szovjet kormánnyal a semleges és békeszerető Ausztria megteremtéséről; tíz esztendővel ezelőtt neki is része volt az államszerződés létrejöttében. Az Osztrák Szocialista Párt először 1957- ben jelölte köztársasági elnöknek, s dr. Adolf Scharf megszerezte a választók többségének bizalmát. Másodszorra, két évvel ezelőtt dr. Julius Raabbal szemben nyerte el hazája legmagasabb közjdíji méltóságát. Az elhunyt államfő azok közé az osztrák politikusok közé tartozott, akik őszintén törekszenek néhány történelmi konzekvencia levonására, s ezért őrködnek az ország demokratikus rendjén, függetlenségén, semleges és minden irányban békeszerető külpolitikáján. Dobi István részvéttávirata dr. Josef Klaus kancellárhoz Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, táviratot intézett dr. Josef Klaus osztrák kancellárhoz, s az Elnöki Tanács és a kormány nevében részvétét fejezte ki dr. Adolf Scharf szövetségi köztársasági elnök elhunyta alkalmából. (MTI) Párizsi tudósítónk telefonjelentése: A francia reakció választási blokkot szervez Három nagyobb politikai csoportosulás várható a község anácsi választásokra A március 14-én és 21-én sorra kerülő francia községtanácsi választások előtti szövetségesek keresése mind hevesebb politikai csata közepette folyik. Nagy feltűnést keltett a kormánypárt, az UNR—UDT Párizs egyik külvárosában, Asniéresben megtartott konferenciája. A tanácskozás szónoka Roger Frey jelenlegi belügyminiszter felhívást intézett egy olyan „középpárt” létrehozására, amely már az első fordulóban is képes lenne biztosítani a többséget. A kormányzópárt, az UNR eddig a politikamentes községtanácsi választás jelszavát hirdette, s Frey még a beszéde elején is ezt hangoztatta. A választási szövetségek alakulása miatt azonban az UNR elvesztette látszatnyugalmát, és lázasan politikai szövetségesek után kutat. Jelenleg három jelentős választási csoport körvonalai látszanak: a baloldal — a kommunisták, a szocialisták és a radikálisok; a közép — a szocialisták (itt is!), az MRP, a függetlenek; a jobboldal — az UNR—UDT, a függetlenek. Ezeken kívül van még a szélsőjobb: az ultrák és a fasiszták. Frey beszédében egy „középpárt” megalakításáról szólt. Ez azt jelentené, hogy a most középen álló pártok elnyerésével — kivéve a szocialistákat — az UNR „centristává”, lényegében a legnagyobb reakciós csoportok gyűjtőmedencéjévé válna. Frey kijelentéséből, hogy az új párt angolszász mintára lenne megszervezve, az következik, hogy a kormánypárt a most sorra kerülő választásokat nemcsak a decemberi elnökválasztások főpróbájának, hanem távolabbi politikai akciók megkezdésének is tekinti. Sokan úgy vélik — s ezt Frey sem titkolta —, hogy az „angolszász” mintára (értsd: egymással vetélkedő két polgári párt létrehozása) kialakítandó politikai front már a „De Gaulle utáni időszak” megteremtésének előkészítését célozza Ez politikai változást nem eredményezne, ellenkezőleg, célja éppen a gaulleista politika konzerválása lenne. Waldeck Rochet, a Francia Kommunista Párt főtitkára Lyonban tartott választási beszédében a demokratikus és köztársasági erők egységét és összefogást sürgette, hogy vereséget lehessen mérni a reakciós erőkre. Az FKP főtitkára hangsúlyozta, hogy a kommunisták és a szocialisták választási szövetségeiben a dolgozók egységakarata nyilvánul meg, s elítélte a reakcióval választási szövetségre lépett szocialista vezetőket. Kovács István NEPSZABADSAG 3 Jobban alkalmazkodjunk a világpiaci árakhoz Az importtakarékosság rejtett tartalékairól írt nemrégiben cikket a Népszabadságban az egyik ipari nagyvállalat főmérnöke. Véleményem szerint ezek a tartalékok nem is olyan rejtettek, csak éppen sok ellenható tényező akadályozza a hasznosításukat. A nehézségeket az érdekelt ipari és külkereskedelmi vállalatok csak szorosan együttműködve tudják legyőzni. A külkereskedelem fő feladata e tekintetben az, hogy világpiaci kapcsolatai és tapasztalatai alapján javasoljon olyan módszereket, eljárásokat, amelyek lehetővé teszik olcsóbb anyagok, gazdaságosabb eljárások meghonosítását, a devizakiadások megtakarítását azzal, hogy itthon gyártanak bizonyos anyagokat mindezt a gyártmányok minőségének megtartása, illetve javítása mellett. A gazdaságos, takarékos behozatal, azonos összegek felhasználása mellett, lehetővé teszi az importáru mennyiségének növelését. Érdemes néhány példával bizonyítani, milyen nagy összegekről van itt szó. A Hungária Műanyaggyár elavult berendezéssel szükségtelenül nagy fajsúlyú, szigetelés céljait szolgáló poliszirolhabot gyártott. A megfelelő minőségű áru gyártására 54 ezer dollárért gépet vásároltunk, és az új eljárással az üzemelés első évében a gép ára kétszeresének megfelelő deviza takarítható meg. Hasonló módon, az iparral együttműködve vettünk gépeket a televíziókészülékek plexi védőablakának hazai gyártásához, és a már üzemben levő gép csaknem 200 ezer dollár értékű importot tesz feleslegessé. Az Országos Gumiipari Vállalat műszaki kollektívájával vállvetve most foglalkozunk az autóabroncsok újrafutózásának hazai megvalósításával. Olaszországban például, ahol igen nagy teljesítményt követelnek meg az autóparuktól, ezek 55 százaléka kerül újrafutózásra, míg nálunk mindössze 10 százalék. Elképzelhető, milyen jelentős nyersgumi - megtakarítással járna az újrafutózás. Csak külkereskedelmi érdek? Az ilyen felsorolás azonban nem mutatja meg, hogy miért beszél az ipar- és a külkereskedelem is oly sokat a megvalósítás nehézségeiről. Nos erre is idézhetnék egy-két példát. Baromfiexportunkhoz évek óta importálunk százezer dollárt meghaladó összegért műanyag tasakokat. A kész tasakok eladása amerikai monopólium kezén van, és így az áruk is monopolisztikus. Most már birtokunkban van egy ajánlat, amely szerint meg tudnánk vásárolni az alapanyagot és a gyártási eljárást más cégtől, és ez éppen a cikk eddigi monopolhelyzete miatt jelentős devizamegtakarítást eredményezne. Egyelőre azonban még azt az ipari tárcát sem találtuk meg, amely hajlandó lenne finanszírozni egy szakember külföldi tanulmányútját. Rövidebb-hosszabb huzavona után végül mégiscsak a külkereskedelmi vállalatnak kell vállalnia a költségeket, hiszen azt mondják, ez külkereskedelmi érdek, mert a tranzakció vége külkereskedelmi megtakarítás lesz. Ha az érdeket így értelmeznénk, akkor persze soha nem valósulna meg semmi, hiszen bennünket még kevésbé ösztönöz közvetlen érdekeltség vagy éppen tervfeladat erre. Mint ahogy nem volt szűken értelmezett feladatuk a növényvédőszer-importtal foglalkozó külkereskedelmi dolgozóknak, hogy a készen importált szerek helyett megszervezzék egyes koncentrátumok hazai kiszerelését. Hiszen ez rengeteg utánjárást, szervező munkát, kísérletezést követelt meg, kezdve a vállalkozó kész felkutatásától egészen az itthon formulázott szer kipróbálásáig. De a több tízezer dolláros importmegtakarítás megérte. Amíg egy javaslat megvalósul Sokszor azonban egy-egy javaslat célhoz juttatása akadályfutáshoz hasonlít, és igazán nagy egyéni vállalkozó kedvre és lelkesedésre, önzetlen erőfeszítésre van szükség azokkal a nehézkes szabályokkal, merev rendeletekkel szemben, amelyek béklyóba szorítják a kezdeményezéseket. Hogy csak egy jellemző esetet említsek: a Szovjetunióból igen kedvező feltételek mellett tudtunk például acetonciánhidrint vásárolni, hordókban. A felhasználó üzem technológiáját azonban ciszternás árura tervezték, s nem vállalta sem az átállítást, sem az átfejtést. A mi vállalatunk egy elhagyott homokbányában, két-három mérnök és munkás igénybevételével oldotta meg az átfejtést, körülbelül 50 ezer forint állományon kívüli béralap felhasználásával. Sőt még fel is jelentettek, és vizsgálat is folyt ellenünk, mert állítólag nem volt megfelelő a mérgező anyaggal szennyezett hordók kezelése. Végül ezen is túlestünk, sikerült sok tízezer dollár kiadást megtakarítani, sőt azóta már az üzem a technológiai változtatásokat is keresztülvitte. De mennyi izgalom, munka, utánjárás kellett a felesleges nyugati behozatal megtakarításához. Nekünk sokkal egyszerűbb lett volna a rendelkezésünkre bocsátott devizáért a rendelt árut megvásárolni, és megkímélhettük volna magunkat a vizsgálattól is. Az iparvállalatoknak persze a maguk szempontjából igazuk van. Kísérletezéshez, különmunkához — amelynek ugyan a szükségességét a mindennapi élet nagyon sokszor előre „betervezhetetlenül” veti fel — nincs tervezett béralapjuk, állományon kívüli sem. Kapacitásukat is lehasználják a tervezett mértékig, tehát hol kísérletezzenek? Anyagfelhasználási normájukat — amíg egy új gyártási módszer begyakorlottá válik — esetleg időlegesen nem tudják betartani, a kísérletezés költségtöbblettel jár, viszont amikor már eredményt értek el, akkor az új eredmények alapján kell tervezniük. Műszaki fejlesztési alapjuk erősen korlátozott, és így általában a kisebb (de nagyon hasznos) beruházásokat csak külkereskedelmi tranzakció formájában valósíthatják meg, úgy, hogy a szükséges devizaösszeget rendelkezésre bocsátjuk a Külkereskedelmi Minisztérium erre a célra szolgáló kereteiből, és vállaljuk, hogy a gyártás megindulása utáni devizabevételből vagy -megtakarításból visszaadjuk a népgazdaságnak a „kölcsönadott” devizát. Ezzel az eszközzel él is az ipar és a külkeeskedelem, amennyire csak tud, de a tranzakció alkalmazási területe korlátozott, csak ott van rá lehetőség, ahol a befektetés egy-másfél éven belül megtérül. Az árrendszer korlátai Nehezítik a munkát az árrendszer korlátai is. A világpiaci árváltozásokat általában nem követik a belföldi árak, és így az iparvállalatokat nem érintette, ha a világpiaci árak növekedtek, hiszen a belföldi ár változatlan maradt. Egy, a múlt év végén megjelent rendelet, ma már megkönnyíti az importárak reálisabb kialakítását,de még távolról sem adja meg a szükséges lehetőségeket. A cipőpasztagyártáshoz például természetes és szintetikus viaszt is fel lehet használni azonos hatásfokkal. Az előbbi ára tartósan 1300 dollárról 800 dollára csökkent, de az ipar nem volt hajlandó megrendelni, mert a belföldi ár nem változott, receptúrát is kellene változtatni, ezért a szintetikus termék kifizetődőbb részére Ráfizetünk tehát az importra tonnánként néhány ezer dollárt. Vagy egy másik példa: változtathatatlannak minősítették az anilinfestékek és a textil-, valamint bőripari segédanyagok árát, mert az árváltoztatásokat végig kellett volna vinni az importált termék árától kezdve egészen a késztermékig, így azután, ha egy típusnak az ára. az NDK- ból történő beszerzés esetén ugyan 50 százalékkal alacsonyabb, mint az Angliából behozott azonos felhasználású árué, a belföldi ár változatlan az öt évvel ezelőtti árrögzítés miatt. Ugyanígy, ha a külföldi gyár leszállítja időközben valamely termék árát, a belföldi ár marad a régi drágább, és az iparvállalat önköltsége, eredménye romlik, ha áttér a voltaképpen olcsóbb termékre. Megfelelő érdekeltség megteremtésével — úgy gondoljuk — 100 000—200 000 dollárt tudnánk megtakarítani. A gazdasági tisztánlátás ilyen árérvek több esetben még a megfelelő magyar tenmék felhasználását is hátrányossá teszik. Emellett a mai árrendszer miatt voltaképpen megállapíthatatlan az export és az import gazdaságossága is. Három különféle ár egyformán kerül a kalkulációba. A szocialista világpiac ára, a tőkés világpiac ára és a belföldi ár egymástól merőben eltérőek. A belföldi árrendszerben azonban azonosnak kell lenniük. Nincs az a kalkulátor, aki ilyen körülmények között reális számítást tudna végezni. Vezető gazdasági szerveink, tudományos kutatóink napjainkban sokat foglalkoznak olyan szabályok, ösztönzők kialakításával, amelyek elősegítik a hasznos javaslatok gyors eredményét. Nem szabad addig várni, amíg a feltétlen szükséges széles körű változásokra sor kerül, s ezzel elodázni a sokkal gyorsabban, már ma megtehető intézkedéseket. Ösztönözné és fokozná az importmegtakarításokat, ha a megtakarított importdeviza egy hányadával az iparvállalat rendelkezne anyagok, műszerek, gépek vásárlására. Helyes lenne azt is biztosítani, hogy devizamegtakarítás esetén az üzem megfelelő forintösszegeit használhasson fel gyártásfejlesztésre, bérre, és arányosan korrigálhassa anyagfelhasználási, önköltségi és termelési mutatóit. S végül legyen összhangban a belföldi ár a külföldi árváltozásokkal, és ne féljünk a változó áraktól. A gazdaságosság tisztánlátása, az értékek valóságos megjelenése sokkal fontosabb, mint a statisztikai szemlélet és a merev tervmérési rendszer fenntartása. Meg vagyok győződve, hogy a külkereskedelmi és ipari dolgozók erőfeszítései nagy eredményeket hozhatnak. De megsokszorozhatná a hasznos javaslatok számát, a jó kezdeményezéseket, ha az eredmények elérése érdekében nem valami külön küzdelemre lenne szükség a nehézkesség, a bürokrácia, a merev szabályok ellen, hanem minden erő egy irányban hatna.. Virág Miklós a CHEMOLIMPEX k. Vezérigazgatója