Népszabadság, 1965. március (23. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-31 / 76. szám
1935. március 31, szerda NEPSZABADSAG7 Dokumentumok, szemelvények, adatok és tények felszabadult hazánk történetéből . A Központi Bizottság 1958 decemberi határozata után megélénkültek a falvak. Régi szövetkezeti tagok, új belépők, pártmunkások a közös gazdálkodás előnyeiről, eddigi eredményeiről, a nagyüzemi termelés lehetőségeiről beszéltek. A nyugati propaganda A nyugati ellenséges propaganda fő szócsöve, a Szabad Európa rádió 1958 április 15-én azt harsogta: „A szabad világban (értsd: a kapitalista országokban. — A szerk.) egyetlen ország statisztikája sem támasztja alá a nagyüzemi gazdálkodás előnyét.’’ A hazugságnak nem volt foganatja, hiszen azt az úgynevezett szabad világ politikusai, közgazdászai is megcáfolták már. Íme ezekből néhány szemelvény: DR. H. HAUSHOFFER, a nyugatnémet Agrarwirtschaft 1958-as IV. számában írja: „Az 1918—1958 közötti időszakra vonatkozóan statisztikailag rendkívül alaposan megvizsgálták Nyugat-Németország mezőgazdaságát, és arra a következtetésre jutottak, hogy azonos természeti viszonyok közepette a nagyüzemekben a hozamok aránya a ráfordításokhoz képest sokkal kedvezőbb mint a kisüzemekben.”* HARRING holland professzor 1955-ben Helsinkiben az agrárközgazdászok konferenciáján mondta: „A legsürgősebb kérdés ma a farmok nagyságának növelése, mert enélkül azok nem szerelhetők fel korszerű gépekkel, s következésképpen nem biztosítható a munka termelékenységének és a farmerek jövedelmének emelkedése." A BELGA KIRÁLYSÁG földművelésügyi minisztere 1958-ban hivatalosan közli a parlamenttel: ,,A kisparaszti gazdálkodás életképtelen - 1950—1956 között 26 000 kisparaszt szüntette be a termelést, mert nem győzte a nagyüzemmel a konkurenciát.” Helyzetkép 1959. március elsejétől Győr-Sopron megyében már 172 község és két város parasztsága választotta a közös gazdálkodást. 30 ezer parasztcsalád 295 ezer hold földdel lépett a termelőszövetkezetekbe. Az elmúlt héten már Veszprém megyében is 157-re emelkedett a szövetkezeti községek száma. Mintegy hétezer család, tízezer taggal és ötvenezer hold földdel szövetkezett Vas megyében. Feb Az új falu ruárban 55 termelőszövetkezeti község alakult a megyében. Somogyban is 40-re növekedett a termelőszövetkezeti községek száma. Baranyában már 59 termelőszövetkezeti község alakult. 33 ezer kataszteri holddal gyarapodott a közös gazdaságok földterülete. Szolnok megyében 33 ezer család 200 000 kataszteri holddal lépett a közös, nagyüzemi gazdaságokba. Fő követelmény a tsz-ek megerősítése Március első felében Győr megyében befejeződött a termelőszövetkezetek szervezése. Szolnokban az átszervezés a befejezéshez közeledett. Veszprém, Fejér, Komárom megyében a szántóterületnek több mint a fele a szocialista szektorhoz tartozott már ekkor. Megjött a tavasz. A párt és a kormány kettős feladatot állított ebben az időszakban — az átszervezés éveire — a mezőgazdaság elé. Miközben a mezőgazdaság szocialista átszervezése tart, ezt a munkát úgy kell végezni, hogy a termelés is növekedjen. A folyamatos termelőmunka azt követelte, hogy a tavasz elérkeztével a szervezésről a termelésre irányuljon a fő figyelem. így volt ez egyébként a hatvanas, s hatvanegyes esztendőben is. 1959. március 6-án a párt Központi Bizottsága a következő határozatot fogadta el: „Egész mezőgazdasági fejlődésünk legfontosabb feladata most a tavaszi munkák jó elvégzése. Az ország elvárja, hogy az egyénileg, valamint a termelőszövetkezetekben dolgozó parasztok és az állami gazdaságok dolgozói jól elvégzett munkával biztosítsák a nagyobb termést. Mezőgazdaságunk fejlődésének fő követelménye ma a termelőszövetkezetek megerősítése, különösen a tél folyamán alakult termelőszövetkezetek nagyüzemi gazdálkodásának megalapozása. A Központi Bizottság véleménye szerint most ez a döntő feladat, ennek sikeres végrehajtása az alapvető feltétele annak is, hogy az új gazdasági évben újabb nagy lépést tegyünk előre a termelőszövetkezetek fejlődésében.” (A Magyar Szocialista Munkáspárt határozatai és dokumentumai.) Az új tavaszt hazánk parasztságának mintegy harmada szövetkezetekben fogadja. Az egyénileg gazdálkodók — akik a hosszú töprengés után is megmaradtak kisparcellájukon — azzal a gondolattal látnak munkához: még ezt az esztendőt meglátjuk. Mire mennek az új szövetkezetek? A 2004-es kormányhatározat intézkedéseinek egész sora sietett a fiatal szövetkezeteik segítségére. Szakemberek kerültek a közös gazdaságokba, újabb és újabb gépszállítmányok indultak útnak. Növekedett a felhasználható műtrágya mennyisége, megkezdődtek a közös építkezések. A mezei munkák már tavasszal mutatták: tapasztalatok nélkül is elég ügyesen szervezik a nagyüzemi termelést a szövetkezeti gazdák, az új vezetők. Sok mindennel küszködtek a fiatal szövetkezetek, de megbirkóztak a legelemibb gondokkal. A szocialista szektor termésátlagai általában nagyobbak voltak, mint az egyéni gazdaságok termésátlagai. A termelőszövetkezetek termésátlaga búzából 28 százalékkal, őszi árpából 19 százalékkal, zabból 11 százalékkal haladta meg az egyéni gazdaságok átlagtermését. 1959-ben vágósertésből és vágómarhából együttesen 8 százalékkal, vágóborjúból 21 százalékkal, baromfiból 15 százalékkal, tojásból 12 százalékkal, tejből 6 százalékkal többet vásároltak fel, mint 1958-ban. A Új szövetkezeti megyék Az események gyorsan forogtak az idő kerekén. Míg 58 őszén csak az ország egyes tájain érlelődött meg a parasztságban a szövetkezés gondolata, addig most — egy esztendővel későbben — már hazánk minden táján ez a gondolat járt a parasztemberek fejében, most merre. A tapasztalatok, a józan ész azt mutatták, mondták, hogy a szövetkezés felé. Erről beszéltek a meglevő szövetkezetek eredményei, s a népnevelők is. Győr megye után még 1959- ben Szolnok megye is szövetkezeti megye lett. S 1960 februárjára Fejér, Heves, Veszprém, Somogy parasztsága is az összefogást választotta. Ebben az időben az országban 76 járás termelőszövetkezeti járás, s a tsz-községek száma meghaladja a 2300-at. A községeknek több mint 70 százaléka szövetkezeti község. Öregségi járadék a szövetkezeti tagoknak Nem sokkal azután, hogy a ceglédi Kenéz István magában határozott, ismét megjelent a párt Központi Bizottságának határozata, amely az erőket az új, tavasszal kezdődő teendők megoldására összpontosította. Ez a határozat „beszél” az idős termelőszövetkezeti tagok helyzetének segítéséről is: „A mezőgazdaság átszervezése során jelentős számban léptek a termelőszövetkezetekbe olyan idős dolgozó parasztok, akik előrehaladott koruk miatt, a nyugdíjjogosultságot megszerezni már nem tudják és anyagi támogatásra szorulnak. A Központi Bizottság méltányosnak tartja, hogy társadalmunk az ilyen, munkából kiöregedett idős dolgozó parasztok segítségére siessen. A Központi Bizottság ennek érdekében a kormánynak a következő javaslatot tette: azok a 70. évüket elért idős férfiak és 65. életévüket betöltött nők, vagy e korhatár alatt levők, de rokkantságuknál fogva munkaképtelenek, várományi idő nélkül, havi 260 forint öregségi járulékban részesüljenek.” (A Magyar Szocialista Munkáspárt határozatai és dokumentumai.) Kétszázhatvan forint járadék. Nem nagy összeg, mégis nagy elismerés fogadta falvainkban. A magyar paraszt még soha nem kapott az államtól öreg korára segítséget. A hatvanas év meghozta ezt. Hamarosan megjelent a kormány ilyen irányú döntése, s nagyobb nyugalommal, biztonsággal láttak munkához, a termelés ezernyi teendőjéhez fiatalabbak és idősebbek. 1961. január elején a Földművelésügyi Minisztérium jelentést ad ki: 1961. január 1: egymillió tsz-tag „1960 nyara óta — mondja az FM jelentése — ez év január 1-ig a termelőszövetkezetek száma 223-mal emelkedett. A meglevő és az újonnan alakult szövetkezetekbe csaknem 150 ezer dolgozó paraszt lépett be. összesen 744 000 holddal nőtt a szövetkezetek földterülete, így az ország szántóterületének mintegy 82 százalékán szocialista üzemek gazdálkodnak. A termelőszövetkezetek taglétszáma pedig meghaladja az egymillió főt." Ekkor már látszik: 1961-ben befejeződik a mezőgazdaság tömeges átszervezése. Kádár elvtárs a Somogy megyei termelőszövetkezetek meghívására részt vesz a pálfai, a pusztaszemesi és a kapolyi közös gazdaság zárszámadó közgyűlésén. Mindegyik helyen felszólal. Ez alkalommal mondja január végén: „Most hazánkban a mezőgazdaság szocialista szektorának aránya már közeledik a 90 százalékhoz, és ahogyan ez már nálunk szokás, hamarosan kitehetjük Hegyeshalomnál, a bécsi országút mellé a táblát. Termelőszövetkezeti ország. Aki azt akarja, hogy mindenki, aki becsülettel dolgozik, tisztességesen megéljen, akkor annak olyan társadalmi, gazdasági rendszer létrehozására kell törekednie, amely megakadályozza, hogy egyik ember a másikat kihasználja. Ez a rendszer a szocializmus, amely falun a termelőszövetkezetek révén valósul meg." (Népszabadság, 1961. február 5.) 1962 tavaszán hazánk szántóterületének 95,5 százaléka a szocialista szektorhoz tartozik. Lezárul a magyar mezőgazdaságban, társadalmunkban a fejlődésnek egy nehéz, dicsőséges korszaka. A harmadik történelmi jelentőségű győzelem A Központi Bizottság 1962 márciusi határozatában összegezi az elmúlt három esztendőt: „Alig több mint három esztendeje: 1958 decemberében a Központi Bizottság közvetlen feladatként határozta meg a mezőgazdaság szocialista átszervezését és a mezőgazdasági termelés ezzel egyidejű emelését. Ez a bátor elhatározás osztályellenségeinkből gúnyolódást és dühöt váltott ki, de nem kevés becsületes ember is kételkedett realitásában. Most Központi Bizottságunk, pártunk jelentheti az egész magyar dolgozó népnek, hogy az 1958 decemberében kitűzött célt a tervezettnél jóval hamarább elértük. Hazánkban befejeződött a mezőgazdaság szocialista átszervezése, egész névmnsá'nnk’janasztalanul uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok, és az átszervezés három esztendejében egyidejűleg emelkedett a magyar mezőgazdaság termelése is. A munkáshatalom megvédése és megszilárdulása az ellenforradalmi támadással szemben, a szocialista népgazdaság fejlesztésében elért gazdasági eredmények általában és a mezőgazdaság szocialista átszervezése: ez a magyar nép 1956 novembere óta elért kiemelkedő, egymással összefüggő történelmi jelentőségű három győzelme. A mezőgazdaság szocialista átszervezése befejezésének különleges jelentősége abban van, hogy ezzel megerősödött népi demokratikus államunk legfőbb politikai alapja, a munkásosztály és a parasztság szövetsége. Dolgozó népünk még szorosabb egységbe forrt össze, társadalmunk hatalmas lépést tett afelé, hogy a munkásosztály, a termelőszövetkezeti parasztság és az értelmiség egységes szocialista társadalmává váljék . . . Mezőgazdaságunk fejlődésében most új fejezet nyílik. Az átszervezés befejeztével erőinket most már a mezőgazdaságban egyetlen fő feladatra, a termelés gyors ütemű fejlesztésére fordíthatjuk.” (A Magyar Szocialista Munkáspárt határozatai és dokumentumai.) (Folytatjuk.) 1959. november 1-től 1960. február 7-ig több, mint 380 ezer parasztember választotta a szövetkezést. Köztük Kenéz István ceglédi gazda is. Közvetlenül a tavaszi munkák előtt döntött, s a Táncsics Tsz elnökével beszélte meg a teendőket. Öregcsertőn is befejeződött a szövetkezetszervezés. A Petőfi Tsz tagjai derűsen köszöntik egymást az új, emberségesebb, szebb életre. 1959. március 27-én ünnepélyesen adják át Szolnok termelőszövetkezeti parasztságának a 102. univerzális traktort és a 320. munkagépet. Nagyarányú termelésfejlesztési programmal kezdtek szövetkezeteink a korszerű gazdálkodás megalapozásához. Sok ezer új létesítmény közül az egyik: már 1961-ben termeltek primőrárut a szegedi Felszabadulás Tsz tagjai új üvegházukban.