Népszabadság, 1965. március (23. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-31 / 76. szám

1935. március 31, szerda NEPSZABADSAG7 Dokumentumok, szemelvények, adatok és tények felszabadult hazánk történetéből . A Központi Bizottság 1958 de­cemberi határozata után meg­élénkültek a falvak. Régi szövet­kezeti tagok, új belépők, párt­munkások a közös gazdálkodás előnyeiről, eddigi eredményeiről, a nagyüzemi termelés lehetőségei­ről beszéltek. A nyugati propaganda A nyugati ellenséges propa­ganda fő szócsöve, a Szabad Eu­rópa rádió 1958 április 15-én azt harsogta: „A szabad világban (értsd: a kapitalista országokban. — A szerk.) egyetlen ország sta­tisztikája sem támasztja alá a nagyüzemi gazdálkodás előnyét.’’ A hazugságnak nem volt foga­natja, hiszen azt az úgynevezett szabad világ politikusai, köz­gazdászai is megcáfolták már. Íme ezekből néhány szemelvény: DR. H. HAUSHOFFER, a nyu­gatnémet Agrarwirtschaft 1958-as IV. számában írja: „Az 1918—1958 közötti időszakra vo­natkozóan statisztikailag rendkívül alaposan megvizsgálták Nyugat-Né­­metország mezőgazdaságát, és arra a következtetésre jutottak, hogy azonos természeti viszonyok közepette a nagyüzemekben a hozamok aránya a ráfordításokhoz képest sokkal kedve­zőbb mint a kisüzemekben.”* HARRING holland professzor 1955-ben Helsinkiben az agrár­közgazdászok konferenciáján mondta: „A legsürgősebb kérdés ma a farmok nagyságának növelése, mert enélkül azok nem szerelhe­tők fel korszerű gépekkel, s kö­vetkezésképpen nem biztosítható a munka termelékenységének és a farmerek jövedelmének emelke­dése." A BELGA KIRÁLYSÁG föld­művelésügyi minisztere 1958-ban hivatalosan közli a parlamenttel: ,,A kisparaszti gazdálkodás életkép­telen - 1950—1956 között 26 000 kispa­­raszt szüntette be a termelést, mert nem győzte a nagyüzemmel a kon­kurenciát.” Helyzetkép 1959. március elsejétől Győr-Sopron megyében már 172 község és két város parasztsága választotta a közös gazdálkodást. 30 ezer parasztcsalád 295 ezer hold földdel lépett a termelőszö­vetkezetekbe. Az elmúlt héten már Veszprém megyében is 157-re emelkedett a szövetkezeti községek száma. Mintegy hétezer család, tízezer taggal és ötvenezer hold földdel szövetkezett Vas megyében. Feb­ Az új falu­ ruárban 55 termelőszövetkezeti község alakult a megyében. Somogyban is 40-re növekedett a termelőszövetkezeti községek száma. Baranyában már 59 termelőszö­vetkezeti község alakult. 33 ezer kataszteri holddal gyarapodott a közös gazdaságok földterülete. Szolnok megyében 33 ezer csa­lád 200 000 kataszteri holddal lé­pett a közös, nagyüzemi gazda­ságokba. Fő követelmény a tsz-ek megerősítése Március első felében Győr me­gyében befejeződött a termelőszö­vetkezetek szervezése. Szolnokban az átszervezés a befejezéshez kö­zeledett. Veszprém, Fejér, Komá­rom megyében a szántóterületnek több mint a fele a szocialista szektorhoz tartozott már ekkor. Megjött a tavasz. A párt és a kormány kettős feladatot állított ebben az időszakban — az átszer­vezés éveire — a mezőgazdaság elé. Miközben a mezőgazdaság szocialista átszervezése tart, ezt a munkát úgy kell végezni, hogy a termelés is növekedjen. A fo­lyamatos termelőmunka azt köve­telte, hogy a tavasz elérkeztével a szervezésről a termelésre irá­nyuljon a fő figyelem. így volt ez egyébként a hatvanas, s hatvan­egyes esztendőben is. 1959. március 6-án a párt Köz­ponti Bizottsága a következő ha­tározatot fogadta el: „Egész mezőgazdasági fejlődésünk legfontosabb feladata most a tava­szi munkák jó elvégzése. Az ország elvárja, hogy az egyénileg, valamint a termelőszövetkezetekben dolgozó parasztok és az állami gazdaságok dolgozói jól elvégzett munkával biz­tosítsák a nagyobb termést. Mezőgazdaságunk fejlődésének fő követelménye ma a termelőszövet­kezetek megerősítése, különösen a tél folyamán alakult termelőszövet­kezetek nagyüzemi gazdálkodásának megalapozása. A Központi Bizottság véleménye szerint most ez a döntő feladat, ennek sikeres végrehajtása az alapvető feltétele annak is, hogy az új gazdasági évben újabb nagy lépést tegyünk előre a termelőszö­vetkezetek fejlődésében.” (A Magyar Szocialista Munkáspárt határozatai és dokumentumai.) Az új tavaszt hazánk paraszt­ságának mintegy harmada szövet­kezetekben fogadja. Az egyénileg gazdálkodók — akik a hosszú töprengés után is megmaradtak kisparcellájukon — azzal a gon­dolattal látnak munkához: még ezt az esztendőt meglátjuk. Mire mennek az új szövetkezetek? A 2004-es kormányhatározat intézkedéseinek egész sora sietett a fiatal szövetkezeteik segítségére. Szakemberek kerültek a közös gazdaságokba, újabb és újabb gépszállítmányok indultak útnak. Növekedett a felhasználható mű­trágya mennyisége, megkezdődtek a közös építkezések. A mezei munkák már tavasszal mutatták: tapasztalatok nélkül is elég ügyesen szervezik a nagy­üzemi termelést a szövetkezeti gazdák, az új vezetők. Sok min­dennel küszködtek a fiatal szövet­kezetek, de megbirkóztak a leg­elemibb gondokkal. A szocialista szektor termés­átlagai általában nagyobbak vol­tak, mint az egyéni gazdaságok termésátlagai. A termelőszövetke­zetek termésátlaga búzából 28 százalékkal, őszi árpából 19 száza­lékkal, zabból 11 százalékkal ha­ladta meg az egyéni gazdaságok átlagtermését. 1959-ben vágósertésből és vágó­marhából együttesen 8 százalék­kal, vágóborjúból 21 százalékkal, baromfiból 15 százalékkal, tojás­ból 12 százalékkal, tejből 6 száza­lékkal többet vásároltak fel, mint 1958-ban. A Új szövetkezeti megyék Az események gyorsan forogtak az idő kerekén. Míg 58 őszén csak az ország egyes tájain érlelődött meg a parasztságban a szövetke­zés gondolata, addig most — egy esztendővel későbben — már ha­zánk minden táján ez a gondolat járt a parasztemberek fejében, most merre. A tapasztalatok, a józan ész azt mutatták, mondták, hogy a szövetkezés felé. Erről be­széltek a meglevő szövetkezetek eredményei, s a népnevelők is. Győr megye után még 1959- ben Szolnok megye is szövetkezeti megye lett. S 1960 februárjára Fejér, Heves, Veszprém, Somogy parasztsága is az összefogást vá­lasztotta. Ebben az időben az or­szágban 76 járás termelőszövet­kezeti járás, s a tsz-községek száma meghaladja a 2300-at. A községeknek több mint 70 szá­zaléka szövetkezeti község. Öregségi járadék a szövetkezeti tagoknak Nem sokkal azután, hogy a ceglédi Kenéz István magában határozott, ismét megjelent a párt Központi Bizottságának határoza­ta, amely az erőket az új, tavas­­­szal kezdődő teendők megoldására összpontosította. Ez a határozat „beszél” az idős termelőszövetkezeti tagok hely­zetének segítéséről is: „A mezőgazdaság átszervezése so­rán jelentős számban léptek a ter­melőszövetkezetekbe olyan idős dol­­gozó parasztok, akik előrehaladott koruk miatt, a nyugdíjjogosultságot megszerezni már nem tudják és anyagi támogatásra szorulnak. A Központi Bizottság méltányosnak tartja, hogy társadalmunk az ilyen, munkából kiöregedett idős dolgozó parasztok segítségére siessen. A Központi Bizottság ennek érdeké­ben a kormánynak a következő ja­vaslatot tette: azok a 70. évüket el­ért idős férfiak és 65. életévüket be­töltött nők, vagy e korhatár alatt levők, de rokkantságuknál fogva munkaképtelenek, várományi idő nélkül, havi 260 forint öregségi já­rulékban részesüljenek.” (A Magyar Szocialista Munkáspárt határozatai és dokumentumai.) Kétszázhatvan forint járadék. Nem nagy összeg, mégis nagy el­ismerés fogadta falvainkban. A magyar paraszt még soha nem kapott az államtól öreg korára se­gítséget. A hatvanas év meghozta ezt. Hamarosan megjelent a kor­mány ilyen irányú döntése, s na­gyobb nyugalommal, biztonsággal láttak munkához, a termelés ezer­nyi teendőjéhez fiatalabbak és idősebbek. 1961. január elején a Földmű­velésügyi Minisztérium jelentést ad ki: 1961. január 1: egymillió tsz-tag „1960 nyara óta — mondja az FM jelentése — ez év január 1-ig a termelőszövetkezetek szá­ma 223-mal emelkedett. A meg­levő és az újonnan alakult szö­vetkezetekbe csaknem 150 ezer dolgozó paraszt lépett be. össze­sen 744 000 holddal nőtt a szövet­kezetek földterülete, így az ország szántóterületének mintegy 82 százalékán szocialista üzemek gazdálkodnak. A termelő­­szövetkezetek taglétszáma pedig meghaladja az egymillió főt." Ekkor már látszik: 1961-ben be­fejeződik a mezőgazdaság töme­ges átszervezése. Kádár elvtárs a Somogy­­ megyei termelőszövetkezetek meghívásá­ra részt vesz a pálfai, a puszta­­szemesi és a kapolyi közös gazda­ság zárszámadó közgyűlésén. Mindegyik helyen felszólal. Ez al­kalommal mondja január végén: „Most hazánkban a mezőgazda­ság szocialista szektorának ará­nya már közeledik a 90 százalék­hoz, és ahogyan ez már nálunk szokás, hamarosan kitehetjük He­gyeshalomnál, a bécsi országút mellé a táblát. Termelőszövetke­zeti ország. Aki azt akarja, hogy mindenki, aki becsülettel dolgozik, tisztessé­gesen megéljen, akkor annak olyan társadalmi, gazdasági rend­szer létrehozására kell törekednie, amely megakadályozza, hogy egyik ember a másikat kihasznál­ja. Ez a rendszer a szocializmus, amely falun a termelőszövetkeze­tek révén valósul meg." (Népsza­badság, 1961. február 5.) 1962 tavaszán hazánk szántó­­területének 95,5 százaléka a szo­cialista szektorhoz tartozik. Le­zárul a magyar mezőgazdaságban, társadalmunkban a fejlődésnek egy nehéz, dicsőséges korszaka. A harmadik történelmi jelentőségű győzelem A Központi Bizottság 1962 márciusi határozatában össze­gezi az elmúlt három esztendőt: „Alig több mint három esztendeje: 1958 decemberében a Központi Bi­zottság közvetlen feladatként hatá­rozta meg a mezőgazdaság szocia­lista átszervezését és a mezőgazda­­sági termelés ezzel egyidejű emelé­sét. Ez a bátor elhatározás osztály­ellenségeinkből gúnyolódást és dühöt váltott ki, de nem kevés becsületes ember is kételkedett realitásában. Most Központi Bizottságunk, pár­tunk jelentheti az egész magyar dolgozó népnek, hogy az 1958 decem­berében kitűzött célt a tervezettnél jóval hamarább elértük. Hazánkban befejeződött a mező­­gazdaság szocialista átszervezése, egész né­vm­nsá'nnk’jan­aszt­ala­nul uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok, és az átszerve­zés három esztendejében egyidejűleg emelkedett a magyar mezőgazdaság termelése is. A munkáshatalom meg­védése és megszilárdulása az ellen­­forradalmi támadással szemben, a szocialista népgazdaság fejlesztésé­ben elért gazdasági eredmények ál­talában és a mezőgazdaság szocia­lista átszervezése: ez a magyar nép 1956 novembere óta elért kiemel­kedő, egymással összefüggő törté­nelmi jelentőségű három győzelme. A mezőgazdaság szocialista átszer­vezése befejezésének különleges je­lentősége abban van, hogy ezzel megerősödött népi demokratikus ál­lamunk legfőbb politikai alapja, a munkásosztály és a parasztság szö­vetsége. Dolgozó népünk még szo­rosabb egységbe forrt össze, társa­dalmunk hatalmas lépést tett afelé, hogy a munkásosztály, a termelő­szövetkezeti parasztság és az értel­miség egységes szocialista társadal­mává váljék . . . Mezőgazdaságunk fejlődésében most új fejezet nyílik. Az átszerve­zés befejeztével erőinket most már a mezőgazdaságban egyetlen fő fel­adatra, a termelés gyors ütemű fej­lesztésére fordíthatjuk.” (A Magyar Szocialista Munkáspárt határozatai és dokumentumai.) (Folytatjuk.) 1959. november 1-től 1960. február 7-ig több, mint 380 ezer pa­rasztember választotta a szövetkezést. Köztük Kenéz István ceg­lédi gazda is. Közvetlenül a tavaszi munkák előtt döntött, s a Táncsics Tsz elnökével beszélte meg a teendőket. Öregcsertőn is befejeződött a szövetkezetszervezés. A Petőfi Tsz tagjai derűsen köszöntik egymást­ az új, emberségesebb, szebb életre. 1959. március 27-én ünnepélyesen adják át Szolnok termelőszö­vetkezeti parasztságának a 102. univerzális traktort és a 320. munkagépet. Nagyarányú termelésfejlesztési programmal kezdtek szövetkeze­teink a korszerű gazdálkodás megalapozásához. Sok ezer új lé­tesítmény közül az egyik: már 1961-ben termeltek primőrárut a szegedi Felszabadulás Tsz tagjai új üvegházukban.

Next