Népszabadság, 1965. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-25 / 121. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára 60 fillér VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 1965. május 25. kedd A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA X­ 111. évfolyam, 121. szám Ára 60 fillér Kádár János, Apró Antal és Biszku Béla Moszkvába érkezett Moszkva, május 24. (MTI) Vasárnap este az SZKP Köz­ponti Bizottságának meghívására baráti látogatásra Moszkvába ér­kezett Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első tit­kára, Apró Antal és Biszku Bála, a Politikai Bizottság tagjai. A magyar vendégek fogadására a Kijevi pályaudvaron megjelen­tek L. I. Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának első tit­kára, A. N. Koszigin, az SZKP Központi Bizottsága elnökségének tagja, a minisztertanács elnöke, M. A. Szuszlov, az SZKP Köz­ponti Bizottsága elnökségének tagja, a központi bizottság tit­kára, M. A. Leszecsko és P. F. Lomako, a Szovjetunió Miniszter­­tanácsának elnökhelyettesei, A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügy­minisztere, a központi bizottság tagjai, L. N. Tolkuno és az SZKP Központi Bizottságának osztályvezető-helyettese, valamint más szovjet hivatalos személyisé­gek. A küldöttség fogadásánál jelen volt Szipka József, hazánk moszkvai nagykövete, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, va­lamint a moszkvai magyar nagy­­követség sok beosztottja. Megegyezés az amerikaiak és Caamano között az új kormány összetételéről A junta vezetői még kéretik magukat . Guzman a kiszemelt miniszterelnök Latin-Amerika hetek óta a nyugtalanság földrésze. A közvéle-­­­ményt rendkívül felháborította az Egyesült Államok nyílt dominikai beavatkozása, s az az erőszakos módszer, amellyel Washington az Amerik­ai Államok Szervezetében akcióját elfogadtatta. A nyugati félteke sok országában tüntetnek az agresszív amerikai politika ellen. Brazíliában — amely a legnagyobb csapatkontingenst ajánlotta fel az AÁSZ haderejébe­n hatalomra jutása után egy évvel a tisz­tek csoportja ma is a legbrutálisabb elnyomó eszközökkel él. A leg­újabb jelentések szerint a szélsőjobboldal a parlament feloszlatására törekszik. Bolíviában egy hete sztrájkolnak a bányászok. Barrientos tábor­nok, a junta vezetője a bányaközpontok elleni hadműveletekre adott parancsot a katonaságnak. A munkások rádiója felhívással fordult a parasztsághoz: támogassa mozgalmukat. Kolumbiából, ahol az ország egyes részein hosszú ideje partizán­­harcok folynak, most kormányellenes diáktüntetésekről és összetűzé­sekről számolnak be a hírek. (Washingtoni tudósítónktól.) Hétfőn George Lister, a kül­ügyminisztérium Dominikában tartózkodó egyik megbízottja Wa­shingtonba utazott, hogy beszá­moljon Johnson elnöknek arról a megállapodásról, amelyet az ál­tala kiküldött bizottság ért el Caamanóval, a felkelők vezetőjé­vel. Bundy, az elnök személyes tanácsadója és Vance hadseregügyi miniszter ugyanis szükségesnek látta, hogy továbbra is Santo Do­­mingóban maradjon, hiszen még „nagy feladatok várnak megol­dásra”. Bundy és Vance megállapodá­sa a felkelőkkel még Johnson el­nök megerősítésére vár, de a hí­rek szerint az elnök nem támaszt majd ellenvetést, hiszen megbí­zottjai Santo Domingóban utasí­tásai szerint jártak el. A meg­egyezés szerint Guzman, a kato­nai junta által korábban megdön­tött Bosch-kormány földművelés­­ügyi minisztere lenne az új mi­niszterelnök Dominikában. A kormány nyolc tárcájának betöl­tésében már teljes megegyezés jött létre a felkelőkkel, és két tárcában közeli a megállapodás. Jellemző, egyébként, hogy az Imbert-féle juntának eddig csu­pán egy helyet biztosítottak az új kormányban, ami arra mutat, hogy Washington levonta a kö­vetkeztetéseket abból, hogy ez a junta mennyire lejáratta magát a néptömegek körében. Jellemző továbbá, hogy Washington a had­ügyi tárcákat arra a két domini­kai diplomatára kívánja bízni, akiket még a felkelés által meg­döntött katonai junta küldött a „szigetország képviseletére” az amerikai fővárosba, s akik jelen­leg is Washingtonban tartózkod­nak. A Caamanóval való megegye­zés híre nagy megkönnyebbülést keltett az amerikai főváros hiva­talos köreiben. A múlt heti za­varos helyzet után, amelynek so­rán az amerikai propaganda el­lentmondások egész sorába bo­nyolódott, s Washington hol a felkelők mellett volt „semleges”, hol pedig az Imbert-féle csapa­tok mellett, örömmel üdvözlik a dolgok „tisztábbá válását”. Ked­vező előjelnek tartják, hogy a tűzszünetet sikerült állandósíta­ni, s ezt Washington győzelmé­nek tüntetik fel az Imbert-féle erők felett. Imbert és hívei­­ ugyanis egészen addig, amíg Wa­shington ki nem mondotta, hogy kész erőt latba vetni a tűzszü­net megsértése ellen, azzal fe­nyegetőztek, hogy a huszonnégy órás tűzszünet lejárta után meg­indítják csapataikat a felkelők állásai ellen. Ehhez azonban át kellett volna haladniuk az ame­rikaiak által megszállt úgyneve­zett „nemzetközi zónán”, s fi­gyelmeztetést kaptak, hogy ame­rikai részről tüzelni fognak rá­juk, ha ezt megkísérelnék. Im­bert hívei erre elálltak szándé­kuktól. Bundy és Vance most azt tartják további legfontosabb fel­adatuknak, hogy a Caamanóval elért­­megegyezést kiterjesszék az Imbert-féle juntára is, s elfogad­tassák velük az új kormánylis­tát. Imbert egyelőre azonban semmi jelét sem mutatja annak, hogy kész lenne erre az alkura. Az „óvatos derűlátáson” túl­­ azonban Washingtonban attól tartanak, hogy a dominikai hely­zet végleges rendeződéséig még nagyon de nagyon hosszú az út. Ha létrejön is a teljes megálla­podás minden oldalról, a küzde­lem nyilvánvalóan újra meg új­ra fellángol majd a hatalomért a sokféle politika­ . A tártuzat kö­­zött- Árkus István A Biztonsági Tanács vitája Hétfőn ismét összeült a bizton­sági Tanács, hogy folytassa a do­minikai helyzet vitáját. A vita megkezdése előtt szétosztották a részvevők között V Thant domi­nikai megbízottjának jelentését, amely a helyzet bizonyos fokú enyhüléséről számol be. A Biztonsági Tanács vitájának első felszólalója, Stevenson ame­rikai küldött tájékoztatta a taná­csot az AÁSZ tevékenységéről, az Amerika-közi erők létrehozásával és megszervezésével kapcsolatban, beszámolt arról, hogy néhány csa­pategység már meg is érkezett a Dominikai Köztársaságba. Ezután Fedorenko, a Szovjet­unió állandó ENSZ-képviselője szólalt fel. Hangoztatta, hogy az AÁSZ-haderő zömét továbbra is az amerikai katonák képezik, s az Egyesült Államok változatlanul a nemzetközi zsandár szerepében lép fel. Hadműveletek a bolíviai bányaközpontok ellen Szombaton, a bolíviai általános sztrájk hatodik napján a kor­mány tizenhét szakszervezeti ve­zetőt Paraguayba száműzött. Egy csoport bányász szombaton az országúton megtámadta Bar­rientos tábornokot, a katonai jun­ta vezetőjét, aki péntek este hir­telen Cochabambába utazott. A tábornok kísérete és a támadók között tűzharc alakult ki. Bar­­rientosnak nem történt baja, egy kísérő katonája azonban meg­halt. Négy merénylőt letartóztat­tak. Oruróban szombaton súlyos összecsapásra került sor a sztráj­kolók és a rendőrség között. Az összetűzésnek nyolc halálos és két sebesült áldozata volt. A Bolíviából érkezett jelentések arról tájékoztatnak, hogy az or­szágban robbanásig feszült, pol­gárháborús helyzet alakult ki. A katonai junta vasárnap este ki­adott utasításának megfelelően a kormánycsapatok hétfőn meg­indultak a sztrájkoló munkásság által megszállt 17 ónbánya elfog­lalására. La Paz közelében heves harc után a katonaságnak sikerült kéz­re kerítenie a millani bányát. A továbbnyomuló katonaság Tele­­mayo térségében áll tűzharcban a bányászokkal. A fővárosban is voltak össze­tűzések. La Paz gyárnegyedében munkások katonákkal és rend­őrökkel keveredtek tűzharcba. Az összecsapásban egy személy meg­halt, hatan megsebesültek. A bányászok rádiója felhívás­ban fordult a kormányhoz, és 48 órás tűzszünetet kért. A kormány a felhívást elutasította, s közölte, hogy mindaddig nem lehet szó a katonai akció beszüntetéséről, amíg a bányászok szabadon nem engedik az egyik összetűzésben kézre kerített foglyaikat (szám sze­rint hetvenet), és nem térnek visz­­sza munkájukhoz. A partizánok súlyos veszteségeket okoztak a dél-vietnami kormánycsapatoknak A Szovjetunió szükség szerint növelni fogja a VDK-nak nyújtott segítséget Amerikai és dél-vietnami repü­lőgépek vasárnap délelőtt három hullámban kalóztámadást intéz­tek a demilitarizált övezettől 25 kilométerre északra levő Vu Con helység ellen. Az amerikai haditengerészet és légierő gépei hétfőre virradó éj­jel két támadást hajtottak végre a Vietnami Demokratikus Köz­társaság­­ területe ellen. Az egyik támadás során a demilitarizált övezettől nyolcvannyolc kilomé­ternyire északra levő Rao Nay fo­lyón elsüllyesztettek egy hajót, a másik támadással pedig hat lak­tanyát rongáltak meg. Dél-Vietnamban a szabadság­­harcosok súlyos veszteségeket okoztak a kormánycsapatoknak, így a kormánycsapatok Ben Cat térségében, 40 kilométerre Saigon­tól északra, továbbá Song Betol, Phuoc Long tartomány fővárosá­tól 6 kilométerre délre összesen 100 halottat, sebesültet, illetve el­tűntet vesztettek. Három ameri­kai katona meghalt. A szabadság­­harcosoknak nem volt vesztesé­gük. A Saigonban minap meghiúsí­tott puccskísérlettel kapcsolatban összesen 49 tisztet és polgári sze­ntélyt vettek őrizetbe. Nyugati hírügynökségek jelen­tése szerint Saigontól 240 kilo­méterre délnyugatra, An Xuyen tartományban a partizánok rajta­ütésszerű támadást intéztek a dél­vietnami kormánycsapatok egyik egysége ellen. A harcban 35 dél­vietnami és egy amerikai katona elesett, 42-en megsebesültek, hu­szonöten pedig eltűntek. A Reuter a VDK hírügynöksé­gére hivatkozva jelenti, hogy a szabadságharcosok szabadon bo­csátottak 130 dél-vietnami kato­nát, akik korábban kerültek fog­ságba. Az elengedett foglyok kö­zül 31-en önként beálltak a Nem­zeti Felszabadítási Front csapatai­ba. Ugyancsak a Reuter jelenti, hogy Da Nang és Hue között hét­főn korán reggel három vasúti hidat robbantottak fel a partizá­nok. Truong Chinh, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság nemzet­­gyűlése állandó bizottságának elnöke táviratban mondott kö­szönetet a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának, mert az támo­gatta a vietnami nemzetgyűlés­nek a világ parlamentjeihez inté­zett felhívását. A Pravda vasárnapi számában vezércikket szentelt a vietnami nép imperialistaellenes harcának. A cikk a többi között így hang­zik: A Szovjetunió internacionalista kötelességét teljesítve segíti a Vietnami Demokratikus Köztár­saságot az agresszorok ellen ví­vott harcában, s ezt a segítséget szükség szerint növelni fogja. A Szovjetunió és a VDK teljesen azonos nézeteket vall az ameri­kai intervenció leküzdését ille­tően. „A helyzet megköveteli, hogy a szocialista közösség tagjai egysé­get alkotva közös akciókkal tá­mogassák a szocialista VDK-t az ellene irányuló közvetlen impe­rialista agresszió visszaverésé­ben, és segítsék a Dél-Vietnam szabadságáért és függetlenségéért küzdő dél-vietnami hazafiakat. A Szovjetunió, az SZKP minden erőfeszítést megtesz egy ilyen egység, egy ilyen összefogás meg­szilárdításáért. Az amerikai imperializmus Vietnamban való legyőzése mind­azoknak az elsődleges feladata, akik küzdenek a nukleáris vi­lágháború veszélyei ellen. A né­pek tapasztalatból tudják, mire vezet az agresszorokkal való egyezkedés. Münchennek nem szabad megismétlődnie! A béke­harc, a nukleáris világháború megelőzéséért vívott küzdelem egyet jelent a háborús gyújtoga­tók, a vietnami, a dominikai és a kongói agresszió elleni állhata­tos küzdelemmel” — írja a Prav­da. Július 10-én ül össze Helsinkiben a béke-világkongresszus Helsinki, május 24. A finn fővárosban befejeződött a béke-világkongresszus, nemzet­közi előkészítő bizottságának ülés­szaka. A részvevők megvitatták a kongresszus előkészítésével kap­csolatos kérdéseket, javaslatokat dolgoztak ki a napirendre vonat­kozóan. A napirend olyan fontos kérdéseket tartalmaz majd, mint a vietnami helyzet, a gyarmati elnyomás elleni küzdelem, harc a leszerelésért és az európai bizton­ságért. A bizottság javaslata értelmé­ben a béke-világkongresszust július 10 és 15 között tartják Hel­sinkiben. Valamennyi békeszerető erőt felszólítottak, küldje el kép­viselőit a finn fővárosba. (MTI) • ___ ___­­Péter János berlinben Péter János, a Magyar Népköz­­társaság külügyminisztere vasár­nap este az NDK fővárosába, Berlinbe érkezett. Látogatása idején Otto Winter külügyi ál­lamtitkárral, a miniszter első he­lyettesével — aki Lothar Bolz be­tegsége idején az NDK külügy­minisztériumát vezeti — megbe­szélést folytat a nemzetközi hely­zet időszerű kérdéseiről, Magyar­­ország és a Német Demokratikus Köztársaság kölcsönös kapcsola­tairól. Péter János külügyminiszter és a kíséretében levő Marjai Jó­zsef nagykövet, a Külügyminisz­térium csoportfőnöke, dr. Kőmi­­ves Imre főosztályvezető, Vadász Frigyes főosztályvezető-helyettes fogadására a berlini Ostbahnho­­fon megjelent Otto Winter kül­ügyi államtitkár, Johannes Koenig külügyminiszter-helyettes és az NDK külügyminisztériumának több más vezető munkatársa. Ott volt Kárpáti József, hazánk ber­lini nagykövete és a nagykövetség több munkatársa. (MTI)

Next