Népszabadság, 1965. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-01 / 127. szám

2 Saigonban terjed az Amerika-ellenesség (Folytatás az 1. oldalról.) körökben terjed el az a nézet, hogy az amerikaiak imperialista háborút vívnak, és a dél-vietna­miak kénytelenek ezt a fegyveres „segítségnyújtást” elviselni. A Scotsman saigoni tudósítójának értesülése szerint a Linus álnév mögött igen magas beosztású kor­mánytisztviselő húzódik meg. Gordon Walker volt angol kül­ügyminiszter a Scotsman hétfői számában írt cikkében megálla­pítja, az Egyesült Államok igen nagy hibát követne el, ha Viet­namban „elvesztené türelmét”, és megkezdené Hanoinak és az észak-vietnami ipari központok­nak a bombázását. A volt angol külügyminiszter, aki a közelmúlt­ban délkelet-ázsiai körúton járt, cikkében megállapítja, hogy a vietnamihoz hasonló háborúban nem lehetséges sem győzelem, sem vereség, viszont lehetséges kompromisszumon alapuló meg­állapodás. A dél-vietnami sza­badságharcosokkal foglalkozva Gordon Walker megállapította, hogy a Viet Kong-mozgalom igen hasonlít a második világháború­ban kialakult antifasiszta ellenál­lási mozgalmakhoz. A Viet Kong sorain belül együtt harcolnak­­ kommunisták és nem kommu-­ nisták. Dél-Vietnam ige­n nagy ré­­­­sze a felkelők kezén van. A volt­­ angol külügyminiszter cikkének­ jelentőségét az adja meg, hogy Gordon Walker ma is a Wilson­­kormány egyik tanácsadója. * A Béke-világtanács javaslatára május 23 és 30 között, más or­szágokhoz hasonlóan, a Szovjet- ■ unióban is megtartották a viet­nami szolidaritás hetét. Moszkvá­ban, Leningrádban, Kijevben, Minszkben, Novoszibirszkben, Tbilisziben és más szovjet váro­sokban tömeggyűléseket tartottak, amelyeken a dolgozók támogatá­sukról biztosították Vietnam har­coló népét. (MTI) Párizsi tudósítónk telefonjelentése: Franciaország nem vesz részt a jövő évi NATO hiadgyakorlaton Feszült légkörben ült össze a NATO-hadügyminiszterek tanácskozása Párizsban hétfőn tanácskozásra ültek össze a NATO-tagországok hadügyminiszterei. A tanácsko­zás napirendjén a szervezet kato­nai állományának, utánpótlásá­nak és stratégiájának kérdései szerepelnek. Az ülés a tagországok közötti ellentétek miatt feszült légkörben kezdődött s megfigyelők úgy vé­lik, a francia álláspont miatt nincs lehetőség az 1963 óta vita­tott stratégiai kérdés megoldásá­ra. Franciaország amellett, hogy — saját nagyhatalmi céljai miatt — mindinkább kétségbe vonja az amerikaiak által vezetett NATO létjogosultságát, ellenzi a NATO stratégiai elvévé avatandó „soro­zatos megtorlás” amerikai elvét. E stratégia szerint egy esetleges háborúban — úgymond — először a hagyományos fegyvereket kell bevetni, majd ha ez nem elégsé­ges, az atomfegyvereket. Az ellentéteket mutatja, hogy Franciaország azért nem vesz részt a NATO legközelebbi, 1966- os, óriási méretűre tervezett Fal­­lex elnevezésű hadgyakorlatán, mert — párizsi magyarázatok sze­rint — ott a francia elvekkel el­lenkező stratégia módszereit akarják alkalmazni. A gyakorlatról való francia tá­volmaradással kapcsolatban Pá­rizsban cáfolták azokat a híreket, amelyek ezt összefüggésbe hoz­ták azzal, hogy Franciaország most ki akarna lépni a NATO- ból. A szervezet tagországait min­denesetre nyugtalanítja, hogy Franciaország csökkenti saját te­vékenységét a NATO-ban, s ezzel bomlasztja e katonai paktum amerikai elveken nyugvó politi­káját. Ezt a nyugtalanságot tük­rözi a párizsi ülést megelőző hár­mas tanácskozás is: az amerikai vezérkari főnök tárgyalt a nyugat­német, McNamara amerikai had­ügyminiszter pedig angol kollé­gájával Londonban. Megfigyelők úgy vélik, lehetsé­ges, hogy e tanácskozások ered­ményeként a mostani párizsi ülé­sen előterjesztik az MS 100—1. el­nevezésű tervet. Ez egy soknem­zetiségű, taktikai atomfegyverek­kel rendelkező, integrált brigád létrehozását tervezi, amelyet „európai helyi háborúk esetén” vetnének be. Mint mondják, az MS 100—1. tervet a francia ellen­állás miatt lényegében már meg­bukott sokoldalú atomütőerő, az MLF helyett szeretnék létrehozni. A 15 hadügyminiszter tanács­kozása már ma befejeződik. Kovács István NÉPSZABADSÁG Újabb faji összetűzések az amerikai Délen Az alabamai Selmában és a Louisiana állambeli Bogalusában a hét végén megint faji egyenlősé­get követelő négertüntetések zaj­lottak le. Selmában a tüntetők arra szó­lították fel Alabama színes bőrű lakosságát, hogy ne látogassa azokat az üzleteket, amelyek a négerekkel szemben faji megkü­lönböztetést alkalmaznak. A ki­vonuló rendőrség a békés tünte­tők közül 99-et — köztük fehér szimpatizánsokat is — letartózta­tott. Hasonló jellegű tüntetés volt a louisianai Bogalusában is, a bé­kés néger felvonulókra azonban fehér fajvédő csoportok támadtak rá, és valóságos utcai harcot pro­vokáltak. Az állami és a városi rendőrség gumibottal, könnygáz­­gránáttal avatkozott be, és 17 személyt letartóztatott. A feszült­ség Bogalusában tovább erősö­dik. (MTI) Rusk szerint Párizs a NATO jelenlegi szervezetének felszámolását fogja javasolni A nyugati szövetségesek közül az Egyesült Államok reagált el­sőnek a francia döntésre. Rusk amerikai külügyminiszter vasár­napi sajtóértekezletén azzal a ki­jelentéssel igyekezett­ elütni az ügyet, hogy a NATO-n belül a francia bejelentés ellenére sin­csenek súlyos ellentétek, csupán „elméleti, esetleg politikai vita folyik stratégiai elképzelésekről”. Egy kérdésre azonban már azt válaszolta, hogy Franciaország „az Egyesült Államok érzése sze­rint javasolni fogja a NATO je­lenlegi szervezetének felszámolá­sát, de tagja marad a nyugati szö­vetségnek”. Bush vasárnapi sajtóértekezle­tén foglalkozott továbbá a domi­nikai és a vietnami problémával is. Azt bizonygatta, hogy az Egye­sült Államok nem akar kormányt rákényszeríteni a Dominikai Köz­társaság népére, „mert egy ilyen kormány népszerűtlen lenne, hi­szen magán viselné a Made in USA címkét.” Kifejtette vélemé­nyét, hogy a dominikai kormány­ban helyet kellene foglalniuk „Bosch volt elnök párthíveinek, a mérsékelt körök és a katonai junta képviselőinek”. Johnson elnök után most Bush is szorgalmazta „a szükség esetén gyorsan cselekvő” állandó Ameri­­­ka-közi erők megalakítását Erhard nyugatnémet kancellár­­ hétfőn. Schröder külügyminiszter társaságában, repülőgépen hiva­talos látogatásra az Egyesült Ál­lamokba utazott. (MTI) Véget ért az arab kormányfők kairói értekezlete Kairói tudósítónk távirati je­lentése­ Ötnapos tanácskozás után, va­sárnap délben ért véget az arab országok kairói kormányfői érte­kezlete. A vitát szombat estére sem tudták befejezni, mint azt ter­vezték, ezért került sor az újabb vasárnapi titkos ülésre. A kommüniké csupán általá­nosságban foglalja össze az érte­kezleten hozott 20 határozatot, és kiemeli, hogy az arab orszá­gok megerősítik a Palesztinai fel­­szabadítási szervezetnek nyújtott támogatásukat, hatékonyabbá te­szik az izraeli agresszióval szem­ben tett katonai intézkedéseket, és a Jordán folyó vízkivételi mű­veinek védelmét, fokozzák az együttműködést a gazdasági élet, a kereskedelem, a jószolgálat, a tájékoztatás és a kulturális kapcsolatok terén. Amikor a záróközleményt fel­olvasták, két piros bőrfotel üresen maradt a patkó alakú asztal mel­lett. Az értekezletről távol maradt tunéziai küldöttség karosszékeivel szemben, az asztal másik végén üres volt a palesztinai felszabadí­­tási szervezet küldötteié, és Sukeiri, a szervezet elnöke kivo­nult a tanácskozásról. A két szélsőséges álláspont kép­viselőinek távolléte önmagában is jelezte, hogy a kormányfői érte­kezlet sok kérdésben az arab egy­ség védelme jegyében, kompro­misszumos megoldást választott. Elítélte ugyan Burgiba tunéziai elnöknek a palesztinai arabok jogai feladását és Izrael elisme­rését célzó javaslatát, de nem zárta ki Tunéziát az Arab Ligá­ból, mint Sukeiri követelte. Mind­amellett az arab államok többsé­gének sikerült elszigetelnie Burgi­­dát: nyílt támogatását meg se kí­sérelték azok a küldöttek, akik egyébként Tunéziával tartottak, amikor legutóbb nem volt haj­landó megszakítani a diplomáciai kapcsolatokat Nyugat-Német­­országgal Izrael elismerése és tá­mogatása miatt. A marokkói delegáció nem tudta gyengíteni az Arab Ligát, hanem valósággal harcolt, hogy megtarthassa a következő arab csúcsértekezlet vendéglátójának pozícióját. Míg tehát Burgiba azt mondja, hogy „megvan az Arab Liga nélkül” és nem törődik a többi arab országgal, Marokkó nemcsak hogy nem követi Tuné­ziát, hanem gyakorlatilag ellene foglal állást ebben a kérdésben, amikor ragaszkodik az arab szo­lidaritást kifejező, az Arab Ligát legfelső szinten összetartó csúcs-­­­értekezlethez. A kormányfői ér­tekezlet egyébként elhatározta:­­ kéri az államfőket, hogy szeptem-­­­ber 13-án a marokkói Casablan­­­­cában üljenek össze harmadik­­ csúcstalálkozójukra. Az értekezleten mindvégig az­­ előtérben állt Jemen és Szaúd- Arábia viszonya. Erről nem hoz­tak határozatot. Mégis eredmény­nek tudható be, hogy nem rom­lott a két ország viszonya. Látható volt mindvégig az érte­kezlet folyamán, hogy inkább fél­reteszik a vitás kérdéseket, s elő­térbe igyekeznek állítani a közös nézeteket. Ez a kompromisszumok keresését eredményezte és újabb lépéseket tett lehetővé a közös­­ álláspont felé. Ez mutatkozott­­ meg a Jordán folyó problémáját illetően is, amelynek fontosságát csak aláhúzta, hogy éppen a ta­nácskozás idején került sor egy újabb izraeli határsértésre. Jor­dánia tapasztalhatta, hogy a tá­madással szemben számíthat a többi arab ország, s elsősorban az EAK segítségére. Rudnyánszky István 1965. június 1, Vedd Befejeződött az Osztrák KP kongresszusa Franz Muhri elvtárs a párt új elnöke Heltai András, az MTI bécsi tudósítója jelenti: Vasárnap délben befejeződött Bécsben az Osztrák Kommunista Párt XIX. kongresszusa. A küldöttek jóváhagyták a párt központi bizottságának határoza­tait, amelyek szerint „a kommu­nista pártok két- és többoldalú tanácskozásaival, a nézeteltéré­sekről folytatott tárgyilagos vitá­val kell hozzájárulni a kommu­nista világmozgalom egységéhez, az imperialista támadások vissza­veréséhez, a békéért és a békés egymás mellett élésért folyó harc­­­­hoz”. A kongresszus ugyancsak egy­hangúlag elfogadott határozatban fejezte ki szolidaritását Dél-Viet­nam hősiesen harcoló népével, s tiltakozott az amerikai agresszió ellen. Egy másik határozatban a kongresszus követeli: biztosítsa­nak szólásszabadságot az osztrák rádióban és televízióban vala­mennyi demokratikus pártnak, így a kommunistáknak is. A párt új központi bizottsága első ülésén a párt elnökévé Franz Muhrit választotta. A XIX. kong­resszus a központi bizottság tit­kárává Friedl Fürnberget és Ertein Scharfot választotta. A párt újjáválasztott politikai bi­zottságának 11 tagja van. A párt központi lapjának, a Volksstim­­mének az új főszerkesztője Franz West lett. A kongresszus küldöttei meleg ünneplésben részesítették Johann Kopleniget, a párt sok éven át volt vezetőjét, akit előrehaladott korára való tekintettel nem jelöl­tek a politikai bizottságba, s akit tiszteletbeli elnökké választottak. Koplenig a párt régi harcosai ne­vében felhívta a kongresszus kül­dötteit: küzdjenek minden ere­jükkel a most kidolgozott új po­litikai irányvonal sikeréért. Az Osztrák Kommunista Párt XIX. kongresszusa Franz Muhri zárszavával fejeződött be. Összeült a Román Munkáspárt Központi Bizottságának plénuma Bukarestben hétfőn megkezdő­dött a Román Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának plenáris ülé­se, amely a július 19-re összehí­vott IV. pártkongresszus előkészí­tésének kérdéseivel foglalkozik. Az ülés napirendjén az aláb­bi pontok megvitatása szerepel: 1. az 1966—1970. évi népgazdaság­­fejlesztési terv irányelveinek ter­vezete; 2. a tízéves energetikai fejlesztési terv irányelveinek ter­vezete; 3. a Román Munkáspárt új szervezetiszabályzat-tervezete. A központi bizottság plénuma ma folytatja munkáját. (MTI) Lengyelországban a választók 98 százaléka szavazott vasárnap Varsó, május 31. (MTI) Lengyelországban vasárnap vá­lasztások voltak. Hivatalosan meg nem erősített adatok szerint a választók 96 százaléka leadta sza­vazatát. A népi Lengyelországban ötöd­ször járult a nép az urnákhoz, hogy megválassza vezetőit. A szükségállapot-törvényjavaslat ellen emelték fel szavukat a nácizmus üldözöttei (Tudósítónktól.) Vasárnap fejezte be háromna­pos kongresszusát Duisburgban a VVN, a Nácizmus Üldözötteinek Szervezete. A tanácskozáson az Ellenállók Nemzetközi Szövetsé­ge és hat ország, köztük Magyar­­ország testvérszervezeteinek kép­viselői is részt vettek. A referátumok és a vita közép­pontjában a német egység és a bonni kormány által tárgyalásra előkészített úgynevezett szükség­állapot-törvény állott. A kong­resszus részvevői, a náci börtönök és koncentrációs táborok poklát megjárt antifasiszták sokoldalúan bizonyították, hogy csak a két né­met állam közötti megegyezés, a hivatalos kormánypolitika radi­kális revíziója a járható út Né­metország és Európa szántára. „A reális német politikának a béké­re és nem a háború előkészítésére kell irányulnia" — mondta ki a kongresszus határozata, s az atomfegyverkezés, a revansista törekvések elleni harc fokozását, a két német állam közti kapcso­latok normalizálását jelölte meg a német kérdés megoldásának kulcsaként. A bonni kormánykoalíció párt­jai július közepén kívánják be­terjeszteni a parlamentbe az úgy­nevezett szükségállapot-törvényt. Éppen a közelgő parlamenti vi­tára tekintettel a kongresszus mint legaktuálisabb feladatot tár­gyalta a szükségállapot-törvény elleni harc kérdéseit. A törvényjavaslat elleni nö­vekvő ellenállást jelzi, hogy több fontos szakszervezet, köztük pél­dául a vasasszakszervezet köve­telte az utóbbi napokban a tör­vény elutasítását. Vasárnap este vált ismeretessé, hogy a szociál­demokrata párt vezetősége, amely pedig korábban jóváhagyta a tör­vény beterjesztését, nyilvánva­lóan a tömegek nyomására, né­hány nem eléggé tisztázott pontra hivatkozva elhatározta: javasolni fogja, hogy a törvényt a jelenlegi parlament már ne tárgyalja. Ezt az állásfoglalást, amely ugyan nem utasítja el a törvény egészét, de lehetetlenné teszi azonnali elfogadását, a VVN kongresszusa mint előre tett lé­pést értékelte. Ugyanakkor hang­súlyozta: minden demokratikus erőt mozgósítani kell, hogy a szükségállapot-törvény egyszer s mindenkorra lekerüljön a parla­ment napirendjéről. Kardelj a jugoszláv kommunisták kétfrontos harcáról A Jugoszláv Kommunisták Szö­vetségének vezető szerepéről, a kommunisták előtt álló legfonto­sabb feladatokról nyilatkozott a Nova Makedonija című lapnak Ed­­vard Kardelj, a JKSZ Központi Bizottságának titkára, a jugoszláv szövetségi nemzetgyűlés elnöke. Kardelj hangsúlyozta, hogy a jugoszláv kommunisták kétfrontos harcot vívnak. Egyrészt a szocia­lista társadalmi viszonyok fejlesz­téséért küzdve harcolnak a bürok­ratizmus ellen, a szocialista de­mokrácia kibontakoztatásáért, másrészt viszont le kell leplez­niük a hazug, álhumanista frázi­sokat, a demagógiát és a destruk­tív bírálgatást azok részéről, akik elkeseredésükben, hogy nem sike­rül megvalósítani egynéhány el­képzelésüket, készek szövetkezni a burzsoá ideológia és a reakciós politika képviselőivel. Világosan kell látnunk — mondotta Kardelj —, hogy a kommunistáknak hatá­rozottabban kell küzdeniük az ilyen irányzatok ellen, ha meg akarják tisztítani az utat a szocia­lista társadalmi bírálat előtt. (MTI)

Next