Népszabadság, 1965. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-01 / 127. szám

1965. június 1. kedd A norvég miniszterelnök a Szovjetunióban Einar Gerhardsen norvég miniszterelnök vasárnap a szovjet kormány meghívására hivatalos látogatásra Moszkvába érkezett. Gerhardsen hétfőn a Kremlben látogatást tett Kosziginnél, a szovjet minisztertanács elnökénél. A két államférfi között megbeszélés folyt le, amelyen Gromiko szovjet külügyminiszter is részt vett. A norvég miniszterelnök a hétfői nap folyamán látogatást tett Anasztasz Mikojannál, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökénél is. A szovjet kormány hétfőn a Kremlben ebédet adott Gerhardsen tiszteletére. Az ebéden Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin és más szovjet vezetők vettek részt. Koszigin beszédet mondott. Kijelentette, hogy a szovjet—norvég kapcsolatok normálisan fejlődnek, a Szovjetunió hajlandó minden vonalon elősegíteni a jószomszédi kapcsolatok erősödését. — Természetesen vannak olyan körülmények, amelyek megnehezítik Norvégia és a Szovjetunió szorosabb közeledését — mondotta Koszigin. — Elsősorban arra gondolok, hogy önök részt vesznek az észak-atlanti tömbben, ami óvatosságra késztet bennünket, mert ez a tömb a Szovjetunió és a többi szocialista ország ellen irányul. Mindamellett reméljük, hogy országaink kapcsolatai, amelyek most jók, idővel még jobbakká válnak. Arra fogunk törekedni, hogy határainkat a béke és barátság határának nevezhessék, egész Észak- Európában megszilárduljon a nyugalmi helyzet és az enyhülés. Koszigin a továbbiakban kijelentette, hogy a dél-vietnami fegyveres intervenció, a Vietnami Demokratikus Köztársaság területének bombázása, a dominikai ügyekbe történt amerikai fegyveres beavatkozás az ENSZ alapokmányának és az általánosan elismert nemzetközi jogszabályoknak kíméletlen megsértését jelenti. Az ilyen lépések voltaképpen kísérletek arra, hogy a nemzetközi jogot felcseréljék az idegen ügyekbe való beavatkozás jogával. Érthető, hogy ez különösen a kis államokat veszélyezteti — hangsúlyozta a szovjet kormányfő. Gerhardsen beszédében állást foglalt a gazdasági és kulturális kapcsolatok továbbfejlesztése mellett. Kifejezte azt a reményét, hogy Norvégia is és a Szovjetunió is elősegíti majd a jószomszédi kapcsolatok megerősödését és a kölcsönös megértés fejlődését. A továbbiakban arról szólt, hogy „mi Norvégiában rendkívüli jelentőséget tulajdonítunk a leszerelési tárgyalásoknak”, s hozzáfűzte, hogy objektíve minden hatalom érdekeit szolgálná egy, az atomfegyverek továbbterjedését megakadályozó egyezmény. A norvég miniszterelnök végezetül megjegyezte, hogy az ENSZ-nek fejlődnie kell, a béke megőrzésének hatékony szervévé kell válnia. Frithjof Jacobsen, Norvégia moszkvai nagykövete hétfőn fogadást adott Gerhardsen miniszterelnök tiszteletére. A fogadáson Koszigin, Voronov, Grisin és más szovjet személyiségek vettek részt. (TASZSZ) Gerhardsen és felesége a seremetyevói repülőtéren. Tito elnök a Szovjetunióba látogat Moszkva, május 31. (TASZSZ) A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének, a Szovjetunió Minisztertanácsának és az SZKP Központi Bizottsága elnökségének meghívására Joszip Broz Tito elnök, felesége társaságában, június második felében hivatalos látogatást tesz a Szovjetunióban. Külföldi események néhány sorban A Csehszlovák KP Központi Bizottsága és a csehszlovák kormány meghívására június második felében mongol párt- és kormányküldöttség látogat Csehszlovákiába J. Cedenbalnak, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága első titkárának, a minisztertanács elnökének vezetésével. Csou En-laj, a kínai államtanács elnöke vasárnap jelentést tett a nemzetközi és a belföldi helyzetről a kínai országos népi gyűlés állandó bizottsága, valamint az államtanács tagjainak. (Új-Kína) Nagyszabású békedemonstráció keretében kétnapos ünnepségen emlékeztek meg a csehszlovákiai Terezinben az egykori náci koncentrációs tábor felszabadításának 20. évfordulójáról. (MTI) Hétfőn megkezdődött a berlini Passterschein-egyezmény utolsó látogatási szakasza. A mostani, pünkösdi látogatási szakasz május 31-től június 13-ig tart. (MTI) A Szuszlov vezette Bulgáriában tartózkodó szovjet pártmunkásküldöttség vasárnap megtekintette Várnát. (TASZSZ) Malinovszkij marsall, szovjet honvédelmi miniszter hétfőn ebédet adott a Moszkvában tartózkodó koreai katonai küldöttség tiszteletére. (TASZSZ) Sukarno indonéz elnök a djakartai elnöki palotában fogadta a Román Munkáspárt Központi Bizottsága küldöttségét, amely Paul Niculescu-Mizilnek, a központi bizottság titkárának vezetésével tartózkodik Indonéziában, s Romániába való meghívást adott át. Sukarno a meghívást elfogadta. (Agerpres) A Saraf Rasidov vezette szovjet pártküldöttség indonéziai körútja során hétfőn Semarangba, Közép- Jáva fővárosába érkezett, ahol gyűlést tartottak, amelyen ötszázezren vettek részt. (TASZSZ) Hazaérkezett Párizsból a szovjet pártküldöttség, amely Ponomarjovnak, az SZKP Központi Bizottsága titkárának vezetésével május 19-e óta tartózkodott Franciaországban a Francia KP meghívására. (TASZSZ) Tíz évig terjedő börtönbüntetésre ítélték a berlini kémper vádlottait. (MTI) NÉPSZABADISÁG MIÉRT NEM ERŐSEBB? S falvaink élete napról napra változik. A mezőgazdasági kultúra, a szemléletmód, a társadalmi és a kulturális élet átalakulása lépten-nyomon tapasztalható. A földeken és a fejekben is utat tör, izmosodik az út, sokasodnak a szocializmus jegyei. Van azonban egy jelenség, mely hathatós tettekre inti a falu kommunistáit. Arról van szó, hogy a szövetkezeti pártszervezetek a múlt években nem mindenütt tartottak lépést ezzel az általános fejlődéssel, nem erősödtek olyan ütemben, amilyet a párt szerepe és súlya a falu életének formálásában megkövetel. A móri járás tsz-pártszervezetei általában jól birkóznak a gondokkal. Dolgoznak, iparkodnak megteremteni az élethez és a munkához szükséges kedvet, jó hangulatot. Építik a maias világát, alakítják övéik gondolkodását. A járás néhány falujában mégsem elég hatékony a pártszervezetek ereje, és létszám dolgában sem fejlődik úgy, ahogyan lehetne és kellene. A járásban 12 tsz-pártszervezetben 137 kommunista dolgozik és 31 a tagjelöltek létszáma. A legnagyobb alapszervezet 32 tagot, a legkisebb 10 tagot számlál. S bár egy-egy közösség erejét nem mindig a létszám határozza meg, a gyakorlat tanulsága szerint mégis van olyan falu, ahol kevésnek bizonyul a 10—12 kommunistából álló pártszervezet hatékonysága. Nehezen birkóznak a bajokkal, összecsapnak fejük fölött a gondok. Egy-egy ilyen kis létszámú alapszervezet helyzetét vizsgálva, önkéntelenül adódik a kérdés. Miért nem erősebb? Hiszen lehetne az. Az igazsághoz tartozik, hogy már ez a mai taglétszám is egy ötesztendős, szívós munka eredménye, hiszen 1960-ban, az átszervezés idején a járás tsz-eiben mindössze 26 kommunista volt. Velük kellett elkezdeni a pártszervezés nagy munkáját. A szövetkezetek megszilárdítása sok gonddal, zökkenővel járt, előbb az új életet kellett a parasztságnak megszoknia, csak azután jutottak el az új iránt legfogékonyabbak a párt kapujáig. S ráadásul a környék rohamosan fejlődő ipara sok javakorban levő és fiatalembert — kommunistákat is — elszippantott a mezőgazdaságból. Részben ez okozta, hogy most, a kis létszámú pártszervezetek létszáma is főleg idősebb emberekből áll. Mint például Pusztavámon, ahol ma még helytállnak a kommunisták, de mivel az 50 éves párttag is fiatalnak számít, néhány év múlva nyugdíjba kerül az egész alapszervezet. Ha csak meg nem változik a mostani állapot. A kis létszámnak és az elöregedésnek sok oka van, kezdve a múltbeli, felduzzasztott pártszervezetekben tapasztalt visszásságoktól a gazdasági botladozásokig, s némely párttag és vezető helytelen magatartásáig. De sok bajt okoznak a hibás nézetek, a szemlélet eltorzulásai is. Napjainkban talán éppen ez a legnagyobb akadálya az alapszervezetek megerősödésének, azért is ragadjuk ki most az okok közül a gyakrabban tapasztalható helytelen nézeteket. A legtöbb kis létszámú alapszervezetben azt tapasztalhatjuk, hogy a vezetőségnek nincsen a pártépítésre vonatkozó helyes elképzelése. Például olyan meggondolásból, hogy mai pártszervezésünk nem ismeri a tagtoborzást, fittyet hánynak a tervszerű pártépítő munkának is. Mintha a tervszerűség és a tagtoborzás egy és ugyanazt jelentené. Toborzásra valóban nincs szükség, de a belépni szándékozókat tervszerűen nevelni, felkarolni, feladatokkal, próbákkal kommunistákká érlelni, ma is elsőrendű feladat. Az is igaz, hogy a pártba való belépés önkéntes jelentkezés alapján történik, de ez sem azt jelenti, hogy a kommunisták ölbe tett kézzel üljenek és várják, hogy majd csak jelentkezik valaki. S az sem mindegy, hogy ki jelentkezik. Az a kérdés, hogy mit ér a jelentkező, milyen értékei vannak ma, és milyenek a lehetőségei. Az önkéntesség ugyanis nem téveszthető össze az ösztönösséggel. A pártba csak meggyőződése és tettei alapján kerülhet be új tag. Nem elég, ha csupán az ösztönei, ilyen vagy olyan meggondolásai sugallják a belépést. Éppen azért a kommunisták egyik legfontosabb feladata azt meghatározni, hogy ki lépheti át a párt küszöbét, ki alkalmas arra, hogy ezt a rangot elnyerje. Méltatlan emberrel nem erősödik a pártszervezet. A tagfelvétel tehát a kommunisták felelősségtudatának a próbája, hiszen minden új tag a jövőt is jelenti. S néhány alapszervezetben éppen a múlt és a jelen bűvöletében feledkeznek meg erről a felelősségről. Megfelelő jelentkező esetén is azt mondják: elegen vagyunk. Félrevezeti őket az a tény, hogy idáig úgyahogy megállták a helyüket. Nagy tetteket hajtottak végre, átformálták a falut. Magas önérzet fűti őket, ami indokolt is, hiszen történelmi feladatokat oldottak meg. Csakhogy, amikor 1945-ben a munkát elkezdték, még erejük teljében levő, 35—40 évesek voltak, erősek és fáradhatatlanok. Akkor verekedniük kellett szemtől szembe az ellenséggel, s ezt példásan megtették. De azóta eltelt húsz esztendő, megöregedtek, s most temérdek küzdelem nyomával izmaikban és idegeikben, egy teljesen megváltozott világ sok gondjával kell szembenézniük. Egy olyan világgal, mely a bölcsességen kívül nem nélkülözheti a fiatalos hevületet és lendületet, a friss látásmódot sem. Új termelési módszerek, közgazdasági feladatok tornyosulnak előttük. Ma már nem elég a határ jó ismerete, az apáról fiúra szállott tudomány és tapasztalat, hiszen egy modern nagyüzem követel korszerű szemléletet és tudást. S ez nem megy friss erők, új emberek bevonása nélkül. S hogy nincs friss erő, annak nem csupán az a magyarázata, hogy elvándoroltak a fiatalok, hogy nem volna kiből válogatni. Sok helyen a szemléletben van a nagyobb hiba, a hibás szemlélet válik az erőtlenség, az elöregedés és sokszor a gazdasági bajok forrásává is. Például a móri járás nem egy tsz-ében és másutt is félremagyarázzák azt a pártállásfoglalást, mely szerint napjainkban nem a taglétszám növelése a fő cél, hanem a pártmunka minőségének megjavítása. Egy-két alapszervezetet ez a jó minőségű munkára való serkentés valamiféle arisztokratikus elzárkózásra, begubózásra ösztönöz. Hiszen jó munkát csak a tapasztaltak, a régiek végezhetnek — vélik ők —, az új ember csak fellazítja, hígítja a közösséget. Hogyan is tudna például megfelelően segíteni egy tapasztalatlan fiatal, vagy uram bocsá’, egy olyan valaki, aki néhány éve még nem is értette meg a párt politikáját? Jó néhány faluban értékes, tekintélyes embereket lehetne a párt soraiba állítani, olyanokat, akikkel nyernének a kommunisták. Valósággal reprezentálhatnák a párt emberformáló erejét, vonzó hatását. S nemegyszer mi a fogadtatás? „Hol voltál, amikor mi verekedtünk?” A bizalmatlanság, az indokolatlan gyanakvás és féltékenység mondatja ki az ilyen helytelen elutasítást. Hiszen nem egy pártszervezetben a jelentkező lehetőségeinek kutatása helyett régi históriákon rágódnak. Valami helytelen szó vagy kijelentés rejtett értelmét keresik, melyet emberük ki tudja, mikor mondott. Az ilyen elutasítók vajon miért nem értik meg végre, hogy a mi világunkban nemcsak a terméshozamok növekednek, nem csupán a közös vagyon gyarapszik, hanem formálódik, több lesz, értékesebb lesz az ember is. Ma már a húsz év előtti hitetlenek, az új világgal akkor még perlekedők sokasága is átúszott a mi partunkra, mert ez a part a zöldebb, a szebb. Itt látják azokat az embereket, akik a jövő terheit és lehetőségeit hordozzák. S ugye, milyen botorság volna ridegen azt mondani a közeledőknek: „Ússzatok vissza, mi elegen vagyunk.” Pedig ezt mondják azok a kommunisták is, akik kis létszámú alapszervezetükben nagyon is kevesen vannak, s a bajokkal jól-rosszul küszködve, mégis bizalmatlansággal felelnek a jó szándékú belépni akaróknak. A Móri Járási Pártbizottság határozottan küzd a különféle hibás nézetek ellen. Tapasztalatcserékkel, a jó példák terjesztésével, szakmai-ideológiai neveléssel, s ha kell, felelősségre vonással is iparkodnak a bajokon segíteni. A járás kommunista vezetői bíznak az emberekben, a tsz gazdáiban. Jól tudják, hogy amint az új világ embere alakítja, építi szocialista gazdaságát, az új életforma is hat és alakít, s a párttagságra is megérleli a parasztság színe-javát. A falu kommunistáinak egyik szép feladata figyelni és segíteni ezt az érlelődést. Kékesdi Gyula 3 Zászlóátadási ünnepségek a kitüntetett termelőszövetkezetekben A hartai Új Élet Termelőszövetkezetben — amely a tsz-ek országos versenyében a 3000—4500 szántóegység közötti kategóriában harmadik lett — vasárnap tartották meg a zászlóátadó ünnepséget. A kiválóan gazdálkodó termelőszövetkezet tagságának Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára adta át a Minisztertanács vándorzászlaját és 50 000 forint pénzjutalmat Az ünnepi közgyűlésen dr. Molnár Frigyes, az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottságának első titkára, dr. Varga Jenő, a megyei tanács vb-elnöke, valamint a környező termelőszövetkezetek elnökei vettek részt. Békés megyében két termelőszövetkezetben rendeztek ünnepséget abból az alkalomból, hogy a múlt évi jó munkájukkal kiérdemelték a Minisztertanács vándorzászlaját. Orosházán a 3000—4500 szántóegységű kategóriába tartozó Új Élet Tsz-ben dr. Soós Gábor, a földművelésügyi miniszterhelyettes adta át a vándorzászlót Varga Mihály tszelnöknek. Nagybánhegyesen a hasonló kategóriájú Zalka Máté Tsz-ben Királyi Ernő földművelésügyi miniszterhelyettes és Frantisek Písek, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság magyarországi nagykövete vett részt az átadási ünnepségen. Királyi Ernő miniszterhelyettestől Veras János termelőszövetkezeti elnök vette át a Minisztertanács vándorzászlaját. Az 1500 holdon aluli termelőszövetkezetek múlt évi versenyében elért kiváló eredményeiért elnyerte a Minisztertanács vándorzászlaját a vassurányi Magyar— Szovjet Barátság Termelőszövetkezet. A kitüntetést vasárnap dr. Gosztonyi János, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője, Vas megye országgyűlési képviselője adta át Lipics János tsz-elnöknek. Részt vett a tsz ünnepi közgyűlésén Horváth Miklós, az MSZMP Vas megyei Bizottságának titkára és dr. Gonda György, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke.