Népszabadság, 1965. szeptember (23. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-01 / 205. szám
■............................ m§7P%. v\ j ' . , i r . 111 iá. tt# / A& » /,» / VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! v ../' fra co rMr 1965. szeptember 1. szerda A ilAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXIII. évfolyam, 205. szám Az új tanév elé Az idén ötödik esztendejét kezdjük az iskolareformnak. Négy év tapasztalataival gazdagodva láthatnak ma munkához a pedagógusok, a diákok, a szülők és a tanügyi szervek. S mégsem ígérkezik könnyűnek a következő tíz hónap, hiszen rengeteg új és régi feladat áll az iskolák előtt — mégpedig többségében nem látványos feladat, hanem a mindennapi oktató- és nevelőmunkához kapcsolódó. A ma kezdődő tanévben, az általános iskoláktól az egyetemekig, szinte minden iskolatípusban növekedett a tanulók létszáma. És mégis, valamivel jobb körülmények között kezdhetünk munkához, mint tavaly, hiszen az általános iskola alsó tagozatában kevesebb tanuló jut egy pedagógusra; az idén, évek óta először, ki lehetett elégíteni a pedagógusigényt a frissen végzettekkel, s nem volt szükség új képesítés nélküli nevelők alkalmazására; több mint 400 általános és középiskolai tanterem épült; csaknem ötven százalékkal több gyermek került a színvonalasabb általános iskolai oktatást biztosító tanyai kollégiumokba. Az oktatás és a nevelés eredményét tekintve tehát javulás várható a mostani tanévben, de a pedagógusok munkája nem lesz könnyebb. Itt van például az általános iskola alsó tagozata: kevesebb tanuló lesz, de a nevelőknek több feladatuk, hiszen most alaposabban lehet és kell is foglalkozniuk a gyerekekkel, több gondot kell fordítaniuk az oktatás és a nevelés hatékonyságának a javítására, az ismeretek elmélyítésére, a készségek fejlesztésére. Avagy említsük az új tantervek és tankönyvek bevezetését. Rutinmunkának is tekinthetik ezt, úgy is fel lehet fogni a változtatást, mint bizonyos anyagrészeket elhagyó, s új ismereteket beiktató adminisztratív intézkedést. A hivatását szerető pedagógusnak azonban ennél többet jelentenek, az új dokumentumok. Jelenteniük kell mindenekelőtt szemléletváltozást, az új tantervek felfogásához igazodó módszerek és eszközök tudatos kutatását, a tanításhoz és a neveléshez való új viszony kialakításának a készségét. Az új tanévben többet kell törődni a hátrányos helyzetben levő diákokkal, valamint a falusi és a tanyai iskolák oktató- és nevelőmunkájának színvonalasabbá tételével, hogy a tanuláshoz való egyenlő jogot mindinkább kövessék az egyenlő lehetőségek. Különös gonddal kell vigyázni a számszerűen rohamosan fejlődő szakmai képesítést nyújtó középiskolák rangjára, tekintélyére; gondoskodni kell a gimnáziumi gyakorlati foglalkozások színvonalának, tartalmának a fejlesztéséről, még többet kell törődni az esti és a levelező oktatás tökéletesítésével. Az iskolának kell összefognia a szülői ház és az ifjúsági szervezetek, az egész társadalom segítőkészségét; a pedagógusoknak kell megszervezniük, hogy egy irányba hassanak a jó szándékú, de eddig nem mindig célba találó törekvések. A nevelők kollektíváinak tehát tudatosan törekedniük kell arra, hogy a marxizmus—leninizmus talaján állva pedagógiai, erkölcsi, világnézeti és politikai vonatkozásban egységesek legyenek, mert ez a feltétele az erők koncentrálásának, végső soron pedig a reform sikerének. Sokszor elmondott igazság, hogy a pedagógusok kezében van a reform helyes végrehajtásának a kulcsa, elsősorban rajtuk múlik, hogy milyen felkészültségű, felfogású fiatalok kerülnek ki az iskolákból. Közismert az is, hogy oktatási rendszerünk reformja — éppen az új, a hatékonyabb módszerek és eszközök keresésére való ösztönzéssel — már eddig is hozzájárult a nevelők fejlődéséhez, segítette kiemelkedni őket a rutinmunka szürkeségéből. Most arra van szükség, hogy ez a folyamat tovább erősödjön, s ha egy kicsivel is, de még tudatosabban törődjenek munkájuk öntevékeny javításával. De bármennyire is hangsúlyozzuk a pedagógusok felelősségét, a feladatok szakmai, iskolai jellegét, mégis külön ki kell emelnünk a szülői és a tanulói odaadás fontosságát. Ilyenkor, szeptember elején kimondva vagy kimondatlanul sok szülő és sok diák elhatározza, hogy az új tanévben minden másként lesz, mint tavaly. A szülők megfogadják, hogy többet törődnek gyermekükkel, rendszeresen segítik, ellenőrzik a tanulásban, eljárnak a szülői értekezletekre, tanulnak a tavalyi kudarcokból. És a tanulók is nagy nekibuzdulással kezdenek, fogadkoznak: most nem maradnak el a tanulásban, hogy szorgalmasak, kitartóak, jobbak lesznek. Hogy mennyi valósul meg ezekből az elhatározásokból, csupán tervek maradnak-e, vagy pedig valósággá válnak — jórészt ezen múlik a tanév sikere. A mai nap még a tanévnyitó ünnepélyeké. Az indulás, a tervezgetés napja ez, s hisszük, hogy nem ünneprontás, ha most elsősorban a feladatokról, az iskolák, a szülők és a gyerekek előtt álló munkákról szóltunk. A kötelességekre hívtuk fel a figyelmet, s a munka nagyságára, komolyságára, mert ez méltó a mai naphoz. Holnap már megkezdődik a tanítás, a tanulás, s ehhez minden szülőnek és valamennyi diáknak erőt, kitartást, következetes odaadást kívánunk. És külön kívánunk sok-sok sikert a pedagógusoknak, akik gyakran nehéz körülmények között dolgozva is, oly sokat tettek már a reform sikeréért, gyermekeinkért. Tóth László Májusra összehívták a CSSKP EII. kongresszusát Kedden Prágában ülést tartott Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. A központi bizottság úgy határozott, hogy 1966. május 24-re összehívja a CSKP XIII. kongresszusát, és azon a következő napirendi pontok szerepelnek: 1. Beszámoló a CSKP KB tevékenységéről és a párt további feladatairól. Előadó: Antonin Novotny, a CSKP KB első titkára. 2. A központi ellenőrző és revíziós bizottság beszámolója. Előadó: Pavel Hron, a ponti ellenőrző és revíziós bizottság elnöke. 3. Vita. 4. Határozat. 5. A központi bizottság és a központi ellenőrző és revíziós bizottság megválasztása. A központi bizottság ülésén Józef Lenárt miniszterelnöknek, a párt elnöksége tagjának beszámolója alapján foglalkoztak továbbá a jelenlegi gazdasági helyzettel, a negyedik ötéves terv és a jövő évi népgazdasági terv előkészületeivel, és a népgazdaság új irányítási elvei fokozatos alkalmazásának kérdéseivel. (MTI) A Szovjetunió és az EAK kölcsönös megértése egyre mélyebbé válik Szovjet-egyiptomi barátsági nagygyűlés a Kremlben Nasszer moszkvai tárgyalásainak befejezése alkalmából Moszkva, augusztus 3. (MTI) Kedden a Kremlben befejeződtek Nasszernak, az EAK elnökének tanácskozásai a szovjet vezetőkkel. Az utolsó megbeszélésen részt vett Brezsnyev, Koszigin, Mikojan és több más személyiség. Nasszer a nap folyamán látogatást tett a páncélosalakulatok akadémiáján. Az arab vendégek megtekintették az intézet laboratóriumát és a páncélosparkot. Nasszert elkísérte Polubojarov, a páncélosalakulatok marsallja és több más magas rangú szovjet katonatiszt. Délután a moszkvai Kreml nagy palotájának üléstermében szovjet—egyiptomi barátsági nagygyűlést rendeztek abból az alkalomból, hogy Nasszer, az EAK elnöke, befejezte moszkvai tárgyalásait. A nagygyűlésen megjelent Nasszer és kísérete, valamint Mikojan, Koszigin, Brezs-NASSZER MOSZKVAI TÁRGYALÁSAi tegnap befejeződtek. A Kremlben tartott szovjet-EAK barátsági nagygyűlésen, valamint a Nasszer tiszteletére adott fogadáson Mikojan és az EAK elnöke hangsúlyozta, hogy a tárgyalások tovább erősítették a két ország barátságát. MA FOLYTATJA MUNKÁJÁT az ENSZ februárban elnapolt 19. közgyűlése. Ismeretes, hogy az Egyesült Államok kénytelen volt meghátrálni az ENSZ úgynevezett pénzügyi válságának ügyében. A GÖRÖG KIRÁLY mára egybehívta a koronatanácsot, de mindeddig nem dőlt el, hogy azon kik vesznek részt. Papandreu a hírek szerint bejelentette, hogy hajlandó részt venni az ülésen. A koronatanács ellenére még távoli a politikai válság rendeződése. Az ED nyilatkozata rámutat, hogy a nép vissza fogja verni a jobboldal kísérleteit. A FRANCIA—AMERIKAI kapcsolatok megjavításán fáradozik Párizsban Ball amerikai külügyminiszter-helyettes, aki Johnson üzenetét adta át tegnap De Gaulle-nak. DOMINIKÁBAN, meglepetésszerűen, lemondott a jobboldali Imbert-junta. AZ AMERIKAI ACÉLSZTRIJKOT Johnson beavatkozására nyolc nappal elhalasztották, s a vállalkozók és a szakszervezetek tárgyalásai mostantól az elnök közvetlen felügyelete alatt folynak, nyer,és több más szovjet vezető. A gyűlésen Mikojan és Nasszer mondott beszédét. Mikoljem beszéde Mikojan részletesen elemezte a szovjet-egyiptomi barátság, a gazdasági és kulturális kapcsolatok, az önzetlen segítés, valamint a nézetek azonosságának és közelségének különböző oldalait. Szólt az EAK szilárd el nem kötelezettségi politikájáról és pozitív semlegességéről. Hangoztatta, hogy az Egyesült Arab Köztársaság, valamint Ázsia és Afrika más független államai a békéért, a népek szabadságáért, az agresszió, a feudális és tőkés kizsákmányolás politikája ellen folytatott harcukkal érzékeny csapást mérnek a nemzetközi imperializmusra, gyengítik és megrendítik az imperializmust. A vietnami kérdésről szólva Mikojan elmondotta: ezt a kérdést csak akkor lehet rendezni, ha szigorúan megtartják az 1934. évi genfi egyezményeket, beszüntetik a VDK bombázását, kivonják Dél- Vietnamból az amerikai és a velük szövetséges fegyveres erőket, elszállítják az amerikai fegyvereket, és a vietnami népet feljogosítják arra, hogy maga döntsön sorsa felett. Beszéde további részében, azzal összefüggésben, hogy az imperialista gyarmatosítók kihasználják a fejlődő országok gazdasági nehézségeit, Mikojan hangsúlyozta: ezeket a gazdasági nehézségeket sikeresen le lehet küzdeni, ha az államok bátran alkalmaznak átalakító célzatú radikális intézkedéseket, kiaknázzák belső lehetőségeiket és egyenjogú, kölcsönösen előnyös együttműködést építenek ki más országokkal, közöttük a szocialista államokkal is. A szovjet államfő szólt a nyugatnémet revansista területi követelésekről. Kijelentette, hogy azok bonyolítják az európai helyzetet és veszélyeztetik a fejlődésben levő országokat. — Nagyon örülünk annak — mondotta —, hogy az EAK és más arab országok kellő választ adtak Bonn beavatkozási kísérleteire. Az ENSZ-ről szólva Mikojan hangoztatta: legfőbb ideje, hogy az afroázsiai országok súlyuknak megfelelően szerepeljenek a nemzetközi színtéren, és ezért helyes lenne megfelelő módosításokat véghezvinni a világszervezet vezető szerveiben. A novemberre kitűzött afroázsiai konferenciára utalva Mikojan aláhúzta, hogy a Szovjetunió jelentékenyen hozzájárul e népek felszabadító harcához, támogatja az értekezlet összehívását, és a maga részéről — amennyiben részt vesz rajta — mindent megtesz annak eredményességéért elválasztó határok — mondotta Nasszer. Az Izrael részéről fenyegető veszélyt említve rámutatott arra, hogy éppen Izrael létrehozása jelenti az agresszív faji gyűlölet megnyilvánulását. Ezt a gyűlöletet a gyarmatosítók arra használják fel, hogy az arab világ szívében támaszpontot építsenek ki az arab nemzet egysége ellen. Nasszer végül kijelentette, hogy az EAK népe mindig törekedett az afroázsiai szolidaritás erősítésére, s mindig élen járt azoknak, akik az el nem kötelezettségi politikát hirdették. Hangsúlyozta, hogy az egyiptomi nép ingadozás nélkül a végsőkig támogatja a nemzeti felszabadító mozgalmat. — Népünk tudja — fűzte hozzá —, hogy egyeseknek Washingtonban talán nem tetszik, hogy elítéljük az Észak-Vietnam elleni agressziót. Ennek ellenére népünk még jobban felemeli szavát, és más békeszerető népekkel együtt arra törekszik, hogy a nemzetközi küzdőtéren minél nagyobb erők mozduljanak meg és forduljanak szembe az agresszióval — hangsúlyozta befejezésül Nasszer elnök. Nasszer beszéde Ezután Nasszer emelkedett szólásra. A többi között kijelentette: — Az arab—szovjet barátság az a cél, amelyet minden utunkban álló akadály, minden nehézség és minden ellenünk intézett támadás ellenére elértünk. A két ország kölcsönös megértése mind mélyebbé válik az eszmecserék, a kérdések építő jellegű vitatása révén — állapította meg Nasszer. Az EAK-ban a társadalom szocialista átalakítását célzó intézkedéseket kemény és határozott forradalmi lépéseknek nevezte, amelyek nem elméleti kísérletek, hanem a történelmi szükségszerűség által diktált lépések voltak. Az Arab Szocialista Unióról kijelentette, hogy az a valódi demokrácia politikai megtestesülése. Az unió irányítja a harcot egy olyan társadalom felépítéséért, amelyben eltűnnek az osztálykorlátok. Nasszer rámutatott arra, hogy a népi harc céljai még nem valósultak meg hiánytalanul, de a nép már ura jövőjének. Élesen elítélte az EAK belső reakciós erőit, amelyek az arab egység megbontására törekednek. Kijelentette, hogy az arab egységért vívott harc most már haladó tartalmat kapott, emiatt a gyarmati rendszer és a reakció egységes agresszív frontot igyekszik vele szembeállítani. Az egység ellenségei nem akarják, hogy eltűnjenek az arab népeket A Legfelsőbb Tanács fogadása a Kremlben A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és a szovjet kormány kedden a Kremlben fogadást adott Nasszer tiszteletére. Szovjet részről Brezsnyev, Koszigiri, Mikojan, Seljepin és más hivatalos személyiségek vettek részt a fogadáson. A fogadáson Mikojan és Naszszer mondott pohárköszöntőt. A szovjet államfő éltette a szovjet -arab barátságot, s kijelentette, hogy a végzett munka eredményeivel mindannyian elégedettek. K Nasszer a szovjet vezetőkhöz fordulva kijelentette: jövő év elejére az Egyesült Arab Köztársaságba várjuk önöket, hogy népünk személyesen is kifejezésre juttathassa a szovjet nép iránt érzett szeretetet és tiszteletét. Az EAK elnöke nagyon eredményesnek nevezte a szovjet vezetőkkel folytatott tárgyalásokat, s hangsúlyozta, hogy a két ország közötti barátság a látogatás eredményeképpen még inkább megerősödött.