Népszabadság, 1965. szeptember (23. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-01 / 205. szám

■............................ m§7P%. v\ j ' . , i r . 111 iá. tt# / A& » /,» / VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! v ../' fra co rMr 1965. szeptember 1. szerda A il­AGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXIII. évfolyam, 205. szám Az új tanév elé Az idén ötödik esztendejét kezdjük az iskolareformnak. Négy év tapasztalataival gazdagodva láthatnak ma munkához a peda­gógusok­, a diákok, a szülők és a tanügyi szervek. S mégsem ígér­kezik könnyűnek a következő tíz hónap, hiszen rengeteg új és régi feladat áll az iskolák előtt — mégpedig többségében nem lát­ványos feladat, hanem a minden­napi oktató- és nevelőmunkához kapcsolódó. A ma kezdődő tanévben, az ál­talános iskoláktól az­­ egyete­mekig, szinte minden iskolatí­pusban növekedett a tanulók lét­száma. És mégis, valamivel jobb körülmények között kezdhetünk munkához, mint tavaly, hiszen az általános iskola alsó tagozatában kevesebb tanuló jut egy pedagó­gusra; az idén, évek óta először, ki lehetett elégíteni a pedagógus­igényt a frissen végzettekkel, s nem volt szükség új képesítés nélküli nevelők alkalmazására; több mint 400 általános és közép­iskolai tanterem épült; csaknem ötven százalékkal több gyermek került a színvonalasabb általá­nos iskolai oktatást biztosító ta­nyai kollégiumokba. Az oktatás és a nevelés eredményét tekint­ve tehát javulás várható a mos­tani tanévben, de a pedagógusok munkája nem lesz könnyebb. Itt van például az általános iskola alsó tagozata: kevesebb ta­nuló lesz, de a nevelőknek több feladatuk, hiszen most alaposab­ban lehet és kell is foglalkoz­niuk a gyerekekkel, több gondot kell fordítaniuk az oktatás és a nevelés hatékonyságának a javí­tására, az ismeretek elmélyítésé­re, a készségek fejlesztésére. Avagy említsük az új tantervek és tankönyvek bevezetését. Rutin­munkának is tekinthetik ezt, úgy is fel lehet fogni a változtatást, mint bizonyos anyagrészeket el­hagyó, s új ismereteket beiktató adminisztratív intézkedést. A hi­vatását szerető pedagógusnak azonban ennél többet jelentenek, az új dokumentumok. Jelenteniük kell mindenekelőtt szemléletvál­tozást, az új tantervek felfogásá­hoz igazodó módszerek és eszkö­zök tudatos kutatását, a tanítás­hoz és a neveléshez való új vi­szony kialakításának a készségét. Az új tanévben többet kell tö­rődni a hátrányos helyzetben le­vő diákokkal, valamint a falusi és a tanyai iskolák oktató- és nevelőmunkájának színvonala­sabbá tételével, hogy a tanulás­hoz való egyenlő jogot mindin­kább kövessék az egyenlő lehető­ségek. Különös gonddal kell vi­gyázni a számszerűen rohamosan fejlődő szakmai képesítést nyúj­tó középiskolák rangjára, tekin­télyére; gondoskodni kell a gim­náziumi gyakorlati foglalkozások színvonalának, tartalmának a fejlesztéséről, még többet kell törődni az esti és a levelező ok­tatás tökéletesítésével. Az iskolának kell összefog­nia a szülői ház és az ifjúsági szervezetek, az egész társadalom segítőkészségét; a pedagógusok­nak kell megszervezniük, hogy egy irányba hassanak a jó szán­dékú, de eddig nem mindig cél­ba találó törekvések. A nevelők kollektíváinak tehát tudatosan törekedniük kell arra, hogy a marxizmus—leninizmus talaján állva pedagógiai, erkölcsi, világ­nézeti és politikai vonatkozás­ban egységesek legyenek, mert ez a feltétele az erők koncentrálá­sának, végső soron pedig a re­form sikerének. Sokszor elmondott igazság, hogy a pedagógusok kezében van a reform helyes végrehajtásának a kulcsa, elsősorban rajtuk mú­lik, hogy milyen felkészültségű, felfogású fiatalok kerülnek ki az iskolákból. Közismert az is, hogy oktatási rendszerünk reformja — éppen az új, a hatékonyabb mód­szerek és eszközök keresésére va­ló ösztönzéssel — már eddig is hozzájárult a nevelők fejlődésé­hez, segítette kiemelkedni őket a rutinmunka szürkeségéből. Most arra van szükség, hogy ez a fo­lyamat tovább erősödjön, s ha egy kicsivel is, de még tudatosab­ban törődjenek munkájuk önte­vékeny javításával. De bármennyire is hangsúlyoz­zuk a pedagógusok felelősségét, a feladatok­­ szakmai, iskolai­­ jelle­gét, mégis külön ki kell emel­nünk a szülői és a tanulói oda­adás fontosságát. Ilyenkor, szep­tember elején kimondva vagy ki­mondatlanul sok szülő és sok diák elhatározza, hogy az új tanévben minden másként lesz, mint tavaly. A szülők megfogad­ják, hogy többet törődnek gyer­mekükkel, rendszeresen segítik, ellenőrzik a tanulásban, eljárnak a szülői értekezletekre, tanulnak a tavalyi kudarcokból. És a tanu­lók is nagy nekibuzdulással kez­denek, fogad­koznak: most nem maradnak el a tanulásban, hogy szorgalmasak, kitartóak, jobbak lesznek. Hogy mennyi valósul meg ezekből az elhatározásokból, csupán tervek maradnak-e, vagy pedig valósággá válnak — jórészt ezen múlik a tanév sikere. A mai nap még a tanévnyitó ünnepélyeké. Az indulás, a ter­­vezgetés napja ez, s hisszük, hogy nem ünneprontás, ha most első­sorban a feladatokról, az iskolák, a szülők és a gyerekek előtt álló munkákról szóltunk. A kötelessé­gekre hívtuk fel a figyelmet, s a munka nagyságára, komolyságára, mert ez méltó a mai naphoz. Hol­nap már megkezdődik a tanítás, a tanulás, s ehhez minden szü­lőnek és valamennyi diáknak erőt, kitartást, következetes oda­adást kívánunk. És külön kívá­nunk sok-sok sikert a pedagógu­soknak, akik gyakran nehéz kö­rülmények között dolgozva is, oly sokat tettek már a reform sike­réért, gyermekeinkért. Tóth László Májusra összehívták a CSSKP EII. kongresszusát Kedden Prágában ülést tartott Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. A központi bizottság úgy határozott, hogy 1966. május 24-re összehívja a CSKP XIII. kongresszusát, és azon a következő napirendi pon­tok szerepelnek: 1. Beszámoló a CSKP KB tevékeny­ségéről és a párt további feladatai­­ról. Előadó: Ant­onin Novotny, a CSKP KB első titkára. 2. A központi ellenőrző és revíziós bizottság beszá­molója. Előadó: Pa­vel Hron, a­­ ponti ellenőrző és revíziós bizottság elnöke. 3. Vita. 4. Határozat. 5. A köz­ponti bizottság és a központi ellenőr­ző és revíziós bizottság megválasztá­sa. A központi bizottság ülésén Józef Lenárt miniszterelnöknek, a párt elnöksége tagjának beszá­molója alapján foglalkoztak to­vábbá a jelenlegi gazdasági hely­zettel, a negyedik ötéves terv és a jövő évi népgazdasági terv elő­készületeivel, és a népgazdaság új irányítási elvei fokozatos alkal­mazásának kérdéseivel. (MTI) A Szovjetunió és az EAK kölcsönös megértése egyre mélyebbé válik Szovjet-egyiptomi barátsági nagygyűlés a Kremlben Nasszer moszkvai tárgyalásainak befejezése alkalmából Moszkva, augusztus 3. (MTI) Kedden a Kremlben befeje­ződtek Nasszernak, az EAK elnö­kének tanácskozásai a szovjet ve­zetőkkel. Az utolsó megbeszélé­sen részt vett Brezsnyev, Koszi­gin, Mikojan és több más szemé­lyiség. Nasszer a nap folyamán látoga­tást tett a páncélosalakulatok akadémiáján. Az arab vendégek megtekintették az intézet labora­tóriumát és a páncélosparkot. Nasszert elkísérte Polubojarov, a páncélosalakulatok marsallja és több más magas rangú szovjet katonatiszt. Délután a moszkvai Kreml nagy palotájának üléstermében szovjet—egyiptomi barátsági nagygyűlést rendeztek abból az alkalomból, hogy Nasszer, az EAK elnöke, befejezte moszkvai tár­gyalásait. A nagygyűlésen meg­jelent Nasszer és kísérete, vala­mint Mikojan, Koszigin, Brezs-NASSZER MOSZKVAI TÁRGYALÁSAi tegnap befejeződtek. A Kremlben tartott szovjet-EAK barátsági nagygyűlésen, vala­mint a Nasszer tiszteletére adott fogadáson Mikojan és az EAK elnöke hangsúlyozta, hogy a tárgyalások tovább erősítették a két ország barátságát. MA FOLYTATJA MUNKÁJÁT az ENSZ februárban elnapolt 19. közgyűlése. Ismeretes, hogy az Egyesült Államok kénytelen volt meghátrálni az ENSZ úgynevezett pénzügyi válságának ügyében. A GÖRÖG KIRÁLY mára egybehívta a koronatanácsot, de mindeddig nem dőlt el, hogy azon kik vesznek részt. Papandreu a hírek szerint bejelentette, hogy hajlandó részt venni az ülésen. A koronatanács ellenére még távoli a politikai válság rendező­dése. Az ED­­ nyilatkozata rámutat, hogy a nép vissza fogja verni a jobboldal kísérleteit. A FRANCIA—AMERIKAI kapcsolatok megjavításán fáradozik Párizsban Ball amerikai külügyminiszter-helyettes, aki Johnson üzenetét adta át tegnap De Gaulle-nak. DOMINIKÁBAN, meglepetésszerűen, lemondott a jobboldali Imbert-junta. AZ AMERIKAI ACÉLSZTR­IJKOT Johnson beavatkozására nyolc nappal elhalasztották, s a vállalkozók és a szakszervezetek tárgyalásai mostantól az elnök közvetlen felügyelete alatt folynak, nyer,és több más szovjet vezető. A gyűlésen Mikojan és Nasszer mondott beszédét. Mikoljem beszéde Mikojan részletesen elemezte a szovjet-egyiptomi barátság, a gazdasági és kulturális kapcso­latok, az önzetlen segítés, vala­mint a nézetek azonosságának és közelségének különböző oldalait. Szólt az EAK szilárd el nem kö­telezettségi politikájáról és pozi­tív semlegességéről. Hangoztat­ta, hogy az Egyesült Arab Köz­társaság, valamint Ázsia és Afri­ka más független államai a bé­kéért, a népek szabadságáért, az agresszió, a feudális és tőkés ki­zsákmányolás politikája ellen folytatott harcukkal érzékeny csapást mérnek a nemzetközi imperializmusra, gyengítik és megrendítik az imperializmust. A vietnami kérdésről szólva Mikojan elmondotta: ezt a kér­dést csak akkor lehet rendezni, ha szigorúan megtartják az 1934. évi genfi egyezményeket, beszüntetik a VDK bombázását, kivonják Dél- Vietnamból az amerikai és a ve­lük szövetséges fegyveres erőket, elszállítják az amerikai fegyvere­ket, és a vietnami népet feljogosít­ják arra, hogy maga döntsön sor­sa felett. Beszéde további részében, azzal összefüggésben, hogy az imperia­lista gyarmatosítók kihasználják a fejlődő országok gazdasági nehéz­ségeit, Mikojan hangsúlyozta: eze­ket a gazdasági nehézségeket si­keresen le lehet küzdeni, ha az ál­lamok bátran alkalmaznak átala­kító célzatú radikális intézkedése­ket, kiaknázzák belső lehetőségei­ket és egyenjogú, kölcsönösen elő­nyös együttműködést építenek ki más országokkal, közöttük a szo­cialista államokkal is. A szovjet államfő szólt a nyu­gatnémet revansista területi köve­telésekről. Kijelentette, hogy azok bonyolítják az európai­­ helyzetet és veszélyeztetik a fejlődésben le­vő országokat. — Nagyon örülünk annak — mondotta —, hogy az EAK és más arab országok kellő választ adtak Bonn beavatkozási kísérleteire. Az ENSZ-ről szólva Mikojan hangoztatta: legfőbb ideje, hogy az afroázsiai országok súlyuknak megfelelően szerepeljenek a nem­zetközi színtéren, és ezért helyes lenne megfelelő módosításokat véghezvinni a világszervezet ve­zető szerveiben. A novemberre kitűzött afro­ázsiai konferenciára utalva Miko­jan aláhúzta, hogy a Szovjetunió jelentékenyen hozzájárul e né­pek felszabadító harcához, támo­gatja az értekezlet összehívását, és a maga részéről — amennyiben részt vesz rajta — mindent meg­tesz annak eredményességéért­ elválasztó határok — mondotta Nasszer. Az Izrael részéről fenyegető veszélyt említve rámutatott arra, hogy éppen Izrael létrehozása je­lenti az agresszív faji gyűlölet megnyilvánulását. Ezt a gyűlöle­tet a gyarmatosítók arra használ­ják fel, hogy az arab világ szívé­ben támaszpontot építsenek ki az arab nemzet egysége ellen. Nasszer végül kijelentette, hogy az EAK népe mindig töre­kedett az afroázsiai szolidaritás erősítésére, s mindig élen járt azoknak, akik az el nem kötele­zettségi politikát hirdették. Hang­súlyozta, hogy az egyiptomi nép ingadozás nélkül a végsőkig tá­mogatja a nemzeti felszabadító mozgalmat. — Népünk tudja — fűzte hozzá —, hogy egyeseknek Washingtonban talán nem tetszik, hogy elítéljük az Észak-Vietnam elleni agressziót. Ennek ellenére népünk még jobban felemeli sza­vát, és más békeszerető népekkel együtt arra törekszik, hogy a nemzetközi küzdőtéren minél nagyobb erők mozduljanak meg és forduljanak szembe az ag­resszióval — hangsúlyozta befe­jezésül Nasszer elnök. Nasszer beszéde Ezután Nasszer emelkedett szó­lásra. A többi között kijelentette: — Az arab—szovjet barátság az a cél, amelyet minden utunkban álló akadály, minden nehézség és minden ellenünk intézett táma­dás ellenére elértünk. A két ország kölcsönös megér­tése mind mélyebbé válik az esz­mecserék, a kérdések építő jelle­gű vitatása révén — állapította meg Nasszer. Az EAK-ban a társadalom szo­cialista átalakítását célzó intéz­kedéseket kemény és határozott forradalmi lépéseknek nevezte, amelyek nem elméleti kísérletek, hanem a történelmi szükségsze­rűség által diktált lépések vol­tak. Az Arab Szocialista Unióról kijelentette, hogy az a valódi demokrácia politikai megtestesü­lése. Az unió irányítja a harcot egy olyan társadalom felépíté­séért, amelyben eltűnnek az osz­tálykorlátok. Nasszer rámutatott arra, hogy a népi harc céljai még nem valósultak meg hiánytalanul, de a nép már ura jövőjének. Éle­sen elítélte az EAK belső reak­ciós erőit, amelyek az arab egy­ség megbontására törekednek. Kijelentette, hogy az arab egy­ségért vívott harc most már ha­ladó tartalmat kapott, emiatt a gyarmati rendszer és a reakció egységes agresszív frontot igyek­szik vele szembeállítani.­­ Az egység ellenségei nem akarják, hogy eltűnjenek az arab népeket A Legfelsőbb Tanács fogadása a Kremlben A Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának Elnöksége és a szovjet kormány kedden a Kremlben fo­gadást adott Nasszer tiszteletére. Szovjet részről Brezsnyev, Koszi­­giri, Mikojan, Seljepin és más hi­vatalos személyiségek vettek részt a fogadáson. A fogadáson Mikojan és Nasz­­szer mondott pohárköszöntőt. A szovjet államfő éltette a szovjet -arab barátságot, s kijelentette, hogy a végzett munka eredmé­nyeivel mindannyian elégedet­tek. K Nasszer a szovjet vezetők­höz fordulva kijelentette: jövő év elejére az Egyesült Arab Köztár­saságba várjuk önöket, hogy né­pünk személyesen is kifejezésre juttathassa a szovjet nép iránt érzett szeretetet és tiszteletét. Az EAK elnöke nagyon eredmé­nyesnek nevezte a szovjet veze­tőkkel folytatott tárgyalásokat, s hangsúlyozta, hogy a két ország közötti barátság a látogatás ered­ményeképpen még inkább meg­erősödött.

Next