Népszabadság, 1966. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-12 / 9. szám
1986. január 12. szerda NÉPSZABADSÁG Ők öten A hatvani járás egyik nagyobb községében a tanácselnöktől olyan jelenségről hallottam, mely jellemző sok községünk közéletére, egyes fontosabb helyi kérdések eldöntésére. Különösen a téli időszakban nagyon zsúfolt a községi vezetők programja. Alig-alig akad szabad estéjük. A sokféle gyűlés, értekezlet, tanfolyam, előadás, megbeszélés és más esemény szinte egymást követi. Ezek zöme olyan, melyen a községi vezetőknek illik részt venniük. Fontos lenne tehát az ésszerűbb munkamegosztás, az úgynevezett „párhuzamosságok’’ megszüntetése. Ez azonban még nem mindig sikerül. Ebben a községben például érdemes elmenni néhány összejövetelre tapasztalatszerzés céljából. A tanácsüléseken a többi részvevő között — mint tanácstag — mindig megtalálható az igazgató tanító, a földművesszövetkezet ügyvezetője, a tsz párttitkára, a helyi csúcspártszervezet titkára és a tanácselnök. Mielőtt azonban egy-egy fontos ügy a tanácsülés elé kerül, abban állást foglal a tanács végrehajtó bizottsága is. Ennek ülésén — mint a végrehajtó bizottság tagja — szintén részt vesz az igazgató tanító, a földművesszövetkezet ügyvezetője, a tsz párttitkára, a csúcspártszervezet titkára és természetesen a tanácselnök. Furcsa lenne viszont — hogyha valóban fontos ügyről van szó — megkerülni a pártszervezetet. Az ilyen fontosabb ügyeket ebben a községben úgynevezett összevont taggyűlésen szokták megtárgyalni. És ezen — mint párttag — köteles részt venni az igazgató tanító, a földművesszövetkezet ügyvezetője, a tsz párttitkára, a tanácselnök és a csúcspártszervezet titkára. Viszont annak is megvan a maga rendje, hogy az összevont taggyűlés elé kerülő napirendi pontokat előbb a csúcs pártvezetőségi ülésén kell megvitatni.A fentiek után bizonyára senkit se ér meglepetésként az a tény, hogy ezen az ülésen szintén találkozik a már többször felsorolt öt vezetője a községnek. Hiszen mindannyian tagjai a csúcspártszervezet vezetőségének is Megtörténik azután rendszeresen az is — ha például olyan kérdésről van szó, mint mondjuk a községfejlesztési terv —, hogy mindezen ülések és gyűlések előtt egy szélesebb körű megbeszélést hívnak egybe, a Hazafias Népfront Bizottság égisze alatt, és ott valamennyi érdekelt személy részvételével alaposan megvitatják a lehetőségeket és a teendőket. Talán mondani is felesleges, hogy ők eten különböző címeken ezen a megbeszélésen is részt szoktak venni. Talán lehetne olyan megoldást találni egy értekezleten, melyen utoljára még mind az öten részt vennének —, mely enyhítené az említett községi vezetők közéleti terheit. És ezután lesz csak igazán érdemes tapasztalatcserére ellátogatni a községbe. T. l1. Komplex vízgazdálkodási terv C Csongrádban Csongrád megyében az Alsó- Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság szakemberei komplex vízgazdálkodási tervet készítettek a Dél- Alföld belvizektől leginkább érintett területére, a zákányszéki domaszéki körzetre. Az egyébként is mély fekvésű vidék a legaszályosabb időszakban sem szárad ki, s évek óta több itt a csapadék, mint bárhol másutt a környéken. A tanulmányterv szerint a zákányszéki domaszéki határban húzódó 10 kilométeres főcsatornát meghosszabbítják, bővítik, hogy a tavasszal rendszeresen jelentkező vadvizektől gyorsabban szabadíthassák meg a földeket. A továbbiakban viszonylag kis beruházással — zsilipek építésével, mesterséges tárolók létesítésével — szükség esetén visszatartják a csapadékot a legelők és rétek nyári öntözésére. * HÚSZÉVES FIATALEMBER ül a szerkesztőségi szobában. Jól megtermett, rokonszenves fiú. Ápoltsága, ruházata jólétet, gondtalan fiatalságot sejtet. A nyugtalan tekintet, az ideges vállrándítások és a meg-megvonagló arc viszont elárulják, hogy valami nincs rendben körülötte. Halkan, tőmondatokban beszél, s közben nagyokat hallgat. — Tavaly érettségiztem ... Falun éltem a szüleimmel... Otthagytam őket, bármilyen munkát elvállalnék. — A falu nem tetszik talán? Felderül az arca,s a szava is megjön. — A mi falunk nagyon szép, csupa romantika. Erdős domboldalon fészkelnek a házak, s szemben a másik, magasabb dombhát a szőlőhegy. A mi falunknak nemigen látni párját. — Miért hagyta ott, ha így szereti? Elkomorul, s egy szót sem válaszol. Mintha megbánta volna, hogy egyáltalán belekezdett. — Miért hagyta ott? — Elriasztott a szél kakas — feleli gorombán a második kérdésre. FÉRCEKBE TELIK, amíg öszszeszedi magát, és folytatni tudja. — Van egy présházunk a szőlőhegyen. Parányi erdős csúcsra épült, alatta húzódnak a szőlők. Nem nagy ház, szoba, konyha, pince, de otthonos, árasztja a jó hangulatot. Előtte gesztenyefa, hosszú, durván ácsolt asztal. Páratlan a levegő, és tiszta időben ellát az ember a hatodik faluba is. A magas kéményen szélkakas mutatja, merről fúj a szél. — Ez volna hát a szélkakas? — Ez. Nagyapám építette a házat, ő szereltette fel rá a vasmadarat is. Az öreget nagyon foglalkoztatta az időjárás. Azt mondják, különös tehetsége volt hozzá. A szomszéd falvakból is tőle kérdezték, milyen lesz a tél, perzselő vagy esős nyarat várhat-e a környék. A fiatalembert már nem kell biztatni. Meglelte hangját, s a meghökkentő bevezető után arról beszél, hogy az ő családjuk a nagyapa időjóslásait leszámítva, soha nem játszott különös szerepet a falu életében. Csendes, viszszahúzódó emberek voltak. A hétköznapok egymásutánjában csak a szélkakasos présház jelentette a változatosságot. — Négy évvel ezelőtt minden megváltozott. Apám elnökhelyettes lett a tsz-ben, s egyszerre megzajdult körülöttünk az élet — mondja a fiú keserű iróniával, majd azzal folytatja, hogy Fátai elvtárssal lépett a szélkakasos ház a közügyek porondjára. Fátai mint megyei hatalmasság érkezett a faluba, hogy az újdonsült elnökhelyettest szemügyre vegye. S a találkozás első perceiben kisütötték, hogy annak idején katonacimborák voltak. — Otthon voltam nyári vakáción — beszéli tovább a fiatalember —, s apám engem szalasztott haza a tsz-irodáról, hogy hozzam el a présház kulcsát, meg egy batyu elemózsiát, mert rég nem látott jó baráttal találkozott, s ezt meg kell ünnepelni. Fátai remekül érezte magát a hegyen. Jó étvágya volt, nagyokat ivott, érdekesnél érdekesebb történetekkel traktálta apámat, s közben áradozott, hogy ez a présház élete egyik legnagyobb felfedezése. Nyilván ez az a mennyország, amelyet a papok ígérgettek, s piszokság, hogy csak egy emberé, amikor annyi sok jó ember van, aki rászolgált az üdvösségre. Ezzel búcsúzott: „öregem, ez a ház kincs, csak tudni kell kamatoztatni. Akinek ilyen lehetőség van a markában, abból óriási ember lehet.” GUNYOROSAN SOROLJA a fiú, hogyan kezdte apja Fátai segítségével a kincset kamatoztatni. Hogyan érkeztek a vendégekkel megrakott autók csodát látni, jó levegőt szívni, gyönyörködni a páratlan panorámában. S végül persze enni-inni, amíg csak a készletből futja. — Apámnak eleinte tetszett a dolog. Egyszerű, szürke kis ember volt azelőtt, s nagyon kihúzta magát, amikor a városból, a különféle hangzatos központokból érkező elvtársak pertut ittak vele, Jánoskámozták, mint testilelki jó cimborájukat. Csakhogy ez a Jánoskám emésztette a temérdek bort, a kolbászt, a szalonnát és a halat. Arról nem is szólva, hogy apám alig dolgozott valamit, Fátai rendelkezésére szinte állandóan készen állt a vendégfogadásra. A fiatalember vallomása szerint otthon is megromlott a hangulat. Voltak napok, amikor apja csak tiszta fehér inget venni, cipőt vagy csizmát fényesíteni járt haza, s hogy megrendelje az elemózsiát a különféle „szintről” érkező látogatóknak. — Anyám végül fellázadt. Nagy patáliát csapott a herdálás miatt. Ő nem azért gürcöl látástól vakulásig, hogy mások dorbézoljanak, s a macájukkal korzózzanak a szőlőhegyi holdfényben. Apámnak nem volt mit tennie,megmondta Fátainak, hogy vége a jó világnak, bezár a kakasos ház. Lett erre földindulás. Fátai elkékült a méregtől. Szinte fuldokolt, amikor kifejtette, hogy ez most már lehetetlen. Itt nem egy emberről van szó, ez a présház most már megyei érdek. Hiszen a fenti elvtársak is emberek. Bárhonnan jön is valaki, jobban szót lehet vele érteni fehér asztal mellett, ilyen festői környezetben. S különben is kilátásban van, hogy a megyét patronáló miniszter is ide látogat, s ha megtetszik neki a hely, s idekapna, akkor már nincsen baj. Akkor „megyei szinten” oldódik meg a reprezentáció is, s a házigazda csak a mosolyt és a szíveslátást szolgáltatja. — Nem tudom, hogyan oldódott meg a reprezentáció, de a vendégjárás azóta sem szűnt meg. Tavaly, amikor leérettségiztem, újabb hullámok csaptak a szélkakasos ház magasába, hogy az én ügyemet elboronálják. Egyetemre nem kerülhettem, hármasra értem. De a megyében Fátai szerint nagy jövő vár rám, ha okosan szervezzük meg a pályafutást. S Fátai megjelölte az N.-i művelődési házat, ahová előadónak, majd igazgatónak szánt, amíg ki nem alakul a távolabbi „perspektíva”. S A PATRÓNUS a szervezés lázában sűrűn kiautózott a faluba, hogy a nagy pillanatot előkészítse. A nagy pillanat a nála is magasabb patrónusok bőséges megvendégelését jelentette. Mert, amint mondta, el lehetne ugyan egy telefonnal is intézni az otthonbeli állást. De itt többről van szó. Bekerülni a sodrásba, amely felfelé viszi az embert. A szélkakasos ház fényárban úszott a nagy estén, amikor karrierem alapköveit kezdtük rakosgatni. Nagy társaság ült a gesztenyefa alatt, kondérban főtt a halászlé, Fátai pedig rablópecsenyét sütött izzó zsarátnokon. Apám fehér kötényt vett maga elé, úgy hordta a bort. S amikor vacsora közben először koccintott a kedves vendégek egészségére, mintha valami mellékes dolgot művelne, egy magas, testes férfi figyelmébe ajánlott: „Ez volna a fiam.” Az elvtárs éppen egy jókora halfejet trancsírozott, s ez annyira lefoglalta, hogy alig vetett rám néhány pillantást. Fátai észrevette ezt, s ő is a tettek mezejére lépett: „Nagyszerű gyerek. Tudod, P. elvtárs, ő az, aki a művelődési házba kerülne.” Apámat nagyon bosszantotta, hogy P. elvtárs a halért jobban lelkesedik, mint az én jövendő boldogulásomért. Meg is jegyezte: „Jól nézünk ki, ha ezek csak zabálnak, s a te ügyedet meg nem intézik el.” De Fátai nem hagyta magát. A következő „igyunk” után újra a művelődési házra terelte a szót: „Óriási perspektíva, csak megbecsüld magad. Igaz, P. elvtárs?” S erre már P. elvtárs is letette a garast: „Igen, a megyénkben égető szükség van a tehetséges fiatalokra.” KIS SZÜNET UTÁN a fiú így folytatja: „ Éjfél utánig tartott a vigalom. Egy kondér halászlé, tíz kiló hús és 50 liter bor árán kerültem bele a sodrásba. Végül Fátai ezzel búcsúzott: „No, fiú, ha hivatalba lépsz, azt jobban megünnepeljük.” Éppen szél támadt, a szélkakas is megcsikordult magas fészkében. Fátai szemügyre vette a holdfényben fürdő vasmadarat, és így szólt apámhoz: „Jó szél fúj, felénk néz a kakas. Neked ugyan mostanában mindig jó szelek fújnak.” Apám a bortól felcsigázva hálálkodott: „Amíg nekem fúj, neked is fúj.” Nevettek, parolázták, én pedig émelyegve intettem búcsút a szélkakasnak. Kékesdi Gyula A SZMLK,a J1AS 7 A KOHÁSZAT IDEI TERVEIBŐL • Új beruházások, korszerű gyártmányok — 174 ezer tonna bérmunka ,1,4 millió munkaóra-megtakarítás (Tudósítónktól.) A KGM Vaskohászati Igazgatóságának vállalatai 47 ezer tonna nyersvasat, 25 ezer tonna acélt és 40 ezer tonna hengerelt árut termeltek terven felül, s mintegy 100 millió forint értékű terméket adtak át az előírásokon túl kivitelre a külkereskedelmi szerveknek 1985-ben. Teljesítették a termelékenységi és költségszintcsökkentési előírásokat is. Az idei terv a kohászati termelés viszonylag szerény méretű növekedésével számol. A számítások szerint 1,9 százalékkal növekszik a teljes termelés, s ezen belül 25 ezer tonna nyersvassal és 80 ezer tonna acéllal állítanak elő többet, mint tavaly. A hengereltacél-termelés növekedésével a terv nem számol, noha a kohászati készáru-kibocsátó kapacitása kihasználatlan. Ezért célszerűnek látszik a lehetőségekhez mérten a nyersvas- és acélgyártás terveinek túlteljesítése az esztendő során. A kohászat a hengerdei kapacitások jobb kihasználása végett 174 ezer tonna acél hengerlését vállalta bérmunkában csehszlovák, szovjet, lengyel és NDK-rendelésre. A kohászat beruházási és fejlesztési tervei nem új termelőkapacitások létrehozását s az alapanyag-termelés mennyiségi növelését, hanem a hazai és a külföldi rendelők igényeinek jobb kielégítését, a korszerű, magas munkaigényű, kiváló minőségű termékek arányának növelését szolgálják a harmadik ötéves tervben. Az idei évre előirányzott egymilliárd 345 millió forintos beruházási összeget is az új feladatokkal összhangban hasznosítják. Így például 1966-ban megkezdik a Dunai Vasmű oxigéngyárának beruházásait. (Az oxigént felületkikészítésre, illetve a martinkemencék üzemének intenzifikálására használják.) Ugyancsak a minőség javítását szolgálja a Lenin Kohászati Művekben épülő acélvákuumozó. Az idén normalizáló kemencét helyeznek üzembe a Lőrinci Hengerműnél és nagy szilárdságú betonacélgyártó berendezéseket a December 4. Műveknél. Bevezetik a földgázt a Dunai Vasműbe, ahol már az idén mintegy 100 millió köbméter olcsó fűtőanyagot használnak fel. A Salgótarjáni Acélárugyárban korszerű süllyesztéses kovácsolóüzem épül, s megkezdik a huzalhorganyzó üzem tervezését. A harmadik ötéves terv során megoldják a horganyzott lemez gyártását a Dunai Vasműben, s 1970- ben már teljesen kielégítik a hazai konzervipar szükségletét ebből az elektrolitikusan bevont lemezből. Az idén az első lépésként a tűzi úton bevont lemez gyártóberendezéseit helyezik üzembe. A Vaskohászati Igazgatóság idei beruházási programjában szerepel még az Ózdi Acélmű átépítése és az elegytér gépesítése, valamint a sajókeresztúri Borsodi Érctömörítőmű építése. A kohászati üzemek a népgazdasági beruházásokon kívül saját erőiket és eszközeiket is felhasználják a termékek és a gyártás korszerűsítésére. Nyolcmillió forintot költenek kutatási célokra és az új gyártmányok bevezetésére a műszaki fejlesztési alapból. Műszaki és szervezési intézkedésekkel 160 millió forintot, s ezen belül 1 400 000 munkaórát takarítanak meg. Alapozzák a lőrinci Hengermű 34 millió forint költséggel épülő hőkezelő-kemencéjét.