Népszabadság, 1966. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-12 / 9. szám
fl népszabadság 1966. január 12. szerda ílifiak a Sz nMírnám Hadiátét 3. Könnyebb vonal — nehéz fiúk Münchenben az Englischer Garten 1. szám alá tehát nemrégiben a könnyebb vonal költözött. Bécsbe, a Wallnerstrasséra, a könnyű lányok utcájába pedig a SZER bécsi kirendeltsége. A lányok a Café Rabéban üldögélnek, s időnként kint az utcán is lesik a vendégeket. — Wohin mein Schatz? — szólít le egy vékony, jelentéktelen emberkét az egyik hölgy. Társnője azonban rászól: — Hagyd, ez a Szabad Európától van! A SZER szerkesztősége a Café Rabéval szemben van. A bécsi kirendeltség A férfi ismerős: kilenc év nem volt elég hozzá, hogy elfelejtsük Kovács Dénes jellegzetes, hajlott alakját. A népszerű Valkó szerzőpár beltagjaként például egyik forgatókönyvírója volt a Kétszer kettő néha öt című magyar filmnek. Aztán 1956 végén elment, s odakint rájött, hogy dollárban kétszer kettő mindig négy: aki nem dolgozik, az nem is kap pénzt. Most dolgozik, a Szabad Európa bécsi kirendeltségének munkatársa. Munkahelye éppen abban az utcában van, ahol a bécsi belváros legolcsóbb lányaié. Hát igen, ez az utcácska nem éppen a legalkalmasabb a SZER bécsi irodája számára. Mégis ide költöztek 1964 tavaszán, mert itt egy pompás épületet találtak. A Wallnerstrasse 3. alatt ugyanis egy külföldi követség található, a többi emeleten is irodák vannak, s így mód nyílik rá, hogy a legfelső, IV. emeleten levő SZER- irodát hermetikusan elzárják hívatlan látogatók elől. A nem hívatlan látogatókat pedig a SZER egy másik bécsi irodájában, a Hohermarkt 1. szám alatt fogadják. — Jól nézünk ki, ha minden nagyhatalom ügynökét föl kell vegyük a sajtóklubba! — mérgelődött előttem az egyik legnagyobb amerikai hírügynökség Bécsben dolgozó munkatársa. A Bécsben dolgozó külföldi hírlapírók egyesületében ugyanis mostanában jelentkeznek felvételre a bécsi SZER-kirendeltség emberei. A vezetőségben minden új felvételi kérelem új és új vitát kavar: becsületes nyugati újságírók sem szívesen vannak egy klubban kémügynökökkel. Ennek ellenére föl kellett már venniük Cári Koch urat, a SZER-iroda vezetőjét, aki már a müncheni központban is dolgozott mint hírszerző. Sőt, Kovács Dénes neve is ott szerepel a sajtóklub tagjai között. Dénes barátunknak azonban van annyi magához való esze, hogy megelégedjen a tagsági igazolvánnyal, s ne járjon el a klubba. Sajnos, néhány Bécsben turistáskodó honfitársunknak viszont nem jut eszébe, hogy Kovács Dénes nem a régi pesti ismeretség, hanem az új állása iránti kötelességből érdeklődik irántuk, s az itthoni élet iránt... Hírszerkesztés vagy inkább hírszerzés ? A bécsi SZER-iroda munkatársai nem annyira hírek szerkesztésével és riportok készítésével vannak elfoglalva, mint hírszerzéssel és jelentések összeállításával. Ők a müncheni központ előretolt csápja: Bécsbe nagyon sok magyar jár, s például még közvélemény-kutatást is lehet rendezni közöttük a SZER munkájáról. A kikérdezés persze nem úgy megy, hogy odamegy egy úr, s közli: ő a Szabad Európa Rádiótól van. Hanem a Fessel Piackutató Intézet és a Gallup közvélemény-kutató biztosai általános közvélemény-kutatás címén először valóban a külföldi utazgatással kapcsolatban érdeklődnek náluk, s aztán fokozatosan rátérnek a „rázósabb kérdésekre”. A kikérdezett észre sem veszi, s már olyan csónakba szállt, amely ellenséges vizekre evez, s akaratlanul is segítségükre írna azoknak, akik ellenére vannak. Aki az átlagnál folyékonyabban beszél, számíthat rá, hogy Kovács Dénes vagy dr. Juhász, a bécsi SZER-iroda egy másik magyar kitűnősége, hoszszabb beszélgetésre invitálja, s ha itt is megfelelő módon megtalálják egymással a kontaktust, a lelkére köti, hogy ha legközelebb arra jár, akkor is hívja föl. Persze, hangsúlyozzák, semmiféle kémkedésről nincs szó. Csupán érdekli őket az itthoni helyzet. És ugyebár, nincs, semmi abban, ha otthoni magyar és kinti magyar békésen elbeszélget egymással egy dupla fekete és egy konyak mellett, amelyet ráadásul Kovács úrék fizetnek é s a SZER-nek számolnak el. S nem a magyar részlegnek, dehogy, hanem a Securitynek, illetőleg annak egyik alosztályának, az Informationsnak. Az Informationshoz tartozik a tulajdonképpeni hírszerzés, s ott szigorúan Amerikából érkezett (egyébként a SZER amerikai alkalmazottainak kétszer-háromszor anynyi a fizetése, mint az emigránsoknak) alkalmazottak kezébe kerülnek a jelentések, ők aztán feldolgozzák, mi megy Washingtonba a CIA-nak, s mi az, amit a különböző szerkesztőségek munkatársai megtudhatnak. A hírszerző osztály sokszorosított jelentését, az „itemet” minden munkatárs minden reggel megtalálja az íróasztalán. A jelentések alapján a különböző emigráns szerkesztőségekben is vezetnek nyilvántartást, ott is van Informations részleg. Ezt valamikor Bede István, a mostani osztályvezető irányította, ma pedig dr. Kovács Carlo áll az élén — egy gerinctelen, talpnyaló, tisztátlan múltú alak. Az Informations részleg hatalmas mennyiségű anyagot gyűjt össze, az amerikai gigantomániát német precizitással ötvözve. , A londoni követségtől a SZER-ig Business Week: „A SZER hatalmas szervezete naponta azon dolgozik, hogy ►►bebújjon a kommunista társadalom bőrébe**. Ellopja a levegőből kilenc kommunista hírügynökség táviratait, lehallgatja és felveszi a csatlós rádiók szinte minden politikai megnyilatkozását, elemez több száz kommunista kiadványt, kihallgat menekülteket és tippeket szerez levelekből, amelyek valahogy eljutottak hozzá, kelet-európai hallgatóktól. Kifaggat arra hajlandó nyugatiakat, akik valamelyik csatlós országban jártak ... Ezt a hatalmas értesülésanyagot gyakorlott politikai elemzők és közgazdászok szűrik meg, s az eredmény alighanem a legnagyobb hírkoncentráció a kommunizmusról, ami bárkinek is rendelkezésére áll így a SZER nemcsak a nyugati élet teljes képét, hanem a kommunista országok életének hiteles tükrét is mutatja. Ez a fajta tényszerű tudósítás segít abban, hogy a SZER megszerezze a hallgatókat ahhoz a programhoz, amelynek célja noszogatni a csatlós országokat a nyugatibb típusú gondolkodás felé vezető úton.” Bede István, aki ennek a mammutvállalatiiak magyar részlegét vezeti, több mint 10 esztendeje húzza az amerikaiaktól a fizetést, de csak 1957-ben kapta meg főszerkesztői kinevezését. Eredetileg a horthysta külügyminisztériumban volt sajtóosztályvezető, aki 1945 tavaszán hirtelen rájött, hogy ő szocialista, s belépett a szociáldemokrata pártba. Sikerült elérnie, hogy 1946 elején őt küldjék Londonba követnek. Onnan aztán disszidált, majd 1955-ben leszerződött a SZER-hez, s a hírszerző osztály vezetője lett a magyar részlegnél. Róla járta az a mondás a SZER épületében, hogy ,ahová ez az ember belép, ott remegni kezd a főnök alatt a szék”. S a körülmények kedveznek Bede úrnak. A SZER 1956-os szerepe miatt botrány tört ki. Addig Gellért Andor — szintén volt horthysta diplomata — vezette a magyar adásokat, s Máriáts Viktor volt a helyettese. Mr. Bell, a rádió amerikai programigazgatója Márjás Viktorral és vitéz Béry László olvasószerkesztővel (ő viszont a nyilas esti újság felelős szerkesztője volt) nekiállt, hogy a vizsgálat céljaira „frizírozzák” kicsit az anyagokat, vagyis meghamisítsák őket. A hamisítás sikerült, de aztán az amerikai főnökök jónak látták, hogy a szerkesztői gárdát is „frizírozzák”, s Gellért és Máryás bukott. Megjegyzendő, hogy velük a magyar osztály második garnitúrája távozott, mert amikor a SZER 1951. október 6-án megkezdte magyar nyelvű adásait, gróf Dessewffy Gyula főszerkesztősködött és Thúry Lajos, a szélsőjobboldali, hírhedt Új Magyarság volt szerkesztője és uszító glosszaírója volt a helyettese, ők még 1956 előtt buktak, Gellérték azután. Közben egy rövid ideig dr. Kemény György, egykori pénzügyminisztériumi államtitkár — éppen olyan „szociáldemokrata”, mint Bede — volt a magyar adások főszerkesztője, de aztán Bede győzött. Amikor átvette hivatalát, a SZER- nél ez a rigmus járta: „Meglátjuk, e Bede — szintén belegeded-e?” Az események azt mutatják, hogy Bede úr kitűnő kondícióban bírja. A SZER-nél előzőleg öt és fél év alatt két főszerkesztő fogyott el, Bede István viszont már kilenc esztendeje ül a magyar osztály legtágasabb szobájában. A zsák és a foltja A „demokrata” Bede nyilas helyettest szerzett magának. András Károly a Felvidéken nyilas lapszerkesztő volt, majd az Egyedül Vagyunk című lap munkatársa. A főszerkesztő-helyettes nem az egyedüli nyilas. Csonka Emil, aki a nyilasok ifjúsági szervezetének vezetője volt, Vasvári Gergely néven még mindig a SZER .Ifjúsági szakértője”. (Csonka a nyilas hatalomátvétel után könyvet írt a „hungarista diadalról”. Csak egyetlen mondat belőle: „Szálasi harca meghozza a győzelmet, boldoggá teszi a békét és a királyi Vár ragyogása, fénye melegíti majd egész nemzetünket.”) Borsányi-Böhm Julián volt horthysta őrnagy, a magyar osztály katonai szakértője viszont legalább az álnevét volt kénytelen megváltoztatni mostanában. A régi — Bell ezredes — már nagyon kompromittálódott. Az új — Julián Pál — új embert sejtet, pedig hát Borsányi-Böhm még mindig a régi. Akárcsak Gallicus, a Reflektor szerzője, eredeti nevén Mikes Imre, aki már többször kapott figyelmeztetést, hogy kommentárjainak hangja eltér a kötelező ,,könynyebb” vonaltól. Czupy Bálint, azaz Bálint gazda kisgazdapárti képviselő volt a felszabadítás után. Ő a paraszt-,,szakértő”. Ő aztán tudja, mi újság itthon a mezőgazdaságban: 1947-ben disszidált. Annyi bizonyos: a „törzsgárdisták” büszkék lehetnek, hogy sikerült megőrizniük íróasztalukat, hiszen a SZER nem könnyű munkahely. Hazai nyelven szólva, meglehetősen nagy a fluktuáció. Itt van például Halász Péter, aki jó tollú újságíró. Itthon még filmet is írt, például a páncélos katonákról (1951) és a földalatti építkezésről (1953). Aztán disszidált, s sikerült állást kapnia a SZER-nél. Közbeszólt azonban a sors, pontosabban a felesége, aki rosszkor nyitotta rá az ajtót a „szép Zulejkára”. A hölgyről — akit ezen a néven ismertek a SZER-beli „édes élet” részvevői, a SZER hallgatói viszont Vári Éva néven hallgatták riportjait, valódi neve pedig Lányi Ildikó — a félreérthetetlen helyzet nyomán kiderült, hogy nemcsak Halászné barátnője, hanem a férjéé is. Lányi Ildikót Bécsbe helyezték, hogy távol legyen Halász Pétertől. Halász viszont feleségével Amerikába költözött, mire a „szép Zulejka”, azaz Vári Éva, azaz Lányi Ildikó otthagyta az osztrák fővárost, és visszaköt. 364 hold új telepítésű szőlő és gyümölcsös Tízezer tyúk Évente másfél millió tojás A fovtirosi Sasad Termelőszövetkezet számvetése A fővárosban a XI. kerületi Sasad Tsz 1951-ben alakult. Korai primőrjeivel, faiskolájával és szép virágüzleteivel alapozta meg népszerűségét. Azt is el kell azonban mondani a 800 holdon gazdálkodó tsz-ről, hogy évente 1700 mázsa húst, másfél millió tojást ad a fővárosnak. 80 ezer pecsenyecsirke A csibenevelő a tsz egyik legjelentősebb üzemegysége. Egyszerre húszezer csirkét nevelnek. Nyolchetes korukra elérik az 1,20 —1,30 kilós súlyt és piacra kerülnek. Ez évente négyszer ismétlődik, és összesen 80 ezer csirkét értékesítenek. Ezenfelül 10 ezer tyúkjuk van, amelyek másfél millió tojást adnak egy év alatt. Ennek nagy részét piacra viszik, 400 ezret azonban saját gépeikkel kikeltetnek. Ebből fedezik a csibenevelő szükségleteit, a többit pedig eladják más szövetkezeteknek és egyéb tenyésztőknek. Gazdaságos a hústermelés A legtöbb gondot a takarmányellátás okozza, mert a baromfiállomány mellett még 600 sertést is hizlalnak és az 1050 mázsa csibehúson kívül 650 mázsa sertéshúst is értékesítenek. Az ehhez szükséges évi 80 vagon takarmány zömét vásárlás útján kell biztosítaniuk, mivel a saját területükről a csibenevelő részére csak 15 vagon takarmányt tudnak előteremteni. Területük nagy részén zöldséget,virágot, gyümölcsöt termelnek, és csak 140 hold jut árpának, kukoricának és egyéb növénynek. A tsz felettes szervei eleinte nem helyeselték a csibenevelést, azért, mert kevés a tsz takarmánya. A Sasad Tsz-ben azonban így is kifizetődő a baromfihizlalás. Hiszen 2,8 kilogramm takarmánnyal, 18 forintos önköltségi áron termelnek meg egy kilogramm csibehúst. Ha az öszszes hústermelésüket viszonyítjuk a területükhöz, egy holdra 210 kg hús jut és ez sokkal jobb, mint az országos átlag. Pedig mennyi mindent termelnek még, hiszen a tsz évi terve 47 millió forint, és a csibénevelő, a keltetés és a tojás „mindössze csak” körülbelül 6 millió forintot hoz a tsz-nek. A Sasad Tsz-ben sok mindennel foglalkoznak. 14 évvel ezelőtt a zöldséggel és a virággal kezdték, amelyeket ma már igen magas színvonalon és nagy mennyiségben termelnek. Az NDK-ból importált hatalmas növényházakból csak szegfűből csaknem egymillió szál kerül eladásra a tsz 18 fővárosi virágüzletében. Előtérben a gyümölcstermesztés A tsz másik fontos üzemága, a szőlő- és gyümölcstermesztés. Az elmúlt években 90 holdon szőlőt, 274 holdon pedig őszibarackot és ribizlit telepítettek. Gyümölcsöseiknek mintegy egyharmada már termést hozott a múlt nyáron. Az időjárás nem kedvezett, és ezért csak közepes volt a termés. Ennek ellenére a szezonban 16 vagon őszibarack, 12 vagon csemegeszőlőt és majd 4 vagon ribizlit szüreteltek. Voltak olyan nyári napok, amikor két vagon őszibarackot kellett leszedni, csomagolni és elszállítani. Rövidesen termőre fordulnak az új telepítések és az idei gyümölcstermés a sokszorosára emelkedik. A szövetkezetben kitűnő szakemberek dolgoznak, akik közül 16 egyetemi, 17 pedig technikumi végzettségű. A nyár folyamán főleg a gyümölcsszedésnél munkaerőben volt hiány, de kisegítő dolgozókkal ezt is megoldották. A Sasad Tsz nem változtat eddigi céljain. Továbbra is azt tartják legfontosabb feladatuknak, hogy minél jobban ellássák a főváros lakosságát friss zöldséggel, virággal, gyümölccsel, baromfival és tojással. Baranyi Lajos Wiksns pvilafftifjushirtziik Ins mottójában Vas megyében társas pedagógusházak épülnek. A korszerű, négy-négy lakásos házakban 24 pedagógus jut otthonhoz az idén. Az első két társasház Csepregen készült el, az új középiskola tanárai számára. A lakosság mintegy százezer forint értékű társadalmi munkával segítette az építkezést . Őriszentpéteren egy épületben lakik majd a pedagógus, az agronómus, az állatorvos és a fogorvos. A megyében — amely az országban elsőként kezdeményezte ilyen lakások építését — eddig mintegy hatvan pedagóguscsalád lakásgondjait oldották meg. tözött Münchenbe. Hogy ott marad vagy más városba költözik, ez egyelőre még kétséges. Mindenesetre az Englischer Garten kedves színfoltja ő. Mitől szabad és mitől európai? Ilyen színfolt a műsorban a Teenager party, vagyis a tízegynéhány éveseknek szóló tánczenei műsor. Cseke László, az adás szerkesztője szintén álnevet használ, eredetileg Ekecs Gézának hívják, itthon is megpróbált a sajtóban boldogulni, de tehetségtelennek ítélték. Odakint sem voltak sokkal jobb véleménnyel tehetségéről. Hosszú ideig jelentéktelen, épphogy csak megtűrt munkatársa volt a müncheni szerkesztőségnek, a Teenager partyval azonban amerikai gazdái szemében befutott. A „könnyebb vonal” szerint nagyon fontos ez a műsor: úgy helyezték el, hogy előtte is, utána is híreket, kommentárokat sugározzanak. Az erre vonatkozó „guidance”, vagyis amerikai irányelv szerint ugyanis gondolni kell a jövőre: a kamaszok egyelőre úgyis csak tánczenét hajlandók hallgatni, a SZER politikai adása nem érdekli őket, de két zeneszám között nem kapcsolják ki a rádiót, s valami csak ragad rájuk — gondolják, s ha nem most, talán később, s fokozatosan odafigyelnek majd a hírekre, kommentárokra. Akit ma a SZER megnyer a Beatlesekkel, győzködheti majd Gallicus, Julián Pál és a többi kommentátor az USA irányvonalának megfelelően — így okoskodnak a müncheni lélekmérgezők. Mindezek alapján nem nehéz elképzelni, milyen arcot vághatott Bede István második három kérdésünkre, amelyekben azt tudakoltuk: miért nem látogatnak a SZER munkatársai anyaggyűjtés szempontjából haza, honnan szerzik hazai értesülésüket, valóban van-e kapcsolatuk a hírszerző szervekkel, s miért használnak álneveket? Hogy a SZER-nél kik és hogyan dolgoznak, nem titok nyugati sajtókörökben sem. Egy bécsi kolléga, akivel beszélgetve szóba kerültek a SZER-es „kartársak”, nem is vitatta, hogy furcsa újságírókról esik szó. Ennek ellenére védelmébe vette őket: — Mit akar tőlük? Meg akarnak élni a piszkok! Jó, éljenek meg. De ezek után egy kérdésre lehetetlen válaszolni: Mitől szabad és mitől európai a Szabad Európa Rádió? Pintér István (Vége.)