Népszabadság, 1966. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-12 / 9. szám

fl népszabadság 1966. január 12. szerda ílifiak a Sz nMí­rnám Hadiátét 3. Könnyebb vonal — nehéz fiúk Münchenben az Englischer Garten 1. szám alá tehát nemré­giben a könnyebb vonal költözött. Bécsbe, a Wallnerstrasséra, a könnyű lányok utcájába pedig a SZER bécsi kirendeltsége. A lá­nyok a Café Rabéban üldögél­nek, s időnként kint az utcán is lesik a vendégeket. — Wohin mein Schatz? — szó­lít le egy vékony, jelentéktelen emberkét az egyik hölgy. Társ­nője azonban rászól: — Hagyd, ez a Szabad Európá­tól van! A SZER szerkesztősége a Café Rabéval szemben van. A bécsi kirendeltség A férfi ismerős: kilenc év nem volt elég hozzá, hogy elfelejtsük Kovács Dénes jellegzetes, hajlott alakját. A népszerű Valkó szer­zőpár beltagjaként például egyik forgatókönyvírója volt a Kétszer kettő néha öt című magyar film­nek. Aztán 1956 végén elment, s odakint rájött, hogy dollárban kétszer kettő mindig négy: aki nem dolgozik, az nem is kap pénzt. Most dolgozik, a Szabad Európa bécsi kirendeltségének munkatársa. Munkahelye éppen abban az utcában van, ahol a bé­csi belváros legolcsóbb lányaié. Hát igen, ez az utcácska nem éppen a legalkalmasabb a SZER bécsi irodája számára. Mégis ide költöztek 1964 tavaszán, mert itt egy pompás épületet találtak. A Wallnerstrasse 3. alatt ugyanis egy külföldi követség található, a többi emeleten is irodák van­nak, s így mód nyílik rá, hogy a legfelső, IV. emeleten levő SZER- irodát hermetikusan elzárják hí­vatlan látogatók elől. A nem hí­vatlan látogatókat pedig a SZER egy másik bécsi irodájában, a Hohermarkt 1. szám alatt fogad­ják. — Jól nézünk ki, ha minden nagyhatalom ügynökét föl kell vegyük a sajtóklubba! — mérge­lődött előttem az egyik legna­gyobb amerikai hírügynökség Bécsben dolgozó munkatársa. A Bécsben dolgozó külföldi hírlap­írók egyesületében ugyanis mos­tanában jelentkeznek felvételre a bécsi SZER-kirendeltség emberei. A vezetőségben minden új felvé­teli kérelem új és új vitát kavar: becsületes nyugati újságírók sem szívesen vannak egy klubban kémügynökökkel. Ennek ellenére föl kellett már venniük Cári Koch urat, a SZER-iroda vezető­jét, aki már a müncheni központ­ban is dolgozott mint hírszerző. Sőt, Kovács Dénes neve is ott sze­repel a sajtóklub tagjai között. Dénes barátunknak azonban van annyi magához való esze, hogy megelégedjen a tagsági igazol­vánnyal, s ne járjon el a klubba. Sajnos, néhány Bécsben turistás­kodó honfitársunknak viszont nem jut eszébe, hogy Kovács Dé­nes nem a régi pesti ismeretség, hanem az új állása iránti köte­lességből érdeklődik irántuk, s az itthoni élet iránt... Hírszerkesztés vagy inkább hírszerzés ? A bécsi SZER-iroda munkatár­sai nem annyira hírek szerkesz­tésével és riportok készítésével vannak elfoglalva, mint hírszer­zéssel és jelentések összeállításá­val. Ők a müncheni központ elő­retolt csápja: Bécsbe nagyon sok magyar jár, s például még közvé­lemény-kutatást is lehet rendezni közöttük a SZER munkájáról. A kikérdezés persze nem úgy megy, hogy odamegy egy úr, s közli: ő a Szabad Európa Rádiótól van. Hanem a Fessel Piackutató Inté­zet és a Gallup közvélemény-ku­tató biztosai általános közvéle­mény-kutatás címén először való­ban a külföldi utazgatással kap­csolatban érdeklődnek náluk, s aztán fokozatosan rátérnek a „rá­zósabb kérdésekre”. A kikérdezett észre sem veszi, s már olyan csó­nakba szállt, amely ellenséges vi­zekre evez, s akaratlanul is segít­ségükre írna azoknak, akik elle­nére vannak. Aki az átlagnál fo­lyékonyabban beszél, számíthat rá, hogy Kovács Dénes vagy dr. Juhász, a bécsi SZER-iroda egy másik magyar kitűnősége, hosz­­szabb beszélgetésre invitálja, s ha itt is megfelelő módon megtalál­ják egymással a kontaktust, a lelkére köti, hogy ha legközelebb arra jár, akkor is hívja föl. Per­sze, hangsúlyozzák, semmiféle kémkedésről nincs szó. Csupán érdekli őket az itthoni helyzet. És ugyebár, nincs, semmi abban, ha otthoni magyar és kinti ma­gyar békésen elbeszélget egymás­sal egy dupla fekete és egy ko­nyak mellett, amelyet ráadásul Kovács úrék fizetnek é s a SZER-nek számolnak el. S nem a magyar részlegnek, de­hogy, hanem a Securitynek, ille­tőleg annak egyik alosztályának, az Informationsnak. Az Infor­­mationshoz tartozik a tulajdon­képpeni hírszerzés, s ott szigo­rúan Amerikából érkezett (egyéb­ként a SZER amerikai alkalma­zottainak kétszer-háromszor any­­nyi a fizetése, mint az emigrán­soknak) alkalmazottak kezébe ke­rülnek a jelentések, ők aztán fel­dolgozzák, mi megy Washington­ba a CIA-nak, s mi az, amit a különböző szerkesztőségek mun­katársai megtudhatnak. A hír­szerző osztály sokszorosított je­lentését, az „itemet” minden munkatárs minden reggel meg­találja az íróasztalán. A jelenté­sek alapján a különböző emigráns szerkesztőségekben is vezetnek nyilvántartást, ott is van Infor­­mations részleg. Ezt valamikor Bede István, a mostani osztály­vezető irányította, ma pedig dr. Kovács Carlo áll az élén — egy gerinctelen, talpnyaló, tisztátlan múltú alak. Az Informations rész­leg hatalmas mennyiségű anya­got gyűjt össze, az amerikai gi­gantomániát német precizitással ötvözve. , A londoni követségtől a SZER-ig Business Week: „A SZER hatalmas szervezete na­ponta azon dolgozik, hogy ►►be­bújjon a kommunista társadalom bőrébe**. Ellopja a levegőből kilenc kommunista hírügynökség távira­tait, lehallgatja és felveszi a csat­lós rádiók szinte minden politikai megnyilatkozását, elemez több száz kommunista kiadványt, kihallgat menekülteket és tippeket szerez le­velekből, amelyek valahogy eljutot­tak hozzá, kelet-európai hallgatók­tól. Kifaggat arra hajlandó nyu­gatiakat, akik valamelyik csatlós országban jártak ... Ezt a hatalmas értesülésanyagot gyakorlott poli­tikai elemzők és közgazdászok szű­rik meg, s az eredmény alighanem a legnagyobb hírkoncentráció a kommunizmusról, ami bárkinek is rendelkezésére áll így a SZER nemcsak a nyugati élet teljes ké­pét, hanem a kommunista országok életének hiteles tükrét is mutatja. Ez a fajta tényszerű tudósítás segít abban, hogy a SZER megszerezze a hallgatókat ahhoz a programhoz, amelynek célja noszogatni a csatlós országokat a nyugatibb típusú gon­dolkodás felé vezető úton.” Bede István, aki ennek a mam­­mutvállalatiiak magyar részle­gét vezeti, több mint 10 eszten­deje húzza az amerikaiaktól a fizetést, de csak 1957-ben kapta meg főszerkesztői kinevezését. Eredetileg a horthysta külügymi­nisztériumban volt sajtóosztály­vezető, aki 1945 tavaszán hirte­len rájött, hogy ő szocialista, s belépett a szociáldemokrata párt­ba. Sikerült elérnie, hogy 1946 elején őt küldjék Londonba kö­vetnek. Onnan aztán disszidált, majd 1955-ben leszerződött a SZER-hez, s a hírszerző osztály vezetője lett a magyar részleg­nél. Róla járta az a mondás a SZER épületében, hogy ,ahová ez az ember belép, ott remegni kezd a főnök alatt a szék”. S a körülmények kedvezn­ek Bede úrnak. A SZER 1956-os szerepe miatt botrány tört ki. Addig Gellért Andor — szintén volt horthysta diplomata — vezette a magyar adásokat, s Máriáts Viktor volt a helyettese. Mr. Bell, a rádió amerikai programigazgatója Már­­jás Viktorral és vitéz Béry László olvasószerkesztővel (ő vi­szont a nyilas esti újság felelős szerkesztője volt) nekiállt, hogy a vizsgálat céljaira „frizírozzák” kicsit az anyagokat, vagyis meg­hamisítsák őket. A hamisítás si­került, de aztán az amerikai fő­nökök jónak látták, hogy a szer­kesztői gárdát is „frizírozzák”, s Gellért és Máryás bukott. Meg­jegyzendő, hogy velük a magyar osztály második garnitúrája tá­vozott, mert amikor a SZER 1951. október 6-án megkezdte magyar nyelvű adásait, gróf Des­­sewffy Gyula főszerkesztőskö­­dött és Thúry Lajos, a szélső­­jobboldali, hírhedt Új Magyar­ság volt szerkesztője és uszító glosszaírója volt a helyettese, ők még 1956 előtt buktak, Gel­­lérték azután. Közben egy rövid ideig dr. Kemény György, egy­kori pénzügyminisztériumi ál­lamtitkár — éppen olyan „szo­ciáldemokrata”, mint Bede — volt a magyar adások főszerkesz­tője, de aztán Bede győzött. Ami­kor átvette hivatalát, a SZER- nél ez a rigmus járta: „Meglát­juk, e Bede — szintén belege­­ded-e?” Az események azt mu­tatják, hogy Bede úr kitűnő kon­dícióban bírja. A SZER-nél elő­zőleg öt és fél év alatt két fő­­szerkesztő fogyott el, Bede Ist­ván viszont már kilenc esztende­je ül a magyar osztály legtága­sabb szobájában. A zsák és a foltja A „demokrata” Bede nyilas he­lyettest szerzett magának. András Károly a Felvidéken nyilas lap­­szerkesztő volt, majd az Egyedül Vagyunk című lap munkatársa. A főszerkesztő-helyettes nem az egyedüli nyilas. Csonka Emil, aki a nyilasok ifjúsági szerveze­tének vezetője volt, Vasvári Ger­gely néven még mindig a SZER .Ifjúsági szakértője”. (Csonka a nyilas hatalomátvétel után köny­vet írt a „hungarista diadal­ról”. Csak egyetlen mondat be­lőle: „Szálasi harca meghozza a győzelmet, boldoggá teszi a békét és a királyi Vár ragyogása, fé­nye melegíti majd egész nemze­tünket.”) Borsányi-Böhm Julián volt horthysta őrnagy, a magyar osztály katonai szakértője vi­szont legalább az álnevét volt kénytelen megváltoztatni mosta­nában. A régi — Bell ezredes — már nagyon kompromittálódott. Az új — Julián Pál — új embert sejtet, pedig hát Borsányi-Böhm még mindig a régi. Akárcsak Gallicus, a Reflektor szerzője, eredeti nevén Mikes Imre, aki már többször kapott figyelmez­tetést, hogy kommentárjainak hangja eltér a kötelező ,,köny­­nyebb” vonaltól. Czupy Bálint, azaz Bálint gazda kisgazdapárti képviselő volt a felszabadítás után. Ő a paraszt-,,szakértő”. Ő aztán tudja, mi újság itthon a mezőgazdaságban: 1947-ben disszidált. Annyi bizonyos: a „törzsgárdis­ták” büszkék lehetnek, hogy si­került megőrizniük íróasztalukat, hiszen a SZER nem könnyű mun­kahely. Hazai nyelven szólva, meglehetősen nagy a fluktuáció. Itt van például Halász Péter, aki jó tollú újságíró. Itthon még fil­met is írt, például a páncélos katonákról (1951) és a földalatti építkezésről (1953). Aztán disszi­dált, s sikerült állást kapnia a SZER-nél. Közbeszólt azonban a sors, pontosabban a felesége, aki rosszkor nyitotta rá az ajtót a „szép Zulejkára”. A hölgyről — akit ezen a néven ismertek a SZER-beli „édes élet” részvevői, a SZER hallgatói viszont Vári Éva néven hallgatták riportjait, valódi neve pedig Lányi Ildikó — a félreérthetetlen helyzet nyo­mán kiderült, hogy nemcsak Ha­lászné barátnője, hanem a fér­jéé is. Lányi Ildikót Bécsbe he­lyezték, hogy távol legyen Ha­lász Pétertől. Halász viszont fe­leségével Amerikába költözött, mire a „szép Zulejka”, azaz Vári Éva, azaz Lányi Ildikó otthagyta az osztrák fővárost, és visszaköt. 364 hold új telepítésű szőlő és gyümölcsös Tízezer tyúk Évente másfél millió tojás A fovtirosi Sasad Termelőszövetkezet számvetése A fővárosban a XI. kerületi Sasad Tsz 1951-ben alakult. Ko­rai primőrjeivel, faiskolájával és szép virágüzleteivel alapozta meg népszerűségét. Azt is el kell azon­ban mondani a 800 holdon gaz­dálkodó tsz-ről, hogy évente 1700 mázsa húst, másfél millió tojást ad a fővárosnak. 80 ezer pecsenyecsirke A csibenevelő a tsz egyik leg­jelentősebb üzemegysége. Egy­szerre húszezer csirkét nevelnek. Nyolchetes korukra elérik az 1,20 —1,30 kilós súlyt és piacra kerül­nek. Ez évente négyszer ismétlő­dik, és összesen 80 ezer csirkét értékesítenek. Ezenfelül 10 ezer tyúkjuk van, amelyek­ másfél millió tojást ad­nak egy év alatt. Ennek nagy ré­szét piacra viszik, 400 ezret azon­ban saját gépeikkel kikeltet­nek. Ebből fedezik a csibenevelő szükségleteit, a többit pedig el­adják más szövetkezeteknek és egyéb tenyésztőknek. Gazdaságos a hústermelés A legtöbb gondot a takarmány­ellátás okozza, mert a baromfi­­állomány mellett még 600 ser­tést is hizlalnak és az 1050 má­zsa csibehúson kívül 650 mázsa sertéshúst is értékesítenek. Az ehhez szükséges évi 80 vagon takarmány zömét vásárlás útján kell biztosítaniuk, mivel a saját területükről a csibenevelő részé­re csak 15 vagon takarmányt tudnak előteremteni. Területük nagy részén zöldsé­get,­­virágot, gyümölcsöt termel­nek, és csak 140 hold jut árpá­nak, kukoricának és egyéb nö­vénynek. A tsz felettes szer­vei eleinte nem helyeselték a csi­benevelést, azért, mert kevés a tsz takarmánya. A Sasad Tsz-ben azonban így is kifizetődő a baromfihizlalás. Hiszen 2,8 kilogramm takar­mánnyal, 18 forintos önköltségi áron termelnek meg egy kilo­gramm csibehúst. Ha az ösz­­szes hústermelésüket viszonyít­juk a területükhöz, egy holdra 210 kg hús jut és ez sokkal jobb, mint az országos átlag. Pedig mennyi mindent termelnek még, hiszen a tsz évi terve 47 millió forint, és a csibén­eve­lő, a kelte­tés és a tojás „mindössze csak” körülbelül 6 millió forintot hoz a tsz-nek. A Sasad Tsz-ben sok minden­nel foglalkoznak. 14 évvel ez­előtt a zöldséggel és a virággal kezdték, amelyeket ma már igen magas színvonalon és nagy mennyiségben termelnek. Az NDK-ból importált hatalmas nö­vényházakból csak szegfűből csaknem egymillió szál kerül el­adásra a tsz 18 fővárosi virágüz­letében. Előtérben a gyümölcstermesztés A tsz másik fontos üzemága, a szőlő- és gyümölcstermesztés. Az elmúlt években 90 holdon szőlőt, 274 holdon pedig őszibarackot és ribizl­it telepítettek. Gyümölcsöseiknek mintegy egy­­harmada már termést hozott a múlt nyáron. Az időjárás nem kedvezett, és ezért csak közepes volt a termés. Ennek ellenére a szezonban 16 vagon őszibarack­, 12 vagon csemegeszőlőt és majd 4 vagon ribizlit szüreteltek. Vol­tak olyan nyári napok, amikor két vagon őszibarackot kellett leszedni, csomagolni és elszállí­tani. Rövidesen termőre fordul­nak az új telepítések és az idei gyümölcstermés a sokszorosára emelkedik. A szövetkezetben kitűnő szak­emberek dolgoznak, akik közül 16 egyetemi, 17 pedig technikumi végzettségű. A nyár folyamán fő­leg a gyümölcsszedésnél munka­erőben volt hiány, de kisegítő dolgozókkal ezt is megoldották. A Sasad Tsz nem változtat ed­digi céljain. Továbbra is azt tart­ják legfontosabb feladatuknak, hogy minél jobban ellássák a fő­város lakosságát friss zöldség­gel, virággal, gyümölccsel, barom­fival és tojással. Baranyi Lajos W­ik­sns pvilafftifjushirtziik I­ns m­ottójában Vas megyében társas pedagó­­gusházak épülnek. A korszerű, négy-négy lakásos házakban 24 pedagógus jut otthonhoz az idén. Az első két társasház Csepregen készült el, az új középiskola ta­nárai számára. A lakosság mint­egy százezer forint értékű társa­dalmi munkával segítette az építkezést­ . Őriszentpéteren egy épületben lakik majd a pedagó­gus, az agronómus, az állatorvos és a fogorvos. A megyében — amely az or­szágban elsőként kezdeményez­te ilyen lakások építését — ed­dig mintegy hatvan pedagógus­család lakásgondjait oldották meg. tözött Münchenbe. Hogy ott ma­rad vagy más városba költözik,­­ ez egyelőre még kétséges. Min­denesetre az Englischer Garten kedves színfoltja ő. Mitől szabad és mitől európai? Ilyen színfolt a műsorban a Teenager party, vagyis a tíz­egynéhány éveseknek szóló tánc­zenei műsor. Cseke László, az adás szerkesztője szintén álnevet használ, eredetileg Ekecs Gézá­nak hívják, itthon is megpróbált a sajtóban boldogulni, de tehet­ségtelennek ítélték. Odakint sem voltak sokkal jobb véleménnyel tehetségéről. Hosszú ideig jelen­téktelen, épphogy csak megtűrt munkatársa volt a müncheni szerkesztőségnek, a Teenager par­­tyval azonban amerikai gazdái szemében befutott. A „könnyebb vonal” szerint nagyon fontos ez a műsor: úgy helyezték el, hogy előtte is, utána is híreket, kom­mentárokat sugározzanak. Az er­re vonatkozó „guidance”, vagyis amerikai irányelv szerint ugyan­is gondolni kell a jövőre: a ka­maszok egyelőre úgyis csak tánc­zenét hajlandók hallgatni, a SZER politikai adása nem érdekli őket, de két zeneszám között nem kap­csolják ki a rádiót, s valami csak ragad rájuk — gondolják, s ha nem most, talán később, s foko­zatosan odafigyelnek majd a hí­rekre, kommentárokra. Akit ma a SZER megnyer a Beatlesekkel, győzködheti majd Gallicus, Ju­lián Pál és a többi kommentátor az USA irányvonalának megfe­lelően — így okoskodnak a mün­cheni lélekmérgezők. Mindezek alapján nem nehéz elképzelni, milyen arcot vágha­tott Bede István második három kérdésünkre, amelyekben azt tu­dakoltuk: miért nem látogatnak a SZER munkatársai anyaggyűj­tés szempontjából haza, honnan szerzik hazai értesülésüket, való­ban van-e kapcsolatuk a hírszer­ző szervekkel, s miért használnak álneveket? Hogy a SZER-nél kik és ho­gyan dolgoznak, nem titok nyu­gati sajtókörökben sem. Egy bé­csi kolléga, akivel beszélgetve szó­ba kerültek a SZER-es „kartár­sak”, nem is vitatta, hogy fur­csa újságírókról esik szó. Ennek ellenére védelmébe vette őket: — Mit akar tőlük? Meg akar­nak élni­­ a piszkok! Jó, éljenek meg. De ezek után egy kérdésre le­hetetlen válaszolni: Mitől szabad és mitől európai a Szabad Európa Rádió? Pintér István (Vége.)

Next