Népszabadság, 1966. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-01 / 77. szám

2 NÉPSZABADSÁG 1969. április 1, péntek MAiJÁn E­EVTÁHS WE­ESZ DEABÁSA. (Folytatás az 1. oldalról.) kában. A szovjet nép által nyúj­tott segítség nem volt hiábavaló. Mert igaz, megoldandó feladat van nálunk is — és nem kevés —, a legfontosabb azonban az, hogy a magyar népi hatalom szilárd, a gazdasági és kulturális munká­ban előrehaladunk, a szocialista társadalom teljes felépítésén dol­gozunk sikerrel. A Magyar Népköztársaság bel­politikája a népi hatalom védel­mét és erősítését, a szocialista demokrácia fejlesztését szolgálja. Változatlanul törekszünk a szo­cializmust a nemzet céljaként elfogadni kész, minden haladó erő tömörítésére. A Szovjetuniót és a Magyar Népköztársaságot ma az eszmék és a célok közösségén alapuló mély barátság, együttműködés, jó szövetségi viszony fűzi össze. Ezek a kapcsolatok nem függnek az időjárástól, nem szezonjellegűek, hanem szilárdak, maradandóak, történelmiek. Pártjaink, orszá­gaink, a szovjet és a magyar nép együtt halad a jövőben is Marx— Engels—Lenin útján, a szocializ­mus, a kommunizmus útján a végső győzelem felé. Kedves elvtársak! Ezekben a napokban a világ közvéleménye, barát és ellenség egyaránt, Moszkva, a Kreml felé tekint, a Szovjetunió Kommunis­ta Pártja kongresszusára figyel. Az igaz ügyért harcolók, az el­nyomottak és megtámadottak, a békéért aggódók reménnyel és tá­maszt várva tekintenek a kong­resszusra, s ez természetes. Ért­hető az is, hogy a kommunizmus ellenségei gyűlölködve néznek a Szovjetunióra. Viszont különös, hogy manapság olyanok is akad­nak, akik „igazi marxista-leni­nistának” nevezik magukat, ugyanakkor szovjetellenes han­gulatkeltéssel próbálkoznak. A magyar kommunisták azt vallják, hogy az internacionalizmus pró­baköve volt mindig és ma is a Szovjetunióhoz való elvi, elvtársi viszony. Szovjetellenes kommu­nizmus nem volt, nincs és nem is lesz sohasem. Ezekre gondol küldöttségünk, amikor kijelenti, hogy a magyar kommunisták teljes mértékben és fenntartás nélkül szolidárisak szovjet elvtársaikkal. Meghallgat­tuk a központi bizottság beszá­molóját, amelyet Brezsnyev elv­társ adott elő. Küldöttségünk egyetért az abban kifejtett fő po­litikai irányvonallal és törekvé­sekkel. Sikert kívánunk testvér­pártunknak, a Szovjetunió Kom­munista Pártjának, a szovjet nép­nek a kongresszus határozatainak végrehajtásához, az ötéves terv megvalósításához. Éljen a Szovjetunió, a szovjet nép és lenini kommunista pártja! Éljen és legyen mindig erősebb a magyar—szovjet barátság! Éljen a proletár internaciona­lizmus, a kommunista és mun­káspártok egysége! Éljen a kommunizmus és a bé­ke! Kádár János felszólalását több ízben szakította meg a küldöttek tapsa. A beszéd végén a részve­vők viharos tapssal fejezték ki tetszésüket. Az SZKI* következetesen halad a kommunista társadalom felépítésének lenini útján JAt/ikníuj t*iníf§**rni/ vlvtárs í'e/.vsóstiítístM A csütörtök délelőtti ülésen szólalt fel Nyikolaj Podgornij elvtárs, a párt elnökségének tagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke. Beszédét alább rövidítve közöl­jük. — Küldött elvtársak! A pártkongresszusok napjaiban különösen érezhető és egész nagyságában elénk tárul pár­tunk hatalmas arányú munkája. E munkát értékelve teljes jog­gal és büszkeséggel kijelenthet­jük, hogy az SZKP következete­sen halad a kommunista társada­lom felépítésének lenini útján. Brezsnyev elvtársnak, az SZKP Központi Bizottsága első titkárá­nak beszámolója meggyőzően mutatja, hogy a központi bizott­ság egész munkáját a XX. és XXII. pártkongresszus hatá­rozatainak következetes végre­hajtására, az SZKP program­jában kitűzött alapvető felada­tok megvalósítására összpontosí­totta. A kommunisták, minden szov­jet ember, külföldi barátaink kétségtelenül hatalmas megelé­gedéssel fogadták a beszámoló­ban idézett számokat és ténye­ket gazdasági és kulturális épí­tésünk nagy sikereiről, a szov­jet nép életszínvonalának sza­kadatlan emelkedéséről. Gyors ütemben fejlődött az or­szág nehézipara. A nemzetgaz­daság alapvető részét alkotó ter­melési alapok hét év alatt majd­nem megkétszereződtek. S ami igen fontos, ezt a folyamatot mélyreható minőségi változások kísérték. Gyorsított ütemben fej­lődtek a kulcsfontosságú ipar­ágak, amelyektől a műszaki hala­dás függ. Lényeges haladás észlelhető a fogyasztás területén is: a lakos­ság például a korábbinál jóval több tartós fogyasztási cikket vá­sárolt. Az életszínvonal emelkedését jellemzi az is, hogy a legutóbbi években emelték a munkabére­ket, növelték a kedvezményeket és a társadalmi alapokból tör­ténő kifizetéseket, javítottak sok millió dolgozó lakáshelyzetén. Joggal kijelenthetjük, hogy az elmúlt négy év alatt a Szovjet­unió még gazdagabb, még hatal­masabb lett, társadalmi és álla­mi rendünk még jobban megszi­lárdult. Ezeket a sikereket a vá­ros és a falu dolgozói millióinak erőfeszítéseivel értük el, mert ők összefogtak a kommunista párt zászlaja alatt. Mindez tehát a párt­, az állami és a társadalmi szervezetek nagy szervező mun­kájának gyümölcse. Nekünk, kommunistáknak azon­ban az eredményekről csupán olyan mértékben kell beszélnünk, amilyen mértékben ez a további növekedés perspektíváinak helyes meghatározásához szükséges. Ezt a szempontot követve a központi bizottság beszámolója átfogóan és tárgyilagosan értékelte a hely­zetet az országban. Nyíltan be­szélt az előfordult nehézségekről és fogyatékosságokról, amelyek nem tették számunkra lehetővé azt, hogy teljes mértékben meg­valósítsuk kitűzött terveinket. Ebben, mint ismeretes, az objek­tív okok mellett éreztették nega­tív hatásukat az ország életének számos fontos kérdése megoldá­sával kapcsolatos szubjektív ál­lásfoglalások. Pártunk központi bizottsága nagy fontosságú gazdasági és társadalompolitikai feladatokat terjesztett a kongresszus vitafó­ruma elé. Ez azt jelenti, hogy a XXIII. pártkongresszus a kom­munizmushoz vezető úton fontos szakasz kezdetét jelenti. (Taps.) A jelenlegi ötéves időszakban változatlanul megmarad a gazda­ságfejlesztés gyors üteme. Az ütem megtartását a legkorsze­rűbb tudományos és technikai vívmányok bevezetésével, az egész társadalmi termelés nagy­ipari fejlesztésével, szerkezeti felépítésének tökéletesítésével biztosítjuk. Az előző ötéves időszakhoz vi­szonyítva gyorsabban növekszik a nemzeti jövedelem. Ez külö­nösen a fogyasztásra szánt rész­re vonatkozik. Ennek eredmé­nyeként emelkedik a munkások és az alkalmazottak bérszintje, növekszik a kolhoztagok jöve­delme és növekednek a társadal­mi fogyasztási alapok. Több la­kást építünk és több fogyasztá­si cikket állítunk elő. Használjuk ki jobban a szocialista rendszerben rejlő előnyöket Az életszínvonal emelését cél­zó nagyszabású program meg­valósításához szükséges, hogy szüntelenül növeljük az egész társadalmi termelés hatékony­ságát, jobban felhasználjuk a termelési alapokat, és tervezzük a beruházásokat, törekedjünk a sokkal magasabb munkatermelé­kenységre, a szigorú takarékos­ságra. Ezek azok az alapvető fel­tételek, amelyeket, ha betartunk, elérhetjük a gyors és a gazdasá­gos termelési fejlődést, és a rá­fordítások csökkentéséből felsza­badult összegeket a dolgozók életszínvonalának emelésére for­díthatjuk. Az irányítás gazdasági módsze­reinek bevezetésével reális elő­feltételeket teremtünk ahhoz, hogy minél teljesebben felhasz­nálhassuk a szocialista rendszer­ben rejlő lehetőségeket, minél jobban szilárduljon gazdaságunk, és lépésről lépésre megteremtsük a kommunizmus anyagi és mű­szaki bázisát. Ennek fényénél ostobaságnak tűnnek azok a külföldi állítások, amelyek szerint „kapitalista át­alakulás” megy végbe a szovjet gazdasági életben, a szocialista társadalom valamilyen „liberali­zálásáról” van szó, amely — úgy­mond — az úgynevezett „szabad világ demokráciájához” való kö­zeledés irányában bontakozik ki. Számunkra nem jelentenek új­donságot az ilyen rágalmazó ko­holmányok. Amikor­­ még csak elkezdtük a szocialista gazdaság építését, már akkor is jobbról és balról is hallatszottak hangok, hogy az ipari trösztök megalakí­tásával, a darabbér bevezetésével, a munkafegyelem megszilárdítá­sával a szovjethatalom „a bur­zsoáziával való kiegyezés” útjára lépett. A szovjet nép már csaknem 50 esztendeje építi új életét. S ez alatt az 50 esztendő alatt régi, sőt újkeletű próféták is hol azt jósol­ták, hogy a szovjet nép erőfeszí­tései kudarcba fulladnak, hol pe­dig igyekeztek bemocskolni ered­ményeit. Ezek a próféták mind­annyiszor a történelem szemét­dombjára kerültek, a szovjet nép pedig pártja vezetésével feltartóz­tathatatlanul halad előre. (Taps.) Népünk Október dicső 50 éves jubileumára valóban nagy vívmá­nyokkal készül, ezek méltóak a szovjet nép hősi történetéhez, és szilárd alapul szolgálnak ahhoz, hogy tovább haladjon előre a kommunizmus felé. A kommunista építés sokrétű folyamat, amely átfogja társadal­munk életének minden területét, gazdasági, társadalmi viszonyait, kultúráját, az emberek minden­napi életét. A kommunista társa­dalom fejlődése, helyes irányítá­sa csak milliók tevékeny közre­működésével valósulhat meg, a dolgozók millióinak kollektív ta­pasztalatai alapján. A kommunizmus építése ezért elválaszthatatlan a demokrácia fejlődésétől. A párt a tömegszer­vezetek — a tanácsok, a szak­­szervezetek, a Komszomol, a szö­vetkezetek és mások — útján vonja be a dolgozókat ebbe a gi­gászi alkotó folyamatba. Pártunk igen fontos feladatá­nak tekinti azt, hogy állan­dóan fejlessze a dolgozók aktivi­tását a társadalom életének min­den területén. Külön szerep hárul a dolgozók küldötteinek tanácsaira, mint olyan mindent átfogó népi szer­vezetre, amely testet öltve feje­zi ki a nép egységét. A tanácsok útján népünk olyan szocialista állammá egyesül, am­ey a kom­munista építés fő eszköze. Mindenekelőtt az­ államon, a tanácsokon keresztül szervezi és tömöríti pártunk a népi tömege­ket a kommunizmusért vívott harcban, biztosítja­­a gazdasági és a kulturális épít® tervszerű vezetését, a szocialista vívmá­nyok megvédését. A központi bizottság által kitű­zött fontos feladatok az SZKP programjából fakadnak, és egyen­lő mértékben vonatkoznak a he­lyi tanácsok, a szövetségi és auto­nóm köztársaságok legfelsőbb ta­nácsainak, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának munkájára. A feladatok eredményes teljesítésé­ért a felhalmozódott tapasztalat alapján, tökéletesíteni kell a ta­nácsok tevékenységének formáit és módszereit, fokozni kell az ülésszakok jelentőségét, aktivi­zálni kell az állandó bizottságok és a képviselők munkáját, és a tanácsoknak fokozottabb beszá­molási követelményeket kell tá­masztaniuk a végrehajtó szervek­kel szemben. A tanácsoknak mint az egész nép érdekeit képviselő szervek­nek közvetlen kötelességük, hogy állami igényességet támasszanak­­ a területükön működő gazdasági szervekkel szemben, tekintet nél­kül arra, hogy azok kinek van­nak alárendelve. Sajnos még szép számban vannak olyan ese­tek, amikor a hivatali sorompók gátolják, hogy egyes gazdasági vezetők jobban kihasználják a lehetőségeket. Nyíltan meg kell mondani, hogy a tanácsokra háruló kötele­zettségek megvalósítása főként attól függ, milyen támogatást kapnak a tanácsok a pártszervek­től. A pártszervek feladatukat ab­ban lássák, hogy meghatározzák a tanácsok munkájának fő irány­vonalát, ösztönözzék a hasznos kezdeményezéseket, segítsék a tanácsi káderek kiképzését és fejlődését. A központi bizottság beszámo­lójában újból felhívja a pártszer­vek figyelmét arra, hogy ki kell küszöbölni a tanácsi szervek fö­lötti gyámkodást és a tanácsi szervek helyett való cselekvést. Ez a követelmény a párt szerve­zeti szabályzatából fakad. Mint ismeretes, a tanácsok pártirányí­tásának alapelveit még Lenin életében határozták meg, a párt VIII. kongresszusán. A kolh­ozszövetkezeti szervek megalakítása Azok között az alapvető felada­tok között, amelyeket a párt a legközelebbi időszakra kitűzött, különös figyelmet kell szentelni a mezőgazdasági termelés fellendí­tésének. A központi bizottság ál­tal kidolgozott nagy jelentőségű gazdasági és szociális intézkedések végrehajtása megteremti annak reális lehetőségét, hogy gyorsan­­ fejlődjék népgazdaságunknak ez­­ az ága, következetesen közeledjék egymáshoz a vidéki és a városi lakosság életszínvonala. Ezzel kapcsolatban lényeges je­lentőségre tesz szert a kolhozok életének irányításában érvénye­sülő demokratikus elvek tovább­fejlesztése. Ebben a vonatkozás­ban fontos lépés lesz a mezőgaz­dasági artel új mintaalapszabá­lya, amelyet a kolhozparasztok közelgő III. kongresszusa hagy majd jóvá. A központi bizottság a mi kongresszusunk elé terjesztett megvitatás végett még egy javas­latot, amely a kolhoztermelés irá­nyítása demokratikus alapelvei­nek továbbfejlesztését szolgálja. A kolhozszövetkezeti szervek meg­alakítására gondolok. Kétségtelen, hogy ez a javaslat, amelyet kongresszusunk küldöttei helyesléssel fogadtak, sok újabb gyakorlati kérdést vet fel a taná­csok számára. Ilyenek például a mezőgazdasági szövetkezetekkel való kölcsönös viszony és a kol­hozdemokrácia további fejleszté­sének kérdései. A tanácsok ha­laszthatatlan kötelessége, hogy gondoskodjanak a mezőgazdasági artel alapszabályának megtartá­sáról, a mezőgazdasági termelés növeléséről, a tervek és a szerző­déses kötelezettségek kellő idejű teljesítéséről. A tanácsok hivatottak össze­hangolni és ellenőrizni az összes szolgáltatóintézmények és szer­vezetek tevékenységét. A taná­csoknak ismerniük kell a dolgo­zók kulturális és mindennapi igé­nyeit, tudniuk kell azt, hogyan helyezzék el és használják ki a leghatásosabban a mozi- és klub­­helyiségeket, az üzleteket és az étkezdéket, az egészségügyi intéz­ményeket és hogyan szervezzék meg minél jobban e létesítmé­nyek munkáját. Sajnos, nem ke­vés olyan tanács akad, amely ke­véssé foglalkozik ezekkel az ügyekkel. Az utóbbi időben kezd kiala­kulni az, a nézetünk szerint he­lyes­­gyakorlat, hogy szövetséges köztársaságokban a legfelsőbb ta­nácsokban s ezek ülésszakain a minisztertanácsok nemcsak az eredményeket ismertetik, hanem azt is, miképpen folyik a nép­­gazdasági tervek teljesítése és a költségvetés végrehajtása. A mi­nisztériumok, a hivatalok és más igazgatási szervek jelentéseit a legfelsőbb tanácsok elnökségei és állandó bizottságai megvitatják. Véleményünk szerint ezt a gyakorlatot rendszerré kell ten­ni. Tovább szilárdul a szocialista jogrend A szovjet demokrácia követ­kezetes fejlesztésére és a taná­csok szerepének fokozására irá­nyuló pártvonalnak vissza kell tükröződnie az államhatalom legfelsőbb szervének, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsának tevé­kenységében is. A legfelsőbb ta­nácsnak több fontos intézkedést kell majd tennie, amelyek kong­resszusunk határozataiból fakad­nak: meg kell vitatnia és jóvá kell hagynia a népgazdaság fej­lesztésének új ötéves tervét. Bő­vül azoknak a gazdasági, szo­ciális, kulturális és államépítési kérdéseknek köre is, amelyek a legfelsőbb tanács ülésszakai elé kerülnek majd. Júniusban tartjuk a legfelsőbb tanácsi választásokat. Ezek a vá­lasztások a XXIII. pártkongresz­­szus határozatai nyomán tá­madt magas fokú politikai és munkaa­otivitás légkörében foly­nak majd le. Ezek a határozatok képezik majd pártunk választá­si programját. A párt nagy munkát végzett, hogy megszilárdítsa a szocialista jogrendet, eltávolítsa a személyi kultusszal kapcsolatos káros le-­ rakodásokat, tökéletesítse a szov­jet törvényhozást. A fejlődés új kérdéseket vet fel, s ezeket tör­­vényhozásilag szabályozni kell. A törvényesség ugyanis a gazdasági vezetésnek, az önálló gazdaságos elszámolás kiterjesztésének, az ál­lami fegyelem megszilárdításá­­nak, a törvénysértések elleni harc­nak egyik hatékony eszköze. Nagymértékben fokozni kell a minisztériumok és az igazgatósá­gok felelősségét is a törvényesség megtartásáért az alájuk rendelt vállalatoknál és szerveknél. Erő­síteni kell a törvények betartá­sának ügyészi felügyeletét, nem szabad megtűrni az állampolgá­rok jogainak és érdekeinek meg­sértését. Elszánt harcot kell vívni a bürokratizmus jelenségeivel, a dolgozók javaslatai és panaszai iránt tanúsított nemtörődöm, kö­zönyös magatartás ellen. Ezeknek a kérdéseknek a megoldására nagy figyelmet kell fordítaniuk az összes tanácsoknak. A tanácsok pártirányításának további erősítésével fellendítjük népünk képviseleti szerveinek te­vékenységét, biztosítjuk a szovjet f­olytatás 1­2. oldalon.)

Next