Népszabadság, 1966. április (24. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-01 / 77. szám
2 NÉPSZABADSÁG 1969. április 1, péntek MAiJÁn EEVTÁHS WEESZ DEABÁSA. (Folytatás az 1. oldalról.) kában. A szovjet nép által nyújtott segítség nem volt hiábavaló. Mert igaz, megoldandó feladat van nálunk is — és nem kevés —, a legfontosabb azonban az, hogy a magyar népi hatalom szilárd, a gazdasági és kulturális munkában előrehaladunk, a szocialista társadalom teljes felépítésén dolgozunk sikerrel. A Magyar Népköztársaság belpolitikája a népi hatalom védelmét és erősítését, a szocialista demokrácia fejlesztését szolgálja. Változatlanul törekszünk a szocializmust a nemzet céljaként elfogadni kész, minden haladó erő tömörítésére. A Szovjetuniót és a Magyar Népköztársaságot ma az eszmék és a célok közösségén alapuló mély barátság, együttműködés, jó szövetségi viszony fűzi össze. Ezek a kapcsolatok nem függnek az időjárástól, nem szezonjellegűek, hanem szilárdak, maradandóak, történelmiek. Pártjaink, országaink, a szovjet és a magyar nép együtt halad a jövőben is Marx— Engels—Lenin útján, a szocializmus, a kommunizmus útján a végső győzelem felé. Kedves elvtársak! Ezekben a napokban a világ közvéleménye, barát és ellenség egyaránt, Moszkva, a Kreml felé tekint, a Szovjetunió Kommunista Pártja kongresszusára figyel. Az igaz ügyért harcolók, az elnyomottak és megtámadottak, a békéért aggódók reménnyel és támaszt várva tekintenek a kongresszusra, s ez természetes. Érthető az is, hogy a kommunizmus ellenségei gyűlölködve néznek a Szovjetunióra. Viszont különös, hogy manapság olyanok is akadnak, akik „igazi marxista-leninistának” nevezik magukat, ugyanakkor szovjetellenes hangulatkeltéssel próbálkoznak. A magyar kommunisták azt vallják, hogy az internacionalizmus próbaköve volt mindig és ma is a Szovjetunióhoz való elvi, elvtársi viszony. Szovjetellenes kommunizmus nem volt, nincs és nem is lesz sohasem. Ezekre gondol küldöttségünk, amikor kijelenti, hogy a magyar kommunisták teljes mértékben és fenntartás nélkül szolidárisak szovjet elvtársaikkal. Meghallgattuk a központi bizottság beszámolóját, amelyet Brezsnyev elvtárs adott elő. Küldöttségünk egyetért az abban kifejtett fő politikai irányvonallal és törekvésekkel. Sikert kívánunk testvérpártunknak, a Szovjetunió Kommunista Pártjának, a szovjet népnek a kongresszus határozatainak végrehajtásához, az ötéves terv megvalósításához. Éljen a Szovjetunió, a szovjet nép és lenini kommunista pártja! Éljen és legyen mindig erősebb a magyar—szovjet barátság! Éljen a proletár internacionalizmus, a kommunista és munkáspártok egysége! Éljen a kommunizmus és a béke! Kádár János felszólalását több ízben szakította meg a küldöttek tapsa. A beszéd végén a részvevők viharos tapssal fejezték ki tetszésüket. Az SZKI* következetesen halad a kommunista társadalom felépítésének lenini útján JAt/ikníuj t*iníf§**rni/ vlvtárs í'e/.vsóstiítístM A csütörtök délelőtti ülésen szólalt fel Nyikolaj Podgornij elvtárs, a párt elnökségének tagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke. Beszédét alább rövidítve közöljük. — Küldött elvtársak! A pártkongresszusok napjaiban különösen érezhető és egész nagyságában elénk tárul pártunk hatalmas arányú munkája. E munkát értékelve teljes joggal és büszkeséggel kijelenthetjük, hogy az SZKP következetesen halad a kommunista társadalom felépítésének lenini útján. Brezsnyev elvtársnak, az SZKP Központi Bizottsága első titkárának beszámolója meggyőzően mutatja, hogy a központi bizottság egész munkáját a XX. és XXII. pártkongresszus határozatainak következetes végrehajtására, az SZKP programjában kitűzött alapvető feladatok megvalósítására összpontosította. A kommunisták, minden szovjet ember, külföldi barátaink kétségtelenül hatalmas megelégedéssel fogadták a beszámolóban idézett számokat és tényeket gazdasági és kulturális építésünk nagy sikereiről, a szovjet nép életszínvonalának szakadatlan emelkedéséről. Gyors ütemben fejlődött az ország nehézipara. A nemzetgazdaság alapvető részét alkotó termelési alapok hét év alatt majdnem megkétszereződtek. S ami igen fontos, ezt a folyamatot mélyreható minőségi változások kísérték. Gyorsított ütemben fejlődtek a kulcsfontosságú iparágak, amelyektől a műszaki haladás függ. Lényeges haladás észlelhető a fogyasztás területén is: a lakosság például a korábbinál jóval több tartós fogyasztási cikket vásárolt. Az életszínvonal emelkedését jellemzi az is, hogy a legutóbbi években emelték a munkabéreket, növelték a kedvezményeket és a társadalmi alapokból történő kifizetéseket, javítottak sok millió dolgozó lakáshelyzetén. Joggal kijelenthetjük, hogy az elmúlt négy év alatt a Szovjetunió még gazdagabb, még hatalmasabb lett, társadalmi és állami rendünk még jobban megszilárdult. Ezeket a sikereket a város és a falu dolgozói millióinak erőfeszítéseivel értük el, mert ők összefogtak a kommunista párt zászlaja alatt. Mindez tehát a párt, az állami és a társadalmi szervezetek nagy szervező munkájának gyümölcse. Nekünk, kommunistáknak azonban az eredményekről csupán olyan mértékben kell beszélnünk, amilyen mértékben ez a további növekedés perspektíváinak helyes meghatározásához szükséges. Ezt a szempontot követve a központi bizottság beszámolója átfogóan és tárgyilagosan értékelte a helyzetet az országban. Nyíltan beszélt az előfordult nehézségekről és fogyatékosságokról, amelyek nem tették számunkra lehetővé azt, hogy teljes mértékben megvalósítsuk kitűzött terveinket. Ebben, mint ismeretes, az objektív okok mellett éreztették negatív hatásukat az ország életének számos fontos kérdése megoldásával kapcsolatos szubjektív állásfoglalások. Pártunk központi bizottsága nagy fontosságú gazdasági és társadalompolitikai feladatokat terjesztett a kongresszus vitafóruma elé. Ez azt jelenti, hogy a XXIII. pártkongresszus a kommunizmushoz vezető úton fontos szakasz kezdetét jelenti. (Taps.) A jelenlegi ötéves időszakban változatlanul megmarad a gazdaságfejlesztés gyors üteme. Az ütem megtartását a legkorszerűbb tudományos és technikai vívmányok bevezetésével, az egész társadalmi termelés nagyipari fejlesztésével, szerkezeti felépítésének tökéletesítésével biztosítjuk. Az előző ötéves időszakhoz viszonyítva gyorsabban növekszik a nemzeti jövedelem. Ez különösen a fogyasztásra szánt részre vonatkozik. Ennek eredményeként emelkedik a munkások és az alkalmazottak bérszintje, növekszik a kolhoztagok jövedelme és növekednek a társadalmi fogyasztási alapok. Több lakást építünk és több fogyasztási cikket állítunk elő. Használjuk ki jobban a szocialista rendszerben rejlő előnyöket Az életszínvonal emelését célzó nagyszabású program megvalósításához szükséges, hogy szüntelenül növeljük az egész társadalmi termelés hatékonyságát, jobban felhasználjuk a termelési alapokat, és tervezzük a beruházásokat, törekedjünk a sokkal magasabb munkatermelékenységre, a szigorú takarékosságra. Ezek azok az alapvető feltételek, amelyeket, ha betartunk, elérhetjük a gyors és a gazdaságos termelési fejlődést, és a ráfordítások csökkentéséből felszabadult összegeket a dolgozók életszínvonalának emelésére fordíthatjuk. Az irányítás gazdasági módszereinek bevezetésével reális előfeltételeket teremtünk ahhoz, hogy minél teljesebben felhasználhassuk a szocialista rendszerben rejlő lehetőségeket, minél jobban szilárduljon gazdaságunk, és lépésről lépésre megteremtsük a kommunizmus anyagi és műszaki bázisát. Ennek fényénél ostobaságnak tűnnek azok a külföldi állítások, amelyek szerint „kapitalista átalakulás” megy végbe a szovjet gazdasági életben, a szocialista társadalom valamilyen „liberalizálásáról” van szó, amely — úgymond — az úgynevezett „szabad világ demokráciájához” való közeledés irányában bontakozik ki. Számunkra nem jelentenek újdonságot az ilyen rágalmazó koholmányok. Amikor még csak elkezdtük a szocialista gazdaság építését, már akkor is jobbról és balról is hallatszottak hangok, hogy az ipari trösztök megalakításával, a darabbér bevezetésével, a munkafegyelem megszilárdításával a szovjethatalom „a burzsoáziával való kiegyezés” útjára lépett. A szovjet nép már csaknem 50 esztendeje építi új életét. S ez alatt az 50 esztendő alatt régi, sőt újkeletű próféták is hol azt jósolták, hogy a szovjet nép erőfeszítései kudarcba fulladnak, hol pedig igyekeztek bemocskolni eredményeit. Ezek a próféták mindannyiszor a történelem szemétdombjára kerültek, a szovjet nép pedig pártja vezetésével feltartóztathatatlanul halad előre. (Taps.) Népünk Október dicső 50 éves jubileumára valóban nagy vívmányokkal készül, ezek méltóak a szovjet nép hősi történetéhez, és szilárd alapul szolgálnak ahhoz, hogy tovább haladjon előre a kommunizmus felé. A kommunista építés sokrétű folyamat, amely átfogja társadalmunk életének minden területét, gazdasági, társadalmi viszonyait, kultúráját, az emberek mindennapi életét. A kommunista társadalom fejlődése, helyes irányítása csak milliók tevékeny közreműködésével valósulhat meg, a dolgozók millióinak kollektív tapasztalatai alapján. A kommunizmus építése ezért elválaszthatatlan a demokrácia fejlődésétől. A párt a tömegszervezetek — a tanácsok, a szakszervezetek, a Komszomol, a szövetkezetek és mások — útján vonja be a dolgozókat ebbe a gigászi alkotó folyamatba. Pártunk igen fontos feladatának tekinti azt, hogy állandóan fejlessze a dolgozók aktivitását a társadalom életének minden területén. Külön szerep hárul a dolgozók küldötteinek tanácsaira, mint olyan mindent átfogó népi szervezetre, amely testet öltve fejezi ki a nép egységét. A tanácsok útján népünk olyan szocialista állammá egyesül, amey a kommunista építés fő eszköze. Mindenekelőtt az államon, a tanácsokon keresztül szervezi és tömöríti pártunk a népi tömegeket a kommunizmusért vívott harcban, biztosítjaa gazdasági és a kulturális épít® tervszerű vezetését, a szocialista vívmányok megvédését. A központi bizottság által kitűzött fontos feladatok az SZKP programjából fakadnak, és egyenlő mértékben vonatkoznak a helyi tanácsok, a szövetségi és autonóm köztársaságok legfelsőbb tanácsainak, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának munkájára. A feladatok eredményes teljesítéséért a felhalmozódott tapasztalat alapján, tökéletesíteni kell a tanácsok tevékenységének formáit és módszereit, fokozni kell az ülésszakok jelentőségét, aktivizálni kell az állandó bizottságok és a képviselők munkáját, és a tanácsoknak fokozottabb beszámolási követelményeket kell támasztaniuk a végrehajtó szervekkel szemben. A tanácsoknak mint az egész nép érdekeit képviselő szerveknek közvetlen kötelességük, hogy állami igényességet támasszanak a területükön működő gazdasági szervekkel szemben, tekintet nélkül arra, hogy azok kinek vannak alárendelve. Sajnos még szép számban vannak olyan esetek, amikor a hivatali sorompók gátolják, hogy egyes gazdasági vezetők jobban kihasználják a lehetőségeket. Nyíltan meg kell mondani, hogy a tanácsokra háruló kötelezettségek megvalósítása főként attól függ, milyen támogatást kapnak a tanácsok a pártszervektől. A pártszervek feladatukat abban lássák, hogy meghatározzák a tanácsok munkájának fő irányvonalát, ösztönözzék a hasznos kezdeményezéseket, segítsék a tanácsi káderek kiképzését és fejlődését. A központi bizottság beszámolójában újból felhívja a pártszervek figyelmét arra, hogy ki kell küszöbölni a tanácsi szervek fölötti gyámkodást és a tanácsi szervek helyett való cselekvést. Ez a követelmény a párt szervezeti szabályzatából fakad. Mint ismeretes, a tanácsok pártirányításának alapelveit még Lenin életében határozták meg, a párt VIII. kongresszusán. A kolhozszövetkezeti szervek megalakítása Azok között az alapvető feladatok között, amelyeket a párt a legközelebbi időszakra kitűzött, különös figyelmet kell szentelni a mezőgazdasági termelés fellendítésének. A központi bizottság által kidolgozott nagy jelentőségű gazdasági és szociális intézkedések végrehajtása megteremti annak reális lehetőségét, hogy gyorsan fejlődjék népgazdaságunknak ez az ága, következetesen közeledjék egymáshoz a vidéki és a városi lakosság életszínvonala. Ezzel kapcsolatban lényeges jelentőségre tesz szert a kolhozok életének irányításában érvényesülő demokratikus elvek továbbfejlesztése. Ebben a vonatkozásban fontos lépés lesz a mezőgazdasági artel új mintaalapszabálya, amelyet a kolhozparasztok közelgő III. kongresszusa hagy majd jóvá. A központi bizottság a mi kongresszusunk elé terjesztett megvitatás végett még egy javaslatot, amely a kolhoztermelés irányítása demokratikus alapelveinek továbbfejlesztését szolgálja. A kolhozszövetkezeti szervek megalakítására gondolok. Kétségtelen, hogy ez a javaslat, amelyet kongresszusunk küldöttei helyesléssel fogadtak, sok újabb gyakorlati kérdést vet fel a tanácsok számára. Ilyenek például a mezőgazdasági szövetkezetekkel való kölcsönös viszony és a kolhozdemokrácia további fejlesztésének kérdései. A tanácsok halaszthatatlan kötelessége, hogy gondoskodjanak a mezőgazdasági artel alapszabályának megtartásáról, a mezőgazdasági termelés növeléséről, a tervek és a szerződéses kötelezettségek kellő idejű teljesítéséről. A tanácsok hivatottak összehangolni és ellenőrizni az összes szolgáltatóintézmények és szervezetek tevékenységét. A tanácsoknak ismerniük kell a dolgozók kulturális és mindennapi igényeit, tudniuk kell azt, hogyan helyezzék el és használják ki a leghatásosabban a mozi- és klubhelyiségeket, az üzleteket és az étkezdéket, az egészségügyi intézményeket és hogyan szervezzék meg minél jobban e létesítmények munkáját. Sajnos, nem kevés olyan tanács akad, amely kevéssé foglalkozik ezekkel az ügyekkel. Az utóbbi időben kezd kialakulni az, a nézetünk szerint helyesgyakorlat, hogy szövetséges köztársaságokban a legfelsőbb tanácsokban s ezek ülésszakain a minisztertanácsok nemcsak az eredményeket ismertetik, hanem azt is, miképpen folyik a népgazdasági tervek teljesítése és a költségvetés végrehajtása. A minisztériumok, a hivatalok és más igazgatási szervek jelentéseit a legfelsőbb tanácsok elnökségei és állandó bizottságai megvitatják. Véleményünk szerint ezt a gyakorlatot rendszerré kell tenni. Tovább szilárdul a szocialista jogrend A szovjet demokrácia következetes fejlesztésére és a tanácsok szerepének fokozására irányuló pártvonalnak vissza kell tükröződnie az államhatalom legfelsőbb szervének, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának tevékenységében is. A legfelsőbb tanácsnak több fontos intézkedést kell majd tennie, amelyek kongresszusunk határozataiból fakadnak: meg kell vitatnia és jóvá kell hagynia a népgazdaság fejlesztésének új ötéves tervét. Bővül azoknak a gazdasági, szociális, kulturális és államépítési kérdéseknek köre is, amelyek a legfelsőbb tanács ülésszakai elé kerülnek majd. Júniusban tartjuk a legfelsőbb tanácsi választásokat. Ezek a választások a XXIII. pártkongreszszus határozatai nyomán támadt magas fokú politikai és munkaaotivitás légkörében folynak majd le. Ezek a határozatok képezik majd pártunk választási programját. A párt nagy munkát végzett, hogy megszilárdítsa a szocialista jogrendet, eltávolítsa a személyi kultusszal kapcsolatos káros le- rakodásokat, tökéletesítse a szovjet törvényhozást. A fejlődés új kérdéseket vet fel, s ezeket törvényhozásilag szabályozni kell. A törvényesség ugyanis a gazdasági vezetésnek, az önálló gazdaságos elszámolás kiterjesztésének, az állami fegyelem megszilárdításának, a törvénysértések elleni harcnak egyik hatékony eszköze. Nagymértékben fokozni kell a minisztériumok és az igazgatóságok felelősségét is a törvényesség megtartásáért az alájuk rendelt vállalatoknál és szerveknél. Erősíteni kell a törvények betartásának ügyészi felügyeletét, nem szabad megtűrni az állampolgárok jogainak és érdekeinek megsértését. Elszánt harcot kell vívni a bürokratizmus jelenségeivel, a dolgozók javaslatai és panaszai iránt tanúsított nemtörődöm, közönyös magatartás ellen. Ezeknek a kérdéseknek a megoldására nagy figyelmet kell fordítaniuk az összes tanácsoknak. A tanácsok pártirányításának további erősítésével fellendítjük népünk képviseleti szerveinek tevékenységét, biztosítjuk a szovjet folytatás 12. oldalon.)