Népszabadság, 1966. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-19 / 91. szám

2 Az SZKP május elsejei jelszavai Az SZKP Központi Bizottsága közzétette május elsejei jelsza­vait. Felhívja a világ népeit, har­coljanak az imperializmus és a gyarmati rendszer ellen, a nem­zeti felszabadulásért, a békéért, a demokráciáért és a szocializ­musért. Harcra szólítja a világ népeit az amerikai imperializmus vietnami agressziójának megfé­kezéséért, sürgeti a nemzetközi szolidaritás elmélyítését a vietna­mi néppel. Az SZKP Központi Bizottsága május elsejei jelszavaiban elíté­li a NATO sokoldalú atomerői létrehozásának terveit, éberségre int a nyugatnémet revansizmus próbálkozásaival szemben. Élteti az európai államok barátságát és együttműködését a béke és az európai biztonság érdekében. Az SZKP Központi Bizottsága testvéri üdvözletét küldi a szo­cialista országok — köztük ha­zánk — népeinek. Élteti a Szov­jetunió és Kína népeinek össze­fogását az imperializmus, a gyar­mati rendszer ellen, a békéért, a demokráciáért, a szocializmusért és a kommunizmusért vívott harcban. Az SZKP Központi Bizottsága felhívja a Szovjetunió dolgozóit, erősítsék a munkásság és pa­rasztság szövetségét, a Szovjet­unió népeinek egységét és barát­ságát, minden erejükkel munkál­kodjanak az új ötéves terv, az SZKP XXIII. kongresszusa hatá­rozatainak teljesítéséért. Felhívja a kommunistákat, járjanak élen a kongresszus határozatainak tel­jesítésében. Végül a jelszavak hangsúlyoz­zák, hogy megbonthatatlan az SZKP és a szovjet nép egysége, éltetik a szovjet népet, a Szovjet­uniót, kormányát és a lenini pár­tot. (MTI) Gomulka: A lengyel klérus nem izgathat a szocialista bel- és külpolitika ellen A lengyel állam nem járul hozzá a pápa és a külföldi püs­pökök részvételéhez a czestocho­­wai ünnepségeken — hangoztat­ta Wladyslaw Gomulka, a LEMP KB első titkára vasárnap, a len­gyel állam fennállásának ezre­dik évfordulója alkalmából ren­dezett poznani ünnepi nagygyű­lésen mondott beszédében. Gomulka utalt arra, hogy a lengyel katolikus klérus néhány vezetője „a szószéket politikai eszközként használja, és onnan izgat nyíltan a szocialista társa­dalmi rend bel- és külpolitikája ellen". E történelmi vaksággal megvert egyházfők a lengyel mil­lenniumi ünnepségeket politikai céljaikra akarják kisajátítani — hangoztatta. Megbocsátást hirdet­nek és meghívták czestochowai egyházi ünnepségükre azokat a német püspököket is, akik 1939- ben ünnepi harangzúgással fejez­ték ki örömüket a Lengyelország elleni orvtámadás és a lengyel föld temetővé változtatása felett. A lengyel állam éppen azért úgy döntött, nem járul hozzá ahhoz, hogy a czestochowai ünnepsége­ken a pápa és a külföldi püspö­kök részt vegyenek. (MTI) NÉPSZABADSÁG KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK : néhány dárban Vasárnap Dakarban közös köz­leményt hoztak nyilvánosságra Hailé Szelasszié etiópiai császár háromnapos szenegáli látogatásá­nak befejezése alkalmából. A tár­gyaló felek a közlemény tanúsá­ga szerint állást foglaltak amellett, hogy Afrika, Ázsia és Latin-Ame­­rika összes gyengén fejlett orszá­gai gazdasági értekezleten vitas­sák meg problémáikat. (TASZSZ) Santiagóban vasárnap véget ért a Chilei Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának plénuma. A részvevők behatóan megvitatták, hogyan viszik át a gyakorlatba a párt tavaly októberi XIII. kong­resszusán kijelölt politikai irány­vonalat. (TASZSZ) A kairói Al Ahram közlése sze­rint Joszip Broz Tito jugoszláv államelnök, május 2-án hivatalos látogatásra az EAK fővárosába érkezik. Tito és Nasszer a két or­szág kapcsolatait és a nemzetközi politikai helyzetet érintő kérdé­sekről tárgyal. (MEN) Szabah el Ahmed sejk, kuvaiti külügyminiszter Dzsiddába re­pült, hogy átadja Fejszál király­nak a kuvaiti emír üzenetét. Kairóban úgy tudják, hogy az emír a jemeni közvetítés kereté­ben kairói tárgyalásairól tájékoz­tatja a szaúdi uralkodót. (MTI) Mihail Szmirnovszkij, a Szov­jetunió londoni nagykövete hét­főn felkereste Harold Wilson brit miniszterelnököt. A két államfér­fi 40 perces megbeszélést folyta­tott. (Reuter) De Gaulle Párizsban, Couve de Murville Bonnban a NATO-ról tanácskozik (Párizsi tudósítónk telefonje­lentése.) A francia külpolitikának ez a hete is a NATO jegyében kezdő­dött. De Gaulle elnök hosszú ta­nácskozást folytatott a NATO helyzetéről és jövőjéről az Elysée­­palotában Krag dán miniszterel­nökkel, aki kedden Párizsból Wa­shingtonba utazik, hogy tanács­kozzék Johnson elnökkel. Krag hétfőn Párizsban sajtó­értekezleten kijelentette: egyet­ért De Gaulle elnöknek azzal a NATO-val kapcsolatos vélemé­nyével, hogy az európai helyzet fontos tényezője a Szovjetunió ál­talános békepolitikája. Couve de Murville külügymi­niszter hétfőn egész napos tanács­kozást folytatott nyugatnémet kollégájával, Schröderrel, a Nyu­­gat-Németországban állomásozó két francia hadosztály jövőbeli státusáról. Ismeretes, hogy a francia kormány úgy döntött, hogy ez év július elsejével meg­szünteti a Nyugat-Németország­­ban állomásozó, mintegy 70—75 ezer főnyi francia haderő aláve­tettségét a NATO-nak. Párizsban élénk visszhangot keltett a nyugatnémet és a fran­cia külügyminiszter tanácskozá­sát megelőző hármas, amerikai— angol—nyugatnémet megbeszélés után közzétett nyilatkozat, amely annak a reménynek ad kifejezést, hogy a Nyugat-Németországban állomásozó francia csapatok — ha egy kétoldalú szerződés alap­ján a helyükön maradnak — há­borús konfliktus esetén ismét kö­zös integrált parancsnokság alá kerülnek. Francia részről ezzel kapcsolatban hangsúlyozzák, hogy a francia erők együttműködésére csakis „nem provokált háború” esetén számíthatnak, vagyis csak Bonn feltétele: nyugatnémet Dobsa János, az MTI tudósítója jelenti a francia—nyugatnémet külügyminiszteri találkozóról. A mostani nyugatnémet—francia külügyminiszteri tanácskozás lég­körét különösen megterhelte a múlt hét végén demonstratív mó­don — közvetlen Couve de Mur­ville látogatása előtt — Bonnban rendezett nyugatnémet—ameri­kai—angol hármas konferencia. E konferencián elhatározták, hogy Schröder külügyminiszter a hét­fői találkozón „kemény feltéte­lekhez” köti majd a francia csa­patoknak az NSZK-ban való ma­radását, olyan feltételeket szab, amelyről Bonnban is jól tudják, akkor, ha a nyugatiakat agresz­­szió érné, de ha a háború vala­mely nyugati kezdeményezésből robbanna ki, Franciaország nem támogatná a háborút. A gaulleista sajtó a francia és a nyugatnémet külügyminiszter tanácskozásáról azt írja, hogy az egyelőre nem más, mint a szük­séges felvilágosítások kicserélése, a kedélyek lecsillapítása és a megegyezés lehetőségének kuta­tása. Kovács István zászlót a francia laktanyákra hogy azokat francia részről alig­ha fogadhatják el. E feltételek a következőek: " A francia csapatok nem ma­radhatnak tovább Ny­ugat- Németországban az 1945-ben kötött megállapodás alapján, hanem új egyezményre van szükség, mely biztosítja azt, hogy a bonni kor­mány „megfelelő felügyeletet” gya­korolhasson a francia csapatok fö­lött. Ez a többi között abban is meg­nyilvánulna, hogy mindenféle csa­­patmozdulathoz a bonni kormány beleegyezésére lesz szükség, a fran­cia csapatok kaszárnyáira ki kell tűzni a nyugatnémet lobogót, e ka­szárnyákban Bundeswehr-tiszt lesz a parancsnok, hogy ezzel is doku­mentálják: a francia csapatok nem a „győztes jogán” tartózkodnak az NSZK-ban, hanem nyugatnémet szu­verenitás alatt állnak. Szerződésileg biztosítani úgyy kell — követeli Bonn —, hogy konfliktus esetén a francia csapatok automatikusan NATO-parancsnokság alá kerülje­nek és már most pontosan meghatá­rozandó harci feladatokat teljesítse­nek. Hétfő késő estig folytak Bonn­ban a nyugatnémet—francia ta­nácskozások. Schröder és Couve de Murville előbb négyszemközt tárgyalt egymással, majd tanács­adóik bevonásával szélesebb kör­ben folytatták a megbeszélést. Este Schröder külügyminiszter vacsorát adott francia kollégája tiszteletére, aki kedden reggel utazik vissza Párizsba. A megbeszélésekről nem adtak ki hivatalos közleményt. Kiszi­várgott értesülések szerint eddig nem bontakoztak ki megegyezés körvonalai. A két külügyminisz­ter csupán kormánya ismert ál­láspontját szögezte le és indokol­ta meg. Couve de Murville (balról) Lehreder érveit hallgatja Bonnban. 1966. április 19. kedd GROMIKO­­ RÓMAI LÁTOGATÁSA ELŐTT G­romiko szovjet külügymi­niszter római látogatását moszkvai politikai körök a két ország közötti kapcsolatok kedvező irányú fejlődése lehető­ségének tekintik. Két probléma­kör beható vizsgálata és ezekben az álláspontok tisztázása segít­heti ezt elő. 1. Általában a nemzetközi fe­szültség enyhítésére irányuló erőfeszítés és ezen belül is az olasz kormány politikai vonalve­zetése a vietnami amerikai ag­resszió megítélésében. Ismeretes, hogy Fanfani olasz külügyminisz­ter, úgy is, mint az ENSZ közgyű­lésének elnöke, tett bizonyos ta­pogatózó lépéseket a nemzetközi feszültség enyhítése irányában és a vietnami háborút illetően vala­milyen féle „közvetítő akciókban” is szerepet vállalt. Bár ezek a lé­pések meglehetősen erőtlenek és habozóak voltak, s a kérdés gyö­keréig, az amerikaiak vietnami agressziójának elítéléséig nem jutottak el, Fanfani próbálkozá­saira érdeklődéssel tekintettek Moszkvában is. 2 .Az európai biztonság gondjai a másik kérdéscsoport. Ez nyil­vánvalóan ugyancsak szóba kerül Gromiko római látogatásakor. Az ismert francia álláspont a NATO jellegének, szerepének ügyében az olasz politikát is vá­laszút elé állította. Rómának e te­kintetben is véleményt kell mon­dania: támogatja-e az amerikaiak görcsös erőfeszítését, amellyel olyannak akarják megtartani a NATO-t, mint amilyennek több mint másfél évtizeddel ezelőtt, a hidegháború legsötétebb éveiben formálták, vagy követi-e szom­szédja és hagyományos szövetsé­gese, Franciaország kezdeménye­zését, biztatását, amely a nemzeti szuverenitás védelmét és az euró­pai biztonság érdekeit egyaránt jobban szolgálja. Ami kifejezetten a szovjet­­olasz kapcsolatokat illeti: a kül­kereskedelmi forgalom növeke­désében, a gazdasági-műszaki tu­dományos együttműködésben az utóbbi években egyenletes, gyors fejlődés tapasztalható. A Mon­­tecatini a múlt év decembe­rében tudományos műszaki együttműködési szerződést írt alá Moszkvában. Gyümölcsöző a kap­csolat az ENI mammutvállalko­­zással és sokat ígérő a Fiat-gyár­ral is. De fejlődik a két ország közti kulturális csere mértéke és színvonala is. A szovjet külügy­miniszter látogatása e kedvező folyamat további erősödését szol­gálhatja. Nemes János Anglia Dél-Afrika felől közelíti meg Rhodesiát? Londoni tudósítónk jelenti: A rhodesiai lázadó kormány fe­je, Smith, szombati rádióbeszédé­ben bejelentette: nem tart igényt a Joanna V. tankhajó olajára, mert annak átszivattyúzása kül­földi barátainak okozna kellemet­lenséget. A Rhodesiából azóta Londonba érkezett jelentések szerint, ezt a gesztust nem a Smith-rezsim nagylelkűségének, hanem vereségének tekintik Sa­­lisburyben. A másik olajtank­hajó, a Manuéla, szintén elhajó­zott Durbanból anélkül, hogy ott olajtervét kirakta volna. Állítólag mind a portugál, mind a dél-af­rikai kormány „fázott” attól, hogy nyílt kenyértörésre vigye a dol­got az angolokkal a két tank­hajó ügyében. Az angol kormány célja, hogy Verwoerd dél-afrikai miniszterel­nök, ha nem is hajlandó nyíltan Rhodesia ellen fordulni, legalább fokról fokra csökkentse az orszá­gából Smith-nek juttatott benzin­­mestnyiséget. Az angol szűkebb minisztertanács a rhodesiai válság ügyében hétfőn rendkívüli érte­kezletet tartott, amelyre meghív­ták Anglia dél-afrikai nagyköve­tét is, előzőleg pedig Dél-Afrika londoni diplomáciai képviseleté­nek vezetőjével tárgyaltak a brit kormány képviselői. Smith már említett rádióbeszé­dében kijelentette, hogy minden kapcsolatot megszakít Nagy-Bri­­tanniával. Ez nem zárja ki, hogy a jelenlegi civakodásból később ne alakuljon ki valamilyen an­gol a rhodesiai tárgyalás lehetősé­ge — hangoztatja elsősorban a londoni konzervatív sajtó. A brit parlament hétfőn összeült a házelnök megválasztására, s csü­törtökön tartja első érdemi ülé­sét. Akkor hangzik el a királynő beszéde, amely magába foglalja az új Wilson-kormány program­ját. A konzervatív ellenzék azt követeli, hogy e program vitájá­ban egy teljes napot szenteljenek a rhodesiai kérdésnek, és e vitá­ban — a tervlapok szerint — az ellenzék továbbra is követelni fogja, hogy Wilson kezdjen tár­gyalásokat a Smith-rezsimmel. Patkó Imre _Az MTI jelenti Londonból. Jól­ tájékozott körök szerint Wilson miniszterelnök üzenetet intézett a dél-afrikai kormány­hoz, és ebben ismét kérte, mű­ködjék együtt Angliával a dél­­rhodesiai politikában, ne hosszab­bítsa meg a dél-rhodesiai válsá­got azzal, hogy fokozza a szaka­­dár kormány fennmaradásához szükséges olajszállítmányokat. Az angol kormányfő mielőbbi választ kíván, mert tudni akarja, hogy milyen álláspontot foglaljon el, amikor csütörtökön a Brit Nem­zetközösség Dél-Rhodesiával kap­csolatos, úgynevezett „szankció­bizottsága” Londonban összeül. Egymillió olasz család lakbérét háromszorosára emelik (Római tudósítónk telefonjelen­tése.) Az olasz kormány legutóbbi minisztertanácsi üléséről kiadott közleménye bejelenti: 1966. jú­nius 30-tól fokozatosan feloldják az évek óta érvényben levő lak­bérzárlatot. Az új lakbérek meg­állapítását a kormány ezután a háziurak és a nagy nemzetközi építőipari monopóliumok kénye­­kedvére bízza. A kormányjavas­lat azt jelenti, hogy a már amúgy is magas olasz lakbérek további, akár a csillagos égig való feleme­lése előtt nincs semmi akadály. Hivatalos olasz statisztikai je­lentések szerint az olaszországi lakbérek jelenleg majdnem a leg­magasabbak Európában: átlago­san a havi fizetés 20—25 száza­lékát teszik ki. Az átlagos havi munkásbér Észak-Olaszországban 80—90 ezer líra, Dél-Olaszország­­ban 40—50 ezer líra. Ezzel szem­ben egy kétszobás belvárosi la­kás bére havonta 15—35 ezer líra, a külvárosban 10—25 ezer líra között mozog. Az igen kevés állami lakásban a havi bér 5—15 ezer líra. Az Unitá szombati ve­zércikke szerint az új kormány­­javaslat — amennyiben azt a parlament elfogadja —­ azt je­lenti, hogy körülbelül egymillió olasz család lakbérét a jelenlegi­nek a háromszorosára emelik, to­vábbi négymillió család lakbérét pedig átlagosan 15—20 százalék­kal növelik. A lakbérzárlat feloldását a háztulajdonosok hozsannával fo­gadták, és máris tízezrével küldik a felmondóleveleket a lakóknak. Aki június 30-tól nem tudja ki­fizetni a­­felemelt lakbért, azt 24 óra alatt kirakják az utcára. A közeli napokban viharos erejű tömeges népi tiltakozások várhatók Olaszországban. A kor­mányjavaslat egyelőre még nem tör­ tényerejű, azt még el kell fo­gadtatni az olasz parlamenttel is. Ez valószínűleg nem lesz köny­­nyű. Buzási János

Next