Népszabadság, 1966. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-20 / 92. szám

’ 5 Pofáim ' V.--.N V‚ •. ^-W^W. .• ,■ , ,v ^. ~W-; ^ : ~, '••••.-••', •'· •' ~ V ÉLJENEK A YillG KOMMUNISTA ÉS MUNKÁtS PÁRTJAI! á li; ■**'*. Wll,.-yi'|p tUi ~ MS3* JsKP^tssi® ·'1·W- ''†, I rf'1S% iCIPElwl IHRPIxi. fWsHt · 's Walter Ulbricht beszéde a Német Szocialista Egységpártról Berlin, április 19. (TASZSZ) Walter Ulbricht, az NSZEP Központi Bizottságának első tit­kára, az NDK Államtanácsának elnöke kedden részt vett azon az ifjúsági találkozón, amelyet a Né­met Szocialista Egységpárt közel­gő húszéves jubileuma alkalmá­ból rendeztek. Beszédében hangoztatta, hogy miként az utóbbi két évtized be­bizonyította, minden elért siker alapja a munkásosztály egysége, az egységes marxista-leninista párt létrehozása volt. 1946. ápri­lis 21-e a német munkásmozga­lom történelmében fordulópontot jelentett. „Pártunk politikája kez­dettől fogva arra irányult, hogy olyan államot hozzunk létre, amelyben nincsenek háborúban érdekelt erők, amely mentes a kizsákmányolástól és az elnyo­mástól. Egyszóval, hogy megte­remtsük az emberi méltóság és a társadalmi igazságosság olyan ál­lamát, amely különösen az ifjú nemzedéknek biztosítja a sokol­dalú fejlődés összes feltételét.” Walter Ulbricht nagyra érté­kelte az SZKP XXIII. kongresz­­szusát, amely szavai szerint a Szovjetunió és a szocialista esz­mék erejét és befolyását tanúsí­totta. A Német Szocialista Egység­párt és a Német Szociáldemokra­ta Párt vezetőségének levélváltá­sáról egyebek között a követke­zőket mondotta: „Üdvözöljük azt, hogy a Német Szociáldemokrata Párt vezetősé­ge hajlandó nyílt eszmecserét folytatni a két legnagyobb német párt tagjai és vezetősége között. Reméljük, hogy a két tervbe vett gyűlés, amelyen az NSZEP és a Német Szociáldemokrata Párt szónokai szólalnak fel, elősegíti majd az alapvető kérdések tár­gyilagos megvilágítását” — han­goztatta. Újabb horogkeresztes provokáció Nyugat-Berlinben A Springer-lapok támadása az SPD—NSZEP párbeszéd ellen A Nácizmus Üldözötteinek Szö­vetsége (VVN) feljelentést tett a nyugat-berlini rendőrségen isme­retlen tettesek ellen, akik vasár­nap a szövetség irodájának ajta­ját horogkeresztekkel és náci jel­szavakkal mázolták tele. Az új provokáció az után kö­vetkezett be, hogy a nyugat­berlini VVN a szenátushoz inté­zett hivatalos beadványában til­takozott az újfasiszta NPD nyu­gat-berlini nyilvános fellépése el­len, és azt követelte Albertz pol­gármester-helyettestől, aki egy­úttal belbiztonsági szenátor is, hogy tiltsa be az NPD és általá­ban a fasiszta jellegű szervezetek gyűléseit. A nyugat-berlini szélsőjobbol­dal támadóan lépett fel a koráb­ban tervezett SPD—NSZEP pár­beszéd ellen is. A Springer-lapok feltűnő tálalásban közlik Egon Klepschnek, a bonni Bundestag CDU párti képviselőjének arra vonatkozó kijelentését, hogy a Német Szocialista Egységpárt képviselői nem szólalhatnak fel az SPD-nek valamelyik nyugat­német városban tartandó rendez­vényén, mert az NSZEP funk­cionáriusai ellen Nyugat-Német­­országban hivatalból büntetőel­járást „kell" indítani. (MTI) A pártfinanszírozás ügye a nyugatnémet alkotmánybíróság előtt Karlsruhéban a szövetségi al­kotmánybíróság kedden kezdte meg újból az úgynevezett párt­finanszírozási ügy tárgyalását. Több kisebb párt, valamint a szociáldemokraták vezette hesse­­ni tartományi kormány ugyanis még tavaly panasszal fordult az alkotmánybírósághoz a Bundes­tag azon határozata ellen, amely­nek értelmében az állami költség­­vetésből tetemes összegeket — 1964-ben például 38 millió már­kát — osztottak ki a bonni par­lamentben képviselt pártok kö­zött. A panasz rámutat arra, hogy a pártok ilyen finanszírozá­sa alkotmányellenes. A bonni parlament pártjai kö­zül egyedül az SPD rendelke­zik tagdíjbevételekből származó rendszeres jövedelemmel. A CDU, a CSU és az FDP kiadásaik és választási propagandaköltségük nagy részét különböző gazdasági érdekeltségek juttatásaiból fede­zik, de még így is rászorulnak az állami költségvetésből nyert támo­gatásra. 1964-ben a CDU 32,4 mil­lió márkát adott ki. A bevételi tételek között a tagdíjak csak 3,2 millió márkával szerepeltek, 14 millió márkát „ajándékként” ka­pott a párt, a legnagyobb bevéte­li tételt azonban az állami költ­ségvetésből folyósított 17,9 millió márka jelentette. A karlsruhei alkotmánybíróság már tárgyalta ezt az ügyet, és tavaly ősszel, november 9-re tűz­te ki az ítélethozatalt. Az utolsó pillanatban azonban az ítélet meghozatalát váratlanul elhalasz­tották, mert a Bundestag — a CDU nyomására — a pártok kép­viselőinek újbóli meghallgatását kérte. A mostani tárgyalás előre­láthatólag három napig tart. (MTI) Tito bukaresti látogatása Kedd délelőtt a bukaresti köz­­társasági palotában folytatódtak a román—jugoszláv megbeszélé­sek. Román részről a megbeszélé­seken jelen volt Nicolae Ceauses­­cu, Chivu Stoica és Ion Gheorghe Maurer, valamint a párt és a kormány több más vezetője, ju­goszláv részről Joszip Broz Tito elnök és kíséretének magas rangú tagjai. Kedd este a minisztertanács palotájában az RKP Központi Bizottsága és az államtanács fo­gadást adott Tito elnök és fele­sége tiszteletére, majd a jugoszláv elnök különvonaton kétnapos vi­déki körútra indult. (MTI) KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK — néhány sorban Pekingben kedden aláírták az 1966. évre szóló szovjet—kínai árucsere-forgalom jegyzőkönyvét. (T­ASZSZ) Indira Gandhi indiai miniszter­­elnök sajtóértekezleten kijelen­tette, hogy szükség esetén kész találkozni Ajub Khan pakisztáni elnökkel. Gyakorlati intézkedé­sekre van szükség, mondotta, hogy pozitív jelleget adjunk az indiai—pakisztáni kapcsolatok­nak. (TASZSZ) Egy görög bíróság felmentett 27 tengerészt, akik ellen azért adtak ki vádiratot, mert megta­gadták a hadianyag elszállítását az Egyesült Államokból Viet­namba. (MTI) Bush amerikai külügyminiszter kedden Ankarába érkezett, ahol részt vesz a CENTO miniszteri tanácsának ülésén. (AFP) Liu Sao-csinek, a Kínai Nép­­köztársaság elnökének Burmában tett látogatása befejeztével közös kínai-burmai közleményt írtak alá. (MTI) Japánban a fémipari, gépipari, vegyipari és élelmiszeripari mun­kások, továbbá több más szakma dolgozói kétórás figyelmeztető sztrájkot tartottak. A sztrájkolók a bérek emelését és munkakörül­ményeik javítását követelték. (MTI) Egy madridi terrorperben hat hónaptól nyolc évig terjedő bör­tönre ítéltek hat baloldali sze­mélyt és 24 asztúriai bányászt, akik tavaly márciusban egy tün­tetésen vettek részt. (MTI) Hailé Szelasszié, Etiópia csá­szára hétfőn négynapos hivata­los látogatásra Trinidad szigetére érkezett. (Reuter) Ghana, Elefántcsontpart, Felső- Volta és Togo elhatározta, hogy újra megnyitja Ghána és a szom­szédos államok közti határt. A határzárt még Nkrumah uralma idején rendelték el azzal az in­dokolással, hogy megakadályoz­zák politikailag nem kívánatos elemek átszivárgását Ghánából. (AFP) Ecuador elnöke felkérte De Gaulle francia elnököt, hogy Franciaország mondjon le csen­des-óceáni atomrobbantási tervé­ről. Ezzel együtt már négy dél­­amerikai állam terjesztett hason­ló kérést a francia elnökhöz. (AP) Leonov szovjet űrhajós fran­ciaországi körútja során hétfőn egy repülőakadémiát látogatott meg. A vendég tiszteletére nagy­szabású légi bemutatót rendeztek. (TASZSZ) A burmai kormány az ország elhagyására szólított fel minden külföldi misszionáriust. (ADN) A lakosság tiltakozása ellenére folytatódik az olasz orvosok sztrájkja (Római tudósítónk telefonje­lentése.) Az olasz orvosok bejelentették, hogy folytatják a sztrájkot. Az orvossztrájk — amely az olasz közvélemény szerint vétkes me­rénylet az emberek egészsége és élete ellen — a kormány tehetet­lensége miatt következett be, és ölt egyre veszélyesebb méreteket. Hétfőn, 18-án zajlott le az olasz orvosok sztrájkjának első napja. Az orvosi szövetség jelentése sze­rint a sztrájk teljes volt, és az egész országra kiterjedt. Más hí­rek szerint viszont több helyen zavartalan volt az egészségügyi ellátás. Az egymásnak ellent­mondó jelentéseknek az az oka, hogy hétfőn általános postás­sztrájk is volt Olaszországban, ezért nem lehetett sem táviratoz­ni, sem telefonálni, és megszűnt a hírközlés. Április 26-ra, 27-re és 28-ra újabb sztrájkot jelen­tettek be az orvosok. Nem jobb a helyzet az olasz dolgozók számára azokon a napo­kon sem, amikor nincs orvos­sztrájk. Április 19-től kezdve ugyanis érvénybe lépett az úgy­nevezett indirekt betegbiztosítási rendszer. Ez azt jelenti, hogy a biztosított betegnek azonnal és készpénzben kell kifizetnie az or­vosi vizit, a gyógyszer- és az egészségügyi ellátás valamennyi költségét. A beteg a kifizetett összegeket később visszaigényel­heti a biztosítótársaságoktól, de ezek a társaságok máris közölték, hogy csak az orvosi díjtarifa minimumát hajlandók visszatérí­teni. Ez pedig csupán egy töre­déke a beteg által ténylegesen ki­fizetett költségeknek. A jelenlegi orvossztrájk és az indirekt biztosítási forma beveze­tése a multimilliárdos biztosító­­intézetek számára óriási üzletnek bizonyult. Számítások szerint máris naponta tízmilliókat spó­rolnak meg. Az olasz nép a biz­tosítóintézetek köztulajdonba vé­telét követeli. Letette az esküt az új osztrák kormány Klaus kancellár kedd délelőtt bemutatta új, kizárólag az Oszt­rák Néppárt jelöltjeiből alakult kormányát Jónás köztársasági el­nöknek. A kabinet letette az es­küt. Ezt követően megtartották az első minisztertanácsot. HÍRMAGYARÁZÓNK ÍRJA: „Egyszínű”, néppárti osztrák kormány megalakulására most első ízben kerül sor a második Osztrák Köztársaság történeté­ben. A választások után — ame­lyek meglepetésszerű jobbratoló­­dást eredményeztek az ország politikai életében — sokan úgy vélekedtek, hogy a két párt koa­líciós együttműködése továbbra is fenntartható. A néppárt felté­telei azonban a szocialisták szá­mára elfogadhatatlanoknak bizo­nyultak. Arra sem kaptak meg­felelő garanciákat, hogy partne­rük a koalíciós együttműködést tartósan folytatni kívánja. A szo­cialista párt nem volt hajlandó hozzájárulni ahhoz, hogy a nép­párt mind a két fegyveres testü­letet, a hadsereget és a csendőr­séget is ellenőrizze. Miután a szocialisták végül úgy döntöttek, hogy ellenzékbe vonulnak, nyil­vánosságra hozták Klaus kancel­lár új kormányának listáját. En­nek meglepetése — mint ezt kül­földi kommentátorok is megálla­pítják — Karl Gruber kinevezése a kancellári hivatal államtitkárá­nak jelentőségteljes posztjára. Ausztria 1945 és 1953 közötti kül­ügyminiszterét a jobbszárny rep­rezentánsának ismerték. Köztu­domású volt akkori elutasító ál­láspontja az osztrák semlegesség­gel kapcsolatban. Nézeteltérései pártja vezetőivel, Raabbal és Figllel annak idején leváltásához, „diplomáciai száműzetéséhez” ve­zettek. A kialakult helyzet ráirányítja a figyelmet az osztrák politika alakulásának néhány jellegzetes­ségére. Kétségtelen a jobbszárny térnyerése a­­éppártban: a vá­lasztási eredmény szemmel látha­tóan megerősítette ezt a folyama­tot. A szocialista párt döntése azt mutatja, hogy levontak bizonyos tanulságokat a súlyos választási vereségből. Feltehetően attól tar­tottak, hogy ha a szocialista párt másodrendű partnerként olyan döntések meghozatalában asszisz­tál az ÖVP-nek, amelyek csak to­vább csökkentik népszerűségét, akkor megmaradt választóinak te­kintélyes részét is elveszítheti. A szocialista párt elhatározását meg­előző vitákban napvilágra került, hogy egyesek végsőkig védték a „koalíciót mindenáron” gondola­tát — figyelemre méltó momen­tum volt viszont az osztrák szak­­szervezeti szövetség elnökének, Benyának határozott síkraszállá­­sa az ellenzékbe vonulás mellett. Nyilvánvaló, hogy a szervezett munkásság ezzel az állásponttal rokonszenvezett. Érdekes módon kapcsolódnak ehhez bizonyos osztrák tőkés kö­rök aggodalmai a jövőt illetően: egyesek attól tartanak, hogy a koalícióban testet öltött úgyneve­zett „munkás—tőkés társasvi­szony” felszámolása kiélezheti Ausztriában az osztályviszonyo­kat, sztrájkharcokhoz vezethet..­­ Az osztrák kormány program­ját ma terjesztik be a parlament­ben. Néppárti nyilatkozatok sze­rint a kormány külpolitikájának alapelvei változatlanok , ugyan­akkor viszont hangsúlyozzák a várható közeledést az Európai Gazdasági Közösséghez. Az oszt­rák külpolitika próbaköve termé­szetesen a jövőben is az lesz, hogy milyen következetesen ra­gaszkodik a kormány az állam­­szerződésben rögzített semleges­sé­gi politikához. Nyugati hírügy­nökségi kommentárok szerint bel­ső ügyekben mindenekelőtt az államosított ipart érintő változá­sok várhatók. Ami a szocialista ellenzék sze-­ repét, jellegét és politikáját illeti, ezt csak a jövő mu­tathatja meg. Mindenesetre az el­lenzéknek komoly lehetőségei vannak: Ausztria alkotmánya ér­telmében sok fontos kérdésben a parlament csak kétharmados többséggel dönthet , s ilyen többséggel a néppárt nem rendel­kezik. V. P. Fanfani a vietnami háborúról és a NATO-válságról (Római tudósítónk telefonjelen­tése.) Kommunista követelésre kedd délben összeült az olasz parla­ment külügyi bizottsága, ahol Fanfani külügyminiszter (emlé­kezetes lemondása, majd vissza­térése óta most először) ismertet­te az olasz kormány álláspontját a nemzetközi helyzet legfontosabb kérdéseiről. Fanfani meglehető­sen hosszú beszédét így lehetne összefoglalni. VIETNAM: Az olasz kormány mélységes aggodalommal veszi tudomásul, hogy a háború tovább tart, de „megértéssel viseltetik az USA kormánya iránt”. A konflik­tus békés megoldását Fanfani sze­rint az is akadályozza, hogy „a saigoni politikai helyzet igen komplikálttá vált”. Itália tovább­ra is „bizalmas akciókat folytat, hogy az 1954-es genfi egyezmény szellemében helyreálljon a béke Vietnamban”. A külügyminiszter határozottan cáfolta azokat a hí­reket, melyek szerint az USA kor­mánya közvetlen katonai támo­gatást követelt volna Olaszország­tól a vietnami háború folytatá­sához. „Olaszország csupán egy egészségügyi missziót tart fenn Dél-Vietnamban” — állította Fanfani. NATO: az olasz külügyminisz­ter szerint „kívánatos lenne, hogy Párizs vizsgálja felül jelenlegi ál­láspontját a NATO-ból való ki­lépést illetően”. Bárhogy dönt is azonban a francia kormány, „az olasz—francia barátság nem szen­vedhet kárt”. Fanfani igent mon­dott a NATO-ra általában, de nemet mondott a nyugati katonai szövetség mai formájára és szer­vezetére. Szerinte a NATO-t re­­vidiálni kell olyan értelemben, hogy az „egyenlő jogú államok politikai és szociális szövetségé­vé váljék”. Bejelentette, hogy hi­vatalosan még nem tárgyalta­k arról, hogy a Franciaországban állomásozó NATO-csapatokat és a parancsnokságot melyik or­szágba helyezik át. Az olasz külügyminiszter be­számolója felett egész napos vita folyt. Az Olasz Kommunista Párt nevében Gian Carlo Paretta azt igényelte az olasz kormány­tól, hogy a vietnami háború meg­szüntetése érdekében „legyen lé­nyegesen aktívabb és önállóbb”; a NATO-val kapcsolatban pedig felszólította Fanfanit, tegyen ha­tározott ígéretet arra, hogy — bárhogy is alakuljon a nyugati szövetség jövője — az olasz kor­mány semmi körülmények között­ sem vállal magára újabb terhe­ket és áldozatokat. Buzási János A leszerelési értekezlet ülése Kedden a genfi leszerelési ér­­tekezlet megtartotta 257. ülését, amelyen felszólalt William CJ Foster amerikai küldött. Foster előterjesztette kormányának a nem nukleáris hatalmak fegyver­kezési versenyének megakadályo­­zásával kapcsolatos, hatpontos ja­­vaslatát (MTI)

Next