Népszabadság, 1966. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-30 / 101. szám

1444. Április 24. szombat NÉPSZABADSÁG Jugoszláv katonai küldöttség érkezik hazánkba Iván Gosnjak hadseregtábor­nok, a jugoszláv fegyveres erők főpararicsokának helyettese, nemzetvédelmi miniszter vezeté­sével jugoszláv katonai küldött­ség érkezik hazánkba május ele­jén, hivatalos baráti látogatásra. A küldöttség Czinege Lajos ve­zérezredes, honvédelmi miniszter meghívására látogat Magyaror­szágra. A japán nagykövet fogadása Ken-lchiro Yoshida, Japán bu­dapesti nagykövete hazája nem­zeti ünnepe alkalmából péntek -este fogadást adott- a városligeti Gundel Étteremben. A fogadá­son megjelent Vass Istvánné, az országgyűlés elnöke, Bíró József külkereskedelmi miniszter, Mód Péter, a külügyminiszter első he­lyettese. ár. Rosta Endre, a Kul­turális Kapcsolatos Intézetének ügyvezető elnöke, László Andor, a Nemzeti Bank elnöke, továbbá a Külügyminisztérium, a Kül­kereskedelmi Minisztérium több vezető munkatársa, valamint a gazdasági, a társadalmi és a kul­turális élet több ismert személyi­sége. Ott volt a fogadáson a Bu­dapesten akkreditált diplomáciai képviseletek sok vezetője és tag­ja. Aláírták Havannában a/ új magyar-kubai A kubai külügyminisztérium­ban Carlos Lechuga, a Kubai Nemzeti Kulturális Tanács elnö­ke és Beck János, hazánk ha­vannai nagykövete aláírta az 1966—67. évre szóló magyar—ku­bai kulturális munkatervet. Az aláírásnál kubai részről jelen volt Pelegrin Torras, a - kubai külügyminiszter első helyettese, Juan Jósé Fuxa Sanz budapesti kubai nagykövet, valamint a ku­bai külügyminisztérium, a kultu­kuiturális munkatervet ralis tanács, az oktatásügyi mi­nisztérium, a filmközpont több vezető képviselője. Az aláíráson magyar részről jelen voltak a tár­gyaló küldöttség tagjai. A most aláírásra került mun­katerv a harmadik azóta, hogy 1961-ben Magyarország és Kuba között létrejött a kulturális egyezmény. A mostani munka­terv a két ország kulturális kap­csolatainak jelentős bővítését te­szi lehetővé. (MTI) 3Snffffur sauksavrvcsoti hiiltliitisáff iB/áMsnii MMfhintfbv A kínai országos szakszervezeti szövetség meghívására a május elsejei ünnepségekre pénteken Pekíngbe érkezett a magyar szak- szervezetek küldöttsége: Bartos István, a SZOT társadalombizto­sítási főigazgatóságának vezetője és Barabás Péter, a Népszava munkatársa. A küldöttséget a re­pülőtéren Kang Jung-ho, a kínai országos szakszervezeti szövetség alel nőké és Van Csia-jang, a szövetség titkára fogadta. (MTI) letet, mint a gyermeket, mégis olyan serkentő tényezők lehetnek ezek is, amelyek segíthetnek nem­zeti problémánk megoldásában. Bonyolult probléma Vitába kell szállnunk azokkal, akik a népszaporulatot kizáróla­gosan életszínvonalbeli kérdés­nek tekintik. Mert bár igaz, hogy a jobb életkörülmények serkentő­leg hatnak, de ha csak életszín­vonalbeli kérdésnek tekintenénk a népesség alakulását, akkor alig­ha tudnánk megmagyarázni, va­jon miért volt a harmincas évek nyomorgó falvaiban oly magas a gyermekáldás, vagy miért oly nagy a népszaporulat manapság is 'a világ legelmaradottabb, gaz­daságilag a legalacsonyabb fokon álló országaiban? Teljesen világos, hogy a maga­sabb műveltség, a nagyobb kultu- rálódás társadalmi méretekben nem a túlzottan magas népsza­porulat irányába hat, ellenkező­leg: bizonyos csökkentő tenden­ciái vannak, a nagy gyermekál­dástól a normális, a két-három gyerek felé. A kerekasztal-beszél- getésen is elhangzott, hogy pél­dául Svédországban, ahol köztu­dottan Igen 'magas az életszínvo­nal, alig nagyobb a népszaporu­lat, mint nálunk. Az életszínvo­nalbeli és tudati kérdések tehát nagy bonyolultságukban lehet­nek serkentő, illetve fékező té­nyezők, Mert, hogy mást ne mondjunk, Magyarországon az utóbbi tizenkét hónapban négy­szeresére nőtt a kétgyerme­kes családok családi pótléka, mégis valószínűtlen, hogy vala­ki csak azért hozzon gyermeket a világra, mert most a családi pót­lék négyszerese a korábbinak. Hogy egy kis szerepe ennek is lehet a megoldásban, az egy pil­lanatig sem vitás. De, hogy sok ilyen serkentő tényezőre van együttesen szükség a magasabb népszaporulat eléréséhez, az is kétségtelen. Az anyák megbecsüléséért Például arra, hogy a dolgozó anyákat ne vegye körül olyan légkör, amelyet ma még bizony sok helyütt tapasztalni. S ha szá­munkra valami is megdöbbentő volt a beérkezett sok száz levél­ből, akkor az elsősorban azok­nak a dolgozó anyáknak a pa­nasza, akik gyakran nem is anya­gi helyzetüket tették szóvá, ha­nem azt a hovatovább lehetet-1 len és eléggé el nem ítélhető! magatartást, amellyel munkahe- ! lyükön találkoznak. „Az anya egy munkahelyen gyak- j ran kiváltja a rosszallást csupán az­zal, hogy anyai kötelezettségei van- j nak!” — Írja dr. Sz. N.-né Pécsről. — ! „A 18-as AKÖV-nél jelentkeztem ka- | lauznak, a felvételin és az orvosi vizs- i gálaton megfeleltem, de amikor be- I hívtak a munkaügyire és megtudták, I hogy van egy egyéves kislányom, már : egészen másképp beszéltek velem, mint előtte. Nem vettek fel. Gyermek- j teleneket vettek fel helyettem s más j gyermekes anyák helyett” — írja K. S.-né Tataoányáról S idézhetnénk a levelek soka­ságából: dolgozó anyák azt a tör­vényeink betűjével és szellemé­vel mélyen ellentétes felfogást kénytelenek szóvá tenni, amely legtöbbször megfoghatatlanul sújtja őket. S ez elsősorban tár­sadalmi tudat kérdése, mint ahogy az is, vajon az illetékes vezetők minden lehetőt megtesz- nek-e a dolgozó anyák helyzeté­nek könnyítésére, s megértik-e, hogy szocialista viszonyok között vannak dolgok, amelyek maga- sabbrendűek, mint némely helyi kis gazdasági érdek... Két­ségtelen, hogy e területen nagyon sok még a tennivaló, s ez az ál­lami és a pártszervezetekre s a dolgozó nők érdekvédelmét ellát­ni köteles szakszervezetekre há­rul. Roppant nehéz lenne akár csak felsorolni is azt a rengeteg javas­latot, ötletet — eleve is elfogad-, hatót és alaposan meggondolan- dót —, amelyeket kerekasztal- beszélgetésünk anyaga olvasóink­ban kiváltott. S ha most mindre nem is tudunk kitérni, a javasla­tok, észrevételek olyan állami „asztalra” kerültek, ahol nagy A PRÓBÁK PRÓBÁJA Az ország első 150 megawattos gépének izgalmas pillanalai Alig múlik el nap, hogy kül­földi vendégek ne keresnék fel a Dunamenti Hőerőművet. Ha­sonló éghajlati viszonyok között nincs még szabadba telepített hő­erőmű Európában. Kuriózumnak számít a nehéz fűtőolaj, a szabad levegőn szurok sűrűségű gudron felhasználása is. A hazai közvé­lemény érdeklődését az ország első 150 megawattos gépegységé­nek üzembe helyezése irányítja ide ezekben a napokban. A méretek szokatlanok. Az első 150 megawattos gépegység annyi, sőt több villamos energiát termel . majd, mint a Dunamenti Hőerőmű működő három gépegysége együtt­véve. A kiskazánok —• itt csak így beszélnek azokról, amelyeket sok más erőmüvünk óriásnak tisztel­het — valóban eltörpülnek az új mellett. Súlya legalább 3090 tonna, és óránként 509 tonna gőzt termel. A kazánban 120 kilométer hosszú csővezeték kígyózik. Mintegy 340 villanymotor hajtja a gépegység segédberendezéseit. A tápsziváttyii- motor teljesítménye akkora, mint egy kisebb áramfejlesztő gépé: négy és fél megawatt. S végül még két adat, amely a korszerű­ségre utal. Hazánkban átlagosan 3500 kalóriával állítanak elő egy kilowattóra áramot, az új gép ki­lowattóránként 2600 kalóriát igé­nyel. Iparági átlagban egy mega­watt teljesítmény üzemben tartá­sához és kiszolgálásához öt dol­gozó szükséges, a Dunamenti Hő­erőműben csak egy. Minden jó, ha a vége jó Mennyi izgalom és feszültség, gond és vita, erőfeszítés és kísér­letezés előzi meg egy ilyen gép üzembe helyezését. Jelenleg a 150 megawattos blokk üzemi próbáit végzik. Még hetek, sőt hónapok eltelhetnek, amíg sor kerülhet a 30 napos folyamatos próbaüze­meltetésre. Az új gép előtörté­netének, a próbák próbáinak iz­galmait, nehézségeit igyekszem csokorba gyűjteni a szakemberek elbeszélései alapján. Verle Győző, a Dunamenti Hő­erőmű főmérnöke: gonddal, az összefüggések széles körű mérlegelésével vizsgálják a tennivalókat. Mérlegelhessen a bizottság Szükséges azonban még egy vo­natkozásra kitérnünk, hiszen a népszaporulattól elválaszthatat­lan az abortuszkérdés rendezé­se. Olvasóink is szoros összefüg­gést láttak,a kettő között; többsé­gük ijesztőnek, egészségügyi, mo­rális és társadalmi szempontból rendkívül károsnak ítélte meg a jelenlegi helyzetet. Voltak ugyan, akik természetes jelenségnek, amolyan demográfiai hullám­völgynek tartják a mostani sta­tisztikát — s ennek alátámasztá­sára az ötvenes évek elején ér­vényben levő rendelkezés hatá­sára hivatkoznak —, azonban az igazság mégis azok oldalán áll, akik arra a végkövetkeztetésre jutottak, hogy az abortusz- rendeleten mindenképpen változ­tatni kell. A levélírók többsége azt javasolja, hogy az AB-bizott- ságoknak legyen módjuk megis­merkedni a náluk jelentkező szo­ciális és egyéb körülményeivel, s ennek alapján mérlegelhessék, vajon megadják-e az engedélyt a művi beavatkozásra, avagy sem. Ezt a mérlegelési lehetőséget per­sze nagyon pontosan körül kelle­ne határolni, s szükséges lenne elő­re tisztázni, mely esetekben kell mindenképpen megadni az enge­délyt a terhesség megszakításá­ra, s mikor lehet mérlegelni. „Kü­lönben félő, hogy egy káros gya­korlat alakul ki, amelynek a ha­tása még károsabb.” Olvasóink ez irányú észrevételeit is eljut­tattuk a megfelelő kormányszer­vekhez. Nagy horderejű, az egész tár­sadalmat — s főleg annak jövő­jét — érintő kérdésről lévén szó, senki sem várhatja, hogy máról holnapra megoldódik e probléma, s még kevésbé, hogy ez a meg­oldás teljes összhangban lehet minden állampolgár egyéni érde­keivel. A társadalmi többség, a nemzet érdekeit figyelembe véve kell keresni, “kutatni a megoldási módozatokat. Szabó László A 150 megawattos turbógenerátor. — Minden nap és minden óra hoz valami eseményt, új fordula- j tót a munkában. Eddig kétszer I tápláltunk villamos energiát az országos hálózatba, mindkét al­kalommal a hét végén (legutóbb húsvétkor). Sokan szívesen fel­áldoztuk pihenőnket, nem ez volt a pech. De ilyenkor az orszá­gos fogyasztás kisebb, mivel az üzemek nagy része leáll. így nem kis gondot okoztunk a köz­ponti teherelosztónak, hogy az általunk termelt villamos ener­giát fogadja, a hazai és a nemzet­közi kooperáció egyensúlyát biz­tosítsa. A hét elejére viszont, mi­re felszökött a fogyasztás, kilép­tünk a kooperációból. Ilyen a mi formánk. Az eddigi négy gép­egység üzemi próbáiból háromé a téli időszakra jutott a szabad­ba telepített hőerőművünkben. No persze nem panaszképpen mondom, hiszen idáig minden jóra fordult a végén. A második 150-es gép már feleannyi idő alatt készül Márkus Lajos, a Láng-gyár százhalombattai kirendeltségének vezetője: — Az év elejétől a következő 150 megawattos turbina szerelé­sén dolgozunk. Sőt bevallom, én már gondolatban a hatodik gép­egység szerelését tervezem, szer­vezem. Szükség esetén persze visszamegyünk és dolgozunk az üzembe helyezés alatt álló négyes gépen. Több mint negyven éve foglalkozom turbinaszereléssel, de ez a mostani nem volt könnyű lecke. Mindannyian többet ta­nultunk itt, mint két külföldi ta­pasztalatcserén. Példaként csupán egy dolgot mondok. A turbinaie- tőt rögzítő 300 kilós csavarok me­legítése egy napig tartott, és két palack gázt igényelt. Magunk szerkesztettünk azután egy készü­léket, s olcsóbb butángázzal egy óra alatt elvégeztük a munkát. A Láng-gyári szerelők alatt, a mélyben szintén az 5-ös gépen dolgoznak már az Április 4. Gép­gyár hegesztői. Jól eligazodnak a szovjet technológiai utasításokon, bár a cirill betűket nem értik. A számok internacionalisták, a raj­zok pedig szemléletesebbek, átte­kinthetőbbek, mint a hazaiak. A második 150 megawattos gép munkáival már feleannyi idő alatt végeznek. Ezt jelenti a sze­mélyes tapasztalat és a gyakor­lat. Ha egy hőálló króm-molib- dén csőből netán vágni kell, most már nem futnak vele a mű­szakiakhoz, s azok tovább, a szov­jet szakértőkhöz. Elvégzik önte­vékenyen maguk. kigyull. díiak a jelzőlámpák A vezérlőteremben Lehel Vil­mos ügyeletes mérnök irányítja az üzemi próbákat. A munka iz­galmairól, váratlan fordulatairól faggatom. — Nincsenek itt rendkívüli események — válaszol a fiatal mérnök —, szerényen, de kitar­tóan dolgozunk. Készülünk me­gint a turbina forgatására. Az előző próbánál 135 megawatt tel­jesítményt értünk el, s most meg­kíséreljük elérni a gépegység névleges teljesítményét, a 150 megawattot. Ha sikerül, megyünk tovább, s túlterheljük a gépet, egészen 160 megawattig. Lehel Vilmosnak dolga akad a kazánnál. Vizet találnak. Ki­oltják a tüzet. Leállítják a gáz­elszívó ventillátorokat. A ka­zánt hallgatják. Nem folyiik-e a 120 kilométeres csővezeték mint­egy 15 ezer hegesztése valahol. A magas üzemi nyomás és hő­mérséklet mellett a legkisebb ki­hívás is úgy elvékonyíthatja a szemközti vezetéket, hogy az szétrobban. De nem találnak szi­várgást. Rövid idő múlva sorra kigyulladnak a műszerfal lám­pái. A kazándobban csökken a vízszint. Ismét kikapcsolják a fűtést. Majd egy tolózár kerül túlnyomás alá, s a gőz kivágja a tömítést... A szovjet szakértőgárda is a vezérlőteremben tartózkodik: A. M. Bezrukov, V. V. Szegyko, A. M. Afanaszjev, J. V. Taraszov, B. G. Szinyakevics. Ök a 150 mega­wattos gép különböző szovjet be­rendezéseinek szerelését irányí­tották. Tapasztalt mérnökök vala­mennyien. Szereltek, már 300 megawattos gépeket is hazájuk­ban. Nyugodtak és megfontoltak. Csúcsteljesítmény! Az üzembe helyezésen tevékeny­kedő tucatnyi magyar vállalat szakembereit, munkásait dicsérik. Elismeréssel szólnak a Láng-gyár az Április 4. Gépgyár, a VER- TESZ, a Magyar Hajó- és Daru- gyár, az ERBE és a Dunamenti Hőerőmű dolgozóinak munkájá­ról egyaránt. — Áz emberek minden tőlük telhetőt megtettek, jól dolgoztak. Rajtuk nem múlik. Az anyaggal, egy-egy hegesztéssel még valószí­nűleg lesz bajunk. De megoldha­tatlan feladatok már nem állnak előttünk — mondja A. M. Bezru­kov. a szakértőcsoport vezetője. Lehel Vilmost közben leváltja a délutános ügyeletes mérnök. Még többször leállnak a külön­böző berendezések üzemét, műkö­dését vizsgálva. Meggyőződnek róla, hogy üzemzavar esetén jól működik-e az automatika. Április 28-án, csütörtökön egész nap ára­mot táplált az új gép az országos hálózatba Sikerült elérni nem­csak a névleges, hanem a 160 megawattos teljesítményt is. így a Dunamenti Hőerőmű csúcstelje­sítményt ért el, 296 megawatt kapacitással termelt, mintegy 50 százalékkal túlhaladva legna­gyobb hazai erőműveink teljesít­ményét is. Rövidesen ez, a csak­nem 300 megawatt lesz a Duna­menti Hőerőmű állandó üzemi teljesítménye, amely még az idén, illetve jövőre további két 150 me­gawattos géppel bővül, elérve a 600 megawattot. Kováé? József i!

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék