Népszabadság, 1966. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-01 / 102. szám

16 oldal — Ara 80 fillér miPSZAB ABLA C _ __________, _ mmntmmmmrm AZ MSZMP KÖZPONTI LAPJA XXIV. évf., 102. sz 1966. május 1 Közös ügyünk Ma, a munka ünnepén, százmilliók emelik magasba a vörös zászlókat. Budapesten és Moszkvában, Phenjanban és Havannában a szocializmus útját járó tömegek, Londonban és Párizsban, New Yorkban és Tokióban a tőke ellen harcoló munkások, Kairóban és Conakryban, Bombayben és Dar es Salaamban az újonnan felszabadult népek tüntetésétől zeng az utca: „El a kezekkel Vietnamtól, le az amerikai agresszorokkal!” — követelik világszerte. A szocialista országok építőmunkája, a tőkésországok munkásainak a magasabb bérekért, a szociális igazságért vívott sztrájkharca, a nemrég függetlenné vált és a még gyarmati sorban sínylődő népek küzdelme elnyomóik ellen, ma egyetlen hatalmas áradatban a testvéri vietnami nép iránti szolidaritásban egyesül. Az értük érzett aggodalom, az ügyükért vállalt felelősség emeli a munkásnemzetköziség igazi jelképévé az idei május elsejét. Amióta a második Internacionálé alakuló kongresszusa 1899- ben elhatározta, hogy e tavaszi nap a munkásosztály nemzetközi harci seregszemléje legyen, május elseje mindig tüntetés volt az elnyomás, a jogfosztottág, a háború és a kizsákmányolás ellen, a munkásosztályeszméi...? Proletár nemzetköziség, az osztályszolidaritás mellett. De éppen mert internacionális, mert világünnep, május elseje jelszavait, hangulatát mindig meghatározta a nemzetközi osztályharc adott helyzete. A mostani, a hetvenhetedik, mindenekelőtt a testvért Vietnam függetlenségének és szabadságának védelmében, az amerikai agresszorok megfékezéséért hív harcba. Ma ez a legfontosabb cél, amelyért a világ népeinek egyesíteniük kell erejüket. Nincs ma még egy ügy, amelyben időszerűbben fejeződhetne ki a proletár nemzetköziség. A legutóbbi háromnegyed század az imperializmus hatalma megingásának, a szocialista világrendszer létrejöttének és megszilárdulásának s a gyarmati rendszer csaknem teljes megsemmisülésének időszaka volt. Az első május óta a világ szervezett munkásainak száma kétmillióról több mint százszorosára, 205 millióra nőtt; a kommunisták, akik az első győztes szocialista forradalom idején még csupán négyszázezren voltak a földkerekségen, ma több mint ötvenmilliónyian vannak. Tizennégy országban épül a szocializmus. Csak az utóbbi két évtizedben is, 76 ország szakította át a gyarmatvilágra szorított abroncsokat, és lépett a politikai függetlenség útjára Az imperializmus tért vesztett, s jól tudja, jövője került veszélybe. A bizonytalan távlat különféle tendenciákat szül a kapitalista világban. A ma uralkodó politikai irányzat az agresszió, a fegyveres intervenció és a felforgatás útját hirdeti. Az imperializmus kétségbeesettebb, de emellett számítóbb és ravaszabb lett. Okult is a vereségek sorából, és megpróbál gátat emelni a történelem ítéletének útjába. Még van lehetősége lassítani, itt-ott átmenetileg visszájára fordítani a fejlődés menetét. Ez a nagy tapasztalatú ellenfél, amelynek hosszú évtizedek során felhalmozott vagyona, nagy termelőapparátusa, le nem becsülhető katonai bázisa és a félrevezetésben jártas propagandagépezete van, ki tudja használni a sorainkon keletkező legkisebb rést is. Az eszközeiben sem válogat. A korrupció, az öszszeesküvés, a gazdasági zsarolás, a diplomáciai ügyeskedés és a brutálisan nyílt katonai beavatkozás egyaránt arzenáljához tartozik. Sokfelé követ el ma agressziót az amerikai imperializmus. Különösen fékevesztetten veti magát Vietnamra. Napalmbombákat szór rá, vegyi háborút, vadállati terrort alkalmaz ellene. Ám féligazságot ismer fel az, aki csak az agressziót látja. A leghatalmasabb tőkés hadsereg nem tudja megtörni ezt a gyarmati sors következtében elmaradott kis országot. Vietnam hősi ellenállásával felemelő példát mutat a népeknek, és alaposan megtépázza az amerikaiak mindenhatóságába vetett hitet. S talán soha nem volt igazabb a közmondás: „Ki szelet vet, vihart arat.” Mert az agresszorok jóllehet sokat ártanak, tengernyi kárt okoznak, de világszerte olyan indulatokat kavarnak fel, amelyek szenvedélyes gyűlöletre, a politikájukkal való szembeszállásra vezetnek, és a vietnami testvéreink iránti odaadó és cselekvő szolidaritásban jutnak kifejezésre. Az osztályelnyomás alatt élő tömegek tüntetéssorozatai, a teljes függetlenségükért küzdő országok együttérzésről tanúskodó harci megmozdulásai, a szocializmus útját járó államok, elsősorban a Szovjetunió egyre növekvő méretű támogatása, megannyi bizonyítékul szolgálnak rá. A mi népünk is a vietnami műszakokkal, a segítségül küldött gyógyszerekre költött forintjaival és a forró, emberi, elvtársi érzelmek ezerféle más megnyilvánulásával tesz tanúbizonyságot őszinte, mély rokonszenvéről. Ezt az öt földrészen izmosodó internacionalista közszellemet, ezt a növekvő tenniakarást kell szoros egységbe fogni, hogy utat nyissunk a népek akaratának és érdekeinek. Ez a törekvés kapott az elmúlt napokban új fényt és értelmet a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIII. kongresszusán. „Az egész világ kommunistái — hangzik a kongresszus nyilatkozata —, a haladás és a demokrácia összes hívei, mindazon becsületes emberek, akik szívükön viselik a béke, az igazság, a népek szabadságának és függetlenségének ügyét, emeljék fel tiltakozó szavukat. Még aktívabban lépjenek fel az amerikai imperialisták vietnami agresszív cselekedetei ellen! A föld minden zugában még szélesebben bontakozzék ki az amerikai agresszió elleni tiltakozó mozgalom; a hazája függetlenségéért, szabadságáért és megmentéséért küzdő vietnami nép támogatását szolgáló mozgalom!” Most, amikor az Egyesült Államok gátlástalan agresszióra vetemedik egyik testvérünk ellen, a Szovjetunió Kommunista Pártja nem ad teret a provokált vitának, nem engedi, hogy figyelmét eltereljék az igazi tennivalóról. Fokozza segítségnyújtását a bajbajutottnak, és erőfeszítéseit valamennyi kommunista és munkáspárt, minden antiimperialista erő egységének kovácsolására összpontosítja. A Szovjetunió nagy politikai bátorságot tanúsít, amikor szembeszáll minden olyan törekvéssel — bárhonnan is jöjjön —, amely a vietnami háború tüzét kívánja szítani és terjeszteni. A Szovjetunió, amikor a vietnami nép szabadságának védelmére kel, egyidejűleg a világbéke megóvását is szolgálja. Felelősségének teljes tudatában, mély lelkiismeretességgel és körültekintően vívja e küzdelmet. Ez a valódi bátorság, nem pedig a kalandoroké, akik melldöngetően és felelőtlenül játszanak az emberiség sorsával. Az igazi forradalmárokat éppen az különbözteti meg az utóbbiaktól, hogy szem előtt tartva a világ sorsát, a helyzetet tudományosan elemezve, cselekedeteikért felelősséget vállalva lépnek fel, és a higgadt, a megfontolt magatartást egyesítik a határozott és merész tettekkel. Nem lehet Vietnam megsegítésének szükségességét hirdetni, de ellenezni a közös fellépést Vietnam védelmében! Mint ahogy nem lehet az imperializmus következetes ellenfele az, aki ellenzi a szocialista országok és a harmadik világ antiimperialista erőinek egységét. Elvégre a régi és új gyarmatosítók számára óriási veszélyt jelent összefogásunk. Annál is inkább, mert a függetlenné vált fiatal államokban most sokoldalú harc bontakozik ki a kapitalista és a nem kapitalista fejlődés hívei között. Érthető tehát, ha a gyarmatosítók felhasználnak minden lehetséges gazdasági, politikai, katonai, faji, nemzeti, törzsi és vallási eszközt, hogy súlyos és véres küzdelmeket provokáljanak, és gátatvessenek a haladásnak, kialakuló kapcsolatainknak. Egységbe tömörülni az imperialista kalandorok, a gyarmatosítók ellen, ez visszaszorításuk és végső vereségük elengedhetetlen feltétele Vietnamban és mindenütt a világon! A mi pártunk azt vallja, hogy forradalmárnak lenni napjainkban, igaz tettekben megnyilvánuló szolidaritást, egységet követel a Szovjetunió Kommunista Pártjával, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalommal, a szabadságért és függetlenségért harcoló forradalmi erőkkel. Nagy munkára gyürkőzik népünk. Harmadik ötéves tervünk megvalósításának feladatai állanak előttünk. A terv végrehajtásának első esztendeje egybeesik azzal a kibontakozó munkaversennyel, amellyel a gyárak és földek dolgozói pártunk IX. kongresszusát köszöntik. E verseny példamutató lendülete, a munka fegyelmezettsége fejezze ki proletárszolidaritásunkat is. A mai seregszemle pedig legyen újabb forrása, kiindulópontja a nagyszerűelhatározásnak: munkánkkal, az egységért folytatott harcunkkal szolgáljuk hazánkat és közös ügyünket, az emberiség haladását, a népek felszabadulását, a béke védelmét, a szocializmus győzelmét! ÉLJEN MÁJUS ELSEJE!