Népszabadság, 1966. május (24. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-01 / 102. szám

9 Százezren Rómában a fasiszták áldozatául esett olasz egyetemista temetésén A jobboldali csőcselék újabb terrorakciói Római tudósítónk telefonjelen­­tése: Szombat délután Rómában el­temették Paolo Rossi 19 éves ró­mai egyetemistát, az olasz új­fasizmus fiatal áldozatát. Az ifjú Paolo temetésén több mint száz­ezer antifasiszta vett részt. A me­net élén Saragat köztársasági el­nök gyászkoszorúját vitték. Részt vett a szertartáson Nenni, az olasz kormány miniszterelnök-helyette­se, Longo, az OKP főtitkára, a többi baloldali párt vezetői, raj­tuk kívül miniszterek, államtit­károk, a kultúra emberei, az olasz diákok és munkások tízez­rei a fővárosból és vidékről. Paolo Rossi temetése előtt és után a város több pontjáról jelen­tettek újabb rendzavarásokat és tömegverekedéseket. Tegnapra virradó éjjel egy bokszerrel, kések-­­­kel és bicikliláncokkal felfegyver-­­­zett huligáncsoport megrohanta Antonio Moscnto egyetemi asszisz-­­ tens gépkocsiját, amelyben rajta­­ kívül még három haladó egyete-­­­mista diák is helyet foglalt. Az autó utasait durván bántalmaz­ták. A fasiszta roham sérültjei között van Celeste Ingrao elvtárs­nő, az OKP titkárának, Pietro Ingraónak a lánya. Szombat délelőtt körülbelül százfőnyi szervezett fasiszta banda megrohamozta az olasz te­levízió központi épületét, s el akarta azt foglalni. A huligánok károkat okoztak az épületben. Ezt megelőzően az antifasiszta diákok által megszállt egyetem egyik épületét támadták meg a huligánok. A provokáció nyomán több mint egy órán át tartó sú­lyos tömegverekedés alakult ki. Többen megsérültek. A római fasiszta terrorhullám ellen az ország valamennyi egye­temén hétfőn általános sztrájk kezdődik. Rendzavarásokról, fa­siszta provokációkról és a balol­dali érzelmű lakosság heves el­lentámadásairól érkeztek hírek az ország valamennyi egyetemi vá­rosából. Sok városban tettleges harc folyt vagy folyik az anti­fasiszta és a szélsőjobboldali erők között. A fasisztákat igen sok he­lyen megfutamították. Az olasz nép a terroristák pél­dás felelősségre vonását és az olasz neofasiszta párt törvényen kívül helyezését követeli. A rendőrség is beavatkozott a római egyetemet támadó fasiszták és a védekező diákok küzdelmébe. Az amerikai légierő összesített vietnami vesztesége: több mint 2200 repülőgép Román párt- és kormányküldöttség utazik a VDK-ba Ha Van Lau ezredes, a vietnami néphadsereg főparancsnoksága összekötő csoportjának vezetője szombaton sajtóértekezleten szá­molt be arról, hogy péntek estig bezárólag 1005 amerikai repülő­gépet lőttek le a VDK területe fe­lett. Az ezredik repülőgépet Bac Táo tartomány védői tették ártal­matlanná. Ez a tartomány a viet­nami forradalom szülőföldjének számít. Az Új-Kína hírügynökség jelen­tése szerint szombaton az észak­vietnami Ha Tay megye fölött a vietnami néphadsereg légelhárító egységei lelőttek egy pilóta nél­küli amerikai kémrepülőgépet, amelyet igen nagy magasságban küldtek a VDK területe fölé. A VNA hírügynökség arról szá­mol be, hogy 1964. augusztus 5-e óta — 21 hónap alatt — a dél­vietnami felszabadító fegyveres erők összesen 1245 ellenséges gé­pet megsemmisítettek, illetve sú­lyosan megrongáltak az ameri­kaiak és a saigoni rezsim 24 re­pülőtere ellen intézett 43 táma­dásban. E támadások során 5361 amerikai katonát tettek harckép­telenné. Henry Cabot Lodge, az Egye­sült Államok saigoni nagykövete, úton Washington felé, szombat délután repülőgépen Rómába ér­kezett. A nagykövet az olasz fő­városban tölt két napot, s hétfőn vagy kedden utazik tovább Wa­shingtonba. Jóllehet a látogatásnak csak magánjelleget tulajdonítanak, a Reuter iroda értesülése szerint az amerikai nagykövetet fogad­ja VI. Pál pápa és megbeszélést folytat vele a vieM­mi kérdésről. A Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságának és a Vietnami Demokratikus Köztár­saság kormányának meghívásá­ra május elején román párt- és kormányküldöttség utazik a VDK-ba. A küldöttség vezetője Emil Bodnaras, a Román Kom­munista Párt Központi Bizottsá­ga végrehajtó bizottságának és állandó elnökségének tagja, a mi­nisztertanács első elnökhelyette­se. (Agerpress) NÉPSZABADSÁG 1966. május 1. vasárnap Halastóban keresi Ben Barka holttestét a francia rendőrség Péntek délután óta rendőrök, tűzoltók és búvárok kutatják át a Párizstól délre, Essonne város­ka határában levő halastavakat, abban a reményben, hogy meg­találják Ben Barka holttestét. Egy ismeretlen férfi ugyanis telefonon közölte a Figaro című lap szerkesztőségével: biztos tu­domása van arról, hogy Ben Barka elrablói a halastóba sül­lyesztették áldozatuk holttestét. Essonne hét kilométerre fekszik Boucheseiche gengszter Fontenay­­le Vicomte-i villájától, ahol Ben Barkát fogva tartották, és való­színűleg megölték. A két halastó Szinjakov orosz emigráns birto­kán van. A tulajdonos azt han­goztatja, hogy semmit sem tud Ben Barka sorsáról, de elmondot­ta, hogy ismeri Boucheseiche­ t, aki gyakran járt halászni a tóra. A kutatás szombat délutánig nem vezetett eredményre. (MTI) KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK néhány sorban A bolgár—szíriai kormányfői tárgyalások közös közlemény ki­bocsátásával véget értek. Az ok­mány a két állam együttműködé­sének elmélyítését irányozza elő. Zuajen szíriai miniszterelnök Szófiából hazaérkezett Damasz­kuszba és a repülőtéri gyűlésen kijelentette: mind a Szovjetunió­ban, mind Bulgáriában nagyon meleg fogadtatásban volt része a szíriai delegációnak. (MTI) Tíz algériai politikai foglyot az ügyészség szabadlábra helyezett, ötvenkét fogoly szabadlábra he­lyezési kérelmét azonban elutasí­tották — jelentette be a Ben Bella és az algériai politikai fog­lyok támogatására alakult fran­cia bizottság. (MTI) A Rhodesiában küzdő szabad­ságharcosok lelőtték a Smith-féle légierő két helikopterét. A dél­afrikai fajvédők egyik társadal­mi szövetsége 35 000 gallon kőola­jat indított útnak az olajembargó nehézségeivel küszködő rhodesiai fehér telepeskormánynak. (MTI) Godoy dominikai elnök pénte­ken bejelentette, hogy a főváros­ban péntek éjféltől kezdve domi­nikai fegyveres testületek veszik át az őrszolgálatot az Amerika­­közi erőktől. Ezzel az intézkedés­sel elejét akarják venni újabb összetűzéseknek. (Reuter) De Gaulle elnök szombaton ebé­det adott U Thant ENSZ-főtitkár tiszteletére Párizsban. Az ENSZ- főtitkár a találkozó után rövid nyilatkozatban elmondotta, hogy a vietnami problémáról is tár­gyalt a francia elnökkel, de pil­lanatnyilag egyikük sem lát le­hetőséget új kezdeményezésre. (AFP) Az NSZEP és az SPD képviselőinek második találkozója A demokratikus Berlinben tar­tott pénteki első találkozó után szombat délelőtt ismét találkoz­tak egymással az NSZEP Köz­ponti Bizottságának és az SPD országos elnökségének megbízott­jai. E találkozó Nyugat-Berlinben, az SPD helyi elnökségének iro­dájában zajlott le. A kiadott kommüniké közli, hogy a két párt megbízottjai újabb találkozóra jönnek majd össze. A Neues Deutschland szombati száma kivonatosan közölte a két párt legutóbbi levélváltását, és az NSZEP ezzel kapcsolatos ha­tározatát. A határozatban az NSZEP Köz­ponti Bizottsága egyetértését nyilvánítja az SPD-nek az NDK- ban és az NSZK-ban megrende­zendő nagygyűlésekkel kapcsola­tos javaslatával. Figyelembe vé­ve azonban, hogy a közeljövőben Észak-Rajna-Vesztfál­iában tarto­mányi gyűlési választásokat tar­tanak, és Dortmundban sor kerül az SPD kongresszusára, az NSZEP Központi Bizottsága azt javasolja, hogy a szónokcserét ne májusban, hanem júliusban bo­nyolítsák le, mert így biztosítani lehet a nyugodt légkört. Ezenkívül a központi bizottság azt is indítványozza, hogy a ta­lálkozókat ne Karl-Marx-Stadt­­ban és Hannoverban tartsák — mint ahogy ezt az SPD vezető­sége ajánlotta —, hanem Karl- Marx-Stadtban és Essenben, mert Essen a német munkásosztály gazdag hagyományaival rendel­kezik. A központi bizottság a határo­zatban végül kötelezettséget vál­lal arra, hogy az SPD képviselői­nek az NDK-ban szavatolják a biztonságukat, s hangoztatja, hogy hasonló biztosítékokra van szükség Nyugat-Németországban az NSZEP képviselői számára is. (MTI) A TŐKE ELLEN A gazdasági és a politikai harc összefonódik Sötét szobában üldögélünk és beszélgetünk. Nincs áram, sztrájkolnak az elektromosok, Párizs fényei kialudtak. — Így legalább nagyobb átéléssel tudjuk megbeszélni a té­mát — mondja nevetve Edgard D. szakszervezeti aktivista, a baloldali szakszervezeti szövetség, a CGT funkcionáriusa. A téma ugyanis a Franciaországban folyó sztrájkmozgalom. — A sztrájkmozgalom jelenleg több olyan vonást visel ma­gán — magyarázza Edgard D. —, amely korábban nem jelle­mezte a francia munkások harcát. Az egyik az, hogy az állami és a magánvállalatoknál dolgozók nem külön-külön, hanem együtt sztrájkolnak, s ezzel sokkal hatásosabban tudnak fel­lépni követeléseikért. Jó példa erre a mai sztrájk: sztrájkolnak az elektromosok, a gázosok, és csatlakoztak hozzájuk a vasuta­sok, a párizsi metró dolgozói és a postások. Igaz, hogy a metró és a vasút egy kicsit kényszerhelyzetbe került az áramhiány miatt, de nem ez az oka a leállásuknak. A szakszervezetek elő­zetes tárgyalásokon egyeztek meg az együttes sztrájkban. — Az ilyen megegyezések elérése ma lényegesen könnyebb — veszi át a szót Claud S., a katolikus szakszervezet, a CFDT aktivistája —, hiszen a dolgozók valamennyi rétegét sújtják az elbocsátások és a rögzített bérek mellett állandóan emelkedő megélhetési költségek. A különböző szakszervezeti szövetségek között, mint például a CGT, a CFDT és a FO (Force Ouvrière) között gyakoribb az összefogás a munkásérdekek védelmében. — S a szakszervezetek összefogása tulajdonképpen már a második fontos jellemzője a most folyó sztrájkoknak — mond­ja Edgard. — A FO vezetőségével még nehezen lehet sztrájk­kérdésben egységet teremteni, mert sok az aggályuk. Folyton azt hajtogatják, hogy ahogyan a CGT szervezi és folytatja a sztrájkot, abban sok a politikai elem. A sztrájknak viszont csak gazdasági jellegűnek szabad lennie — mondják. A postások és a kisutasok sztrájkja például emiatt nem is egységes, mert a FO vezetősége nem csatlakozott a felhíváshoz. — De a sztrájk a FO vezetősége számára is tartogatott meglepetést — szól közbe Claud S. —, mert híveik nem követ­ték teljes egységben utasításukat, és csatlakoztak a sztrájkoló CGT- és CFDT-tagokhoz. A sztrájkmozgalom tehát lent egy­ségesebb, mint fent, a szakszervezetek vezetőségeiben. — Ez persze elég régi jellemvonása a munkásmozgalom- •­nak — mondja Edgard. — A jelenlegi franciaországi körülmé­nyek viszont szinte megkövetelik, hogy a sztrájk a gazdasági mellett politikai követelést is tartalmazzon. Ez azért van, mert a monopoltőkés állam a kormány számára tartja fenn a jogot a bíráskodásra a bér- és árkérdésben. A magántőkések gyak­ran hivatkoznak is erre a munkáskövetelések elhárításakor. A dolgozók gazdasági és politikai harcának összefonódása, a harc kettős jellegének tudatosodása már egyszer, nem is olyan régen, az elnökválasztások során, második fordulóra kényszerítette az elnököt. Nem akarok jóslatokba bocsátkozni — mondja Edgard D. —, de a dolgozók követeléseinek makacs elutasítása a soron következő parlamenti választásokon hozhat még bizonyos meglepetéseket a kormányzó párt számára. Kovács István Az osztályh­arcban leleplezzük a blöfföt Max Morris, a brit pedagógusok egyik vezető közéleti sze­mélyisége, iskolaigazgató, a pedagógus-szakszervezet országos konferenciájáról, ahol nagy viták zajlottak le a brit oktatás de­mokratizálásáról, április végén érkezett vissza Londonba. — Angliában divat most azt emlegetni, hogy az osztályharc elavult — és még létező maradványait is fel kell váltania a kö­zéposztályok és a munkásság harmonikus együttműködésének. Véleménye szerint igaz-e ez? — kérdeztem Max Morrist. — Az, hogy az osztályharc elavult — nevetséges vágyálom. Az osztályharc egyik, feladata, hogy leleplezze ezt a hamis pro­pagandát. A wilsoni politika éppen azért törekszik az osztály­harc „letompítására”, hogy így erősítse az uralkodó osztályok helyzetét, ezt a célt szolgálja az a propagandatrükk is, hogy egyenlőségjelet tesznek kisebb szociális reformok és a szocializ­mus közé. Sajnálatos, de tény, hogy ezt itt sokan elfogadják. A wilsoni politikai blöff másik eleme az — folytatta Mor­ris —, hogy nagy szavakat hangoztat az ország modernizálásá­ról, egyebek között az arisztokratikus osztályalapokon felépült brit oktatási rendszer demokratizálásáról, de amikor tettekre kerül­ a sor, csak a régi rendszer foltozgatására korlátozódik. Ha ezen a kormányon múlna, a század végéig sem valósulna meg Nagy-Britanniában az általános középiskolák átfogó háló­zata. A mi harcunk ezért az új, demokratikus „comprehensive” (általános) középiskoláért az osztályharc része. A régi iskolák többsége az „alsóbb néposztályok” számára épült. Ezek nemcsak ósdi épületek, hanem szinte téglába, be­tonba öntve testesítik meg egy olyan primitív oktatás feltéte­leit, amely semmiképpen sem felel meg a modern általános kö­zépfokú oktatás követelményeinek. A kormány belevette prog­ramjába, hogy országosan bevezeti az általános középiskolák rendszerét. Ám a helyi hatóságokhoz intézett körlevelében meg­mondta, hogy erre egy pennyvel sem ad több pénzt. A most lezajlott pedagóguskonferenciánkon több anyagi se­gítséget követeltünk oktatási reformunk számára. Jelen volt a miniszter, Crosland, aki azt mondotta, hogy csak az egészség­ügy, az útépítés és más építkezések rovására tudnának több pénzt adni — ezt pedig, ugyebár, mi magunk sem akarhatjuk. Honnan vegye hát a pénzt? — kérdezte. A delegátusok közül valaki odakiáltotta neki: „A hadikiadások csökkentéséből." Valóban ez volna a megoldás, ez azonban a kormány egész po­litikájának lényeges módosítását jelentené. Ilyen változást az angol baloldal különböző csoportjai régóta és egyre erőtelje­sebben követelnek. Amikor az angol pedagógusok az oktatás demokratizálásáért küzdenek, s ennek anyagi feltételeiért, egy­úttal — akarva-akaratlan — fokozzák a kormányra gyakorolt nyomást, hogy változtassa meg politikáját. Csak akkor, ha át­térnénk egy független, haladó brit békepolitikára, csak akkor remélhetünk sikert a pedagógusok ügye számára is. A demokratikus általános oktatásért folytatott harc lelep­lezi, mekkora a szakadék a szavak és a tettek, a program és az intézkedések között. Ez — akárminek nevezik is — osztályharc, amely a jelenlegi nem forradalmi viszonyok között a reális le­hetőségek maximumának eléréséért folyik az oktatás területén. Egyik eredménye éppen az, hogy lelepleződik a blöff, nemcsak az oktatás vonalán, hanem az egész politika blöffje. Patkó Imre

Next