Népszabadság, 1966. június (24. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-10 / 136. szám

2 (Folytatás az 1. oldalról.) meghívására Couve de Murville újabb tárgyalásokra az amerikai fővárosba érkezik. Francia—nyu­gatnémet megbeszélések is kez­dődnek a nyugat-németországi francia­ csapatok státusáról, és a NATO körében is folytatódnak erről a megbeszélések a tagálla­mok Párizsban tartózkodó állan­dó képviselőinek hamarosan megkezdődő tanácskozásain. A kormányzat nagy megköny­­nyebbülése ellenére a helyzet ko­rántsem egyértelmű­ Brüsszelben , az amerikai politika csupán időt nyert. Nem sikerült azonban el­érnie, hogy a NATO-szövetsége­sek nagyobb támogatást adjanak az amerikaiak vietnami háború­jához. S bár amerikai kezdemé­nyezésre sikerült elutasíttatni a közeljövőben tartandó kelet— nyugati értekezletre vonatkozó dán javaslatot, de nem tudták visszacsempészni „a szovjet ag­resszió veszélyéről” szóló ameri­kai jelszót, amely egykor a NA­TO egységének alapja volt. Az Egyesült Államok a közel­jövőben sorra kerülő kétoldalú megbeszéléseken és más csator­nákon át igyekszik majd befo­lyásolni a tagállamokat annak a nézetnek elfogadására, hogy míg a NATO-n belül nem sikerül el­hárítani a válságot, s nem jön létre az egység, addig nem sza­bad átfogóbb tárgyalásokba bo­csátkozni az európai biztonság kérdéseiről a kelet-európai orszá­gokkal, s hogy ezekből a tárgya­lásokból, amelyek csak a távoli jövőben kezdődhetnek meg, nem lehet az Egyesült Államokat ki­hagyni. Árkus István Londonban a saját kudarcon keseregnek Londonban úgy ítélik meg, hogy a NATO brüsszeli konfe­renciája eredménytelenül végző­dött, s hogy a brit diplomáciá­nak oroszlánrész jutott a kudarc­ból. A több tucat oldalon­­meg­jelenő angol lapok egyike sem közölte a zárókommünikét teljes egészében, és csütörtökön nem jelentek meg a konferenciát érté­kelő vezércikkek sem. A tudósí­tásokban néhány soros megjegy­zések közlik, hogy „a franciák pontozással győztek” (Daily Te­­legraph), vagy hogy a kölcsönös engedmények során a franciákkal szemben álló angol, nyugatnémet, amerikai hármas fogatnak kellett jóval messzebb mennie az enge­dékenységben (Daily Express). Éppen a tanácskozások kudar­cának tulajdonították, hogy Bush csütörtök este váratlanul Lon­donba érkezett. Az amerikai nagykövetségen vacsorát adtak tiszteletére, amelyen­­megjelent Wilson miniszterelnök és Stewart külügyminiszter is. Ezt megelőző­leg csütörtök délután Lans hol­land külügyminiszter, a NATO kis tagországai közt az angol po­litika legbuzgóbb szócsöve, szin­tén tanácskozott Stewarttal. A brit diplomácia azért szen­vedte a legsúlyosabb vereséget, mert az angolok voltak a legel­sők, a legmohóbbak és a legerő­szakosabbak azzal a követelésük­kel, hogy betöltsék Franciaország helyét a NATO-ban. Ezzel szem­ben kiderült: az amerikaiak arra törekszenek, hogy minél nagyobb mértékben tartsák meg a fran­ciákat atlanti szövetségesül, így az eredeti angol javaslatok nem is kerültek a konferencia elé, csak felhígított változataikban. Szó sincs arról, hogy a NATO ve­zető szerveit Angliába hozzák. Az angol, amerikai, holland dip­lomaták jelenlegi londoni tanács­kozásai a legnagyobb titokban folynak. Patkó Imre Rusk villámlátogatása Bonnban Dobsa János, az MTI tudósítója jelenti. A Welt brüsszeli tudósítója szerint a „tizennégyek” sikert arattak a francia diplomáciával szemben. A Rheinische Fest sze­rint Brüsszelben mindkét fél be­látta, hogy a teljes szakítás elke­rülése végett fel kell adni bizo­nyos taktikai pozíciókat. A lap rámutat: Párizs számára ez a kompromisszum nagy siker, mert hallgatólag lesöpörték az asztal­ról azt a bonni ultimátumot, amely a csapatok visszavonására szólította fel Párizst, ha július 1-ig nem egyeznek meg e csapa­tok feladatairól és státusáról. Bonn szempontjából a kompro­misszum értéke abban rejlik, hogy Párizs ugyancsak hallgató­lag elismerte: a politikai problé­mák fontosságban megelőzik a katonai kérdéseket, és Párizs hoz­zájárult a politikai ügyeknek az Atlanti Tanácsban történő meg­tárgyalásához. Ami a brüsszeli konferencia másik fő témáját, a kelet-nyu­gati kapcsolatok kérdését illeti, Bonnban ezzel kapcsolatban hangsúlyozzák: Schröder külügy­miniszter a konferencián „erőtel­jesen meghúzta a vészféket” an­nak megakadályozására, hogy sor kerülhessen közvetlen tárgyalás­ra a NATO és a Varsói Szerződés között. Schröder főleg azért elle­nezte e tárgyalások gondolatát, mert ebben az esetben az NDK is részt venne e tárgyalásokon, s ezt Bonn minden körülmények között meg akarja akadályozni. Több nyugatnémet lap szűklátó­körűnek nevezi ezt a taktikát. Rusk amerikai külügyminiszter csütörtök délelőtt látogatást tett Bonnban. Lu­bke köztársasági el­nökkel, Erhard kancellárral és Schröder külügyminiszterrel tár­gyalt. Schröder a Bonnba érkező Ruskot üdvözölve a repülőtéren hangoztatta, hogy nagyon szoros és intenzív kapcsolat áll fenn az Egyesült Államok és az NSZK között. Bush ugyancsak kiemelte a Bonn és Washington közötti szoros együttműködés fontossá­gát. Külföldi események­­ néhány sorban Szovjet-Üzbegisztánban meg­kezdték a központi fergánai csa­torna építését, amelynek révén 140 ezer hektár föld válik termő­vé. A munkálatok ünnepélyes megkezdésekor jelen volt Mazu­­rov, a szovjet minisztertanács első elnökhelyettese, az SZKP Po­litikai Bizottságának tagja. Johnson amerikai elnök szó­vivője szerdán bejelentette, hogy Washington és Moszkva kicseréli azokat a fényképeket, amelyeket a Luna 9., illetve a Surveyor ké­szített a Hold felszínéről. A be­jelentés szerint a szovjet felvéte­lek már úton vannak. (MTI) A lengyel kormány megvonta a további lengyelországi tartózko­dási engedélyt a varsói amerikai nagykövetség katonai attaséjá­nak két további beosztottjától, S. L. Engsbertson és R. W. Ochs törzsőrmesterektől a nemzetközi szokásjogba ütköző tevékenységük miatt. (MTI)­­ A Szíriai fővárosban befejező­dött az EAK és Szíria gazdasági szakembereinek tizenhat napos tárgyalása. A kiadott közlemény szerint a két testvérország gazda­sági, kereskedelmi és fizetési egyezményt kötött, továbbá meg­egyezett a légi forgalom felújítá­sában és az idegenforgalmi együttműködésben. (AP) Észak-Katanga közigazgatási székhelyén, Élisabethville-ben ki­járási tilalmat léptettek életbe, mivel a baluba törzs tagjai elége­detlenek a központi kormány po­litikájával, és a helyzet rendkívül feszültté vált. A balubákat az há­borította fel, hogy Mobutu kor­mánya összeesküvés vádjával ki­végezte törzsfőnöküket, Kimbát. (AP) Az etiópiai fővárosban befejez­te ülésszakát a gyarmatosítás vég­­■ leges felszámolásának problémái­val foglalkozó 24-es ENSZ-különö­s bizottság. (TASZSZ) M­PSZABADSÁG 1966. június 10, péntek Indonézia több­é nem támogatja a malaysiai ellenállókat Djakartában a „Malaysia Szét­zúzására Alakult Parancsnokság”, amelynek Sukarno az elnöke és Nasution az elnökhelyettese, fel­hatalmazta Suharto tábornok hadügyminisztert, hogy folytassa a tárgyalásokat a malaysiai dele­gációval, amelyet szombatra vár­nak az indonéz fővárosba. Indonéz gépek nemrég több ezer röpcédulát szórtak le a sa­­rawaki fővárostól délre, figyel­meztetve a malaysiai ellenállókat, hogy többé ne számítsanak tá­mogatásra, miután a malaysiai­ indonéziai tárgyalások folyamat­ban vannak. (MTI) Az Egyesült Államok katonai kalandja sikertelen Podgornij választási beszéde Moszkva, június 9. (TASZSZ) Nyikolaj Podgornij, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa Elnök­ségének elnöke csütörtökön be­szédet mondott a moszkvai Nagy Színházban rendezett választási gyűlésen. Részletesen szólt a nemzetközi élet problémáiról, s kijelentette, hogy Európa közepén veszélyes háborús góc található. Ezért az európai biztonság meg­szilárdítása az egyik legidősze­rűbb feladat. — Szívünkben nem él bosszú­vágy — folytatta —, de a saját ta­pasztalatunkból ismerjük a né­met imperializmus veszett termé­szetét, s ezért erélyes harcot ví­vunk a Német Szövetségi Köztár­saság militarista köreinek revan­­sista politikája ellen Ebben a harcban a Szovjetunió és a többi békeszerető állam oldalán tevé­keny szerepet vállalt magára a Német Demokratikus Köztársa­ság, az első szocialista állam né­met földön, hűséges barátunk és szövetségesünk. Podgornij elítélte az Egyesült Államoknak a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság, az egész vietnami nép elleni bűnös hábo­rúját. — Pártunk és kormányunk, minden szovjet ember lelkesen támogatja a hős vietnami nép igazságos felszabadító háborúját, s politikai, gazdasági és katonai segítséget nyújt számára. Ha a helyzet megköveteli, akkor ezt a segítséget fokozni fogjuk. A viet­nami események menete azt mu­tatja, hogy az Egyesült Államok katonai kalandja sikertelen. Biz­tosak vagyunk benne, hogy viet­nami testvéreink igazságos ügye diadalmaskodni fog. A szovjet államfő ezután az amerikai katonai köröknek a Ku­ba elleni legutóbbi provokációiról szólt. A kubai kormány határo­zott intézkedései, valamint a Szovjetunió és a többi szocialista ország nyilatkozatai a szabadság szigetének nyújtandó határozott támogatásukról, ismét bizonyít­ják, hogy országaink készek elhá­rítani az imperializmus részéről fenyegető veszélyeket — állapí­totta meg. Podgornij a továbbiakban han­goztatta, hogy­ a Szovjetunió, mi­közben leleplezi az imperialista körök agresszív akcióit és terveit, síkraszáll a különböző társadal­mi berendezkedésű államok békés egymás mellett éléséért.­­ Mind­azonáltal nem engedjük, hogy a normális államközi kapcsolatok­nak ezeket a csatornáit az ellen­séges erők az ideológiai behato­lásra használják fel, arra, hogy kárt okozzanak a szocialista or­szágoknak — jelentette ki. Wilson­ék a szakszervezeti tanács segítségével szeretnék megbékíteni a tengerészeket (Tudósítónktól.) Miután a brit tengerészszak­szervezet elvetette a vizsgáló bi­zottság kompromisszumos javas­latát, a kormány felkérésére a TUC, az angol szakszervezeti ta­nács próbálkozik a sztrájkolók megbékítésével. Csütörtök estére a tengerészszakszervezet egész, 48 tagú vezetőségét megidézték a TUC-ba, a szaktanács titkárát Woodcockot visszahívták major­­cai nyaralásából, s remélik, hogy már részt vehet a tanácskozáson. Ha a TUC nem támogatja a ten­­gerészszakszervezetet, ez rend­kívül megnehezíti a többi angol szakszervezet számára, hogy tá­mogassák a tengerészek felhívá­sát a brit hajók blokádjára. Ritka kép: a sztrájk miatt három egymáshoz kötözött hajó vesz­tegel a southamptoni kikötőben. ATH­É­N-NICOSIA—NATO A görög válság fejleményei Új fejlemények súlyosbítják a­­ görög politikai válságot. Akik a­­ tavaly júliusi „királyi puccsot” ki­tervelték, úgy képzelték, hogy az idő az ő kezükre játszik. Arra számítottak, hogy az emberek be­leunnak majd a tüntetésekbe, a sztrájkokba, kifáradnak, s aki to­vább bírná, azzal pedig elbánik a csendőrség, a katonaság, a bí­róság. Nem így történt. Görög­ország ma is nagyszabású sztráj­kok, diáktüntetések színtere — a legutóbbi vasutassztrájk hat nap­ra bénította meg az ország vér­keringését —, az új kormányzat mindeddig képtelen volt komoly bázist teremteni magának, a Cip­russal támadt bonyodalom pe­dig további új elemekkel szélesí­tette a válságot. Az új szereplő: Grivasz Eddig főképpen Papandreu, Sztefanopulosz, Ci­imokosz neve szerepelt az Athénból keltezett hírekben. Mostanában ez a lista egy már-már elfelejtett személy, Grivasz tábornok nevével bővült. Ezt a ciprusi születésű, de görög állampolgárságú katonát, aki a királyi hadsereg tiszteletbeli tá­bornoka, a görög vezérkar még akkoriban küldte Ciprusra, ami­kor a szigetországot török invá­zió fenyegette. Kilencezer görög­­országi önkéntes csatlakozott az ugyancsak kilencezer főt számlá­ló ciprusi görög haderőhöz, s a kettőből megalakult a Ciprusi Nemzeti Gárda, amelynek az élé­re Makariosz kormánya Prokosz, volt görög tábornokot nevezte ki. Athén azonban ragaszkodott ah­­­hoz, hogy a jobboldali beállított­­­­ságú Grivasz tábornok „rendkí­vüli felhatalmazással” ugyancsak Cipruson tartózkodjék, és ha fegyveres összeütközésre kerül a sor, akkor ő vezesse a Nemzeti Gárdát. Bár annak idején ezt nem publikálták, de az események­ből azóta nyilvánvaló lett, hogy az athéni vezérkar attól tet­te jo­gerővé, milyen segítséget ad a ciprusi görögöknek: elfo­gadják-e Grivaszt vagy nem? Grivasz státusa tehát vitás kérdés volt már a „királyi puccs” előtti hónapokban is, de Maka­riosz bízott abban, hogy Pa­pandreu kormánya tiszteletben tartja a ciprusiak célkitűzéseit, amelyek akkor nem álltak éles ellentétben a görögországi politi­kával. Mindenki az E­nozisz, vagyis Görögország és Ciprus egyesülése hívének vallotta ma­gát, bár az ügy főszereplői más és más módon képzelték ezt meg­valósítani. Ismeretes, hogy Ma­kariosz és kormánya a pozitív semlegesség felé hajlik, s küzd az ellen, hogy Ciprus NATO-bá­­zissá váljék. A Papandreu-féle Görögországban pedig komoly de­mokratikus átalakulás kezdődött meg. Az Enozisz — az akkori kö­rülmények között — kevesebb kockázatot jelentett volna Cip­rusnak, Görögországban pedig bi­zonyára a nemzeti függetlenség, a társadalmi haladás híveit erősí­tette volna. A királyi puccs azonban új helyzetet teremtett, s nem sok idő kellett ahhoz, hogy csillapod­jék a ciprusi görögöknek az Eno­zisz iránti vágya. Ekkor lépett a színpad előterébe Grivasz tábor­nok. Tavaly november első nap­jaiban, amikor a töröklakta Fa­­maguszta ciprusi városban lövöl­dözés tört ki a török és a görög járőrök között, Grivasz — a cip­rusi kormány megkérdezése nél­kül —­ mozgósította a Nemzeti Gárdát, körülvette Famagusztát, és kihirdette az ostromállapotot. Egyes megfigyelők szerint Gri­vasz masa teremtette meg a „rendkívüli helyzetet”, amely­ben a parancsnoklás joga őt il­leti. „Ciprusi" kormányválság Athénban Érthető riadalom tört ki a cip­rusi kormányban, hiszen ha a famagusztai helyzet tovább éle­ződik, ismét napirendre kerül a török invázió veszélye. A cip­rusi lapok arról cikkeztek, hogy Grivasz máris árnyékkormányt hozott létre Makarioszékkal szemben, s arra készül, hogy akár erőszakkal is végrehajtsa az Eno­­ziszt. Közben a jobboldali athéni sajtó Makariosz-ellenes kampány­ba kezdett, és a Sztefanopulosz­­kormány pedig elkövette azt az otrombaságot, hogy a cipru­si nemzeti ünnep alkalmából nem a törvényes államfőnek, Ma­kariosz érseknek, hanem Grivasz tiszteletbeli tábornoknak küldte az üdvözlő táviratot. •Ekkor diplomáciai csata kez­dődött, miniszterek röpködtek Nicosia és Athén között, majd Makariosz is Athénba utazott, Grivasz státusában azonban nem

Next