Népszabadság, 1966. december (24. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-01 / 283. szám

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT IX. KONGRESSZUSÁNAK TANÁCSKOZÁSAI A kedd délutáni ülés A kongresszus kedd délutáni ülésének első felszólalója Leonyid Iljics Brezsnyev elvtárs, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára volt. (Beszédét tegnapi számunk­ban közöltük.) Nagy tapssal fo­gadott felszólalása után, a dél­utáni vita első részvevője dr. Rapcsák András, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem rektora volt,­rendezések is többségükben a szo­cialista országokból, elsősorban a Szovjetunióból érkeztek. A kongresszus küldötteinél le­vő határozati javaslatban olvas­ható, hogy a népgazdaság felada­ta: 1970-ben energiafelhasználá­sunkban jelentős mértékben kell növelni a kőolaj és a földgáz ará­nyát. Terveink előírják azt is, hogy a hárommillió tonnás fel­dolgozókombinátot évi hatmillió tonnára bővítsük. Ez azt jelenti, hogy mintegy nyolcmilliárd fo­rint költséggel 26 korszerű ter­melőberendezést hozunk létre, egyidejűleg új profilokat alakí­tunk ki, amelyek a vegyiparnak, a műanyagiparnak alapanyagot állítanak elő. A létesítmény több mint 3000 dolgozónak ad munka­­lehetőséget. A következő felszólaló Lois Si­mon, a budapesti VII/1. körzeti pártszervezet titkára volt. i­r. d­apzsák á­nd­ás, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem rektora Az egyetemi nevelőmunka fő célja: kommunista szakemberek képzése A felszólaló bevezetőben meg­állapította, hogy a VIII. párt­­kongresszus határozata a szárma­zási kategorizálás eltörléséről a debreceni egyetemen is helyesnek bizonyult. A fizikai dolgozók gyermekeinek arányszáma a ha­tározat végrehajtása után is jó­val meghaladta a 40 százalékot. Az utóbbi időben azonban arány­számuk néhány területen vissza­esett.­­ A felvételi rendszer idei fi­nomítása javított a helyzeten, mert a felvételi bizottságok most már nemcsak a tételes tudást vizsgálták, hanem figyelembe vették a rátermettséget és a ma­gatartást is — mondotta Rapcsák elvtárs —, majd hangsúlyozta, hogy az egyetemi oktatók igazi munkája tulajdonképpen a felvé­tel után kezdődik. Lehetővé kell tenniük, hogy a hátrányos hely­zetben levő hallgatók pótolják el­maradásukat. Az oktatóknak ezért fejleszteniük kell oktatási és ne­velési módszereiket. A felszólaló beszélt a hallgatók túlterhelésé­ről, s ezzel kapcsolatban hangsú­lyozta: ennek csökkentése eler­­­gedhetetlenül szükséges ahhoz is, hogy minél szélesebb körben fej­lesszük ki a hallgatók önálló mun­káját. Ezután az egyetemi nevelő­munka problémáival foglalkozott. — Határozott meggyőződésünk, hogy mindenki, aki az ifjúsággal foglalkozik, nevel. Nekünk úgy kell nevelnünk hallgatóinkat, hogy az egyetemet elvégezvén, kommunista szakemberekké vál­janak — mondotta. — Ezért ar­ra van szükség, hogy egyetemi, főiskolai tanulmányaik alatt ál­landóan olyan hatások érjék a fiatalokat, amelyek alkalmasak e cél elérésére. Elmondotta, hogy a nyári és őszi társadalmi munkákban a hallgatók kiemelkedő eredménye­ket értek el. A­zért a vietna­miaknak akcióban a debreceni fiataloknak majdnem egynegyede vett részt. Az egyetemi hallgatók nevelésében elért eredmények­ben jelentős részük van az egyetemi KISZ-szervezeteknek és az egye­temi kommunistáknak, a párt­­szervezeteknek. Rapcsák András elvtárs ezután a tudományos kutatómunka prob­lémáiról beszélt. — Egyetemi oktatóink csak úgy tudnak korszerű oktató-, nevelő­munkát végezni — mondotta —, ha aktívan bekapcsolódnak a tu­dományos eredmények tovább­fejlesztésébe. A felszólaló ismer­tette azokat a kezdeményezése­ket, amelyekkel a debreceni egyetemen biztosítani kívánják az oktatók aktív bekapcsolódását a tudományos kutatómunkába. Ezután dr. Simon Pál, a száz­halombattai Dunai Kőolajipari Vállalat igazgatója emelkedett szólásra. ­­r. Simon Pál, a Dunai Kőolajipari Vállalat igazgatója Százhalombatta felépítésében nagy szerepe van a KGST-nek Simon elvtárs felszólalásában tájékoztatást adott arról a hatal­mas munkáról, amely immár öt éve folyik Százhalombattán. Ebn­nek kapcsán elmondta, hogy a VIII. kongresszus idején vállala­tuk 114 dolgozója Budapest né­hány üzlet- és pincehelyiségében dolgozott, s a nagy kombinát te­rületén, a fővárostól 30 kilométer­re még csak az első kapavágáso­kat tették az építők és a szere­lők. Mit a IX. kongresszus nap­jaiban, több mint ezer ember dol­gozik Százhalombattán, s olyan berendezéseket üzemeltetnek, amelyek először épültek hazánk­ban a legkorszerűbb technológiai elvek szerint. A kétmilliárd fo­rintos beruházásból elkészült az első termelőberendezés, az évi egymillió tonna kőolajat feldolgo­zó atmoszferikus és vákuumbe­rendezés, amely tavaly május óta dolgozik minden zavar nélkül, s az eddigi termelési értéke már meghaladja a másfél milliárd fo­rintot.­­ Az ezen a berendezésen dol­gozó fiatalok kongresszusi fel­ajánlásként vállalták a kapacitás 20 százalékos növelését, s ezt már teljesítették is. Egyidejűleg azt is vállalták, hogy terven felül 80 000 tonna kőolajat dolgoznak fel. A felszólaló elmondta, hogy a kétmilliárd forintból elkészült a kombinát második termelőberen­dezése is, egy 250 000 tonnás ka­pacitású propános bitumenmente­sítő üzem, s most indítják majd meg a harmadik termelőegységet. Simon elvtárs rámutatott, hogy ennek a hatalmas kombinátnak a felépítését a szocialista országok közötti együttműködés, a KGST tette lehetővé, mert nemcsak a nyersanyagot kapjuk a Barátság kőolaj-távvezetéken át a Szovjet­unióból, hanem a különböző be- 1Lois Simon, körzeti párttitkár, Budapest A lakosság bizalommal fordul hozzánk . A budapesti VII/1. alapszer­vezet 199 tagjának forró üdvöz­letét tolmácsolom. Igaz, hogy nyugdíjas vasmunkás vagyok, de úgy érzem, aktív pártmunkás. Alapszervezetünk tagsága idős elvtársakból tevődik össze, 60 százalékuk 70 éven felüli. A párt­hoz való hűségük, aktivitásuk, tettrekészségük azonban töretlen. Ilyenek, hogy csak néhányat em­lítsek, a 94 éves Solymosi elvtárs, a 80 éves Gruber Mór, a Tanács­­köztársaság pénzügyi biztosa, vagy az örökmozgó Sili Mariska és a szintén idős Bibék elvtárs, akik hajlott koruk ellenére fárad­hatatlanok a pártfel­adatok végre­hajtásában — mondotta felszóla­lása bevezető részében, majd is­mertette, milyen fontos feladato­kat old meg körzeti pártszerve­zetük. Területük 20 tanácstagi körzetre oszlik, s pontosan 143 há­zat, 16 000 lakost ölel fel. Gond­jaikkal, panaszaikkal valameny­­nyien nagy bizalommal fordulnak a VII/1-es körzeti pártszervezet­hez, amelynek tagjai minden igaz­ságos ügyben segítenek is nekik. Ezután elmondotta, hogy a kör­zeti pártszervezet egyik legfonto­sabb munkája a lakosság tudatá­nak formálása, a politikai nevelő­­munka. Ezt nehezíti sok olyan hiányosság, amin segíteni le­hetne. Példaként említette, hogy a Dózsa György út 70. számú ház felújítása után jöttek rá, hogy egy további emelet még födémcserére szorul, s emiatt egy évvel meg­hosszabbodott az épület, lakóinak kálváriája. A lakosságot sokszor bosszúság éri az üzletekben és a piacokon. Gyakran tapasztalnak súlycsonkítást a hentesáruknál, vagy előfordul, hogy olcsóbb mi­nőségű húst magasabb áron pró­bál eladni a hentes.­­ Sok bosszúságot okoznak, különösen a kispénzű embereknek a 20, 30 és 40 filléres nagyvonalú felkerekítések is — mondotta. A következőkben a közétkezte­tés hibáit bírálta. Elmondta, hogy az egy évvel ezelőtt még kifogás­talan közétkeztetés az utóbbi idő­ben minőségileg és mennyiségileg is erősen leromlott. Mivel a köz­­étkeztetés és a menürendszer egy­re nagyobb tért hódít, és elsősor­ban kis jövedelmű embereket, köztük nagy számban nyugdíja­sokat érint, ezért kérte, hogy a helyzeteit kellő súllyal vizsgálják felül és a bajokat orvosolják.­­ A nyugdíjba kerülő pártta­gok politikai tevékenységének színhelye a lakóterület. Előbb­­utóbb mindnyájan itt kötünk ki — mondatta Lois elvtárs derült­ség közepette. — A tapasztalat ,azt mutatta, hogy az üzemek és a hivatalok pártszervezetei nem fordítanak kellő gondot a mun­kából távozó elvtársak politikai eligazítására. Javaslom, adják ne­kik útravalóul azt a megbízást, hogy amikor a termelőmunká­ból kiválnak és több idejük ma­rad a párt szolgálatára, akkor ak­tívan vegyenek részt új alapszer­vezetük, a területi pártszervezet életében, munkájában. A területi alapszervezetek kommunista kol­lektívái szeretettel, új családtag­ként várják a munkából leszerelő „fiatal” körzeti párttagokat. Ezután Csikós Istvánné, a Ka­zincbarcikai Városi Tanács vb-el­nöke szólalt fel. Csikós Iszttírnő, a Kazincbarcikai Városi Tanács vb-elnöke A jó tömegkapcsolat meghozza gyümölcsét Felszólalása elején a kazinc­barcikai építők és a termelőüze­mek sikereiről, valamint a har­madik ötéves tervnek a városra vonatkozó beruházásairól be­szélt. Elmondotta, hogy a kazinc­barcikai nehézipari üzemekben hiány van férfimunkaerőben, de a nők foglalkoztatottsága nem tel­jes. E gondokon többek között úgy kívántak segíteni, hogy a jö­vő évben bedolgozói rendszerrel kézműipari vállalatot szerveznek Kazincbarcikán. Elmondotta, hogy a VIII. kong­resszus óta eltelt időben a lakos­ság körében végzett munka ered­ményeképpen Kazincbarcikán is tovább szélesedett a szocialista demokrácia. A tanácstagok akti­vitása fokozódott Fontos felada­tuknak tekintik, hogy a lakosság minél nagyobb tömegeit vonják be az államhatalmi, államigazga­tási tevékenység gyakorlásába. Kazincbarcikán csaknem 1200 párttag segíti és ellenőrzi a ta­nácsi szervek munkáját Ebben az esztendőben 920 olyan javas­latot kaptak a város lakosságától, amit hasznosítani tudnak. A vá­rosfejlesztés távlati tervét is mintegy háromezren vitatták meg. A városban 3200 részvevő­vel 87 lakóbizottság dolgozik. Mindez mutatja a lakosság foko­zódó érdeklődését a város köz­ügyei iránt. Ezt mutatja az is, hogy az egy lakosra jutó társadalmi munka értéke négy esztendő alatt 5,70 forintról 100 forintra emelkedett. A társadalmi munkában élenjár­tak a munkásosztály legöntuda­­tosabbjai, a szocialista brigádok, a KISZ-fiatalok és a tanácstagok. Ez is bizonyítja, hogy a jó tö­megkapcsolat minden vonatko­zásban meghozza a maga gyü­mölcsét. Ugyanakkor példázza az üzemek és a város jó kapcsolatát is. A tanácsi tevékenységben is az volna a helyes — hangsúlyozta —, ha a helyi kérdésekben ott döntenének, ahol erre leginkább illetékesek, ahol elsődlegesen fe­lelősek a lakosság igényeinek ki­elégítéséért. A lakosság ugyanis elsősorban nem a felettes szerve­ket, hanem a megválasztott ta­nácstagokat és a tanács végrehaj­tó bizottságát teszi felelőssé. Csikós Istvánné hangsúlyozta, hogy az állami és tanácsappará­tusban dolgozó kommunisták el­sősorban pártmunkások, hiszen a párt nevelte és állította őket posztjukra. Elmondotta, hogy a város dolgozói 50 millió forint értékű munkát ajánlottak fel a párt IX. kongresszusának tiszte­letére, és bejelentette, hogy vál­lalásukat már teljesítették. Ezután Raszler Mihály elvtárs, a Kapuvári Járási Pártbizottság első titkára következett felszóla­lásra. Itasator­­iihális, a Kapuvári Járási Pártbizottság első titkára Erős pártszervezet nélkül nincs szocialista falu Bevezetőben arról beszélt, hogy a Győr megyei falvak kommunis­tái is megértették és magukévá tették a VIII. kongresszus azon útmutatását, hogy szocialista f­­­lu nem képzelhető el erős párt­­szervezet nélkül. A megye me­zőgazdaságának a legutóbbi négy esztendőben elért fejlődése ala­posan rácáfolt a kétkedőkre, azokra, akik hajlamosak lebe­csülni eredményeinket, akik so­kallják a mezőgazdaságnak adott milliárdokat. A segítség realizá­lódott — mondotta —, s a me­gyében nagymértékben növeke­dett a szövetkezetek közös va­gyona. A javuló gazdálkodást bi­zonyítja, hogy a második ötéves terv időszakában 30 százalékkal több kenyérgabonát vásároltak fel a megyében, mint az előző öt év­ben. Kétszeresére növekedett a vágósertés-, a tojás- és három­szorosára a baromfi felvásárlás. A felszólaló a falusi pártszer­vezetek munkájáról megállapí­totta: most mindenekelőtt az a feladatuk, hogy a pártmunka esz­közeivel és módszereivel népel­(Folytatás a 3. oldalon.)-

Next