Népszabadság, 1967. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-01 / 1. szám
2 NÉPSZABADSÁG 1967. január 1. vasárnap tjs essiemnia küszöbeit (Folytatás az 1. oldalról.) De a beleszólás a társadalom ügyeibe, politikánk alakításába már ma is intézményes része közéletünknek, biztosítja, hogy az emberek széles köre nap nap után befolyást gyakoroljon az ügyek eldöntésére és végrehajtására. Hogy ezen az úton tovább lehet és tovább is kell lépni, igazolják az utóbbi években lezajlott viták is, amelyekben dolgozó népünk nagy érettségről és felelősségérzetről tett bizonyságot. Ez biztató a jövőre nézve is. Ezt az érettséget, felelősségérzetet növelni, általánossá tenni változatlan feladatunk, amelynek megoldására minden bizonnyal kiváló alkalmat jelentenek majd az év első felében sorra kerülő országgyűlési képviselő- és tanácstagi választások. Természetesen minden más lehetőséget is meg kell ragadni, hogy a gazdasági élet funkcióin, a pártélet gyakorlatán, a szakszervezetek és az államszervezet munkáján oly módon változtassunk, hogy nőjön a kis és nagy közösségek döntési joga és lehetősége saját életük még önállóbb, még eredményesebb alakítására. Ezt a demokráciát csak a szocialista társadalom valósíthatja meg, enélkül nincs igazi népuralom. Nagy erőfeszítéseket tettünk és teszünk a szocialista nemzeti egység kibontakoztatásáért és megszilárdításáért. Ez az egység néha lassabban alakul talán, mint szeretnénk, de a legfontosabb, hogy erősödik, mégpedig a szocializmus jegyében. Elvi engedményeket itt sem tehetünk, hisz azzal csak kárt okoznánk ügyünknek s nem közelebb, hanem távolabb kerülnénk céljainktól. Meggyőződésünk, hogy népünk azért is tiszteli a Magyar Szocialista Munkáspártot, azért bízik vezetésében és támogatja munkáját, mert mindig elvi politikát folytatott. Ellene voltunk és ellene vagyunk mindenféle álradikalizmusnak, védjük elméletünk tisztaságát. A jövőben is szigorúan ragaszkodunk cselekvésünk eszmei vezérfonalához, a marxizmus -leninizmushoz, amely az egyetlen célravezető utat jelöli meg: továbbra is a türelmes és következetes eszmei harcot választjuk, a szívós és rendíthetetlen küzdelmet a helytelen nézetekkel, akár nemzeti, akár osztályvonatkozásokban jelentkezzenek, híven azokhoz a sok áldozattal szerzett tapasztalatokhoz, amelyek szerint— a vélt érdekekkel szemben — a tartós eredmények alapja: a nép igazi érdekeinek képviselete, a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus. Ezernyi könyv íródott, megszámlálhatatlan szó hangzott el a felszabadulást megelőző időben a magyar nemzetről, a magyar népről és nemzeti érdekeinkről. De tudjuk: a nemzet függetlensége és önállósága akkor mindenekelőtt az uralkodó osztályok függetlenségét és önállóságát jelentette, a népnek végül mindig csak szolgaság és elnyomás jutott. Azt is mindenki tudja, hogy a volt magyar uralkodó osztályok mit hagytak ránk örökül. Büszkék lehetünk arra, hogy e súlyos örökség terheivel birkózva, a munkásosztály társadalma két évtized alatt a haladás élvonalába emelte a népet, a nemzetet, hazánk valóban független, szuverén országgá vált, és azon országok sorába lépett, amelyek a két rendszer társadalmi versenyében a jövő világát, az emberiség holnapját képviselik. Két évtized alatt gyökeresen megjavultak hazánkban az életviszonyok, magas színvonalú egészségügyet, közoktatást teremtettünk. Népünk — minden gondunk ellenére is — a jólétnek és a kultúrának olyan magas fokát érte el, mint történelme során még soha. Társadalmi rendszerünk az igazságosság, a szellemi tartalom, az emberiesség tekintetében messze meghaladja a tőkés Nyugat legfejlettebb országait. Történelmi igazságot szolgáltattunk az elnyomott millióknak, létrehoztuk a szocialista tulajdont, megszüntettük a kizsákmányolást. Mindezt alig 20 esztendő alatt, harcolva külső és belső ellenségeinkkel, keresve az új utakat, leküzdve saját tévedéseinket. Erre a történelmi tettre méltán vagyunk büszkék, de azt se feledjük, hogy mindezt egymagunkban, az első szocialista állam, a Szovjetunió léte, mind átfogóbb segítsége, mind hatalmasabb ereje nélkül nem érhettük volna el. A Szovjetunió szabadította fel hazánkat, és leghűbb barátjaként, népünk mellett állt az eltelt két évtizedben mindvégig, akkor is, amikor nehéz helyzetben voltunk. Az igaz barátság, a testvéri szövetség, amely a hatalmas szovjet államot és a magyar nemzetet szoros szálakkal egybefűzi, csak a szocializmus jegyében foganhatott és nőhetett nagyra. Szilárd és megbonthatatlan alapja, hogy közösek eszméink, azonosak érdekeink és céljaink. Az összetartozás, a sorsközösség és az internacionalizmus szellemében köszöntjük a Szovjetunió népét és kommunista pártját fél évszázados győzelmének évében. Népünkben mély visszhangra találtak azok az elismerő és meleg baráti szavak, amelyekkel Brezsnyev elvtárs pártunk legutóbbi kongresszusán a magyar nép forradalmi harcait, munkájának eredményeit méltatta. Hálásak vagyunk a népünk iránt megnyilvánuló baráti érzésekért, a támogatásért. Ez nyilatkozik meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére már most bontakozó szocialista munkaversenyben is. Az új év első napján elvtársi együttérzéssel és megbecsüléssel köszöntjük Vietnam harcoló népét. Szolidaritásunkról, támogatásunkról biztosítjuk Észak- és Dél-Vietnam hősies védőit, akik nap mint nap az önfeláldozás és a hazaszeretet csodálatos példáját tanúsítják. Mint eddig, ezután is mindent megteszünk azért, hogy az amerikai imperialistákkal szemben folytatott igazságos önvédelmi harcok mielőbb győzedelmeskedjék. Más testvéri országokkal és pártokkal egyetemben, változatlanul arra törekszünk, hogy létrejöjjön a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom akcióegysége Vietnam hatékonyabb megsegítésére. Valljuk, hogy a béke egy és oszthatatlan, tehát a háború tüzének megfékezése a föld bármely pontján az egész emberiség érdeke és követelése. Az új esztendő küszöbén külön is köszöntjük a főváros dolgozóit. A múlt évben jó munkát végeztek, szebb városunk, új létesítményekkel gazdagodtunk. Az ipar, a tudomány, a kultúra új eredményeivel gyarapították az országot. Javultak a munka- és életviszonyok. Azt kérjük a főváros dolgozó népétől, hogy az új esztendőben is járjon az élen, továbbra is mutasson példát szeretett hazáink felvirágoztatásában. Több lakás kell a városok dolgozóinak, több gép kell a falunak, több ipari termék kell az egész országnak, több és jobb kulturális termék kell a nemzetnek. És főleg korszerűbb, gazdaságosabb termelés. Csak rajtunk múlik, hogy 1967. évi terveinket minden vonatkozásban, mennyiségileg és minőségileg egyaránt teljesítsük, sőt, sok tekintetűben túl is teljesítsük. Ebben mutassunk példát. Ez velünk, budapestiekkel szemben az ország jogos igénye, hisz iparunk majdnem fele, tudományos és kulturális erőink nagy része párttagságunk harmada, a munkásosztály csaknem fele Budapesten tömörül. Bizakodással tekinthetünk tehát előre, és bátran láthatunk feladataink megoldásához. A célok, amelyeket a pártkongresszus népünk, szocialista hazánk javát szolgáló határozatokba foglalt, lelkesítőek. Érdemes értük minden eddiginél nagyobb odaadással, felelősséggel dolgozni. Az új esztendő küszöbén e gondolatok jegyében kívánunk minden, hazáját, népét szerető dolgozónak jó egészséget, sok sikert és boldogságot. VIETNAMI TUDÓSÍTÓNK CIKKE Pacifikálás amerikai módra 2. VÖRÖS GYŰRŰ SAIGON KÖRÜL A legutóbbi hetek krónikája félreérthetetlenül bizonyítja, hogy e hitleri módszerekkel az amerikaiak — akárcsak korábban, úgy ezúttal is — éppen ellenkező hatást értek el. A falvak lakossága az amerikai terror hatására nem a partizánok támogatásával hagyott fel, hanem fokozódó gyűlölettel fordul szembe az amerikaikkal. Azok a dél-vietnami parasztok, akik eddig csak passzív rokonszenvvel vagy legfeljebb élelemmel segítették a szabadságharcosokat, most maguk is fegyvert ragadnak. A Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front erői sok esetben már nemcsak sikeresen megvédik a velük rokonszenvező — és így „pacifikálandó” — falvak népiét az elhurcolástól, hanem azokat fel is fegyverzik és önvédelemre készítik fel. Az amerikaiaknak nemhogy nem sikerül a szabadságharcosokat visszavetni, összefüggő, hézagmentes arcvonalat létrehozni velük szemben, és megfosztani őket a falvak támogatásától, hanem ellenkezőleg: a szabadságharcosoknak sikerült úgynevezett „harcoló falvak” egész láncolatát kialakítani, amelyek szembeszállnak a pacifikálásra felvonuló ellenséggel. A saigoni díszszemlétől a Thay Ninh-i dzsungelig A legfrissebb pacifikálás! program kudarcát még ennél is plasztikusabban mutatják a szabadságharcosok sikeres, jól szervezett és igen hatásos akciói a legutóbbi hetekben. A pacifikálási program egyik legfontosabb részfeladata lett volna megtörni a Saigon körüli „vörös gyűrűt”, s visszavetni a DNFF erőit legalább annyira, hogy a dél-vietnami fővárosban ne kelljen tartani váratlan rajtaütéseiktől. A szabadságharcosok azonban november óta éppen itt a legaktívabbak. Sokáig emlékezetes marad például, hogy november elsején, a délvietnami rezsim nemzeti ünnepén a Saigon főterén díszszemlére felsorakozott dél-vietnami kormánycsapatokra, valamint a szintén díszelgő amerikai, dél-koreai és ausztráliai alakulatokra a szabadságharcosok két igen heves tüzérségi tüzcsepást zúdítottak. A veszteségeknél sokkal nagyobb volt az a súlyos erkölcsi hatás, hogy mindez Ey miniszterelnök és a dísztribünön helyet foglaló előkelőségek szeme láttára történt. Annál kellemetlenebből érintette őket e váratlan támadás, mivel az ünnepet megelőző két héten — éppen, hogy elkerüljék az esetleges rendzavarást — a fő-, város környékén igen nagy apparátussal „pacifikáltak”. Iloa Lung városkában például október 30-án az e célra kirendelt 1200 ausztráliai tengerészgyalogos, valamint a Ky-kormány csendőrei a falu 6000 lakosából ezret őrizetbe vettek. Hasonlóan látványos akció volt a hang Binh-i amerikai központi lőszerraktár ellen november folyamán két ízben is végrehajtott igen sikeres tüzérségi támadás. E támadások következtében több mint negyedmillió ágyúlövedék, repülőbomba és rakéta, valamint több teherautó és páncélkocsi elpusztult. Az égő raktárak tüze egy teljes éjszakán át bevilágította az egész környéket. Egyedül november folyamán több tucat olyan jelentősebb rajtaütést hajtottak végre a szabadságharcosok, amelyek arra mutatnak, hogy sok helyen ismét magukhoz ragadták a kezdeményezést. A sok közül is érdemes példaként kiemelni a Saigontól nyugatra elterülő Tay Ninh megyében lefolyt ütközetet. Ez a megye is a legelső „pacifikálandók” között szerepel. A megye megtisztítását a partizánoktól a 196. különleges amerikai dandárra bízták, és e feladat végrehajtására még a 25. amerikai lövészhadosztály csapataival is megerősítették. A 196. amerikai dandárt a Massachusetts állambeli Fort Devens-i táborban nyolc hónapon át képezték ki kifejezetten e feladat végrehajtására. A kiképzés fő célja az volt, hogy az amerikai partizánvadászokat a közelharcra és a kézitusára készítsék fel. A dél-vietnami szabadságharcosok ugyanis a nyár folyamán a „ragadd meg az ellenséget a derékszíjánál” módszert követték. Ennek lényege: a rohamozó amerikaiakat annyira közel engedték magukhoz, hogy a repülők és a nehézfegyverek — nehogy saját katonáikban tegyenek kárt — kénytelenek voltak abbahagyni a tüzelést. .A közelharcban aztán a partizánok mindig felülkerekedtek a nagy tűztámogatás nélkül egyszeriben elgyengült amerikaiakon. A 196. partizán vadász dandár válogatottlegénységét ezért úgy képezték ki, hogy sikeresen vegye fel a küzdelmet e harcmodor ellen is. Olyan különleges felszereléssel, járművekkel és kézifegyverzettel látták el, hogy a dzsungelben is gyors legyen, s a közelharcban is nagyobb tűzerőt képviseljen, mint a szabadságharcosok. A vietnami háború eddigi legnagyobb ütközete Egy dologra azonban nem számított az amerikai hadvezetőség. Ahogyan a 196. dandárt Fort Devonsben a partizánok harcmodorához való alkalmazkodásra készítették fel, ugyanígy a partizánok is új taktikával készültek a különleges dandár ellen. S november elején, amikor a 25. lövészhadosztály, valamint a 173. ejtőernyősdandár részeivel, továbbá jelentős légierővel és 100 ágyúval megerősített 196. dandár az „Operation Attleboro” fedőnevű pacifikálási hadművelet végrehajtására támadásba lendült, hogy majd közelharcban megküzdjön a partizánokkal, azok most kivételesen nem várták be őket, hanem már jó messziről rendkívül heves és pontos tüzérségi tűzzel fogadták. A legsúlyosabb tűzcsapás a dandárparancsnokságot érte, itt rövid idő alatt 300 ember és 20 ágyú vált harcképtelenné. A következő napokban a dél-vietnami háború eddigi legnagyobb csatája fejlődött ki a dandár és a szabadságharcosok között. Az amerikaiak óriási erőfeszítéseket tettek. páncérosalegységeket és harckocsikat is bevetettek, a légierő pedig B-52-es óriás bombázókkal 20 alkalommal bombázta a szabadságharcosok feltételezett állásait. De ez sem segített. Az amerikaiak néhány nap alatt teljes három zászlóaljat vesztettek, a dandár annyira szétzilálódott, hogy maradványait vissza kellett vonni kiindulási állásaiba. A dandár parancsnokát, Edivard H. de Saussure tábornokot leváltották. Ezt az ütközetet is, akár a szabadságharcosok minden megmozdulását az utóbbi időben, a DNFF valamennyi fegyveres erőinek, a partizánoknak, továbbá a felszabadított, területek helyi fegyveres alakulatainak, valamint a reguláris katonai csapatoknak kitűnően egybehangolt együttműködése jellemezte. Igen nagy szerepet játszott a helyi lakosság is, amely minden lehető módon segítette a szabadságharcosokat, és pontosan tájékoztatta az ellenséges csapatok minden megmozdulásáról, megteremtve így a le- Az Elnöki Tanács határozatai (Folytatás az 1. oldalról.) nek és tanácstagoknak a mandátumot (megbízólevelet) március 22-én kell átadni. Január 2-án megkezdődik a választók összeírása A kormányrendelet kimondja, hogy a választásra jogosult állampolgárokról új névjegyzéket kell összeállítani. Ebbe fel kell venni minden nagykorú magyar állampolgárt, tehát azokat, akik 1949. március 20-a előtt születtek, továbbá azokat, akik házasságkötésük folytán váltak nagykorúvá. Nem lehet a választók névjegyzékébe felvenni azt, aki a közügyektől, illetőleg a választójog gyakorlásától eltiltó ítélet hatálya alatt áll, aki szabadságvesztés büntetését tölti vagy előzetes letartóztatásban van, aki rendőri felügyelet alatt van, végül azt, aki elmebeteg, tekintet nélkül arra, hogy gondnokság alatt áll-e vagy sem. A választók névjegyzékének összeállítása céljából a kijelölt összeíróbiztosok január 3-a és 7-e között összeírólapokat osztanak ki. A választójogosult személyek ezeket a lapokat január 11-ig kötelesek kitölteni. Ha valaki testi fogyatékosságamiatt vagy más okból (kórházi ápolás, üdülés stb.) az összeírólapot nem töltheti ki, helyette hozzátartozója, szomszédja vagy az összeíróbiztos is kitöltheti. A választók ideiglenes névjegyzékét legkésőbb február 4-ig kell összeállítani, s február 6-tól 11-ig a tanács végrehajtó bizottságának hivatali helyiségében közszemlére kell tenni. Városok belterületén a névjegyzék megfelelő részét a házakban is kifüggesztik. Az ideiglenes névjegyzékből törvényellenesen történt kihagyás miatt a kihagyott személy, a névjegyzékbe törvényellenesen történt felvétel miatt bárki kifogással élhet. A kifogást az ideiglenes névjegyzék közszemlére tételétől számított 8 napon belül a tanács végrehajtó bizottságánál kell írásban vagy szóban bejelenteni. Ha a végrehajtó bizottság azt állapítja meg, hogy a választónak a névjegyzékből történő kihagyása törvényellenes volt, a kihagyott személy adatait pótnévjegyzékbe kell felvenni. Az általa alaptalannak tartott kifogásokat a végrehajtó bizottság elbírálás céljából átteszi a járásbírósághoz, amely népi ülnökök közreműködésével — szükség esetén az érdekeltek meghallgatása után —■ végérvényesen határoz. A választóik ideiglenes névjegyzéke, valamint a pótnévjegyzék és a járásbíróságnak a kifogások elbírálására vonatkozó határozatai alapján a tanács végrehajtó bizottsága legkésőbb március 2-ig állítja össze a választók végleges névjegyzékét. Ezt 1967. március 3-a és 7-e között kell közszemlére tenni. Ha a választójogosult személy a névjegyzék összeállítását követően megváltoztatja állandó lakóhelyét, az új lakóhelye szerint illetékes tanács végrehajtó bizottságától kérheti felvételét a választók névjegyzékébe. A kérelemhez csatolni kell a korábbi lakóhely szerint illetékes végrehajtó bizottság által kiadott igazolást arról, hogy a kérelmezőt a választók névjegyzékébe felvették. (MTI) Imabi Isztvaín fertfesti itt ti displomtímai hunt A Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek vezetői december 31-én, az újév alkalmából jókívánságaikat fejezték ki Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének. Az Elnöki Tanács fogadásán részt vett Gáspár Sándor és Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnökei, Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára és Gergely Miklós, a Külügyminisztérium protokollosztályának vezetője. A fogadás szívélyes légkörben zajlott le.