Népszabadság, 1967. március (25. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-01 / 51. szám
1967. március 1. szerda NÉPSZABADSÁG Az SZKP Központi Bizottsága ebédet adott Kádár János tiszteletére A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága február 23-án ebédet adott Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Erdélyi Károly, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, külügyminiszter-helyettes tiszteletére. Szovjet részről az ebéden jelen volt: L. I. Brezsnyev, A. N. Koszigin, A. N. Seljepin, M. A. Szuszlov, G. I. Voronov, V. V. Grisin, P. N. Gyemicsev, J. V. Andropov, A. A. Gromiko külügyminiszter, N. G. Jegoricsev, a moszkvai pártbizottság első titkára, F. J. Tyitov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete, a központi bizottsága tagjai, L. F. Iljicsov külügyminiszter-helyettes és A. F. Kudrjasov, a központi bizottság külügyi osztályának helyettes vezetője. A vendégek között volt Szipka József, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, moszkvai magyar nagykövet és a nagykövetség több diplomatája. A meleg, szívélyes légkörű ebéden L. I. Brezsnyev és Kádár János baráti pohárköszöntőt mondott. Moszkva új létesítményeivel ismerkedve Kádár János, Biszku Béla, Erdélyi Károly és Szipka József megtekintette az osztankinói televízióközpont épületét, a Rosszija Szállodát és más épületeket. A vendégeket N. G. Jegoricsev, a moszkvai pártbizottság első titkára és V. F. Promiszlov, a moszkvai városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke kísérte. A BVT elnökségének határozata Vietnamról és az európai biztonságról Mint arról lapunk tegnapi számában hírt adtunk, a Béke-világtanács elnökségének ülése határozatot hozott a vietnami kérdésről és nyilatkozatot hozott nyilvánosságra az európai biztonságról. Az alábbiakban kivonatosan ismertetjük a dokumentumokat. A világ békeszerető erői követelték a VDK bombázásának beszüntetését Az Egyesült Államok vietnami agressziója továbbra is a nemzetközi helyzet alapvető problémája. Az amerikai imperialisták Délen és Északon elszenvedett vereségeik ellenére továbbra is agresszív háborújuk fokozására és kiszélesítésére törekszenek. A közvélemény súlyos ítélete ellenére még nagyobb arányokban folytatják bűntetteik elkövetését. Az Egyesült Államok újabb fogásokhoz folyamodik, hogy leplezze agressziójának jellegét. A Béke-világtanács elnöksége, amely 1967. február 25-én és 27-én ülést tartott Prágában, felhívja a világ minden népét, hogy a legerélyesebben ítélje el azt a szörnyű, igazságtalan háborút, amelyet az Egyesült Államok folytat Vietnam mindkét övezetében. A Béke-világtanács elnöksége ismét kijelenti, hogy teljes mértékben támogatja a VDK négypontos és a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front ötpontos nyilatkozatát, amelyekben kifejezésre jut az 1954-es genfi egyezmények betűje és szelleme. A Béke-világtanács elnöksége értékeli a VDK kormányának szilárd és jóindulatú álláspontját, amely hangot kapott az utóbbinak abban a követelésében: feltétel nélkül szüntessék meg Észak-Vietnam bombázását, hogy lehetővé váljanak a tárgyalások a VDK és az Egyesült Államok között. Mindenkinek, aki békét és igazságosságot akar a világon, elő kell segítenie e feltétel megvalósítását. A vietnami béke helyreállítása az Egyesült Államoktól függ. Amíg az amerikai imperialisták folytatják agresszív háborújukat, a vietnami nép elidegeníthetetlen szent joga harcolni függetlenségéért és szabadságáért. A vietnami nép igazságos harcának leghatékonyabb és legerőteljesebb támogatása minden békére és igazságosságra törekvő nép égető feladata. Minden országban fel kell használni a cselekvés minden formáját a vietnami néppel való nemzetközi szolidaritási kampány mind átfogóbb arányú kibontakoztatására. A vietnami nép igazságos harca győzni fog. Támogatunk minden kezdeményezést, amely az európai biztonságot szolgálja Az atomsorompó-egyezmény aláírása és életbe lépése hasznos lenne az európai kontinens és az egész világ számára. Az ENSZ Genfben ülésező leszerelési bizottságának mielőbb meg kell kötnie ezt a szerződést. Ily módon megakadályozható az NSZK ama törekvésének megvalósulása, hogy atomfegyverhez jusson. Az egyik legsúlyosabb európai probléma az NSZK-nak az az igénye, hogy az egész német népet képviselje. Erről az igényről le kell mondania. Az, hogy az NSZK jelenlegi kormánya hangsúlyozza ezt az igényt, lehetetlenné teszi a békeerők számára, hogy úgy véljék: a nyugatnémet kormány az európai feszültség eme alapvető okát meg akarja szüntetni. Ha az NSZK kormánya valóban bizonyítani kívánja, hogy kész közreműködni az európai feszültség enyhítésében, úgy világosan ki kell nyilvánítania a második világháború után kialakult határok szilárdságát, különösképpen az Odera-Neisse-határt, s el kell ismernie a Német Demokratikus Köztársaságot. Az európai kollektív biztonsági rendszer létrehozása, a béke erőinek egyik alapvető célja. A Béke-világtanács támogatni fog minden olyan kezdeményezést, amely lehetővé teszi megfelelő körülmények megteremtését az európai biztonság számára. A különböző mozgalmak és szervezetek hasonló intézkedéseinek bővítése megfelelő körülményeket teremt ahhoz, hogy az európai közvélemény összes rétegeinek képviselői széles körű kongresszust tartsanak 1968-ban. A Béke-világtanács kinyilvánítja, hogy kész támogatni ezt az értekezletet. (MTI) Az Afrikai Egység Szervezete miniszteri tanácsának ülése Az etiópiai fővárosban folytatja munkáját az Afrikai Egység Szervezetének miniszteri tanácsa. A hétfői ülésen a miniszterek megvitatták és jóváhagyták az ülésszak napirendjét. Mint sajtóértekezleten közölték, olyan kérdések szerepelnek a napirenden, mint az 1967—68-as költségvetés, az egyes országok hozzájárulása a költségvetéshez, a dél-afrikai apartheidpolitika és a faji megkülönböztetés, a rhodesiai, délnyugat-afrikai és francia szomáli helyzet stb. Kedden plenáris üléssel kezdődött az ülésszak második napja. Diallo Telli, az AESZ főtitkára tartott beszámolót a szervezet tevékenységéről. (MTI) Czinege Lajos látogatása Szolnok megyében Czinege Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, honvédelmi miniszter, hétfőn és kedden Szolnok megyében tartózkodott. Látogatása első napján tanácskozott a megye és Szolnok város vezetőivel, majd megtekintette a Vosztok úti új lakótelepet, az épülő MÁV-kórházat és az épületelemgyárat. A Vörös Csillag Filmszínházban részt vett két Szolnokról készült rövidfilm bemutatóján. Ezután felkereste a Járműjavító Vállalatot, ahol tájékozódott az üzem életéről, munkájáról, este pedig a Szigligeti Színházban rendezett választási nagygyűlésen beszélt a város dolgozóihoz. Kedden Csáki Istvánnak, az MSZMP Központi Bizottsága tagjának, a megyei pártbizottság első titkárának, Nánási Lászlónak, az Elnöki Tanács tagjának, Fodor Mihálynak, a megyei tanács végrehajtó bizottsága elnökének és Oláh Jánosnak, a Hazafias Népfront megyei bizottsága titkárának társaságában Tiszafüredre utazott. Tiszafüreden a járás és a község vezetőivel tanácskozott, majd megtekintette a kiskörei vízlépcső előkészítő munkálatait. A VDK folyóinak elaknásítása egész járások életét fenyegeti Tudósítónk jelenti: Egész Észak-Vietnamban nagy megütközést és felháborodást keltett az amerikaiak újabb gaztette, amely szerint a 7. tengeri flotta légiereje megkezdte az ország folyóinak elaknásítását. Öt nap alatt ez a harmadik súlyos lépés a vietnami háború kiterjesztésére. Az első az volt, hogy a múlt hét második felében megkezdték és azóta is folytatják a VDK déli körzetei ágyúzását délvietnami tüzelőállásokból. A VDK lakott településeit és objektumait ágyútűzzel elárasztó amerikai tüzérség főleg 175 milliméteres nagy hatótávolságú ütegekből áll. Az eszkaláció második lépéseként vasárnap a 7. flotta egységeit is felvonultatták a Tonkini-öbölben a VDK felségvizeinek peremére és azóta a hajóágyúk is rendszeresen lövik Észak-Vietnam öt déli megyéjét. Hétfőn és kedden a hajóágyúk olyan célokat is lőttek, amelyek Hanoitól mindössze 80 kilométernyire vannak délre. A folyóknak repülőgépekről most megkezdett aknásítása a bombázásnál és az ágyúzásnál is súlyosabb veszélyt jelent. A folyókkal igen sűrűn behálózott Észak-Vietnamban a vízi utaknak rendkívüli nagy szerepük van a mindennapi életben. A falvak zömében a rizsföldeket nem is lehet másként megközelíteni, csak vagy gyalogösvényen, vagy a folyókon és csatornákon. Csónakokon és dzsunkákon szállítják ki a trágyát, és ezen az úton történik mindenféle termék betakarítása is. A folyami halászat a népélelmezés jelentős hányadát adja. Mint a déli országokban általában, a vizen termesztett növények elengedhetetlenek a mindennapi táplálkozáshoz. Vietnam sok vidékén az állatok takarmányát kizárólag vízinövények alkotják. Rizsföldek elárasztásához szükséges vizet is folyókból és az azokat összekötő csatornahálózatból nyerik és szivattyúzzák. Rámutatnak Hanoiban arra, hogy az amerikaiak ezzel ismét leleplezték békeszólamaik hazug voltát. Fábián Ferenc (Phenjani tudósítónktól.) Goldberg amerikai ENSZ-delegátus 24 órás szöuli villámlátogatása során kedden találkozott Pak Csen Hivel, a dél-koreai rezsim elnökével. Pak Csen Hi és Goldberg egyetértett, hogy a közös katonai hadműveleteket Vietnamban, beleértve Észak-Vietnam bombázását, folytatni kell Megállapodtak abban is, hogy az úgynevezett koreai kérdést közösen ismét elő fogják terjeszteni az ENSZ legközelebbi közgyűlésén. Goldberg Szöulban tanácskozott Csong N Gvonnal, a dél-koreai rezsim miniszterelnökével is, majd kedd délután továbbutazott Tajpejbe. Fogjon össze a társadalom, hogy a nagy létszámú korosztályok megtalálják helyüket a termelésben //Ali Pál választási gyűlése a Gödöllői Gépgyárban (Tudósítónktól.) A Hazafias Népfront megyei, városi bizottsága kedden választási nagygyűlést rendezett Gödöllőn, a gépgyár művelődési termében. A nagygyűlés elnökségében helyet foglalt Ilku Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, művelődésügyi miniszter, Cservenka Ferencné, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Pest megyei Pártbizottság első titkára, Varga Péter, a Pest megyei Tanács végrehajtó bizottságának elnöke, Csala László, a Hazafias Népfront Pest megyei bizottságának elnöke. Gödöllő üzemeinek és intézményeinek küldötteit, valamint a vendégeket Kocsis István, a gépgyár párttitkára üdvözölte, majd Ilku Pál emelkedett szólásra. Először a nemzetközi helyzet néhány kérdését, hazánk külpolitikáját elemezte, ezután belpolitikánkról szólt. — Akadnak, akik attól tartanak — mondotta —, hogy a termelésben a gazdaságosságra való törekvés, amely a gazdaságirányítás reformjának egyik alapelve, a kulturális életben ellentétbe kerülhet fontos céljainkkal. Magyarán szólva attól félnek, hogy a piac törvényeinek nagyobb érvényesülése a kulturális életben ideológiai céljainkkal kerül ellentétbe. Nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy alaptalanok az ilyen aggodalmaim, mert a kultúra, az oktatás, a dolgozók művelődésének ügye a gazdasági irányítás megváltoztatása után sem válik piaci árucikké. A jövőben is arra törekszünk, hogy a kulturális területeken a gazdasági szempontok és tényezők a kulturális politika alapvető céljait szolgálják. Annál is inkább így kell tennünk, mivel az utóbbi két évtized kulturális, művelődési eredményei is ezt a törekvést igazolják. Bízvást elmondhatjuk, hogy az utóbbi két évtizedben egész népünk képzettebbé, műveltebbé vált, hogy jelentősen növekedett társadalmunk műveltségi színvonala. Hallatlanul megnőtt a kultúrát, a művészeteket, az irodalmat kedvelők tábora. Olyan közönsége alakult ki a kultúrának, amelyért sok gazdag nyugati ország irigyel bennünket. Azt tapasztaljuk, hogy a művelődés, a kulturálódás lehetőségei mindinkább az életszínvonalhoz tartozó tényezővé válnak. Minderre joggal lehetünk büszkék akkor is, ha tudjuk, hogy sok hiba és tennivaló akad még, így például — folytatta — el kell érni, hogy még több olyan irodalmi, művészeti alkotás szülessen, amely a szocializmusért harcoló ember ellentmondásos, de a helyes irányba fejlődő gazdag egyéniségét, a valóság és az új formálódó egységét mutatja meg, és ezzel segíti az embereket a világ dolgai között való eligazodásban, erősítve a haladót, a szocialistát. Ugyancsak fontos tennivaló, hogy még jobban kiszélesítsük a népművelői tevékenység hatásterületét. Elsősorban a paraszti lakosság körében végzendő népművelési munkára gondolok itt, de beszélhetnék arról a több mint kétszázezer ipari munkásról is, aki vidékről, faluról utazik az üzembe, órákat töltve a vonaton. A továbbiakban Ilku elvtárs az oktatásügy, az ifjúság nevelésének eredményeiről, gondjairól és feladatairól beszélt. Idézte a IX. pártkongresszus határozatát, amely megállapította, hogy a tanulás, a művelődés valóságos népmozgalom lett hazánkban. A nevelés feladatairól szólva hangoztatta, hogy az ifjúsági szervezetek, a család, az iskola, az egész felnőtt társadalom felelős azért, hogy miként formálódik a fiatalok erkölcsi-politikai magatartása. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az ifjúság nevelésével kapcsolatos minden feladatunkat csakis az ifjúsággal együtt lehet megvalósítani. Az ifjúság is felelősséggel tartozik családjának és a társadalomnak, és önmagának is. Szólni szeretnék még egy időszerű gondunkról, nevezetesen: miképpen teremtjük meg és biztosítjuk a feltételeket ahhoz, hogy az ötvenes években született, nagy létszámú korosztályok lehetőleg zökkenőmentesen illeszkedjenek be a társadalomba, a munkába — mondotta. — Az 1966—70-es években mintegy 900 ezer fiatal lép ki az iskolákból és kér munkalehetőséget. E jelentős létszámnak több mint 50 százaléka szakképzetlen fiatal, kétharmad része 14—15 éves, s ugyancsak kétharmad része lány. E fiatalok számának mintegy 30 százaléka városban, 70 százaléka községekben él. A munkahelyek közötti válogatás lehetősége korántsem olyan mértékű, mint korábban, s egyes részterületeken nehézségek vannak és lesznek. Magától értetődik, hogy a szülők aggódnak gyermekük jövőjéért, ugyanakkor helyeslik azt a politikát, amely a termelés jobb megszervezésével, a termelékenység fokozásával, az áruk bőségével növeli a dolgozók életszínvonalát. Azoknak a 14—15 éves gyerekeknek, akik az általános iskolából kikerülve szakmát akarnak tanulni vagy tovább akarnak tanulni, nem mondhatjuk, hogy 1970 után jelentkezzenek, mert akkor már jelentősen csökken az általános iskolákból kikerülők száma. Most kell mindenekelőtt valamilyen szakma tanulására buzdítani őket, még akkor is, hogyha az elkövetkezendő két-három esztendőben az elhelyezkedésük nem fog simán menni. Magyarán ez azt jelenti, hogy elsősorban a szakmunkástanuló-intézetekbe több fiatalt fogunk felvenni, mint amennyi az ipar két-három évre előre látható igénye. A falusi fiatalság legnagyobb részének azt tanácsoljuk, hogy válasszanak olyan szakmát, amelyek hasznosíthatók a termelőszövetkezetekben. Az egész társadalom összefogására van szükség ahhoz, hogy a következő évek nagy létszámú korosztályai megtalálják helyüket a szocialista termelésben, az iparban éppúgy, mint a mezőgazdaságban — mondotta nagy tetszéssel fogadott beszéde végén Ilku elvtárs.