Népszabadság, 1967. március (25. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-01 / 51. szám

1967. március 1. szerda NÉPSZABADSÁG Az SZKP Központi Bizottsága ebédet adott Kádár János tiszteletére A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága február 23-án ebédet adott Ká­dár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsá­gának első titkára, Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizottság titkára és Erdélyi Károly, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, külügyminiszter-helyettes tiszteletére. Szovjet részről az ebéden jelen volt: L. I. Brezsnyev, A. N. Ko­szigin, A. N. Seljepin, M. A. Szusz­­lov, G. I. Voronov, V. V. Grisin, P. N. Gyemicsev, J. V. Andropov, A. A. Gromiko külügyminiszter, N. G. Jegoricsev, a moszkvai pártbizottság első titkára, F. J. Tyitov, a Szovjetunió magyaror­szági nagykövete, a központi bi­zottsága tagjai, L. F. Iljicsov kül­ügyminiszter-helyettes és A. F. Kudrjasov, a központi bizottság külügyi osztályának helyettes ve­zetője. A vendégek között volt Szip­ka József, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, moszkvai magyar nagykövet és a nagykö­vetség több diplomatája. A meleg, szívélyes légkörű ebé­den L. I. Brezsnyev és Kádár Já­nos baráti pohárköszöntőt mon­dott. Moszkva új létesítményeivel is­merkedve Kádár János, Biszku Béla, Erdélyi Károly és Szipka József megtekintette az osztanki­­nói televízióközpont épületét, a Rosszija Szállodát és más épüle­teket. A vendégeket N. G. Jegoricsev, a moszkvai pártbizottság első tit­kára és V­. F. Promiszlov, a moszkvai városi tanács végrehaj­tó bizottságának elnöke kísérte. A BVT elnökségének határozata Vietnamról és az európai biztonságról Mint arról lapunk tegnapi szá­mában hírt adtunk, a Béke-világ­tanács elnökségének ülése hatá­rozatot hozott a vietnami kérdés­ről és nyilatkozatot hozott nyil­vánosságra az európai biztonság­ról. Az alábbiakban kivonatosan ismertetjük a dokumentumokat. A világ békeszerető erői követelték a VDK bombázásának beszüntetését Az Egyesült Államok vietnami agressziója továbbra is a nem­zetközi helyzet alapvető problé­mája. Az amerikai imperialisták Délen és Északon elszenvedett vereségeik ellenére továbbra is agresszív háborújuk fokozására és kiszélesítésére törekszenek. A közvélemény súlyos ítélete elle­nére még nagyobb arányokban folytatják bűntetteik elkövetését. Az Egyesült Államok újabb fo­gásokhoz folyamodik, hogy lep­lezze agressziójának jellegét. A Béke-világtanács elnöksége, amely 1967. február 25-én és 27-én ülést tartott Prágában, felhívja a világ minden népét, hogy a leg­erélyesebben ítélje el azt a ször­nyű, igazságtalan háborút, ame­lyet az Egyesült Államok folytat Vietnam mindkét övezetében. A Béke-világtanács elnöksége ismét kijelenti, hogy teljes mér­tékben támogatja a VDK négy­pontos és a Dél-vietnami Nemze­ti Felszabadítási Front ötpontos nyilatkozatát, amelyekben kifeje­zésre jut az 1954-es genfi egyez­mények betűje és szelleme. A Bé­­ke-világtanács elnöksége értékeli a VDK kormányának szilárd és jóindulatú álláspontját, amely hangot kapott az utóbbinak ab­ban a követelésében: feltétel nél­kül szüntessék meg Észak-Viet­­nam bombázását, hogy lehetővé váljanak a tárgyalások a VDK és az Egyesült Államok között. Mindenkinek, aki békét és igazságosságot akar a világon, elő kell segítenie e feltétel megva­lósítását. A vietnami béke helyreállítása az Egyesült Államoktól függ. Amíg az amerikai imperialisták folytatják agresszív háborújukat, a vietnami nép elidegeníthetetlen szent joga harcolni függetlensé­géért és szabadságáért. A vietnami nép igazságos har­cának leghatékonyabb és legerő­teljesebb támogatása minden bé­kére és igazságosságra törekvő nép égető feladata. Minden or­szágban fel kell használni a cse­lekvés minden formáját a viet­nami néppel való nemzetközi szo­lidaritási kampány mind átfo­góbb arányú kibontakoztatására. A vietnami nép igazságos harca győzni fog. Támogatunk minden kezdeményezést, amely az európai biztonságot szolgálja Az atomsorompó-egyezmény aláírása és életbe lépése hasznos lenne az európai kontinens és az egész világ számára. Az ENSZ Genfben ülésező leszerelési bi­zottságának mielőbb meg kell kötnie ezt a szerződést. Ily módon megakadályozható az NSZK ama törekvésének megvalósulása, hogy atomfegyverhez jusson. Az egyik legsúlyosabb európai probléma az NSZK-nak az az igénye, hogy az egész német né­pet képviselje. Erről az igényről le kell mondania. Az, hogy az NSZK jelenlegi kormánya hang­súlyozza ezt az igényt, lehetetlen­né teszi a békeerők számára, hogy úgy véljék: a nyugatnémet kor­mány az európai feszültség eme alapvető okát meg akarja szün­tetni. Ha az NSZK kormánya va­lóban bizonyítani kívánja, hogy kész közreműködni az európai fe­szültség enyhítésében, úgy világo­san ki kell nyilvánítania a máso­dik világháború után kialakult határok szilárdságát, különöskép­pen az Odera-Neisse-határt, s el kell ismernie a Német Demokra­tikus Köztársaságot. Az európai kollektív biztonsá­gi rendszer létrehozása, a béke erőinek egyik alapvető célja. A Béke-világtanács támogatni fog minden olyan kezdeményezést, amely lehetővé teszi megfelelő körülmények megteremtését az európai biztonság számára. A különböző mozgalmak és szervezetek hasonló intézkedései­nek bővítése megfelelő körülmé­nyeket teremt ahhoz, hogy az európai közvélemény összes réte­­­­geinek képviselői széles körű­­ kongresszust tartsanak 1968-ban. A Béke-világtanács kinyilvánítja, hogy kész támogatni ezt az érte­kezletet. (MTI) Az Afrikai Egység Szervezete miniszteri tanácsának ülése Az etiópiai fővárosban folytat­ja munkáját az Afrikai Egység Szervezetének miniszteri tanácsa. A hétfői ülésen a miniszterek megvitatták és jóváhagyták az ülésszak napirendjét. Mint sajtó­­értekezleten közölték, olyan kér­dések szerepelnek a napirenden, mint az 1967—68-as költségvetés, az egyes országok hozzájárulása a költségvetéshez, a dél-afrikai apartheidpolitika és a faji meg­különböztetés, a rhodesiai, dél­nyugat-afrikai és francia szo­­máli helyzet stb. Kedden plenáris üléssel kezdő­dött az ülésszak második napja. Diallo Telli, az AESZ főtitkára tartott beszámolót a szervezet te­vékenységéről. (MTI) Czinege Lajos látogatása Szolnok megyében Czinege Lajos, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának póttagja, hon­védelmi miniszter, hétfőn és ked­den Szolnok megyében tartózko­dott. Látogatása első napján ta­nácskozott a megye és Szolnok város vezetőivel, majd megtekin­tette a Vosztok úti új lakótelepet, az épülő MÁV-kórházat és az épületelemgyárat. A Vörös Csil­lag Filmszínházban részt vett két Szolnokról készült rövidfilm be­mutatóján. Ezután felkereste a Járműjavító Vállalatot, ahol tájé­kozódott az üzem életéről, mun­kájáról, este pedig a Szigligeti Színházban rendezett választási nagygyűlésen beszélt a város dol­gozóihoz. Kedden Csáki Istvánnak, az MSZMP Központi Bizottsága tag­jának, a megyei pártbizottság el­ső titkárának, Nánási Lászlónak, az Elnöki Tanács tagjának, Fo­dor Mihálynak, a megyei tanács végrehajtó bizottsága elnökének és Oláh Jánosnak, a Hazafias Népfront megyei bizottsága titká­rának társaságában Tiszafüredre utazott. Tiszafüreden a járás és a község vezetőivel tanácskozott, majd megtekintette a kiskörei vízlépcső előkészítő munkálatait. A VDK folyóinak elaknásítása egész járások életét fenyegeti Tudósítónk jelenti: Egész Észak-Vietnamban nagy megütközést és felháborodást kel­tett az amerikaiak újabb gaz­tette, amely szerint a 7. tengeri flotta légiereje megkezdte az or­szág folyóinak elaknásítását. Öt nap alatt ez a harmadik súlyos lépés a vietnami háború kiter­jesztésére. Az első az volt, hogy a múlt hét második felében meg­kezdték és azóta is folytatják a VDK déli körzetei ágyúzását dél­vietnami tüzelőállásokból. A VDK lakott településeit és objektumait ágyútűzzel elárasztó amerikai tü­zérség főleg 175 milliméteres nagy hatótávolságú ütegekből áll. Az eszkaláció második lépéseként vasárnap a 7. flotta egységeit is felvonultatták a Tonkini-öböl­­ben a VDK felségvizeinek­ pere­mére és azóta a hajóágyúk is rendszeresen lövik Észak-Vietnam öt déli megyéjét. Hétfőn és ked­den a hajóágyúk olyan célokat is lőttek, amelyek Hanoitól mind­össze 80 kilométernyire vannak délre. A folyóknak repülőgépekről most megkezdett aknásítása a bombázásnál és az ágyúzásnál is súlyosabb veszélyt jelent. A fo­lyókkal igen sűrűn behálózott Észak-Vietnamban a vízi utak­nak rendkívüli nagy szerepük van a mindennapi életben. A fal­vak zömében a rizsföldeket nem is lehet másként megközelíteni, csak vagy gyalogösvényen, vagy a folyókon és csatornákon. Csó­nakokon és dzsunkákon szállítják ki a trágyát, és ezen az úton történik mindenféle termék be­takarítása is. A folyami halászat a népélel­mezés jelentős hányadát adja. Mint a déli országokban általá­ban, a vizen termesztett növé­nyek elengedhetetlenek a min­dennapi táplálkozáshoz. Viet­nam sok vidékén az állatok ta­karmányát kizárólag vízinö­vények alkotják. Rizsföldek el­árasztásához szükséges vizet is folyókból és az azokat összekötő csatornahálózatból nyerik és szivattyúzzák. Rámutatnak Hanoiban arra, hogy az amerikaiak ezzel is­mét leleplezték békeszólamaik hazug voltát. Fábián Ferenc (Phenjani tudósítónktól.) Goldberg amerikai ENSZ-de­­legátus 24 órás szöuli villámláto­gatása során kedden találkozott Pak Csen Hivel, a dél-koreai re­zsim elnökével. Pak Csen Hi és Goldberg egyetértett, hogy a kö­zös katonai hadműveleteket Viet­namban, beleértve Észak-Viet­nam bombázását, folytatni kell Megállapodtak abban is, hogy az úgynevezett koreai kérdést közö­sen ismét elő fogják terjeszteni az ENSZ legközelebbi közgyűlésén. Goldberg Szöulban tanácskozott Csong N­ Gvonnal, a dél-koreai rezsim miniszterelnökével is, majd kedd délután továbbutazott Taj­pej­be. ­ Fogjon össze a társadalom, hogy a nagy létszámú korosztályok megtalálják helyüket a termelésben //Ali Pál választási gyűlése a Gödöllői Gépgyárban (Tudósítónktól.) A Hazafias Népfront megyei, városi bizottsága kedden válasz­tási nagygyűlést rendezett Gödöl­lőn, a gépgyár művelődési ter­mében. A nagygyűlés elnökségé­ben helyet foglalt Ilku Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, művelődésügyi minisz­ter, Cservenka Ferencné, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Pest megyei Pártbizott­ság első titkára, Varga Péter, a Pest megyei Tanács végrehajtó bizottságának elnöke, Csala Lász­ló, a Hazafias Népfront Pest me­gyei bizottságának elnöke. Gö­döllő üzemeinek és intézményei­nek küldötteit, valamint a ven­dégeket Kocsis István, a gépgyár párttitkára üdvözölte, majd Ilku Pál emelkedett szólásra. Először a nemzetközi helyzet néhány kérdését, hazánk külpoli­tikáját elemezte, ezután belpoli­tikánkról szólt. — Akadnak, akik attól tarta­nak — mondotta —, hogy a ter­melésben a gazdaságosságra va­ló törekvés, amely a gazdaságirá­nyítás reformjának egyik alapel­ve, a kulturális életben ellentét­be kerülhet fontos céljainkkal. Magyarán szólva attól félnek, hogy a piac törvényeinek na­gyobb érvényesülése a kulturális életben ideológiai céljainkkal ke­rül ellentétbe. Nyugodt lelkiis­merettel mondhatom, hogy alap­talanok az ilyen aggodalmaim, mert a kultúra, az oktatás, a dol­gozók művelődésének ügye a gaz­dasági irányítás megváltoztatása után sem válik piaci árucikké. A jövőben is arra törekszünk, hogy a kulturális területeken a gazdasági szempontok és ténye­zők a kulturális politika alapve­tő céljait szolgálják. Annál is in­kább így kell tennünk, mivel az utóbbi két évtized kulturális, mű­velődési eredményei is ezt a tö­rekvést igazolják­. Bízvást el­mondhatjuk, hogy az utóbbi két évtizedben egész népünk képzet­tebbé, műveltebbé vált, hogy je­lentősen növekedett társadal­munk műveltségi színvonala. Hallatlanul megnőtt a kultúrát, a művészeteket, az irodalmat ked­velők tábora. Olyan közönsége alakult ki a kultúrának, amelyért sok gazdag nyugati ország irigyel bennünket. Azt tapasztaljuk, hogy a művelődés, a kulturálódás le­hetőségei mindinkább az életszín­vonalhoz tartozó tényezővé vál­nak. Minderre joggal lehetünk büszkék akkor is, ha tudjuk, hogy sok hiba és tennivaló akad még, így például — folytatta — el kell érni, hogy még több olyan irodalmi, művészeti alkotás szü­lessen, amely a szocializmusért harcoló ember ellentmondásos, de a helyes irányba fejlődő gazdag egyéniségét, a valóság és az új formálódó egységét mutatja meg, és ezzel segíti az embereket a vi­lág dolgai között való eligazodás­ban, erősítve a haladót, a szocia­listát. Ugyancsak fontos tenniva­ló, hogy még jobban kiszélesítsük a népművelői tevékenység hatás­­területét. Elsősorban a paraszti lakosság körében végzendő nép­művelési munkára gondolok itt, de beszélhetnék arról a több mint kétszázezer ipari munkásról is, aki vidékről, faluról utazik az üzembe, órákat töltve a vona­ton. A továbbiakban Ilku elvtárs az oktatásügy, az ifjúság nevelésé­nek eredményeiről, gondjairól és feladatairól beszélt. Idézte a IX. pártkongresszus határozatát, amely megállapította, hogy a tanu­lás, a művelődés valóságos nép­mozgalom lett hazánkban. A ne­velés feladatairól szólva hangoz­tatta, hogy az ifjúsági szervezetek, a család, az iskola, az egész fel­nőtt társadalom felelős azért, hogy miként formálódik a fiata­lok erkölcsi-politikai magatartá­sa. Ugyanak­kor hangsúlyozta, hogy az ifjúság nevelésével kap­csolatos minden feladatunkat csakis az ifjúsággal együtt lehet megvalósítani. Az ifjúság is fele­lősséggel tartozik családjának és a társadalomnak, és önmagának is.­­ Szólni szeretnék még egy időszerű gondunkról, nevezete­sen: miképpen teremtjük meg és biztosítjuk a feltételeket ahhoz, hogy az ötvenes években szüle­tett, nagy létszámú korosztályok lehetőleg zökkenőmentesen il­leszkedjenek be a társadalomba, a munkába — mondotta. — Az 1966—70-es években mintegy 900 ezer fiatal lép ki az iskolákból és kér munkalehetőséget. E je­lentős létszámnak több mint 50 százaléka szakképzetlen fiatal, kétharmad része 14—15 éves, s ugyancsak kétharmad része lány. E fiatalok számának mintegy 30 százaléka városban, 70 százaléka községekben él. A munkahelyek közötti válogatás lehetősége ko­rántsem olyan mértékű, mint ko­rábban, s egyes részterületeken nehézségek vannak és lesznek. Magától értetődik, hogy a szü­lők aggódnak gyermekük jövő­jéért, ugyanakkor helyeslik azt a politikát, amely a termelés jobb megszervezésével, a termelékeny­ség fokozásával, az áruk bőségé­vel növeli a dolgozók életszín­vonalát. Azoknak a 14—15 éves gyerekeknek, akik az általános iskolából kikerülve szakmát akar­nak tanulni vagy tovább akar­nak tanulni, nem mondhatjuk, hogy 1970 után jelentkezzenek, mert akkor már jelentősen csök­ken az általános iskolákból kike­rülők száma. Most kell minde­nekelőtt valamilyen szakma ta­nulására buzdítani őket, még ak­kor is, hogy­ha az elkövetkezen­dő két-három esztendőben az el­helyezkedésük nem fog simán menni. Magyarán ez azt jelenti, hogy elsősorban a szakmunkás­tanuló-intézetekbe több fiatalt fogunk felvenni, mint amennyi az ipar két-három évre előre lát­ható igénye. A falusi fiatalság legnagyobb részének azt tanácsoljuk, hogy válasszanak olyan szakmát, ame­lyek hasznosíthatók a termelő­­szövetkezetekben. Az egész tár­sadalom összefogására van szük­ség ahhoz, hogy a következő évek nagy létszámú korosztályai meg­találják helyüket a szocialista termelésben, az iparban éppúgy, mint a mezőgazdaságban — mondotta nagy tetszéssel foga­dott beszéde végén Ilku elvtárs.

Next