Népszabadság, 1967. augusztus (25. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-01 / 179. szám

2 (Folytatás az 1. oldalról.) Ezután az újságírók — köztük a Népszabadság munkatársa — kérdéseire válaszolt Miki Takeo. Többek között elmondta, hogy a tárgyalásokon megvitatták a viet­nami és a közel-keleti k­érdést is, amelyekre nem könnyű megoldást találna. Abban mindkét fél egyet­értett, hogy csak békés megoldás lehetséges, háborús eszközökkel nem lehet tartós eredményt el­érni. A japán külpolitika alapja a béke útjának keresése — han­goztatta. Minden országnak joga van ahhoz, hogy maga határozza meg saját társadalmi rendszerét és kormányformáját. A továbbiakban leszögezte: Ja­pán az atomsorompó-egyezmény mellett van, amely kiindulópont­ja lehet a fegyverkezési verseny megszüntetésének, a leszerelés­nek. Befejezésül arról szólt, hogy a két ország kereskedelmi kapcso­latai ma még nagyon szerények, de mindkét félnek őszinte vágya a kapcsolatok fejlesztése, és ezt célozza a kereskedelmi szakembe­rek cseréjére vonatkozó közös el­határozás is. — Gondolom — mondta végül —, hogy a jövőben kapcsolataink kereskedelmi és kulturális téren is erősödnek, fejlődnek. Közlemény a látogatásról Péter János tokiói meghívása Miki Takeo, Japán külügymi­nisztere 1967. július 29 és 31 kö­zött, a magyar kormány vendé­geként feleségével együtt hivata­los látogatást tett Magyarországon. A külügyminiszter a látogatás idején fölkereste Fock Jenőt, a Minisztertanács elnökét és dr. Bíró József külkereskedelmi mi­nisztert. A látogatás során Miki Takeo megbeszéléseket folytatott Péter János külügyminiszterrel. A szívélyes és barátságos légkör­ben folytatott tárgyalásokon a két külügyminiszter között őszinte véleménycserére került sor a nemzetközi helyzetről és a Magyarországot és Japánt kölcsö­nösen érdeklő kérdésekről. A két külügyminiszter megelé­gedéssel állapította meg, hogy a Magyarország és Japán közötti baráti kapcsolatok sok területen kedvezően erősödtek és fejlődtek; megegyeztek abban, hogy további konkrét lépéseket kell tenni a kölcsönös kapcsolatok erősítésére és kiterjesztésére. Miki Takeo ki­fejtette véleményét az ázsiai problémák különböző vonatkozá­sairól, Péter János pedig ismer­tette nézeteit az európai helyzet­ről. A két miniszter megegyezett abban, hogy Magyarországnak és Japánnak nemzetközi tevékeny­ségükben továbbra is a béke ügyét kell szolgálniuk. A magyar külügyminiszter megelégedéssel állapította meg, hogy Miki Takeo látogatása, amely az első japán külügyminiszteri látogatás volt, jelentősen hozzájárult a Magyar­­ország és Japán közötti baráti kapcsolatok és megértés további előmozdításához. A japán külügy­miniszter őszinte háláját fejezte ki azért a meleg fogadtatásért és vendégszeretetért, amelyben ma­gyarországi látogatása során ré­szesült. Miki Takeo hivatalos látogatás­ra hívta meg Péter Jánost Ja­pánba. A külügyminiszter öröm­mel elfogadta a meghívást; a lá­togatás időpontját később, diplo­máciai úton fogják megállapítani. * Miki Takeo hétfőn, elutazása előtt Yagi Masaoval, Kitahara Hi­­deóval és Tsurumi Kiyohikóval együtt búcsúlátogatást tett Péter Jánosnál. Miki Takeo feleségével és kíséretével a kora délutáni órákban elutazott Budapestről. (MTI) Minisztertanács Kairóban a nemzetközi helyzetről és a belpolitikai változásokról Megélénkült a „muzulmán testvérek" és más reakciós erők tevékenysége Az EAK minisztertanácsa az államfő elnökletével vasárnap este négyórás ülést tartott. Az ülés után Mohamed Fajek tájé­koztatási miniszter közölte, hogy a minisztertanács megvitatta Mah­­mud Favzinak, az elnök külpoli­tikai tanácsadójának expozéját az ENSZ-ben folytatott megbeszélé­seiről. A beszámolóval összefüggésben a kormány megvitatta a nemzet­közi helyzet alakulását és a kö­zel-keleti válsággal kapcsolatos nemzetközi állásfoglalásokat. A minisztertanács megvizsgálta az államapparátus és az Arab Szocialista Unió teljesebb együtt­működését, hogy egyeztessék a po­litikai és a közigazgatási erőfe­szítéseket. Igor Beljajev és Jevgenyij Pri­makov, a Pravda kairói különtu­­dósítói írják. Az izraeli agresszió szervezői­nek stratégiai célja továbbra is az, hogy bármilyen áron is, de felszámolják a haladó rendszere­ket az arab világban. A tudósítók azt írják, hogy a sínai vereség bonyolult belpoliti­kai helyzetet teremtett az Egye­sült Arab Köztársaságban. Az imperialista politikusok elgondo­lásai szerint az egyiptomi reak­ciónak ki kell használnia ezt a helyzetet. Izraelben arra számíta­nak, hogy az Egyesült Arab Köz­társaságban az agresszió követ­keztében olyan helyzet alakul ki, amelyben tág tér nyílik a Nasz­­szer-ellenes erők számára. A tudósítók elmondták, hogy az izraeli parancsnokok egyiptomi katonákat engedtek szabadon, fegyvereiket sem vették el azzal, hogy vonuljanak Kairóba, dönt­sék meg Nasszer elnököt, vesse­nek véget szocialista álmainak. Az izraeli­­katonák Szíria meg­szállt területének polgári... lakos­ságot is azzal irányítottak ,D Da­­­maszkusz felé, hogy döntsék meg a baaíhista kormányt. Egyidejűleg megkezdődtek a be­tiltott fanatikus vallási szervezet, a „muzulmán testvérek” tagjainak titkos találkozói. Mint a tudósí­tók megjegyzik, e szervezet cél­jai találkoznak azok hangulatá­val, akik a vereség­ért az ország­ban levő haladó rendszerre kíván­nak hárítani minden felelősséget. Az egyiptomi reakció önző céljai­ra akarja felhasználni a kialakult helyzetet. Az, hogy az agresszor és hatalmas pártfogói — minde­nekelőtt az amerikai imperialista körök — ezt nem érték el, ez az Egyesült Arab Köztársaság és Szíria dolgozó tömegeinek érde­me — hangsúlyozza a Pravda. Az izraeli kabinet „hosszútávú megszállási politikáról" tanácskozik Az izraeli minisztertanács hét­fő délelőtt 24 óra leforgása alatt harmadízben ült össze Jeruzsá­lemben, hogy kidolgozza a meg­szállt területekkel kapcsolatos rö­vid- és hosszútávú politikáját. Megfigyelők szerint a vasárnapi két ülés nem járt eredménnyel, mert a kormány tagjai között meglehetősen nagy véleménykü­lönbségek merültek fel. Az üléssorozaton foglalkoztak a megszállt területeken, főként Je­ruzsálem arab szektorában, az utóbbi időben egyre erősödő el­lenállási mozgalommal. Hétfőre virradóra Jeruzsálem arab szek­torában négy muzulmán szemé­lyiséget letartóztattak, száműz­tek. A letartóztatottak között van Anvar Khatib, Jeruzsálem jordá­niai szektorának volt kormányzó­ja, Jordánia egykori kairói nagy­követe. Ugyancsak száműzték dr. Duad Husszeinit, a jordániai par­lament volt tagját, a Lukeiri-féle Palesztinai felszabadítási szerve­zet egyik vezetőjét. Valameny­­nyiük ellen az a vád, hogy a múlt héten aláírták Jeruzsálemben azt a beadványt, amely felszólítja az óváros lakosságát, ne működjék együtt az izraeli hatóságokkal. NEPSZABADSAG 1967. augusztus 1. kedd KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK — néhány torban Ho Si Minh, a VDK elnöke üze­netet intézett az atom- és hidro­génfegyverek betiltásáért küzdő 13. nemzetközi értekezlet részve­vőihez. A tanácskozás hétfőn Ja­pánban kezdte meg munkáját. (MTI) Georges Bidault egykori fran­cia miniszterelnök, aki az algé­riai politika miatt összekülönbö­zött De Gaulle elnökkel s a kor­mányellenes földalatti mozgalom élére állt, majd 1962-ben önkén­tes száműzetésbe vonult, vasár­nap négyéves brazíliai tartózko­dás után Brüsszelbe érkezett, mi­után a belga kormánytól politikai menedékjogot kapott. (Reuter) Tod­or Zsivkov, a Bolgár Kom­munista Párt Központi Bizottsá­gának első titkára és Waldeck Rochet, a Francia Kommunista Párt főtitkára Szófiában megbe­szélést tartott. A kiadott közle­mény szerint megállapították: a jelenlegi világhelyzet parancso­­lóan megköveteli a kommunista és munkáspártok újabb tanácsko­zásának összehívását, s ennek gyakorlati előkészítését már most el kell kezdeni. Alfried Krupp, a nyugat-né­metországi Krupp-konszern tulaj­donosa hétfőn 59 éves korában meghalt. Mint a háborús bűnös konszern tulajdonosát tizenkét évi börtönbüntetésre ítélték, de már 1951-ben szabadult. Legutóbb — a vállalat pénzügyi nehézségei miatt — elhatározták, hogy az addig családi tulajdonban levő vállalatot átalakítják részvény­társasággá. Alfried Krupp fia és örököse, Arndt Krupp. (MTI) Az indiai Madhya Pradesh ál­lam kormányzója vasárnap Nara­­jan Szingh-et bízta meg kormány­alakítással, az előző kongresszus párti kormány lemondása után. Narajan Szingh vasárnap letette az esküt. Az új főminiszter kezde­ményezte nemrég, hogy az állam 34 parlamenti képviselője lépjen­­ ki az Indiai Nemzeti Kongresszus Pártból. A Pátriát című lap fel­­tételezése szerint az új kormány­ban a Dzsana Szangh elnevezésű jobboldali vallásos párt képvise­lői lesznek többségben. (MTI) Párizsi minisztertanácsi közlemény De Gaulle kanadai látogatásáról A francia kormány De Gaulle elnökletével hétfő délután mi­nisztertanácsot tartott és négy és fél órás ülés után nyilatkozatot adott ki De Gaulle félbeszakadt kanadai látogatásairól. De Gaulle hatalomra jutása óta ez volt a francia kormány leghosszabb ülé­se, és a Reuter olyan híresztelé­sekről számol be, hogy egy vagy több miniszter felajánlotta le­mondását. A minisztertanács üléséről ki­adott közlemény megállapítja, hogy a kanadai franciák „leírha­tatlan megindulással és elhatáro­zottsággal” fogadták a francia el­nököt, majd megállapítja, hogy De Gaulle „tudomásul véve ezt a fogadtatást, félreérthetetlenül je­lezte a kanadai franciáknak és kormányuknak, hogy Franciaor­s­zág szándékában áll támogatást­­ nyújtani nekik az önmaguk által­­ kitűzött felszabadító célok eléré­séhez”. A köztársasági elnök — folytatódik a közlemény — úgy tért vissza Párizsba, hogy nem látogatott el Ottawába, mint aho­gyan az oda szóló meghívást ko­rábban elfogadta. A kanadai szö­vetségi kormány által közzétett nyilatkozat ugyanis, amely elfo­gadhatatlannak minősítette azt az óhajt, hogy Quebec legyen szabad —, ahogyan azt De Gaulle tábor­nok kifejezte — ezt a látogatást nyilvánvalóan lehetetlenné tette”. A közlemény végül leszögezi, hogy Franciaország „természete­sen semmiféle igényt nem táplál” Kanada egy részének vagy egé­szének irányítására, vagy arra, hogy szuverenitását gyakorolja ott. (AFP) A hadiflotta napja a Szovjetunióban A Szovjetunióban vasárnap ün­nepelték a hadiflotta napját. Le­­ningrádban, Vlagyivosztokban, Szevasztopolban, Rigában és más kikötővárosokban százezrek kö­szöntötték a tengerészeket. Lenin­­grádban a balti flotta díszszemlé­jét Gorskov flottatengernagy, a szovjet hadiflotta főparancsnoka fogadta az Aurora cirkáló fedél­zetéről. Vlagyivosztokban, a csen­des-óceáni flotta díszszemléjét Csattardzsi altengernagy, az in­diai haditengerészeti erők vezér­kari főnöke is megszemlélte. Kül­földi vendégeket fogadtak a szevasztopoli ünnepségeken is. A szevasztopoli flottaparádé. Hippie-k a Times Square-on Eredetileg ugyan a „Village”-be­­ akartam menni — a New York-iak így hívják az útkereső fiatal mű-­­­vészek kedvenc tanyáját, a met­ropolis egyik első számú idegen­­forgalmi nevezetességét, Green­wich Village-t. Mindig volt ben­nem egy jó adag ellenérzés e hely iránt, valahányszor láttam, amint turisták tömegeit vezetik végig e különös negyed utcáin, s túl har­­sogónak találtam a reklámot is, mellyel a nézőt meghökkentő művészetet körülveszik. Lehet, hogy a Greenwich Village-iek nem tehetnek róla, hogy a New York-i idegenforgalom őket is beiktatja a kötelező programpon­tok közé. Mindenesetre ezen az estén inkább a Times Square-ra indultam, azzal a felkiáltással, hogy a Village-re még „korai az idő” és különben is szemerkél az eső... Ha a New York-i a Times Square-ra indul este, ehhez kellő­képpen felöltözik. Én is felvettem legviseltebb nadrágomat, s nyak­kendő nélküli kigombolt ingben vágtam neki a New York-i esté­nek. A Grand Central állomástól külön földalatti ingajárat viszi át az utasokat a Times Square-ra. Nyolc óra elmúlt, a kocsiba in­dulás előtt beszállt a rendőr. Amióta annyi bűncselekmény történt a New York-i földalatti­ban éjszakánként, szabály, hogy minden szerelvényen rendőrnek kell utaznia. Nem a legkelleme­sebb érzés,­ ha fürkésző rendőr­­szemek tapogatják végig az em­bert, amíg a kocsi indításra vár. Én „cserébe” tetőtől talpig végig-s néztem a rendőrt. Nyitott pisz­tolytáskájában ott volt a revol­­­­vere, mellyel pillanatok alatt tüzelhet, ha szükséges. De hogy akkor se kerüljön zavarba, ha hosszabb tűzharcba bonyolódna, ott van derékszíján a patrontás­ka, sőt mint a vadnyugati film­hősöknél, egészen körülövezik a pisztolytöltények. A rend szigo­rú tekintetű őre azzal az utánoz­hatatlan ügyességgel forgatta gu­mibotját, mely annyira sajátja minden New York-i rendőrnek, s ahogyan valaha talán Chaplin forgatta filmjeiben világhíres sétapálcáját. Kétperces földalatti robogás után már felfelé sodródom a tö­meggel a Times Sq­are-ra. Egy percig felbámulok a villany­újságra és „tájékozódom” a világ dolgairól. Tőlem balra és jobbra a híres „nagy fehér út”, az éjsza­kai Broadway pompázik teljes ki­világításban. A mozik végtelen sorának tejfehéren ragyogó fény­reklámai visszatükröződnek az eső utáni víztócsákban. A filmek címeit tanulmányozom, amikor az egyik nudistaképeket és fo­lyóiratokat árusító boltból kitó­duló különös fiatalok csoportjába ütközöm. „Ó, pardon, uram — hajol meg mélyen előttem egy szakállas, hosszú hajú fiatalember, aki jót lökött rajtam —, remé­lem nem túlságosan térítettem el a kijelölt és előzetesen, tervsze­rűen beprogramozott röppályáról, mely önnek rendeltetett a világ­­egyetem e kis darabján.” Szóhoz sem jutok az elképedés­től. Tudtam, hogy New Yorkban, mint a legtöbb amerikai nagyvá­rosban, sok az ilyen, a társada­lommal öltözködésében, egész külsejével és viselkedésével is szembeforduló fiatal, most mégis furcsa, bizonytalan érzés fogott el, amint e hangoskodó csoport kellős közepére kerültem. Nyol­can vannak, négy fiú és négy lány, de olyan zajosak, mintha legalább ötvenen lennének. Két lány és egy fiatalember mezítláb lépked, a tócsákba beletalpalva, hogy a járókelők ruhájára fröcs­­csenjen a piszkos víz. Közben az ő ruhájuk is besározódik, de ezekért a nadrágokért igazán nem kár; rongyosak, foltosak, s nehe­zen lehetne eredeti színüket meg­állapítani ... A fiatalemberek ha­ja gondozatlanul lóg a nyakukba, s ha hátulról nézi a társaságot az ember, gondot okoz megkülönböz­tetni, kik köztük a lányok, mert a hosszú hajat mindkét nem vi­seli. Szembenézve azonban ilyen probléma nincs, a fiatalemberek állat szakát „ékesíti”, s arcuk több napja nem látott borotvát... Néma szemlélődésem kihívó dacot szül. A magas fiatalember, aki az imént meglökött, most egészen közel hajol hozzám: „Ugye, meg­hökkentők vagyunk?” — sziszegi fenyegetően, miközben valameny­­nyien közrefognak, és mint foglyo­kat sodornak az utcán, ketten előreszaladnak, s „Utat, utat, a tisztes adófizető polgárnak” kiál­tásokkal keltenek feltűnést. A társaság eközben azzal szórakozik, hogy megpróbálja kitalálni, mi lehet a foglalkozásom. Röpködnek a lehetetlennél lehetetlenebb­et-

Next