Népszabadság, 1967. augusztus (25. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-12 / 189. szám
Provokatív támadás Kínában egy szovjet hajó ellen A szovjet kormány erélyes tiltakozást jelentett be a Kínai Népköztársaság kormányánál a Sztirszk szovjet hajó és személyzete ellen elkövetett banditatámadás miatt. Mint a szovjet külügyminisztérium jegyzékében rámutat: „A tények azt bizonyítják, hogy előre eltervezett provokációról van szó a szovjet—kínai kapcsolatok további elmérgesítése végett." A kínai hatóságok, durván megsértve a nemzetközi jog általánosan elismert normáit, Dalnyij kikötőjében önkényesen és törvénytelenül feltartóztatták a Szvirszk szovjet hajót, és augusztus 11-én elfogták a hajó kapitányát —, mutat rá a jegyzék. Ugyanaznap ezres kínai tömeg gyűlt össze a hajónál. A tömeg jelentős része felment a hajó fedélzetére és fizikai erőszakot akart alkalmazni a legénység tagjaival szemben. Az eszeveszett huligánok a szovjet államot és népét fenyegető és sértő szenynyes jelszavakat írtak és ragasztottak a hajóra. A szovjet hajóval és legénységével szemben elkövetett hallatlan banditaakció a hivatalos kínai hatóságok szeme előtt és azok jóváhagyásával ment végbe. A szovjet kormány követeli, hogy haladéktalanul bocsássák szabadon a Szvirszk kapitányát, biztosítsák a hajó akadálytalan kifutását a kikötőből és vonják szigorúan felelősségre azokat a személyeket, akik részt vettek e terrorcselekményben. (TASZSZ) Zavargások Kína és Hongkong határán Kínai jegyzék Mongóliához Pénteken újabb incidensek voltak Hongkong és Kína határán. Péntekre virradó éjszaka az angol hatóságok lezárták a határt. A hajnali órákban nagyobb csoport kínai hatolt be hongkongi területre, körülvette a határőrt, s lefogta az ott tartózkodó angol katona- és rendőrtiszteket. Az AP közlése szerint az egyik angol katonatisztre pisztolyt fogtak és baltát emeltek, és kényszerítették valamilyen okmány aláírására. Az okmány tartalma körülbelül az volt, hogy a brit hatóságok eltávolítják a határról a szögesdrót akadályt és kártérítést fizetnek a kínaiaknak. A tiszteket több órán át tartották fogva. Az okmány aláírása után a kínaiak foglyaikat szabadon engedték, fegyverüket is visszaadták nekik. A hongkongi brit kormányzat szóvivője közölte, hogy az aláiratott okmányt érvénytelennek tekintik, mert a tisztet halállal fenyegették, az aláírás kényszer alatt történt. A határ egy másik pontján is volt kisebb összetűzés. Az Új-Kína arról számol be, hogy a kínai külügyminisztérium jegyzéket intézett Mongóliához, és kiutasította a pekingi mongol nagykövetség egyik tagját az országból. A csütörtökön átadott kínai jegyzék azt állítja, hogy Dasonov mongol állampolgár, a mongol nagykövetség tagja szidalmazta Mao Ce-tung elnököt, és az utcán szét akarta tépni Mao elnök képét. Mint ismeretes, valóságban a kínai vörösgárdisták arra akarták rákényszeríteni a mongol nagykövetség tagját, hogy tűzze ki gépkocsijára Mao elnök képét. Dasonokt a képet nem fogadta el, megtagadta a követelés teljesítését. Emiatt bántalmazták és hoszszú ideig fogvatartották. A TASZSZ jelenti, hogy harmadik napja folytatódnak a provokációk a Mongol Népköztársaság pekingi nagykövetsége előtt. A felerősített utcai hangszórók mongol- és szovjetellenes jelszavakat bömbölnek, amelyeket a tüntetők megismételnek. A nagykövetség épületét katonaság őrzi. (MTI) Áremelkedések Olaszországban (Római tudósítónktól.) Az olasz kormány szabadságra ment , előbb azonban kellemetlen meglepetést okozott az olaszoknak. A legutóbbi minisztertanácsi ülésen 20 százalékkal emelték a postai díjszabást, 15 százalékkal a vasúti jegyek és 20 százalékkal az újságok árát. Ezt megelőzően jelentősen felemelték az ipari áram egységárát és 10— 30 százalékos mértékben növekedett egyes elektromos berendezések, mosószerek és más közfogyasztási cikkek ára is. Az amúgy is igen magas lakbérek árszínvonalát 1968. január 1-től fokozatosan — 20—60 százalékkal növelik. Statisztikák szerint Olaszországban 1962 és 1967 között a létfenntartási költségek körülbelül 35—40 százalékkal emelkedtek. m ÖTSZÁZ FORINTOT takarít meg, HA SZEPTEMBER 10-E UTÁN VESZ RÉSZT AZ IBUSZ 13 napos Moszkva—Szocsi-i repülős társasútjain. Strandolás, sétahajózás a tengeren, kirándulások. Látogatás a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóját ünneplő Moszkvában RÉSZLETES FELVILÁGOSÍTÁS ÉS JELENTKEZÉS AZ IBUSZ IRODÁIBAN NÉPSZABADSÁG Szeretettel köszöntöttük a Budapestre érkezett vietnami diákokat Százhuszonegy vietnami egyetemi hallgató és aspiráns érkezett pénteken az esti órákban Budapestre, hogy a magyar—vietnami kulturális munkaterv értelmében magyar felsőoktatási intézményekben kezdje meg egyetemi tanulmányait, illetve kutatóintézetekben folytasson gyakorlati munkát. A fiatalok köszöntésére — a hivatalos szervek képviselőin kívül — kivonultak a pályaudvarra a hazánkban tanuló vietnami diákok is. A VDK budapesti nagykövetsége nevében Phan Huy Chau nagykövetségi titkár mondott köszönetet azért a segítségért, amelyet hazánk a vietnami népnek juttat, s amelynek egyik megnyilvánulása, hogy magyar egyetemeken tanulhatnak az amerikai agresszorok ellen küzdő vietnami nép fiataljainak százai. Végezetül a vendég fiatalok vezetői ígéretet tettek: minden erejükkel azon lesznek, hogy tanulmányaikban sikereket érjenek el. Miniszteri vándordíjak a 06. országos mezőgazdasági kiállításon A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter kiállítási vándordíjakat alapított az arra legérdemesebb három termelőszövetkezet, továbbá két állami gazdaság, két élelmiszeripari üzem és egy erdőgazdaság részére. Az idei Országos Mezőgazdasági Kiállításon és Vásáron a miniszter vándordíját azok a gazdaságok, illetve üzemek nyerhetik el, amelyek a kiállításon bemutatott szántóföldi, növénytermesztési, zöldség-, gyümölcs- és szőlőtermesztési, állattenyésztési, erdőgazdálkodási és élelmiszeripari eredményeik révén a legtöbb, illetve legmagasabb értékű kiállítási díjazásban részesülnek. A kiállítás miniszteri vándordíjainak nyertesei egyúttal tárgyjutalomban is részesülnek; a vándordíjakat elnyerő termelőszövetkezetek egyenként 150 ezer, az állami gazdaságok 230 ezer, az élelmiszeripari üzemek 200 ezer forint értékű tárgyjutalmat kapnak. A legjobb erdőgazdaság számára 150 ezer forintnyi tárgyjutalmat tűztek ki. •• Üzletsorok — udvari sétányokon Tervezőasztalon a jövő Belvárosának központja A Belváros rendezésének fontos részét alkotja az a nemrégiben jóváhagyott terv, amely világvárosi színvonalon álló üzleti negyeddé kívánja fejleszteni a Duna—József Attila utca—Tanács körút—Kossuth Lajos utca—Szabadsajtó út övezte területet. A budapesti „City” modernizált változatához önként kínálkozik az a megoldás, hogy a Párizsi-udvarhoz hasonló átjárók egész rendszerét alakítsák ki. Az üzletsorok és udvari sétányok tervezésére, elrendezésére az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, a Belkereskedelmi Minisztérium és a Fővárosi Tanács tervpályázatot hirdetett meg, amely nemcsak az építészek körében váltott ki nagy érdeklődést, hanem a budapestieknél is; a pályázati feltételek és javaslatok nyomán ugyanis a jövő Belvárosának arculata rajzolódik ki. A kiírás alig tartalmaz kötöttségeket, jobbára a tervezők, építészek fantáziájára bízza a Belváros újjávarázsolásának variációit. A feltételek egyike: oly módon kell kialakítani a járókelők, a sétálók útvonalait, hogy azokat ne keresztezze közúti forgalom, mégis közvetlen összeköttetés vezessen tőlük a villamos-, az autóbusz- és a metróállomásokhoz, parkírozóhelyekhez. A házak udvarain vezető sétányoknak a többi között ilyen átjárók létesíthetők a Petőfi Sándor utca és a Városház utca között, vagy a Pesti Barnabás utca és a Váci utca között — összefüggő vonalat kell alkotniuk a Dunapart, illetve az ott felépülő szállodák irányába. (Erről különben már említés történt a Váci utcáról írt legutóbbi cikkünkben.) A tervezők már figyelembe vehetik a távlati rendezési programot is: eszerint idővel a Váci utcán — amelynek mindkét oldalát árkádosítanák — ismét elrendelnék az egyirányú közúti forgalmat, amely szint alatt keresztezné majd a Szabadsajtó útját. A belvárosi üzlethálózat jelenlegi „kevertségét” kívánja felszámolni a kiírás, amikor javasolja a tervezőknek: szakmánként csoportosítsák a kialakítandó kereskedelmi és vendéglátó egységeket. Ilyenformán például egy tömbbe kerülnének a kisebb, intimebb jellegű, reprezentatív, idegenforgalmi célokat is szolgáló szórakozóhelyek, bárok, eszpreszszók, libresszók, kis éttermek. Külön csoportosíthatók az ékszer- és ajándékboltok, a dísztárgyakat, a háziipari és a népművészeti cikkeket árusító üzletek, s ugyancsak önálló üzletsorokat alkotnának a szolgáltatóegységek — fodrászat, kozmetika, ruhatisztító szalon —, illetve a külföldi légitársaságok irodái, idegenforgalmi hivatalok, rendezvényirodák, kiállítótermek. A létesítményekhez a gyermek- és csomagmegőrzők, mosdók, tisztálkodási helyek tervezése kötelező s az is feltétel, hogy az újonnan építendő üzletházak emeletein a lehetőség szerint lakások kapjanak helyet. Megkönnyíti a pályázók dolgát, hogy már számolhatnak azzal: az üzletnegyed funkciójával öszsze nem egyeztethető, s a Belváros képét ma még zavaró vállalati irodákat, műhelyeket, raktárakat fokozatosan kiköltöztetik. Hogy aztán földszinteket, alagsorokat, fedett vagy nyitott udvarokat vesznek-e igénybe az üzletsorok között vezető átjárókhoz, árkádosítanak-e, vagy szint alá kívánják vezetni az udvari sétányokat — mindezt teljesen a tervezők tetszésére bízza a kiírás. A pályázatok eredményét legkésőbb ez év novemberében hirdetik ki, a legjobb művek díjazására, megvásárlására csaknem félmillió forintot fordítanak. F. G. 1967. augusztus 12. szombat 3fstff?/tir ffisstiusifffi küldöttsvff utasaib az EAK-ba Dr. Szalai Béla külkereskedelmi miniszterhelyettes vezetésével gazdasági megbeszélésekre pénteken küldöttség utazott az Egyesült Arab Köztársaságba. A delegáció búcsúztatásánál a Ferihegyi repülőtéren megjelent Szarka Károly külügyminiszterhelyettes, Tordai Jenő külkereskedelmi miniszterhelyettes, s az EAK nagykövetségének több képviselője. A társadalmi tudatosság érvényesülése az új gazdasági mechanizmusban Gazdasági életünkben a társa- dalmi tudatosság hosszú időn át a tervutasításos, tervlebontásos, keretgazdálkodásos mechanizmus révén érvényesült. Ennek folytán a társadalmi tudatosság fogalma a közvéleményben egybeforrt az eddigi gazdaságirányítási rendszerrel. A gazdasági életben társadalmi tudatosságon eddig azt értettük, hogy a központi gazdaságvezetés a vállalatoknak részletekbe menő utasításokat adott. Az a nézet uralkodott, hogy a feladatokat — az átfogóakat és a részletekbe menőket is — csak a központi vezetés tudja meghatározni, hiszen ott van meg a kellő áttekintés és a tudományos felkészültség is. Aki pedig a feladatokat meg tudja mondani, miért nem lenne képes meghatározni az ezek végrehajtásához szükséges eszközöket: anyagot, energiát, létszámot, bért, beruházási keretet stb.? A vállalat nem láthatja át a „nagy egészet”, meg kell mondani neki, mit tegyen és hogyan. Így alakult ki a társadalmi tudatosság érvényesülésének az az értelmezése, hogy a központ utasít, a vállalat teljesít. A központi akarat útja A társadalmi tudatosságnak eddigi értelmezése az új mechanizmus bevezetése kapcsán érthető aggodalmakhoz vezetett. Eddig a központi tervutasításokban megtestesülő társadalmi tudatosságot az egyik legfőbb vívmánynak tartottuk. Most meg a piacra akarjuk bízni a gazdaságot? — kérdik az aggodalmaskodók. Szabad-e a központi akarat helyébe a decentralizált döntések rendszerét állítani? Vajon a centrális gazdaságirányítás valóban érvényre juttatta-e a központi akaratot? Nézzük csak a régi módszerű tervkészítés utolsó fázisait. Az Országos Tervhivatal a népgazdasági tervszámokat lebontotta gazdasági minisztériumokra; a minisztériumok különböző főosztályai a tervszámokat tovább bontották ágazatokra, iparágakra ; az egyes iparági, ágazati igazgatóságok tovább bontották a mutatókat vállalatokra. Mire a központi akarat a sok áttételen keresztül a vállalatig eljutott, beépült abba sok-sok irányító szerv akarata, elgondolása. Így előfordult, hogy a tervmutatók nem közvetítették mindig egyértelműen a vállalatokhoz a központi akaratot De a vállalatnak is lehetősége volt arra, hogy a termelési, termelékenységi, önköltségi stb. mutatókat ne pontosan úgy teljesítse, ahogy azok elő voltak írva. Rendszerint úgy teljesítette, hogy a lehető legkevesebb kockázattal a lehető legjobb tényszámokat mutassa fel. Ráadásul a konkrét utasításokat tartalmazó iratok áradata bonyolulttá, sokszor kapkodóvá tette a vállalatok munkáját. A tárca- és igazgatósági érdekeket érvényesítő tervlebontások, ad hoc utasítások már aligha voltak a társadalmi tudatosság érvényesítői, mire a vállalathoz értek. Nem utolsósorban: a sok kézenközön a felelősség is elsikkadt. A formailag centralizált —sőt: túlcentralizált — gazdaságirányítás így gyakorlatilag a sok fős hatósági jogkörű szerv között rendkívül decentralizálttá vált. S a vállalatok törekvése a tervteljesítésre olyan magatartást is kiváltott, amit éppen nem nevezhetünk a társadalmi tudatosság vállalati érvényesülésének.A hatékony módszerek Gazdaságirányításunk új rendszere a társadalmi tudatosságot hatékonyabb módszerekkel érvényesíti. A központi gazdaságvezetés általában nem utasításokkal, hanem társadalmilag tudatosan kialakított gazdasági körülmények (mechanizmuselemek) rendszerével irányítja majd a népgazdaságot. A központosítás formális eszközei helyére ezeknél sokkal hatékonyabb, a központi akaratot teljesebben megvalósító eszközöket állít. A gazdasági célrendszer középpontjába a jövedelmet helyezi: az egyéni, a vállalati és a nemzeti jövedelmet Olyan érdekeltségi és jövedelemszabályozási rendszert alakítunk ki, ahol a háromfajta jövedelem egymással a legszorosabb kölcsönhatásban lesz, így az egyéni és a csoportcélok megvalósítása egyúttal a központi célok megvalósulását is jelenti. A jövedelem lesz az érzékeny mérőszáma annak, hogy az egyén, a vállalat, a népgazdaság termékekben és szolgáltatásokban megtestesülő munkája a felvevőpiacokon milyen társadalmi elismerést nyer, vagyis mennyiben szolgálja a szükségletek minél teljesebb kielégítését. A jól szabályozott jövedelemérdekeltség a népgazdaságot szerves egységbe foglalja, s az így sokkal inkább alkalmas lesz a központi elgondolások valóra váltására, a társadalmi tudatosság érvényesítésére, mint az eddigi mechanizmus. Miért? Mert a gazdaságirányítás centralizáltságának formális vonásait úgy küszöböljük ki, hogy tartalmi vonásait erősítjük. A központi gazdaságvezetés egységesen fogja meghatározni a vállalatok gazdasági körülményeit, a piaci mechanizmus működésének feltételeit. Minden vállalatra ugyanazok a szabályok, megkötések, kötelezettségek lesznek érvényesek. Egyetlen és egységes szempont fogja a vállalatokat orientálni gazdasági magatartásaikban. Egységeslesz a vállalati jövedelemelvonás, az anyagi érdekeltség rendszere. Egységes lesz a szabad döntések köre. Nem torzíthatja a központi akaratot a tárcaérdek, az eseti utasítás, a százarcú mutatószám. A vállalat célja nem az lesz, hogy tényszámait széppé tegye, bizonyítványát állandóan magyarázza, hanem hogy önmagának, dolgozóinak és az államnak a jöve ■