Népszabadság, 1967. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-06 / 210. szám
6 SZÜLŐKNEK NEVELÉSRŐL A testnevelésről Sok vita van mostanában a testnevelésről. Az itt kapott osztályzatok olykor jogosan, sokszor azonban indokolatlanul váltanak ki ellenvetéseket. Általában nem az okozza a problémát, hogy a szülők nincsenek meggyőződve arról, hogy a fiatal szervezet fejlődésében rendkívül nagy jelentősége van a testnevelésnek. Sőt gyakran tapasztalhatjuk, hogy anyagi áldozatokat is vállalnak azért,hogy a gyermekeik testi fejlődéséhez nélkülözhetetlenül fontos testmozgást, testedzést biztosítsák. A szülők többsége azt is megérti — vagy legalábbis elfogadja —, hogy a testnevelésből ugyanolyan értékű osztályzatot kap gyermeke, mint bármelyik másik tantárgyból. Vita általában akkor kezdődik, amikor a testnevelésből kapott érdemjegy lerontja a tanulmányi átlagot. Különösen akkor furcsa a testnevelési osztályzatok elleni berzenkedés, amikor a tanuló érdeme szerint kap a vártnál kedvezőtlenebb jegyet. És ezen a ponton sokszor úgy tetszik, hogy az érvek súlyát a mérlegnek túlságosan csak az egyik serpenyőjébe rakják a szülők. Amikor szót emelünk a testnevelés mellett, tudjuk, nem könynyű feladatra vállalkozunk. Azt még csak könnyű beláttatni bárkivel, hogy a testnevelés, a sportolás — és ezen most ne csupán a versenysportot értsük — fontossága egészségünk, edzettségünk fenntartásában arányosan nő azzal, ahogyan a fizikai munka terhét leveszik vállunkról a gépek. A fizikai tevékenység csökkenésével csökken szervezetünk ellenállóképessége, edzettsége, csökken ügyessége is. Nyilván súlyosan elmarasztalható lenne az iskolai nevelés, ha ez ellen nem tenne semmit, ha nem biztosítaná az iskolai évek során a tanulók helyes testi fejlődését, s nem adna a fiataloknak olyan nevelést, amelynek birtokában képessé teszi őket az iskola elvégzése után is egészségük, edzettségük megőrzésére, az önálló, az öntevékeny testedzésre, sportolásra. Ezért egyéni és társadalmi érdek is, hogy a tanulókat az iskolában felkészítsék az akadályok leküzdésére, fontos cselekvési feladatok megoldására. Ilyen feladatok elé ugyan nem állít az élet mindennap bennünket, de nem is ad felmentést senkinek, hogy ne szerezze meg hozzájuk a készségeket. Azt is figyelembe kell venni, hogy a rendszeres testedzés, az erre való hajlandóság és felkészültség, a mai modern ember neveltségének, műveltségének is fontos jellemzője. És ezt ismeri végső fokon oktatási kormányzatunk, amikor a testnevelési osztályzatot a tanulmányi átlag egyik összetevőjének tekinti. Igaz, hogy ez hátrányos is lehet egy-egy tanulónak, hiszen a testnevelés érdemjegye rontja tanulmányi átlagát azzal szemben, aki e tárgyból is jeleskedik. De ezért még nem lehet egyetérteni azokkal, akik ezért támadják az egész osztályozási rendszert. A testnevelés osztályozásához kiadott irányelvek helyesek, s egyáltalán nem lehetetlen, hogy a testileg gyengébb alkatú tanuló is igyekezettel és szorgalommal jó osztályzatot szerezzen. Egyébként a mindenkire egyaránt érvényes, jórészt a képességeket figyelembe vevő, másodpercekben és centiméterekben kifejezett kaptafanormák hivatalosan ma már nem is alkalmazhatók a tanulók értékelésében. Inkább a tanulók egyéni fejlődésének, az anyagelsajátítás minőségi jellemzőinek (az egyoldalú mennyiségi értékelés helyett!), a mutatott aktivitásnak, a tanórán kívüli sporttevékenységnek kell erőteljesebben latba esnie. Ezeknek a követelményeknek a teljesítése viszont csaknem teljesen a tanulók igyekezetén, szorgalmán múlik. Igaz, hogy ezeknek az értékelési, osztályozási elveknek az érvényesülését a hagyományos eljárások hellyel-közzel akadályozhatják, s ez ma még sokszor okozhat vitákat. Nagyon tiszteletre méltó erőfeszítések történnek azonban annak érdekében, hogy az osztályozásban még elvétve előforduló régi sablonokat minél gyorsabban száműzzék. Amit itt a testnevelésről elmondtunk, a jól fejlett, mozgásszervi szempontból egészséges gyermekekre vonatkozik. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert lehetőség van rá, hogy a gyenge, diszharmonikus testi felépítésű, az átlagtól feltűnően elmaradott, vagy kisebb mértékű elváltozásban szenvedő tanulók testnevelése is külön egészségügyi csoportban, könnyített testnevelésben történjék. Ezek a tanulók teljesen más elbírálásban részesülnek még abban az esetben is, ha kényszerűségből a „normál’ testnevelési órákon vesznek részt. Ezt a lehetőséget sok szülő nem ismeri, ezért indokolt esetben sem él vele. (Mások viszont vissza is élnek vele és a legkülönbözőbb „okokra” hivatkozva kérik gyermekeik könnyített vagy gyógytestnevelésre való utalását. Némely iskolában hihetetlen méreteket ölt a „felmentés”.) Az oktatási reform során kiadott testnevelési tantervek nemcsak lehetővé teszik, de félreérthetetlenül meg is követelik a tárgy sajátosságainak megfelelő érdekes, vonzó, kedvet keltő tanítási módszerek alkalmazását, a tanulók teljesítményének sokoldalú értékelését. A testnevelő tanárok a sokszor kedvezőtlen dologi-tárgyi feltételek ellenére szinte kivétel nélkül törekednek is erre. De jogos az a kívánság is, hogy azok a tanulók is nagyobb igyekezetet tanúsítsanak az egész tanévben, akiknek nehézségeik vannak a testnevelésben. Burka Endre az Országos Pedagógiai Intézet munkatársa MUNKÁSÉNEK 1919-1945 A Zeneműkiadó ünnepi kiadványai (Tudósítónktól.) A Zeneműkiadó Vállalat egy tanulmánykötet és több zenemű megjelentetésével ünnepli meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóját. A Munkásének 1919—1945 című könyv emlékezéseket, tanulmányokat, dokumentumokat közöl a Horthy korszakbeli szocialista zenei törekvésekről, a magyar munkásmozgalom és a zenekultúra kapcsolatairól. A zeneműkiadványok között szerepel Szabó Ferenc Vallomás című kantátája, melyet a szerző Petőfi Sándor Apostolának szövegrészletére komponált. Az úttörő-zenekarok számára jelenik meg a Fúvószene ünnepélyekre című összeállítás. Válogatás jelenik meg a régi forradalmi kórusokból, tömegdalokból. A MűvelődésügyiMinisztérium jubileumi zenepályázatán díjat nyert zenekari művek is a közönség elé kerülnek, így Tardos Béla, Mihály András, Farkas Ferenc és Sárközi István alkotásai, amelyek József Attila, Juhász Gyula és Tóth Árpád verseire születtek. Ez alkalommal jelenik meg a Fecske című gyermekkórus-összeállítás is, szovjet szerzők műveiből, valamint a Fehér galamb című gyermekdal gyűjtemény, ugyancsak szovjet szerzők alkotásaiból. NÉPSZABADSÁG 1957. szeptember 6, szerda Egy „tipikus néger gettó " utcáin Tudósítónk riportja a clevelandi Hough-negyedből HA A LÁTOGATÓ Cleveland ultramodern repülőtéri épületében szerzi meg első benyomásait, talán még el is hiszi, hogy az Egyesült Államok legkellemesebb, legszebb városába érkezett. Minden az utas kényelmét szolgálja itt; ízléses szőnyegeken, szemnek kellemes folyosókon és termeken át halad a kijárat felé, s kimenet előtt még egy pillantást vethet egy falmagasságú táblára, melyen villanybetűk és számok váltakoznak, s könnyedén le lehet olvasni, mi a helyzet az érkező és induló repülőgépekkel. S ha szembeötlik a tábla, hogy mindez Celebrezze polgármestersége alatt épült, arra gondol bizonyára, hogy a városatyák jó munkát végeztek annak idején. Amikor az autóbusz a város felé fordul, s meglátja a hatalmas feliratot, bizonyára még egyetértőleg bólint: „Üdvözöljük Clevelandben, a legjobb helyen az országban.” Amint azonban átszáll az autóbuszról a gyorsvasútra, mintha valami demarkációs vonalat lépett volna át. Ezt a „határvonalat” jelzik az óriási parkolóhelyek a vasútállomás mellett. Az emberek nagy része, amely az amerikai nagyváros egyre elviselhetetlenebb szorítása elől az olcsóbb elővárosokba költözött, itt a gyorsvasút kocsijaiba száll át, hogy elkerülje a város csúcsforgalmi csődjét és a méregdrága parkolást a város belterületén. S a kép a városon átrobogó gyorsvasúti kocsikból elszomorító. A levegőt a tüdőre nehezedő csípős füst és korom üli meg: a Standard Oil of Ohio és a Republic Steel acélmű kéményei egyre ontják a szennyező anyagot. Hídon csattognak a vonatkerekek, a szennyezett vizű Cuyahoga folyón haladunk át. S hiába tűnik fel a távolban a Public Square-en, a város, főterén égbe emelkedő Terminál Tower felhőkarcoló impozáns tornya, bizony elhúzom a számat, amikor ismét látom a hirdetést a sínek mellett: „Cleveland: a legjobb hely az országban.” A valaha oly dinamikusan fejlődő város, amely „korlátlan lehetőségeivel” odavonzotta a tőkét és a szorgalmas munkáskezeket, ma csendesen vegetál. A nyolcadik legnagyobb város az Egyesült Államokban a valaha festői Erietó partján épült, s mivel éppen félúton van a minnesotai vasérc- és pennsylvaniai szénbányák között, a századforduló táján Amerika „szerszámgépipari fővárosává” fejlődött ki. Az ipar, amely oly virágzóvá változtatta a környéket, annyi szennyező mellékterméket ontott az Erie-tóba, hogy az egykor kellemes állóvíz ma inkább riasztó, bűzös mocsár. A mocskos városból fokozatosan kimenekülő lakosság helyébe pedig az Egyesült Államok déli részeiből néger családok özönlöttek be. A PUBLIC SQUARE, a város főtere szép szobraival, magas épületeivel, parkjaival ma is rászolgál a „legjobb hely” jelzőre, csakúgy, mint a szlovén-, magyar- és lengyellakta utcák és az elővárosok tágas, fás, játszóteres modern építkezései. A városközponttól tizenöt percnyi séta után azonban olyan érzés foghatja el a látogatót, mint amikor a gyorsvasúti kocsikban robog befelé a városba. A 79-ik utca és Hough sarkán, a Grantwood és a keleti 105-ös utca, az 55-ös és a Chester, valamint a Murray Hill és a Mayfield sarkán — ahol tavaly szuronyos-puskás katonák csatáztak a zavargó néger fiatalokkal — ma ugyanaz a kép fogadja az idegent, mint más városok nyomornegyedeiben. A házak előtt, a járdán ülve, házukat a falnak támasztva, húsz—huszonöt éves néger férfiak dobókockákkal szerencsejátékot játszanak. Zörögnek a kockák a bádogbögrében, s a borotválatlan, gondozatlan hajú férfiak izgatottan összehajolnak, amikor a soron levő játékos elveti a kockákat. Kissé tovább pókerjátszma folyik a földön. Munkanélküliek. Ebben a 2,2 négyzetmérföldnyi negyedben, melyet egyszerűen csak Hough-nak neveznek, van a clevelandi néger gettó. Bár ezt a területet túlnyomórészt négerek által lakott kerületek határolják, itt a Hough-ban élő 70 000 embernek 90 százaléka néger. S e tömeg 62 százaléka 1955 és 1960 között érkezett a Hough-ba, éppen akkor, amikor az ultramodern repülőtéri épületet felépítették. „Miért jöttünk el Délről? — kérdezik vissza legtöbben, akiket erről meginterjúvoltam. — Nem, nem jöttünk uram, hanem menekültünk ...” — teszik hozzá. A déli gyapotszedés és -művelés fokozatos gépesítése, a fajgyűlölők megfélemlítő hadjárata az északi „ígéret földjére” csábította őket, s megrekedtek a clevelandi Hough-ban ... Akinek ugyanis a négerek közül munkája, biztosabb megélhetése van, átköltözhet a Hough-ból a szomszédos Central Scovill vagy a Mount Pleasant- Kinsman kerületekbe, ahol vegyesebb a lakosság, fehérek is nagyobb arányban laknak, s jobbak a lakáskörülmények. De a városból nemcsak a fehér lakosság menekül, hanem a tőke is, az ipari virágzásnak is vége. A délről beözönlő néger tömegek csak az elavult, roskadozó lakóházak zsúfoltságát növelik, s a munkanélküliek számát duzzasztják. A városban minden ötödik ember munkanélküli, de hogy mekkora ez az arány a néger gettóban, erre nincsenek megbízható statisztikák. A látogatónak viszont olyan a benyomása, mintha itt állandóan vasárnap vagy ünnep volna, annyi munkaképes fiatal férfi lézeng tétlenül naphoszszat az utcákon. S MINDENÜTT SZEMÉT és szemét... Legyek tömege rajzik a házak falaihoz állított szemetesedényekben feltornyozott hulladék felett, s időnként kóbor kutyák kutatnak ennivaló után, sa szemetesvedreket persze felborítják. Egyes lakók megjegyzik, hogy ritkán szállítják el innen a szemetet, mert a városatyák takarékoskodnak ... így tehát — mint mondják — nem csoda, ha elszaporodnak a patkányok a Hough-ban. Évente, mintegy 50 súlyosabb patkányharapási esetet jelentenek, s ezzel Cleveland egy sorban áll St. Louis-szal és Philadelphiával. Csak New York múlja felül Clevelandet e szomorú statisztikában, ott évente az 500— 600-at is eléri azoknak a száma, akiket patkány harapott meg... A Hough lakói tele vannak más panaszokkal is. Csupán január és március között újabb 24 000 elbocsátás történt a városban, s persze elsősorban ismét csak négerek vesztették el kenyerüket. Néhány éve nagy reklám közepette a néger gettó egyes házsorait, melyek már majdnem összedőltek, lebontották azzal, hogy helyükbe új, modern, olcsó bérű lakásokat építenek. A kiköltöztetetteknek, akiket szükséglakásokban helyeztek el, azt magyarázgatták, hogy „átmenetileg” nagyobb lesz a zsúfoltság, de később minden jóra fordul. Az építkezések közül csak egy készült el azóta, s a munkát leállították. A város vezetői most azzal védekeznek, hogy nem kapták meg a kormánytól a remélt segítséget, nyilvánvalóan a vietnami háború fokozott költségei miatt nincs nélkülözhető pénz Washingtonban. Emellett a clevelandi négereket is okolják a kudarcért. Nagyobb eredményt lehetett volna elérni — érvelnek —, ha a város jövedelemadót vezetett volna be. Amikor azonban erről a lakosságot megszavaztatták, a néger gettók lakóinak többsége is ellene szavazott. CLEVELAND VEZETŐI kissé cinikusan azt mondták, hogy városukban a néger gettó hasonlatos ahhoz a bizonyos híres „állatorvosi lóhoz”, melyen megtalálhatók az összes betegségek. Éppen ezért robbant ki elemi erővel véres zavargás tavaly a Houghban, s azért van búcsújárás Washingtonból és más amerikai nagyvárosokból e híres „tipikus néger gettóba”, s vizsgálgatják a legkülönbözőbb bizottságok a problémákat a helyszínen. Ettől azonban még nem lesz jobb a helyzet a néger gettóban. Hogy az idén, a „forró nyár” mégis elkerülte Clevelandet, s nem volt újabb zavargás Hough-ban, azt egyesek azzal próbálják magyarázni, hogy olyan a négerlázadás, mint a járványos betegség, s ha egyik nyáron egy várost sújtott, az legalább az elkövetkező évre „immunizálttá” válik. Persze sokkal hihetőbb ennél az a magyarázat, hogy a polgármesterválasztási hadjárat volt az oka annak, hogy a „tipikus néger gettó” nem lázadt fel. Stokes 40 éves néger helyi törvényhozási képviselő és ügyvéd személyében ugyanis esélyes jelöltje van a clevelandi négereknek. Stokes azt ígéri, hogy megválasztása esetén eltünteti a néger gettót Clevelandből, s gyorsan megjavítja a négerek helyzetét. Stokes azonban 1965-ben már egyszer vereséget szenvedett, amikor mindössze 2144-gyel több szavazattal nyerte el a fehér Locher a polgármesteri tisztet. Az október 3-i demokrata párti előválasztáson, ahol az egymással versengő demokrata párti jelöltek közül kiválasztják a párt hivatalos jelöltjét, aki később a republikánus párt jelöltje ellen indul, lényegében már eldől a polgármesteri cím sorsa, hiszen Cleveland lakosságának többsége hagyományosan a demokrata párti jelöltre szavaz. A demokrata párti gépezet viszont a fehér jelöltek támogatására lendült nagy erővel mozgásba, s Stokes lehetőségei nem túlságosan biztatóak a győzelemre. „Mi lesz, ha a néger remények nem teljesülnek be?” — tettem fel sok helyütt a kérdést, s a legtöbben tanácstalanul széttárták kezeiket. S hasonló tanácstalanságot tapasztalhattam, amikor az iránt érdeklődtem, hogy mi lesz, ha Stokest megválasztják és kiderül, hogy a negyvenéves néger ügyvéd nem tudja megvalósítani választási ígéreteit? Néhány néger fiatalember a Hough-ban azonban határozott volt a válaszadásban: „Akkor, uram, az elmaradt "forró nyár« helyett "forró ősz vagy jövőre "forró, nagyon forró tavasz lesz Clevelandben”... Árkus István Vereséglátóipari üzemek! Kultúrházak! Törött, szakadt, rozsdás, kopott, tönkrement tésmbútorait tejesen kisssavárget és esselesvulleakat korszerűsíti . (műanyaggal bevonja, műbőrrel kárpitozza, festi, zománcozza, a tönkrement alkatrészeket pótolja stb.) MEFÉM KISZ Bp. IX. Liliom u. 26. Telefon: 341—131, 138—477, 330-786 A JAVÍTÁSOKAT A RENDELÉSEK BEÉRKEZÉSÉNEK SORRENDJÉBEN VÉGEZZÜK.