Népszabadság, 1967. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-17 / 220. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! IC oldal — Ára 80 fillér NÉPSZABADSÁG 1967. szeptember 17. vasárnap A MAGYAR SZOCIALISTA MU­NKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXV. évfolyam, 220. szám Az ENSZ és a világbéke A nemzetközi közvélemény fi­gyelme most újra New York felé fordul: a napokban megkez­dődik az Egyesült Nemzetek Szer­vezete közgyűlésének háromhó­napos rendes ülésszaka. Napi­rendjén négy híján száz kérdés szerepel. Vannak köztük olyanok, amelyek csak egy-egy állam­ra, államcsoportra vagy földrajzi térségre vonatkoznak, s vannak olyanok, amelyeknek igazságos megoldásában az egész emberiség érdekelt.*. Amikor az általános vitában felszólaló küldöttek a nemzetközi problémák összességéről fejtik majd ki véleményüket, bizonyára a vietnami háborúval kezdik, amely pedig nem is tartozik az ENSZ illetékességébe. Mégsem hallgathat róla egyetlen szónok sem. A Vietnam elleni barbár ag­resszió ma az egész világ békéjét­­veszélyezteti. A semmivel sem menthető bűncselekményeket egy olyan ország követi el, amely nem csupán tagja az Egyesült Nemzetek Szervezetének, hanem aktívan közreműködött az alap­okmány kidolgozásában is. Az alapokmány első fejezete 2. cikké­nek harmadik és negyedik pontja így szól:­ „A tagok kötelesek nem­zetközi viszályaikat békés eszkö­zökkel és oly módon elrendezni, hogy a nemzetközi béke és bizton­ság, valamint az igazságosság ve­szélyeztetve ne legyen. A tagok­­nak nemzetközi érintkezéseik so­rán más állam területi épsége vagy politikai függetlensége ellen irá­nyuló vagy az Egyesült Nemzetek céljaival össze nem férő, bármily más módon megnyilvánuló erő­szakkal való fenyegetéstől vagy erőszak alkalmazásától tartózkod­niuk kell.” Washington fegyveres erői nap­ról napra a népirtás szörnyű bűntettét követik el Vietnamban, s lábbal tiporják az alapokmányt. Ez a felismerés az amerikai pro­­paganda sűrű ködfüggönye elle­nére is utat tör. Az amerikaiak bé­keszólamai már mindinkább az ellenkező hatással járnak. Azok a jogos és igazságos követelések, amelyeket a VDK kormánya és a DNFF foglalt pontjaiba, eddig is világosan tanúsították, hogy semmi mást nem óhajtanak, mint az igazságos békét. Folytatódik annak a súlyos helyzetnek megvitatása is, ame­lyet a júniusi izraeli agresszió idézett elő. Igaz, a Szuezi-csator­­na partján pillanatnyilag hall­gatnak a fegyverek, ez a megté­vesztő csend azonban nem a bé­ke csendje! Nincs fegyverszüneti egyezmény, és bármikor újra fel­lobbanhatnak a harci cselekmé­nyek. A helyzetet súlyosbítja az izraeli kormány kihívó magatar­tása: az ENSZ határozata ellené­re annektálta Jeruzsálemet, és a megszállt arab területek bekebe­­­­lezésével kész helyzet elé akar­ja állítani a világot. A Tel Aviv-i vezetők gátlástalan hódí­tó politikája még olyanok szemét is felnyitotta, akik az agressziót követő napokban még kerestek — és elfogadtak — bizonyos „ér­veket” az izraeli támadás igazo­lására. A történtek fényében még világosabbá vált, hogy Izrael a kolonializmus utóvédéként tá­madt a függetlenség és az anti­­kolonializmus erőire. A nemzet­közi közvéleményben végbement felismeréseket tükröznie kell a közgyűlésnek is. Különösen nyilvánvaló annak az állás­pontnak az időszerűsége, er­kölcsi megalapozottsága és rea­litása, amelyet az arab országok igazságos ügye mellett kiálló szo­cialista országok hangoztatnak: Izraelnek feltétel nélkül ki kell ürítenie a megszállt területeket. Az elfoglalt területek alkuba bo­csátása egyet jelentene az erő­szak jogának, a dzsungel törvé­nyeinek szentesítésével a nem­zetközi kapcsolatokban. Csak az elfoglalt területek kiürítése te­remtheti meg egy olyan politikai rendezés feltételeit, amely meg­hozhatja az áhított tartós nyugal­mat és békét a Közel-Kelet va­lamennyi népe számára. A közgyűlés napirendjén sok egyéb fontos probléma is szere­pel: így például a közgyűlés elnö­kének a megválasztása, az úgyne­vezett békefenntartó műveletek kérdése, a Kínai Népköztársa­ság ENSZ-tagsága, beszámoló a genfi tizennyolc hatalmi tárgyaló­­sokon elért előrehaladásról, az úgynevezett atomsorompó-javas­­lat ügyében. A haladás ez utóbbi kérdésben elsősorban a Szovjet­uniónak és más európai szocia­lista országoknak a sikere, ame­lyek az­ imperialis­ta agresszióktól megmérgezett nemzetközi lég­körben is szívósan küzdöttek a megegyezésért. Egy ilyen egyez­mény megkötése mélységesen időszerű. Szakemberek szerint ma már tíz-tizenkét olyan ország van, amely máris, vagy egy-két éven belül képes nukleáris fegy­ver elkészítésére. Ha ezek az ál­lamok is előállítanának atom­fegyvereket, akkor a gyakorlatban jóformán lehetetlenné válna min­denfajta ellenőrzés, a népekre már most is olyan nagy terheket rakó fegyverkezési verseny pedig láncreakcióként gyorsulna fel. Nagy és bonyolult problémák halmozódtak fel a világban. Az ENSZ-nek, ha meg akar felelni hivatásának és a népek várakozá­sának, szembe kell néznie ezek­kel. A nemzetközi helyzet javítá­sára irányuló politikai megoldá­sokat kereső, az igazságon alapuló békét előmozdítani kívánó irány­zat fő képviselői napjainkban a Szovjetunió, a szocialista testvér­országok; ilyen célok érdekében munkálkodik a magyar diplomá­cia is. Ez a küzdelem hosszú, fá­radságot és sok türelmet kíván. Ennek egyik fontos színtere lesz a következő hetekben a New York­-i ENSZ-palota. Vajda Péter Péter János vezeti a magyar ENSZ-küldöttséget A Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa jóváhagyta az ENSZ-közgyűlés XXII. üléssza­kán részt vevő magyar küldött­ség összetételét. A küldöttség ve­zetője Péter János külügyminisz­ter, tagjai Mód Péter, a külügy­miniszter első helyettese, Csator­­day Károly nagykövet, a Magyar Népköztársaság állandó ENSZ- képviselője, Beck­ János nagykö­vet, Bakonyi-Sebestyén Endre nagykövet, hazánk állandó kép­­viselője az ENSZ genfi irodája mellett és Lőrincz Tamás főosz­tályvezet­ő. A küldöttség tagjainak első cso­portja Péter János vezetésével szombat reggel elutazott New Yorkba. Búcsúztatásukra a Feri­hegyi repülőtéren megjelent Arad Péter, a külügyminiszter első he­lyettese, Szilágyi Béla külügymi­niszter-helyettes, és a Külügy­minisztérium több vezető munka­társa. HÍRADÁS A JUBILEUMI MUNKAVERSENYRŐL Lakások, fogyasztási cikkek, gépek tervein felül Ahogy közeledik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. év­fordulója, úgy fokozódik az üzemekben a jubileumi munkaverseny lendülete, a dolgozók cselekvőkészsége is. Hírek érkeznek a korábban tett munkafelajánlások teljesítéséről, az egymással vetélkedő szocia­lista brigádok, gyári kollektívák összefogásáról, amellyel leküzdik a munkát akadályozó nehézségeket. Tudósítóink az alábbiakban három vállalat jubileumi verseny­­eredményeiről számolnak be. tanács által kiemelt, debreceni konzervgyári építkezésen — a szerkezeti elemek hiánya miatt — elmaradtak a tervezett ütem­től. A legutóbbi termelési tanács­kozáson a konzervgyár építői pót­lólag felajánlották, hogy az év végéig behozzák az elmaradást és teljesítik tervüket. A debreceni Nagyerdőben épül a város egyik legszebb és legér­dekesebb megoldású, „háromszö­gű” épülete, a Vasas-üdülő új szárnyrésze. Az építkezésen dol­gozó kollektíva most azért küzd, hogy felajánlásának megfelelően, november 7-re elérje a 47 méte­res, végleges magasságot. Hason­ló nagy erőfeszítést igénylő vál­lalás teljesítésén dolgoznak a Dó­zsa György úti lakótelep épí­tői is: három kilencemele­tes öntöttházból november 7-re kettőt tető alá hoznak, hogy át­­t adhassák a szakipar dolgozóinak. VÖRÖS CSILLAG TRAKTORGYÁR: l'nibb traktor és alkat­rész a ittilacgazdaságn ah A Vörös Csillag Traktorgyár magyarázzák: 1. Lényegesen fa­­dolgozói a versenyben nyolc 28 voltak a műszaki feltételek. A lóerős és 24 új típusú, a Me- termelés már az első félévben is­zőgazdasági kiállításán máris sí- ■ sokkal szervezettebb, egyenülete­­kért aratott 50 lóerős, négykerék­ ,­sebb volt, mint tavaly, s ez a vrreghajtású traktor gyártását váró helyzet most is. Nehézségeket láttak terven felül, önrakodó okot azonban egyes külső koope­­dömperből 24-gyel gyártanak ráló partnereik pontatlan szállí­­többet a tervezettnél. Vállalták rása, ami főként a szereldében továbbá, hogy kísérleti célokra is érezteti hatását. 2. Július elsejétől különböző típusú traktort és két bevezették a gyáron belüli önálló új típusú dömpert készítenek el elszámolást, s az üzemekre bontott soron kívül.­­ részletes termelési költséggazdál-Az eredmények önmagukért be-­­ kotlása feladatok jobb, reálisabb szélnek. Augusztus végéig az 1967. alapot adnak a szocialista kötele­­évi traktorgyártási tervnek mint n­­­zettségvállalásokhoz. Az eredm­é­­egy 70, a dömpergyártási tervnek nyéktől függő nyereségérdekeltség pedig körülbelül 80 százalékát pedig anyagi ösztönzést is ad a megvalósították. Eleget tettek ha- ' versenynek. 3. Fegyelemben, áldo­zni pótalkatrész-gyártási kötele­­zetkészségben kiváló példát mű­­zöttségeiknek, s az eXport megron­­­­tatnak a szocialista brigádok. A dőléseket is teljesítették. Az­­ versenyben jelenleg a szerelde- NDK-nak készülő ezer trak-­­ kikészítő üzem kollektívája vezet, torból 843-at már átadtak , s a legutóbbi értékelés szerint a s a Szovjetunió 820 dömper­, vállalat történetében először sor megrendeléséből augusztus végéig­­ kerülhet a Szocialista munka mű- 646 készült ed.­­ helye cím odaítélésére is. Az eső-A gyárban a jubileumi verseny­­­éves a dömperszerelde kollektí­­sikerét főiképp három dologgal í vája. ÉVM HAJ­DÚ-BIHAR MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT: Elkészült a 400 férőhelyes diákszálló Az ÉVM Hajdú-Bihar megyei Állami Építőipari Vállalat dolgo­zói felajánlásainak értéke meg­haladja a 11 millió forintot. A vállalat többlettermelésből eddig már 70 százalékot teljesített. Az első félévben a tervezettnél 33- mal több, összesen 420 lakást ad­tak­ át az új lakóknak. A jubi­leumi verseny jegyében decem­ber 31. helyett szeptember első hetében átadták rendeltetésének a debreceni Felsőfokú Épületgé­pészeti Technikum 405 fős diák­szállóját is, amely az új tanév­ben megoldja a hallgatók elhe­lyezését. Az első félévben, a Miniszter­ Kilencemeletes öntöttházat épít a debreceni Dózsa György úti lakótelepen Katona János szocialista brigádja. (Kőszeghy György felvétele.) MINŐSÉGI CIPŐGYÁR: Miéisa hatizezer pár divatos cipő A jubileumi verseny eredmé­nyeit vizsgálva joggal mondhat­juk: a Minőségi Cipőgyár ma már nemcsak nevében hordja a minő­ségi jelzőt — egyre inkább ez a jellemzője a munkájának is. Az év elején a jubileumi ver­seny egyik céljaként jelölte meg a 4200 dolgozó, hogy a gyártandó cipők 94,5 százaléka minőségi — azaz belkereskedelmi I. osztályú — lesz. Nagyon sok igyekezetet, összefogást takar, mindennél töb­bet mond az eddigi tényszám: a 95,2 százalék. Különösen kitett magáért a vállalat szegedi gyárá­nak kollektívája, amely 96,6 szá­zalékos eredményt ért el a ragasz­tott női cipők gyártásában. A Minőségi Cipőgyár 210 ezer pár cipő elkészítését vállalta ter­ven felül úgy, hogy ebből a meny­­nyiségből 100 ezer párat október végéig a Szovjetuniónak szállít. Örömmel újságolják: a jubileu­mi hónapban Moszkva és más szovjet városok áruházaiban ott lesz mind a 100 ezer pár terven felül gyártott minőségi cipő. Sőt, kedves meglepetésként mind­egyikbe egy-egy ünnepi címke, amelyen a magyar cipőgyár dol­gozói köszöntik a szovjet vásár­lókat. Sikeres választékbővítésről is beszámolhatnak: eddig csak ra­gasztott női cipőket gyártottak a Minőségiben, az idén már mint­egy 120 ezer pár női csizmát is nyugati exportra. Jól vizsgázott az első széria, a gyártmány zavarta­lan bevezetéséért pedig a köz­ponti gyár dolgozói érdemelnek dicséretet. Igaz, nem kisebb ér­dem a Szigetvári Cipőgyár kol­lektívájáé, amely egy korszerű, új futószalag munkába állítását ol­dotta meg komoly erőfeszítések árán, a termelés visszaesése nél­kül. Bizakodó a hangulat a Minősé­gi Cipőgyárban. Azt mondják: az év végén is kiegyeznének az ed­digi eredményekkel. Érthető, mert ez utóbbi így fest: exportterv: 103,8 százalék, belkereskedelmi ellátás: 101 százalék, termelé­­kenység: 108 százalék.

Next