Népszabadság, 1967. december (25. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-01 / 284. szám

2 (Folytatás az 1. oldalról.) El-Sabit a Dél-jemeni Népi Köztársaság függetlenségének el­ső napján, az új állam elnökévé választották. Az új független arab állam megalakulásával foglalkozik a moszkvai Pravda csütörtöki szá­mának egyik cikke, amely meg­állapítja, hogy a fiatal államnak sok nehézséggel kell megküzde­nie. Az ország gazdasági élete je­lentős károkat szenvedett, s az angolok is mindent elkövetnek, hogy befolyásukat fenntartsák e térségben. Dél-Jemen belpolitikai problémái sem kicsinyek. Az or­szág életében döntő lehet, hogy az NLF milyen együttműködésre tud majd jutni más hazafias szer­vezetekkel, elsősorban a Megszállt Dél-Jemen Felszabadítási Front­jával (FLOSY). Csak helyeselni lehet az NLF vezetőjének, El- Sabinak a kijelentését, hogy az új kormánynak szüksége­ lesz minden dél-jemeni hazafi támo­­­­gatására — írja a Pravda. Viszont a FLOSY főtitkára, Mak­­kaui szerdán az AFP algíri tudó­sítójának adott nyilatkozatában kijelentette, hogy a FLOSY nem tartja magára nézve kötelezőnek az NSF és az angolok között Genfben létrejött megállapodást. A TASZSZ adeni tudósítói is­mertetik az Asz-Szauri című tá­jékoztató kőnyomatos november 29-i számában megjelent szöveg­­ alapján az NLF politikai prog­ramját. A program értelmében a függetlenné vált Dél-Jemenben a népi tömegek élcsapatát képe­ző forradalmi pártot kell létre­hozni; a társadalmat át kell ala­kítani; harcolni kell a bürokrá­cia és a burzsoá elemek ellen; az ország gazdasági és társadalmi életét a reális körülmények fi­gyelembevételével, a tudományos szocializmus alapján kell fejlesz­teni. A program szerint az egyik legfőbb feladat a dolgozó töme­gek egységének elérése. (MTI) Elbúcsúztak Jementől az egyiptomi csapatok A jemeni Hodeida kikötővá­rosban szerdán díszszemlét tar­tottak a jemeni küldetésüket be­fejező egyiptomi csapatok. A bú­csúparádén felvonultak a jemeni hadsereg egységei is Részt vett a szemlén Amri tábornok, a je­meni hadsereg főparancsnoka, a köztársasági tanács tagja, Ab­del Káder Hasszán tábornok, a kivo­nuló egyiptomi csapatok főpa­rancsnoka és Abdel Ham­id tá­bornok, az EAK hadseregfőpa­rancsnokának képviselője. A há­rom tábornok beszédet mondott. Mindhárman méltatták az EAK és Jemen barátságát, folytatódó baráti együttműködését. A szem­le után behajózták az egyiptomi egységeket, amelyeket Szuezbe szállítanak. Kairói sajtójelentések szerint a jemeni imámita törzsek harcosai San’a körül tömörülnek és az­zal fenyegetőznek, hogy az egyip­tomi egységek teljes kivonása után megrohanják a fővárost. A Journal d’Egypte szerint tankok és ágyúk fogják fogadni őket, ha beváltják fenyegetésüket. Nasszer elnök szerdán üzenetet intézett a jemeni néphez, hang­súlyozva, hogy „a távolság elle­nére továbbra is erkölcsi és anyagi támogatást nyújtunk har­cotokhoz”. (MTI) Az arab csúcs előkészületei Tzabatban, Marokkó fővárosá­ban megkezdődtek az előkészüle­tek a december 9-re meghirdetett arab csúcstalálkozóra. Egyelőre azonban továbbra is kétséges, hogy a jelzett időpontban meg­kezdődhet-e az értekezlet, mert — mint a kairói Al Akhbar kö­zölte — Szaúd-Arábia és Tunézia kérte a csúcsértekezlet elhalasz­tását Gunnar Jarring közel-keleti ENSZ-közvetítő ténymegállapító körútjának befejezéséig. Szajed Nafal, az Arab Liga fő­titkárhelyettese, csütörtökön be­jelentette, hogy az arab országok külügyminiszterei december 9-én Rabatban összeülnek. Taher Jahia iraki miniszter­­elnök csütörtökön kormánykül­döttség élén Kairóba érkezett. Gunnar Jarring, U Thant ENSZ-főtitkár közel-keleti kü­lön­­megbízottja szerdán a világszer­vezet székhelyén külön-külön megbeszélést folytatott a Szovjet­unió, az Egyesült Államok, Nagy- Britannia és Franciaország ENSZ-képviselőivel, valamint Iz­rael, az Egyesült Arab Köztársa­ság és Szíria delegátusaival. (MTI) Caamano eltűnt Francisco Caamano ezredes, a Dominikai Köztársaság Nagy- Britanniában akkreditált katonai attaséja, aki az 1965-ös dominikai események egyik főszereplője volt, titokzatos körülmények kö­zött eltűnt. A dominikai nagykö­vetség tagjai Londonban utoljára szeptember elsején látták. Októ­ber közepén Hágában tűnt fel, azóta azonban nyoma veszett. Caamano két évvel ezelőtt mint a dominikai kormány elnöke igyekezett megfékezni a reakciós katonai vezetők diktatórikus tö­rekvéseit. (MTI) McCarthy bejelentette: indul Johnson ellen Eugene J. McCarthy minnesotai­­ demokrata szenátor csütörtökön sajtóértekezleten jelentette be, hogy Johnson elnökkel szemben indulni fog a jövő év tavaszán sorra kerülő négy próba­választá­son, mert ellenzi Johnson viet­nami politikáját. McCarthy sajtóértekezletén utalt arra, hogy elhatározása előké­szítheti Robert Kennedy, a meg­gyilkolt elnök öccse számára a je­löltséget.­­McCarthy kijelentette, lehet, hogy nem ő lesz az, aki a végső kihívást intézi majd John­ ,­son ellen.­­ Politikai megfigyelők nagy je­­­­lentőségűnek minősítik a széna-­­ tor elhatározását, mert legutóbb , a század elején fordult elő, hogy­­ a hatalmon levő elnöktől saját pártjának egyik tagja kísérelje meg elnyerni a jelöltséget. (MTI) Külföldi események­­ néhány sorban Az NDK közlekedésügyi mi­nisztériuma a nyugatnémet köz­lekedési adósságok kifizetésének megtagadása miatt december el­sejétől lezár egy vasúti vonal­­szakaszt a nyugatnémet teher­fuvarozás elől. (MTI) A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság külügyminisztériu­ma nyilatkozatot adott ki, amely­ben elítéli a dél-koreai ható­ságoknak azt a döntését, hogy 15 000 embert — az úgynevezett katonai hátországi szolgálat pol­gári hadtestét — küldenek Dél- Vietnamba. (MTI) A Renmin Ribaóban cikk je­lent meg, s ez azt állítja, hogy „a kínai népnek nem érdeke be­lépni az ENSZ-be”. Koszigin szovjet kormányfő a Kremlben fogadta Torsten Nils­­son svéd külügyminisztert, és Gromiko szovjet külügyminiszter részvételével megbeszélést foly­tatott vele. (MTI) A tizenhét hatalmi genfi lesze­relési értekezlet csütörtöki ülé­sén elhatározták, hogy két hét múlva, december 14-én, másfél hónapra elhalasztják a tanács­kozás munkáját. A csehszlovák állambiztonsági szervek Brnóban vizsgálatot foly­tatnak ellenséges tevékenység ügyében, amely Csehszlovákia ér­dekei ellen irányult. Az ellensé­ges tevékenységet Ausztria terü­letéről irányították. Az ügy bí­rósági tárgyalása a legközelebbi napokban kezdődik. (CTK) NÉPSZABADSÁG Koszigin és Znajen tárgyalása Csütörtökön a Kremlben szov­jet-Szíriai tárgyalások kezdőd­tek. A szovjet küldöttséget Ko­szigin, a minisztertanács elnöke, a Szíriai küldöttséget Znajen mi­niszterelnök vezeti. A megbeszé­lésen részt vesz még Novikov szovjet miniszterelnök-helyettes, Gromiko külügyminiszter, Grecs­­ko marsall, honvédelmi minisz­ter és más hivatalos személyisé­gek, illetve Makrusz Szíriai mi­niszterelnök-helyettes és külügy­miniszter és Szuvejdani vezér­kari főnök. A nap folyamán Znajen a Kremlben látogatást tett Nyiko­­laj Podgornijnál, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségé­nek elnökénél. (MTI) Hi­atalosan is bejelentették McNamara távozását Washingtoni tudósítónk jelenti. Miután szerda este a Világ­bank 20 tagú igazgatósága egy­hangúlag elfogadta McNamara jelölését az elnöki tisztre, a had­ügyminiszter a sajtó képviselői elé állt, s bejelentette, hogy tá­vozik a Pentagon éléről. McNamara azt állította a meg­jelent újságíróknak, hogy a had­ügyminisztériumból való távozá­sát már régóta fontolgatták, s­ hogy a Világbank elnöki tisztsé­gére való jelölése saját kérésére történt. Tagadta, hogy bármiféle nézeteltérései lettek volna John­son elnökkel. McNamara elmon­dotta azt is, hogy pontos dátu­mot­ távozására még nem tűztek ki, s az őrségváltásra a hadügy­minisztérium élén nem kerül sor 1963 eleje előtt. Mint mondotta: Johnson arra kérte, hogy marad­jon addig a helyén, amíg a jövő évi katonai költségvetés kidolgo­zása be nem fejeződik. Nyilatkozott az ügyben John­son is, aki nagy dicsérettel em­lékezett meg hadügyminiszteré­nek tevékenységéről, s igyekezett eloszlatni azokat a találgatásokat, hogy McNamara távozására a kormányban támadt nézeteltéré­sek miatt került sor. Johnson új­ra nyomatékosan hangsúlyozta nyilatkozatában, hogy nem lesz változás a vietnami háború foly­tatásában. Árkus István A BŰNBAK ÉS BALLASZT­ A a holnap történésze sok év múlva elkészíti a vietnami háború mér­legét és elérkezik majd ehhez a ponthoz: felelősség, nem fog kü­lönbséget tenni Robert McNama­ra hadügyminiszter — meg West­­moreland és Wheeler tábornokok között. A hadügyminiszter, aki most maga is megerősítette távo­zása hírét, a legutóbbi időkig szilárdan kezében tartotta az amerikai hadügyek, a vietnami háború irányítását. Nem egysze­rűen híve volt az eszkalációnak, e háború végsőkig való kiterjesz­tésének, hanem egyik tervezője. Ellentétei Wheelerrel, West­­morelanddel megmutatkoztak a katonapolitika minden kérdésé­ben, de ezek közül a döntőek a vietnami háborúról vallott elté­rő nézetek voltak. A tábornokok nem értettek egyet az eszkaláció­nak a Potomac partjáról diktált ütemével , McNamara pedig hi­báztatta a tábornokokat, mert nem jól gazdálkodnak a rendel­kezésre bocsátott erőkkel és esz­közökkel. Mert jól gazdálkodni, ez volt a jelszava a Ford-művek elnöki székéből, még Kennedy el­nöksége alatt hadügyminiszterré avanzsált McNamarának. Semmi­féle egyéb indok nem vezette, amikor ellenezte bizonyos cél­pontok bombázását, mint hogy politikailag és anyagilag nem tartotta azt eléggé kifizetődőnek, s ehelyett saját receptjei nyomán más katonai műveleteket java­solt. McNamara­­ receptjei rendre hibásaknak bizonyultak, pedig vele mérnökök, elektronikus szakemberek egész hada költözött be a Pentagonba, és a javaslato­kat számítógépek segítségével ké­szítették. (A legemlékezetesebb ,,mellélövés” az volt, amikor be­harangozta, hogy a vietnami há­borút 1965-re befejezik ...) Mint említettük, McNamara számos kérdésben más nézeteket vallott, mint tábornokai. Végül is azonban mindig olyan döntések születtek, amelyek megfeleltek a miniszter kívánságának s a tá­bornokok szándékának is. Ezért ha McNamara helyzetértékelései­nek. ..receptjeinek” csődjéről be­szélünk, akkor ez nemcsak az ő kudarcát jelenti, hanem a tábor­nokokét is. A helyzetképhez egyébként hozzátartozik az is, hogy a kompromisszumok az utóbbi időben a generálisok fo­kozott térnyerésének alapján jöt­tek létre. Ezt mutatta a bombá­zási célpontok korlátozásának feloldása — lényegében a szinte válogatás nélküli bombázások engedélyezése. Valami hasonló történt, az úgy­nevezett rakétavédelmi rendszer kiépítésének vitájában is. Mc­Namara egy ilyen rendszer létre­hozását hosszú ideig ellenezté, mert hatástalannak tartotta. Vé­gül azonban hozzájárult e szisz­téma kezdeti fokozatának kiépíté­séhez. És röviddel később Moszk­vában felvonultak a 35 méteres, globális rakéták, amelyekkel szemben, mint a nyugati katonai szakértők megállapították, az amerikaiak tehetetlenek. McNamara távozásának részle­tes körülményeit és közvetlen előzményeit a titkolózás sűrű köd­függönye burkolja. Bizonyos azon­ban, hogy egyszerre bűnbak és ballaszt. Bűnbak, akire a fele­lősséget lehet hárítani, azért, hogy az annyiszor meghirdetett ameri­kai „győzelem” Vietnamban ma sincs közelebb, mint valaha. Bal­laszt, amelytől a választási harc kezdetén az elnöknek jó megsza­badulnia. A következmények? A hivatalos­­Washington arról beszél, hogy a háború menetében nem várható változás. De a lapjelentések sze­rint az amerikai belpolitika isme­rői azt várják, hogy a háború ki­­terjesztése, most kettőzött zöld fényt kap. Mindenesetre ezt lát­szik igazolni Eisenhower volt el­nök időzített fellépése is, aki ép­pen most követelte, hogy indítsa­nak totális szárazföldi háborút a VDK, Laosz és Kambodzsa ellen. Akárki lesz az utód, aki majd örökli McNamarától a­­ számító­gépeket és a vietnami hábo­rút, érdemes lesz emlékeznie hon­fitársának, Steward Alsopnak, a nagy hírű publicistának gúnyos soraira, amelyeket még akkor írt, amikor a miniszter optimiz­musa töretlen volt: „...mind­azonáltal Ho Si Minh — ez nem McNamara és könnyen lehet, hogy Amerika vietnami ellenfeleit, Ho Si Minhtől kezdve egészen a csont­sovány Viet Kong-katonáig olyan érzések vezérlik, amelyeket meny­­nyiségileg nem lehet megragadni, és amelyek megfoghatatlanok Mc­Namara racionális gondolkodás­­módja számára.”­­. 1967. december 1, péntek Független, semleges Ciprusi CIPRUS háborús hírek kap­­­­­­csán került ismét a lapok első 1­­ oldalára. Törökországból és Gö­­­­­­rögországból mozgósításokról, hajnalig tartó haditanácskozások­ról érkeztek hírek. A nicosiai­­ kormány kérésére az ügy a Biz­­­­tonsági Tanács elé került, amely­­ egyöntetű felhívást hagyott jó­­­vá: felszólította az érdekelt fele­­­­ket, tartózkodjanak minden olyan­­ lépéstől, amely súlyosbíthatná a­­ helyzetet s fenyegetné a békét.­­ Ezután a diplomáciai rendezés került napirendre, XJ Thant ENSZ-főtitkár José Roiz-Bennett guatemalai diplomatát küldte a helyszínre. Johnson amerikai el­nök különmegbízottja, Cyrus Vance ingajáratot létesített Athén és Ankara között. A kiélezett görög—török viszony elsimítása­ira bekapcsolódott Manlio Brosio, a NATO főtitkára is. Az újabb válságot Cipruson az robbantotta ki, hogy Grivasz tá­bornok a szigeten állomásozó 15 ezer főnyi görög katonaság és a ciprusi nemzeti gárda parancs­­­­noka, november 15-én provokat­­­tív támadást intézett és elfog­lalta Agios Theodoros török­ és Kosinou vegyes lakosságú falva­kat, amelyek a nicosiai—limas­­soli fontos útvonalon fekszenek. Törökország légiakciót és invá­ziót helyezett kilátásba arra az esetre, ha Grivasz nem vonja vissza csapatait. Törökország így foglalta össze Athén címére in­tézett rendezési elveit: 1. Törökország és Görögország az 1960 augusztusi lelkosei egyezmény értelmében elfogadják Ciprus függet- l­­enségét, területi egységét és sérthe-­­ tetlenségét; 2. a felek kinyilvánítják, sürgősen kivonják Ciprusról azokat a nem cip­rusi katonai egységeket, amelyeket az egyezményben előírt kereteken fe­lül küldtek oda (Görögországnak 950, Törökországnak 760 katonát van joga a szigeten állomásoztatni); 3. a két ország közül először Gö­rögország, majd ezt követően Török­ország hozza nyilvánosságra a felté­telek elfogadását; 4. a nem ciprusi egységek kivonása után Törökország megteszi az intézke­déseket a válság megszüntetése érde­kében. Ciprusban ez már a második válság az idén. Az előzőt is az athéni katonai junta szította, más eszközökkel ugyan, de hasonló céllal A puccsal hatalomra ke­rült junta, amelynek rendkívül rossz hírneve van külföldön, és Görögországban sem élvez támo­gatást, hatalma megszilárdítására valamiféle eredményt akart pro­dukálni. Úgy vélte, hogy az enó­­zisszal (Ciprusnak Görögország­hoz való csatlakozásával) ezt elér­hetné. Csakhogy a semleges poli­tikát követő sziget kormánya és görög lakossága nem vágyódik a katonai diktatúrára, amely Cipru­son is a demokrácia felszámolásá­hoz vezetne. A juntának az óriási nyomás ellenére sem sikerült ter­vét elfogadtatnia, vagy támadásai révén Makariosz kormányát meg­osztania és megbuktatnia.

Next