Népszabadság, 1968. március (26. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-01 / 51. szám
2 A konzultatív találkozó szerdai ülése (Folytatás az 1. oldalról.) forradalmi tevékenység fő bázisát, és kijelentette, hogy egyetért a kommunista és munkáspártok konferenciájának összehívásával még ebben az évben. Azt mondotta: ha lehetséges, ennek legjobb helye a Szovjetunió fővárosa. Majd kijelentette: az imperializmus, a reakció ellenségesen tekint e konzultatív találkozó összehívására, ugyanakkor minden haladó, imperialistaellenes erő sikert kíván neki. IRADI ESKANDARY az Iráni Néppárt Politikai Bizottságának tagja Miután kifejezte köszönetét a Magyar Szocialista Munkáspártnak a konferencia előkészítéséért és megszervezéséért, az Iráni Néppárt küldötte emlékeztetett a párt állásfoglalására. Ez az állásfoglalás a jelen nemzetközi helyzetben a kommunista mozgalom számára életbevágóan fontosnak tartja egy új nemzetközi tanácskozás összehívását. A szónok ezután kifejtette azokat a külső és belső okokat, amelyek szükségessé teszik egy új konferencia öszszehívását a felvetődött problémák kollektív tanulmányozására és a közös cselekvésnek megfelelő következtetések levonására. A konferencia napirendje a következő legyen: „A nemzetközi kommunista mozgalom jelenlegi és azonnali feladatai az imperializmus növekvő agressziójával szemben és a béke megőrzésére.” Véleménye szerint a pártok konferenciáját egy szélesebb antiimperialista tanácskozásnak kell követnie. A konferencia előkészítése céljából a párt egyetért egy bizottság megteremtésével, amelyben minden párt részt vesz. A szónok szerint a bizottságnak az is feladata lenne, hogy megkeresse a kommunista pártok kapcsolatai szabályozásának új rendszerét, egy olyan szervet, amely biztosítaná a nemzetközi kapcsolatokat, a rendszeres tanácskozásokat és a kölcsönös tájékoztatást a pártok között. Úgy véli, hogy a nemzetközi konferencia legkésőbb ez év végéig, Moszkvában üljön össze. GEORGES MARCHAIS a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a központi bizottság titkára Úgy véljük, hogy pártjaink jelenlegi legfontosabb feladata kommunista mozgalmunk egységének erősítése minden nép közös ellensége, az imperializmus — elsősorban az amerikai imperializmus — elleni harcban. Az amerikai imperializmus agresszív politikája a legsúlyosabban fenyegeti a népek függetlenségét és a békét. Mivel közös tevékenységünk egy fontos állomásáról van szó, úgy gondoljuk, hogy valamenynyi pártnak kötelessége hozzájárulni a konferencia sikeréhez szükséges erőfeszítésekhez. Az előkészítés során felvetődő kérdéseket a kölcsönös megértés szellemében kell megoldani. Ily módon fog megnyilvánulni az elvtársiasság, a demokrácia és a hatékonyság szelleme, ennek kell a konferenciát jellemeznie már az előkészítés időszakában, amely már meg is kezdődött. A francia küldött felszólalása után a találkozón összegyűlt hatvanhét kommunista és munkáspárt képviselői elfogadták a vietnami népnek küldött szolidaritási üzenetet. A budapesti konzultatív találkozó részvevői közül tegnap Claude Jones elvtárs, Ausztrália Kommunista Pártjának alelnöke volt a Népszabadság szerkesztőségének vendége. 48 éves múltra visszatekintő, tapasztalt és mindinkább növekvő befolyású, harcos kommunista közösség küzdelméről, erőfeszítéseiről, sikereiről beszélt lapunk munkatársával. Az Egyesült Államok után legjobban Ausztrália polgári kormánya kötelezte el magát a vietnami nép ellen folyó imperialista háborúban. Vietnami földön már 8 ezer ausztráliai katona található. Az agrárpártból és a liberálisokból alakult kormánykoalíció féktelen soviniszta uszítással, „ázsiai hordák Ausztráliába özönlésének veszélyével” igyekszik rávenni a fiatalokat, hogy gyilkolni menjenek Vietnamba. De már régóta nem találnak elég önkéntest erre a célra és „sorshúzásos” módszerrel intézik a hadba küldendők kiválasztását. Ezt a módszert az ausztráliaiak „a halál lottójának'’ nevezik. Claude Jones elvtárs szavai szerint a vietnami háború az a kérdés, amely a leginkább megosztja az ország lakóit. Mind hevesebb az a követelés, hogy Canberra függetlenítse külpolitikáját Washingtontól és hozza vissza az ausztráliai katonákat Vietnamból Hatalmas háborúellenes mozgalom van kialakulóban, amelyben különböző pártállású és világnézetű emberek, munkások, diákok, vezető értelmiségiek vesznek részt. . Nagy lendületet adott ennek a mozgalomnak a Booneroo és a Jeparit matrózainak nevezetes sztrájkja. Ezen a két hajón az ausztráliai kormány hadianyagot akart Dél-Vietnamba küldeni. A sztrájk, amelynek során a tengerészek megtagadták a halálszállítmány továbbítását, hónapokra felrázta az ország közvéleményét és erjedést indított el a szakszervezeti mozgalom olyan szektoraiban is, amelyek jobboldali vezetés alatt állnak. A Kereskedelmi Tengerészek Szövetsége ugyanis a sztrájkolók mellé állt (jellemző a kormány kudarcára, hogy haditengerészeket kényszerült a szállítmányok továbbítására bevetni) és szembeszállt mind a hatóságokkal, mind pedig a szakszervezetek tanácsában ülő bürokratákkal. — Természetesen Ausztrália Kommunista Pártja egyértelműen elítéli a kormány vietnami politikáját és küzd ellene — hangoztatta Jones elvtárs. — Szívvellélekkel rész veszünk a háborúellenes tömegmozgalomban, amelyre úgy tekintünk, hogy abban egyetlen párt vagy szervezet sem dominál, és senki sincs belőle kirekesztve. S ezzel máris a beszélgetésünk következő témájához érkeztünk: Claude Jones elvtárs pártjának harcairól, taktikai felfogásáról, a párt életének legutóbbi nagy eseményéről, a XXI. kongresszusról nyilatkozik. A párt reális lehetőséget lát arra, hogy segítsen kimunkálni egy széles, baloldali egységfrontot, amelyben a kommunisták is fontos szerepet töltenek be, s amelynek célkitűzései között első helyen a békéért, a független nemzeti politikáért, a monopóliumok visszaszorításáért folyó harc áll. Tavaly a párt egész tagságát, sőt a párt tevékenysége iránt érdeklődő pártonkívülieket és máspártbelieket is megmozgató, széles vita előzte meg a kongresszus összehívását. A XXI. pártkongresszus végeredményben nem változtatta meg lényegesen az Ausztráliai EP korábban követett stratégiáját, inkább elmélyítette a már kialakult elveket és részletesen kidolgozta, az önelszigetelés utolsó vonásaitól is megszabadította a harci taktikát s a munkastílust. Tisztázta, hogy a jelenlegi történelmi helyzetben a pártnak nem lehet feladata az egész ausztráliai munkásmozgalom vezetésére aspirálni, hanem a többi baloldali erőkkel való együttműködésre, s ezen belül befolyásának fokozására kell törekednie. Ugyanakkor a párt nem mond le, hanem ellenkezőleg, fokozza azt a törekvését, hogy tömegpárttá váljon. Ez nem csupán taglétszám kérdése: a tömegpárt ismérvei között ausztráliai elvtársaink nagy jelentőséget tulajdonítanak a párt „ideológiai rádiuszának”, hatósugarának, a munkások életszínvonaláért folyó mindennapos harcban betöltött szerepének, a kommunisták iránti megbecsülés fokozásának és még sok más tényezőnek. Nagyon fontosnak tartják például, hogy a szakszervezeti funkcionáriusok között sok a kommunista, s bár ezek az elvtársak állandóan a jobboldal koncentrált támadásainak kereszttüzében állnak, mégsem tudják őket a választásokon megbuktatni, mert helyükön tartja őket a munkások bizalma, hiszen tudják róluk, hogy a dolgozók ügyének állhatatos, bátor és főleg megvesztegethetetlen harcosai. A párt stratégiájának egyik kulcskérdése az Ausztráliai Munkáspárthoz és a szakszervezetekhez fűződő viszony. Claude Jones elvtárs megítélése szerint az ideológiailag sok tekintetben az angol Labour Partyhoz hasonló Munkáspárt annak ellenére, hogy új vezetője, Whitlam elejtette a Vietnamba küldött ausztráliai csapatok visszahívásának követelését és Amerika-barát vonalat követ, mégis fontos harci terep a baloldali erők számára. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a Munkáspárton belül növekszik — éppen a vietnami kérdésben — a belső ellenzék. A külpolitika, minthogy veszélyben van Ausztrália nemzeti függetlensége, a közéleti kérdések első vonalába lépett. A szakszervezetekben is növekszenek a békeharcos erők; ezt éppen az említett tengerészsztrájk mutatta meg. Van tehát közös platform, amelynek alapján a munkáspárti balszárny és a kommunisták közös akciókat hajthatnak és valójában hajtanak is végre. Ausztráliában növekszik az aggodalom a külföldi, főleg az amerikai ipari tőke térnyerése miatt. Az ipar mintegy 40 százaléka külföldi monopóliumok tulajdonában van, s 3z ország fennmaradó nemzeti vagyonának java része 60 dúsgazdag család kezében összpontosul. A monopóliumok viszszaszorításáért folyó harc megint csak a baloldali egységtörekvés kínálkozó terepe. Ausztráliai testvérpártunk a nemzetközi munkásmozgalom egyik harci osztaga; küzdelmei elválaszthatatlanok a nemzetközi osztályfront harcától. Claude Jones elvtárs nagy jelentőséget tulajdonít a nemzetközi kommunista mozgalom egységének, amelynek erősítésében részt vállalni érkezett Ausztrália Kommunista Pártjának küldötteként a budapesti konzultatív találkozóra. Sz. L. L Harcban a baloldali egységfrontért Beszélgetés Ausztrália Kommunista Pártjának alelnökével NÉPSZABADSÁG 1968. március - péntek Folyamatos partizántámadások a legfontosabb amerikai támaszpontok ellen Hanoit bombázták ismét az amerikaiak Csütörtökön reggel az amerikai légierők támadást intéztek a Vietnami Demokratikus Köztársaság fővárosa ellen. Az amerikai repülőgépek Hanoi központjának lakótelepeit rakétákkal lőtték és a főváros közelében levő célpontokat bombáztak. A TASZSZ jelentése szerint a délelőtti órákban az amerikai légierők ismét támadták Hanoit. A fővárosban bombák és föld-levegő rakéták robbanása, valamint a légelhárító egységek géppuskáinak kelepelése hallatszott. Az AFP szerint a dél-vietnami szabadságharcosok nagy erőket vontak össze az Egyesült Államok Dong Hai haditengerészeti támaszpontja körül. A támaszpontnak az a feladata, hogy biztosítsa Con Thien és Khe Sanh védelmét. A partizánok támadást intéztek a Cua Viet folyón haladó két amerikai szállítmány ellen. Az AFP ebből azt a következtetést vonja le, hogy a szabadságharcosok megkísérlik elvágni a Dong Hai támaszpont utánpótlási vonalát. A támaszpont utánpótlása a Cua Viet folyón át történik. A partizánoknak egyébként már sikerült elvágniuk a Haét és a Dong Hát összekötő útvonalat és erre már hetek óta egyetlen amerikai konvoj sem merészkedik. A Dong Ha-i támaszpont repülőterének kifutópályáját a partizánok gyakran tartják tűz alatt. Az amerikai repülőgépek csak a legnagyobb kockázatok árán használhatják a kifutópályát. Mint az AFP jelenti, a dél-vietnami partizánok Saigonban és környékén folytatják „idegháborújukat”. Szerdán este a főváros utcáin röplapok jelentek meg. Ezek újabb nagyszabású támadást helyeznek kilátásba Saigon stratégiai célpontjai ellen. A röplapok megjelenése után az amerikaiak megerősítették a főváros stratégiai pontjai köré vont őrséget. Csütörtök reggel a dél-vietnami hazafias erők a Khe Sanh-i támaszpont közelében megsemmisítettek egy amerikai óriás helikoptert. A helikopter felrobbant és a fedélzetén tartózkodó huszonkét amerikai katona életét vesztette. A partizánok csütörtök reggel ismét aknavetőkkel és rakétákkal lőtték Bien Hoa térségét. Rakétatűzzel árasztották el a délvietnami bábhadsereg helyi parancsnokságának épületét is. Az AFP szerint a támadás súlyos károkat okozott. A partizánok Saigon és Bien Hoa között már második napja tartják tűz alatt a Thu Duc-i katonai akadémiát. Folytatódik a hazafias erők támadása a Mekong folyó deltavidékén is. Itt a partizánok utántöltő nehézfegyverekkel vették tűz alá a Can Thó-i amerikai támaszpontot. Woddis sajtókonferenkája a Magyar Sajtó Házában Jack Woddis, Nagy-Britannia Kommunista Pártja Végrehajtó Bizottságának és Politikai Bizottságénak tagja, csütörtökön ellátogatott a Magyar Sajtó Házába és nemzetközi sajtókonferencián válaszolt az újságírók kérdéseire. Egyebek között hangsúlyozta: megítélése szerint nincs komoly akadálya annak, hogy az év végére összehívják a kommunista és munkáspártok világértekezletét. A konferencia időpontjával, napirendjével, céljával kapcsolatban vannak ugyan bizonyos véleménykülönbségek, ezek azonban érdemlegesen nem gátolják a tanácskozás megtartását. A továbbiakban nyomatékosan aláhúzta, hogy a budapesti konzultatív találkozót a legteljesebb demokratizmus jellemzi. A kommunista és munkáspártok mindegyike maga döntötte el, hogy elfogadja-e a Budapestre szóló meghívást, s a jelenlevő delegációk mindegyike korlátozás nélkül adhat hangot nézeteinek, álláspontjának. Egyik delegáció sem próbálja véleményét rákényszeríteni a többiekre. A demokratizmus jegyében kapott helyet minden küldöttség képviselője a titkárságban, ahol valamennyiüknek egyenlő értékű és jogú szavazatuk van. Nagy-Britannia Kommunista Pártja annak a híve, hogy — mint a végrehajtó bizottság ezt már az idén januárban nyilatkozatában is kifejtette — Moszkva lenne a legalkalmasabb hely a világértekezlet megtartására, s az időpontot még erre az esztendőre tűzzék ki. Romney visszalépett az elnökjelöltségért folyó versenyből Washingtoni tudósítónk jelenti: George Romney, michigani kormányzó szerdán egy népes washingtoni sajtóértekezleten váratlan bejelentést tett: visszalép a republikánus elnökjelöltség megszerzéséért folyó versenyből. A michigani kormányzó bejelentése 101 nappal azután következett be, hogy közölte: küzdelmet indít az elnökjelöltségének megszerzésére, s 13 nappal a New Hampshire-i előválasztás dátuma előtt hangzott el. A New Hampshire-i nyitánnyal kezdődnek meg azok a „próbaválasztások” sok amerikai államban, melyeken egyrészt azt puhatolják ki, hogy kik a legesélyesebb jelöltek a demokrata, illetve a köztársasági párt elnökjelölő konvencióira. Romney, aki a New Hampshire-i előválasztás előtt nagyszabású korteshadjáratot folytatott a kis északkeleti államban, 275 000 dollárt költött korteskedésre, de így sem sikerült megjavítania pozícióit. Beavatottak szerint Romney elhatározását az váltotta ki, hogy egy titokban végrehajtott New Hampshire-i közvélemény-kutatáson kitűnt; az előválasztás leendő szavazói közül csak 10 százalék támogatja, a szintén az elnökjelöltségért vele versengő Nixon volt alelnök 73 százalékos támogatást élvez. Romney visszalépése után hivatalosan csupán a konzervatív szárnyhoz tartozó Nixon marad New Hampshire-ben versenyben. S tekintve, hogy New Hampshire, mely az összes amerikai szavazatok alig egy százalékát adja az elnökválasztáson, kis lakossága miatt, konzervatív és szélsőségesebb beállítottságú, mint az Egyesült Államok más részei, Nixon győzelme itt fölényesnek ígérkezik. Igaz, folyik a Republikánus Párt úgynevezett „liberálisabb” elemei részéről egy olyan hadjárat, hogy Rockefeller New York-i kormányzó nevét minél többen írják be a szavazólapokra. A New York-i kormányzó azonban egyelőre elzárkózik attól, hogy bejelentse elnökjelölti ambícióit. Árkus István