Népszabadság, 1968. március (26. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-01 / 51. szám

2 A konzultatív találkozó szerdai ülése (Folytatás az 1. oldalról.) forradalmi tevékenység fő bázi­sát, és kijelentette, hogy egyet­ért a kommunista és munkáspár­tok konferenciájának összehívá­sával még ebben az évben. Azt mondotta: ha lehetséges, ennek legjobb helye a Szovjetunió fő­városa. Majd kijelentette: az imperializmus, a reakció ellen­ségesen tekint e konzultatív ta­lálkozó összehívására, ugyanak­kor minden haladó, imperialis­taellenes erő sikert kíván neki. IRADI ESKANDARY az Iráni Néppárt Politikai Bizottságának tagja Miután kifejezte köszönetét a Magyar Szocialista Munkáspárt­nak a konferencia előkészítéséért és megszervezéséért, az Iráni Néppárt küldötte emlékeztetett a párt állásfoglalására. Ez az állás­­foglalás a jelen nemzetközi hely­zetben a kommunista mozgalom számára életbevágóan fontosnak tartja egy új nemzetközi tanács­kozás összehívását. A szónok ez­után kifejtette azokat a külső és belső okokat, amelyek szükséges­sé teszik egy új konferencia ösz­­szehívását a felvetődött problé­mák kollektív tanulmányozására és a közös cselekvésnek megfele­lő következtetések levonására. A konferencia napirendje a követ­kező legyen: „A nemzetközi kommunista mozgalom jelenlegi és azonnali feladatai az imperializmus növek­vő agressziójával szemben és a béke megőrzésére.” Véleménye szerint a pártok kon­ferenciáját egy szélesebb antiim­­perialista tanácskozásnak kell kö­vetnie. A konferencia előkészítése céljából a párt egyetért egy bi­zottság megteremtésével, amely­ben minden párt részt vesz. A szónok szerint a bizottságnak az is feladata lenne, hogy megkeres­se a kommunista pártok kapcso­latai szabályozásának új rendsze­rét, egy olyan szervet, amely biz­tosítaná a nemzetközi kapcsolato­kat, a rendszeres tanácskozásokat és a kölcsönös tájékoztatást a pártok között. Úgy véli, hogy a nemzetközi konferencia legkésőbb ez év vé­géig, Moszkvában üljön össze. GEORGES MARCHAIS a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a központi bizottság titkára Úgy véljük, hogy pártjaink je­lenlegi legfontosabb feladata kommunista mozgalmunk egysé­gének erősítése minden nép kö­zös ellensége, az imperializmus — elsősorban az amerikai imperia­lizmus — elleni harcban. Az ame­rikai imperializmus agresszív po­litikája a legsúlyosabban fenye­geti a népek függetlenségét és a békét. Mivel közös tevékenységünk egy fontos állomásáról van szó, úgy gondoljuk, hogy valameny­­nyi pártnak kötelessége hozzájá­rulni a konferencia sikeréhez szükséges erőfeszítésekhez. Az előkészítés során felvetődő kér­déseket a kölcsönös megértés szellemében kell megoldani. Ily módon fog megnyilvánulni az elv­­társiasság, a demokrácia és a ha­tékonyság szelleme, ennek kell a konferenciát jellemeznie már az előkészítés időszakában, amely már meg is kezdődött. A francia küldött felszólalása után a találkozón összegyűlt hat­vanhét kommunista és munkás­párt képviselői elfogadták a viet­nami népnek küldött szolidaritási üzenetet. A budapesti konzultatív találkozó részvevői közül tegnap Claude Jones elvtárs, Ausztrália Kommunista Pártjának alelnöke volt a Népsza­badság szerkesztőségének vendége. 48 éves múltra visszatekintő, tapasz­talt és mindinkább növekvő befo­lyású, harcos kommunista közösség küzdelméről, erőfeszítéseiről, sike­reiről beszélt lapunk munkatársával. Az Egyesült Államok után leg­jobban Ausztrália polgári kormá­nya kötelezte el magát a vietna­mi nép ellen folyó imperialista háborúban. Vietnami földön már 8 ezer ausztráliai katona találha­tó. Az agrárpártból és a liberáli­sokból alakult kormánykoalíció féktelen soviniszta uszítással, „ázsiai hordák Ausztráliába özön­­lésének veszélyével” igyekszik rá­venni a fiatalokat, hogy gyilkolni menjenek Vietnamba. De már régóta nem találnak elég önkén­test erre a célra és „sorshúzásos” módszerrel intézik a hadba kül­dendők kiválasztását. Ezt a mód­szert az ausztráliaiak „a halál lottójának'’ nevezik. Claude Jones elvtárs szavai sze­rint a vietnami háború az a kér­dés, amely a leginkább megosztja az ország lakóit. Mind hevesebb az a követelés, hogy Canberra függetlenítse külpolitikáját Wa­shingtontól és hozza vissza az ausztráliai katonákat Vietnamból Hatalmas hábor­úellenes mozga­lom van kialakulóban, amelyben különböző pártállású és világné­zetű emberek, munkások, diákok, vezető értelmiségiek vesznek részt. . Nagy lendületet adott ennek a mozgalomnak a Booneroo és a Jeparit matrózainak nevezetes sztrájkja. Ezen a két hajón az ausztráliai kormány hadianyagot akart Dél-Vietnamba küldeni. A sztrájk, amelynek során a tenge­részek megtagadták a halálszállít­mány továbbítását, hónapokra fel­rázta az ország közvéleményét és erjedést indított el a szakszerve­zeti mozgalom olyan szektoraiban is, amelyek jobboldali vezetés alatt állnak. A Kereskedelmi Ten­gerészek Szövetsége ugyanis a sztrájkolók mellé állt (jellemző a kormány kudarcára, hogy hadi­tengerészeket kényszerült a szál­lítmányok továbbítására bevetni) és szembeszállt mind a hatósá­gokkal, mind pedig a szakszerve­zetek tanácsában ülő bürokraták­kal. — Természetesen Ausztrália Kommunista Pártja egyértelműen elítéli a kormány vietnami politi­káját és küzd ellene — hangoz­tatta Jones elvtárs. — Szívvel­­lélekkel rész veszünk a hábo­rúellenes tömegmozgalomban, amelyre úgy tekintünk, hogy ab­ban egyetlen párt vagy szervezet sem dominál, és senki sincs be­lőle kirekesztve. S ezzel máris a beszélgetésünk következő témájához érkeztünk: Claude Jones elvtárs pártjának harcairól, taktikai felfogásáról, a párt életének legutóbbi nagy ese­ményéről, a XXI. kongresszusról nyilatkozik. A párt reális lehetőséget lát arra, hogy segítsen kimunkálni egy széles, baloldali egységfron­tot, amelyben a kommunisták is fontos szerepet töltenek be, s amelynek célkitűzései között első helyen a békéért, a független nemzeti politikáért, a monopóliu­mok visszaszorításáért folyó harc áll. Tavaly a párt egész tagságát, sőt a párt tevékenysége iránt ér­deklődő pártonkívülieket és más­­pártbelieket is megmozgató, szé­les vita előzte meg a kongresszus összehívását. A XXI. pártkong­resszus végeredményben nem vál­toztatta meg lényegesen az Auszt­ráliai EP korábban követett stra­tégiáját, inkább elmélyítette a már kialakult elveket és részle­tesen kidolgozta, az önelszige­telés utolsó vonásaitól is megsza­badította a harci taktikát s a munkastílust. Tisztázta, hogy a jelenlegi történelmi helyzetben a pártnak nem lehet feladata az egész ausztráliai munkásmozga­lom vezetésére aspirálni, hanem a többi baloldali erőkkel való együttműködésre, s ezen belül befolyásának fokozására kell tö­rekednie. Ugyanakkor a párt nem mond le, hanem ellenkezőleg, fo­kozza azt a törekvését, hogy tö­megpárttá váljon. Ez nem csupán taglétszám kérdése: a tömegpárt ismérvei között ausztráliai elv­társaink nagy jelentőséget tulaj­donítanak a párt „ideológiai rá­diuszának”, hatósugarának, a munkások életszínvonaláért folyó mindennapos harcban betöltött szerepének, a kommunisták iránti megbecsülés fokozásának és még sok más tényezőnek. Nagyon fontosnak tartják például, hogy a szakszervezeti funkcionáriusok között sok a kommunista, s bár ezek az elvtársak állandóan a jobboldal koncentrált támadásai­nak kereszttüzében állnak, még­sem tudják őket a választásokon megbuktatni, mert helyükön tart­ja őket a munkások bizalma, hi­szen tudják róluk, hogy a dol­gozók ügyének állhatatos, bátor és főleg megvesztegethetetlen har­cosai. A párt stratégiájának egyik kulcskérdése az Ausztráliai Mun­káspárthoz és a szakszervezetek­hez fűződő viszony. Claude Jones elvtárs megítélése szerint az ideo­lógiailag sok tekintetben az angol Labour Partyhoz hasonló Mun­káspárt annak ellenére, hogy új vezetője, Whitlam elejtette a Vietnamba küldött ausztráliai csapatok visszahívásának követe­lését és Amerika-barát vonalat követ, mégis fontos harci terep a baloldali erők számára. Nem sza­bad figyelmen kívül hagyni, hogy a Munkáspárton belül növekszik — éppen a vietnami kérdésben — a belső ellenzék. A külpolitika, minthogy veszélyben van Auszt­rália nemzeti függetlensége, a köz­életi kérdések első vonalába lé­pett. A szakszervezetekben is nö­vekszenek a békeharcos erők; ezt éppen az említett tengerészsztrájk mutatta meg. Van tehát közös platform, amelynek alapján a munkáspárti balszárny és a kom­munisták közös akciókat hajthat­nak és valójában hajtanak is végre. Ausztráliában növekszik az ag­godalom a külföldi, főleg az ame­rikai ipari tőke térnyerése miatt. Az ipar mintegy 40 százaléka kül­földi monopóliumok tulajdonában van, s 3z ország fennmaradó nem­zeti vagyonának java része 60 dúsgazdag család kezében össz­pontosul. A monopóliumok visz­­szaszorításáért folyó harc megint csak a baloldali egységtörekvés kínálkozó terepe. Ausztráliai test­vér­pártunk a nemzetközi munkásmozgalom egyik harci osztaga; küzdelmei el­választhatatlanok a nemzetközi osztályfront harcától. Claude Jo­nes elvtárs nagy jelentőséget tu­lajdonít a nemzetközi kommunis­ta mozgalom egységének, amely­nek erősítésében részt vállalni ér­kezett Ausztrália Kommunista Pártjának küldötteként a buda­pesti konzultatív találkozóra. Sz. L. L Harcban a baloldali egységfrontért Beszélgetés Ausztrália Kommunista Pártjának alelnökével NÉPSZABADSÁG 1968. március - péntek Folyamatos partizántámadások a legfontosabb amerikai támaszpontok ellen Hanoit bombázták ismét az amerikaiak Csütörtökön reggel az amerikai légierők támadást intéztek a Viet­nami Demokratikus Köztársaság fővárosa ellen. Az amerikai re­pülőgépek Hanoi központjának lakótelepeit rakétákkal lőtték és a főváros közelében levő célpon­tokat bombáztak. A TASZSZ jelentése szerint a délelőtti órákban az amerikai lé­gierők ismét támadták Hanoit. A fővárosban bombák és föld-levegő rakéták robbanása, valamint a légelhárító egységek géppuskái­nak kelepelése hallatszott. Az AFP szerint a dél-vietnami szabadságharcosok nagy erőket vontak össze az Egyesült Államok Dong Ha­i haditengerészeti tá­maszpontja körül. A támaszpont­nak az a feladata, hogy biztosít­sa Con Thien és Khe Sanh védel­mét. A partizánok támadást intéztek a Cua Viet folyón haladó két amerikai szállítmány ellen. Az AFP ebből azt a következtetést vonja le, hogy a szabadságharco­sok megkísérlik elvágni a Dong Ha­i támaszpont utánpótlási vo­nalát. A támaszpont utánpótlása a Cua Viet folyón át történik. A partizánoknak egyébként már sikerült elvágniuk a Haét és a Dong Hát összekötő útvonalat és erre már hetek óta egyetlen ame­rikai konvoj sem merészkedik. A Dong Ha-i támaszpont repülőteré­nek kifutópályáját a partizánok gyakran tartják tűz alatt. Az amerikai repülőgépek csak a leg­nagyobb kockázatok árán hasz­nálhatják a kifutópályát. Mint az AFP jelenti, a dél-viet­nami partizánok Saigonban és környékén folytatják „ideghábo­rújukat”. Szerdán este a főváros utcáin röplapok jelentek meg. Ezek újabb nagyszabású támadást helyeznek kilátásba Saigon stra­tégiai célpontjai ellen. A röpla­pok megjelenése után az ameri­kaiak megerősítették a főváros stratégiai pontjai köré vont őr­séget. Csütörtök reggel a dél-vietnami hazafias erők a Khe Sanh-i tá­maszpont közelében megsemmisí­tettek egy amerikai óriás helikop­tert. A helikopter felrobbant és a fedélzetén tartózkodó huszonkét amerikai katona életét vesztette. A partizánok csütörtök reg­gel ismét aknavetőkkel és raké­tákkal lőtték Bien Hoa térségét. Rakétatűzzel árasztották el a dél­vietnami bábhadsereg helyi pa­rancsnokságának épületét is. Az AFP szerint a támadás súlyos károkat okozott. A partizánok Saigon és Bien Hoa között már második napja tartják tűz alatt a Thu Duc-i ka­tonai akadémiát. Folytatódik a hazafias erők tá­madása a Mekong folyó deltavi­dékén is. Itt a partizánok utántöl­tő nehézfegyverekkel vették tűz alá a Can Thó-i amerikai támasz­pontot. Woddis sajtókon­feren­k­ája a Magyar Sajtó Házában Jack Woddis, Nagy-Britannia Kommunista Pártja Végrehajtó Bizottságának és Politikai Bi­zottságénak tagja, csütörtökön el­látogatott a Magyar Sajtó Házá­ba és nemzetközi sajtókonferen­cián válaszolt az újságírók kér­déseire. Egyebek között hangsú­lyozta: megítélése szerint nincs komoly akadálya annak, hogy az év végére összehívják a kom­munista és munkáspártok világ­­értekezletét. A konferencia idő­pontjával, napirendjével, céljá­val kapcsolatban vannak ugyan bizonyos véleménykülönbségek, ezek azonban érdemlegesen nem gátolják a tanácskozás megtar­tását. A továbbiakban nyomatékosan aláhúzta, hogy a budapesti kon­zultatív találkozót a legteljesebb demokratizmus jellemzi. A kom­munista és munkáspártok mind­egyike maga döntötte el, hogy el­fogadja-e a Budapestre szóló meghívást, s a jelenlevő delegá­ciók mindegyike korlátozás nél­kül adhat hangot nézeteinek, ál­láspontjának. Egyik delegáció sem próbálja véleményét rákény­szeríteni a többiekre. A demok­ratizmus jegyében kapott helyet minden küldöttség képviselője a titkárságban, ahol valamennyiük­nek egyenlő értékű és jogú sza­vazatuk van. Nagy-Britannia Kommunista Pártja annak a hí­ve, hogy — mint a végrehajtó bizottság ezt már az idén ja­nuárban nyilatkozatában is kifej­tette — Moszkva lenne a legal­kalmasabb hely a világértekez­let megtartására, s az időpontot még erre az esztendőre tűzzék ki. Romney visszalépett az elnökjelöltségért folyó versenyből Washingtoni tudósítónk jelenti: George Romney, michigani kor­mányzó szerdán egy népes wa­shingtoni sajtóértekezleten várat­lan bejelentést tett: visszalép a republikánus elnökjelöltség meg­szerzéséért folyó versenyből. A michigani kormányzó beje­lentése 101 nappal azután követ­kezett be, hogy közölte: küzdel­met indít az elnökjelöltségének megszerzésére, s 13 nappal a New Hampshire-i előválasztás dátuma előtt hangzott el. A New Hampshire-i nyitánnyal kezdőd­nek meg azok a „próbaválasztá­sok” sok amerikai államban, melyeken egyrészt azt puhatolják ki, hogy kik a legesélyesebb jelöl­tek a demokrata, illetve a köztár­sasági párt elnökjelölő konven­cióira. Romney, aki a New Hampshire-i előválasztás előtt nagyszabású korteshadjáratot folytatott a kis északkeleti államban, 275 000 dol­lárt költött korteskedésre, de így sem sikerült megjavítania pozí­cióit. Beavatottak szerint Romney elhatározását az váltotta ki, hogy egy titokban végrehajtott New Hampshire-i közvélemény-kutatá­son kitűnt; az előválasztás leendő szavazói közül csak 10 százalék támogatja, a szintén az elnök­jelöltségért vele versengő Nixon volt alelnök 73 százalékos támoga­tást élvez. Romney visszalépése után hiva­talosan csupán a konzervatív szárnyhoz tartozó Nixon marad New Hampshire-ben versenyben. S tekintve, hogy New Hampshire, mely az összes amerikai szavaza­tok alig egy százalékát adja az elnökválasztáson, kis lakossága miatt, konzervatív és szélsősége­sebb beállítottságú, mint az Egye­sült Államok más részei, Nixon győzelme itt fölényesnek ígérke­zik. Igaz, folyik a Republikánus Párt úgynevezett „liberálisabb” elemei részéről egy olyan hadjá­rat, hogy Rockefeller New York-i kormányzó nevét minél többen írják be a szavazólapokra. A New York-i kormányzó azonban egyelőre elzárkózik attól, hogy bejelentse elnökjelölti ambícióit. Árkus István

Next