Népszabadság, 1968. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-01 / 101. szám

2 Megütközéssel és tiltakozással fogadja Európa a nyugatnémet újfasiszta párt előretörését A Vietnami Békeerők Szövetségének manifesztuma Mint már jelentettük, a nyu­gat-németországi Baden-Würt­­tembergben vasárnap megtartott parlamenti választásokon az új­fasiszta Nemzeti Demokrata Párt (NPD) 9,8 százalék arányú sza­vazatot szerzett, s így 12 mandá­tuma lesz a parlamentben. Euró­­pa-szerte megütközést keltett az újfasiszta párt előretörése. A la­pok figyelmeztetnek a veszélyre, amelyet a fasiszta erők befolyá­sának növekedése jelenthet. A Pravda szerint a választások eredményei újból megmutatták, hogy a neofasiszta veszély növe­kedése az NSZK-ban és a „nagy­­koalíció” kormányának revansis­­ta, militarista irányvonala egy­azon lánc összefüggő szemei. A rendőri elnyomás és Bonn nagy­arányú propagandahadjárata a demokratikus és fasisztaellenes erők ellen, kedvező légkört te­remtett a neofasiszták számára. A legtöbb francia lap emlékez­tet arra, hogy Hitler Nemzeti Szocialista Pártja is ugyanilyen eredményt ért el ebben a tarto­mányban, éppen három évvel ha­talomra jutása előtt. Az Humanité vezércikke meg­állapítja: Nyugat-Németország­ban nemcsak megmaradtak a pa­rancsnoki posztokon ugyanazok a társadalmi erők, amelyek a hábo­rú előtt is hatalmon voltak, ha­nem a német imperializmus kü­lönösen hagyományos agresszivi­tása tovább is fejlődött, a gaz­dasági és politikai hatalom még nagyobb arányú koncentrációja következtében. A Közös Piac és a NATO pedig csak meggyorsítot­ta ezt a folyamatot. A kedd reggeli varsói sajtó is élénken kommentálja az NPD választási sikerét. Az NPD előre­töréséért a felelősöket azokban a körökben kell keresni, amelyek nem akarták meglátni a Nyugat- Németországban feléledő ú­iná­­ci erők veszedelmességét — írja kommentárjában a Zycie War­­szawy. Az Angol Kommunista Párt és több szervezet szerda estére tün­tetést hirdetett az újnáci NPD nyugat-németországi előretöré­se, a fasiszta erők befolyásá­nak fokozódása ellen. A tiltakozás első jeleit tapasz­talni magában Nyugat-Németor­­szágban is. Hamburgban hétfőn az újnácizmus elleni küzdelem­re „demokratikus akció” néven új mozgalmat indítottak el. Szer­vezői egy sajtóértekezleten tilta­koztak a Nemzeti Demokrata Pártnak a választásokon elért eredményei miatt. A bonni Bundestag kedden egésznapos rendkívüli ülést tar­tott a húsvéti diáktüntetések meg­vitatására. A kormány jelentését Benda belügyminiszter terjesztet­te elő. Beszédének legnagyobb ré­szében azzal foglalkozott, hogyan kellene a rendőri intézkedéseket koordinálni, a Szocialista Német Diákszövetséget az állambizton­sági szervek által jobban megfi­gyeltetni és elszigetelni. Kiesinger foglalkozott az NPI legutóbbi választási sikerével. Az bizonygatta, hogy nem neonácik­ról van szó, csak „konzervatív na­cionalistákról”. Beismerte, hogy az NSZK-ban jelen van az NPI „törzsgárdája”, de hozzáfűzte hogy csak a külföld lát ebben ko­moly veszélyt. (MTI) „Európa, vigyázz!" Hitler alvezérei háborús bűnö­sökből képeslapsztárokká avan­zsáltak; a Führer sztárpilótája, Mölders egy új hadihajó név­adója lett; a rangosabb tömeg­­gyilkosokat hivatalos bonni kor­mányszerv óvja a ,,veszélyes” ál­lamok meglátogatásától, és „szo­lid, középkorú” hallgatói „frenetikus ünneplésben” részesí­tik II. Adolfot — von Thaddent —, aki „mosdatlan huligánoknak” gyalázza a baloldali diáktüntető­ket; Hitler képét találják a bal­oldali diákvezér merénylőjének ágya fölött, s végül — 10 százalé­kot kapnak Thadden nemzeti de­mokratái Baden-W­ürttembergben — hajszálnyira annyit, amennyit Hitler nemzeti szocialistái kaptak ugyanitt 1930-ban. íme: Nyugat- Németország 1903-ban. Nyugat-Németország parla­mentje k­eddi ülését a múlt hetek baloldali megmozdulásainak szen­telte. A belügyminiszter a balol­dali diákszervezet kordában tar­tásáról biztosította a honatyákat, akik jövőre talán már helyet szo­rítanak a Thadden-féléknek. Kiesinger bonni kancellár pe­dig megrótt minket, mert aggód­ni merünk. Csak a külföld lát ve­szélyt a neonácikban, akik tulaj­donképpen nem is neonácik, ha­nem csak konzervatív naciona­listák — így Nyugat-Németország kormányfője. Igen, a külföldet minduntalan megintik Bonnból. Mert azok az ostoba külföldiek képtelenek kü­lönbséget tenni neonáci és konzer­vatív exnáci között. Mert az ér­tetlen külföldiek — a kelet-euró­paiak rosszak­aratból, a nyugat­európaiak naivitásból — nyugta­lankodni merészelnek egy vacak tartományi választás miatt, s mindjárt Hitlerrel példálóznak meg ezerkilencszázharminccal. De a külföldet csak nem nyug­tatja meg a kancellár, aki „elti­porni” ígéri a nemzeti demokratá­­k­at, még a választásokig, mert a külföldiek furcsa módon emlékez­nek hasonló megnyugtatásokra né­hány hónappal ezelőttről és né­hány évtizeddel ezelőttről is. És a világhírű francia publicista, Ta­­buois asszony nem tartja szükség­telennek figyelmeztetni Bonnt és a Combot meg arra emlékeztet, hogy Bonnban csak egy hete is mást jósoltak ... Látunk egy demokráciával het­­venkedő és baloldaliakat gumibo­­tozó német államot , egy államot, ahol vígan korteskednek neonácik, s nem zavarják őket miben sem a kancellári jóslatok. Egy államot, amely egyre több nyugtalanító tü­nettel hívja fel magára Európa figyelmét. Európát ismét óva intik Bonn­ból, de Európának azokra kell hallgatnia, akik a bonni állammal szemben intik óvatosságra. A. J. Tito hazaérkezett Belgrádba Kedden Moszkvából hazaérke­zett Belgrádba Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének fő­titkára, aki Leonyid Brezsnyev­­­vek, az SZKP Központi Bizottsá­ga főtitkárának meghívására rö­vid, baráti látogatást tett a Szov­jetunióban. (TASZSZ) Szovjet vezetők távirata Bumedienhez gériai forradalmi tanács elnöké­hez. ..Felháborodással értesültünk az Ön elleni merényletről — hangzik a távirat. — Meggyőző­désünk, hogy az ellenség semmi­lyen próbálkozása sem akadá­lyozhatja meg az ön tevékenysé­gét, amelyet a baráti algériai nép javára az imperializmus támadá­si kísérletei ellen az algériai nép­pel együtt harcoló más népek ér­dekében végez.” A szovjet vezetők jó egészséget és további sikereket kívánnak Bu­­mediennek. (TASZSZ) Brezsnyev, Podgorir és Koszi­gin táviratot intéztek Bumedien algériai miniszterelnökhöz, az al­ PAIVAN SANOMAT Finn lap a román kormányküldöttség látogatásának egyik mozzanatáról A TASZSZ részleteket idéz a Paivan Sanomat című lapnak, a Finn Szo­ciáldemokrata Munkás- és Kisparaszt Szövetség lapjának a napokban meg­jelent cikkéből, amely a nemrégiben Ion Gheorghe Manzer kormányfő ve­zetésével Finnországban járt román kormány küldöttség látogatásának egyik mozzanatára hívta fel a figyel­met. A helsinki lapban Román virágok címmel megjelent cikkből a TASZSZ az alábbi részleteket idézi: „Magas rangú román államfér­fiak nemrég Finnországban tett hivatalos látogatása idején pá­ratlan esemény történt. Ilyesmi más hasonló látogatások idején még nem fordult elő. Az esemény nem szerepelt az előre kidolgo­zott programban. A látogatás alatt a finn vendéglátók tapintatosan hallgattak erről az esetről, egyes skandináv politikai megfigyelők azonban csodálkozásukat fejezték ki a románok lépése fölött. Arról van szó ugyanis, hogy a román küldöttség felkereste Karl Gustav Mannerheim marsall sírját, aki 1918-ban, a polgárháború idején a fehér csapatok főparancsnoka, a Szovjetunió ellen viselt finn há­borúk katonai-politikai vezetője volt. Amennyire ismeretes, most történt meg először, hogy egy szo­cialista ország küldöttsége tiszte­lettel adózott a fehér tábornok­­emlékének.” „Ha a románok mélyebben fon­tolóra vették volna azt a tényt, hogy Mannerheim a második vi­lágháború alatt ugyanolyan szövetségese volt Hitlernek, mint Ion Antonescu román diktátor, aki szövetségre lé­pett Németországgal és 1940 novemberében megnyitotta or­szága határait a német csapatok előtt, akkor valószínűleg nem he­lyeztek volna koszorút Manner­heim sírjára. Közvetve ugyanis ez a lépés azt jelenti, hogy tiszteletü­ket nyilvánították Antonescu iránt is.” A lap felteszi a kérdést: „Mit mondana a fasizmus alól felsza­badult román nép, ha finn állam­férfiak koszorút helyeznének el a háborús idők fenti román vezető­jének sírján?” NÉPSZABADSÁG 1968. május 1. Si.frda EAK-jegyzék a Biztonsági Tanácshoz Az Al Ahram jelentése szerint az EAK kormánya jegyzéket nyújtott át a Biztonsági Tanács­nak, amelyben arra hívja fel a figyelmet, hogy Izrael akciói kö­vetkeztében mind feszültebbé vá­lik a helyzet a Közel-Keleten. Meghiúsult amerikai provokáció a koreai demilitarizált övezetben A KCNA hírügynökség jelenté­se szerint az amerikai katonák hétfőn több száz géppisztolylövést adtak le a demilitarizált övezet keleti részén a KNDK állásaira, majd egy teljes felfegyverzett szakaszt küldtek a front keleti szakaszán a KNDK területére. A koreai néphadsereg erőteljes csa­pást mért az ellenségre és meg­hiúsította a provokátorok beha­tolási kísérletét (MTI) A Vietnami Békeerők Szövetsé­ge, amely április 20 és 21-én Sai­gon környékén tartotta értekez­letét, közzétette „Függetlenség, demokrácia, béke” című mani­­fesztumát. Ebben körvonalazza a szövetség programját. A "manifesztum bevezető részé­ben történelmi visszapillantást ad Vietnam negyedszázados szenve­déseiről. A jelenlegi hosszúra nyúlt háború, melyben több mint félmillió amerikai katona és szö­vetségeseik vesznek részt, súlyo­san befolyásolja a vietnami nép életét, minden területen bajt és szenvedést okoz a városokban és a vidéken egyaránt. A mezőgaz­daság súlyosan visszaesett, az ipar egy helyben topog, a pénzt több­ször leértékelték, az életszínvonal olyan mélyre süllyedt, hogy a dél-vietnami nép többsége rend­kívüli nyomorban él. „Az idegen csapatok jelenléte nemzeti szuverenitásunk lábbal tiprása, súlyosan sérti nemzetünk önbecsülését” — hangoztatja a manifesztum. — „Az amerikaiak által összetákolt saigoni bábkor­mány elfojtotta a politikai tevé­kenységet, megfosztotta a né­pet a demokratikus szabadság­­jogok gyakorlásának lehetőségei­­­­től. Az amerikai kormány hábo­rúja napról napra elkeseredetteb­­­­bé válik, a függetlenséget, de­­­­mokráciát és békét szerető viet­namiaknak nincs más választá­suk, mint egyesülni és felvenni a harcot az agresszióval szemben.” A manifesztumi programadó ré­sze az alábbi fő pontokat tartal­mazza : jffc A szövetség követeli, hogy az amerikai kormány szüntesse be a háborút, vonja ki­­ csapatait és szövetségeseinek ka­­­­tonáit Dél-Vietnamból, tartsa­­ meg az 1954-es genfi egyezmé­nyek előírásait. A Dél-Vietnam * A Vietnami Nemzeti Demokra­tikus és Bélyaszerelő Erők Szövet­ségének jelentkezése a nyilvános­ság előtt azért is rendkívül fon­tos esemény, mert ismételten alá­húzza, mennyire széles a nemzeti összefogás az amerikai megszál­lók és bábjaik ellen. Az Egyesült Államok expedíciós hadserege ál­lítólag azért tartózkodik Dél- Vietnamban, mert erre a wa­shingtoni kormányt „Dél-Vietnam törvényes k­ormánya” kérte fel. Azt a kormányt azonban, amely­re az amerikaiak hivatkoznak, so­ha senki meg nem választotta. Saigonban az Egyesült Államok bábjai ülnek. Tavaly még azt ál­lították, lehet, hogy a DNFF-nek befolyása van az őserdőkben, s az „elmaradott” paraszti rétegekben, de a „felvilágosult” városi lakos­ság mögöttük áll. A holdújévi sza­badságharcos offenzíva azóta cá­folhatatlan bizonyítékok­at tárt a világ elé arról, hogy a DNFF, amely az ország nagyobbik részét tartotta eddig is az ellenőrzése alatt, hatalmas befolyással ren­delkezik mind a falvakban, mind a városokban. Világszerte ismert nyugati újságírók tucatjai szá­moltak be megdöbbenéssel arról, hogy a DNFF hadoszlopaihoz Huéban, Kontumban s a báb­rendszer fővárosában, Saigonban is sokan csatlakoztak, s a harco­lókat a velük rokonszenvező la­kosság segítette. Egyik óráról a másikra újabb és újabb demok­ratikus szervezetek, ifjúsági, val­ó nemzeti függetlenségét, szuvere­nitását és területi integritását a világ minden kormánya tartja tiszteletben. A Vietnami Békeerők Szövetsé­ge az említett kérdések megoldá­sában kész együttműködni a Dél­vietnami Nemzeti Felszabadítási Fronttal. A Dél-Vietnamot független, semleges országgá kell alakítani. A köztársaságban biz­tosítani kell a nép demokratikus szabadságjogait. Olyan gazdasági rendszert kell teremteni, amely független és szuverén. A paraszt­ság életét méltányos és ésszerű agrárreform végrehajtásával kell megjavítani. A béke helyreállítá­sa után Dél-Vietnam szakértőket fog kérni minden olyan országtól, amely segítségét nem köti politi­kai feltételekhez. Az új Dél-Vietnam külpolitiká­jában az el nem kötelezettség el­vét fogja követni, s jó kapcsolato­kat kíván fenntartani minden olyan országgal, amely tisztelet­ben tartja Vietnam függetlenségét és területi integritását, különösen nagyra értékeli a Kambodzsával és Laosszal való barátságot.­­ Az ország újraegyesítése nem oldható meg egyik napról a másikra, tekintve, hogy jelenleg Délen és Északon két kü­lönböző politikai rendszer van uralmon. A Délnek és Északnak tárgyalásokat kell folytatnia, mindkét országrész sajátosságai­nak tiszteletben tartása alapján, az ország békés egyesítésének megvalósítása érdekében. A Vietnami Békeerők Szövetsé­ge végül összefogásra szólítja fel a vietnami népet, a Vietnamban és külföldön élő vietnamiakat a külső ellenség legyőzése, a függet­lenség, a nemzeti szuverenitás, a demokratikus szabadság és a va­lódi béke kivívása érdekében. Jasi, szakmai és más szövetségek — amelyek számára a bábrendszer nem adott életteret — jelentkez­tek, a nyilvánosság elé léptek és demonstráltak. Dél-Vietnam né­pe a háború beszüntetését, a béke helyreállítását, a függetlenség és a nemzeti szuverenitás visszaszer­zését óhajtja, s demokratikus ren­det akar. A Vietnami Nemzeti Demokra­tikus és Békeszerető Erők Szövet­ségének manifesztumában a leg­szélesebb nemzeti összefogás programja fogalmazódik meg. A konferencián, amelyet a DNFF központi bizottsága hivatalosan üdvözölt — különböző társadalmi rétegek, politikai szervezetek és vallási közösségek ismert szemé­lyiségei, tanárok, diákok, írók, újságírók, az üzleti élet több is­mert vezetője, sőt földbirtokosok is részt vettek. Maga az a tény, hogy a bábrendszer fővárosának közvetlen szomszédságában ily széles küldöttkonferenciát tudtak megtartani, rávilágít a Thieus­hy-csoport helyzetére és hatal­mának szánalmasan szűk korlá­taira. A konferencia újabb fejezet az amerikaiakat kiszolgáló klikk teljes elszigetelődésének útján. Az amerikaiak dél-vietnami je­lenlétének semmi köze Dél-Viet­nam népének érdekeihez. Az amerikaiak kizárólag saját gyar­matosító érdekeiket képviselik ebben az országban. A vietnami nép ki fogja űzni a betolakodó­kat. * Rockefeller mégis pályázik Washingtoni tudósítónk jelenti: Nelson Rockefeller, New York-i kormányzó kedden Albanyban, New York állam fővárosában megtartott sajtóértekezleten beje­lentette: pályázik a republikánus párt elnöjelöltségének kivívására és mint „aktív jelölt” választási hadjáratot folytat megválasztá­sára. A New York-i kormányzó kam­pánynyitó nyilatkozata negyven nappal azután következett be, hogy egy hasonlóan népes sajtó­­értekezleten — az általános vá­rakozással ellentétben — azt je­lentette be, hogy nem pályázik az elnökjelöltségre. Akkor sem zárta ki azonban annak lehetőségét, hogy az augusztusi republikánus elnökjelölő gyűlésen — ha ilyen többségi javaslat elhangzik — el­fogadja a jelöltséget. Rockefeller most hivatkozott az utóbbi hetek „drámai fejleményeire”, „új kö­rülményekre”, amelyek „minden politikustól megkövetelik, hogy kiutat mutasson az országnak a válságos helyzetből”. Kijelentet­te: nem vesz részt az előválasz­tásokon, de az egész országban aktív kampányt folytat majd megválasztásáért.

Next