Népszabadság, 1968. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-01 / 101. szám

1968. május 1. szerda NÉPSZABADSÁG Testvérpártól* küh­ötteinek elutazást* A kommunista és munkáspár­tok nemzetközi tanácskozását Előkészítő Bizottság ülésén részt vett küldöttek közül elutazott Bu­dapestről. Az Amerikai Egyesült Államok Kommunista Pártjának képviselő­je, Paulin­o Gonzales Alberdi, az Argentin KP kb tagja, Erwin Scharf, Ausztria Kommunista Pártja pb-tagja, Jean Tervre, a Belga KP pb-tagja, Borisz Jel­csev, a Bolgár KP pb-tagja, a kb titkára, Francisco Silva, a Brazil KP kb-tagja, Arnoldo Ferrero Se­­gura, Costa Rica, Népi Élcsapat Pártja pb-tagja, a kb titkára, Or­­lando Millas, a Chilei KP pb-tag­ja és Waldo Atias, a Chilei KP kb-tagja, Jozef Lenárt,­ Csehszlo­vákia Kommunista Pártja KB elnökségének póttagja, a kb tit­kára, és Oldrich Kaderka, a kb póttagja, a kb külügyi osztályá­nak vezetője, Ib Nörlund, a Dán KP pb-tagja, a kb titkára, a Dél­afrikai KP képviselője, Olavi Por­­kolainen, a Finn KP kb titkársá­gának tagja, Jean Kanapa és Léon Feix, a Francia KP kb-tagjai, E. Escalante, a Hondurasi KP kb­­póttagja, 5. G. Sardesai, az Indiai KP titkársági tagja, Rashad Am­­dzsad, az Iraki KP pb-tagja, K­ady Eskandery, az Iráni Nép­párt pb-tagja, Szaliba Khamisz, az Izraeli KP­­yb-tagja, Manuel Cepeda, a Kolumbiai KP pb-tag­­ja, Zénón Kliszko, a Lengyel Egyesült Munkáspárt pb-tagjának, a kb titkárának vezetésével a lengyel delegáció, Georges Batal, a Libanoni KP kb-tagja, Jean Kill, a Luxemburgi KP pb-tag­­ja, Omar El-Fassi, a Marokkói KP pb-tagja, Georges Mauvois, a Mar­­tinique-i KP KB-titkára, Rada­­min Shamszuren, a Mongol Népi Forradalmi Párt pb-póttagja, kb­­titkára és Puncagiji Sagdarszu­ren, a kb tagja, a kb külügyi osz­tályának vezetője, Jack Woddis, Nagy-Britannia Kommunista Pártja vb- és pb-tagja, Max Schafer és Jupp Angenfort, a Né­met KP pb-tagjai, Hermann Axen, a Német Szocialista Egy­ségpárt pb-póttagja, a kb titká­ra és Paul Markowski, a kb kül­ügyi osztályának vezetője, Brúnó Kuster, a Nyugat-berlini Német Szocialista Egységpárt kb tit­kárságának tagja, Carlo Galluzzi, az Olasz KP vezetőségének tagja, Luciano Gruppi, a kb tagja és Michele Rossi, a külügyi osztály munkatársa, Thomas Luther, a Panamai Néppárt­ pb-tagja, Pedro Vazquez, a Paraguayi KP pb-tag­ja, a kb titkára, Jésus Rivas, Pe­ru Kommunista Pártja pb-tagja, Alexandre Castanheira, a Portu­gál KP kb-tagja, José Ruiz, a Salvadori KP képviselője, Santia­go Alvarez, a Spanyol KP vb­­tagja, Henri Trulh, a Svájci Mun­kapárt pb-tagja, B. N. Ponomar­­jov, a Szovjetunió Kommunista Pártja KB titkára, Murat, a Tö­rök KP pb-tagja, Tunézia Kom­­­­munista Pártja képviselője; Cesar­e Reyes Daglio, az Uruguayi KP pb-tagja. A testvérpártok küldötteit el­utazásukkor Komócsin Zoltán és Nyers Rezső, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagjai, a Köz­ponti Bizottság titkárai, Brutyó János, a Központi Ellenőrző Bi­zottság elnöke, dr. Dabrónaki Gyula, a Központi Bizottság tag­ja, Jakab Sándor, Paja Frigyes, Óvári Miklós, Sándor József, a Központi Bizottság tagjai, a KB osztályvezetői, Kozári József, a Központi Bizottság osztályvezető­je, Garai Róbert, Gyenes András és Sebestyén Jenő, a Központi Bi­zottság osztályvezető-helyettesei búcsúztatták. Cernik a munkásosztály történelmi küldetéséről Kedden a prágai várban a Gott­­wald-díjak és más kitüntetések ünnepélyes kiosztásánál beszédet mondott Cernik, a csehszlovák kormány elnöke. Bevezetőben foglalkozott azok­kal az eredményekkel, amelyeket Csehszlovákia, a csehszlovák nép húsz esztendő alatt elért, majd hangsúlyozta: a munkásosztály történelmi küldetése nem ért vé­get azzal, hogy a társadalmat el­vezette a szocialista tulajdonvi­szonyok megteremtéséhez. Ellen­kezőleg, küldetése éppen itt kez­dődik. Cernik kijelentette: meg akar­juk mutatni, hogy az egyedüli és elfogadható rendszer, amely eb­ben az időszakban valamennyiünk javát szolgálja, csakis a szocia­lista rendszer. Ha a szocialista társadalmi rendet egyesítjük azokkal a lehetőségekkel, amelye­ket a tudomány és a technika mai forradalmi fejlettsége nyújt, ak­kor kétségtelen, hogy nagyszerű eredményeket érhetünk el. Sokoldalú tevékenységünkben az újszerűre, a haladóra és a ha­tékonyra kell orientálódnunk. Vo­natkozik ez nem csupán a tudo­mányra, a technikára vagy a ter­melésre, hanem a politikára, a ve­zetésre, a kultúrára és a művé­szetre is. (MTI) Tizennégy év után ismét­ május 1-i felvonulás Párizsban Tizennégy év óta először újra a hagyományos felvonulással ün­nepük meg a francia dolgozók május 1-et. A hatóságok némi ha­bozás után végül is engedélyez­ték azt a tüntető felvonulást,, amelyet a CGT hirdetett meg. Bár a felhíváshoz a többi szakszerve­zeti központ ezúttal nem csatla­kozott, a fővárosi és a környéki üzemekből mégis igen sok dol­gozó részvételét várják. Hasonló tüntető felvonulásokat rendeznek a legtöbb vidéki nagy francia városban. (MTI) A VDK szóvivője az amerikaiak halogató taktikájáról A VDK külügyminisztériumá­nak szóvivője hétfő este nyilatko­zatban ítélte el az Egyesült Álla­mokat az előzetes érintkezés szín­helyéül szolgáló város kiválasztása körüli halogatás miatt. A nyilat­kozat válasz volt William P. Bun­­dy amerikai külügyi államtitkár vasárnapi megjegyzéseire. — A Johnson-kor­­ányzat most már egy hónapja újabb és újabb nehézségeket támaszt, hogy halo­gassa az előzetes érintkezést Észak-Vietnammal — hangoztatta a szóvivő. — Az amerikai kor­mány, amely kezdetben nem fűzte feltételekhez a hely kiválasztását, most egyik értelmetlen és arcátlan feltételt a másik után támasztja. Az amerikai kormány által java­solt alternatív helyek még a Wa­shington által támasztott feltéte­leknek sem felelnek meg. A halo­gatásért az Egyesült Államoknak kell viselnie a teljes felelősséget. Azért, hogy lecsillapítsa a köz­vélemény erőteljes tiltakozását, William P. Bundy április 23-án történetet tálalt fel — folytatta a szóvivő —, amely szerint magán­megbeszélések folynak az Egye­sült Államok és Észak-Vietnam között Vientianeban, Laosz fő­városában. Bundy megtévesztő érvei ismételten bizonyítják, hogy az amerikai kormány kitartó eltö­kéltséggel törekszik a tárgyalások halogatására. McLoskey amerikai külügyi szóvivő hétfőn ismét kijelentette, hogy az Egyesült Államok és a VDK Vientianéban érintkezésben áll egymással, de mindeddig nem sikerült megegyezésre jutni "a tár­gyalási színhellyel kapcsolatban. Vientianéban az amerikai nagy­­követség szóvivője viszont leszö­gezte: " Mi csupán a postaláda szerepét töltjük be a Washington­ból Hanoiba címzett üzenetek to­vábbítására. A VDK vientianei képviseletén közölték, hogy mind­eddig nem került sor személyes tárgyalásra a két ország vientia­nei diplomatái között. erőkkel gyarapodva írta: Tóth Mátyás, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Párt- és Töm­egszervezeti Osztályának vezetője S­zámvetésnek is nevezhetjük azt a munkát, amelyet a párt vezető szervei rendszeresen végeznek a tagság számának és összetételének ellenőrzésére. Ez a folyamatos tevékenység nélkülöz­hetetlen, több okból is, de legfő­képpen azért, mert a taglétszám alakulásából következtetni lehet a párt vonzóerejének, politikájá­nak népszerűségére általában és az egyes társadalmi rétegek vo­natkozásában egyaránt. Ilyen munkát végzett az MSZMP Köz­ponti Bizottsága legutóbbi, már­cius 21-i ülésén, amikor a IX. kongresszus óta eltelt időt ele­mezte: mennyien vannak és kik­ből kerültek ki az új párttagok? Külön időszerűvé tette a számve­tést a pártélet utóbbi másfél esz­tendejének két eseménye: a tag­jelöltek ügyének rendezése, ille­tőleg a tagkönyvek cseréje. A tag­­könyvcsere nem szorul különö­sebb magyarázatra. A régi tagsá­gi igazolványok beteltek, szükség lett ajafera és a pártszervezetek ünnepi hangulatú taggyűlések ke­retében szerényen lebonyolították az új tagkönyvek átadását. A tag­jelöltek ügyének rendezéséből vi­szont érdem­es és szükséges is ta­nulságokat levonni, csakúgy, mint ezzel összefüggésben a párt ösz­­szetételének alakulásából. Lássuk a tényeket. A tagjelöl­tek ügyének egyénenkénti felül­vizsgálata és rendezése során több mint 35 ezren váltak párttaggá. Ezzel, a IX. kongresszus határo­zatának megfelelően, megszűnt a párttagság felosztása teljes jogú és nem teljes jogú személyekre. Te­gyük hozzá, hogy nem minden tagjelölt lett párttag. A pártszer­vezetek több mint kétezer-ötszáz tagjelöltet különböző okok miatt nem találtak alkalmasnak a párt­tagságra. Emiatt a párt összlétszá­­ma — mivel ebbe korábban bele­számították a tagjelölteket is — a múlt év első hónapjaiban átme­netileg csökkent, m­artalmilag vizsgálva a tagje­­­­löltek ügyének rendezését, a tagjelöltség rendszerének meg­szüntetését, megállapítható, hogy a gyakorlat megcáfolta a jóindu­latú aggodalmaskodók állításait. Nevezetesen azt az aggályt, ame­lyet többen hangoztattak az új szervezeti szabályzat tervezeté­nek vitájában, lesz-e biztosíték arra, hogy a tagjelöltség meg­szüntetése nem ad helyet a párt­ban olyanok számára is, akik er­re még nem elég érettek? A tag­jelöltek taggá minősítése és az új párttagok felvételét eredményező munka országos tapasztalatai azt bizonyítják, hogy megfelelő bizto­sítékot jelent a pártalapszerveze­­­­tek taggyűléseinek megfontoltság­­­­a, körültekintő és felelős magaba­s tartása a személyi ügyek mérlege­­­­lésében. Általánosnak mondható, hogy a kommunisták a tagfelvé­teli munkában inkább igényeseb­bek, mintsem könnyelműek let­tek, nem lazítottak a felvételi normákon, ellenkezőleg: az első időszakban a mércét általában magasabbra állították. 1967-ben körülbelül annyi új tagot vettek fel, mint amennyi a VIII. és IX. kongresszus közti évek átlaga — szám szerint mintegy 28 ezer em­bert —, a növekedés üteme az előző évekhez viszonyítva mégis valamelyest csökkent. Ez év elején a párt taglétszáma túlhaladta a 600 ezer főt. Vajon alacsony-e ez a szám vagy ma­gas? Olyan kérdés ez, amelyre le­hetetlen határozott igennel vagy nemmel válaszolni. Emlékezetes az az időszak, amikor csaknem kétszer annyi párttag volt, mint ma, ennek ellenére a párt nem tudta hiánytalanul betölteni a társadalom vezető erejének sze­rettét. A jelenlegi kisebb létszám­mal viszont a párt vitathatatlanul erős, kezdeményező és elfogadott vezetője a társadalomnak. A párt­tagok arányára vagy abszolút szá­mára nincs kötelező recept ná­lunk sem, csakúgy mint más or­szágokban. Ez mindenütt attól függ, hogy milyen követelménye­ket állítunk azok elé, akik a párt soraiba szándékoznak lépni és at­tól is, hogy mennyire népszerű és elfogadott a párt általános politi­kája és azt helyileg hogyan al­kalmazzák. A tapasztalat nálunk azt bizonyítja, hogy nincs alap­vető baj, a mérce pártszerveze­teinknél megfelelő, nem túlzó és nem is elnéző. A Központi Bizottság legutóbbi ülése megállapította, hogy a párt taglétszáma a IX. kongresszus út­mutatása szerint egészségesen fejlődik. A Központi Bizottságnak az az álláspontja, hogy sem most, sem a belátható jövőben nincs okunk a párttagok számának nagyarányú növelésére. Egyúttal megerősítette azt a gyakorlat ál­tal is igazolt elvet, hogy legyen minél több olyan pártonkívüli, akit párttagként is szívesen lát­nánk, viszont minél kevesebb le­gyen az olyan párttag, akit szíve­sebben látnánk sorainkon kívül. A párttagság összetétele a IX. kongresszus óta nem mutat lé­nyeges változásokat. Ez érthető is, mivel az új felvételek ilyen rövid idő alatt nem befolyásolhatták a belső fő arányok alakulását. Az új párttagok több mint fele fizi­kai dolgozó, s emiatt ez a kate­gória az összlétszámon belül 0,2 százalékkal növekedett, arányai­ban jelenleg 42,7 százalékot tesz ki. Ennél valamivel nagyobb mértékben — 37,3 százalékról 33,1 százalékra — növekedett a szel­lemi dolgozók párton belüli ará­nya. A repedés ilyen alakulásávol egyes párttagok részéről olyan­­ aggályok vetődtek fel, vajon a­­ párt képes-e továbbra is betölteni­­ a munkásosztály pártjának fel­­­­adatait. A jóindulat kétségbe vo­nása nélkül meg kell mondani, hogy az ilyen veszélyt jelzők vagy jóslók figyelmen kívül hagy­nak több fontos körülményt. Sőt szem elől tévesztik a kiinduló­pontot is: a párt sohasem azért volt a munkásosztály pártja, mint-­­ ha tagjai csak munkások lettek volna, hanem azért, mert eszmé­,­jé­ben, politikájában és gyakorlati­­ tevékenységében a munkásosztály­­ érdekeit képviselte. Ez a döntő­­ napjainkban és a jövőben is, kü­lönösen ha figyelembe vesszük, hogy korunk szédületes technikai­­ fejlődése miatt a munkásosz-­ tályt már nem lehet azono-­­­sítani a csupán fizikai munkát­­ végző emberekkel. Mindinkább­­ gyarapszik az olyan üzemi mun­kakörök száma, ahol a szellemi­­ tevékenység válik uralkodóvá.­­ Közismert az is, hogy a politikai,­­ gazdasági és társadalmi élet irá- t­nyító posztjainak különféle szint- s sein több tízezer olyan kommu- I nista dolgozik, aki eredeti foglal­kozását tekintve munkás- vagy­­ parasztember volt, a munkásosz­tály érdekeinek megfelelően irán­­ nyit és tevékenykedik jelenleg is,­­ jóllehet munkaköre szerint nem sorolható a munkások közé. Hiba­­ volna szem elől téveszteni azt is, hogy a társadalomban végbemer­­­nő átrétegeződési folyamat a párttagság körében gyorsabb,­­ mint azon kívül. A pártban a munkásokból is a legöntudatosab­­bak tömörülnek, olyanok, akik rendszerint tanulnak, tovább ké­­­­pesik magukat s közülük viszony­lag nagy számban előbb vagy utóbb szellemi dolgozók lesznek. Ha a párttagok munkahely sze­rinti megoszlását vizsgáljuk, 1968 elején a kommunisták 61 szá­zaléka az iparban, építőiparban, közlekedésben és a mezőgazda­ságban, tehát az úgynevezett ter­melő szférában dolgozott. A párt bázisát most is és a jövőben is az ipari nagyüzemek jelentik. Orszá­gos átlagban az összkeresők 12,5 százaléka párttag, legnagyobb üzemeink közül viszont például a Csepel Vas- és Fémművekben a dolgozók 17,4 százaléka, a Ganz- SVI­­VAG-ban 18,3 százaléka, a Le­nin Kohászati Művekben pedig 21,5 százaléka tagja pártunknak. Az arány a szénbányáknál 15 és 26 százalék között mozog. Figye­lemre méltó, hogy az említett nagyüzemek pártszervezeteiben felvett új tagok több mint két­harmada fizikai dolgozó, kedve­ző képet mutat a fiatalok és a nők országos arányának alakulása is. A tavaly felvettek egyh­armada 26 éven aluli s a fiatalok felének — Hajdú megyében 68 százalékának, Komárom megyében 63 százalé­kának — egyik ajánlója a KISZ volt. Az új párttagok között­ ta­valy a nők aránya is javult, szám szerint 27,6 százalék volt Mindezekből a nyilvánvaló té­nyekből vonta le a Köz­ponti Bizottság azt a követ­keztetést, hogy a tagfelvételi munka a vizsgált másfél éves időszakban javult és a párt­­szervezetek nagy többségében szervezetten, rendben folyik. Nem lenne helyes elfeledkezni emellett arról, hogy a párt belső önvizsgálatának mindig és min­denütt rendszeresnek, állandóan napirenden levőnek kell lennie. Nem egyedül a felsőbb pártszer­vek dolga, hogy folyamatosan vizsgálják a párt taglétszámának és összetételének alakulását, erre mindig szükség van a helyi párt­­szervezetekben is. Akadnak­­ugyanis olyan pártszervezetek és nem is kis számban — az ipar­­i­ban 722, az építőiparban 147, a­­ közlekedésben 353 —, ahol a múlt­­ évben vagy még régebbi idő óta egyetlen párttagot sem vettek­­ fel, mivel legtöbb helyen arra a kényelmes álláspontra helyezked­tek, hogy aki sorainkba kíván lépni, az majd megkeresi a pár­tot. Ez a szemlélet mindenképpen hibás, de különösen akkor, ha együtt jár a fizikai dolgozók kö­rében végzendő politikai munka elhanyagolásával. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a fizikai dol­gozók csak ritkán kezdeményezik maguktól a pártba való felvételü­ket, ehhez hosszabb idő és türel­mes felvilágosító munka szüksé­ges. Való igaz, hogy mindenek­előtt a párt általános politikája az, amely az embereket a pártba való belépésre ösztönzi, önmagá­ban azonban az országos politi­ka ehhez nem elegendő. Az üze­mekben, műhelyekben, termelő­­szövetk­ezetekben többnyire a he­lyi pártszervezet jelenti a pártot, annak munkájából, vezetőinek magatartásából alakítják ki véle­ményüket az emberek. Figyelmez­tet az a példa is, hogy 1967-ben a pártból kikerültek — kizártak, töröltek vagy kilépettek — kö­zött 61 százalék volt a fizikai dol­gozók aránya Ez arra int, hogy az érintett pártszervezeteknél múlhatatlanul szükséges többet törődni a fizikai dolgozók problé­máival, gondjaival, munka- és életkörülményeivel, rendszeresen figyelemmel kell kísérni sorsuk alakulását a pártba való esetleges felvételük szempontjából, de azon kívül, sőt felvételük után is. Külön elemzést igényel az egyes mezőgazdasági terüle­teken működő pártszervezetek helyzete. Különösen az, hogy évek óta nem jutunk előbbre a terme­lőszövetkezetekben dolgozó párt­tagok számarányát tekintve. Ez az állapot nyilvánvalóan összefügg a tsz-tagság elöregedésének folya­matával és a korábbi elvándorlá­sokkal. Irreális volna ezen a téren gyökeres fordulatot várni. Észre kell venni azonban, hogy a felté­telek mindinkább javulnak: egy­re több a jól gazdálkodó termelő­szövetkezet, ahova visszatérnek a fiatalok és sokan kérik felvéte­lüket a családtagok közül is. Az ilyen termelőszövetkezetekben megnyílt a reális lehetőség a pártszervezetek erősítése előtt is. Jelentős új és jó erőkkel gya­rapodott pártunk a IX. kongresz­­szus óta eltelt másfél esztendő­ben. Ezt örömmel nyugtázzuk, kü­lönösen azért, mert közismertek azok a megnövekedett feladatok, amelyek most és a jövőben is ala­pos próbára teszik a pártszerve­zetek, a párttagok felkészültségét, erejét. A politikai, gazdasági és társadalmi fejlődés motorja min­denütt a pártszervezet, s még in­kább az lesz, ha a kommunisták továbbra is rendszeres figyelmet fordítanak soraik eszmei, politi­kai egységére, szervezettségére, a pártmunka egészséges irányának biztosítására. S

Next