Népszabadság, 1968. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-01 / 101. szám
1968. május 1. szerda NÉPSZABADSÁG Testvérpártól* kühötteinek elutazást* A kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozását Előkészítő Bizottság ülésén részt vett küldöttek közül elutazott Budapestről. Az Amerikai Egyesült Államok Kommunista Pártjának képviselője, Paulino Gonzales Alberdi, az Argentin KP kb tagja, Erwin Scharf, Ausztria Kommunista Pártja pb-tagja, Jean Tervre, a Belga KP pb-tagja, Borisz Jelcsev, a Bolgár KP pb-tagja, a kb titkára, Francisco Silva, a Brazil KP kb-tagja, Arnoldo Ferrero Segura, Costa Rica, Népi Élcsapat Pártja pb-tagja, a kb titkára, Orlando Millas, a Chilei KP pb-tagja és Waldo Atias, a Chilei KP kb-tagja, Jozef Lenárt, Csehszlovákia Kommunista Pártja KB elnökségének póttagja, a kb titkára, és Oldrich Kaderka, a kb póttagja, a kb külügyi osztályának vezetője, Ib Nörlund, a Dán KP pb-tagja, a kb titkára, a Délafrikai KP képviselője, Olavi Porkolainen, a Finn KP kb titkárságának tagja, Jean Kanapa és Léon Feix, a Francia KP kb-tagjai, E. Escalante, a Hondurasi KP kbpóttagja, 5. G. Sardesai, az Indiai KP titkársági tagja, Rashad Amdzsad, az Iraki KP pb-tagja, Kady Eskandery, az Iráni Néppárt pb-tagja, Szaliba Khamisz, az Izraeli KPyb-tagja, Manuel Cepeda, a Kolumbiai KP pb-tagja, Zénón Kliszko, a Lengyel Egyesült Munkáspárt pb-tagjának, a kb titkárának vezetésével a lengyel delegáció, Georges Batal, a Libanoni KP kb-tagja, Jean Kill, a Luxemburgi KP pb-tagja, Omar El-Fassi, a Marokkói KP pb-tagja, Georges Mauvois, a Martinique-i KP KB-titkára, Radamin Shamszuren, a Mongol Népi Forradalmi Párt pb-póttagja, kbtitkára és Puncagiji Sagdarszuren, a kb tagja, a kb külügyi osztályának vezetője, Jack Woddis, Nagy-Britannia Kommunista Pártja vb- és pb-tagja, Max Schafer és Jupp Angenfort, a Német KP pb-tagjai, Hermann Axen, a Német Szocialista Egységpárt pb-póttagja, a kb titkára és Paul Markowski, a kb külügyi osztályának vezetője, Brúnó Kuster, a Nyugat-berlini Német Szocialista Egységpárt kb titkárságának tagja, Carlo Galluzzi, az Olasz KP vezetőségének tagja, Luciano Gruppi, a kb tagja és Michele Rossi, a külügyi osztály munkatársa, Thomas Luther, a Panamai Néppárt pb-tagja, Pedro Vazquez, a Paraguayi KP pb-tagja, a kb titkára, Jésus Rivas, Peru Kommunista Pártja pb-tagja, Alexandre Castanheira, a Portugál KP kb-tagja, José Ruiz, a Salvadori KP képviselője, Santiago Alvarez, a Spanyol KP vbtagja, Henri Trulh, a Svájci Munkapárt pb-tagja, B. N. Ponomarjov, a Szovjetunió Kommunista Pártja KB titkára, Murat, a Török KP pb-tagja, Tunézia Kommunista Pártja képviselője; Cesare Reyes Daglio, az Uruguayi KP pb-tagja. A testvérpártok küldötteit elutazásukkor Komócsin Zoltán és Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, a Központi Bizottság titkárai, Brutyó János, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke, dr. Dabrónaki Gyula, a Központi Bizottság tagja, Jakab Sándor, Paja Frigyes, Óvári Miklós, Sándor József, a Központi Bizottság tagjai, a KB osztályvezetői, Kozári József, a Központi Bizottság osztályvezetője, Garai Róbert, Gyenes András és Sebestyén Jenő, a Központi Bizottság osztályvezető-helyettesei búcsúztatták. Cernik a munkásosztály történelmi küldetéséről Kedden a prágai várban a Gottwald-díjak és más kitüntetések ünnepélyes kiosztásánál beszédet mondott Cernik, a csehszlovák kormány elnöke. Bevezetőben foglalkozott azokkal az eredményekkel, amelyeket Csehszlovákia, a csehszlovák nép húsz esztendő alatt elért, majd hangsúlyozta: a munkásosztály történelmi küldetése nem ért véget azzal, hogy a társadalmat elvezette a szocialista tulajdonviszonyok megteremtéséhez. Ellenkezőleg, küldetése éppen itt kezdődik. Cernik kijelentette: meg akarjuk mutatni, hogy az egyedüli és elfogadható rendszer, amely ebben az időszakban valamennyiünk javát szolgálja, csakis a szocialista rendszer. Ha a szocialista társadalmi rendet egyesítjük azokkal a lehetőségekkel, amelyeket a tudomány és a technika mai forradalmi fejlettsége nyújt, akkor kétségtelen, hogy nagyszerű eredményeket érhetünk el. Sokoldalú tevékenységünkben az újszerűre, a haladóra és a hatékonyra kell orientálódnunk. Vonatkozik ez nem csupán a tudományra, a technikára vagy a termelésre, hanem a politikára, a vezetésre, a kultúrára és a művészetre is. (MTI) Tizennégy év után ismét május 1-i felvonulás Párizsban Tizennégy év óta először újra a hagyományos felvonulással ünnepük meg a francia dolgozók május 1-et. A hatóságok némi habozás után végül is engedélyezték azt a tüntető felvonulást,, amelyet a CGT hirdetett meg. Bár a felhíváshoz a többi szakszervezeti központ ezúttal nem csatlakozott, a fővárosi és a környéki üzemekből mégis igen sok dolgozó részvételét várják. Hasonló tüntető felvonulásokat rendeznek a legtöbb vidéki nagy francia városban. (MTI) A VDK szóvivője az amerikaiak halogató taktikájáról A VDK külügyminisztériumának szóvivője hétfő este nyilatkozatban ítélte el az Egyesült Államokat az előzetes érintkezés színhelyéül szolgáló város kiválasztása körüli halogatás miatt. A nyilatkozat válasz volt William P. Bundy amerikai külügyi államtitkár vasárnapi megjegyzéseire. — A Johnson-korányzat most már egy hónapja újabb és újabb nehézségeket támaszt, hogy halogassa az előzetes érintkezést Észak-Vietnammal — hangoztatta a szóvivő. — Az amerikai kormány, amely kezdetben nem fűzte feltételekhez a hely kiválasztását, most egyik értelmetlen és arcátlan feltételt a másik után támasztja. Az amerikai kormány által javasolt alternatív helyek még a Washington által támasztott feltételeknek sem felelnek meg. A halogatásért az Egyesült Államoknak kell viselnie a teljes felelősséget. Azért, hogy lecsillapítsa a közvélemény erőteljes tiltakozását, William P. Bundy április 23-án történetet tálalt fel — folytatta a szóvivő —, amely szerint magánmegbeszélések folynak az Egyesült Államok és Észak-Vietnam között Vientianeban, Laosz fővárosában. Bundy megtévesztő érvei ismételten bizonyítják, hogy az amerikai kormány kitartó eltökéltséggel törekszik a tárgyalások halogatására. McLoskey amerikai külügyi szóvivő hétfőn ismét kijelentette, hogy az Egyesült Államok és a VDK Vientianéban érintkezésben áll egymással, de mindeddig nem sikerült megegyezésre jutni "a tárgyalási színhellyel kapcsolatban. Vientianéban az amerikai nagykövetség szóvivője viszont leszögezte: " Mi csupán a postaláda szerepét töltjük be a Washingtonból Hanoiba címzett üzenetek továbbítására. A VDK vientianei képviseletén közölték, hogy mindeddig nem került sor személyes tárgyalásra a két ország vientianei diplomatái között. erőkkel gyarapodva írta: Tóth Mátyás, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Párt- és Tömegszervezeti Osztályának vezetője Számvetésnek is nevezhetjük azt a munkát, amelyet a párt vezető szervei rendszeresen végeznek a tagság számának és összetételének ellenőrzésére. Ez a folyamatos tevékenység nélkülözhetetlen, több okból is, de legfőképpen azért, mert a taglétszám alakulásából következtetni lehet a párt vonzóerejének, politikájának népszerűségére általában és az egyes társadalmi rétegek vonatkozásában egyaránt. Ilyen munkát végzett az MSZMP Központi Bizottsága legutóbbi, március 21-i ülésén, amikor a IX. kongresszus óta eltelt időt elemezte: mennyien vannak és kikből kerültek ki az új párttagok? Külön időszerűvé tette a számvetést a pártélet utóbbi másfél esztendejének két eseménye: a tagjelöltek ügyének rendezése, illetőleg a tagkönyvek cseréje. A tagkönyvcsere nem szorul különösebb magyarázatra. A régi tagsági igazolványok beteltek, szükség lett ajafera és a pártszervezetek ünnepi hangulatú taggyűlések keretében szerényen lebonyolították az új tagkönyvek átadását. A tagjelöltek ügyének rendezéséből viszont érdemes és szükséges is tanulságokat levonni, csakúgy, mint ezzel összefüggésben a párt öszszetételének alakulásából. Lássuk a tényeket. A tagjelöltek ügyének egyénenkénti felülvizsgálata és rendezése során több mint 35 ezren váltak párttaggá. Ezzel, a IX. kongresszus határozatának megfelelően, megszűnt a párttagság felosztása teljes jogú és nem teljes jogú személyekre. Tegyük hozzá, hogy nem minden tagjelölt lett párttag. A pártszervezetek több mint kétezer-ötszáz tagjelöltet különböző okok miatt nem találtak alkalmasnak a párttagságra. Emiatt a párt összlétszáma — mivel ebbe korábban beleszámították a tagjelölteket is — a múlt év első hónapjaiban átmenetileg csökkent, martalmilag vizsgálva a tagjelöltek ügyének rendezését, a tagjelöltség rendszerének megszüntetését, megállapítható, hogy a gyakorlat megcáfolta a jóindulatú aggodalmaskodók állításait. Nevezetesen azt az aggályt, amelyet többen hangoztattak az új szervezeti szabályzat tervezetének vitájában, lesz-e biztosíték arra, hogy a tagjelöltség megszüntetése nem ad helyet a pártban olyanok számára is, akik erre még nem elég érettek? A tagjelöltek taggá minősítése és az új párttagok felvételét eredményező munka országos tapasztalatai azt bizonyítják, hogy megfelelő biztosítékot jelent a pártalapszervezetek taggyűléseinek megfontoltsága, körültekintő és felelős magabas tartása a személyi ügyek mérlegelésében. Általánosnak mondható, hogy a kommunisták a tagfelvételi munkában inkább igényesebbek, mintsem könnyelműek lettek, nem lazítottak a felvételi normákon, ellenkezőleg: az első időszakban a mércét általában magasabbra állították. 1967-ben körülbelül annyi új tagot vettek fel, mint amennyi a VIII. és IX. kongresszus közti évek átlaga — szám szerint mintegy 28 ezer embert —, a növekedés üteme az előző évekhez viszonyítva mégis valamelyest csökkent. Ez év elején a párt taglétszáma túlhaladta a 600 ezer főt. Vajon alacsony-e ez a szám vagy magas? Olyan kérdés ez, amelyre lehetetlen határozott igennel vagy nemmel válaszolni. Emlékezetes az az időszak, amikor csaknem kétszer annyi párttag volt, mint ma, ennek ellenére a párt nem tudta hiánytalanul betölteni a társadalom vezető erejének szerettét. A jelenlegi kisebb létszámmal viszont a párt vitathatatlanul erős, kezdeményező és elfogadott vezetője a társadalomnak. A párttagok arányára vagy abszolút számára nincs kötelező recept nálunk sem, csakúgy mint más országokban. Ez mindenütt attól függ, hogy milyen követelményeket állítunk azok elé, akik a párt soraiba szándékoznak lépni és attól is, hogy mennyire népszerű és elfogadott a párt általános politikája és azt helyileg hogyan alkalmazzák. A tapasztalat nálunk azt bizonyítja, hogy nincs alapvető baj, a mérce pártszervezeteinknél megfelelő, nem túlzó és nem is elnéző. A Központi Bizottság legutóbbi ülése megállapította, hogy a párt taglétszáma a IX. kongresszus útmutatása szerint egészségesen fejlődik. A Központi Bizottságnak az az álláspontja, hogy sem most, sem a belátható jövőben nincs okunk a párttagok számának nagyarányú növelésére. Egyúttal megerősítette azt a gyakorlat által is igazolt elvet, hogy legyen minél több olyan pártonkívüli, akit párttagként is szívesen látnánk, viszont minél kevesebb legyen az olyan párttag, akit szívesebben látnánk sorainkon kívül. A párttagság összetétele a IX. kongresszus óta nem mutat lényeges változásokat. Ez érthető is, mivel az új felvételek ilyen rövid idő alatt nem befolyásolhatták a belső fő arányok alakulását. Az új párttagok több mint fele fizikai dolgozó, s emiatt ez a kategória az összlétszámon belül 0,2 százalékkal növekedett, arányaiban jelenleg 42,7 százalékot tesz ki. Ennél valamivel nagyobb mértékben — 37,3 százalékról 33,1 százalékra — növekedett a szellemi dolgozók párton belüli aránya. A repedés ilyen alakulásávol egyes párttagok részéről olyan aggályok vetődtek fel, vajon a párt képes-e továbbra is betölteni a munkásosztály pártjának feladatait. A jóindulat kétségbe vonása nélkül meg kell mondani, hogy az ilyen veszélyt jelzők vagy jóslók figyelmen kívül hagynak több fontos körülményt. Sőt szem elől tévesztik a kiindulópontot is: a párt sohasem azért volt a munkásosztály pártja, mint- ha tagjai csak munkások lettek volna, hanem azért, mert eszmé,jében, politikájában és gyakorlati tevékenységében a munkásosztály érdekeit képviselte. Ez a döntő napjainkban és a jövőben is, különösen ha figyelembe vesszük, hogy korunk szédületes technikai fejlődése miatt a munkásosz- tályt már nem lehet azono-sítani a csupán fizikai munkát végző emberekkel. Mindinkább gyarapszik az olyan üzemi munkakörök száma, ahol a szellemi tevékenység válik uralkodóvá. Közismert az is, hogy a politikai, gazdasági és társadalmi élet irá- tnyító posztjainak különféle szint- s sein több tízezer olyan kommu- I nista dolgozik, aki eredeti foglalkozását tekintve munkás- vagy parasztember volt, a munkásosztály érdekeinek megfelelően irán nyit és tevékenykedik jelenleg is, jóllehet munkaköre szerint nem sorolható a munkások közé. Hiba volna szem elől téveszteni azt is, hogy a társadalomban végbemernő átrétegeződési folyamat a párttagság körében gyorsabb, mint azon kívül. A pártban a munkásokból is a legöntudatosabbak tömörülnek, olyanok, akik rendszerint tanulnak, tovább képesik magukat s közülük viszonylag nagy számban előbb vagy utóbb szellemi dolgozók lesznek. Ha a párttagok munkahely szerinti megoszlását vizsgáljuk, 1968 elején a kommunisták 61 százaléka az iparban, építőiparban, közlekedésben és a mezőgazdaságban, tehát az úgynevezett termelő szférában dolgozott. A párt bázisát most is és a jövőben is az ipari nagyüzemek jelentik. Országos átlagban az összkeresők 12,5 százaléka párttag, legnagyobb üzemeink közül viszont például a Csepel Vas- és Fémművekben a dolgozók 17,4 százaléka, a Ganz- SVIVAG-ban 18,3 százaléka, a Lenin Kohászati Művekben pedig 21,5 százaléka tagja pártunknak. Az arány a szénbányáknál 15 és 26 százalék között mozog. Figyelemre méltó, hogy az említett nagyüzemek pártszervezeteiben felvett új tagok több mint kétharmada fizikai dolgozó, kedvező képet mutat a fiatalok és a nők országos arányának alakulása is. A tavaly felvettek egyharmada 26 éven aluli s a fiatalok felének — Hajdú megyében 68 százalékának, Komárom megyében 63 százalékának — egyik ajánlója a KISZ volt. Az új párttagok között tavaly a nők aránya is javult, szám szerint 27,6 százalék volt Mindezekből a nyilvánvaló tényekből vonta le a Központi Bizottság azt a következtetést, hogy a tagfelvételi munka a vizsgált másfél éves időszakban javult és a pártszervezetek nagy többségében szervezetten, rendben folyik. Nem lenne helyes elfeledkezni emellett arról, hogy a párt belső önvizsgálatának mindig és mindenütt rendszeresnek, állandóan napirenden levőnek kell lennie. Nem egyedül a felsőbb pártszervek dolga, hogy folyamatosan vizsgálják a párt taglétszámának és összetételének alakulását, erre mindig szükség van a helyi pártszervezetekben is. Akadnakugyanis olyan pártszervezetek és nem is kis számban — az ipariban 722, az építőiparban 147, a közlekedésben 353 —, ahol a múlt évben vagy még régebbi idő óta egyetlen párttagot sem vettek fel, mivel legtöbb helyen arra a kényelmes álláspontra helyezkedtek, hogy aki sorainkba kíván lépni, az majd megkeresi a pártot. Ez a szemlélet mindenképpen hibás, de különösen akkor, ha együtt jár a fizikai dolgozók körében végzendő politikai munka elhanyagolásával. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a fizikai dolgozók csak ritkán kezdeményezik maguktól a pártba való felvételüket, ehhez hosszabb idő és türelmes felvilágosító munka szükséges. Való igaz, hogy mindenekelőtt a párt általános politikája az, amely az embereket a pártba való belépésre ösztönzi, önmagában azonban az országos politika ehhez nem elegendő. Az üzemekben, műhelyekben, termelőszövetkezetekben többnyire a helyi pártszervezet jelenti a pártot, annak munkájából, vezetőinek magatartásából alakítják ki véleményüket az emberek. Figyelmeztet az a példa is, hogy 1967-ben a pártból kikerültek — kizártak, töröltek vagy kilépettek — között 61 százalék volt a fizikai dolgozók aránya Ez arra int, hogy az érintett pártszervezeteknél múlhatatlanul szükséges többet törődni a fizikai dolgozók problémáival, gondjaival, munka- és életkörülményeivel, rendszeresen figyelemmel kell kísérni sorsuk alakulását a pártba való esetleges felvételük szempontjából, de azon kívül, sőt felvételük után is. Külön elemzést igényel az egyes mezőgazdasági területeken működő pártszervezetek helyzete. Különösen az, hogy évek óta nem jutunk előbbre a termelőszövetkezetekben dolgozó párttagok számarányát tekintve. Ez az állapot nyilvánvalóan összefügg a tsz-tagság elöregedésének folyamatával és a korábbi elvándorlásokkal. Irreális volna ezen a téren gyökeres fordulatot várni. Észre kell venni azonban, hogy a feltételek mindinkább javulnak: egyre több a jól gazdálkodó termelőszövetkezet, ahova visszatérnek a fiatalok és sokan kérik felvételüket a családtagok közül is. Az ilyen termelőszövetkezetekben megnyílt a reális lehetőség a pártszervezetek erősítése előtt is. Jelentős új és jó erőkkel gyarapodott pártunk a IX. kongreszszus óta eltelt másfél esztendőben. Ezt örömmel nyugtázzuk, különösen azért, mert közismertek azok a megnövekedett feladatok, amelyek most és a jövőben is alapos próbára teszik a pártszervezetek, a párttagok felkészültségét, erejét. A politikai, gazdasági és társadalmi fejlődés motorja mindenütt a pártszervezet, s még inkább az lesz, ha a kommunisták továbbra is rendszeres figyelmet fordítanak soraik eszmei, politikai egységére, szervezettségére, a pártmunka egészséges irányának biztosítására. S