Népszabadság, 1968. június (26. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-01 / 127. szám

2 1968. június 1. szombat NÉPSZABADSÁG Nguyen Duy Trinh nyilatkozata magyar újságíróknak­ ­Nguyen Duy Trinh, a VDK mi­niszterelnök-helyettese és kül­ügyminisztere a magyar újság­íróknak adott nyilatkozatában a többi között a következőket mon­dotta : — A vietnami nép célja újabb nagy katonai és politikai győzel­mek kivívása, hogy közelebb jus­sunk a végső győzelemhez. Dél- Vietnamban immár az elnyomott városi lakosság milliói is felkel­tek, hogy felszabadítsák önmagu­kat. Óriási politikai jelentősége van ennek. Ezek a milliók nagy erőt képviselnek, s e folyamat egyik eredménye az új hazafias szervezetek, a demokrácia és a béke nemzeti erői szövetségének a létrejötte. Ez a szövetség új tömegeket mozgósít a felszabadí­tó harcra. Ezután az Észak-Vietnam ellen folyó légi és tengeri háborút ele­mezte a VDK külügyminisztere, majd így folytatta: — A katonai és a politikai küz­delem mellett belebocsátkoztunk a diplomáciai küzdelembe is, s ez utóbbi most új szakaszba érke­zett. 1965 áprilisában tettük közzé a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának jól is­mert négy pontját s ez a mi elvi álláspontunk. Kinyilvánítottuk, hogy az Egyesült Államok ag­­resszor és a vietnami nép szent joga megvédeni önmagát az ag­­resszor ellen. Követeljük, hogy az Egyesült Államok hagyjon fel vietnami agressziójával és min­denekelőtt feltétel nélkül és vég­legesen a VDK elleni agresszió­val. Követeljük, hogy az Egyesült Államok és csatlósai távozzanak Vietnamból. Követeljük, hogy hagyják a vietnami népnek meg­oldani saját problémáit, úgy, ahogy azt a DNFF politikai prog­ramja rögzíti. A párizsi megbeszélések jelen­legi állására és az amerikai fél­nek a megbeszéléseken tanúsított magatartására vonatkozó kérdé­sekre Nguyen Duy Trinh a követ­kezőket mondotta: — Mindenekelőtt azt kell meg­állapítani: az amerikaiak veresé­gét jelenti, hogy kénytelenek vol­tak hivatalos megbeszéléseket kezdeni velünk, ámde részükről ez ugyanakkor álnok trükk is. Az utóbbi három évben, miköz­ben igazságtalan háborújukat vívták a vietnami nép ellen, és több stratégiai méretű vereséget szenvedtek, a tárgyalások jelsza­vával kezdték félrevezetni a vi­lág népeit és elkendőzni háború­juk agresszív, igazságtalan jelle­gét. Céljuk most is a világközvéle­mény leszerelése és az, hogy meg­akadályozzák a vietnami népet az önvédelemben, az agresszió elleni jogos küzdelmében. Álnok maga­tartásukra fényt vet az amerikai küldötteknek az eddigi megbeszé­léseken tanúsított viselkedése. Konokul megtagadták a VDK el­leni légitámadások és minden más háborús cselekmény feltétel nél­küli abbahagyását, holott mi vilá­gosan megmondtuk: a megbeszé­lések elsődleges célja a támadá­sok megszüntetésének meghatáro­zása, hogy utána megvitassuk a két felet érintő más problémá­kat is. Másodszor: a tényeket semmibe véve, Vietnam északi részének népét vádolják azzal, hogy ag­ressziót követett el Dél-Vietnam népe ellen, s azzal, hogy megszeg­te az 1954-es genfi egyezményt. Holott mindenki előtt világos, hogy ők az agresszorok, ők szabo­tálják a genfi egyezményeket. Harmadszor: az amerikaiak va­lamiféle viszonosságot követelnek, kölcsönös deeszkalációról, kölcsö­nös engedményekről beszélnek. Ez természetesen az agresszornak és áldozatának a megengedhetet­len összekeverése. Negyedszer: az amerikaiak megpróbálták elhitetni a világgal, hogy vannak közös pontok az Egyesült Államok és a VDK né­zetei között. Harriman a második ülésen kijelentette, hogy öt olyan terület is van, amelyen a két fél álláspontja alkalmasint megegye­zik. A mi képviselőink azonban kimutatták, hogy éppen ebben az öt pontban teljes és alapvető az egyet nem értés. Párizsban a VDK kormány­­megbízottja világosan kifejtette és bebizonyította, hogy az Egyesült Államok provokálta ezt a hábo­rút. A leghatározottabban vissza­utasította azt a rágalmat, mely szerint Észak-Vietnam követett volna el agressziót a Dél ellen. A vietnami nép nem hajlandó sem­­­miféle sarcot fizetni a kalózoknak s képviselőinek. Nguyen Duy Trinh miniszterel­nök-helyettes és külügyminiszter igen nagy nyomatékkal hangsú­lyozta: 31 millió vietnami egy emberként szánta el magát a harcra, hogy győzelmet arasson, bárhol is legyen az agresszor. „Bárhol is van az ellenség, min­den vietnaminak joga, hogy har­coljon ellene” — mondotta. — Hazájának újraegyesítését is magának a vietnami népnek kell megoldania, lépésről lépésre ha­ladva, békés eszközökkel, szaba­don és demokratikus úton, min­den beavatkozás nélkül — han­goztatta a külügyminiszter és rá­mutatott, hogy a párizsi megbe­széléseken mindeddig semmiféle előrehaladást sem tapasztaltak. A felelősség ezért a közvélemény előtt a mindinkább lelepleződő amerikai felet terheli. Nguyen Duy Trinh ezután érté­kelte a Magyar Népköztársaság és a VDK kapcsolatait, pártjaik és kormányaik viszonyát, a magyar népnek a vietnami nép harcához nyújtott segítségét. Rámutatott: mindketten az amerikai imperia­lizmus ellen harcolunk , az ellen a hatalom ellen, amely a népek békéjének, nemzeti függetlenségé­nek, a szocializmusnak az ellen­sége az egész világon. Pártjaink hatalmon levő, vezető pártok s egységünk a marxizmus-leniniz­­muson, a proletár nemzetközisé­gen alapszik. Pártjaink és kormá­nyaink összefogtak és kölcsönösen segítik egymást szocialista vívmá­nyaink, a szocialista közösség vé­delmében. A magyar párt és a kormány vezetői többször is kijelentették, hogy Magyarország internaciona­lista kötelezettségének tartja Vietnam harcának támogatását. Ez a gyakorlatban a legkülönbö­zőbb területeken be is bizonyoso­dott. Ez a segítség nagyon hasz­nos a vietnami nép számára — mondotta Nguyen Duy Trinh. Méltatta a Magyarországon most folyó szolidaritási hónap jelentő­ségét és közölte, hogy Hanoi kül­döttsége ott lesz a szolidaritási hónap befejező ünnepségein, ami­kor Hanoi testvérvárosában, Bu­dapesten parkot neveznek el a vietnami fővárosról. A külügyminiszter rámutatott: a párizsi megbeszélések kezde­te óta a magyar sajtó nagy szol­gálatot tett a mi diplomáciai küz­­delüü­nknek azzal, hogy a közvé­leményt tájékoztatta és meggyőz­te a mi elvi álláspontunk helyes­ségéről. Megragadom az alkal­mat, hogy üdvözletemet küldjem és köszönetet mondjak az egész magyar népnek és külön a sajtó munkatársainak a Vietnam igaz­ságos ügyéhez nyújtott segítsé­gért. További sikereket kívánok a magyar népnek a szocializmus építésében. Washingtoni héják manőverei a párizsi tárgyalások aláaknázására (Washingtoni tudósítónktól.) Westmoreland tábornok, a Viet­namban harcoló amerikai csapa­tok volt főparancsnoka, mielőtt elfoglalná új posztját Washing­tonban, még egy végső főparancs­noki összefoglaló jelentést ter­jesztett elő Johnson elnöknek. A volt vietnami főparancsnok és Johnson tárgyalásaira az elnök texasi birtokán került sor. Csütörtökön egy televíziós sajtó­­konferencián mind Johnson, mind Westmoreland, mind pedig az el­nök vendégeként ott-tartózkodó ausztráliai miniszterelnök szót ej­tett a vietnami helyzetről. West­moreland — mint valahányszor, amikor a múltban megjelent az amerikai nyilvánosság előtt — ez­úttal is igyekezett optimista ké­pet festeni a hadihelyzetről, amely, szerinte, az ellenség szá­mára rendkívül kedvezőtlen. Meg­bízható források szerint Westmo­reland jelentése olyan irányú volt, hogy a VDK elleni bombázá­sok teljes felújítására befolyásol­ja az amerikai elnököt. A volt vietnami főparancsnok azt állítot­ta, hogy a „másik oldal” a maga javára kamatoztatja a bombázá­sok részleges szüneteltetését, s ka­tonai felvonulásra, pozícióinak megjavítására és új fegyverek szállítására használja ki. Westmoreland új beosztásában a hadsereg vezérkari főnöke lesz. Mint a héják egyik szószólója, nyilvánvalóan felhasználja majd ezt a posztját, hogy a párizsi tár­gyalások aláaknázására, a VDK területének újabb korlátozás nél­küli bombázására gyakoroljon nyomást, s a háború deeszkaláció­­ja helyett újabb eszkalációk poli­tikáját sürgesse. A héják helyzete egyébként a vezérkari főnökök egyesített bi­zottságában azzal is erősödött, hogy Johnson Westmoreland új posztján helyettesévé azt a Pal­­mert nevezte ki, aki egyik helyet­tese volt Vietnamban is, s aki erőteljesen sürgeti a „szélesebb körű katonai megoldásokat”. Árkus István A párizsi előtárgyalások 6. ülése A Vietnami Demokratikus Köz­társaság és az Egyesült Államok küldöttségei pénteken megtartot­ták a párizsi előzetes tárgyalások 6. ülését. Az ülés három és fél óra hosszat tartott. Befejeztével Ngu­yen Thanh Le, a VDK küldöttsé­gének szóvivője elmondotta a saj­tó képviselőinek, hogy a megbe­szélések a csökönyös amerikai ál­láspont miatt semmivel sem ha­ladtak előbbre. Harriman előre elkészített nyi­latkozatot olvasott fel, amelyben részletesen utalt Johnson elnök csütörtöki sajtóértekezletére, va­lamint az amerikai elnök Viet­nammal kapcsolatban korábban elhangzott kijelentéseire. Xuan Thuy, a VDK küldöttsé­gének vezetője visszautasította és abszurdnak nevezte azt az ameri­kai követelést, hogy alkalmazzák a VDK elleni bombázások és más harci cselekmények megszünteté­sénél a kölcsönösség elvét. Xuan Thuy hangsúlyozta: Álláspontunk világos, mint a nap. Az Egyesült Államok agresszív háborút visel országunk ellen, északon és dé­len egyaránt. Ha az Egyesült Álla­mok békét akar, be kell szüntet­nie agresszióját, és nyomban hely­reáll a béke. A kölcsönösség követelését visz­­szautasítva a VDK küldöttségének vezetője a következőket mondot­ta: — Ha önök változatlanul ra­gaszkodnak a „kölcsönösség elvé­hez, kiadhatunk egy közös közle­ményt a következő tartalommal: „Az Egyesült Államok mostantól végérvényesen beszünteti bombá­zásait és egyéb harci cselekmé­nyeit a VDK egész területén. A VDK mostantól fogva, csakúgy, mint a múltban, tartózkodni fog a bombázásoktól és egyéb harci cselekményektől az Egyesült Ál­lamok egész területén.” Csapatmozdulatok Párizs körül (Folytatás az 1. oldalról.) Az új fordulat hatására viszont a tőkések képviselője péntek dél­után bejelentette, hogy nem haj­landó újrakezdeni a csúcstárgya­lásokat a szakszervezetekkel. Emlékezetes, hogy az elnök be­szédében fenyegetésként közölte: zavar vagy felforgatás esetén (s ez a politikai szóhasználat ebben a helyzetben a sztrájkot jelenti) „más utakat” keres, mint „a tit­kos választás”. Ezek a „más utak” — „a szabadság és a demokrácia védelmében” — lehetnek az ost­rom­, a rendkívüli és a mozgósí­tott állapot. Kísérletek a sztrájk letörésére Csütörtök este a postaügyi mi­niszter utasítást adott a munka­felvételre és a sztrájkőrségek el­­kergetésére. Ezzel az erőpróba kezdetét vette. A postásszakszer­vezet kijelentette, hogy követelé­seik teljesítéséig folytatják a sztrájkot. Pénteken a postahivata­lok továbbra is zárva voltak, és a sztrájkőrségek a helyükön marad­tak. Párizsban egy telefonközpon­tot a rendőrség szállt meg. Pén­tek délután több vidéki kisüzem­ből hírek érkeztek Párizsba a sztrájkőrségek rendőrségi eltávo­lításáról. A tőkések képviselői több fel­hívást tettek közzé, felszólítva a munkásokat, hogy a tárgyalások eddigi eredményei alapján kezd­jenek el dolgozni. A területi prefektusok, akik az elnök beszéde alapján „köztársa­sági komisszárokká” váltak, szer­vezik „a munka szabadsága” el­nevezésű bizottságokat a dolgozni akarókból (a sztrájktörőkről van szó). A pénteki polgári lapok az új fordulat hatására, fellélegezve, bőséges teret szentelnek — szö­vegben és képanyagban — a Pá­rizson körös-körül hadmozdulato­kat végző páncélos egységeknek. Bejelentették Párizs környéke la­kosságának, hogy ne csodálkozza­nak, hogyha az elkövetkező na­pokban is látnak még hasonlókat. Ez a közlemény, akárcsak a lapok képes beszámolója, a megfélemlí­tés szolgálatába állított, nyílt pszichológiai hidegháború. Június végén választások Az elnök által bejelentett nem­zetgyűlési választásokat június végén — az első fordulót 23-án, a másodikat 30-án — tartják. A képviselőjelöltek listájának össze­állítására két nap áll rendelke­zésre. Hétfőn kezdődik a válasz­tási kampány. A népszavazás újabb időpontjáról nem esett szó. A nemzetgyűlési választásokkal kapcsolatban megjegyzik, hogy egy gaulleista vereség esetén az elnöknek nincs törvényes hatalma feloszlatni a nemzetgyűlést a vá­lasztásokat követő egy éven belül. Az új választásokra készülve Tixier-Vignancourt fasiszta vezér meghirdette a nemzeti egység­­mozgalmat „a kommunizmus út­jának elbarikádozására”. Vajon k­ivel fog egységre lépni? A Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának nyilatko­zata hangsúlyozza, hogy a párt a szociális haladás, a béke, vala­mint valamennyi demokratikus erő politikai egységének program­jával indul a választási harcba. Felhívja a lakosság millióit, e programot támogatva ítéljék ku­darcra a gaulleista hatalmat és te­remtsék meg a dolgozók érdekeit szolgáló, valóban demokratikus rendszert. A nyilatkozat végül felhívja a dolgozókat és a demok­ratikus erőket, vonják szorosabb­ra és fejlesszék egységüket. Személycserék a kormányban Az elnök beszédében bejelen­tett kormánymódosítást pénteken végrehajtották. A délután 5 óra előtt, az Élysée-palotában ismer­tetett új Pompidou-kormányban öt államminiszter, 22 miniszter és 8 államtitkár van. A legjelentő­sebb változás Debré és Couve de Murville helycseréje a pénzügy-, illetve a külügyminisztérium élén. Ezzel kapcsolatban felvetődik a kérdés, hogy vajon ez politikai változást is jelent-e a francia kül­ügyminisztériumban. A távozó miniszterek között van Fouchet belügy-, Ger­se tájé­koztatásügyi, Misoff ifjúsági és Joxe államminiszter. A kilenc új miniszter között van három, úgy­nevezett „baloldali” gaulleista, köztük a parlamenti mandátumá­ról nemrég lemondott Capitant. A giscardisták közül újabbakat nem vettek be, centrista pedig nem került be a kormányba. Pompidou új kormánya június 1-én, szombat délelőtt tartja első minisztertanácsi ülését. Kovács István Olasz diákok szolidaritási tüntetése Az olasz főváros tanulóifjúsága péntek délután tüntetéssel fejezte ki szolidaritását a francia egye­temisták mozgalma iránt. A diá­kok megszállták a római egye­tem épületeit, megakadályozták a vizsgák folytatását, s elállták a bejáratokat. A szolidaritási tüntetést szélső­séges anarchista elemek zavar­keltésre akarták felhasználni ultrabaloldali jelszavakat tar­talmazó röpcédulákat osztogattak, szidalmazták a Francia Kommu­nista Párt és a francia munkás­­osztály politikai és gazdasági moz­galmait.­­ Az olasz egyetemi ifjúság pén­teken estére a főváros szívében szolidaritási felvonulást hirdetett meg. (MTI) Folytatódott a CSKP Központi Bizottságának ülése A­ CSKP Központi Bizottságá­nak ülésén csütörtök délután a felszólalók egyetértésüket fejez­ték ki Alexander Dubcek javasla­tával, hogy a CSKP XIV., rendkí­vüli kongresszusát szeptember 9- re hívják össze. A felszólalók többsége — hivatkozva az érde­keltek felelősségére — azt a véle­ményét is kifejezte, hogy még a jelenlegi ülésen mondjanak le KB-tagságukról azok, akik el­vesztették a párttagok bizalmát. Óta Sik miniszterelnök-helyet­tes elemezte bizonyos politikailag szélsőséges áramlatok jelentkezé­sének okait, amelyek veszélyezte­tik a demokratikus folyamat nyu­godt és eredményes előrehaladá­sát. Az a véleménye, hogy a meg nem oldott belpolitikai problé­mák összefüggésben vannak az össztársadalmi politikai problé­mák növekedésével, valamint a „baloldali” szektás és a jobboldali antikommunista szélsőséges áramlatokkal. A délutáni ülés végén az elnök­lő Josef Smrkovsky bejelentette, hogy már az ülés megkezdése előtt Rudolf Cvik volt közép-szlo­vák kerületi titkár és betegsége miatt Václav Skoda volt nemzet­­gyűlési alelnök lemondott KB- tagságáról. A KB tagjai között írásban szétosztották az Oldrich Cernik vezette bizottság jelenté­sét a Sejna-ügy kivizsgálásáról. Mint a kiadott közleményből kitűnik, a plénumhoz nagy szám­ban érkeznek Csehszlovákia egész területéről határozatok és távira­tok, melyekben a dolgozók ígére­tet tesznek, hogy végrehajtják Alexander Dubcek beszédének a legközelebbi feladatokra vonat­kozó 8 pontját. A CSKP KB ülése péntek reg­gel Oldrich Svestka elnökletével folytatta ülését. A harmadik ülés­nap megkezdésekor még 40 KB- tag kért szót. (MTI)

Next