Népszabadság, 1968. július (26. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-02 / 153. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára 80 fillér NÉPSZABADSÁG 1968. július 2, kedd AZ MSZMP KÖZPONTI LAPJA XXVI. évfolyam, 153. szám A második félév Tegnap elkezdték a második félév feladatainak végrehajtását a termelő, a szolgáltató, a közleke­dési, a kereskedelmi üzemekben. A harmadik ötéves terv és a re­formot bevezető esztendő félide­jéhez érkeztünk. Anélkül, hogy átfogóan értékelnénk a start, az első félév eredményeit, vagy az új hat hónap prognózisát adnánk, elmondhatjuk, hogy 1968 tapasz­talatai és kilátásai kedvezőbbek, mint reméltük. Az önálló vállala­ti gazdálkodás szerencsésen túl­jutott az új pálya legelső akadá­lyain és most a reform hajtóener­giája tovább fokozhatja a lendü­letet. A második félévben sokfelé vállalkoznak az eddiginél nagyobb és merészebb feladatokra. Szó sincs persze diadalmenetről, a tennivalókkal együtt gondból és bajból is kijut. Ezek nagy részét azonban a dolgozó kollektívák önszántukból vállalják. Egy héttel ezelőtt tudósítottunk — két másik vállalattal együtt — az Autóvillamossági Felszerelések Gyárának második félévi felké­szüléséről. Júliusban már csak heti 44 órát dolgoznak. (Ország­szerte több mint 600 ezer dolgozó második félévi programjában sze­repel a munkaidő csökkentése.) Rövidebb idő alatt megnövekedett gazdasági, termelési feladatokat látnak el. Tavaly, a mostani vá­ratlan lengyel rendeléssel aligha­nem még a minisztériumhoz for­dulnak, hogy „soroljon”, mondja meg, mi helyett gyártsák le a kért autóvillamossági cikkeket. Most — noha már eddig 17 százalékos termelés- és termelékenységnöve­kedést tartalmaz a programjuk — további külföldi rendeléseket szerveznek. Nem annyira azért, hogy a tavalyi 13 helyett 21 nap nyereségrészesedést fizethessenek, hanem hogy holnap, holnapután is legyen elég munka. Az új körülmények újfajta gon­dokkal járnak. A vállalatok most már nem panaszkodhatnak a mi­nisztériumban szállító partne­reikre, nem kérhetnek utasí­tást, tervmódosítást. A vevő­nél sem hivatkozhatnak anyag­hiányra, így hát intézked­niük kell. A vállalatot terheli az import esetleges többletköltsé­ge, ő tárgyal a külföldi szállítóval, vagy — ahogy az Orionból tudó­sítottuk— a bizonytalan, akadozó import helyett hazai gyártásra rendezkedik be. Az önállóság és a felelősség teljes vállalása máris nagy, szinte kimeríthetetlen ener­giákat szabadított fel. A felszabaduló energiák azon­ban nem mindig szabályozottan és a kellő irányba hatnak. A válla­latok a nyereségnövelés fő — nemegyszer kizárólagos — formá­jának tekintik például a több ter­melést és értékesítést. Az már az első félévben kiderült, hogy a ter­melést új munkahelyek létesítésé­vel nem lehet tovább növelni. Az állami ipar a szokásosnál na­gyobb, 2,4 százalékos létszámnö­velése az év első öt hónapjában rendkívül kiélezte a munkaerő­gondokat, ezért a realitásokkal szembenéző vállalatok — eredeti elképzeléseiket felülvizsgálva — másként, létszámnövelés helyett műszaki szervezési intézkedések­kel növelik a termelést és a nye­reséget a második félévben. De a piac a verseny éleződésével igé­nyesebb lesz és egyre inkább mást, új, korszerű terméket is vár. Erre már most kell felké­szülni. Kovács József Talll­inn­ban a magyar párt- és kormányküldöttség (Kiküldött tudósítónk telefonje­lentése.) Vasárnap még Volgográddal is­merkedett, mégpedig szinte tropi­kus hőségben, hétfőn reggel a két és fél ezer kilométerre fekvő Észt­ország fővárosába vitte a repülő­gép Kádár elvtársékat. Tallinnban, a Balti-tenger mellett sokkal eny­hébb időjárás fogadta delegáción­kat, és bizony még a tavaszi ka­bát sem volt felesleges. Vasárnap reggel küldöttségünk először a volgográdi Elesett Hő­sök terén álló hősi emlékműhöz ment el. Kádár és Fock elvtárs helyezte el delegációnk koszorúját a sztálingrádi csata hősi halottai­nak emlékét megörökítő oszlopnál. Innen Pavlov szakaszvezető há­zához vezetett az út. Ebben az „erődben” — mert az ilyen egy­szerű, mindennapi városi bérhá­zak 1942—43 telén erőddé változ­tak (Folytatás a 2. oldalon.) Kádár Jánost Tallinnban fogadja Rabin, az Észt Párt első titkára. Kommunista (MTI telefoto.) A rémületkeltés és a csalárd választási törvény segítségével előretört a francia jobboldal Párizsi tudósítónk jelentése. A francia nemzetgyűlési képvi­selő-választások a vasárnap tar­tott második fordulóval befeje­ződtek és újabb öt évre megha­tározták az új nemzetgyűlés ösz­­szetételét. A két forduló eredmé­nyeként a mandátumok a követ­kezőképpen oszlanak meg: az FKP 33 mandátum, az előző par­lamenthez képest vesztett 40 he­lyet, benne a párton kívüli Pierre Cot mandátumát; a Baloldali Szö­vetség 57 mandátum, vesztett 61-et; a PSU elvesztette mindhá­rom helyet; egy pártonkívüli bal­oldali mandátumhoz jutott; a centristák 29 helyet szereztek, vesztettek 14-et; az UDR (gaulle­­isták) 299 mandátum, nyertek 99-et; a velük szövetséges giscar­­disták 51 mandátum, nyertek 7-et; így együtt a kormánytöbbség je­lenleg 350 képviselői hellyel ren­delkezik, vagyis 106 mandátum­mal többel az abszolút többség­nél; más jobboldali csoportok nyertek 11 mandátumot. Néhány tengerentúli mandátum sorsa csak később, július közepén dől el. Párizsban, ahol 28 százalékos volt a szavazástól való tartózko­dás, a gaulleisták 31 helyből 30-at, a centristák egyet szereztek meg. Az FKP, annak ellenére, hogy Párizsban megszerezte a szavazatok 26,6 százalékát, egyet­len mandátumot sem kapott. Pá­rizs munkásnegyedeiben és külvá­rosaiban az FKP 29 helyből csak 14-et tudott megtartani. A választások tehát a kormány­­párti jobboldal igen erős térnye­rését és a baloldali pártok koráb­bi mandátumai több mint 50 szá­zalékának elvesztését eredmé­nyezték. A választások előestéjén több helyen valóságos terrorhangulat uralkodott. A Pas de Calais me­gyei Arras városban ahol Guy Mollet, a Baloldali Szövetség al­­elnöke a polgármester, a gaulleis­­ta választási iroda által bérelt választási agitátorok­ két méter távolságról pisztollyal szíven lőt­ték Marc Lanvin 18 éves kommu­nista ifjúmunkást, aki a baloldal egységes jelöltjének, Guy Mollet­­nak választási plakátját ragasz­totta. A hidegvérrel elkövetett po­litikai gyilkosság mély felháboro­dást keltett a megyében és egész Franciaországban. A kormány­­párti propaganda, beleértve a még mindig sztrájktörőkkel dol­gozó állami rádiót is, vasárnap következetesen „megfeledkezett” közölni a gyilkosok politikai hova­tartozását. A l'Humanité megem­lékezve a meggyilkolt ifjúmun­kásról, hangsúlyozza, hogy a gyil­kos golyó, bár két méterről lőt­ték ki, jóval távolabbról jött, ne­vezetesen a gyűlöletet szító, a pol­gárháború rémét árasztó beszé­dekből, amelyekkel a választási kampányt folytatták. Vasárnapra virradó éjjel a Quartier Latinban is újabb gyúj­togatásokra, terrorcselekmények­re került sor. Hogy azt kik szer­vezték, az egyelőre vita tárgya. Az új összetételű nemzetgyűlés július 11-én két hétre összeül, megalakulnak a parlamenti cso­portok és megválasztják a nem­zetgyűlés bizottságait, tisztségvi­selőit. Hírek szerint még a héten meg­alakul Pompidou új kormánya. MAI SZÁMUNKBAN: „ Siófok: Száz napig világváros (6. oldal.) Orvosok és gyógyszerészek kitüntetése (6. oldal.) Jegyzetek a hangversenyévek” után (7. oldal.) A lottó tárgynyeremények gyorslistája (9. oldal.) H­azaérkezett sterlinből Losonczi Pál Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke hétfőn — kíséretével együtt — hazauta­zott Berlinből, ahol részt vett Walter Ulbrichtnak, a Német De­mokratikus Köztársaság Államta­nácsa elnökének, a Német Szocia­lista Egységpárt Központi Bizott­sága első titkárának 75. születés­napja alkalmából rendezett ün­nepségen. Búcsúztatására a schönefeldi repülőtéren megje­lentek: Friedrich Ebert, Gerhard Grüneberg, Albert Norten, Gün­­ter Mittag, Paul Werner, az NSZEP KB politikai bizottságá­nak tagjai, valamint Hermann Axen, Georg Eiwald és Günther Kleiber, a politikai bizottság pót­tagjai, továbbá dr. Heinrich Ho­­mann és Hans Rietz, az államta­nács elnökhelyettesei. Jelen volt Tömpe András, hazánk berlini nagykövete. A Ferihegyi repülőtéren Lo­sonczi Pál fogadtatására megje­lent Kisházi Ödön, az Elnöki Ta­nács helyettes elnöke, Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, Nagy Józsefné könnyűipari mi­niszter, Vályi Péter pénzügymi­niszter, Puja Frigyes, a külügymi­niszter első helyettese. Ott volt Herbert Plaschke, az NDK buda­pesti nagykövete, valamint a nagykövetség több vezető beosztá­sú munkatársa. Aláírták Moszkvában, Washingtonban és Londonban AZ ATOMSOROMPÓ-EGYEZMÉNYT Hétfőn egyidejűleg három fő­városban — Moszkvában, Wa­shingtonban és Londonban — megkezdődött az atomsorompó­­szerződés aláírása. Moszkvában a Kremlben a szer­ződést országa nevében el­sőként Andrej Gromiko szovjet külügy­miniszter látta el kézjegyével. A Magyar Népköztársaság ne­vében a szerződést Péter János külügyminiszter írta alá, aki a magyar párt- és kormánydelegá­ció tagjaként a Szovjetunióban tartózkodik. Aláírta az atomsorompó-szerző­­dést Iván Basev bolgár, Jiri Há­­jek csehszlovák külügyminiszter, Jozef Winiewicz lengyel ideigle­nes külügyminiszter, Csimiddorzs mongol külügyminiszter-helyettes, Otto Winter, az NDK és Manescu Románia külügyminisztere. Raj­tuk kívül a szerződést kézjegyével látta el Frank Aiken ír miniszter­elnök-helyettes és külügyminisz­ter, Thompson, az Egyesült Álla­mok és Sir Jeffrey Harrison Nagy-Britannia moszkvai nagykö­vete is. A szerződést aláírta Ausztria, Finnország, Tunézia, Szenegál, Dánia, Izland, Görögország, Laosz, Libanon, Nepál, Ceylon, Irak, Ni­géria, Norvégia, Csád, Szomáli és az EAK nagykövete, Szíria, Af­ganisztán, Ghána, Marokkó és Ciprus ideiglenes ügyvivője. A szerződést hétfőn 36 állam képviselői írták alá. Londonban, a Lancaster Homé­ban hétfőn 11 órakor Michael Stewart brit külügyminiszter, Mihail Szmirnovszkij szovjet és David Bruce amerikai nagykö­vet, majd húsz ország misszió­vezetője, köztük Varsányi György magyar ideiglenes ügyvivő írta alá az atomsorompó-szerződést. Az ünnepélyes aláírás után Harold Wilson brit miniszterelnök beszé­det mondott. Washingtonban 57 ország kép­viselői írták alá az atomsorompó­­szerződést, köztük Józan Sándor, a Magyar Népköztársaság wa­shingtoni nagykövetségének ideig­lenes ügyvivője. (Koszigin beszéde és a szovjet kormány memoranduma a 3. ol­dalon.) Péter János külügyminiszter Moszkvában, a Magyar Népköztár­saság nevében, aláírja az atomsorompó szerződést, amit teletoto.)

Next